[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Folytatom... (Neko-t én írtam bele a történetbe, tehát vehetjük úgy, hogy az én karakterem, tehát nekem kell megírni a halálát)

fhakku jú...Neko az én volt feleségem, és most fog kiderülni

Õõõõ és ez hogy illene bele az általam megírt történetébe? Már kismacskaként elszökött a királyságból, az erdei kolóniába került, akik az én muterem kinyírtak, aztán te lekaszaboltattad a kolóniát, aztán már a bátyádhoz került bérgyilkosnak... Bocs, de ez a terv elbukott (amúgysem jók akkor a korok a történetben... Te már király voltál, mikor Neko még gyerek volt, tehát egy csomó évvel idõsebb vagy nála XD)

[Kyuubi]

Idézet

Idézet

Folytatom... (Neko-t én írtam bele a történetbe, tehát vehetjük úgy, hogy az én karakterem, tehát nekem kell megírni a halálát)

fhakku jú...Neko az én volt feleségem, és most fog kiderülni

Most lelõtted a poént... Egyébként milyen frpg ez hogy elõre kitaláljátok a történetet?

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Idézet

Folytatom... (Neko-t én írtam bele a történetbe, tehát vehetjük úgy, hogy az én karakterem, tehát nekem kell megírni a halálát)

fhakku jú...Neko az én volt feleségem, és most fog kiderülni

Most lelõtted a poént... Egyébként milyen frpg ez hogy elõre kitaláljátok a történetet?

Batrinak a mániája ez... Egy elõlre megtervezett történetet akar mindig meglátásom szerint megírni a többiekkel, de akkor mi az értelme annak, hogy nem egyedül írja? Pont az a lényege az frpg-knek, hogy több ész, több ötlet keveredik benne, sose tudhatod, hogy a másik milyen fordulatot eszel ki, míg mikor te magad elõlre kitaláltad, már nem poén, mert már tudtad, hogy az lesz.

[siityu]

Idézet

Idézet

Idézet

Folytatom... (Neko-t én írtam bele a történetbe, tehát vehetjük úgy, hogy az én karakterem, tehát nekem kell megírni a halálát)

fhakku jú...Neko az én volt feleségem, és most fog kiderülni

Õõõõ és ez hogy illene bele az általam megírt történetébe? Már kismacskaként elszökött a királyságból, az erdei kolóniába került, akik az én muterem kinyírtak, aztán te lekaszaboltattad a kolóniát, aztán már a bátyádhoz került bérgyilkosnak... Bocs, de ez a terv elbukott (amúgysem jók akkor a korok a történetben... Te már király voltál, mikor Neko még gyerek volt, tehát egy csomó évvel idõsebb vagy nála XD)

akkor legyen Neko hallhatatlan hegylakó macskanõ bérgyilkos

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Idézet

Idézet

Folytatom... (Neko-t én írtam bele a történetbe, tehát vehetjük úgy, hogy az én karakterem, tehát nekem kell megírni a halálát)

fhakku jú...Neko az én volt feleségem, és most fog kiderülni

Õõõõ és ez hogy illene bele az általam megírt történetébe? Már kismacskaként elszökött a királyságból, az erdei kolóniába került, akik az én muterem kinyírtak, aztán te lekaszaboltattad a kolóniát, aztán már a bátyádhoz került bérgyilkosnak... Bocs, de ez a terv elbukott (amúgysem jók akkor a korok a történetben... Te már király voltál, mikor Neko még gyerek volt, tehát egy csomó évvel idõsebb vagy nála XD)

akkor legyen Neko hallhatatlan hegylakó macskanõ bérgyilkos

Nem, Neko halála már el lett döntve. A kaszás már unja XD (amúgy majdnemhogy halhatatlan lesz, de... majd meglátjátok)

[Ragnarök]

Idézet

Nem, Neko halála már el lett döntve. A kaszás már unja XD (amúgy majdnemhogy halhatatlan lesz, de... majd meglátjátok)

Shido, Nempofaaaaaaa! Inkább írjada történetet, mert az idegeim pattanásig feszülnek az izgalomtól.

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Nem, Neko halála már el lett döntve. A kaszás már unja XD (amúgy majdnemhogy halhatatlan lesz, de... majd meglátjátok)

Shido, Nempofaaaaaaa! Inkább írjada történetet, mert az idegeim pattanásig feszülnek az izgalomtól.

