[guga]

[qnadam]

kihagytál egy fontosat.
"nem akarok magasszintû számítástechnikai tanfolyamra járni, akkor sem, ha itt indul a kerületben, és semmi közöd hozzá, hogy miért nem"

[guga]

A gyulavári diszkó

Tinédzser korom virága eme hely, ahol Széles Lacival karatéztunk a budiban 2 sör után és a szünetekben német nyelvû horror filmeket adtak a videón. A beleszerelmesedés is hirtelen jött és hirtelen ment. A kocsmáros lányába pirultam bele, amikor adták a felirat nélküli német horror filmet, akkor mellé ültem és a szorongató pillanatokban, mikor is a fõhõs egy levágott fejet húzott fel a vederben ivóvíz helyett, akkor akaratlanul is átöleltem és markolásztam az izzadt tenyerét. Lejtettünk közben májkül dzsekszonra és az akkori sztárokra, de az illendõség mindenképp megkívánta, hogy hazakísérjem. Trapper farmer &  öltöny zakóban fogtam kézen a házukig és a sörtõl megittasulva fogtam neki az ejakuláció prékox diktálta örömöknek, mit is az apja zavart meg a bejárati ajtó mögül egy ázmegazanyáddal és  utána futás és messzire, azóta sem találkoztam eme hölgyeménnyel, de gondolom azóta  gyermekeket nevel.
Nem is ez a lényeg, hanem az akkori diszkó fíling. Ültem a sarokban a Széles Lacival és doboltunk a térdünkön a gimi-gimi-gimi elektrik lávot önfeledten.
Majd ha a söröktõl megittasulva a csempe elkezdett összefolyni a szemünk elõtt, akkor jött a karate edzés. Bárki, aki volt már legalább négy edzésen, az kemény legénynek minõsült és kedvezményesen kapott fröccsöt az alsó kocsmában. Csempét lerúgni a piszuár fölött nem ért, de máshol nem tudtunk gyakorolni, így maradt a csempét lerúgni nem ér.
Mondhatnám azt is, hogy aztán jött a csõsz és mindenkit elzavart a picsába, de nem így volt. Ugyan hirtelen ért véget az akkori világunk, az összetartozás, a lányok, a mellek fogdosása és kilesni, hogy ki milyen bugyiban, de mégis megadtuk a lányoknak azt, ami Õket megilleti, udvaroltunk nekik, volt varázsa. Nem csak úgy rákattintottunk, hogy szia te is keresel? Hanem a kegyeit kellett keresni és felhívni magunkra a figyelmet.
Ültünk a sarokba a Széles Lacival és lég doboltuk a gimi-gimi-gimi elektrik lávot és közben tudtuk, hogy a Mányoki Éva nehezen beszerezhetõ árucikk számunkra és nem érdemes fizetni traubi szódát neki, mert úgy is kikosaraz, de a Bucsai Mari az szõke is és kedves is meg készséges és bátran meg lehet szólítani, mert nem utasít el. Aztán volt a Tóth Hajni, aki mindenkivel táncolt, mindenkivel smárolt de láttuk egy idõsebb sráccal sétálni a városban és smárolt is vele, így nem mertünk vele kikezdeni, mert az a srác elég nagy darab volt és sokkal idõsebb. A Lénárth Mari az nagyon jó fej volt végig, mert bárkit megtanított smárolni a hátsó sorban egy kóláért. Lenéztük egy ideig, de rá kellett jönnünk, hogy ha Õ nincs, akkor közülünk sokan soha nem érintkeznek a poháron kívül semmivel.
Ez utóbbi tény bár elég lehangoló, de azóta is van olyan srác az akkori idõbõl, aki azóta sem érintkezett más egyébbel, mint a pulttal és az álmait úgy építi le, hogy emeljük poharunkat.
Voltak néha nagy bunyók, mikor a Pásztor Laci fizetésnapon leütötte a Hurguly Tomi öccsét és utána mindkét ember szimpatizánsai bandába tömörülve kiállt a gyulavári diszkó elé és várták mi lesz, de egy nagyobb pofon után mindketten mentek a bárpulthoz sörért és veregették egymás vállát. Évekkel késõbb hallottam, hogy egyikõjüket bebörtönözték több évre nemi erõszakért, a Rimba Ildit kapták el és végül kitudódott. Nevek, amik megmaradtak bennem, szagok és színek, akkori élmények, ragadós lambéria a budiban, a nikotin belepte.
Az embereknek nem kellett ahhoz kábítószer, hogy szóba álljanak egymással, volt sör meg kóla. Nagy divatja volt akkoriban a break dance-nek. Direkt olyan ruhákba jártam, olyan zenéket hallgattam és nagy sztár voltam a gyulavári diszkóban a rongyláb mozgásommal. Körben álltunk és egyenként mutattuk be ki mit tud, a lányok sivalkodtak, a fiúk elismerõen bólogattak, kell ennél több?
Egyszer egy lemezlovas meghívott az újkígyósi diszkóba breakelni és a helyi közönségnek is volt ünnepeltje, ezért mindent megtettek, hogy megalázzanak még mielõtt színre lépek. Kupakokkal dobáltak és beszólogattak, az egyik le is köpött. Õk nyertek, nem léptem fel, mert féltem hogy nagyobb baj lesz belõle, így elvonultam egy kisebb söntésbe sörözni.
Nagy nyüzsgés volt az a gyulavári diszkó, jól esett az embernek az ismeretség, ahogy rád köszöntek, ahogy köszöntél és intettél és tudták, hogy ki vagy, hatalmas szíve volt az embereknek, akkoriban ha elfogyott a söröd nem kellett lejmolni, mert valaki hozott egyet. Jól esett egy sima kocsmai asztalnál órákig elbeszélgetni valakivel, mert ugye ez is kocsma volt napközben csak hétvégére beraktak 2db videoton hangfalat és bömbölt a Neoton Família 220 felett.
Tulajdonképpen üres volt az egész és mégis vonzó. Légypapírként szolgált az a diszkó, nem volt más a környéken, nem volt hová menni, így az összes lány és fiú ott táborozott. Eseményszámba ment minden, pletykáltunk a semmirõl és ha lett volna mobiltelefonunk, akkor mindenki azt bámulta és nyomogatta volna, hogy valamivel elfoglalja magát. Szóval nagy berúgások, hányások és csajozások és Gyulavári ugyanaz maradt. Ma ha arra járok a két gyerekemmel már eszembe sem jut benézni oda, poros utca, poros talponálló és fröccsözõ kocsma, ahol fizetésnapig és onnantól húzzák a nótát a következõig a kopott ruhában és gumicsizmában ácsingódzó tehenészek. A diszkó a múlté, már nincsenek fiatalok. Minden utcán görbebotra támaszkodó, fejkendõ öregasszonyok, akik nemrég temették férjeiket, a középosztály meg kocsmázik.
De jó, hogy eljöttem errõl a helyrõl, ha maradtam volna most nekem is egy pohár lenne a kezemben, hosszúlépés, a pohár alján festék, hogy tudják melyik kocsmához tartozik. Hja és elõttem sok csikk az asztalon.

