[K2 The Highest]

Idézet

Idézet

Ez a hatalmas király ez kinek a karaktere? Vagy Õ csak ilyen " NPC "?

NPC. De lesz olyan fontos, mint Nekomimi. Írtad nekem hogy akarsz visszavágót, de végülis arra fog szolgálni az hogy keresztülküldött a falon, hogy edzel majd és még erõsebb leszel XD (ez egy fõellenség szerûség lesz, nem lehet egyszerûen kiflekkerezni) És tényleg kib*szottul erõsebb lesz, mert akit Teka földhöz vágott az egy klón volt, kb ereje 1/4-vel...

Nem fogok Eddzeni...Aki Ismeri a háttértörténetet az már tudja mi fog történni...K2-nek van egy sötét titka, amit nemsoká felfed! (Am TV spotot kéne csinálniXD H Most ez meg ez lesz a következõ részbenXD Mekkora WIN lenne már:

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Idézet

Ez a hatalmas király ez kinek a karaktere? Vagy Õ csak ilyen " NPC "?

NPC. De lesz olyan fontos, mint Nekomimi. Írtad nekem hogy akarsz visszavágót, de végülis arra fog szolgálni az hogy keresztülküldött a falon, hogy edzel majd és még erõsebb leszel XD (ez egy fõellenség szerûség lesz, nem lehet egyszerûen kiflekkerezni) És tényleg kib*szottul erõsebb lesz, mert akit Teka földhöz vágott az egy klón volt, kb ereje 1/4-vel...

Nem fogok Eddzeni...Aki Ismeri a háttértörténetet az már tudja mi fog történni...K2-nek van egy sötét titka, amit nemsoká felfed! (Am TV spotot kéne csinálniXD H Most ez meg ez lesz a következõ részbenXD Mekkora WIN lenne már:

Akkor jó... De ne öldd meg, mert nekem kell, mert ,,következõ királyként kötelességem" meg én eddzeni fogok és kell egy alkalom bemutatni az új képességeim (az elõzõ story-ba is ilyen karakterem volna, amúgy béna és gyenge, aztán gyúrt és mocskosul erõs lett, bár odáig nem jutottunk el, mert felfüggesztettük és egyedül írom tovább XD)

[K2 The Highest]

Idézet

Idézet

Idézet

Idézet

Ez a hatalmas király ez kinek a karaktere? Vagy Õ csak ilyen " NPC "?

NPC. De lesz olyan fontos, mint Nekomimi. Írtad nekem hogy akarsz visszavágót, de végülis arra fog szolgálni az hogy keresztülküldött a falon, hogy edzel majd és még erõsebb leszel XD (ez egy fõellenség szerûség lesz, nem lehet egyszerûen kiflekkerezni) És tényleg kib*szottul erõsebb lesz, mert akit Teka földhöz vágott az egy klón volt, kb ereje 1/4-vel...

Nem fogok Eddzeni...Aki Ismeri a háttértörténetet az már tudja mi fog történni...K2-nek van egy sötét titka, amit nemsoká felfed! (Am TV spotot kéne csinálniXD H Most ez meg ez lesz a következõ részbenXD Mekkora WIN lenne már:

Akkor jó... De ne öldd meg, mert nekem kell, mert ,,következõ királyként kötelességem" meg én eddzeni fogok és kell egy alkalom bemutatni az új képességeim (az elõzõ story-ba is ilyen karakterem volna, amúgy béna és gyenge, aztán gyúrt és mocskosul erõs lett, bár odáig nem jutottunk el, mert felfüggesztettük és egyedül írom tovább XD)

Nem ölöm meg, mert tudom, h kell még:) Csak...Elhadarom a simogatását...