Nyugi, sztem eléggé jólesz, végülis közben azt az Evanscene számot hallgatom, amitõl még én is elsírom magamat

[Batri]

Idézet

Batrinak a mániája ez... Egy elõlre megtervezett történetet akar mindig meglátásom szerint megírni a többiekkel, de akkor mi az értelme annak, hogy nem egyedül írja? Pont az a lényege az frpg-knek, hogy több ész, több ötlet keveredik benne, sose tudhatod, hogy a másik milyen fordulatot eszel ki, míg mikor te magad elõlre kitaláltad, már nem poén, mert már tudtad, hogy az lesz.

cöcöcö... ezeket most együtt találtuk ki, a testéveremet is te akartad! Itt most nem terveztem el a történetet, csak a karakteremét, ami nem jöhet létre néhány dolog nélkül... de ezek közül már mindent létrehoztatok, szóval részemrõl már nincs elõre terv(jelenleg)... persze mint az egyik alapitó, ha nagyon morbid irányba kezd elmenni a történet akkor visszaterelem...

[Shidotoku]

Idézet

Idézet

Batrinak a mániája ez... Egy elõlre megtervezett történetet akar mindig meglátásom szerint megírni a többiekkel, de akkor mi az értelme annak, hogy nem egyedül írja? Pont az a lényege az frpg-knek, hogy több ész, több ötlet keveredik benne, sose tudhatod, hogy a másik milyen fordulatot eszel ki, míg mikor te magad elõlre kitaláltad, már nem poén, mert már tudtad, hogy az lesz.

cöcöcö... ezeket most együtt találtuk ki, a testéveremet is te akartad! Itt most nem terveztem el a történetet, csak a karakteremét, ami nem jöhet létre néhány dolog nélkül... de ezek közül már mindent létrehoztatok, szóval részemrõl már nincs elõre terv(jelenleg)... persze mint az egyik alapitó, ha nagyon morbid irányba kezd elmenni a történet akkor visszaterelem...

A bátyádat nem akartam, csak egy lehetséges karakter volt, akit ha beleegyezel, és alkalom lesz rá, beteszek.

Amúgy ha nem vettétek volna észre végeztem (Teka ritka dolgot csinált, megölte 7x ugyanazt az embert), és a szereplõlistán is megírtam Neko élettörténetét és kihúztam a nevét.

[Ragnarök]

Tekarukite még vetett egy utolsó pillantást a hullára, majd levette maszkját, felemelte kardját, s lenyalta a pengérõl a lány vérét. Arcára kaján, kéjes mosoly ült ki, ahogy nyelvét végig húzta a fegyveren és a vörös nedû végigfolyt torkán. Vérre ehézõ mámor fogta el, melyet csillapíthatatlannak érzett. De hirtelen a teste furcsán kezdett el viselkedni. Végtagjai elnehezedtek, mintha ólomgolyókat csatoltak volna rájuk. Ezek az elsõ elõjelei annak, hogy az emberfeletti vér pezsgése alábbhagy ereiben.
-Szomorú halál. - jegyezte meg a ninja hangosan. Majd hátat fordított az élettelen testnek, s elindult vissza a palota felé. A macskalány testében már csak lelkének apró lángja pislákolt. Élete teljesen véget ért. Egyszercsak a távolban fények gyúltak, majd hangos pöfékelés mellett, egyre közelebb értek a hullához. A rózsaszín Moskvitch kicsit nehézkesen közlekedett, egyik kerekén gumi nélkül, de Frusciante leszarta az egészet. Végülis az autó nem az autógumival megy, hanem benzinnel. Nehogymár ez akadályt okozzon a Halálnak?! A járgány megállt a lány élettelen teste mellett, majd a gitármester kilépett piros Strato-jával és hû társával, Marshallal. Éppen egy Jimmy Hendrix szám szólójánál tartott, amikor a hullára vetette tekintetét.
-Te aztán tényleg beszoptad... tízszer meghalni ecsééém. Ez megérdemel egy gyászoló dallamot. - szólt Frusciante, majd átváltott egy bánatos blues dallamra.
-Hé Marshall, adj alá valami dobolás szerût... - rikkantott oda sidekickjének, aki próbált valami kattogás féleséget kifacsarni áramköreibõl, de a gitár azt is elnyomta. Egy bús szóló után Nekomimi lelke is kiemelkedett holttestébõl, majd beleszállt a gitártestbe, s örökre ott is maradt.
-Te leszel a gyûjteményem legszebb darabja! .... ember... tízszer meghalni... nem semmi. - jegyezte meg magának félhangosan a virtuóz, miközben visszaült társával a Moskvitch-ba és tovább hajtottak, hogy valahol pótgumit szerezzenek.

