Idézet: Bástya elvtárs - Dátum: 2006. aug. 11., péntek - 11:25
Nézd. Ha valaki már olyan szinten van, hogy robban, ha nem gyújthat rá, az már szenvedélybetegség, súlyos függőség, nem árt kezeltetni. Anyám már negyven éve dohányzik, elég "keményen" (napi ~1 doboz), mégsincs a plafonon, ha csak este tud rágyújtani. Ha valaki nem tudja magában lerendezni a problémát, akkor bizony szükség van segítségre. (Hozhatnám példának Amerikát, ott már régóta divat pszichiáterhez járni (sokan túlzásba is viszik), sajnos Magyarországon még nagyon fekete-fehér a helyzet, ha valakiről kiderül, hogy "kezelésre" jár, rögtön rásütik, hogy elmebeteg.
Ha a nikotinéhségről van szó, azt rágógumival, tapasszal csökkenteni lehet. Én ha nem tudok rágyújtani, rágózok (nem bagósrágó, sima mentolos), meg valami mindig van a kezemben. (Pl. egy tollal nagyon jól le tudod kötni a tudatalattidat, kapcsolgatni csak akkor érdemes, ha senki sincs a közelben, társaságban inkább pörgetem az ujjaim között :Đ )
Egyébként baromi jó ez a napi három szálas móka, ahhoz még nem elég nagy a két cigi közötti idő, hogy eszembe jusson, milyen jó lenne már rágyújtani, de ahhoz már igen, hogy jól essen minden szál

Súgó
A téma zárva.


