Hogy ez mirõl jutott eszembe? Nézem a körülöttem élõ, egyedülálló férfiakat és nõket. Sipog a lelkük, hogy nem találnak társat, de mindegyik keres. Aztán egyedül maradnak. Ma is nézem, velem egykorú faszi kíséri az anyját, bizonytalanul tipeg mellette és látszik rajta, hogy ha az anyja eltávozik az élõk sorából, akkor a fia is követi hamarosan, mert egy levest nem tudna összehozni magának, ha pinához nyúlna meg összeesne félelmében. Az anyjára van utalva, az anyja úgy nevelte, hogy mellette maradjon és az önállóság nincs meg a férfiban. Lemegyek vidékre és látom a rengeteg egyedül élõ férfit, akik a poharat szorongatják és elárvulva bambulják a tv-t ha be van kapcsolva, szíjják a cigerattát és néha elmélkedést színlelve merengenek, majd az utolsó kortyot felhajtva egyedül mennek haza a magányba, nem várja senki meleg étellel, hamar elhalálozik.
A lányok sem különbül, megteremtik a saját egzisztenciájukat, lakás, kocsi, jó állás és nem akarják elbaszni az egészet egy férfi miatt. Felcsináltatják magukat titkon egy mindenki arról suttoggal és utána felnevelik, hogy a gyerek is legyen aberrált, génhibás, nõies és kiverje a hisztit, hogy ha a pizza széle kicsit rágósabb.
Persze, hogy sok a buzi meg a leszbikus, aberrált szülõk. A hagyományos családmodell már a háttérbe szorult, ha rendeznénk felvonulást magunknak, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, mint kisebbség és diszkó kamion meg fincsi, flitteres cuccokban ratyiznánk a fõutcán, hogy hirdessük az együtt élõ szülõk és a két gyermek elvet még meg is köveznének, hogy fújj bazmeg de gusztustalanok.
Yayy de elkanyarodtam Gyulaváritól, pedig oda csak egy út vezet.
Nemrég beszéltem egy 28 éves lánnyal, aki egyedülálló. Elpanaszolta, hogy de jó lenne ha végre valaki bekötné a fejét és megállapodna, de annak ilyennek és olyannak kell lennie és így és amúgy, sorolta a kitételeket a vörös rózsától a pukkedlijig. Há mondom magamban ennek nem férj kell hanem pofon. Pont azért nincs mellette senki, mert verik a lécet, így aztán eltelnek az évek és Õ meg nap, mint nap egyedül megy haza ábrándozva, egyedül mossa a punáját, néha megvájkálja oszt utána kezdõdik egy új nap, új esélyek, de az elvárásai egyre magasabbak lesznek. Majd nyugdíjba megy és lesz neki egy takaros otthona, ahol a küszöbnél nem rúgja le senki a büdös lábbelit, nincs kit rendre utasítani és nincs izzadt póló, elsörözött délutánok utáni ing. A lakás valóban takaros, minden patent és érintetlen, akárcsak Õ, marad a sipákolás.
Egy pár büdös zokni néha csodákra képes.

Évekkel késõbb egyszer öcsémet megverték a gyulavári diszkó elõtt a maga korabeliek. Semmi betyárbecsület, részegen hõzöngött és négyen leütötték, majd miután földre került szétrúgták a fejét, de szó szerint. Fémlemezeket raktak a koponyájába, hogy egybe maradjon, ha kacsint már fáj neki, a fogait kirugdosták.
Semmi két pofon után a vesztes fizet egy sört vagy vállon veregetés, hogy öreg most te voltál nyeregben, puszta agresszió, már van kábítószer is és hozzá ügyosztály, haladunk a korral. Ha fiatalok négyen levonulnak a halastóhoz bot nélkül, akkor mindjárt igazoltatják Õket. Ha tüzet raknak a folyó parton este, akkor mindjárt valaki feljelenti Õket, hogy biztos kábítószereznek és akkor jön a járõrkocsi.
Mi ugyanezt megcsináltuk sörrel és a kutya nem szólt hozzánk, soha nem láttunk rendõrt, mindent elrendeztünk egymás között és képzeld nem kellett hozzá betépni, hogy szóba álljunk a Klárival, akivel nyolc éve együtt ültünk a padban és nézd milyen érdekes ember így betépve. Másnap meg ki a faszom ez a rusnya állat?

Valamivel össze kéne fognom  a sorokat, mert elég hosszúra és kesze-kuszára sikeredett.

HAJGUMI.

[guga]

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

A létra a létre

Sült kacsa a gyengém, sokhagymásan, fokhagymásan. A kacsafarhátról húzom le a zsíros bõrét és félretolom a tányéron. Tudom, hogy hamarosan a kukába vándorol és már eleve rossz érzés fog el, hogy nyári meleg és büdösödik, ezért zacskóba rakom. De minden hiába, megtalálja. Felemeli a kuka tetejét és precízen átkutatja az aljáig anélkül, hogy bármit is mellészórna, mert tudja hogy ráripakodnak ha összeszemeteli a kuka környékét. Ha túl sok van benne akkor átpakolja a mellette lévõbe, de addig nem hagyja abba, amíg le nem ért az aljára.
Emberek naponta kukáznak, menetrend szerinti járat van. Tudom melyik jön reggel és melyik délután, látom, ahogy felemeli a tetejét és várja, hogy na majd most megoldódik az élete. Valami olyasmit remél, hogy többet talán nem kell kukáznia, tulajdonképpen ugyanazt csinálja mint te, te is azért jársz be dolgozni, hogy egy fokkal feljebb lépj a létrán.
Megtalálják a kenyeret, a kidobott húsféleségeket, ruhákat, gyerekjátékokat, elromlott mûszaki berendezéseket, mindent, szelektív hulladék gyûjtés.
Ami számomra értéktelen az számára becses falat vagy felbecsülhetetlen érték, amit én kidobok, attól várja, hogy elõbbre jusson. Már hajnalban úton van, akkor kevesebben látják. Van kultúr kukázó, amelyik csak újságokat, könyveket, fotókat, hanglemezeket gyûjt és mielõtt elvinné gondosan átolvassa. Öröm ránézni a negyven fok melegben, ahogy a kukára dõlve átszellemülten olvas és látni rajta, hogy érti, néha kedvem támad odatámasztani az állam egy másik kukára és köszönni neki, de tudom, hogy érzékenyek és minden közeledést támadásnak vélnek. Kiszolgáltatottak, hitel képtelenek és megadva magukat a sorsuknak csak ítéletre várnak, a  Te ítéletedre. Azt várják, hogy emberszámba vegyék Õket, kövér, perlekedõ feleségekrõl, rántott hús illatáról és mosóporszagú ruháról álmodoznak, felnyitják a kuka tetejét és minden eléjük tárul, ami a számukra elérhetetlen életforma levetett ruhája.
Tudja milyen sört iszol és mennyit, tudja az arcszeszed márkáját, hogy mennyivel tartozol a melyik banknak, a kedvenc sajtodat, a telefonszámodat, a gondolataidat. Ha én kukázó lennék, akkor egyben titkos ügynök is. Lehet, hogy kémek? Nem egy dokumentum jellegû bûnügyi filmben bemutatják, hogy minden nyomozást a kukánál kezdenek, beviszik a laborba és alaposan átvizsgálják.
Kezdek gyanakodni rá, hogy a rosszul fésült és alultáplált egyének, akik átforgatják a kukákat nem a sarki söntésbe veszik az útjukat, hanem egy technikai laborba elemezni. Holnap ha kilépek a ház elé és meglátom az egyiket biztos átkutatom, hátha a ruhája alatt.
Aztán ha igazi elengedem és lesem a következõt, majd ha felemeli a kuka tetejét, akkor rárontok és a falnak támasztom, várva, hogy elõvegye a fegyverét és az igazolványát. Ha megszeppen és játssza az ártatlant még gyanúsabb, lehet bele is verek a fejébe kettõt, hogy lássuk mit hoz ki belõle, csak felfedi végre az igazi kilétét ha bántalmazzák és fáj neki. Ha semmi, akkor kidobom és elbújok a kapuban, a következõt egyenesen a falra kenem és lecibálom a ruháját, lemeztelenítem, hogy lássam a kábeleket és a mikrofont a testén, majd lehasítom a bõrét, mert a mai technika már furfangos, elrejtik jól, de az én eszemen nem járnak túl.
Szirénáznak, ahogy marcangolom és szaggatom le a ruhát a jajveszékelõ koldusról, aki megszállottan kapaszkodik a kuka fedelébe, de az én eszemen nem jár túl,  leleplezem. A sziréna egyre erõsödik és elviselhetetlenebb, biztos segítséget hívott ez a nyomorult és legalább beigazolódott a sejtésem, hogy titkos ügynök. Mielõtt ideérnének a kollégái megpróbálom lerángatni róla a sötétkék, büdös melós kabátot, már az ujjaim alatt tapogatom a lehallgató berendezés kábeleit, mikor csikorgó fékkel megáll egy mentõautó a sarkon és a nyomában egy rendõrségi.
Akkor döbbentem rá, hogy ezek engem végleg ki akarnak csinálni, este szalagcím és fõmûsoridõben hírek, hogy a megbomlott elméjû ember rátámadt egy ártatlan kukásra és megpróbálta megerõszakolni, de a rendõrség ura volt a helyzetnek és egy mentõorvos segítségét igénybe véve, aki közben kitüntetést is kapott, sikerült ártalmatlanná tenni, majd ezt követõen a megfelelõ kezelésben részesíteni a támadót, ami azt jelenti, hogy nagy adag nyugtatóval, ami nyugdíjazásomig bazsajgásra kényszerít és egy gumislaggal a seggemben fogok sétálni egy salétromos falú kórteremben és soha senki nem fog tudni rólam, hogy egyáltalán létezem.

