[Satriani]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:17

De, keverjük ide. Biciklivel és gyalog, meg tömegközlekedési eszközökkel is el lehet jutni A-ból B-be. Az autó igenis kényelmi cikk. Nem létszükséglet.

De, akarat kérdése. Miért nem tudod elfogadni, hogy a kirekesztés az az, amikor téged, mint nemdohányzót nem engednek be valahová, ahol dohányoznak? Amíg van választási lehetõséged (ha akarsz bemész, ha nem akarsz nem), addig szó sincs kirekesztésrõl.

Beledumálok.

Biciklivel és gyalog nem fogod tudni elvinni a családod a 200 km-rel odébb lakó Nagymamihoz Húsvétkor. Biciklivel és gyalog nem fog idõben eljutni a friss kenyér abba a faluba, ahol nincs már pék. Biciklivel és gyalog piszok nehéz lenne Hong-Kongból vagy Tajvanból/Kínából idáig szállítani a sok híradástechnikai cikket. Satöbbi. A példád rossz; a közlekedés és a szállítás évezredek óta könnyen nevezhetõ szükségletnek, gazdasági, társadalmi és igen, individuális szempontból is. Ezzel szemben a bagó meglátásom szerint csak akkor válik szükségletté, ha rászoktál, és már nem bírod lerakni.

A kirekesztés pedig közvetve akkor is tetten érhetõ, ha beengednek, de nem teremtenek olyan feltételeket, hogy Te ott normális körülmények között tudj létezni. Képzelj el egy kocsmát, egy szórakozóhelyet, aminek a padlóját felszórják friss tehéntrágyával. Beengednek? Be, miért ne. Be fogsz menni?

[Samott]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:37

Tudod hogy van ez: az üzlet mindíg a két félen múlik.

Ezert irtam fennebb: "a nem fustolo dohanyos nem csereszabatos a fusttol fuldoklo nem dohanyzoval". Az nem alkalmazkodas, hogy elviselem a fustot. Alapallasban senki sem fustol... ha extra igenyeid vannak old meg ugy, hogy ne zavarj vele masokat.

Samott

[Drummaster]

Idézet: Samott - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:47

Ezert irtam fennebb: "a nem fustolo dohanyos nem csereszabatos a fusttol fuldoklo nem dohanyzoval". Az nem alkalmazkodas, hogy elviselem a fustot. Alapallasban senki sem fustol... ha extra igenyeid vannak old meg ugy, hogy ne zavarj vele masokat.

Samott

Dehát az én szempontomból neked az extra igényed, hogy ha te ott vagy, senki ne gyújtson rá... Ezért mondom, hogy tolerancia kérdése. Én nem gyújtok rá pl étteremben akkor sem, ha szabad, cserébe a nemdohányzók ne akarják az összes dohányost Kesselre számûzni. Ennyi.

[Satriani]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:37

Hogy kinek kell kihez alkalmazkodnia, az alapesetben nincs lefektetve sehol, csupán egyéni alkalmazkodókészség és tolerancia képesség kérdése.

Tehát azt mondod, hogy ha az orrom alá cigiznek, és nem tetszik; egy részeg rámböffent egy büdöset, és nem tetszik, akkor intoleráns vagyok? A passzióit szerintem oldja meg úgy az ember, hogy ne hozzá kelljen alkalmazkodni.

[Satriani]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:50

Dehát az én szempontomból neked az extra igényed, hogy ha te ott vagy, senki ne gyújtson rá...

Nem. Neked az az extra igényed, hogy rágyújts.

[Drummaster]

Idézet: Satriani - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:45

Beledumálok.

Biciklivel és gyalog nem fogod tudni elvinni a családod a 200 km-rel odébb lakó Nagymamihoz Húsvétkor. Biciklivel és gyalog nem fog idõben eljutni a friss kenyér abba a faluba, ahol nincs már pék. Biciklivel és gyalog piszok nehéz lenne Hong-Kongból vagy Tajvanból/Kínából idáig szállítani a sok híradástechnikai cikket. Satöbbi. A példád rossz; a közlekedés és a szállítás évezredek óta könnyen nevezhetõ szükségletnek, gazdasági, társadalmi és igen, individuális szempontból is. Ezzel szemben a bagó meglátásom szerint csak akkor válik szükségletté, ha rászoktál, és már nem bírod lerakni.

A kirekesztés pedig közvetve akkor is tetten érhetõ, ha beengednek, de nem teremtenek olyan feltételeket, hogy Te ott normális körülmények között tudj létezni. Képzelj el egy kocsmát, egy szórakozóhelyet, aminek a padlóját felszórják friss tehéntrágyával. Beengednek? Be, miért ne. Be fogsz menni?