[Shidotoku]

-Zárva vagyunk! -szólt egy hang belülrõl, de Frusciante tovább próbálkozott. -MONDOM NEM VAGYUNK NYITVA!
-Hé, te sátáni poronty! -szólt egy vénember hangja hátulról Frusciante-nek, aki oda is nézett. Egy kisebb csõcselék állt ott, vasvillákkal, fáklyákkal, satöbbi. -Láttuk hogy miféle ördögi hangokat csikarsz ki átkozott lantodból! Még azelõtt elpusztítunk, mielõtt bárkire is bajt hoznál! -a gitáros csak vigyorgott. Lejátszott néhány hangot a gitárján, mire a feleselõ vénember feje nemes egyszerûséggel darabokra robbant, a többiek sokkolva álltak, majd sikítozva menekültek. A Halál még néhányszor végighúzta pengetõjét a húrokon, mire néhány menekülõnek egy-egy végtagja lerobbant. A holttestek fölött halvány szellemek jelentek meg, melyeket csak Frusciante látott, aki eljátszott egy rövidebb számot, erre a lelkek a gitárba szálltak.
-Akkor keresek magamnak kereket... -mondta végül és ott hagyta a kovács mûhelyet. Eközben...

[Kyuubi]

... Folke a helyi kocsmában múlatta az idõt. Nagyon hangulatos, északi stílusú faház volt, fa asztalokkal és székekkel. Élvezte a helyet, eszébe jutott kocsmatulajdonosi múltja. Végig próbálta a piákat, amit emberfeletti módon jól bírt, a sokadik korsó/pohár után se látszott a legkisebb jele sem hogy akár egy kortyot is ivott volna. Hasonlított az õ kocsmájára, bár az övében volt középen egy porond, ahol a vendégek folyton nyomattak valami metal zenét, a glamtõl kezdve a blackig mindent.

- Öj, de szép is volt...

Eközben Frusciante és Marshall körbejárta a várost, új kerék után, de nem találtak.

- Hát, ebben a világban nem fogok új kereket találni... Mit csináljunk Marshall?

Az erõsítõ azonban nem tudott válaszolni, Frusciante játéka szólt belõle.

- Meg kéne néznem hogy van e a kocsiban pótkerék...

Meg is nézte volna, de lustasága miatt nem akart elmenni a kocsi másik feléig, valamint játékát sem akarta abbahagyni. Éppen egy gyors tappingelõs szólót játszott, de nem úgy mint mondjuk Van Halen, mert a 4. hang lefogásához nem az újját használta, hanem a pengetõ oldalát. A szóló átcsapott vad thrash riffelésbe, amolyan Kyuss-osan búgo stoner rock hanggal, elbaszott egy hangzást kölcsönözve ezzel improvizációjának, amit a mester úgy szeretett. Az egész zárásaként egy 10 perces szólót játszott be, ami kisértetiesen hasonlított a Death Voice of The Souljára, de azért még se volt copy. Ugyan a játékot abbhagyta, de a gitárt nem vette le nyakából. A csomagtartóhoz sétált, hogy megnézze van e pótkerék.

Nem volt, de ha lett volna se tudta volna felszerelni, szóval valamilyen szinten tök mindegy volt.

[Ragnarök]

Bocs hogy töröltem hogy folytatom, csak tönkre ment a billem. Most is képernyõ-bill powa...

[siityu]

