[speedmetal]

Idézet: vtb - Dátum: 2008. febr. 18., hétfõ - 21:23

Remélem Speedmetal fórumtársnak megdobban a szíve

Egyszerûen GYÖ-NYÖ-RÛ-EK így együtt! Dobb-dobbdobb, dobb-dobbdobb Persze fõleg a két Japcsi fennt. Szép lesz a gyûjtemény. Csak így tovább!

[amstel]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 20., szerda - 12:51

Ott a válasz a kérdésedre a cikk legeslegelején.

JUJJ! A hosszú haj rövid ész (és szem) effektus  :Ð
Még jó h anno számolatlanul álttam VLBs kártyákat...  :o bár azoknak kicsit másképp nézett ki a középsõ részük (vagy tele volt "rendes" érintkezõvel, vagy nem volt rajta semmise). Fúúú de micsoda vinyó és vga  (landmark chr/ms ) sebességeket bírtam kihozni belõlük :D fõleg 40Mhzen, 33 helyett. No meg VLBs volt az elsõ álcacheval szerelt lapgeneráció is...rajta volt a chip, csak nem volt "bele" a csippnek...

[Telcontar]

Mindennapi processzorunk rovat:

Intel Pentium 60 MHz (SX835)



A Pentium márkanév az Intel egymagos, x86-os mikroprocesszorát jelenti, ami a P5 kódnevû, ötödik generációs mikroarchitektúrán alapul. A "Pentium" név származását tekintve egy öszvér: a görög penta (öt) szóból származik, amelyhez a latin -ium végzõdést tették hozzá.

1993. március 22-én mutatták be, az i486-osok utódaként. Az Intel azután választotta a Pentium nevet, miután a bíróság nem engedélyezte számára számok (286, 386, 486 stb.) védjegyoltalom alá helyezését.  Folyományként nem hivatalosan néha i586-ként is emlegetik a Pentiumot. Az eredeti Pentiumokat 1996-ban a Pentium MMX márkanév alatt forgalmazott CPU-k követték; ezek még mindig a P5-ös, ötödik generációs mikroarchitectúrára épültek.

1995-tõl kezdve az Intel (nem következetesen) a védjegyoltalom alatt álló "Pentium" márkanevet használta az ötödik generáció utáni x86-os processzorcsaládok esetében is, mint Pentium Pro, Pentium II, Pentium III, Pentium 4 és Pentium D. Ezek a családok, bár bírták az eredeti Pentium utasításkészletét, gyökeresen más mikroarchitektúrára épültek, mint a P5 alapú Pentiumok és Pentium MMX-ek. 2006-ban már úgy tûnt, hogy a Pentium márkanév eltûnik a Core Solo és Core Duo processzorok bevezetésével, de 2007/2008-ban újra feltûnt és megszilárdította helyét az Intel útiterveiben (Pentium Dual Core).

Az Intel Pentium processzor atyjaként leggyakrabban Vinod Dham-ot emlegetik.

Fejlesztések az i486-hoz képest

    * Szuperskalár architektúra - a Pentiumban két párhuzamos adatfeldolgozó egység (csõvezeték) volt, ami lehetõvé tette órajelciklusonként egynél több utasítás feldolgozását. Az egyik egység (az "U" jelû) képes volt valamennyi utasítás feldolgozására, míg a másik (a "V" jelû) csak az egyszerû, leggyakoribb utasításokat tudta kezelni. Az egynél több csõvezeték használata tipikus jellemzõje a RISC processzoroknak, és az elsõ a sok RISC-tulajdonság közül, amit az x86-os platformban is megvalósítottak, így kijelölve az utat, és megmutatta, hogy a kétféle architektúra egyesíthetõ, ily módon "hibrid" processzorokat létrehozva.
    * 64-bites adatbusz - ez megkétszerezte a memóriából egy lépésben lehívható adatmennyiséget, noha a CPU továbbra is (és még az utódok is sokáig) 32-bites maradt, mivel a regiszterei 32-bitesek voltak. A 64-bites adatbusz volt az oka, hogy a korszak tipikus memóriáját, az EDO (Extended Data Output) RAM-okat miért kellett párban használni a Pentiumokhoz - ezek a memóriák 32-bites szervezésûek voltak.
    * MMX utasításkészlet (csak a késõbbi modellekben) - egy ma már alapfokúnak számító SIMD utasításkészlet-kiterjesztés, amelyet multimédiás alkalmazások számára terveztek, ahol gyakran kellett ugyanazt a mûveletet nagy tömegû adaton elvégezni.
    * További fejlesztések: javított elágazásbecslés; módosított, hatékonyabb, pipeline struktúrájú FPU; energiagazdálkodási módok; elkülönített, 2-utas, asszociatív, 8 - 8 kB-os adat- és utasításcache; dual processzoros üzemmód támogatása (P54C-tõl).