Eközben Tekarukite visszaért a palotába, s a bejáratnál ott ált szinte mindenki a csapatból. Folke, K2, Raemus és Shido apja Nobunaga is.
-A herceg hogy érzi magát? - kérdezte Folke kissé aggodalmas hangon.
-Raemusnak hála jobban, de sajnos a kezével nem tudjuk, hogy mi lesz. - válaszolt bús hangon a nemes király.
-Minden tõlem tellhetõt megteszek jó királyom, hogy meggyógyítsam a fiát! - szólt Raemus.
-Köszönöm kapitány, de nem tudom, hogy mit tehetnénk most.
-Majd holnap kiagyalunk valamit, de most jobb lenne ha mindenki nyugovóra térne. Hosszú éjszakánk volt. - javasolta a paladin.
-Én még tennék egy rövid bejelentést. - szólt Tekarukite az aula lépcsõjérõl. -Mivel még nem fejeztem be a kardom kovácsolását, ezért visszatérek a mûhelybe. Senki, de senki ne zavarjon! Még te sem! - emelte fel a hangját, miközben K2-re pillantott. -Ha kész leszek csatlakozom hozzátok, bár már nem tudom kiben bízhatok és kiben nem. - fejezte be mondandóját, majd abban a minutumban, hogy kimondta az utolsó szót, köddé vált.
-Most a ninjának mi baja van? - kérdezte értetlenül Folke.
-Szerintem jogosan van most megzavarodva. Elárulta az, akit szeretett. Sõt egyenesen átverte és megvezette. - válaszolt K2 komor hangon.
-De ennek akkorse rajtunk kéne lecsapódnia... - folytatta Folke, de ekkor az izomkolosszus megragadta a nyakánál a vikinget és felemelte majd így kiáltott rá:
-Ne merészeld elítélni Tekarukitét! Mindig jól cselekedett és ez a jövõben sem fog megváltozni! Ha mégegyszer megmered kérdõjelezni, akkor ne is merj belegondolni, hogy mit teszek veled! - a mondat befejeztével a földre hajította a germánt, majd õ is kiviharzott a palotából.
-Ezekkel meg mivan? - kérdezte meghökkenve Raemus...

[Kyuubi]

Egyébként az elõzõ sztorinak mi lett a vége?

[Shidotoku]

Idézet

Egyébként az elõzõ sztorinak mi lett a vége?

A démonosnak? Végül nem lett vége, abbahagytuk és most wordpad-be egyedl írogatom amikor eszembejut valami. Majd ha kész lesz, kirakom ide.

[Ragnarök]

Esetleg valaki nem akarja folytatni a jelenlegi történetet? Jó lenne, ha megint pörögne mint az elején...

[SLi]

Én is bele olvasok néha amiket írtok és tetszik a sztori, sajnos folyamatosan nincs idõm olvasni
Frusciante kicsit hasonlít szerintem Ninja Ninja-ra:)

[Kyuubi]

- Jól vagy Folke? - kérdezte Raemus.

- Semmi bajom. Direkt nem erõvel csinálta... - kis szünettel folytatta - Asszem járok egyet.

Azzal õ is kiment a palotából. Sétálgatott a városban, hajnali 2 fele járhatott. Valami kihalt, hatalmas kertfélében lehetett. "Nem is tudtam hogy ez a város ilyen nagy..." - futott át rajta a gondolat, de csak egy pillanatig. Agyában valami más járt. Tudta hogy követik. Direkt nem foglalkozott vele, gondolta hogy ha visszamegy a város egy forgalmasabb részére, akkor az illetõ is leszáll róla. Eszébe jutott K2 és Teka, hogy milyen feldúltak, majd hogy K2 földhöz vágja.

- Miért hagyod hogy így bánjanak veled? Te sokkal erõsebb vagy ezeknél! Tán elfelejtetted ki voltál?

- Ki az ?! - fordult hátra a viking.

Egy köpenybe öltözött fehérbõrû (mint szín, tehát nem mint embertípus) férfi állt mögötte. Szemében volt valami gonosz, valami ami félelmet ébresztett mindenkiben akivel beszélt.