Ehh, hagyjuk. Azért hoztam fel a dolgot, mert létszükségleti kérdés kontextusában lett megtámogatva Samott mondandója. Ha így vesszük, a személyautó nem létszükséglet. A család felfér a buszra/vonatra/hajóra/villamosra stb. Érted, mire akarok kilyukadni?

[Drummaster]

Idézet: Satriani - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:52

Nem. Neked az az extra igényed, hogy rágyújts.

A te szempontodból.

[Drummaster]

Idézet: Satriani - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:50

Tehát azt mondod, hogy ha az orrom alá cigiznek, és nem tetszik; egy részeg rámböffent egy büdöset, és nem tetszik, akkor intoleráns vagyok? A passzióit szerintem oldja meg úgy az ember, hogy ne hozzá kelljen alkalmazkodni.

Nem. Azt mondom, hogy a dohányos-nem dohányos problémát csakis úgy lehet megoldani, ha mindkét fél tesz a megoldásért. Annak pedig alapja a tolerancia.

[Samott]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:50

Dehát az én szempontomból neked az extra igényed, hogy ha te ott vagy, senki ne gyújtson rá... Ezért mondom, hogy tolerancia kérdése. Én nem gyújtok rá pl étteremben akkor sem, ha szabad, cserébe a nemdohányzók ne akarják az összes dohányost Kesselre számûzni. Ennyi.

Nem az en szempontombol, a fustmentes let az alap, akinek ezen felul vannak igenyei intezze ugy masokat ne zavarjon vele... amugy meg senki nem akarja a dohanyosokat sehova sem szamuzni... a dohanyzassal van a problema nem a dohanyossal.

Samott

[Öregördög]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:39

Bocsánat, de nem én hoztam fel a létszükséglet kérdést. Ha ebbõl a szemszögbõl nézzük, igen, menj busszal, vagy vonattal, az még csak nem is füstõl.

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[Satriani]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:53

A te szempontodból.

Visszadobhatnám a labdát...

Idézet

Ehh, hagyjuk.

[Satriani]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:55

Nem. Azt mondom, hogy a dohányos-nem dohányos problémát csakis úgy lehet megoldani, ha mindkét fél tesz a megoldásért. Annak pedig alapja a tolerancia.

Mondd, mit tegyek?

[bbence]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:55

Nem. Azt mondom, hogy a dohányos-nem dohányos problémát csakis úgy lehet megoldani, ha mindkét fél tesz a megoldásért. Annak pedig alapja a tolerancia.

Szerintem alapvetõen rosszul értelmezed a tolerancia fogalmát. Az én szememben a tolerancia egy olyan passzív cselekvés, ami révén én elfogadom egy másik ember nekem nem tetszõ tulajdonságát, de azt már nem, ha árt is nekem. Ilyesformán lehet valaki toleráns a hajléktalanokkal, melegekkel szemben, de ez utóbbi emberek nem igazán ártanak fizikailag, legfeljebb egyes emberek számára nemtetszõen viselkednek. Vagy ha valami módon mégis ártanának, akkor már nem vagyok köteles toleránsnak lenni, bár megtehetem, hogy az vagyok, de ez a toleranciaigény nem keletkezhet a dohányzó részérõl, csak is az illetõ nemdohányzó saját elhatározásából.
Mi, nemdohányosok nem küzdünk ellenetek, ezt szeretnénk megértetni, csak azt akarjuk elérni, hogy számunkra, akik a nemdohányzásunkkal semmilyen kárt nem okozunk, több szabadságunk legyen zárt térben. Mert jelen állás szerint én úgy veszem észre, hogy egyelõre zárt térben a dohányosoknak van nagyobb szabadságuk, és ez sehogy sincs jól.

[Samott]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 10:55

Annak pedig alapja a tolerancia.

Az nem tolerancia kerdese, hogy elviselem-e a fustot vagy sem. Az tolerancia, hogy nem zargatlak a kijelolt dohanyzohelyen, de az olyan hely legyen ahova amugy nem menne mas (pl. ne legyen lepcsohaz amit ugye masra is hasznalnak). Ez olyan mint a kutyatarto - kutyaszart kerulgetok problemaja: en nem szeretem a kutyaszart kerulgetni a pesti flaszteren... ok meg nem szeretik osszeszedni. Az nem kompromisszum hogy en kerulgetem (az viszont igen hogy nem megyek kijelolt kutyafuttato helyre).

Samott

[Drummaster]

Idézet: Satriani - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 11:01

Mondd, mit tegyek?

Fogadd el, hogy vannak olyan dohányosok szép számmal, akiknek legalább annyira fontosak a nemdohányzók érdekei, mint a sajátjak. Õk azok, akik akkor is kimennek, ha a helyiségben amúgy lehet dohányozni, õk azok, akik az utcán is félrehúzódnak a többi embertõl, ha rá akarnak gyújtani. Satöbbi.