Eközben, a kovácsmûhelyben Tekarukite, még mindíg fegyverén dolgozott, de már nem kalapált, hanem az izzó, életlen pengét a köszörûkönél élesítette... Nekomimi, kissé unottan figyelte a ninja ténykedését, de mikor végleg megunta halkan felsétált az emeletre, s közben e szavakat mondta Tekarukiténak - a hálóban várlak.... Tekarukite e mondatra nem válaszolt, még csak oda sem nézett, de annál inkább igyekezett befejezni a dolgát, hogy csatlakozhasson kedveséhez.
Nekomimi éppen felsõjébõl gombolkodott ki, mikor valamire figyelmes lett... a szobában tökéletes volt a csend, a macskafülei viszont ide - oda mozogtak.. hallott valamit, amit látszólag Teka nem. Ekkor Neko szinte hang nélkül kinyitotta az ablakot, de nem nézett semerre, csak várt valamire... Ekkor szárnycsapásokat lehetett hallani, s a madár, ami e hangokat produkálta leszállt a párkányra... egy kis fekete madár volt, fején hófehér csíkokkal, ami egy rövid kis horgas csõrben végzõdött..., Neko ekkor megfogta a madarat, ami egy apró pergament szorongatott karmaival. Neko, ekkor megsimogatta a madár apró fejét és lágyan bele súgott valamit a fülébe, olyan halkan, hogy azt emberi lény nem hallhatja.
A madár, kezdte elengedni a papírt, amit a lány el is vett tõle. Ezután a madár kisvártatva elrepült, Nekomimi pedig becsukta az ablakot, de ezt már nem olyan halkan, mint ahogy kinyitotta... így Tekarukite meghallotta, a köszörülést egybõl abba hagyta... látszólag még mindíg nem bízott meg teljesen a lányban, neki minden egyes mozdulata gyanús volt. Kicsit eltöprengett, hogy felmenjen e megnézni, de sóhajtott egyet, az arcába lógó hajtincsét kezével arrébb fésülte, majd folytatta a munkát. Eközben nekomimi kibontotta a feltekert papírfecnit, amint kivehetetlen jelek borítottak, de halkan suttogva olvasta...

" ügyes voltál Nekomimi, lassan már én is elhittem neked, hogy átpártoltál ezekhez....
tökéletes bérgyilkos vagy, a kis színjátékunkkal, úgy összezavartuk õket, hogy beletellik
egy kis idõbe, mire rájönnek a kis cselszövésünkre... > mivel én nem jutnék el, a király
szobályáig sem élve, így sürgõsen be kell fejezned, amit elkezdtél.. meg kell ölnöd a
herceget... a terv 2 hét, volt de mivel akadnak besúgók, ez az idõ egy hétre csökkent
errõl, csak te és én tudunk! a király a csata idelyén biztosan nem hagyja el a kastélyt, de
fiát biztos el akarja majd relyteni, tehát minnél elõbb meg kell tõle szabadulni... "

ahogy végigolvasta, összegyûrte a levelet, majd a kandallóba vetette..., - csodás még van egy hetem, a munkára - gondolta magában Nekomimi, gonosz vigyorral az arcán. Ekkor tovább vetkõzött, majd mesztelenül elterült az ágyon, s Tekarukitét várta... aki egy negyed óra múlva beállított, a szobába halk léptekkel, majd meglátta az alvó Nekomimit, de nem volt szíve felébreszteni így betakarta, s õ is mellé feküdt de nem tudta lehunyni szemét, a sok gondolattól, amik a fejében kavarogtak...
ezután...

[Ragnarök]

Eszébe jutott Tekának, hogy éjfélkor K2-vel találkozója van. Felkapott egy tartalék pólót, majd kilépett az ajtón. A szûk utcák labirintusán keresztül elért a kocsmához, ahol a városban töltött elsõ éjszakájukat kezdték. Társa már az ajtónál várta.
-Mi történt a felsõddel? - kérdezte z izomgyáros.
-Csak egy kis incidens, most inkább menjünk be. - javasolta a ninja, majd benyitottak és amint beléptek, elnyelte õket az alkohol szaga, a cigaretta füst és a hangos kurjantások tömkelege. Az egyik sarokban álló kétszemélyes asztalnál helyezték magukat kényelembe. Teka intett a pincérnek, majd rendelt két sört, amely pillanatokon belül elõttük is termett. Miközben jóizûen kortyolgattak, megindult a beszélgetés:

-Mit csináltál a délután folyamán? - kérdezte a ninja.
-Nem fogod elhinni... egy hatalmas ipse elõttem tépett cafatokra három katonát. Amikor megcsaptam, mégcsak megsem érezte!
-Véletlenül nem kék palást és fehér fejkendõ volt rajta?
-De! Pontosan! De honnan tudod ezt?
-Nálunk is járt.
-Úristen... Nekomimi jól van? - kérdezte cseppnyi aggodalommal a hangjában K2.
-Persze, most éppen alszik.
-Akkor megnyugodhatunk. Viszont most térjünk a tárgyra, hiszen azért vagyunk itt, hogy kiagyaljuk visszajutásunkat a saját világunkba...