- Ki vagy te? - kérdezte újra a viking, most valamivel határozottabban.

- Itt az a kérdés hogy te ki vagy, de látom már elfelejtetted. Had frissítsem fel a memóriád! - ezzel a férfi Folke koponyájához érintette hideg ujjait.

Eszébe jutott múltja. Hogy mi történt az elõtt, mielõtt Raemus seregében szolgált, majd felettesét követve a másik világba ment, ahol elvesztette emlékezetét, és kocsma tulajdonos lett, míg Shido vissza nem küldte ide.

- Most már emlékszel, ugye? Mindketten annak a Viking törzsnek a tagjai voltunk, akik segítségül tudják hívni az élõhalottak erejét! De ezek itten kimosták az agyad, és besoroztak a királyi hadseregbe.

- Emléxem - mondta Folke gonosz vigyorral az arcán.

- Célunk uralni mindkét királyságot. Idézd meg hadsereged!

Folke mormogott valami skandináv szöveget, majd elõmászott a földbõl 150 élõhalott.

- Remek! Ezek az egytõl egyig jól képzett harcosok mind parancsaid szerint cselekednek. Az én seregem még 200 fõbõl áll, ez így kezdetnek elég is lesz.

Azonban a kis „találka” feltûnt egy helyi katonának, aki fenyegetve szegezte fegyverét a két vikingre.

- Tûnjetek innen, ez a királyi gyümölcsös kert, ide tilos bejönni!

Folke elõrébb lépett a holdfénybe. Most jól látszott hogy az õ bõre is fehérré vált, szemei helyén pedig két fekete lyuk tátongott.

- Remek alakalom hogy kipróbáld új, öhm, akarom mondani régi erõdet. Öld meg! – üvöltötte a férfi.

Folke utasított 2 élõhalottat, akik pillanatok alatt kivégezték a katonát. A hulla ezek után felállt, és visszasétált a többiekkel, így egy taggal bõvítve Folke seregét.

- Jól van. - szólt a férfi - Most ki kell tervelnünk hogy döntjük le ezt a királyságot. Sajnos törzsünknek már csak mi vagyunk a túlélõi, szóval jól kigondolt tervre van szükségünk.

- Csak én - mondta Folke, majd két élõhalott átszúrta hátulról partnerét.

- De hát…

- Figyelj haver. Nekem ezek az emberek a barátaim, és nem ártottak nekem semmit. Jó fej vagy hogy eszembe juttattad régi erõmet, de nem hagyom hogy árts itt bárkinek is. Ha nem lesz muszáj, nem fogom használni ezt elõttük, jobb ha nem látják mire vagyok képes.

A férfi nem volt képes mindezt megérteni, de mindegy is volt, a következõ pillanatban meghalt a vérveszteségtõl. Így a hullája, egykori seregével együtt beállt Folke seregébe, 352 fõre bõvítve azt. A Löfgen törzs utolsó tagja ismét mormogott valamit, mire az élõholtak visszabújtak a földbe. Ezzel Folke is visszaváltozott normális alakjába. Ekkor megjelent elõtte egy gitáros csávó egy Moskvitch-el és egy Ibanez erõsítõvel. Csodálkozva körbenézett, majd megszólalt.

- Nem halt meg itt valaki? - kérdezte Frusciante.

- Itt biztos nem… - válaszolt a viking.

- Pedig meg voltam róla gyõzõdve. Na mindegy azért kösz.

- Nincs mit. Jó a szám amit játszol. Slayer?

- Mi?! Nem, dehogy, én csak is improvizációt játszok!

- Ne bassz, biztos hogy Slayer.

- NEM!

- South of Heaven, nem igaz?

- Mondom nem!

- De az, én is le tudom játszani…

- Nem!!!! Egy olyan profi mint én nem játssza más számait! - miközben mondta erre gondolt: „Baszki, nem gondoltam hogy innen bárki is ismeri a metal zenét. Nem hiszem el hogy felismerte!”

- Nyugi, nem szégyen…

- Nem, haggyá viking köcsög! - a virtuóz ezen szavak után eltûnt.

