Mindennapi processzorunk rovat:
AMD-K6-2/550AGR
A K6-2 mikroprocesszort 1998. május 28-án mutatta be az AMD. 200 MHz és 550 MHz közötti sebességtartományban volt elérhető. Összesen 64 kB-nyi elsőszintű gyorsítótára volt, melyből 32 kB az adatok, 32 kB az utasítások tárolására szolgált. Másodszintű gyorsítótárat a chip még nem tartalmazott. Üzemi feszültsége 2,2 V, és 0,25 mikronos eljárással készült. 9,3 millió tranzisztorból épült fel, és Socket 7-es vagy Super Socket 7-es alaplapokban működött.
Története
A K6-2-t az AMD a valamivel idősebb, ámde jóval drágább Intel Pentium II versenytársának szánta. A két chip teljesítménye nagyjából azonos volt: a K6-2 az általános célú számítások terén jobb volt, az Intel CPU pedig egyértelmű fölényben volt a lebegőpontos feladatoknál. A K6-2 piacilag nagyon sikeres processzor volt, és megadta az AMD-nek azt a piaci alapot és pénzügyi stabilitást, amire a cégnek az Athlonok bevezetéséhez szüksége volt.
Az eredeti K6-2 (kódneve: Chomper) mag 200 MHz-től kezdve a 350 MHz-es frekvenciáig ért el, ezután (egész pontosan 1998. november 16-án) a Chomper Extended (CXT) lépett piacra a 380 - 550 MHz-es sebességtartományban. Később a CXT magos K6-2-esek piacra léptek az alacsonyabb sebességtartományokban is.
A K6-2 volt az első CPU, ami lebegőpontos SIMD utasításkészlettel bírt (ez volt a 3DNow!); ez elég szépen meg tudta dobni a CPU teljesítményét 3D-s alkalmazásoknál. A Microsoft DirectX a 6.0-ás változatától kezdve támogatta a 3DNow!-t. A 3DNow! jónéhány hónappal megelőzte az Intel hasonló, de bonyolultabb SSE utasításkészletét, ami a Pentium III-asokban debütált.
Közel az összes K6-2-est a 100 MHz-es Super Socket 7 alaplapokban történő használatra tervezték, és ez is a teljes rendszer összteljesítményének növekedése felé hatott. A K6-2-esek pályájának elején a legtöbb a K6-2/300-asból fogyott. Gyorsan tiszteletet vívott ki magának a piacon, és komoly harcban állt az Intel Celeron 300A-val az alsóbb teljesítménykategóriákban. A Celeronnak kisebb, de sokkal gyorsabb, on-die másodszintű gyorsítótára volt (a K6-2-esé még mindig az alaplapon lakott), valamint kiváló lebegőpontos egysége; a K6-2 viszont gyorsabb RAM-elérést biztosított (hála a Super 7-es alaplapoknak) és a 3DNow! kiterjesztést. Mindkét CPU-ból sokat adtak el, és mindkettő hamar megtalálta a maga rajongótáborát. (Ezidőtájt a leggyorsabb Pentium II-esek valamivel gyorsabbak voltak, mint bármelyik a két olcsóbb CPU közül, de messze drágábbak voltak.)
Ahogy a piac fejlődött, az AMD a gyorsabb K6-2-esek hosszú sorozatát dobta piacra, a legjobban a 350, 400, 450, és 500 MHz-es példányok fogytak. Arra az időre, amikorra a K6-2/450 és a K6-2/500 lettek a tömegesen eladott alkatrészek, az újabb és gyorsabb chipek már elfoglalták a piac nagy teljesítményre éhes részét, és a K6-2-esek továbbra is a Celeronokkal küzdöttek, de immár az alsóházban. A 100 MHz-es alaplapnak köszönhetően a K6-2-es a folyamatosan növekvő CPU-szorzók piaci hatását jól tűrte, és még később is meglepően versenyképes maradt.
Felépítése
A K6-2, akárcsak közvetlen elődje, a K6, a RISC86 magra épült. Az x86-os utasítások ebben a processzorban is RISC86 utasításokká fordultak le. Ami viszont újdonság, hogy ebben a processzorban már 10 db, egymástól független végrehajtóegységet implementált az AMD (a K6-osban 7 volt). A három új egységből egy az MMX-utasítások végrehajtását végezte, ezzel az MMX-utasítások végrehajtóegységeiből kettő lett. A másik két új egység a 3DNow! SIMD utasításokat hajtotta végre. A 3DNow! utasítások egyszeres pontosságú lebegőpontos számokkal dolgoztak, szemben az MMX egészpontos aritmetikájával. A lebegőpontos 3DNow! használata szép teljesítménynövekedést hozott az FPU-t intenzíven használó alkalmazásokban, feltéve, hogy az egyszeres pontosság elég volt (pl. játékok esetén).
A 100 MHz-es FSB is számottevő növekedést hozott a teljesítményben: a K6-2-es CPU-ra épülő rendszer ugyanazzal a magfrekvenciával kb. 10%-kal teljesít jobban 100 MHz-es FSB mellett, mint 66 MHz-essel. Érdemes volt tehát ehhez a CPU-hoz beszerezni egy Super 7-es alaplapot is, bár pl. a továbbfejlesztett, CXT magon alapuló 400 MH-zes K6-2-esekhez (és K6-III-asokhoz) 2x-es szorzót beállítva 66 MHz-es FSB mellett (ami valójában 6x-os szorzó volt) ugyanazt a magfrekvenciát lehetett elérni, és a régi, 66 MHz-es SDRAM-ok is használhatóak maradtak.