A Pentium architektúrájú chipek az i486-oshoz képest csaknem kétszeres teljesítménynövekedést hoztak órajelciklusonként. A leggyorsabb Intel i486 CPU-k (100 MHz) nyers számítási teljesítménye csaknem azonos volt a legelsõ Pentiumokéval (60 MHz), az AMD Am5x86 (133 MHz) pedig durván azonos szinten állt a Pentium 75-tel.

A "klasszikus" Pentiumok 100 MIPS-nél valamivel többre voltak képesek, a 75 MHz-es model pedig 126,5 MIPS-re.

Változatok

A legkorábbi Pentiumok 60 MHz-es és 66 MHz-es órajellel kerültek forgalomba. Ezek a chipek a Socket 4 foglalatot használták. A késõbbi 75, 90, 100, 120 és 133 MHz-es modellek a Socket 5, míg a még késõbbi 133, 150, 166, 200 és 233 MHz változatok a Socket 7 foglalatban mûködtek. A Socket 5-ös processzorok mindenféle buherálás nélkül is kifogástalanul mûködnek a Socket 7-es alaplapokban. A legkésõbbi, Tillamook kódnevû 200, 233, 266 és 300 MHz-es modellek már inkább csak mobil számítógépekben tûntek fel. A régebbi, 486-os alapokra épült gépek felbõvítésére a Pentium OverDrive processzorokat kínálta az Intel 63 MHz-es és 83 MHz-es sebességekkel.

P5, P54C, P54CS

Az eredeti Pentium mikroprocesszor belsõ kódneve P5 volt, a termékkódja 80501 (80500 a legkorábbi steppingeké). 0,8 µm-es gyártási eljárással készült, üzemi feszültsége 5 V volt. Ezt a P54C (80502) kódnevû processzorok követték 1994 és 1995 folyamán, amiket már 0,6 µm-es csíkszélességgel gyártottak, képesek volt dual üzemmódra és a belsõ órajelük különbözött a front side bus sebességétõl (mivel az FSB gyorsítása jóval nehezebb, mint a magsebesség növelése). Még késõbb, 1995 júniusától 1996 júniusáig jelentek meg a P54CS kódnév alatt fejlesztett procik 0,35 µm-en. A P54C és P54CS processzorok üzemi feszültsége 3,3 V.

A korai 60-100 MHz-es Pentiumokban volt egy hiba a lebegõpontos egységben (pontosabban annak belsõ táblázataiban), ami néhány ritka esetben az osztási mûvelet pontatlanságához vezetett. Ezt a hibát Virginia Lynchburg fedezte fel 1994-ben, és Pentium FDIV bug néven vált ismertté. (A fenti képen bemutatott SX835 sSpec-û CPU is ilyen.) Az Intel számára roppant kínos esemény volt ez, amely oda vezetett, hogy a cég hibátlan példányokra történõ ingyenes cserét ajánlott fel a hibás Pentium processzorok tulajdonosai számára, akik közül sokan éltek is a lehetõséggel. Ezért ma az FDIV bugos példányok jóval ritkábbak, mint azt az akkori piaci eladásaik indokolnák. A Socket 4-es 60 és 66 MHz-es 0,8 µm-es példányok ezenkívül törékenységükrõl és a korszak átlagához képest jelentõs hõtermelésükrõl is elhíresültek. Jelen sorok írója emlékszik olyan megjegyzésekre, hogy tükörtojást lehetett sütni a P5-ös Pentiumok "hátán". A hõleadás problémája a P54C mag és a 3,3 V-os üzemi feszültség bevezetésével megszûnt. Egy másik, F00F bug néven ismert hiba azonban ekkoriban derült ki, de az operációs rendszerek írói ezt a hibát szoftveresen korrigálták, elkerülve így a hiba okozta rendszerösszeomlásokat.

