Gyorsvonattal az összeomlás felé!!!
dátum: 2009.03.05 20:53
Már hetek óta rosszul érzem magam a bőrömben. A hazai makró helyzet teljesen más megvilágításba helyezte a tőzsdézésemet, mert semmi másra nem tudok koncentrálni, mint a kármentésre. Ez a forint pozíciók teljese leépítését devizára váltását jelentette nálam, folyamatosan. Mostanság sokan ezt kérdezik tőlem, hogy mit csináljanak vegyenek-e EUR-ot. Nem mondhatok mást, minthogy vegyenek. Ez nagyon rossz érzés viszont, mert egyfelől késeinek érzem, másfelől viszont az országban eluralkodott állapotok alapján semmi reményét nem látom, hogy radikális változások indulhatnának a forint életében, sőt, még korántsem vagyunk túl a nehezén szerintem.
Aki foglalkozik a pénzügyeivel, az olvashatta, ki-mindenki figyelmeztet az ország katasztrofális eladósodottságára, adósságspirálra, stb.. csak arra nem, hogy ez mit jelent. Senki nem mondja, hogy figyelj Magyar, mert elúszhat a fele pénzed, ha bekövetkezik a csőd (Argentínában feleződött a peso árfolyama, Ukrajnában 40%-ot esett a hrivnya). Siralmas nap, mint nap azt hallgatni a kormánytól, s elemzőktől, hogy a csőd nem fenyeget, s van elég tartalékunk. Tévednek! Nincs tartalék, azt a még tartaléknak tekinthető maradék vállalkozói réteget a gazdasági válság most zúzza cafatokra. Óriási hiba az, hogy az "isteni gondviselésben" bízva reménykednek az ország vezetői a külföldi helyzet javulásában. Ekkora válság 1929-ben kezdődött utoljára és 5 évig csak zuhanás volt. Csak 1934-től kezdődött némi felépülés.
Mit akarunk mi, miben bízunk! Ha csak a fele ideig tart a zuhanás, akkor sem bírja ki az ország. Nekünk ilyen körülmények között nem egy-másfél évünk, hónapjaink vannak hátra ahhoz, hogy a postás ne tudja kivinni a nyugdíjat, vagy csak a felét. Még mindig az a legnagyobb probléma, hogy a 13-ik havi nyugdíjjal, mi lesz, miközben már ott tartunk, hogy a 10-ik havit sem fogják megkapni a nyugdíjasok. Komoly problémákkal küzdünk, semmilyen érdemi válasz nélkül, s várjuk a jó szerencsét. Ez a felelőtlenség totális összeomláshoz, s Argentin válság lekopírozásához fog vezetni. Érthetetlen számomra az a vélekedés, amikor azt hallom, hogy az EU majd megment minket. Igen, de milyen áron? További hitelekkel? Az adósság átütemezésével? Az adósságunk nem fog eltűnni, csak nőni fog.
Teljesen reménytelen a helyzet sajnos. Az országban az egy főre jutó havonta csak kamatra és tőketörlesztésre fordítandó összeg majdnem eléri az átlagbért. Néhány hónap és lehagyja. Ez azt jelenti, hogy minden egyes dolgozó embernek be kellene tolnia az átlagfizetését adósság gyanánt.
