...a voice from the darkness.....
Peti, örömmel láttam, hogy regeltél Te is Dark Fórumára!

Majd üdvözöllek ott is, csak még el kell jutnom addig. Időközben már hostoltam az új videókat is, de nem volt időm ide beírni. Szóval a linkek a szokásosak, frissítheted a videó-szekciódat, mellesleg a "Never get hurt" nagyon klasszul mutat ott!

Már alapvetően a mondat is tetszett, amikor először megláttam az "Orphanage"-en, már akkor is...
A PutFile.com-ra videókat lehet felpakolni lejátszás céljára. Szóval ha ráklikkelsz a linkre, utána várnod kell, míg az oldalon betöltődik a videó. Ami elég lassú lehet... Egyébként lementheted a cuccot direkt-linkkel is, ha kikeresed azt az oldal forrásából: keress WMV vagy AVI kiterjesztésekre, és nagyon könnyen megtalálod. Általában WMV-ben prezentál Frag, csak régebben prezentált AVI-ban...
VipiSrác, egyetértek: a "Hell" mindenkinek bejön.

Olyan az egész, mintha a HAVOK-fizikát egyszerre ráeresztették volna az egészre, és aztán egy pillanatnyi fázist fixáltak volna. És a különböző korok is: a kiindulási helytől nézve egy középkori lovascsata, aztán várostrom, majd egy modernebb kori lövészárok, egy szétlőtt városrész romjai immáron utcai lámpákkal, és végül az atomrobbanás már a második világégés végére és az atomkorszakra utal, és persze szintén a süllyedő atomtengeralattjáró a tengerben... Mint egy gyors időutazás... Egyszerűen bámulatos az egész... A széteső házak is, a "levegőben megmeredt" kődarabok, minden...
És szintén az 5. fejezet, ami szerintem is bámulatos. Bár a másodikat vallom a kedvencemnek, a változatossága miatt, az ötödik talán csak a viszonylag kevés, 3 helyszín miatt csúszik le hajszálnyival a második helyre. Amúgy pl. egy Nightmare-végigjátszásnál egyértelműen a "Docks" a kedvencem. LOL, látom Neked is!

Már jelzőket is biggyesztettem az egyes fejezetekhez...
1. fejezet: a horrorisztikus
2. fejezet: a sötét (darkos, nyomasztó)
3. fejezet: az indusztriális
4. fejezet: a fantasy/középkorias (Alastorral a végén perfekt!)
5. fejezet: a szürreális! (álomszerű)
Persze mindegyik jegyből van mindegyikben, de mindegyik fejezetre meg lehet találni a rá legjellemzőbbet... És ez a szürrealitás az 5. fejezetben nagyon előjön és nagyon megérinti az ember lelkét. A nagyon kifejező árnyék és fényeffektek (pl. a besütő nap a "City On Water" sikátoraiba), és a szomorú túlvilági hangulatú zenék, a végtelen tenger látványa és az égboltozat... Mind-mind nagyon szürreálisak, álomszerűek, és egyszersmind fantasztikusak szerintem. Jelen van az elmúlás érzése, a tenger miatt az, hogy milyen kicsik vagyunk a Világban, még Daniel lelkét is lehet érezni. Nem csoda, hogy az 5. fejezet helyszínein időzök el a legtöbbet (és nem csak amiatt, mert mostanában már CSAK 5-csillagra játszom minden helyszínen): ahogy' Peti is írta régebben, mindig kibont egy kis bort és elidőzik egy kicsit az "Old Monastry" zöld fövenyén (képletesen értendő persze); és tényleg, az ember csak elbámészkodik. A "Docks" elhagyatott gyárépületein (mögé lehet képzelni dolgokat, helyzeteket), a sötét nagy hullámú vizeken, de pl. hallgatózom az ajtók mellett amelyek mögül a sötétből hangok hallatszanak ki, vagy a sirályokat hallgatom, vagy a kis gépházakat, és így tovább. A "City On Water"-ön a harangkongás, az "Old Monastery"-n a keserves gyereksírás az egyik oltárnál, vagy ahogyan a hollók elpusztulnak a kútban (vagy később a vége felé) - annyira szomorú, annyira megható és érzelemgazdag. A PainKiller másik oldala! Amit a brutalitáson való túllátással, és megfelelő nyitottsággal rendelkező emberek vehetnek csak észre és érezhetnek csak át. Azok, akik nem csak "végiggyakják" a helyszíneket, hanem felkeresik a Secreteket is. De ők nagyon...

Természetesen ez a másik oldal a többi fejezetben is jelen van és erősen érezhető. A lokális hangeffektek pedig nagyon-nagyon fontosak szerintem... Bocs' a sok dumáért, de néha nem tudom visszafogni magam, mert a PK tényleg ilyen is tud lenni, és akik igazán értik és kedvelik a játékot, azok ezt az oldalát is nagyon jól ismerik... Ha valaki azzal jön, hogy nem érti, hogy egyesek "mit esznek" a PK-n, akkor én meg azzal jövök, hogy nem értem, hogy hogyan nem lehet benne meglátni a másik oldalt, azt a hangulatot és mély érzelmeket, amik a brutalitás mögött ott vannak; a rengeteg innovációt és azt a gazdagságot, amit egy-egy helyszín felmutat. Sőt, az érettséget is... Talán azért, mert ehhez tényleg valami plusz kell ("open-mindedness", LOL!)... Nem bírom kihagyni, de: odakint a TRC-n éppen Joseph, egy negyvenes éveiben járó holland festőművész jegyezte meg a PK-ra nem is egyszer, hogy vizuálisan (is) művészi alkotás - úgy érzem, ez sem volt véletlen... (Na, egészen pontosan: "Besides a secrets- and puzzle game, it is also visual art of a higher order. Sorry for repeating myself, because i already said this."... (Joseph) Lehet, hogy én már túl elborult Fan vagyok, de Joseph egyszerűen csak szereti a játékot...

) A PK egy piszkosul kontrasztos játék!
SYS "No sin is too great to be forgiven."
Szerkesztette: SYS_TRhu 2005. 06. 23. 17:09 -kor