Huh. Meg se próbálom felvenni az aktuális fonalat, inkább csak mellécsomózom, ami eszembe jut.
Idézet
Ismetlem nem a tudomany allasa hatarozza meg a tezis vagy allitas helyesseget.
Természetesen nem. És mégis.
A (természet)tudomány végső próbája mindig a jóslat összevetése a megfigyelés eredményével. Ilyen módon tehát a megfigyelés dönt. Ám praktikus okokból bizonyos megfigyelésekből illetve ésszerűsítésekből megszületett egy elég kiterjedt tudásállomány, amit szokás a 'tudomány jelenlegi állásának' hívni, és aminek alapján igen jó eredményességgel korlátozni lehet a feltétlenül elvégzendő megfigyelések számát.
Ennek megfelelően amikor Egely mester megest előáll valami marhasággal, akkor ezen tudásállomány alapján hajtják el a búsba, illetve felkérik, hogy lesz szíves nem csak papíron 'bizonyítani'.
Igen, ez egyfajta önálló autoritás, ami nem esik egybe a tényleges próbával. Mégis, függetlenül ettől, több dolog is ezen autoritás elismerése és a fenntartása mellett szól.
Egyik, hogy igen nagy sikerrel jósolja a kísérletek eredményességét. A másik, hogy könnyen felülírható, csak el kell végezni a szükséges megfigyeléseket. A harmadik, hogy így bizony olcsóbb és hatékonyabb...
És már ott is vagyunk, hogy a 'tudományt', mint kultúrális jelenséget nem igazán lehet a jelenkor világából kiragadva, önállóan vizsgálni: komoly, meghatározó kapcsolatokkal ágyazódik bele a technikai/műszaki és a pénzügyi világba. Ennek megfelelően a tudományos 'helyes' fogalma sem vizsgálható abszolutumként. Max. ha filozofálni akar az amber.
Idézet
Egy tudományos elmélet helyességét nem az határozza meg, hogy később cáfolható-e...
Az
is meghatározza. A vonatkozó háttér a 'falszifikálhatóság' címszó alatt megtalálható. A jelen álláspont annyiban túllépett ezen, hogy a falszifikálhatóság még egyébb tényezők alapvető megléte mellett sem
elégéges, hanem csupán
szükséges feltétele egy állítás tudományos voltának. Ha egyáltalán nem falszifikálható, akkor tuti nem tudományos.
A nagy, végső fogalmakkal - igaz, helyes - kapcsolatos kavarást ma a gyakorlatban nagyon egyszerűen megkerülik. Egy tudományos elméletnek, modellnek ma természetes tartozéka mindazon területek kijelölése, amin belül az adott modell érvényes, vagy legalábbis próbál az lenni. Azaz pl. a klasszikus mechanika érvényességi köre nagyjából a fénysebességnél sokkal lassabban mozgó testek, illetve csillagászati távolságoknál, tömegeknél kisebb kaliberű dolgok. A jelen elfogadott álláspont alapján a klasszikus mechanika
ezen érvényességi körön belül ma is tökéletesen helyes, annak ellenére, hogy ma már ismerünk általánosabb elméleteket is.
Ennek a megközelítésnek érdekes következménye, hogy rehabilitálta a 'testek nyugalomra törekszenek' elvét is. Ez pl. egy guruló szekér, mint 'érvényességi kör' esetén kétségkívül igaz ma is
A régiek ez alapján nem annyira a megfigyelésben, hanem a túl széles körű általánosításban tévedtek
Fontos pontja a modern természettudománynak ez a 'téves általánosítás'. Amennyiben születik egy jó ötlet, akkor meg kell húzni, illetve ellenőrizni kell azon területeket, amiken belül helyes. Ez még olyan elméletek esetén is létfontosságú, amiket ma nagyon 'erősnek' fogad el a tudomány. Konkrétan ennek köszönhető mindaz a hatalmas kísérletmennyiség, amit látszólag értelmetlen elvégezni, hiszen csupán nagyon pontosan a várakozásokat igazolják.
Itt a sikert kifejezetten az jelenti, hogy egy-egy területen sikerül valamivel élesebb kontúrt adni az adott elmélet érvényességi körének.
Ennek megfelelően a két, egymást látszólag kizáró fizikai elmélet - ált. rel. és kvantummechanika - között is rendeződik a viszony. Egyszerűen nem fedik át egymát az érvényességi körök, nem merül fel valódi versenyhelyzet vagy kizáró ellentét közöttük. Csupán arról van szó, hogy ha lenne közös metszete az érvényességi köröknek, akkor azon belül kizárnák egymást.
További következménye ennek a megközelítésnek az érvényességi körök, illetve ennek megfelelően az elméletek érdekes hierarchiája.
Konkrétan arra gondolok, ahogy ma az ált. rel. alapú mechanika tartalmazza visszamenőleg az egészet a görögökig. A 'minden nyugit akar' érvényes a szekerekre, alacsony mérési pontossággal. A klasszikus mechanika jól érvényes a földi körülményekre, nagy pontossággal, beleértve a szekereket is. A spec. rel. már érvényes bizonyos nem egészen földi körülményekre is, de tartalmaza a klasszikus mechanikátm is, szekerestül. Az ált rel. meg igen sok, nem kifejezetten földi területen érvényes. De a szekér esetére ez utóbbi is igazolja a görögök megfigyeléseit
Azaz a (természet) tudomány fejlődését nagy ugrások és átalakulások mellett az érvényesséi körök folymatos bővülése, változása is komolyan meghatározza. Olyanyira, hogy ez egyfajta kritériumként is szerepel ma már: az új elméletek érvényességi körének nagyobbnak, vagy legalábbis másnak kell lennie, mint a meglőzőeknek. Ennek megfelelően a régi elméletek érvényességi körén belül vissza kell adniuk a régi elméletek eredményeit. Ha ez nem történik meg, akkor az új elmélet, ötlet minimum hiányos. Kiegészítésre szorul.
Súgó
A téma zárva.
) a helyesseg az, amit fennebb irtam, es a szerint jogos "a tudomany mai allasa szerint"-rol beszelni. az igazsagrol en egy arva szot nem ejtettem. es nagyon haragszom rad, hogy ilyet probalsz a szamba adni. az ilyen vitazoi magatartas vagy komoly figyelmetlensegre, vagy szandekos rosszindulatra utal. remelem, hogy az elsorol van szo, es miutan ujbol atolvasod a mai nap termeset, es megnezed, hogy mikor mit is irtam ezek fenyeben, talan mar erteni fogod, hogy mikor mirol beszeltem.