Teljesen reménytelen a helyzet. Gondoljunk bele, hogy lényegében még fél éve sincs, hogy elkezdődtek a problémák itthon nagyobb tételekben. Persze az köztudott, hogy 2006 óta már más pályán mozgunk, mnt bármelyik hozzánk hasonló ország. A jelzálogválság kirobbanása csak 2007 elején kezdődött, s annak ellenére, hogy már külföldi bankcsődök, s elemzések figyelmeztettek, mégis új csúcsra húzták a piacokat 2007 őszén. Még egy év kellett ahhoz, hogy az összeomlás elinduljon. Tehát az összeomlás kezdetéig 2008 októberéig eltelt másfél év. Azóta 5 hónap telt el. Azért jegyzem ezt meg, mert véleményem szerint a lakosságnak a 80-90% még nem érzékeli, nem érdekli, nem fogta fel mi fog következni ebben az országban. Vagyis az igazán durva dolgok még előttünk vannak. Ahogy fölfele is, úgy lefele is jelentősen túlreagálja a piacok többsége a helyzetet. A munkámmal kapcsolatosan elég sok emberrel beszélek, de sajnos még a naponta tőzsdével foglalkozók között is sokaknak hihetetlennek tűnnek pesszimista állításaim, pedig aki ma tőzsdézik, az aktívan figyeli a híreket is. A probléma abban keresendő, hogy amikor megjelennek az első sorok a bankoknál, akkor már rég késő lesz lépni és biztonságba helyezni a pénzünket. Nem akarok riogatni, pedig annak tűnhet. Készüljünk fel viszont, hogy a tehetetlenség, kilátástalanság, s reménytelenség még csak most kezd majd eluralkodni. Annyi biztos, hogy valamilyen formában kataklizma előtt áll az ország. Ha nem most tavasszal, akkor ősszel. Addigra elfogynak a maradék tartalékok is. Ebből ki lehet jönni jól is, de tragikusan is. A válságot fel lehet használni egy jól működő ország megteremtésére, amihez az intézkedéseket már rég meg kellett volna hozni, meg el lehet „kúrni” mindent, s akkor valóban kirakhatjuk a FOR SALE 90%-os táblát. Az ország minden lakójának áldozatot kell majd hoznia, ez nem kérdés. Telik az idő, s egy éve még 1000Mrd-os megszigorítás hallatára, amit Járai Zsigmond mondott, röhögve legyintettek a döntéshozók. Néhány hete a reformszövetség javaslata már 1300 milliárdra rúg. Először legyintettek, de már nem röhögtek a döntéshozók. Ma Simor András beszélt, de már 3000 milliárdos túlköltésről beszélt, amit le kell dolgozni. Ezek mind szép és jó gondolatok, de mitől fog csökkeni az államadósság? Mert ettől semmi nem fog változni, csak szinten fogjuk magunkat egy két évig tartani és aztán minden folytatódik onnan, ahonnan elindultunk. Azzal nem számol senki, hogy mi van akkor, ha évekig tart a recesszió, és a világ felállásához az új vezető szegmensek megtalálásához, kitalálásához idő kell. Ma pedig várakozni nincs idő, mert a 25-ik órában vagyunk. Az biztos, hogy ebben az országban van mit rendbe rakni, mert a korrupció, felelőtlenség, hazudozás, következmények nélküliség beette magát a hétköznapokba, s rombolja folyamatosan az építkezni akarók utolsó megmaradt tartalékait. A gazdasági visszaeséssel sohase kalkuláltak az ország vezetői, s tartalékok hiányában ez lesz az, ami végleg lesöpörhet minket az asztalról. A kormány képtelen 6 éve egy olyan költségvetést beterjeszteni, amiről fél óra után ne derülne ki, hogy tarthatatlan. Olyan bevételekkel számolnak, amelyek nem fognak teljesülni, mert a GDP visszaesésünk sokkal nagyobb lesz a vártnál. Mit akar az az ország, ahol a jövedelemnek a 30-35%-a marad meg a fizetésből, miközben a szomszédos országokban 20%-al minimum több marad a zsebekben.
Fel kell készülni mindenkinek arra, komoly változások elé nézünk. Mindkettő radikális lesz, ha intézkedések történnek a jó irányba, először rossz lesz, de aztán a remény újra elindíthat minket fölfele. Ha nem lesz semmi, akkor azért lesz radikális, mert csőd lesz. Megjegyzem Argentínában a 2002-es összeomlás óta a mai napig nem tért magához a társadalom. Magyarországról is el fog tűnni a középosztály, s iszonyatos társadalmi következményei lesznek az alsóbb rétegekben az elszegényedés által. Sorolhatnám a gazdasági adatokat intézkedéseket, mit lehetne csinálni, de ahhoz már nincs elég erőm, hogy a sokak által már százszor elmondott javaslatokat falra hányjuk megint. Túl kell élni, keresni kell a lehetőségeket és tanulni, tanulni, ezt az egyet tehetjük, valamint amikor némi beleszólásunk lesz a döntésekbe, a jó helyre rakni az x-et.
Kecskeméti István
Súgó
A téma zárva.
Szerintem ez nem a demokrácia velejárója, hanem Magyarország velejárója.
Belém igen, miután a gordonpakk nem foglalkozik a 40 évesen visszavonuló korkedvezményes és rokkantnyugdíjasokkal. Ők élvezhetik az állam vendégszeretetét, nekem meg az utolsó reményem is elszáll hogy valaha láthatok igazságos(abb) újraelosztást.
