Call of Juarez: Bound In Blood
Még nem sikerült végigvinnem Very Hardon, mert még a XIV. fejezetnél vesztegelek, de Mediumon már egyszer végigvittem, úgyhogy ér ez a kis beszámoló. Az első részt is végigvittem nagyon tetszett annak a játéknak a fele, amikor Ray-jel kellett menni és lövöldözni, a bokorban bujkálós részek annyira nem jöttek be. A Bound in Blood szerencsére ezt a kettősséget megszüntette és a lövöldözős rész lett a dominánsabb.
Szerintem ebben a játékban a történet és az igazi vadnyugati hangulat viszi el a prímet. A történetet olykor-olykor megszakítja néhány GTA-szerű mellékküldetés, amikoris több mellékküldetés közül választhatunk, ahol egyedi feladatokat kell végrehajtani a főtörténettől teljesen függetlenül. Remélhetőleg a következő rész már ilyen jellegű mellékküldetésekre fogja a nagyobb hangsúlyt helyezni, a lineáris játékmenettel szemben. Olyasmit képzelek el, mint a Far Cry 2, csak vadnyugati környezetben. Óriási, nyitott tér, több várossal, random küldetésekkel. Jah tudom, itt rajtam kívül senki sem szereti az FC2-t.

Na mindegy.
Szépnek mondható a grafikája, bár tény, hogy láttunk már szebbet is, de legalább nincs nagy gépigénye a játéknak. Technikai téren egyetlen dolog zavart mégpedig az, hogy a hullák túl gyorsan "szívódnak fel". Erre vonatkozó beállítási lehetőséget nem találtam, de biztos lehet valahogy berhelni. Ja még valami, túl kevés féle ellenség textúra van. Nagyon hervasztó amikor már huszadik embert lövöm le az ugyanolyan kék nadrágban, piros ingben és világos barna kovboj kalapban, értem én, hogy a vadnyugaton nem volt annyiféle ruhabolt, de azért nehogymá...
Néhány apróbb idegesítő dolog is bekerült a játékba. Az egyik az ominózus lovaskocsis rész, meg az ágyús rész, rögtön a játék elején. Amikor állsz egy lovaskocsiban vagy ágyú mögött és nem tudsz semerre mozdulni csak lőni. Hála istennek csak nagyon ritkán ismétlődnek a hasonló jelenetek a játék későbbi szakaszában. A másik idegesítő dolog a párbaj, valahogy nem igazán jönnek be a párbajok, főleg azért mert szinte minden egyes alkalommal ugyanolyan, csak más környezetben és más személlyel kell párbajozni. Eléggé unalmassá válik, főleg a játék végére. Én vettem volna belőle egy jópárat. Kb. kettőt hagytam volna benne a Juarezeset meg a Barnsby-sat, aztán kész. Nagyon idegesítővé válhat a 10. sikertelen próbálkozás után.

Néha túlságosan is scriptelt a játék mindig potnosan ugyanott jönnek az ellenfelek ugyanakkor lőnek ugyanúgy. Ezeken az apróbb hibákon azért könnyedén túlléphetünk.
Az abszolút lineáris játékmenet és a túlzott "scripteltség" miatt olyan érzése van az embernek mintha egy Call of Duty klónnal játszana vadnyugati környezetben. Valószínűleg a Call of Juareznek is lesz még egy-két folytatása, teszem hozzá gyorsan, hogy szerencsére, mert ez egy jó játék és a piac nem mondható telítettnek a vadnyugati shooterek tekintetében. A 8000,- forintot simán megéri, főleg akkor, ha a multija is jó. 10-15 óra tiszta játékidő lehet benne, ha valaki nem a legkönnyebb fokozaton, valamennyi mellékküldetést végigviszi. (Amúgy szerintem hülyeség legkönnyebb fokozaton végigszaladni rajta, mert nem veszed észre a játék szépségeit és hangulatát, még akkor is, ha egy kicsit frusztráló az, hogy sokadszor kell neki gyűrközni ugyanannak a résznek.)
Pozitívumok:
+alacsony gépigény
+viszonylag szép grafika
+történet
Negatívumok:
-kicsit lehetett volna hosszabb
-ágyús, lovaskocsis stb. küldetések (ki kellett volna hagyni őket)
-párbajok
95%
Bocs, hogy egy kicsit hosszú lett a beszámoló. :o