Idézet: Piftuka - Dátum: 2004. április 11, vasárnap - 9:29
Én mindig eldöbbenek, amikor egy-egy FPS-ben elakad valaki rendszeresen és segítséget kér.
Anno a MOHAA-t elsőre legnehezebb fokozaton "csont nélkül" végigvittem, aztán rengetegen még kezdő fokozaton is állandóan elakadnak. De ez csak egy példa a sok közül.
Én egyszer akadtam el; a Jedi Outcastban, amikor a dzsungelben az ürhajó romjainál vaksi voltam és nem találtam meg a víz alatti alagutat.
De a türelmemet nem vesztettem el akkor sem. Egyszer például a NOLF-ban még túl bonyolultan is gondolkodtam, amikor a repülőgépen kirobban a gép oldala és kivisz két H.A.R.M katonát és a résbe szorul egy dupla ülés. Akkor nem derrogált 3 órán keresztül próbálkoznom azzal, hogy odaérjek az ülés előtt, hogy kiszippantson a légnyomáskülönbség. Akkor lett gyanús a dolog, amikor végre sikerrel jártam és még mindig nem szippantott ki.


Vagy ugyanabban a játékban egy délutánon keresztül próbáltam az építkezésen a daru mellett sérülés nélkül leugrálni. Sikerült.

De azt tényleg nem értem, amikor valaki azonnal rohan a végigjátszást olvasni (ráadásul egy-egy játékban jópár alkalommal).

Szóval vannak nehéz játékok, de az FPS-ek nem ebbe a kategóriába tartoznak szerintem.

Igaz volt ez régen, amikor kevés játék volt, nem volt elterjedt a net. De ma sokkal 1xűbb ez a kérdezz-felelek módszer, bár tényleg attól jó játszani, ha tizenötödszörre is nekiindulsz, mert van "fíling". Hol van manapság Unreal vagy Quake hangulatú játék????