A 32-bites busszal rendelkezõ Pentium - egyfajta különlegesség a többi Pentium processzor között - P24T kódnéven került kifejlesztésre, és a hivatalos keresztségben a Pentium OverDrive nevet kapta. 1995-ben került kibocsátásra, és, mint írtam, a 486-os rendszerekben lehetett használni. A P24T 3,3 V-os feszültséget igényelt, és 0,6 µm-es eljárással készült, 63 vagy 83Mhz-es órajellel. Mivel ezek a chipek Socket 2 vagy Socket 3 alaplapokban történõ használatra készültek, az eredeti Pentium architektúrát számos ponton módosítani kellett, hogy együtt tudjon mûködni a keskenyebb, 32-bites adatbusszal és a lassabb alaplapi L2 cache memóriával. Az állandó adathiányt elkerülendõ ezek a CPU-k 32 kB L1 cache-t kaptak, kétszer annyit, mint az eredeti P5-ös chipek. Fel voltak ezenkívül szerelve hûtõbordával és ventilátorral is, valamint a tokozáson feszültségszabályzó elektronikával, ami az alaplapi 5 V-ból állította elõ a chip számára szükséges 3,3 V-ot.

P55C, Tillamook

A P55C-t (vagy 80503-at) az Intel haifai kutatóközpontja fejlesztette ki. "Pentium with MMX Technology" néven került piacra (közönségesen Pentium MMX-ként emlegetik); bár továbbra is a P5 magra épült (a 0,35 µm-es technológia szintén jellemzõ erre a sorozatra), egy új, 57 db "MMX" utasításból álló kiterjesztést kapott, amelyet a multimédiás feladatok végrehajtásának gyorsítására terveztek, mint pl. digitális médiaadatok be- és kikódolására.

Az új utasítások új adattípusokon dolgoztak: 64-bites csomagolt vektorokon, amelyek állhattak akár 8 db 8-bites egészbõl, 4 db 16-bites egészbõl, 2 db 32-bites egész számból, vagy egy darab 64-bites egészbõl. Így pl. a PADDUSB (Packed ADD Unsigned Saturated Byte) utasítás összead két vektort, amelyek mindegyike 8 db 8-bites egészt tartalmaz, páronként; és mindegyik összeadás, ami túlcsordulna, telíti aaz eredmény byte-ot, a 8 biten ábrázolható legnagyobb elõjel nélküli számot, 255-öt eredményezve (a normál összeadás ilyen esetben kisebb számot, akár 0-át is eredményezhet, és a carry, valamint az overflow státuszbitek jelzik a túlcsordulást). Ezek a nagyon specializált utasítások speciális kódolást igényeltek a programozótól. Az MMX nem is ért el átütõ sikert a P55C életciklusának végéig.

A P55C teljesítményét idõvel úgy növelték meg, hogy megduplázták a Level 1 CPU cache méretét 16 kB-ról 32 kB-ra.

A P55C kettõs üzemi feszültséget igényelt: 2,8 V-ot a mag, és 3,3 V-ot az I/O áramkörök számára.

A Pentium P55C alapú notebook processzorokat "mobile modulokon" forgalmazták, amelyek tartalmazták a CPU-t is. Egy-egy ilyen modul valójában egy nyomtatott áramkör volt, amire a speciális, kisebb tokozású CPU-t direkt módon rászerelték. A modul illeszkedett a notebook alaplapjára, és tipikusan egy hõelvezetõ bordát is kapott a CPU. Ezek a notik gyakran használták az Intel 430MX chipset-et, ami egy lebutított i430FX volt. Amikor a 0,25 µm-es Tillamook Mobile Pentium MMX (ami a nevét egy Oregon állambeli városról kapta) megjelent, a modulok az i430TX chipsettel kerültek forgalomba, és tartalmaztak tipikusan 512 kB SRAM cache memóriát is.

A mobil CPU-k mellett mind a Pentium, mind a Pentium MMX készült beágyazott alkalmazásokhoz tervezett változatokban is.

