A régi szép idők...
Egy barátomnál láttam először a WoW-ot, körülbelül 5 perc elég volt ahhoz, hogy beleszeressek.
Nem csináltam mást, mint járkáltam egy picit Dustwallow Marshban és Gadgetzanban egy 51-es rugóval és ugyan semmit sem tudtam még a játékról, de biztos voltam benne, hogy meg fogom venni.
Szerencsére a közelgő születésnapom jó alkalom volt erre a "kis" beruházásra és némi telepítés után el is merültem Azeroth világában...
...bár talán jobb szó, hogy elvesztem, hiszen azt sem tudtam, mit, merre és hogyan.
IRL barátaim tanácsára a horda oldalt választottam, már akkor sem jöttek be a mosolygós, vidám emberi karakterek, a gnómokról nem is beszélve, de a fő ok az volt, hogy némi segítséget kaphassak a barátaimtól, akik csak horda oldalon játszottak és játszanak még ma is.
Az első karakterem egy hunter volt, mindenki azt javasolta kezdetnek.
Az első pár szint nagyon érdekes volt, ismerkedés a világgal és a játékosokkal, nameg próbáltam megismerni a saját karakteremet is, talán ez volt a legnehezebb az egészben.
Nagyon sok segítséget kaptam mindenhonnan, de főleg erről a fórumról.
38. szinten rájöttem, hogy a hunter nem nekem való és hajtott a vágy, hogy más karaktereket is kipróbáljak.
Akkor már volt guildem is, 'Én' invelt be a nagyon hangulatos 'Akunamatata' guildbe, ahol nagyon jól éreztem magam.
A guild feloszlott, illetve inkább egyesült, emlékeim szerint a Team Hungary és más guildekkel és megalakult a 'Vértestvérek'.
Szintén szuper guild volt, raidről és ilyenekről persze szó sem lehetett, kevés volt a 60-as karakter a csapatban.
Akkoriban indítottam el a rugómat. Tetszett a közelharc, a settenkedés, hátbatámadás és egyéb megoldások. Időközben sokminden változott a guildben, alakult egy kis csapat, akik raidelni szerettek volna, ezért megalakították az 'Away from Keyboard' guildet, ahová a Vértestvérekben felnőtt 60-as karaktereket át is vették.
Jópárat csatlakoztak hozzájuk, némileg "kiürült" a Vértestvérek és egy kicsit meg is ijedtem, hogy most akkor mi lesz. Lvl40 környékén járhattam akkor a rugganccsal.
Akkoriban tudtam meg, hogy pár IRL jóbarátom közös guildben játszik. Rákérdeztem, hogy van-e hely rugónak, de jeleztem azt is, hogy még pici vagyok, jóformán mindenre alkalmatlan (sokak szerint ez ma sem változott

).
Jónéhány whisper és jópár nap/hét várakozás után lvl45-ön kaptam zöld utat és Darukha küldte is az invite-ot a guildbe, amit akkor még 'Hungarian Elites'-nek hívtak.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felszinteztem magam 60-ra, kezemben a coldrage daggerrel (és egy teljesen elszúrt talent builddel), így elég vicces lehettem a 40. szint körüli felszereléssel a nagyok között.
Nagyon nagyon sok segítséget kaptam, külön köszönet Phobiának, aki időt nem kímélve kb. 25x vitt le BRD-be a barman shankerért.
Az első raid, amin részt vettem, egy Molten Core raid volt.
A bejutás nem volt egyszerű, nemigen ismertek + próbaidő, így külön harcot kellett vívnom, hogy kapjak egy invite-ot.
Amikor megjött a várva várt inv + summon, azon nyomban belesétáltam a lávába (újabb idézés + néhány mosoly

), de nem lettem ezzel kisegítve, azt sem tudtam hol vagyok és merre kell menni.
A csapat körülbelül ekkor kezdhette el BWL-t, persze az az instance nekem csak álomszinten létezett, ugyanis addig nem vittek be, amíg nem volt 5 db T1-es cuccom.
A BWL raideket nem lehet elfelejteni, fantasztikus volt egytől-egyig mind, bár a bossfightok nagyrészét a földön fekve néztem végig.
Ezután a guild kicsit átalakult, nevet változtattunk, a többi már történelem!