Idézet: bushi - Dátum: 2007. febr. 17., szombat - 12:03
Kinek a pap kinek a papné, véleményem szerint ez nem "csak" egy jammelés volt.
De, pontosan az volt.

Attól, hogy esetleg előtte kb. fél percben megbeszélték, hogy milyen sémákat fognak hozni a felvétel során...
Idézet
Aki szereti ezta műfajt annak mind zeneileg mind technikailag elképesztő, aki nem az marad az Iron Maidenes tekerésnél meg a sokhangszeres prüntyögésnél énis is szeretem az se roszz...

Nézd. Ez még véletlenül sem az ízlésről szól. Szóval nem állnak meg a "kinek a papné", ill. az "aki szereti, annak..." kijelentések.
Hozzáértő szemmel nézve a ritmusgitáros semmi igazán különlegeset nem csinált. Tisztességesen hozta, amit kellett. Ok, nem kezdőknek való ritmikát nyomott a riffekben, de egy tehetésges, haladó ritmusgitárosnál alap, hogy pontos legyen, s ilyen témákat kisujjból kirázzon. Szóval szakmai szempontból pont a ritmusgitáros játékában nem volt semmi elképesztő.
S bár még én is meghallgatok ám időnként 1-2 ehhez hasonló, súlyos sound-al riffelgetett fémzenei anyagot, ezt abszolút idegesítőnek találtam. A hangerő sok volt, s ének nélkül ez a "dzsü-dzsü-dzsü" riffelés kb. fél percig tudta lekötni a figyelmemet. Utána már untam és bosszantott, hogy elnyomja a dobot.
Ellenben a dobos meglehetősen ízesen, lazán, s mindig megfelelő dinamikával szólózgatott a hangszerén. Az bizony erősen a kifogástalan kategória volt. Tökéletes produkció lett volna ez magában.
S akkor élvezhettem volna tisztán a dobszólót.