Pentium mint benchmark mértékegység

A Microsoft és sok más társaság az eredeti Pentiumot mértékegységként használja rendszerkövetelményeinek megadásakor. Példának okáért, a Microsoft a Visual Studio 2005 Team Edition követelményeit úgy határozta meg a Microsoft, hogy a futtató rendszer tartalmaz (legalább) egy 600 MHz-en futó Pentium processzort (minimum), vagy 1 GHz-eset (javallott). Annak meghatározásához, hogy egy bizonyos processzor kielégíti-e a követelményt, átszámítást kell végezni, ami a sebességét standard Pentium órajelciklusokban adja meg. Pl. egy Pentium Pro alacsonyabb órajel mellett is kielégítheti a követelményt, mert fejlettebb architektúrájú. A modern processzorok esetében egyenértékûség-táblázatokat használnak annak megmondására, hogy az adott CPU megfelel-e valamely sebességkívánalomnak, vagy sem.

Pentium, a védjegy

Az Intel a "Pentium" védjegyet az x86-os (utasításkészletû) processzorok késõbbi generációinál is használta, annak ellenére, hogy azok belsõ felépítése olykor gyökeresen eltért az eredeti, "Pentium" védjeggyel oltalom alá helyezett P5 mikroarchitektúrától. Ezek:

    * Pentium Pro
    * Pentium II, Pentium II Xeon
    * Pentium III, Pentium III Xeon
    * Pentium 4, Mobile Pentium 4, Mobile Pentium 4 M, Pentium 4 Extreme Edition
    * Pentium M
    * Pentium D, Pentium Extreme Edition
    * Pentium Dual-Core

Az Intel Pentium 66 MHz magja

[vtb]

Idézet: speedmetal - Dátum: 2008. febr. 20., szerda - 16:29

Egyszerûen GYÖ-NYÖ-RÛ-EK így együtt! Dobb-dobbdobb, dobb-dobbdobb Persze fõleg a két Japcsi fennt. Szép lesz a gyûjtemény. Csak így tovább!

Ugye szépek? :)Amúgy a Genesis amcsi. A gûjtemény meg bõvült egy GameBoy Advance-szal azóta. Az is imádnivaló egy kis dög. Fõleg, hogy gond nélkül lejátsza a sima GameBoy játékokat amiket tud eredeti kepméretben is futtatni meg teljes képre széthúzni. Szóval pöpec!
Hogy megy a masina amúgy? Küzdöttetek már jókat? Nálam az Altered Beast mindent elsöpört

[Rive]

8080A valakinek?

[Telcontar]

Idézet: Rive - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 11:42

8080A valakinek?

Gyártó? Tokozás? Kép?

[Telcontar]

Mindennapi processzorunk rovat:

AMD K5-PR133ABR



Idõrendjét tekintve (nem is) kicsit összevissza volt a processzortörténeti sétánk eddig, de a Pentiumok korszaka nagyon izgalmas eseményeket hozott magával. Ezért most elhagyjuk az Intel-vonalat, ami a 8-bites CPU-k korától kezdve egészen eddig a korszakig meghatározta a processzorok fejlõdését - legalábbis a CISC processzorokét - és vetünk egy pillantást a korszakban jelentõsnek számító többi gyártóra is.

Elsõként az AMD kerül terítékre, mert ez a processzorgyártó cég mind a mai napig állja a versenyt az Intellel, ráadásul Picur az AMD processzorokra specializálta magát - és a 400 db-os gyûjteménye ennek fényében még tiszteletre méltóbb méretû.

Háttér

Az Intel és az AMD között szorosnak mondható együttmûködés alakult ki a 8086-osok és a 80286-osok idején. Ez akkor ért véget, amikor az Intel monopolizálta a 80386-osok gyártását, amire válaszul az AMD visszafejtette a 80386-osok felépítését, szépen kijött az Am386 maggal, és alaposan letörte az Intel árait. Ráadásul az AMD 386-osai elérték a 40 MHz-es órajelet. (Szerintem ebbõl adták el a legtöbbet, legalábbis az AMD Am386-DX40-es CPU-val találkozom a leggyakrabban a 80386-osok közül.) Hasonlóképpen járt el az AMD a 80486-ossal is: azt is visszafejtették. A Pentium márkanév bevezetése azonban végett vetett a klóngyártók idejének, és valami más utat kellett választani. Az AMD (és a Cyrix) ekkor lépett a saját fejlesztések útjára.

