Hali!
Ezt a képet emlékbe küldöm... hogy láss egy jó verdát!
De nem ám azért... rajta van az én kocsim, háttérben a Tied, mellettem a Focus-unk és Vince kocsija.
Engedj meg pár gondolatot.
Valahogy mindig Te és Vince voltatok számomra a fix pont a melóhelyen, s ez most eltörik részben - jó hogy nem egészben.
Mivel nem voltam ott a bíroméneztapofát összejövetelen, nem hallhattam, mit mondtál búcsúzóul, s azt sem tudom, meddig leszel még.
Az élet egyre inkább a változásokról szól, amit jómagam régen elutasítottam, és jóideig szentül hittem, hogy nem szeretek.
Rá kellett döbbennem, hogy nem így van. Ha éppen nyugisabb időszak van -akár magánéletben, akár melóhelyen-, akkor én találok ki valamit. Mindig kell valami új. Ebbe viszont nem illik bele, hogy Te elmész, valahogy az ember úgy érzi, cserben hagyták, otthagyták, magára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszul teszed, biztosan nem, hisz Te át szoktad gondolni a döntéseidet.
"A szó elszáll, az írás megmarad." - bár biztosan az utolsó napon elköszönsz majd, és nem tűnsz el végleg, csak a mindennapjaimból... engedd meg, hogy így, leírva köszönjem meg azt a sok napot, amit együtt töltöttünk a munkahelyen! Köszönöm, hogy megtanítottál másképpen is gondolkodni, s hogy annyi mindent bíztál rám, mert bíztál benne, hogy meg tudom oldani - s meg is oldottam. Te jól felmérted a képességeimet. Úgy gondolom, több lettem, s ehhez Te is kellettél, Főnököm.
Szóval köszönök mindent, kívánok erőt, egészséget, boldog családi életet sok örömmel a gyermekeidben, továbbra is ilyen színvonalú munkát, s hogy légy olyan jófej majd az új helyen az új beosztottakkal is, mint itt voltál!
Ha bármi kell, megtalálsz.
Tisztelettel maradok:
Omega
Szerkesztette: Omega 2007. 02. 12. 16:19 -kor