[siityu]

- igazad van Teka - mondta K2 kicsi indulat volt, a hangjában
- nos,- mondta volna Tekarikite, de K2 a szavába vágott, és rideg tekintettel a ninja szemébe nézett, s rákezdett
- barátom! kezdek megõrülni... el kell innen tûnnünk, már lassan az sem jut eszembe, hogy hívnak... sietnünk kell, különben itt ragadunk ÖRÖKRE! - mondta idegesen K2
- és mégis mit javasolsz? mire megtaláljuk a portált, az ellenséges seregek 20x-or végeznek ki, a fenevadakról nem is beszélve... Ha jól értelmeztem a paladin szavait, akkor a hegy csúcsán van.... márpedig itt nincs sok hegy, és valahogy a középsõre tippelek látod? - mutatott a hegy felé Tekarukite... - aha, csakhogy van mégegy probléma! - mondta K2 miközben a tájat kémlelte.. - már micsoda? - tette fel a kérdést a ninja érdeklõdve - nem fognak kiengedni azon a kapun! háború van, s mi idegenek vagyunk örüljünk, hogy nem csücsülünk tömlöcben - mondta K2 a ninjának, aki mintha nem is érdekelt volna K2 mondanivalója, csak a hegyet bámulta. - figyelsz te egyáltalán? - csapott dühösen az asztalra K2 - hát nem is tudom, szerintem a középsõ hegy de megkérdezem majd Nekomimit, hisz õ is azon jutott át.... - mondta Teka motyogva K2 ekkor még idegesebb lett, mert Tekarukite le sem sz*rta, ezért fogta magát és elindult kifele az ajtón a kocsmából... - méghogy hegyet másszak! még mitnem! meglátjuk ki jut hamarabb haza Tekarukite - kiabálta K2 fogait vicsorgatva, miközben súlyos léptekkel, kardjának markolátát szorítva ment be a nyugati szárny bejáratán, ahol a király és a többiek tartózkodtak. Végigment egy folyosón, s elsétált egészen addig a szobáig, melyben Raemus tartózkodott... Ekkor kicsit hátrébb lépett az ajtótól, majd elszökkent a faltól, hogy betörhesse a fém ajtót, - hát te mire készülsz? - szólt egy ismerõs hang K2 ekkor megállt, s meglátta Tekarukitét, amint a folyosó végérõl közeledik felé... - ez volt a nagy terved? hogy megölöd a paladint he? - szólt ismét Teka K2-nek, kicsit mérgesen - most miért akadtál ki ezen? gyilkos vagyok nem hat meg, hogy egy vénember, annál egyszerûbb dolgom lenne! - válaszolta Tekarukiténak, kifejezve ezzel a vele egyet nem értését. - elég meggondolatlan vagy barátom, akár oda is veszhettél volna.... különös erõt érzek az öreg aurájában, amit eddig nem éreztem, nem szabad alábecsülnünk... - ha te mondod, bár szerény véleményem szerint, akkor is egyszerûbb lenne ha ketten rárontanánk és talán mindketten hazajutnánk - mondta K2 maga alatt dünnyögve, s nagyokat sóhajtott mert nem akart belenyugodni Tekarukite döntésébe. Mikor a ninja füléhez elértek ezek a szavak, hirtelen elõ kapta kardját és K2-nek szegezte... - az én szerény véleményem szerint, viszont nem öljük meg azokat, kik nem ártottak nekünk! mit szólnál, ha most hazajutnék általad? - förmedt rá K2-re a ninja, de K2 nem ilyedt meg sõt felemelte kezét, megfogta a kardot, és arrébb tolta a képébõl, de az éles penge szorításától, tenyerébõl ömlött a vér... - rendben van!, felfogtam! de legközelebb ne dugj kardot a pofámba, mert.... nos még magam sem tudom! szólt K2 bosszúsan, azzal mind a ketten elindultak ki az épületbõl, vissza a kocsmába....
ezek után Nekomimi......

