Idézet: ottokar - Dátum: 2007. dec. 16., vasárnap - 10:01
Kirázott a hideg mikor egy kandúr azt ecsetelte hogy milyen vászonnal és alkoholos folyadékkal súrolta a CCD-t. Mert nem értem hogy kerülhet zsíros tapadó szenyeződés rá. Mert ha csak lefújható a szennyeződés akkor törölni felesleges, sőt káros.
Nohát, megtanítasz szenzort puceválni ?
Nem kell arra gondolni, hogy húde bonyolult folyamat. Persze abba az irányba sem szabad elmenni amit birdie terjeszt a pixinfon hogy fültisztító meg alkohol jó lehet ha meg száradási nyomok lesznek a szenzoron akkor ledörgölhető száraz fültisztítóval mert az aztán akkora sült baromság, hogy ihaj (tegyük hozzá, ha megemlítem az eclipse-et és társait kiröhög, és nyomja hangosan a saját marhaságát - ő már csak ilyen). Amellett, hogy vattaszálak maradnak a szenzor környékén, megkarcolhatod a lowpass filtert és a száradási nyomokat sem tudod rendesen lebirizgálni róla. A másik szépség, hasonló eszközökkel a csurgó laci szokott takarítani - faspatulán vatta, alkohol. Van akinek megfelel - nekem már a puszta gondolatra is feláll a szőr a hátamon. Én pecpadet, sensor swabet és eclipse-et használom.
Cseppentés, két mozdulat oda és vissza, készen van - nincs száradási nyom, nincs vattaszál, nincs karcolás, nincs para és ökölbe szorult fej. Tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés.
A ragacsos lefújhatatlan szennyeződés pediglen nem urban legend, hanem két-három havi intenzivebb, vagy egy éves lájtos használat egyenesági velejárója. Hogy nem találkoztál vele, vagy nem vetted észre ? Ki tudja.