Idézet: Piftuka - Dátum: 2007. ápr. 4., szerda - 20:06
az első az kellemes. nem szoktam ilyeneket hallgatni, s nem pendít meg a lelkemben húrokat, de OK.
a másik totál hallgathatatlan, jaj, hogy bírják emberek az ilyet :Đ már kezdek erősen elbizonytalanodni, de az ilyen a death szokott lenni. egy ilyen nem tartozhat egy stílusba a kismillió közül az "Agathodaimon

"-nal...
az "amerikai pite-rockbandák"... hm, velem is van olyan, hogy a fülbemászósság, hangulat, tudom is én, mi miatt olyat hallgatok, amit úgy igazából nem tartok a zenei alkotás csúcsának... az ember már csak ilyen. a sekélyebb zenék viszont hamar unhatók.
[na innentől

]
egyébként én elég toleráns vagyok, pontosabban sokféle zenét vagyok képes hallgatni.
azért amikor a pótleányom Desperadót hozott, ami nagy sláger most náluk otthon, az azért picit erős volt. tájékoztattam, hogy a lánynak aranyos hangja van és van némi fogalmuk a dallamról és a ritmusról a maguk kommerszebb módján, de zene, az egy szikra nincs benne. én ilyen nulla hangszerelésű dolgokat még nem hallottam... próbáltam persze már igényes keményebb zenét prezentálni az aprónak, de egyelőre lepergett róla. van közös metszetünk, de egészen más stílusban. hihetetlen amúgy, olyan fülhallgatóval képes zenét hallgatni elégedetten, amit én a szemétbe azonnal, mert agyonvágja a basszust, csillogtat, fémesít, minden. furák az emberek. persze van, aki szerint én vagyok igénytelen...