Az AMD felnõ

A legelsõ x86-os CPU-architektúra, ami teljesen és kizárólag AMD-fejlesztés volt, a K5 magban testesült meg. A K5-ös Pentium-osztályú, 32 bites CPU, a Pentiumokkal teljesen láb- és opkód kompatibilis, és azokhoz hasonlóan kettõs órajelû. Belsõ felépítése azonban már más: sokkal inkább RISC processzorra hajaz, mint a Pentiumok. A RISC processzorok fejlesztésének volt már hagyománya az AMD-nél, a maga idején nem túl sikeresnek számító, de a gyûjtõk között nagyon kedvelt Am290x0-s CPU-családok képében.

A K5 mikroprocesszor fejlesztésének megkezdését 1993 júniusában jelentették be. Eredetileg 1995-ben szándékolták forgalomba hozni 100 - 120 MHz-es sebességgel, de a tesztelésekkel és ellenõrzésekkel kapcsolatos problémák és csúszások miatt (pl. az x86-os kompatibilitás elérése) csak 1996 márciusában került piacra 75 és 90 MHz-en. A késésnek azonban volt néhány elõnye is. A K5-öst amely 4,3 millió tranzisztorból áll, 0,5 mikrométeres technikával kezdték el gyártani, de hamarosan áttértek a 0,35 mikrométeres technológiára. A K5-ös akárcsak a Pentium után következõ Intel processzorok, az x86-utasításkészlet processzoron belüli lefordításával teszi hatékonyabbá az utasítás-végrehajtást, növelve ezzel a teljesítményt.  Az összetett változó hosszúságú x86-utasítások egyszerû, fix méretû, az AMD által ROPs-nak nevezett (RISC operations) utasításokká való lefordítása egy RISC CPU-mag és a RISC technológiában lehetséges módszerek alkalmazását tette lehetõvé.

Mûködés

A processzor az utasításokat a következõ lépésekben hajtotta végre:

Utasításlehívás

A processzor végrehajtó csõvezetékenként egy-egy 16 byte méretû utasítás gyorstárral rendelkezik (instruction cache). Egy x86 utasítás maximális mérete így 16 byte lehet. Az utasításlehívó (Fetch) egység számította ki az utasítás címét a memóriában, és töltötte be azt valamelyik gyorstárba. Azt, hogy melyik gyorstárba (és így melyik végrehajtó vezetékbe) kerüljön az utasítás, szintén ez az egység döntötte el. Az utasítás lehívása után a Fetch elõdekódolta az utasítást, egy 5 bites kódot fûzött hozzá, amelyben jelezte a hosszát és azt, hogy hány ROPs fog neki megfelelni. Az utasítások ezzel az 5 bites toldalékkal együtt kerültek a 16 byte-os, négyutas szervezésû gyorstárba. Innen egy várósorba léptek az utasítások, ez biztosította a dekódoló egység ellátását, ha a gyorstár átmenetileg foglalt volt.

Dekódolás

A dekodoló egység feladata volt, hogy az utasítássorból az utasításokat kiemelje, és azokat a már elõbb említett belsõ formátumú utasításokká alakítsa. Ezeket a belsõ formátumú utasításokat nevezte az AMD ROPs-nak (RISC operations). Az utasítássorból egyszerre maximálisan 32 byte-nyi utasítás került a fordító egységbe, amely az 5 bites toldalék felhasználásával ROPs utasításokká alakította azokat. Amennyiben az x86-utasításnak három, vagy kevesebb ROPs felelt meg, a fordítás hardveresen történt, egyszerre négy, egymástól független egységben. Hosszabb sorozatoknál a mikrokód-ROM végezte a fordítást. A lefordított utasítások ezután kerültek tényleges végrehajtásra.

Végrehajtás

A ROPs utasításokat hat, egymással párhuzamosan mûködõ végrehajtó egység fogadta. Ezek egymástól függetlenek voltak, de nem voltak egyformák. Két egység végezte az általános aritmetikai mûveleteket, és ugyancsak két egység végezte az adatok betöltését és kiíratását. Volt egy lebegõpontos egység (FPU), és egy, amely az elágazásokat hajtotta végre. A lebegõpontos egységet leszámítva minden végrehajtó egységnek két fogadóegysége volt (reservation station). A fordító (Decode Unit) ide töltötte be a ROPs-okat. A fordító az utasításokat eredeti sorrendjük szerint osztotta ki a szabad fogadóegységgel rendelkezõ végrehajtóegységeknek. A mûveletek végrehajtása azonban különbözõ hosszúságú idõt vett igénybe, és így a végrehajtás eltérhetett az eredeti sorrendtõl.