Szóval csak óvatosan a kukásokkal, mióta erre rájöttem igyekszem a kedvükben járni.

[guga]

Nem az én virsli ujjaimnak való a webdesign

Azt mondják manapság mindenki webdesigner ha letudja ütni az entert. Sokan kényszerbõl csinálják, mert van otthon gép, van netkapcsolat és fotoshop. Tényleg gombamód szaporodnak az önjelölt webgrafikusok, akár pár évvel ezelõtt a biztonsági õrök. Azelõtt kohász volt vagy technikus egy színházban, utána meg a csõ végén mindenki biztonsági õrként jött ki fekete egyenruhában, mert minden állás megszûnt és nagy lett a bizonytalanság, ezért volt szükség egyre több biztonsági õrre. Aztán jöttek az oklevelet biztosító számítógépes tanfolyamok a word és az excel elsajátításával + lehetséges munkalehetõség biztosításával. Létigény után kapaszkodó anyukák egy ujjal ismerkedtek a billentyûzettel és szomorúan vették tudomásul, hogy amit megtanultak azt nem hasznosíthatják sehol, mert az állás már betelt vagy soha nem is volt rá szükség. Mindig is utáltam az olyan álláshirdetéseket, ahol semmi konkrétum nincs megjelölve csak keressem és az úgy kezdõdik, hogy válaszborítékért és fizessek be 4000 Ft-ot a...

Anyád!

Kicsit elkanyarodtam a mondanivalóm lényegétõl. A feleségem pedagógus, pontosabban zenetanár. A második gyermekünk megszületése után itthon maradt végleg, jó volt mert én is itthon dolgozom, nem kell bejárnom sehova. Mivel az én munkám erõsen kötõdik az internethez, így automatikusan az Õ életének is részévé vált. Mikor szükségem volt egy saját domain névre és weblapra, akkor nekiültem tervezgetni és valami sajátságos légkörû oldalt létrehozni, ami utal rám, amolyan gugás. N/A ez lett a gugaponthu. Talán emlékeznek még páran a hátrafelé mozgó repülõre és a weboldal mottójára:

Minden héten új szavazás...enpera.
Minden nap új repülõ...enpera.
Minden nap every day...enpera

Amíg nem volt saját cégünk csak úgy simán lógtunk a levegõben ezzel nem is volt semmi baj, elmarháskodtam és nem volt, aki felelõsségre vonhatott volna érte, hogy mit csinálsz te barom.
2004 februárjában azonban szükség volt a cégszerû jelenlétre, mert egyre több olyan megrendelõnk volt, akik számlát igényeltek és már én is láttam, hogy ez az állapot ebben a formában tarthatatlan. A webdesign maradt a régi, csak a légkör változott meg. Rövid idõ elteltével egész komoly vásárlóink akadtak és hozzánk mérten túl komoly megrendelések. Az állami szektorból jött vásárlóink lecsekkolták a weboldalunkat és nem értettek az egészbõl semmit. Számítástechnikai Bt. de mi ez a repülõ, mik ezek az ökörségek, mi az a Jó Hír Misszió, mi van?
Hát igen, elég kellemetlen volt. Gugának vége, mármint a gugás weboldalnak, nekiültem, hogy megreformáljam. Megpróbáltam úgy csinálni, hogy a teteje céges legyen az alja pedig gugás, hogy ne veszítsem el azokat az embereket sem, akik emiatt keresik fel az oldalt. Ahogy esténként farigcsáltam s csinosítgattam a nejem folyton ott állt mögöttem és beleszólt. Ezt ne így, ezt amolyanra, nem értesz te hozzá, az de ciki, elmész ám a... stb. elég nagy veszekedések sikeredtek abból, hogy milyen legyen a weboldal. Egyszer aztán megelégeltem és felálltam. N/A mondom ha te jobban tudod, akkor csináld meg egyedül, engem meg hagyjál lógva, nincs idõm erre a marhaságra, ha valakinek nem tetszik a weboldal, akkor majd jól nem nézi meg és slussz. Bevágtam magam mögött az ajtót és  elvonultam walkmannal a fejemen kerékpározni másfél órára és megállapítottam, hogy nem az én virsli ujjaimnak való a webdesign. Miután hazaértem büszkén mutatta, hogy nézd apa megcsináltam és valóban ilyen rövid idõ alatt elkészítette a vázát az új weblapnak és elmondta, hogy nagyjából mit tervez. Tetszettek az ötletei és a lelkesedése, úgy gondoltam hagyom érvényesülni mert amit csinált azt rendkívüli gondoskodással és precizitással tette, úgy ahogy én is szeretem végezni a munkám. Nagyjából egy hét alatt készült el és tényleg olyan lett, amilyet mindketten szerettünk volna, sem hozzátenni, sem elvenni belõle nem lehetett volna, kerek lett. Persze ez már ízlés dolga ha külsõ szemlélõ nézi, mert nyilván másként áll hozzá és nem tudja, nem is gondolná, hogy min mentünk keresztül elõtte. Nem volt okom szégyenkezni a megrendelõink elõtt a weboldalunk miatt és már nem is jöttek visszajelzések, hogy bakker ki ez az állat. Sõt egyre többen küldtek mailt és dicsérték meg az oldalunkat, aminek a nejem kifejezetten örült.
Szüksége is volt a biztatásra, mert nem részesült képzésben és nem tanulta iskolában így nagyon félt tõle, hogy ebbõl baj lehet.
Egyszer egy konkurens számítástechnikai cég megnézte az oldalunkat és a tulajdonosa felhívott, elmondta, hogy megtetszett neki az oldal és ha lehet, akkor adjam meg a készítõjének az elérhetõségeit. Ezen eléggé meglepõdtem, arra nem gondoltam, hogy a nejem másnak is készíthetne weboldalt. Elvi akadálya nem volt, mert volt saját cégünk, számlázni tudtunk és ennyi, maradt a gyakorlati akadály, megtudja csinálni vagy nem?
Félve fogott neki a munkának és esténként, mikor a lurkók elszusszantak, akkor odaült a gép elé és hajnalig bütykölte a tutoriálokat és a fogásokat. Aztán elrontotta és kezdte elölrõl. Amikor neki kezdett, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: a bolond épít ide várat.
Õ mégis felépítette, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát épített egy  újat. Az is elsüllyedt. Épített egy harmadikat: az leégett, összedõlt, aztán süllyedt el. De a negyedik, az megmaradt.

Ez az, ami majd a tiéd lesz, fiam. Mert az internetes jelenlét felelõsséggel jár, nem mindegy, hogy ki fogja a kezét. A Guga Bt. nem csupán egy futó kaland, legyen Ön is a partnerünk!

Tulajdonképpen itt véget is érhetne a történet, mert a nejemnek lett állandó munkája és elfoglaltsága, amit örömmel végez és pénzt is kereshet vele, jött a tündér és a pálcájával körbesuhintott az alagsori lakásunkban s mindenkinek fülig ért a szája.

