Nyelvtudáshoz pár szó.
Nekem a német a gyengém, nincs rá ingerenciám, taszít. Egy dallamosabb olasz, spanyol jobban megy. Voltam olaszoknál 2 hónapot még az 50 dolláros valutakeret idején, hamar ragadt rám.
Mostanában Ausztria, Németország a menő, mert közel van, s néha a fizetés az egeket veri a hazaihoz képest.
Tagja vagyok néhány fácsés csoportnak, akik oda vágynak, engem csak a kíváncsiság hajt.
Az általános vélekedés az, hogy ha nem beszéled a nyelvet, maradj otthon a picsába, meg se próbáld.
Saját tapasztalat, hogy le kell szarni, ma már más a helyzet, megélhetés, életben maradás. Azon szerencsés emberek, akik úgy mentek ki, hogy felkészültek, vagy dédelgették őket, persze nagy a pofájuk, hogy mert mi lesz ha?
Bárhol előfordulhat mi lesz ha.
Egyrészt Ausztriában akárhová megy, tömegesen talál magyarokat, köztük segítőkész embereket, ami nem azt jelenti, hogy onnantól mankónak kell őket használni, de ha egy két kérdést megválaszolnak, hogy hova merre, már király.
Szlovákokhoz úgy mentem ki, hogy egy éjszakát az esőben az utcán aludtam, mert rossz címet adtak meg. Lakosság rám hívta a rendőröket, akkor még nem tudtam, hogy tudok angolul, érdekes módon meg tudtam magam értetni velük kényszeres alapon, s mondták, hogy maradjak reggelig, s keressek fedett helyet.
Másrészt az volt lebeszélve, hogy nem kell tudnom szlovákul, mert csak magyarokkal leszek.
2 hétig egy magyar sem volt jelen, csak szlovákokat tanítottam be, ami nem igaz, mert ők tanítottak engem szlovák nyelvre, hatalmas röhögések közepette, amikor kiderült, hogy a poihár az nekik is pohár, a cukor nekik is cukor, stb. Slanina? Há mondom ezt tőlünk loptátok, csak elbasztátok, nem jól jegyeztétek meg, ennyi.
Hja, vannak, és lesznek meredek helyzetek, de baszni rá. Aki akarja megérti, aki meg kötözködni akar, az nem megérteni akarja a másik embert, hanem szándékosan basztatni.
Most hétvégén átruccantunk szlovákokhoz vásárolni. Előttem a pénztárnál helybéli magyarok, a pénztáros csaj magyarul beszélt velük. Mire odaértem levette, hogy nem helybéli magyarok vagyunk, s hirtelen nem értett egy kukkot sem, aztán picit rápirítottam szlovákul, hogy rozumi ja, amit mond

Igencsak lesett, mert nem jött be a geciség.
Hja, ilyen is van.
Lehet boldogulni nyelvtudás nélkül, gondolj bele, hogy a siketnémák csak mutogatni tudnak, még is eljutnak bárhová, megértetik magukat.
Ehhez képest, aki tud beszélni, azmákirály.
Hja, osztrákoknál volt egy cigó srác. Na az beleszart mindenbe, vihogva mondta, hogy olyan helyzet még nem adódott, hogy ne lett volna megoldás. Cigányul tudott, magyarul, és románul, de fél jurópát bedolgozta, mint kőműves. Mindenhova eltalált, kérdezősködött, mutogatott, s megértették, mert akadt olyan, aki kifejezetten meg akarta érteni.
No nem ez a követendő példa, de én is azon a véleményen vagyok, hogy aki károg, hurrog, hogy ha nem beszéled a nyelvet, akkor maradj otthon közmunkás, hogy

Inkább maradj csöndben, és bízd arra az emberre, aki vállalkozik rá, ha már neked nincs ilyesmihez merszed