Senkinek nem esik le, hogy a magas olajár volt a cél???

Ha összeesküvéselméleteket gyártunk akkor nem nemzetekre, meg kormányokra kell gondolni... Ezzel a mostani helyzettel néhány ember rengeteg milliárdot kasszíroz. A pénz hatalom, a sok pénz meg mégtöbb hatalom. Ráadásul a nemzetközi helyzet, a nemzetközi viszonyok, az államok közti retorika mind mind a káosz és a széthúzás felé indult el, ami még jobban segíti azt akinek pénze van és hatalmat akar.
Ez egy igazi paranoid összeesküvés-elmélet magja.
Szabad asszociációban elmesélném mit olvastam most a Reichstag felgyújtásáról és az utána következő hisztériáról, aztán mindenki gondol amit akar.
1932 novemberében, az azévi második országos választáson, az NSDAP a szavazatok 33,1%-át szerezte meg, ezzel a legnagyobb párt lett. Az eredmény mégis csalódást okozott náci körökben és sötét képet vetített előre a párt számára, hisz a korábbi (július 31-i) választáshoz képest több mint 4%-ot azaz majd 2 millió szavazót veszítettek. Ez jelezte, hogy a párt elérte társadalmi támogatottságának maximumát és a javuló gazdasági és nemzetközi helyzet, a csökkenő munkanélküliség (legrosszabb időkben 8 millió fő volt) mind-mind a párttól von el szavazókat. A párton belül egyre hangosodott a Hitler-ellenzék hangja, mely nem értett egyet Hitler legalista politikájával. Hitler szerint ugyanis nem erőszakkal, forradalommal kell megragadni a hatalmat (mint ahogy Mussolini tette), hanem el kell érni, hogy Hindenburg őt kérje fel kormányalakításra, azaz őt nevezze ki kancellárnak. Ez viszont komoly akadályba ütközött lévén Hitler nem kívánt senkivel koalícióra lépni, ergo kisebbségi kormányzást kellett volna megvalósítania.
Ezért tehát Schleicher tábornokot kérte fel Hindenburg a kormányalakításra a korábbi 3 hónap kancellárjával, von Papennel szemben. Papen megsértődött korábbi fő támogatójára, Schleicherre és mindent megtett annak érdekében, hogy Hitlert rávegye egy koalícióra így kiütve Schleichert a kancellári székből. Ez sikerült is. Hitler belement a koalícióba, Hindenburgot is meggyőzték így
január 30-tól Hitler lett a kancellár.
Ezzel elérhető közelségbe került Hitler számára, hogy "legálisan" szerezze meg a teljhatalmat és vezesse be az egyszemélyes, tekintélyelvű diktatúrát.
Már csak egy fontos aktus volt hátra: abszolút, vagy még inkább 2/3-os többséget szerezni a választásokon. A választásokat
március 5-re írták ki. A bő egy hónap során folyamatosan ment a kommunisták, szocdemek letartóztatása, az újságírok megfélemlítése és a nagyon jól működő náci propaganda, az embereken azonban nem lehetett érezni a változást.
Aztán jött
február 27-e. Már aznap éjszaka beindult a náci propagandagépezet, hogy a kommunisták felgyújtották a Reichstagot. A választásokig hátra lévő 6 napban már mindenhonnan csak arról lehetett hallani, hogy milyen további terrorcselekményekre lehet számítani a kommunisták részéről, mit fognak megtámadni és hogy próbálják átvenni az irányítást. Az ügyészség és néhány merészebb sajtótermék hangja elsikkadt, mely szerint semmi bizonyíték arra, hogy a helyszínen talált zavart, holland!, exkommunista ifjú bármiféle kapcsolatot ápolt volna a német kommunistákkal. Az emberek elhitték, hogy a komcsik áltak a háttérben és évekig, sokan a háború végéig fel sem tették még magukban sem a kérdést:
Cui prodest? Kinek állt érdekében?