Elküldve: 2011. 12. 21. 10:29
Elder Scrolls V - Skyrim
TESIII-nál kapcsolódtam be a szériába és imádtam... persze akkor még rengeteg időm volt, így nem jelentett gondot a bugos Imp árusnál fél napon keresztül eladogatni a cuccokat, hogy legyen elég pénzem felhúzni minden primary skillt maxra akár trainerrel, akár használattal. Lenyűgözött a hangulat, a hatalmas daedra romok, később a dwemer gépezetek közti szaladgászás, a guild master fokozatok elérése és a hozzájuk tartozó izgalmas questek, majd a hatalmas istenség kinyírása.
Oblivionon már látszott a mainstream game fejlesztés, sokkal több csili-vili, jóval kevesebb "epic" érzés, a nagy térkép megmaradt, de az olyan hibák mint, hogy lineárisan fejlődnek veled a mobok eléggé illúzió rombolók voltak... majd jött ez.
Igazából nem tudom, hogy hová tegyem a játékot, részben nagyon vártam, részben féltem tőle. Bár lehet kicsit vicces, de a sárkányok a kedvenc mitológiai lényeim, így az alap történet nagyon bejött, ugyanakkor féltem tőle, hogy még kommerszebb lesz mint az oblivion volt, hogy a szélesebb rétegeket is elérjék.
Engem nem zavarnak az olyan dolgok, mint, hogy harmadszorra is névtelen idegenként kezdesz útban a bitófára/börtön felé, szerintem jó, ha ilyen "trademark" elemeket megtartanak, de innentől erős lejtmenetbe kapcsolt az egész. Sajna a fő történet elég satnya, nincs benne egy értelmes, izgalmas fordulat sem, egyszer sem éreztem, hogy OMG! vazze ez milyen jó volt.
A történet vezetés lineáris és lassú, cselekedeteid semmilyen hatással nincsenek rá, ill a fő szál teljesítése sincs másra. Semmilyen választási lehetőséget nem kapsz, csináld és kész... persze a világ elpusztítása vs. megmaradása nem sok választási lehetőséget ad, de azért ennél fantáziadúsabb kivitelezést is el tudok képzelni.
Meglehetősen lehangoló volt, hogy Alduin világok pusztítója űbergenyagonoszmegaszemétmindenkitkinyír sári semmiben nem különbözött a többitől. Nem volt nagyobb, nem volt más színe, nem kapott más skint és nem tudott semmit azon túl, hogy leszáll megüt és tüzet fúj (na meg két ütésből meghal...). Az jött át az utolsó 3-4 fő küldetésből, hogy a fejlesztők nem tudnak, nem akarnak "boss harcot szerkeszteni". Miért nincsenek fázisai, miért nem kell kapcsolókhoz, ugró portálokhoz, akármihez szaladgálni, miért nem tud a főboss enragelni, vagy akármi. Szimplán beszabtak fő csatának egy standard sárkányt és légy boldog, hogy végre megölted, odajön Dolph Lundgren kicsit megnyújtott klónja és hazaküld... taps.
Guildeket kivették, helyette megkaptuk a vérszegény kollégiumot, companionoket ill. a dark brotherhood és a thieves guild küldetéseit. Utóbbi kettőt el se kezdtem, ill. a bérgyilkosékat abbahagytam, jópofa meg minden, de a császárt nem akartam kinyírni, ill. nem izgatott a dolog. A companion quest sorozat nem volt rossz, 2-3 jó pillanatot is kapott, a Winterholdi mágusok már más tészta, a gömbös megoldásnál azt hittem valami nagy poén lesz, aztán 3 küldetés és egy meglehetősen kiábrándító főcsata után már Archmage vagy.... oké... Viszont a Labirynthian részt pozitívumként fel kell írni, azt nagyon eltalálták.
Előbbihez kapcsolódva a dungeonok... kaptál egy alapból is hatalmas térképet és kb ezt megduplázták a különböző romokkal, barlangokkal, stb. De kb a 3-4. ilyen után elengedhetetlenül is úgy éreztem, hogy ezt már eggyel többször láttam, mint kellene, így a végére már csak átrohantam a különböző helyeken, nem lopakodtam, csak szétcsaptam mindent azt hello.
Abszolút pozitívumként a Daedra küldetés sorozatot tudom kiemelni, mindegyiknél úgy éreztem, hogy igen, ez az Elder Scrolls.
A végtelenségig írhatnám a különböző élményeket, az ingame gazdaságról, itemkről, skillekről stb, de ezek relatíve standardek az előzőekhez képes.
Összességében darabra mindent megkapsz benne, amit a TES névtől elvársz, de valahogy a játék "lelke" elveszett és ezért mégis úgy éreztem, hogy picit időpazarlás volt az a 60-250 óra, amire végigvittem.
"Komplexen kell vizsgálni a stratégiai kérdéseket" Unknown corporate droid
Battle tag: Nevl#2658