Mivel az utasítások jó részének végrehajtása függ egy másik utasítástól, az eltérõ sorrendû végrehajtás csak akkor lehetséges, ha ezekre figyel a processzor. Ez azonban, mint például a Pentium példázza, nagyon korlátozza a párhuzamos utasítás-végrehajtást, és ezáltal a teljesítmény romlásához vezet.

Az AMD erre a következõ megoldást választotta. Egy utasítás végrehajtása nem azt jelentette, hogy az azonnal és ténylegesen megváltoztatta a processzor állapotát, hanem csak azt, hogy mindent elõkészített az állapotváltoztatáshoz. Elõállította a vezérlõjeleket, behívta az operandusokat, elvégezte a mûveletet, de az eredményt még nem írta be a célhelyre. Az utasítás végrehajtásának ez a fázisa egyfajta köztes állapot a dekódolás és a teljes végrehajtás között.

A végrehajtás befejezését az újrarendezõ tároló (Reorder Buffer, ROB) végezte. Ez az egység, mielõtt véglegesítette volna az utasítás eredményét, egy 16 tagú tárolóban az eredeti sorrendbe állította az utasítások eredményét, és ezek szerint változtatta meg a processzor állapotát. Így például ha az elágazás-elõrejelzõ rosszul jelzett egy feltételes elágazást (mivel még nem voltak birtokában a tényleges adatok) azt a ROB jelezte, és az utána következõ, feleslegesen végrehajtott utasítások eredményét törölte. Igaz így sok volt a feleslegesen végrehajtott utasítás, de ez a teljesítményromlás még így is elhanyagolható volt más processzorok megoldásaihoz képest. Az elágazás-elõrejelzõ mûködésérõl az AMD nem árult el sokat, csak annyit, hogy 1 kilobájtnyi tárolóterület felhasználásával követte az elágazásokat, és hogy az elõrejelzés 75% pontosságú.

A négyutas szervezésû, 8 kilobájtos, MESI protokollal védett adatgyorstár támogatta az adatelérést. A gyorsítótárnak itt is két kapuja volt, így egyszerre két adatelérést tudott teljesíteni. A K5 is használt írási tárolót (store buffer) arra az esetre, ha egy végrehajtás alatt lévõ utasítás adatkérésének kellett elsõbbséget adni.

Tulajdonságok

Mint más ötödik generációs x86-os processzorok, a K5 is tartalmazza a következõ tulajdonságokat:
- szuperskalár architektúra (6 db utasításvégrehajtó csõvezetékkel),
- soronkívüli, spekulatív utasításvégrehajtás,
- elágazás-elõrejelzés,
- 64-bites adatbusz,
- 4-utas szervezésû, 16 kB-os utasítás-, és 8 kB-os adatcache (a Pentiumban mindkettõ 8 kB volt eredetileg, és csak 2-utas)
- regiszterek átnevezése (a párhuzamos végrehajtást segítette),
- integrált FPU és
- energiagazdálkodási/SMM módok.

Egészpontos teljesítményét tekintve a K5 alacsonyabb órajeleken is gyorsabb volt, mint a Pentium, ezért a processzorok jelölésére a Pentium rating (PR) került bevezetésre a tényleges frekvencia helyett. Sajna, a K5 FPU-jának teljesítménye messze alulmúlta a Pentium FPU-ét (bár a Cyrix 6x86-osnál azért jobb volt), ezért a PR csak az egészpontos teljesítmény tekintetében ad (valamelyest) valós képet a processzor képességeirõl.

Az AMD K5 elérte a PR200 értéket 133 MHz-es valós órajellel, bár a PR200-as változatot az AMD soha nem jelentette be hivatalosan. Ennek valószínû oka az lehetett, hogy akkor jelent meg a K6-os is, és ez elvonta a figyelmet.