De még mindig nem érkeztem el a mondanivalómhoz, amiért nekifogtam ezt leírni.
Tegnap reggel böngészem az apronetet és megakadt a szemem egy csupa CAPS LOCK-os hirdetésen. Számítástechnikai nagykereskedés webshoppal. Megnéztem az oldalukat és elborzadtam, az még hagyján, hogy free tárhelyen a weboldaluk, de égeti a szememet a világos háttér, nagy ákom-bákom betûk, freemail, excel táblás árlista és nincs kint a pontos cím sem.
Szinte automatikusan bõktem rá a válasz küldésére és írtam nekik egy mailt, ami így hangzott:

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
„Üdv! Az apronetet böngésztem és onnan találtam el az oldalatokra.
Néhány jó tanács, amit egyáltalán nem bántó szándékkal írok. De nem árt
tisztában lenni vele.

Ha komolyan akarod csinálni, akkor egy saját domain név, ahhoz tartozó mail
cím, mert a freemail az üzleti életben egyenlõ a nullával. Nincs kint a
weblapon a pontos címetek. Az pedig, hogy hétvégén is a rendelkezésemre állsz
egyenesen riasztó. Hol a családi élet?

Én naponta vásárolok számítástechnikai eszközöket, ugyan nem fogok soha máshol
vásárolni csak ott ahol eddig is, de viszonyításképpen mindig megnézem kinek
mi a kínálata. A ti oldalatok összességében nem arra biztat, hogy vásároljak.

Amit javasolni tudok:

Vásároljatok saját domain nevet (www.blábláblá.hu, blá@blá.hu stb.) ,
kérjetek meg valakit, aki ért a webdesignhoz, hogy csináljon egy profi
oldalt, mert a fõlapon a fotók nagyon fakóak, az egész oldal elrendezése
árulkodik arról, hogy amatõr, de nem az a fõ probléma, hogy amatõr, mert néha
azok csinálják a legmeglepõbb oldalakat.

A probléma az, hogy ebbõl pénzt szeretnél látni/csinálni.
Így nehéz lesz ) „
--------------------------------------------------------------
Erre rövid idõn belül érkezett egy válasz is:

„Kedves Zoltán!

Köszönöm levelét és észrevételét.
Mi nemrég alakult cég vagyunk és sajnos még nincs annyi pénzünk,
hogy 100.000,- ft-ot kiadjunk ezért csináltuk magunk a honlapunkat.
A cím azért nincs mert nincs üzletünk mi kimondottan megrendelésre
szállítunk a partnereinknek. Ha tud segíteni nekünk abban, hogy
olcsóbb legyen a honlap akkor várom válaszát.

Üdvözlettel:”
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A levelet egyáltalán nem azzal a szándékkal írtam, hogy a nejemnek direkt módon megrendelõket keressek vagy ilyesmi, hirtelen felindultságomban eszembe sem jutott. A hölgy viszont, akivel leveleztem már 2 óra múlva a nejemmel kávézott és éppen azt beszélték, hogy milyen legyen a készülõ weblap. Miután a hölgy elment, mondtam a nejemnek, hogy most azonnal nekiülsz és az összes free tárhelyen lévõ weblap tulajdonosát megkeresed mailban és letolod, hogy milyen borzasztó a weblapja. Ha csak a 10%-a bejön, akkor 2 évre van munkád )

[guga]

Continue Sör & Disznó Way 

I.rész (6X6)

Jób 5,14
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Gyulán születtem 1967 December elsején, semmi közöd hozzá, hogy hány órakor és anyámat sem kérdezem meg, utálom a horoszkópjaidat. Apám egy mondattal bebizonyította számomra, hogy nincs értelme, mert ha két ember ugyanabban a pillanatban születik meg, de a föld ellenkezõ oldalán, akkor emberi számítás szerint az egyik bak lesz a másik meg a rák tudja, de idõzóna eltérés van, pedig ugyanaz a másodperc, amikor felsírnak.

-

Felsírnak a csecsemõk valahol az egyik ajtó mögött, eszeveszetten visítanak. Én a vesémmel várakozom, mert már lassan 39 vagyok. Nem tudom melyik zavar jobban, a szüntelenül belém hasító fájdalom vagy a csecsemõk sivalkodása. Szeretném nem hallani, mindig felelõsség vállalásra ösztönöz a hang. Végre sorra kerülök és már nem hallok semmit, bekenik a hasamat valami zselével és forduljak oldalra.  3 köves vagyok,  akár egy óra.

-

Óra az nincs a karomon, Apámtól egyszer kaptam valami száljuz márkájút, elõtte meg a térdére ültetve próbált tanítgatni a mutatókra, hogy kis mutató, nagy mutató, kis matató, nagy matató. Azóta sem tudom mennyi az idõ, de soha el nem kések, nem tudom milyen nap van és hányadika, de mindig idõben vagyok, nem lehet belõle kilépni, akkor meg minek az óra? Az csak körbe jár, mint a megmakkant oroszlán a ketrecben.

-

Ketrecben tartott rókáknak egyetlen elõnyük van amellett, hogy rendkívül büdösek, nem kell futkorászni a lelövésükhöz. Anyám házibarátja egy vadász lesben állt a ketrec elõtt és kilõtte a rókákat egyenként, majd megnyúzta. Sózni is kellett a bõrt, hogy meg ne rohadjon, azóta gondolom valaki délcegen virít vele az operában. Nem vagyok állatbarát, sem humanista (csak az emberek miatt), eleink azért ölték meg az állatokat, hogy megegyék és ne fázzanak. Ma presztízs kérdés.

-

Kérdés, hogy ha az ujjadon lóbált kulcscsomó te vagy és minden ember lelke egy ajtó, ami zárva van, akkor találkoztok e? A te lelked is zárva van és rejtõzködöl, én meg próbálgatom a kulcsokat. A nagybátyám 28 évi házasság után vált el a feleségétõl, egyáltalán nem ismerték meg egymást. Ha most nyomorultul érzed magad, mert éppen túl vagy, vagy csak most jön, akkor szedd össze magad és nézd meg maradt e kulcsod. Ha csak arra vagy jó, hogy szánalmat ébressz.

-

Ébressz fel, de tudod mit, nem is fontos, én magamtól felkelek. S ha már ébren vagyok, akkor fontosnak tartom, hogy felkeltselek. Néha jó álmodni, álmodozni vadakat és engedni, hogy égessen belülrõl a szenvedély, ez csak a vásznakon van.
Azért vagy beteg és nyomorult a lelked, mert csak akaratod van, de soha el nem éred. A lelked nem azért van, hogy a reklámokból ismerd meg a vágyaidat.
1Thess 5,6  Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

[guga]

Continue Sör & Disznó Way 

II.rész


Utoljára 1998-ban olvastam könyvet, elõtte szenvedélyes gyûjtõje voltam sok elismert írónak, 3 nagy kedvencem volt: Kurt Vonnegut (összes) William Wharton (ami fellelhetõ) és Boris Vian, utóbbiért haraptam, mert megvoltak a ritkaságok is és mindig kölcsön akarták kérni s utána soha vissza nem hozni. Vonnegut volt az elsõ számú kedvencem és minden könyve után asszimilálódtam. Úgy éreztem ha e világból távozik, akkor én veszem át a helyét, mert hasonló a gondolkodásunk és az érzéseink. Persze egy személyes találkozás alkalmával valószínûleg pár másodperc alatt lelombozott volna és meggyõzött volna az ellenkezõjérõl, hogy szar kis senki vagyok és a fellegekben járok. Inkább magamtól nem kezdeményeztem sem a kapcsolatfelvételt, sem a megaláztatást. Egy világ dõlt volna össze bennem, az is eléggé kiábrándító volt, amikor a Hobo Blues Band koncert után a Fuchs László zongorista nem adott cigarettát, arra hivatkozván, hogy erõs dohányos.