[Ragnarök]

Csak egy kis apró pontositás. Tekarukite a kardjait az oldalára rögzitve hordja.

[siityu]

Idézet

Csak egy kis apró pontositás. Tekarukite a kardjait az oldalára rögzitve hordja.

okés javítom

[Shidotoku]

Éppen egy teljesen fekete rongyba csavarva, úgy hogy csak a szeme látszott ki, az utcán szaladt, de hangtalanul, a sikátorokon keresztül tartott a palota felé.
,,A herceget eddzi a király... Még most el kell intéznem alvás közben, vagy különben úgy is méltó ellenfelem lesz, hogy nem fogom vissza magam..." gondolta magában, majd hamarosan a palota falához ért, amire ugyanolyan nesztelenül felugrott és fölfutott rajta a tetõre. Majd ott a herceg szobája fölé ért, ekkor lemászott, kinyitotta az ablakot, bemászott és becsukta maga után azt. Shido éppen neki háttal aludt, nyaka kilátszott így szinte üvöltözött, hogy ,,döfj belém, döfj belém!". Neko kötelessége is azt diktálta, hogy ezt tegye, ígyhát elõvett egy kisebb pengét, majd odasétált Shido-hoz, és fölemelte a kezét, hogy lecsapjon, ám a következõ pillanatban egy láthatatlan erõ a falhoz csapta. Neko reflexbõl elhajított három dobókést a célpont felé, ám az gyorsan felugrott, így nem találták el.
-Mióta hideg vízzel kelt az apám, hozzászoktam, hogy ha hideg ér akkor felébredjek... Inkább az ajtón jöjj, az ablakon bejön a szellõ. -mondta unott hangon Shido. Nekomimi meglepetten állt egy percig, ám a következõ pillanatban elõkapott egy lila pengét és földbe szúrta, mire az egy hullámot lõtt ki magából és a szoba falai meg az ajtó lilán fénylettek.
-Mostmár nem jutsz ki innen! -mondta a bérgyilkos, a herceg szemei elkerekedtek a nõi hangot hallván.
-Valahonnan ismerõs vagy... Mind1, ezen nem fogok agyalni éjfélkor, rendezzük le gyorsan...
,,Nem tudja, hogy én vagyok az? Remek... Így talán megmaradhatok a társai bizalmában és a királlyal is végezhetek." mondta magában Neko, majd újabb késeket hajított, amik elõl Shido kitért, majd Õ maga termett ott és egy tõrrel szíven akarta szúrni a célpontját, de mivel a herceg félreugrott, csak végigkarcolta.
-Óóó, az istenedet! -Shido lekapta a mellette lévõ fegyverállványról a nyílpuskát, majd az ablakhoz ugrott és betöltötte és ,,tüzelt", ámde ellenfele a tõrrel szétvágta a nyilat. ,,Fenébe, több tárggyal kéne támadnom..." gondolta a herceg, majd az éppen optimális vázát lekapta maga mellõl, és a gyilkosnak vágta, majd tüzelt, így amikor amaz a vázát lökte félre, a nyíl egyenesen a hasába fúródott. -Ezaz! -mondta örömittasan, ámde nem figyelt a két érkezõ dobókésre, ami beleállt az egyik kezébe és a mellkasába jobb oldalon. Ettõl megtorpant, így a macska odaugorhatott, hogy végsõ csapást mérjen a tõrrel, ámde az eleinte elhajított három dobókés hirtelen beleállt az oldalába, amíg odanézett a herceg nekilökte a mentális erejével a szemközti falnak és odaszögezte egy nyíllal az egyik vállát, mire Neko odahajította a tõrét, ami az ügyetlen Shido hasába talált bele, így Õ térdre rogyott, ekkor a lány kiakarta húzni a nyilat, ámde egy másik odaszögezte a másik vállát is. Így teljesen tehetetlen volt, ígyhát Shido kihúzta a tõrt magából és odarohant, hogy egyszerûen átszúrja a bérgyilkos nyakát, ámde mikor lecsapott, az eltûnt.