Minden jó tulajdonsága mellett a K5 legfõbb attrakciója mégis az ára volt, akárcsak a Cyrix 6x86-osnak. Kompatibilitás szempontjából a K5 jobb volt, mint a 6x86, és nem is melegedett annyira, ezért nagyobb reputációt vívott ki magának. A K5 azt is elkerülte, amitõl sok 6x86-os chip szenvedett, hogy tudniillik a felhasználók a PR szerint állították be az alaplapon a szorzót, nem a valós órajel szerint. Ezt két dologgal érték el. Az egyik, hogy a K5-ösök ugyanazokkal a buszfrekvenciákkal mûködtek, mint a PR jelzésüknek megfelelõ Pentiumok. A másik az volt, hogy ha a szorzót az alaplapon a Pentiumnak megfelelõen állították be, a chip korrigálta azt, így a megfelelõ szorzóval futott. Ez a két jellemzõ lehetõvé tette, hogy a K5-öshöz ugyanúgy jumpereljék fel az alaplapokat, mintha Pentium került volna beléjük, elkerülve így egy csomó zavart.

Ugyanakkor megjelentek másféle zavarok, nevezetesen az, hogy a PR90 és a PR120 egyaránt 90 MHz-es valós órajellel futottak, a PR100 és a PR133 pedig egyaránt 100 MHz-en. Hogy volt lehetséges, hogy két különbözõ jelölésû, de azonos belsõ felépítésû CPU eltérõ teljesítményt nyújtson azonos órajelen? Természetesen sehogy: és itt volt a zavar. A PR75, PR90 és a PR100 más, eltérõ tervekre épült, mint a PR120, a PR133 és a PR166. Az elsõ három chip korábbi tervezésû, és akár még az egészen korai, 5k86 jelölést is megkaphatták.

[amstel]

Anno nem is nagyon értettük, h ha az k5 133as akkor miért megy ugyanolyan órajelen mint a 100as, a 133as egy picit gyorsabbnak tûnt, biztos optimalizáltak vmit rajta (vagy csak gyorsabbnak akartuk látni:D ), tuningban nagyon gyengék voltak.  Pr166ot is csak egyet láttam mûködni anno, mert nem sokkal tért el az ára az inteltõl. (de azért mondhatni nyálcsorgatva néztük...ma meg...4000mhz alatt megy a core2 s már nem is érdekel...)

[Picur]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 22:25

Elsõként az AMD kerül terítékre, mert ez a processzorgyártó cég mind a mai napig állja a versenyt az Intellel, [...]

És ismételten köszönettel tartozom. Ritkán olvas az ember ilyen jól összeszedett, lényegretörõ de mégis átfogó cikket. Sajnos a történeti ismereteim elég hiányosak, szóval ez számomra mindenképpen hiánypótló.

Idézet

ráadásul Picur az AMD processzorokra specializálta magát - és a 400 db-os gyûjteménye ennek fényében még tiszteletre méltóbb méretû.

AMD-bõl csak 218.

<reklám> Ma érkezett meg a dobozos AMD P80C287-10 co-procim. Hogy miket nem adnak $2.5-ért. 
Mellesleg a kívánságlistámat is kibõvítettem a napokban.  </reklám>

[Zoz]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 21:25

K5 jobb volt, mint a 6x86, és nem is melegedett annyira

Nem melegedett annyira, de még is sokkal érzékenyebb volt a hûtésre mint a többi proci!
Anno jó sokat szívtunk a K5-ösökkel, hogy milyen hütõvel hajlandó fagyás nélkül mûködni.
(Akkoriban még igen gyerekcipõben járt a hûtõgyártás, nem volt még szilikonpaszta, meg csoda polírozott talpú bordák...)
Meg is utáltuk az AMD-t jó idõre, pedig elötte az 5x86-osaikat szerettük.

[djculture]

Amúgy látott már valaki  AXDA3400DKV4E barton procit?Állitólag kistételbe de gyártották.

[Zoz]

Idézet: amstel - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 21:52

Anno nem is nagyon értettük, h ha az k5 133as akkor miért megy ugyanolyan órajelen mint a 100as, a 133as egy picit gyorsabbnak tûnt, biztos optimalizáltak vmit rajta (vagy csak gyorsabbnak akartuk látni:D )

Én úgy emlékszem, hogy nekünk anno nem sikerült sebesség különbséget kimutatni

[Telcontar]

Idézet: Zoz - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 23:38

Én úgy emlékszem, hogy nekünk anno nem sikerült sebesség különbséget kimutatni

Egy összehasonlító teszt a CPU World-rõl.