[Satriani]

Idézet: bbence - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 11:03

Szerintem alapvetõen rosszul értelmezed a tolerancia fogalmát. Az én szememben a tolerancia egy olyan passzív cselekvés, ami révén én elfogadom egy másik ember nekem nem tetszõ tulajdonságát, de azt már nem, ha árt is nekem.

Alapvetõen toleráns embernek tartom magam, de azt nehezen viselem, hogy ha rágyújtanak a társaságomban: bevörösödik a szemem, nehezebben veszem a levegõt, nem beszélve arról, hogy büdös a cigifüst, pillanatok alatt beleeszi magát az ember ruhájába, így az "aktus" után még kellemetlenül is érzem magam. Azt viszont tolerálom, ha valaki tõlem megfelelõ távolságban rágyújt.

Ezért is kérdeztem, hogy mit tegyek? Mondjuk menjek arrébb, ha valaki rágyújt? Más választásom nem nagyon van...

[Öregördög]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 11:08

Fogadd el, hogy vannak olyan dohányosok szép számmal, akiknek legalább annyira fontosak a nemdohányzók érdekei, mint a sajátjak. Õk azok, akik akkor is kimennek, ha a helyiségben amúgy lehet dohányozni, õk azok, akik az utcán is félrehúzódnak a többi embertõl, ha rá akarnak gyújtani. Satöbbi.

Ettõl még azok, akik nem így teszik, károsítják az egészségét. Ezek is vannak szép számmal. Sõt szebb számmal. És szerszámmal.

[Satriani]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 11:08

Fogadd el, hogy vannak olyan dohányosok szép számmal, akiknek legalább annyira fontosak a nemdohányzók érdekei, mint a sajátjak. Õk azok, akik akkor is kimennek, ha a helyiségben amúgy lehet dohányozni, õk azok, akik az utcán is félrehúzódnak a többi embertõl, ha rá akarnak gyújtani. Satöbbi.

Lehet, hogy te ilyen dohányos vagy, az is lehet, hogy én élek rossz helyen, de általában nem ezt tapasztalom. Tisztelet a kis számú kivételnek...

SZERK: Édesapám egy jó példa. Sikerült rávennem pár éve, hogy a jelenlétemben ne dohányozzon az autóban. Nehéz volt, kínlódtam vele pár évig, az sem zavarta, ha prüszköltem; lehajtotta picit az ablakot, és elintézte ennyivel. (Öcsém még eddig se jutott: "ne dumálj, nem is oda fújom" ) Aztán Édesapám lecserélte egy éve a szolgálati kocsiját, és elhatározta, hogy pár hónapig nem gyújt rá benne. Odáig jutott, hogy azóta sem cigizik a kocsiban, sõt, dohányosként õt is zavarja, ha beül egy dohányos kocsiba, vagy valaki rágyújt mellette.

Szerkesztette: Satriani 2005. 03. 30. 10:38 -kor

[Drummaster]

Idézet: Samott - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 11:04

Az nem tolerancia kerdese, hogy elviselem-e a fustot vagy sem. Az tolerancia, hogy nem zargatlak a kijelolt dohanyzohelyen, de az olyan hely legyen ahova amugy nem menne mas (pl. ne legyen lepcsohaz amit ugye masra is hasznalnak). Ez olyan mint a kutyatarto - kutyaszart kerulgetok problemaja: en nem szeretem a kutyaszart kerulgetni a pesti flaszteren... ok meg nem szeretik osszeszedni. Az nem kompromisszum hogy en kerulgetem (az viszont igen hogy nem megyek kijelolt kutyafuttato helyre).

Samott

Az viszont nem tolerancia, hogy lassan ott tartunk, hogy az utcán se' lehessen dohányozni, meg szüntessék meg a kijelölt dohányzóhelyeket is, mert elvétve odatéved valaki, akit zavar. Mint ahogy a nemdohányzók jogosan követelik, hogy több szabadságot zárt térben, a nemdohányzók sem szeretnének a föld alá egy betonbunkerbe szorulni, ha rá akarnak gyújtani.

[Konor]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2005. márc. 30., szerda - 8:39

Bocsánat, de nem én hoztam fel a létszükséglet kérdést. Ha ebbõl a szemszögbõl nézzük, igen, menj busszal, vagy vonattal, az még csak nem is füstõl.

csak a 120kgnyi cuccal mit csinálja:) azon kívül hogy a busz meg a vonat drágább mint a kocsi mert ott nem tudom elvinni a csomagjaimat a csomagküldés meg 100000Ft felett van