Úgy terveztem ezt a Continue Sör & Disznó Way sorozatot, mint egy nyakláncot, egyenként akár egy gyöngyszem, lehet értelmetlen vagy fénylõ, de ha sorban összefûzi az ember õket és a választottja nyakához emeli, az pedig megadóan lehajtja a fejét, hogy hátul összekapcsolhasd majd felemeli a fejét és a szemedbe néz, akkor arra vár, hogy legalább egy kis csillanás a szemedben vagy egy apró könnycsepp, amit zavartságodban eltörölsz egy szipogás kíséretében, mert nem oly könnyû az élet. Elszáradunk, mint a fû, hajnalban már emlékezetünk sem lészen, legalább egymás felé, legalább ha már itt alszunk, ha már kimondtam igen, ha már vállaltam a holtodiglant, akkor elkísérlek és kérlek légy az az ember, aki nem mond nemet ha fáj, ha szenvedek, ha elesek, ha végtelenül magányosnak érzem magam és minden komoly dolgot elviccelek.  A végén megérted, addig is ne értelmet keress benne, hogy mirõl írkál ez a barom, gyûjtögess, vegyél egy mély levegõt és merülj alá, lehet elsõre nem sikerül és levegõért kapkodva a felszínre jössz. Majd a következõ, minden a helyén van, kár szenvedni emberért, hogy elhagyott vagy éppen nem kaptad meg, benne vagy a tervben, a föld nem véletlenül forog, te nem véletlenül szenvedsz. Azt mondják a gyöngy a kagylóban úgy képzõdik, hogy bekerül valami piszok.

Sokáig nem mertem leírni és kimondani, hogy Anyámat nem kedvelem. Mivel korán elváltak így hányódnom kellett kollégiumokban s kettejük között, Apám volt az, aki törõdött velem és magával vitt, fogta a kezem, megnevettetett. Akkoriban Anyámmal nem volt kapcsolatom, de mikor szabadultam a börtönbõl Õ volt, aki elém jött és azt mondta gyere haza fiam. Utána jött el az a pillanat, amikor azt mondtam el innen messzire. Elõtte Apám volt az, aki elküldött, mert az akkori felesége megmérgezte magát és válaszút elé kényszerítette. Vagy én megyek a háztól vagy Õ. Apám félre vont a tyúk ól mögé és suttogva mondta, fiam te már felnõttél, el kell hogy menj. Hát mentem, háttal vagy nem háttal hát szarok a helyesírásra, de elindultam. Az akkori feleségétõl lett két gyereke, utána elhagyta Apámat a nõ gyerekestül, életestül, felnõttesen és ékesen. Én már rég messze jártam és nem nehezteltem rá ezért. Azt mondják van kárpótlási jegy.
A nagyobbik fiam most is itt ül mellettem és Apa nézd, éppen filmet néz, valami mesét, fontosnak tartja megosztani velem. A kisebbik már szuszékol, hortyog s az anyja néha mérges rá, mert éjjelente százszor fel kell ugrani hozzá, hogy a szájába adja a cumis üveget. De legalább egészséges, tiszta vasgyúró, felborítja az egész napunkat. Õ az egyik gyöngyszem, érdemes volt visszatartani a lélegzetemet, alámerülni és...

Természetesen nekem is vannak problémáim, nem tündérmese ez, én is irigyelek más embereket, hogy és kár is folytatni miért, mert csak a lélek gyötrelme az.
Pár napja kerékpározok vígan és egy vak ember sétál át a zebrán, de elvétette az irányt, nem a zebrán ment, hanem ferdén és sok méterrel arrébb be a száguldó autók felé, már messze voltam de megálltam és visszafojtott lélegzettel vártam mi fog történni. Az autók megálltak és nem dudált rá senki, látták a botot a kezében, ahogy irányt tévesztve a kocsik közé keveredett, hirtelen mindenki türelmes lett. Megvárták, amíg megkocogtatta a járdaszegélyt és valaki útbaigazította, hogy éppen az ellenkezõ oldalon jár. Elõtte való nap meg más miatt kellett megállnom a kerékpárral. Egy fekete megnemmondomi autós kikanyarodott az autójával, de úgy mint ha dodgem lenne. Darabosan mozgott az autó és, ahogy kanyarodott ki megkarcolta a mellette elhaladó autó oldalát. Ettõl ideges lett és hirtelen kivágott, átkerült egy kicsit a szembejövõ sáv oldalára és levitte a lámpáját egy másiknak, majd idegesen bekanyarodott egy mellék utcába és majdnem elütött egy gyereket. Majd felparkolt a járdára a kerítéstõl 10cm-re. Kivágta az ajtót és nekiállt basszamegozni keményen. Ujjaim a kormányon és nem mertem elindulni, féltem még nincs vége, szeretnék hazajutni épségben, hagy örjöngje ki magát, nem érdekel, minden mindegy, csak jussak haza, másodpercek kérdése volt, hogy kifordulás közben nem engem kapott el.

Szerintem ennyi elég, ha ennél többet írnék emészthetetlen lenne, nekem még ez is sok, mondom utoljára 1998-ban olvastam könyvet. Azóta írok.

Ahogy öregapám szokta volt mondani, Fiam! Isten és a bor soha el ne hagyjon!


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[guga]

Continue Sör & Disznó Way 

III.rész (olyan, mint egy tánc)

Ha van egy témád, amit úgy szeretnél körüljárni, hogy se hozzátenni, se elvenni ne lehessen belõle, akkor fogod és odajárulsz elé, meghajolsz és felkéred egy táncra. Kecsesen biccent egyet és engedékenyen a kezeid közé simul, engedi, hogy vezesd és diktáld a lépéseket. Az elsõ lépések mindig bizonytalanok ha ismeretlen témával és talajon, de késõbb magától megy, mint ha mindig is ezt csináltad volna és minden a helyére kerül, rájössz, hogy az a korai bizonytalanság is része volt, anélkül nem ment volna. Ma  vásároltam egy adatkábelt a Murányi utcában. Belépek a helységbe és fel sem néz, szemüveges, fáradt, unott, fel sem néz még mindig, pedig már túl vagyunk a köszönésen és elsoroltam mihez kell. Egy lendülettel megfordul és leemeli, majd a pultra helyezi még mindig anélkül, hogy rám nézett volna és tudta volna kinek adja, kinek köszönt. Unottan nyúlt a fiókba a visszajáróért és már léptem is volna tovább, amikor felemeli a fejét és rám néz, a számlát még megvárhatná, ha már kérte. Azt hittem, amolyan kötelezõ jelleggel adja, válaszoltam. Mert az is, válaszolta ridegen és átadta.

Ugye kéne elõre tudni, hogy hány részbõl fog összetevõdni? Én sem szeretem egy jól sikerült filmnek a másod és harmadrészét, csak azért vetik magukat újra a témára, mert siker volt, nem a téma önmagában a mozgatórugó. Õszintén megmondom nem tudom, lehet menet közben másról is fogok írni és kimarad egy-egy rész, ennek oka, hogy nem tudom mit akarok csak azt, hogy hogyan csináljam végig. Nekem is volt piros neoluxos punk barátom, akivel megittuk még a körömlakkot is ha bulizni indultunk, utána készek voltunk, nem volt mirõl beszélni, nem volt mit hozzátenni, elvenni sem tudott senki semmit. Viola u. IX. kerület, nem messze az Üllõi úton egy étterem a Symphonia. Böcével ott kezdtünk, rántott sajt, tartár mártás vagy zúza pörkölt és sörök, majd mellette az éjjelt nappallá változtató boltban Éva vermouth, de abból sok. Volt egy kiszuperált épület, aminek az elõcsarnokában egy Barkas volt felhúzva a plafonjára és köteleken lehetett felmászni rá. Akkor még nem voltam 120kg és néha sikerült. Volt karókkal szétvert zongora és dobfelszerelés. Én már akkoriban is az ország legjobb dorombosa voltam és a sebtiben alakult zenekarokat kísértem vagy Õk engem, amint végighánytam a futó utcát. 22 óra után kapuzárás volt, a téglafalon kellett keresztül mászni, pedig volt kulcsunk csak a házmester be is reteszelte külön a ház kapuját. Aztán meghalt és rendszerváltás is volt, de a vermouth-ot is megutáltam és az épületet is lebontották, teljesen összezavarodtam.

