Idézet: hvuk - Dátum: 2006. febr. 12., vasárnap - 18:35
Ennek az egésznek az a szépsége, hogy magától a rendszerépítőtől elég kevés tervezést igényel. Nem kell spéci chipsetet készíteni a normális skálázódáshoz, ellentétben például a Xeonok és az Itániumok esetével. Persze emiatt az egyes cégek kevésbé tudják differenciálni a megoldásaikat, kevésbé tudnak kitűnni, viszont cserébe a kisebb cégek is be tudnak kapcsolódni a bizniszbe, ráadásul tervezési/bevezetési idő is nagyon lerövidülhet. Vajon be fognak tudni törni a mid-range és a high-end szerver piacra a kis cégek is? Megindul-e a high-end kommercializálódása hasonlóan a low-end szegmenshez? Ha ez megtörténne az nagyon az X86 javára (és jelenleg különösen az AMD javára) hajtaná a vizet.
Ez így féloldalas szerintem. Mint már leírtam (vagy nem, máshol:)), az x86-os gépek forgalmát a 1-2 utas, 10 ezer dollár alatti konfigurációk adják, a 4 és többprocesszoros rendszerek darabszámra szinte elhanyagolhatóak. Ezek a valóban commodity dobozok, amelyeket kilóra vesznek a vállalatok, és ott elügyeskednek vel az IT-sek, vagy az önjelölt IT-sek. Ez költségvezérelt terep, a hozzáadott érték elég kevés, nincs is igény rá.
A közép és felső kategória viszont másképp működik. Itt nem dobozokat adnak el a polcról, hanem aktív verseny megy az ügyfelekért, és megoldásokat próbálnak értékesíteni, hosszú távú kapcsolatot kiépíteni. Ehhez hardveres és szoftveres szakértői, tanácsadói gárda kell (azt most ne feszegessük, mennyire is milyen arányban dilettánsok ezek vagy sem), kiépített kapcsolatrendszer a vevők és 3rd party beszálltók felé, elismertség, bizalom, hatalmas szervízgárda stb. Namost ez az, ami nincs meg a delleknek ahhoz, hogy belépjenek ebbe a szegmensbe anélkül, hogy ezt kiépítenék. Egy szó mint száz, én ennek az eltömegesedésére nem látok sok esélyt belátható időtávon.
A következő logikus logikai lépés:) az, hogy a HP-hez, Sunhoz, IBM-hez stb. hasonló megoldásszállítók alkalmazzák-e. Eddig nem volt egyetlen platformhoz sem olyan merchant chipsetje és cpu-interconnect megoldása, amellyel 4 processzor fölé lehetett volna skálázódni az IBM X-architektektúrája is százmilliós dolláros fejlesztés. Ha a Horust valamelyik fel is karolja, közvetlen versenytársai nem fogják követni. Nem fogják követni, mert pont ahogy írod, ezzel gyakorlatilag hardveres szinten semmivé foszlott bármiféle differencia, lőttek a versenyelőnynek, a vastag marginnak. Márpedig egy olyan területen, ahol a skálázódás már sokszor nem triviális, ahol sokszor nem csak a teljesítmény, hanem a különféle képességek is dönthetnek, van módja a megkülönböztetésnek.
Persze végeredményben lehetséges, hogy a jövő arra mutat, a vendorok tanácsadókká, szolgáltatókká, szoftveresekké transzfromálódnak, és a dobozt a szupermarketben vesszük. Ezt azonban míg gazdaságilag lehetséges, a beszállítók igyekeznek elkerülni. Az Opteron és úgy általában az x86 felsőbb kategóriás ambícióit azért is látom rendkívül limitáltnak, mert a nagyoknak már letették voksukat más mellett, szóval ahogyan ti szoktatok fogalmazni, a vonat kicsit elment: IBM, SPARC, Itanium. A Horus ambíciózusnak tűnik, de néhány niche-en kívül nem tűnik jónak az időzítése. Vagy később kellene jönnie, vagy korábban kellett volna. Az előbb említett triumvirátusba nagy összegű befektetések ömlöttek és ömlenek ma is, amíg ezeknek az első gyümölcsei vagy kudarcai meg nem születnek, nem látom ki ölelné magához egy 16-32+ utas Opteron-rendszer gondolatát komolyan.
Szerintem a kérdés inkább arról szól az x86 vs. RISC/IPF háborújában, hogy nem fogja-e rohamos időn belül a szerverek teljesítménye és tömeges szolgáltatásai elérni azt a szintet, mikor már 8-foglalatosnál nagyobb rendszerekre az üzleti életben szinte sehol nem lesz szükség. Részben a magok számának növekedése, részben a virtualizációs és klaszterizációs technológiák terjedése miatt. 8-16-magos blade-ek virtualizálva, klaszterizálva és balanec loadolva már elég szépen skálázható és robusztus renszereket képeznek majd.