-Micsoda? -lepõdött meg Shido, mire ugyanaz a nõi hang válaszolt a háta mögül:
-Most megmutatom, hogy miért én lettem a királyság legjobb bérgyilkosa... -Shidotoku hátranézett. Ott volt Nekomimi, mostmár az arca nem volt takarásban.
-TE?! -Shido sokkolva volt... -Dehát... Csak kihasználtak... És Teka...
-Nem használtak ki... Én is akartam... Teka meg csak egy hülyegyerek volt, aki megvédett az esetleges tapasztaltabb harcosoktól, akik könnyen lerántották volna a leplet másodszorra is. És most... Pusztulj! -Nekomimi ledobta magáról a rongyokat, szerencsére alatta is volt ruha, két oldalán egy-egy zsák függött, amiket kinyitott... Színültig voltak dobókésekkel. -Acélpokol! -a macska kezei villámgyorsak voltak, Shido az elsõ három-négy kést be is kapta, de aztán menekülõre fogta, de a kések rohama nem sokkal mögötte csapódtak be. Amerre szaladt körbe a szobába, minden összerombolódott a pengék rohamától, jópár kört futott a szobában, egy-egy kés elkapta, majd végül úgy nézett ki a zsák, hogy kiûrült, Neko az utolsó darabot nem dobta el, hanem megfogta azt és elõlre szegezte, mivel egy hamarosan a 5x-ére nõtt, a macska pördült vele egyet, így a palota felsõ emeletének a felét elszelve, az a terület dübörögve magába omlott... Hamarosan a romok közt állt Neko, görnyedt testtartással, teljesen kifáradva. A herceg sehol nem volt.
-Ez az... A küldetés elsõ fele telje- -de nem tudta befejezni a mondatot. Egy nyílvesszõ keresztüllõtte a tüdejét. Egy csomó vért köhögött fel, térdre esett és elborult. Shido mögûle jött elõ. Egyik keze hiányzott, gyengén lóbálta a másikban a nyílpuskát. Nekomimi szemei elé sétált, amelyekbõl fájdalmas könnyek folytak. -Én... éncsak a... Szüleimet... A szüleimet akartam megbosszulni... -nyöszörögte utolsó erejével.
-A bosszú sosem vezet jóra... Sokat szenvedtél, biztos. Te ennél jobbat érdemeltél volna, de te mégis hátbaszúrtál minket. Pedig segíthettünk volna. -mondta Shido fáradtan, majd elment. Nekomimi ezutána érzései szerint órákat töltött el a földön, pedig percek voltak csak. Érezte ahogy elhagyja az erõ, a vértócsa növekedik alatta. Aztán megállt a fájdalmas légzése. A semmibõl felbukkant egy hosszú hajú, erõsen borostás férfi, gitárral a kezében, zakóban, mellette egy Ibanez erõsítõ. Elkezdett pengetni, ránézett a holt nõre, és így szólt.
-Én vagyok a Halál... Ezt beszoptad... -és a világ elsötétült.
Eközben egy emelettel lejjebb...

