Hivatali patkányok
Láttunk már filmet kalózokról, FBI ügynökökről, bulizni vágyó egyetemistákról, szuperhősökről, kémekről...stb, de az egyszerű dolgozó emberről még aligha. Ezt az űrt pótolja a nem éppen mai (1999-es) Hivatali patkányok méghozzá zseniálisan. Úgy kell őket elképzelni, ahogy a legtöbb amerikai filmben látod, van egy iroda ahol mindenkinek van egy box-a és ott ül a számítógép előtt, várva a munkaidő végét. Akit az elejétől kezdve nem ránt be annak nem biztos, hogy tetszeni fog, pedig az életből vett helyzettel indít, a reggeli munkába igyekvéssel közlekedési dugóval megspékelve, hősünk a másik sávba sorol mintha az jobban haladna, de amint átér ottragad és ahonnan átsorolt kezd megindulni, onnantól fogva már elégedetten mosolyogtam, ez tényleg így van, mennyire tipikus! A jókedv kitart a végéig, sőt egyre jobb lesz, még ha sok hangosan röhögős poén nincs is benne, de a fenébe is ez tényleg rólunk szól, még ha nem is dolgoztam akkor is teljesen átérzem a szereplők helyzetét. Ez így lehangoló is lehetne, de főszereplőnket hipnotizálják, megváltozik az életszemlélete és egyszerűen nem jár be dolgozni, vagyis bejár csak inkább lazulni, főnöke pont megszólítja ő meg egyszerűen csak kikerüli, olyan dolgokat megcsinál amit tuti nem mernél!

Nem ragad le itt a film szerencsére, hanem bosszút is forralnak a cég ellen, de többet nem írok mert spoiler (szólok, a trailer is eléggé az!). Ha van vígjáték ami megérdemli a 10/10-et akkor az ez, mert több annál, anélkül, hogy erőltetett lenne: kemény társadalomkritika és mondhatni szatíra a dolgozók viszontagságairól a szemét főnökkel együtt. Ajánlom!
Majdnem híres
15 éves srácot megbízza a Rolling Stone magazin szerkesztősége, hogy tartson egy feltörekvő bandával és írjon róluk cikket. A 70-es években játszódik, sokkal jobb rock and roll film is lehetett volna belőle, de átcsap unalomba, a srác meg belezúg egy groupie-ba, hát basszus...de a film végén legalább jól beolvas a bandának mennyire gázak meg hogy el vannak szállva maguktól, ja én is ilyesmit éreztem a film alatt de ezek szerint akkor direkt voltak ilyenek. Kihagyott ziccernek érzem, nagyon jól indult pedig, azért el lehet nézegetni de a majd' 2 órás játékidő is túl hosszú. 6/10, azért annyira nem középszer.
Zöld darázs
A képregényfilmekért nem vagyok különösebben oda, ezért is sokkal rosszabbra számítottam, de kellemes csalódás volt. Azt hittem sokkal eltúlzottabb, szerencsére nem, sőt jól el lehet rajta szórakozni. 2 srác összeáll, hogy ők rendet teszek L.A-ben, a főszereplő nem igazán szimpatikus (a karakter, nem a színész), kicsit idióta, de nem a jó értelemben, próbálja adni ott a lazát, de pár jó poén is akad benne, szóval fogyasztható film. Cameron Diaz meg keveset szerepel benne, de ez inkább jó pont. Utólag visszagondolva semmi lényeges szerepe nem volt, csak úgy van, a sok lét meg zsebelte be érte, de ez mellékes

7/10
Másvilág
Horror kedvelő se vagyok, de ez nem olyan mint a maiak, ahol a zenével meg az ijesztgetéssel hozzák rád a frászt. A film alatt szinte nincs, vagy csak alig van zene, elég parás film, azért ültem neki mert olvastam, hogy van a végén egy csavar, így közben is azon agyaltam mi lehet a vége, ha nem tudtam volna hogy a végén fordulat vár szerintem anélkül is agyaltam volna, mert eléggé katyvasz úgyhogy adja magát. Történet? Van egy bazi nagy ház, kapásból rámondod hogy szellemtanya, a gyerekek meg fura hangokat hallanak, látnak ráadásul fényérzékenyek úgyhogy ki se mehetnek, kint meg ordas nagy köd van meg egy nagy kopár fa, szóval féljjjééél érted féljééél! Félig-meddig ki is lehet találni a végét szóval nem ütött nagyot, sőt egy sorozatnak is hasonló vége van (direkt nem írom le) úgyhogy láttam már ilyet. De a mostani tucat tinihorrorok után üdítő volt. 8/10 egyszer megnézed és kész, tudod a végét, többször nem is érdemes.