Idézet: blueboi69 - Dátum: 2011. 02. 25. 18:32
Egyedül szájbaverde a maga ura illetve az alkalmazottaié, de sokáig ő is a kamionsorra járt térdelni.
1994ben dolgoztam 8 hónapot úgy, hogy _elvileg_ volt főnököm. Ennyit bírtam, pedig havi 200,000 forintot számláztam a melóért.


Az alkalmazott/független vita azért felesleges, mert az emberek 90% retteg a döntéskényszertől. Ők a bérdroidok.

Ez persze nem jelenti azt, hogy alkaklmazottként ne kereshetne valaki sokkal többet, mint egy másik vállalkozóként, de egy független típust ez valszeg nem bosszant/frusztrál, (max motivál) hiszen a jövedelme csakis rajta múlik.
Az öcsém egy amerikai multicég kelet-európai régióigazgatója. Komoly pénzért, csinos cégautóval, korlátlan mobilhasználattal, cafetériával, miazmás. Irigylésreméltó! Kötetlen munkaidővel, (kvázi napi 10-12 óra) nagy felelősséggel. Ez már kevésbé.
Sőt. Van policy. Meg van határozva milyen márkájú autót használhat, abból is max mekkora árért. És ha a korlátlan mobilhasználat egy bizonyos összeg fölé csúszik, akkor meg kell indokolnia.
Ráadásul bármikor elzavarhatják. Bármiért. És én már láttam őt vigyázállásban telefonálni, valami HQ kisvezérrel.
Ezzel szemben, bár én csak egy piti szatócs vagyok, de nekem is van cégautóm, meg korlátlan mobilhasználatom sőt nálam is van policy, ami szerint, az én cégautóm bármilyen márka lehet, bármekkora pénzért és a túlcsúszott mobildíjat sem kell indokolnom.

És ami számomra megfizethetetlen, én bármikor bárkit elküldhetek az 'annyába. Minden másra ott a maszterkárd.

.