Szerk.: ha nektek mégsem volt különbség, arra magyarázat lehet a hamisítás.

Szerkesztette: Telcontar 2008. 02. 21. 23:11 -kor

[Telcontar]

Idézet: Zoz - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 23:35

Nem melegedett annyira, de még is sokkal érzékenyebb volt a hûtésre mint a többi proci!
Anno jó sokat szívtunk a K5-ösökkel, hogy milyen hütõvel hajlandó fagyás nélkül mûködni.
(Akkoriban még igen gyerekcipõben járt a hûtõgyártás, nem volt még szilikonpaszta, meg csoda polírozott talpú bordák...)
Meg is utáltuk az AMD-t jó idõre, pedig elötte az 5x86-osaikat szerettük.

Nem véletlen, hogy a PR120-as és afölötti K5 procik kivétel nélkül mind kaptak rézbõl készült hõelosztó sapkát. A réz jobban és gyorsabban elvezette a hõt a mag közelébõl, mint arra a kerámia képes volt.

[Telcontar]

Idézet: djculture - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 23:36

Amúgy látott már valaki  AXDA3400DKV4E barton procit?Állitólag kistételbe de gyártották.

Vannak utalások szana és szerte a neten egy ilyen processzorra. Spéci Barton mag 200 MHz-es valós/400 MHz-es effektív FSB-vel, de a szorzója 11,5, amibõl következõen a mag valós órajele 2300 MHz. Ezt leszámítva "közönséges" Barton: ugyanúgy a 0,13 µm-es technológiával készült, és 1,65V a gyárilag elõírt magfeszültsége. A hõleadása sem nõtt meg.

Engem inkább az érdekel, hogy ez vajon gyárilag tuningolt/válogatott 3200+-es Barton volt-e, vagy tényleg sikerült ennyit még kicsikarnia az AMD-nek a K7-es architektúrából. Ha az utóbbi, akkor véleményem szerint még lehetett tovább tuningolni ezt a procit is.

[amstel]

Nekem a Barton(2500+) anno 2400-2500Mhzen ment 1-2 évet (mikor  milyen kedvem meg ramom volt), csak sajna az nem ugrik be h vízzel vagy levegõvel. Egy pici tartalék még volt bennük. A gyártás vége felé már nem próbáltam, h mennyit finomodott a technológia. 3400+ ról én is hallottam, keresték is, de sosem sikerült szerezni.
Nem jön be a cpu-world:(
A K5-133 1-2 fpsel többet tudott Quakeben mint a K5-100.

[Rive]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 18:50

Gyártó? Tokozás? Kép?

Intel: rózsaszínesbarna kerámia rézsapóval: kép nincs

[Zoz]

Idézet: Telcontar - Dátum: 2008. febr. 21., csütörtök - 22:54

magyarázat lehet a hamisítás.

Tényleg, vannak valakinek jó kis hamis procijai?
Egyszer láttunk nagyon durvát, P1 133-as procik voltak, de a tetejérõl pattogott le egy vékony kerámia(?) réteg, és jött elõ, hogy alatta P1 100.

[Telcontar]

Idézet: Zoz - Dátum: 2008. febr. 22., péntek - 13:10

Tényleg, vannak valakinek jó kis hamis procijai?

Picur tett is be ide képet egy kishamis Pentiumról. És szerintem nekem is van egy kupaccal, csak arra még nem volt idõm, hogy az összes procimat leellenõrizzem. Igazság szerint jóval gyakoribbak voltak a hamisítványok világszerte, mint azt elsõre az ember gondolná. Még az USA-ból is jelezték gyûjtõk, hogy nagyon sok fake Pentiummal találkoznak.

[Telcontar]

Idézet: Rive - Dátum: 2008. febr. 22., péntek - 9:21

Intel: rózsaszínesbarna kerámia rézsapóval: kép nincs

Egyelõre tedd félre nekem, kérlek, este megnézem, hogy van-e a leírásodnak megfelelõ példányom (úgy rémlik, nincs).