[Ragnarök]

Az alsóbb emeleten fájdalmas nyögések és halálhörgések hallatszottak. Amikor az emelet leszakadt, rázuhant az alattuk lévõ szobára, ahol a cselédek aludtak. A folyosók egy elegáns cipõ kopogásától visszhangoztak, melyek egy igen csak fess kinézetû gitárvirtuóz úriemberhez tartozott. Stratocasterén ujjai egyfolytában dolgoztak, csodás dallamokat elõcsikarva a hangszerbõl, melyet mûvészünk hû partnere Marshall az Ibanez erõsítõ bömböltetett.
-De sok munkát adnak nekem mostanában... - szólt Frusciante, majd egy epic szóló lejátszása után a haldokló szobalányokat átsegítette a túlvilágra és lelküket a gitárba zárta.
-Bezzeg egy rohadt 19 colos pótgumit sehol se találok... - fejezte be mondandóját, majd egy ritmusos riff kíséretében odébb bicegett sidekickjével. Egy emelettel feljebb, a folyosókon Shidotoku a falnak dõlve ült és karjának helyét vizsgálta.
-"Túl sok vért fogok veszteni... istenem itt halok meg." - rohanták meg a kétségbeesés közepette támadt gondolatok. Próbálta a vérzést elállítani, de nem sokat tudott tenni. Érezte, hogy kezd szédülni és már rendesen szorítani se tudta a kötést a kezén, melyet pólójából csinált.
-Fenség! - hallatszott egy ismerõs hang a folyosó végébõl. A narancshajú fiú egy utolsó pillantást tudott vetni, az érkezõ kiáltás irányába, de már nem látott elég tisztán ahhoz, hogy megállapítsa ki az.
-"Remélem biztonságban leszek..." - ezek voltak utolsó gondolatai, mielõtt elájult volna a vérveszteségtõl.
Eközben a kocsmában Tekarukite és K2 még mindig menekülésüket tervezgették, amikor hallották a hatalmas robajt a palota felõl, melyet az emelet leszakadása okozott.
-Ez mi a franc lehetett? - kérdezte az izomgyáros.
-Mintha a palotából jött volna. Megyek megnézem.
-Jó de én... - K2 be se tudta fejezni a mondatot, mikor a ninja szimplán olyan erõvel elsüvített mellõle, hogy a kocsmában minden függöny úgy csapkodott, mintha a viharban lennének kifüggesztve.
-Utálom amikor ezt csinálja. - jegyezte meg félhangosan magának a kolosszus, majd szép komótos tempóban elindult õ is a vár felé.
Tekarukite egyik ház tetejérõl a másikra olyan könnyedén ugrált, mintha kisgyerekek szökellnének át egy folyó apró kövein. Az utolsó házról átugrotta a palota falát, majd az aulába sietett. A hatalmas terem közepén ott állt Folke és pár õrrel beszélgetett.
-Mi történt? - kérdezte a ninja a vikingtõl.
-Shidotoku herceget megtámadta egy bérgyilkos és közben valahogy leszakadt az egyik szint. De hál' istennek a herceg végezni tudott a gazemberrel. - válaszolt Folke.
-A ... a támadó... nõ volt? - kérdezte szinte remegõ hangon Tekarukite.
-Nem tudom, még nem hozták ki Shido szobájából. A herceget a gyengélkedõre kellett vinni, mert rengeteg vért vesztett.
Tekarukite nem tétovázott, a királyi lakosztály felé vette útját. Csak reménykedni tudott, hogy nem Nekomimi tette. A folyosók fel - alá futkározó orvosokkal és megrémült emberekkel telt meg. A ninja ügyet sem vetve a népekre, könnyed szökellésekkel szelte át a tömeget. Felért a szobához, amelyben Shido aludt és olyan dolog tárult a szeme elé, amire nem számított.
-"De hiszen itt nincsen egy hulla sem." - gondolta magában, majd elkezdte átkutatni a szobát. Kemény harc nyomai voltak láthatóak mindenütt. Dobókések, shurikenek álltak ki a falakból, véresre festve azokat. Arrébb söpörte a törmeléket és megtalálta a fekete ruhát melyet a lány ledobott magáról. A ninja megszagolta a különös viseletet, majd döbbenten tört rá a felismerés:
-"Nekomimi!"
Lenézett a földre és megpillantott egy viszonylag nagy vértócsát, melyból apró lábnyomok vezettek ki az ablakon. Pont olyan kicsik, mint egy macskáé. Ledobta a földre a ruhát, majd az ablak szélére pattant, s körülnézett odakint, hogy merre vezetnek a lábnyomok. A szemközti tetõn folytatódott az apró lenyomatok katonás sora.
-"Most nem hagylak elfutni... és saját kezûleg végzek veled." - gondolta Tekarukite. Csalódottság, düh és vérszomj egyvelege kavargott elméjében, s tudta, hogy mostmár senkiben sem bízhat. Eme gondolatok lezártával kiugrott az ablakon és követni kezdte a lábnyomokat....