Inkább ne beszéljünk róla, jobb eltemetni. Vannak olyan helyzetek, amikor mindketten tudjuk és ismerjük a téma mélységét, zavaró mindkettõnknek beszélni róla és ahelyett, hogy nyíltan kiteregetnénk a kártyáinkat, elintézzük egy jó akkor ne beszéljünk rólával. Ettõl a helyzet és az egymás iránt táplált érzések és gondoltak nem fognak megváltozni, csak félre lesznek téve, úgy mint egy étel ha forró. Azt mondják az idõ mindent megold. Az anyai nagyanyám már elmúlt 70 éves, valamikor 40 éves korában veszett össze a húgával. Kértem Õt sokszor, hogy csak kedvesen, csak álljon elé és …. tököm tudja én elé állnék, a testvérem, kíváncsi vagyok rá és nem nézném tizenévekig, hogy szúrós szemmel néz rám. Szerencsére nincsen haragosom, senkinek nem okoztam olyan bosszúságot, hogy bujdokolnom kellene vagy félre fordítani az utcán a fejem. Mondom neki így akarsz elmenni, így akarsz meghalni, hogy bennetek van hosszú évek óta ez a félreértés és ez a tüske? Egyszerûen csak állj elé bátran és gyere igyunk egy kávét, de régen nem láttalak mesélj, mi van veled, stb. Én nem engedném eddig elfajulni a helyzetet. Apám és a testvére is ebben a helyzetben vannak, mindkettõnek igaza van ha hallom Õket beszélni, de alig köszönnek egymásnak, a harag a szívükben hosszú évek óta. Fekszenek, ébrednek és valami szar kis félreértést õrizgetnek és ápolgatnak a keblük alatt. Fontosabb számukra az önigazolás, mint a békesség, Apámat már egyszer leugattam ezért. 

Van a másik véglet a szerelem, amikor nem mersz odaállni elé és feltárni az érzéseidet, mert félsz a megaláztatástól. Mi a fontosabb? A választottad elnyerése és hogy ennek érdekében megalázkodj elõtte még, akkor is ha elutasít vagy a büszkeséged? A  büszekséged te vagy és ha annak engedelmeskedsz, magadra maradsz és pátyolgathatod az egódat, hogy te milyen szerencsétlen állat vagy.
Csak bátran, ne ábrándozz, inkább állj elé, emeld fel a fejed és nézz a szemébe.
Csak arra vár, hogy vond magadhoz és átöleld, egy kis gyengédség, törõdés, ami a személyének szól. A bizonytalanságod az, ami elriasztja. Én például soha nem mertem elmondani egy lánynak, hogy mit érzek iránta, s miután egyszer megtettem, megmondtam, többé már nem volt rá szükség, összeházasodtunk, 2 gyerek és a nagyobbik itt rángatja a vállamat, hogy Apa nézd. Bárcsak eltudná rejteni az érzéseit és nem lenne olyan magabiztos, nem zaklatna annyit )

Azt mondják a szem a lélek tükre (bocs georgo) a lélek tükre a 10 parancsolat, mert tudva vagy tudatlanul, de mindent ahhoz viszonyítasz, attól eltérni nem tudsz, az az alapja mindennek. Egy lány nógatja az anyját a keletinél és kiabál vele, otthagyni nincs mersze, mert az anyja, de távolabb kerül amennyire csak lehet, mert részeg, nem tud magáról és bevizelt. Éppen most kelt fel a földrõl, farmernadrágja végigvizelve és gyûrött, koszos, a lány még ránézésre is kiskorú.
Kit lehet ilyenkor hibáztatni? Mi a mérce? Mi alapján nézel rájuk és mondod azt, hogy yuyy? Ez nincs tovább, nekem az is elég annyi ha legyintesz, az már elég bizonyíték.

Szeretek kérdéseket nem megválaszolni, témákat nyitva hagyni, jobb ha a végét mindenki maga alakítja ki. Nézem a nagyobbik fiamat, nézem a kisebbik fiamat és nézem magamat. Eszembe jut a halál és hogy mindenki milyen nyugodtan él vagy ha aggódik is tenni ellene semmit sem tud. A nagyobbik fiamnak már van veszélyérzete, a kisebbik még simán felmászik vizes lábbal a fürdõkád szélére, nemrég is éktelen visításra rohantam be, mert lehátasozott a csempére. Alakul a veszélyérzet, elengedhetetlen hozzá néha egy-egy ilyen sérülés és nem csak testben. Lélekben is így mûködik, csalódnod kell emberekben, hogy megerõsödj.
Eszembe jut, hogy vajon milyen halált halok? Egy tuti, nem szeretnék hosszú ideig szenvedni, persze ki szeretne? Idejét és módját nem ismerem, tehát nyugodt lehetek, egy biztos, távoznom kell. Nézem a nagyobbik fiamat, aki néha rákérdez ezekre a dolgokra és ilyenkor eszembe jut, hogy ezt vajon epromba égették neki, hogy tud róla? A kisebbik csak mosolyog, nem tud semmirõl, boldog és tárt karokkal jön felém, hosszú évek múlva meg a karom alá nyúl és felsegít egy hordágyra, majd lecsukja a szemem, mert azt mondják az a lélek tükre és ha távozott, akkor nincs ott mit nézni és kit keresni. Nem szeretném ha egyszer is félrefordítaná a fejét ha találkozunk az utcán, most még csak 2 éves, a másik meg 9 éves, mindkettõ bizalommal és örömmel fordul hozzám. Nyitva hagyom, érdekesebb is és szituáció függõ a téma és még én is csak az elején járok.

A nagyobbik fiam 9 éves létére kijelentette, hogy Õ csak úgy nem megy oda valakihez, elõbb meg kell ismerkednie vele. A kisebbik a saját korabelivel simán összeölelkezik és azonnal félrevonulnak játszani, még nem lépte át azt a határvonalat. Neki jöhet cigány, néger vagy kínai, azonnal átöleli és mosolyognak egymásra, magukra kéne Õket hagyni végleg. Téged is magadra hagytak végleg. Nézel ki a fejedbõl és az önigazolásod sokkal fontosabb, mint egy bátortalan mosoly, ami után jöhetne az átölelés, kacaj és a játék, egy indok mindig akad, hogy miért nem.

Megszakítjuk adásunkat és pirossal:

15. Mk 10,15
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
16. Lk 9,48
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.

Kevesen vallják magukat gonosztevõknek. Nemrég megkérdeztem egy embert, aki magát jó embernek tartotta, hogy szerinte kik a jó emberek?
Azt válaszolta:

„De itt kb. azokra gondoltam, akik rendesen melóznak, (a bevásárlási szokásokat hagyjuk), de nincs (olyan) autójuk, házuk, stb, amilyet szeretnének.
Az élet valahol kompenzál”

A Bibliában ellenben ez áll:

32. Rm 3,23
Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül.

Mielõtt valaki lefedné a szemed olvasd el, amit írtam, olvasni csak az tud, akinek van lélek a szeme mögött. Mert azt mondják az a lélek tükre és ha távozott, akkor nincs ott mit nézni és kit keresni.

Olyan ez akár egy tánc. Szabad? Na ne gyerekeskedj!