[Ragnarök]

Eközben K2 az utcákat járta, hogy kiszellõztesse a fejét. Kicsit váratlanul érte, hogy Tekarukite õt is "kitiltotta" a kovácsmûhelybõl. A férfi kiért egy kisebb térre, ahol leült egy padra, majd hátradõlt és az eget szemlélgette. A csillagok az égboltot tarka tehénné varázsolták, apró fényükkel. A Hold elõtt éppen egy arra szállingózó felhõcsoport suhant át lassú tempóban.
-"Kíváncsi vagyok, hogy hol lehet a kovács..." - gondolta magában K2, majd felállt a padról és elindult a mûhely felé, hátha ott lakik valahol a közelben. Lábbelijének talpa, hangosan kopogott a macskaköves utcákon. Amikor belépett az egyik sikátorba, pityergést hallott távolról. Közelebb ment a hangforráshoz és akkor meglátta ahogy a kovács unokája a halott öregember felett sír. K2 közelebb lépett, majd leült a földre a gyermek mellé. A lány felismerte az izomkolosszust, majd odabújt hozzá és ott itatta az egereket. K2 elõször széttárt karokkal ült ott, de látta hogy a rémült gyerkõcnek most nagyon jól jönne egy kis biztonságérzet, így finoman átölelte egyik karjával.
-Hogy hívnak, kisember? - kérdezte a férfi, érces hangján. A lány felnézett rá, szipogott egyet, majd így szólt:
-Samantha, de a papi mindig csak Samnek hívott. - alig mondta ki, ismét sírva fakadt.
-Van hol aludnod?
-A papi házában... de egyedül félek. Nincs senkim... a papi volt az utolsó akivel éltem. - válaszolt a kislány, miközben tovább zokogott. K2 nem tudta mit csináljon, hiszen mégsem hagyhatta ott az utcán a kislányt, de õ személy szerint nem valami gyerekbarát fazon. Egyszer csak a sírás elhallgatott. Sam felállt, majd miközben nagyapja fejetlen hulláját nézte így szólt:
-Mostantól egész életemben, eddzeni fogok, gyakorolni a harcolást és megtalálom azt, aki megölte a papit. Meg fogom ölni aki ezt tette vele.
-"Van ebben a gyermekben spiritusz, ki tudja... lehet hogy még jó harcost lehetne belõle faragni." - gondolta magában a férfi. A kislány szembe fordult vele majd így szólt:
-Kérlek! Vigyél magaddal! Szeretnék nagy és erõs lenni, mint te! Kérlek taníts meg engem harcolni!
-Veszélyes dolgokba keveredhetsz a társaim és mellettem. Biztos, hogy velem akarsz tartani? - kérdezte határozott hangon K2. Látszott, hogy Samantha egy kicsit hezitál. Vetett egy pillantást nagyapja holttestére, majd így válaszolt:
-Igen. Szeretnék veletek menni!
-Jólvan Sam. Mutasd meg melyik házban laktatok. Eltemetjük a nagypapádat, ahogy az egy becsületes emberhez illik. - szólt az izomkolosszus, majd kezébe vette a hullát.
-Kövess! - szólt a kislány majd elindultak a kovács háza felé...

[Shidotoku]

Ma nem folytattam senkiét se, de ígérem, holnap fogok írni XD Ja és holnap felrakom a karakterlistára a gonosz királyt, csak még nevet kell találnom neki, meg nagyjából megrajzolom (nem az egész testét, mer az egész testek rajzolásában eléggé fail vagyok... De az a kis ,,firka" is csak arra szolgál, hogy nagyjából hogy néz ki) és beszkennelem.

[Ragnarök]

Idézet

Ma nem folytattam senkiét se, de ígérem, holnap fogok írni XD

Engem csak az szomorít el, hogy a kezdeti fellángoláshoz képest... szinte megállt a történet. Jó ha naponta 2-3 postnyit haladunk elõre... egymás postjait folytatni meg annyira nem szeretem. :/

Jó lenne ha egy kicsit a többiek is aktívabban vennének részt a dologban.
szerk.: Ja és azért arra ügyeljünk, hogy egymás karaktereihez ne írjunk már olyan dolgokat ami nem lenne jellemzõ rájuk. Pl. az acélszilárd K2, hogy rémülne már meg ?... mert erre is volt példa, hogy valaki ezt írta. Próbáljuk egymás karaktereinek a személyiségét megõrizni.