[siityu]

Idézet

Aztán megállt a fájdalmas légzése. A semmibõl felbukkant egy hosszú hajú, erõsen borostás férfi, gitárral a kezében, zakóban, mellette egy Ibanez erõsítõ. Elkezdett pengetni, ránézett a holt nõre, és így szólt.
-Én vagyok a Halál... Ezt beszoptad... -és a világ elsötétült.
Eközben egy emelettel lejjebb...

neee meghalt nekomimi

[Urahara]

Idézet

Ez nagyon kellett a végére... De ma faszányos xD

Jah igen... folytatom.

Frusciante mindig kell.

[Ragnarök]

Idézet

Idézet

Ez nagyon kellett a végére... De ma faszányos xD

Jah igen... folytatom.

Frusciante mindig kell.

Nyugi az én részem elejére is bekerült... mindjárt végzek vele és elolvashatod.

[Kyuubi]

Idézet

Idézet

Ez nagyon kellett a végére... De ma faszányos xD

Jah igen... folytatom.

Frusciante mindig kell.

Szvsz sokkal nagyobb karakter mint Mariachi Csak nem John Frusciante adta az ötletet?

[Shidotoku]

Nekomimi valahol a királyság legkülsõ falánál volt. Látszólag már semmi sebe nem volt és újra emberi formában volt, de nagyon ki volt fáradva, ráadásul az utolsó szava a hercegnek... ,,Te ennél jobbat érdemelnél"... Az elõbb mikor visszakûzdte magát, azért sikerült jól színészi játéka, mert tényleg megtört. De a király... Elõle nem bírnák megvédeni õt. Ráadásul még meg is kínozná, mivel cserben hagyta. Ha élni akar nincs más választása. De most úgy érezte, hogy nem akar élni. Inkább... Inkább a halál. Nem ezt érdemelte, Õ is tudta. De a rossz utat választotta. A sötétség elnyelte, ígyhát igazából halált érdemel. A következõ pillanatban egy ismerõs alak elõtte termett és szívenszúrta. Erre Neko gyengén felnyõgött, majd összeesett, ahogy a ninja kihúzta belõle a kardot.
,,Négy..." Számolt a macska magában. Ez a halálainak száma volt. Kismacskává változott, de nem futott. A ninja felrúgta és a levegõben kettészelte. ,,Öt" Ezután visszaalakult emberi formába, a Kusarigama a nyakára csavarodott, majd lefejezte. ,,Hat" Ismét kölyökké változott, ekkor a gyilkosa egyszerûen eltaposta //ez kezd már kicsit morbid lenni >.>// ,,Hét" Emberré változott, a kard kettõbe szelte. ,,Nyolc" Ismét kismacska forma, most a falnak rúgták erõbõl, aprócska belsõszervei összezúzódtak. ,,Kilenc... Most jön az utolsó..." Emberi formába alakult, a ninja átszúrta a hasát a karddal. A lány szemébõl könnyek folytak ki, szájából vér, de ugyanakkor elmosolyodott. -Köszönöm... -nyõgte utolsó erejével, majd a kard kettébe szelte...

//Sokáig tartott, mert idõközben Ragnaröktõl kaptam tájékoztatást, hogy a ninja érzéseiben nem a csalódottság a lényeg, hanem a düh, gyûlölet... Amúgy egy rohadt hosszú, csöpögõs halál lett volna //

[Batri]

Idézet

Folytatom... (Neko-t én írtam bele a történetbe, tehát vehetjük úgy, hogy az én karakterem, tehát nekem kell megírni a halálát)

fhakku jú...Neko az én volt feleségem, és most fog kiderülni

[Ragnarök]

Idézet

Idézet

Folytatom... (Neko-t én írtam bele a történetbe, tehát vehetjük úgy, hogy az én karakterem, tehát nekem kell megírni a halálát)

fhakku jú...Neko az én volt feleségem, és most fog kiderülni

Én már elhatároztam, hogy végleg lehentelem Tekarukitéval... xDD