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[guga]

Continue Sör & Disznó Way

IV.rész (libabõrös a hátam, a hamburgeremben találtam)

Nem szeretem ha pszichológusok elemezgetnek, sem amit gondolok, sem amit írok és a kiskoromat sem, apámhoz fûzõdõ viszonyomat sem. Semmit sem. Ezt nem lehet megtanulni és levizsgázni belõle és felállítani egy értékrendet, hogy ha halottként álmodom meg magam, akkor hosszú életû leszek, ha meg elfojtott szexuális vágyaim vannak, akkor tuti lekaszabaltázom az erdõ legnagyobb fáját ezzel a kis heringgel. Nincs ilyen, lehet bárki pszihomókus és elismert, nincs hozzá nulla bizodalmam. Apám hívott, hogy 2 hétig szabin lesz, mennék is meg nem is. Jó lenne az öreggel levonulni egy kõrös partra halászni, sörölni, vihogni és csapkodni egymás térdét, de itt a család. Nem könnyû kétéltûnek lenni, duhajkodni és egyben itthon is helytállni. Valamelyik énem gyõzni fog, péntek este kell indulnom legkésõbb, hogy hajnalban ott legyek. Nem fogom elõre bejelenteni neki, ha megyek, akkor hajnalban 2-3 között fogok lemászni egy szenes vagonról a biciklimmel a nyakamban, a hátizsákban jéghideg unikum és megkocogtatom az ablakot, nem fog érdekelni ha fáradt és nyúzott. Úgy fogok viselkedni, úgy fogom kezelni, mint ha délután háromkor érkeznék. Egyszer már csináltam ilyet, leutaztam Gyulára meglepetésszerûen és mikor hajnalban indult melóba, akkor odagurultam mellé. Nézett, mint a légy a hajnali feles pedig jólesett vele. Akkor nem ment be dolgozni, velem ökörködött, de csak egy darabig. No wax, no way.

Elégtek a gyulai ismerõseim, egytõl egyig. Mind alkoholista, mást nem lehet csinálni Gyulán. Vagy eljössz onnan végleg vagy alkoholista leszel. Nemrég hazamentem és sorolták a kocsmában a neveket, hogy ez is meghalt, az is, ez lefordult az ágyról álmában, ez terhes lett és belefojtotta, ez...egyáltalán élnek ott normális életet emberek? Bandikát nagyon sajnálom, rendkívüli módon kötõdtem hozzá, de nem csak hozzá, mindegyikhez, akivel akkor együtt dolgoztam. A végletekig ismertük egymás magánéletét. Páfrány, Zolcsi, Jancsi, azóta mindegyik alkoholista. Bandika meghalt, Õ volt az, aki álmában. Furcsa szó ez a kötõdés, mindenki kötõdik és azokat mérlegeli napról-napra, percrõl-percre. Ritka a feltétel nélküli. Extrém esetben hallasz egy zenét és azt sem tudod ki az elõadó, de a zene megfogott és kutatni kezdesz, hogy ki az. Ha megvan, akkor fotót, több lemezt, hasonló érdeklõdésû embereket kezdesz el gyûjteni. Olvasol egy jó könyvet és úgy érzed rólad, neked szól, elkezded gyûjteni. A végén mozaik elemekbõl összeállítod saját magad, megmondják mások helyetted, hogy mit érzel, megfogalmazzák, elénekelik és te utánuk dúdolod, megveszed a lemezeiket.
Apám 30 éve keresi egy szám elõadóját, már levelet is írt a Kossuth rádióba, akárhányszor találkozunk mindig elfütyüli a dallamát, hogy fiam jegyezd meg s ha hallod, akkor azonnal. Általában nem jut eszembe utólag, talán a sok sör miatt. Mindig túl sokat vihogunk közben és el lényegtelenül, a végén már Õ sem tudja, fütyülni sem tud, járni sem, a végén majd jön egy telefon, hogy Apád és szünet.
Remélem nagyon távol van még a pillanat, 65 éves, túlhajszolt és még úgy érzi az elején van. Megkeresem neki azt a dalt, még életében. Kötõdöm hozzá, pedig nem írt és nem énekelt semmit. Nem volt apának sem jó, de Apának való, vérembõl való, lehetetlen megtagadni.

Minden reggel (reggel?) hajnalban, mikor felkelek, elsõ dolgom a fülpiszkáló. Kikotrom és addig forgatom, amíg csiklandoz, kihúzom és megnézem, beledobom a kukába. Azon gondolkodom közben, hogy amíg nem volt fülpiszka, addig mivel oldották meg? Mutató ujjal matattak és utána ránéztek a köröm aljára, majd beletörölték a bekecs oldalába? Ez a túlzott higiéniai követelmények és adottságok, valamint hogy értékrendje van a fogselyemnek, legyengíti az embert.
Azt látom, hogy minél jobban óvakodnak, minél jobban törekednek a biztonságra, annál több a baj. Minél higiénikusabb, annál fertõzõbb, a serpenyõ ellenkezõ oldalára is kerül. Már nagyapám és nagyanyám is rákban halt meg. A nagyapámat nem láttam végnapjaiban, csak emlékezni tudok rá, a nagymamámnak viszont elõtte megfogtam a kezét, elbúcsúzott és megköszönte, hogy meglátogattam. Ijesztõ volt, ahogy sok földi jót kívánt, nem is volt ûrhajós. Láttam egy könnycseppet legördülni az arcán, igazi volt, talán, mert szeretett a nagymamánk lenni. Torokrák, megfulladt. A nagyapám rosszabb helyzetben volt, mert a végén már nem tudott magáról, végig vizelte az elõszobát és nem vette észre ha odacsinált a konyhában maga alá, hallomásból tudom, Apám sokat panaszkodott.
Nincs az embernek tisztessége, csak harcol érte. Ki iskolázottsággal, ki hírnévvel, néha egy szép autóval, szép házzal, asszonnyal, mind csak testi vágy, a lelki javadalmakkal senki sem büszkélkedik. Talán, mert mindenki szegény, de ha lelkileg szegény lenne, akkor gazdag is lenne. De a lelkében nem szegénység van, hanem gazdagság. Minden van ott az igazság helyett. Ha mindenkinek ugyanaz lenne a lelkében, akkor nem lenne háború. Már írtam a gyermekeket, nincsenek korlátaik, elõítéleteik, azonnal mosolyognak, azonnal játszanak, felnõttnek lenni nehéz, körülményes és telve van külsõségekkel, amit azért használnak, hogy a gyengeségeiket elleplezzék. Ma reggel 4 órakor keltem, ránéztem a fülpiszkálómra, egy kevés barna, berepült a szemetesbe, mint minden nap, de ez a mai különleges, mert aranybarna volt, hagytam kicsit állni, amíg már nem hallom a külvilág zaját, hamar beérik így és legalább addig sem zavarnak. A csillogás sok mindent elfed, mit elfed, elvakít. Ha nagymamámat kérdeznétek, akkor annyit tudna mondani, hogy sok földi jót, de tényleg és õszintén, az a könnycsepp még igazi volt, nem ilyen reklámfilbõl lopott.

Nem tudom mit kerengek itt a halál témája körül napok óta, ráadásul kellemetlen helyzetbe kerültem akaratlanul és csak utána gondoltam bele, hogy mindegy mikor olvassa el valaki ha már leírtam és neki pont akkoriban távozott egy közeli ismerõse, kiemelt hangsúlyt kap számára és akár úgy is érezheti nagyképûen írok e dologról, mint akinek még nem ment el hozzátartozója és pökhendien kezelem a témát. Pedig pont ellenkezõleg, a legnehezebb dolog egy sérült vadállatot ellátni. Aki fogott már a kezébe ragadozót törött lábbal vagy bordával az tudja mirõl beszélek, nulla bizalom, az akkor és ott semmit nem segítségnek vesz, épp ellenkezõleg, ezért túl kell járni az eszén. El kell altatni a gyanúját, el kell vonni a figyelmét, helyre rakni, bekötözni és szabadjára engedni. Soha nem fogja megköszönni, sõt ha legközelebb látod a fogát vicsorítja rád, de legbelül tudod, hogy ennél szebb dolog nem is történhetett volna, még a legapróbb támadásáért is hálás vagyok, hogy azt nekem szánta.