A K6-2-es mikroprocesszorok bő 300 oldalas adatlapja letölthető
INNEN.
K6-2 tuningtanácsok
Mivel sejtéseim szerint jónéhányan lehetnek, akiket érdekel a K6-2-esek tuningjának kérdése, néhány jótanácsot adnék ehhez.
a.) A CPU hűtése kritikus fontosságú. A gyorsabb K6-2-es processzorok nagyon fel tudnak melegedni, és bármi, ami a legkonzervatívabb tuning fölött áll, a szabvány Socket 7-es hűtőknél jobbat igényel. Érdemes megpróbálkozni a Coppermine magos Socket370-es CPU-khoz, vagy a Socket A-s Athlonokhoz tervezett hűtőkkel, extrém tuning esetén az Athlon XP-k rézmagos hűtőivel - feltéve, hogy beférnek a gépnek szánt kuckóba, és nem gázolják el az alaplapi kondenzátorokat sem. Vízhűtést vagy Peltier-hűtést talán már nem érdemes egy K6-2-es rendszerben kiépíteni...
b.) A ház megfelelő hűtése szintén fontos. A hőleadás akkor a leggyorsabb, ha a CPU-hűtő és a környező levegő közötti hőmérsékletkülönbség nagy. Nincs értelme a jó CPU-hűtésnek, ha a meleg felgyűlik a házban. Ez manapság már közhely, de ne feledjük: a Super 7-es alaplapok jókora része az AT form factor szerint készült, és tipikusan mini AT-tornyokban kapott helyet, márpedig azok a kunyhók az esetek 99%-ában iszonyatosan zsúfoltak és rosszul szellőztetettek.
c.) A márkás K6-2-es számítógépeket jobb békén hagyni. A Compaq, Gateway stb. rendszerek rossz tuningjelöltek. Néha működik a tuning, de ezekben a rendszerekben a szükséges feltételek rendszerint nem adottak. Alaplapjaik magas integráltsági foka is rontja a tuningesélyeket.
d.) K6-2 esetében a buszsebesség a fontosabb. A másodszintű cache az alaplap sebességével dolgozik, és hiába a magfrekvencia emelése, ha a feldolgozandó adatok megrekednek az L2 cache-ben. A memória sávszélessége is kritikus. Erre egyetlen megoldás van - a buszsebességet addig kell emelni, ameddig csak lehet.
e.) A CPU hőmérsékletét javasolt folyamatosan figyelni (monitorozni). A CXT magok felszíni hőmérséklete ne haladja meg a 49°C-ot. Ha lehet, még ennél is hűvösebben kell tartani.
f.) A CXT-magos K6-2 processzorok a 2,0x-es szorzót 6,0x-osnak veszik. Vagyis nem baj, ha a Super7-es alaplapunk csak 5,5x-ös maximális szorzót kínál, a 2,0x-es szorzó beállításával elérhető a hőn áhított 6,0x-os órajelszorzás.
g.) Nem szabad túllépni a feszültségemelés határait. A K6-2-esek tipikusan a 2,2-2,5V-os tartományban működtethetők biztonságosan, természetesen megfelelő hűtéssel. A 2,6-2,8V-os tartomány már vékony jég, a 2,9V+ SEMMIKÉPPEN SEM AJÁNLOTT! A CPU gyors, néhány hét alatt bekövetkező 100%-os amortizálódását lehet csak így elérni, még extrém hűtés mellett is.
A ma bemutatott CPU adatai
Általános adatok
Frekvencia (MHz): 550
Buszfrekvencia (MHz) 100
Órajelszorzó: 5.5
Tokozás: 321-tűs, lépcsőzetes kerámia PGA
Méret: 1.95" x 1.95" (4.95 cm x 4.95 cm)
Bevezetés dátuma: 2000. február 22.
Bevetéskori ár: $189
Architektúra
Gyártási eljárás: 0,25 mikron, 9,3 millió tranzisztor
Adatszélesség: 32 bit
Lebegőpontos egység: integrált
Level 1 cache mérete: 32 kB kód 20 kB-nyi elődekódoló cache-sel, 32 kB write-back adatcache
Max. fizikai memória (GB): 4
Tulajdonságok: MMX és 3DNow! multimédia utasításkészletek
Energiatakarékossági funkciók:
* Halt state
* Stop Grant state
* Stop Grant Inquire state
* Stop Clock state
Elektromos/hőmérsékleti paraméterek
VCore (V): 2,3 ± 0,1
I/O feszültség (V): 3,3V (3,135V - 3,6V)
Min./max. működési hőmérséklet (°C): 0 - 70
Min./tipikus/max. hőleadás (W): 4,37 (Stop Clock módban) / 15 / 25.
... a trip back in time is all I need ...
Súgó
A téma zárva.
(persze a d-t nem veszem ki)
, de ezt a problémt is áthidaltam.