Shido:
Szerintem NJK-nak feljegyezheted Samanthat is, akit az imént írtam bele a történetbe, majd egy képet valahonnan kotorni kell egy kb. 13-14 éves kiscsajról, aki olyan "azutcagyereke" stílus kinézetét sugározza.

[Urahara]

Idézet

Jó lenne ha egy kicsit a többiek is aktívabban vennének részt a dologban.
szerk.: Ja és azért arra ügyeljünk, hogy egymás karaktereihez ne írjunk már olyan dolgokat ami nem lenne jellemzõ rájuk. Pl. az acélszilárd K2, hogy rémülne már meg ?... mert erre is volt példa, hogy valaki ezt írta. Próbáljuk egymás karaktereinek a személyiségét megõrizni.

Én próbálok, de sajnos nem érek rá napi egy postnál többre... Majd most.

[Urahara]

A rózsaszín Moskvitch megállt egy italozó elõtt. Vészjóslóan. Már amennyire vészjóslóan megállhat egy rózsaszín Moskvitch, amelynek jobb elsõ kerekén nincs abroncs. A már mindenki által ismert gitárvirtuóz és hû sidekickje már összeszokott párosként szálltak ki belõle.
-Túl sokat szereplünk mostanában, Frusciante.
-Mi?
-Semmi...
Frusciante megvonta a vállát, és dudorászva belökte a kocsma ajtaját. Marshall sóhajtva követte. Néha egyszerûen nem tudta, miért követi ezt a balfaszt mindenhova. Aztán eszébe jutott a piros Stratocaster... A szerelme. Aztán egyetlen pillanatra, egyetlen rövidke pillanatra eszébe jutott a gitár valódi alakja.
Percekig nem követte Frusciantét az italozóba. Hideg verejték folyt végig az oldalán. gyorsan letörölte magát, megigazította a csokornyakkendõjét, és megpróbálta kinyitni az ajtót.
De nem érte fel a kilincset.
-Fakk.
Leült az ajtó mellé, és elkezdett játszani a torzításával. Már percek óta játszadozott, amikor meghallotta a hangokat, amiket nem akart. A gitár gyönyörûen szólt nélküle is... Ez csak egyetlen dolgot jelenthet.
-R.E.M. -suttogta maga elé elborzadva. Betörte az ajtót, nem foglalkozva a kilinccsel.
A szórakoztatóipari egységben már enyhe lincshangulat kezdett kialakulni. Frusciante az egyik asztalon állt, kezében a gitár. És énekelt. A szörnyû orrhangján.
-Óóóóóó, láááájf... Itsz bhiiiiigeeeeer...
Marshall tudta: azonnal kell cselekednie. Amilyen gyorsan csak tudott, az asztalhoz rohant, amelyen Frusciante játszott. Több dühös vendég elborzadva nézett a rohangáló erõsítõre, démonnak titulálták... De mindez nem érdekelte. Nem juthat el a refrénig... Ha elénekli a refrént, biztos, hogy mind a ketten meghalnak.
Felugrott fõnöke asztalára, és rávetette magát. A piros Stratocaster kirepült virtuózunk kezébõl, õ maga pedig leborult az asztalról.
A Stratocaster hangos puffanással ért földet. Több vendég azonnal ráugrott a démoni hangszerre. Taposták, püffölték, leöntötték, megköpködték. Frusciante elborzadva figyelte az eseményeket, Marshall szintúgy.
Egy pillanatra még a levegõ is megfagyott. Marshall levegõ után kapkodva nézett Frusciantére. Évek óta nem látta a férfit ennyire dühösnek. Az arca rángatózott, a nyakán kidagadt egy ér.
De a pillanat ahogy jött, el is múlt. Frusciante felállt, leporolta magát, és egy szó nélkül elhagyta a kocsmát. Marshall félve követte.
-Frusciante... A kaszád...
Frusciante boldogan mosolyogva nézett rá a Moskvitch mellett állva.
-Balfasz vagy, Marshall. Az nem a kaszám volt. Ha az lett volna, már nem élnének, te is tudod. ^^
Marshall összehúzta volna a szemöldökét, de nem volt neki olyan. Frusciante felnyitotta a Moskvitch csomagtartóját, és egy Les Pault emelt ki belõle. A hangszer gyönyörû volt. Marshall nem tudott betellni a látványával.
-Ez a kaszám amióta újrakezdtem a munkát.
-És most...?
-Most badassek vagyunk.
-A Stratocaster jobb volt.
-Kussolj.