Azon gondolkodtam, hogy tetszik e a cím és egyáltalán arra gondolsz e, mint én vagy valami teljesen alpári dologra, hogy a parasztja veszi a söröket és disznóságokat ír, majd jót vihogsz a tenyeredbe, mert ennél azért képzettebb vagy és Gõtéhez szokott. Még én is csak fûzöm egymás után a gyöngyszemeket. Egyikért lemerülök, felnyitom a kagylót és kiveszem belõle, mindegyik gyöngyszem egy-egy betokozódás, elrejtett, elfeledett érzés, pszichológusoknak tilos, mert utána mindjárt beillesztenék valahová és elemeznék. Nem vagyok sorozatgyilkos, nem illik rám az az elmélet, amire ötöst kapott, hiába van róla papírja, rajtam nem segít, mindenképp meghalok. Majd ha azzal áll elém, hogy azért tanultam eddig, hogy életben maradj és soha ne kelljen halált látnod, akkor megfontolom, de mire eljutna erre a szintre én távozom, a 22-es csapdája.
Ha meg még azt is elárulom, hogy szinte minden éjjel halakkal és repülõgépekkel meg halott emberekkel álmodom, akkor most a tanult pszihomókus mindjárt egy oázisban érzi magát. Inkább beszélek Apámról és a hozzá fûzõdõ viszonyomról. A virágot is a gyökere táplálja, az ember lelkét pedig Isten táplálja, ha nem jut eledelhez, akkor elsatnyul s szenved. Ez így elég kommersz, ez alapján én sem Istenhez fordulnék, inkább ellene. Szerintem az õszinteség lehet a megoldás. Elmondok egy titkot, egyet te is, utána én is róka leszek, te pedig kis herceg, a végén megesszük az elefántot és naggyá leszünk, lesznek igazi könnyeink, igazi érzéseink és kikapcsoljuk végre a tévét. Mekkora felismerés, hogy a szaruhártya mögött egy másik ember van és nem egy akciós termék, aminek ha nem tetszik az ára, akkor eldobjuk. Vannak dolgok, amik nem megfizethetõek, ezért nem is pénzért adják. Az igazság mindig ingyen van és egyenes, nincs takargatni valója. Nem kell visszavinned, hogy kérem ez nem az a méret s cseréljék ki, nem kell átcímkézned, mert névtelen, nem kell bedugnod a szivargyújtóba, hogy izzon és utána lángra kapj, igaz s magától teszi azt.


Nem könnyû kétéltûnek lenni, valamelyik énem gyõzni fog. Gyõzzön a jobbik, fõleg hogy állandóan rosszalkodok.


14.
Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve.
15.
Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyûlölök, azt cselekeszem.
16.
Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
17.
Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bûn.
18.
Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
19.
Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.
20.
Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bûn.
21.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bûn megvan bennem.
22.
Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsõ ember szerint;
23.
De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24.
Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl?
25.
Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bûn törvényének szolgálok.

Vizesblokkal ma pont errõl beszéltünk, nem találom magamban a jót.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[guga]

Vásárló:

[Dorien]

Idézet: guga - Dátum: 2005. aug. 18., csütörtök - 23:31

Vásárló:

Csak egy "G" hiányzik a rendszámtáblájáról.

[alvaro]

Idézet: Dorien - Dátum: 2005. aug. 19., péntek - 10:06

Csak egy "G" hiányzik a rendszámtáblájáról.

van helyette H. o a Guga Huga :Ð

[guga]

Continue Sör & Disznó Way 

V. rész (tartalom nélkül, de szépen)


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Normális esetben az emberek nehézkesen fognak neki írni, fogalmazni, elõre átlátni és vezetni az olvasót egészen a végkifejletig, sõt egyenesen rettegnek tõle ha õszintén meg kell nyilvánulniuk. A legrosszabb dolog maga a téma megválasztása, hogy amennyire lehet színes és érdekes legyen, utána a cím, az sokakat vonz vagy taszít. Bár hasznom nem származik belõle, de azért igyekszem olyan címet adni neki, ami az elejétõl a végéig sziluettként kíséri a történetet. Néha érthetetlen mondatok, átvezetések. Több magyarázat kellene, de ha 10X annyit is magyarázna az ember a helyzet ugyanaz maradna. Valaki azonnal érti és felhasználja, épül belõle, van aki csak hümmög és a vállát rángatja. Ha az életemet nap, mint nap mellette élném is le, ugyanennyit értene belõlem. Nem mindenkit vonz a gondolkodás, a keresés. Általános iskolában enyém volt a faliújság én feleltem az ott megjelent írásokért, a katonaságnál az évkönyvet kellett karbantartanom. Egyszer összetûztek 4 lapot gémkapoccsal és jelentést is írtak róla, mert politikailag elfogadhatatlan volt, amit ott írtam. Ki nem téphették, sorszámozott oldalak voltak, ma egy pincében porosodhat vagy valaki megmelegedett a lángjánál, jól éghetõen fogalmaztam.

Ma a mûhelyünk ablaka elõtt egy idõsebb nõ pisilt a bokorban, cigi a szájában füstölt és a párja a kerítés túloldaláról pisszegett neki, hogy nem látod ott dolgozik valaki. Rekedtes hangon szólalt meg a nõ, szinte olajozásra szoruló hanggal, hogy ki a faszomat érdekel. Éppen telefonáltam és úgy vettem észre, behajtottam a pinceablakot és dolgoztam tovább. Tulajdonképpen megérteném ha abba a helyzetbe került volna, hogy testi kényszer, akkor nem lehet mit tenni, elõveszi az embert az utcán és szégyen, nem szégyen ki kell jönnie. De ezt az asszonyt másodjára láttam itt. Az is eszembe jut, hogy biztos volt olyan alkalom, amikor nem vettem észre Õt. Szoktam látni Õket hármasban, négyesben, vagy mégtöbbesben italozni az utca sarkán és nyilván a szükség ideszoktatta, mert nyilvános wc az nincs a környéken, csak ez a hûst adó pár bokor a Gizella 34. udvarában. Nem kérdezem meg, hogy te mit tennél a helyemben, vannak nekem is ötleteim. Az egyik lakó azt mondta locsoljak rá benzint. Nem is tudom mit érezne ha tényleg megtenném és a nõ meghalna, én meg börtönbe kerülnék és ellene vallanék, hogy Õ biztatott, számomra meg jó ötletnek tûnt. Csak egyszerûen pisilt, az utcánk feketéllik a kutyahúgytól, néha ugrándozni kell a járdán, hogy ne lépjek bele, a gyerekemet nem vihetem ki a városligetbe, mert minden négyzetmétert teleszartak a hosszú évek folyamán a kedvencek, üvegcserép, csikk és más egyéb. Mégsem jutna eszébe senkinek, hogy bármelyik kutyát leöntsem benzinnel. Pedig, mikor a járda mellett görnyed az eb, amivel épp csak egy percre szaladtak le, hogy megszarattassák és éppen munkába indulsz és ahogy sietve kapkodod a levegõt s megcsap a szargõz..., a kutya gazdája félrefordítja a fejét és utána vonszolja az ebet a nyakörvvel, hogy gyere máááááááááááár az meg még kínjában pössent négyet, ötöt, még görnyed egyet és potyog belõle. Láttam ilyet már sokszor. Az, aki javallotta, hogy öntsem le benzinnel, maga is kutyatartó, van neki egy fekete öleb. Leviszi hajnalban és késõ este. Napközben meg vonyít, de neki nem kell hallgatnia, mert késõ estig dolgozik. Akad e olyan közöttünk, aki benzint öntene reá? Ma reggel olvastam, hogy emelik megint az árát, mert a hordónkénti bláblá, csak errõl lenne szó, hogy drága?

Mint mikor valami körbeforog, lehet zene is, végtelen lejátszásra állítva, néha elkap a gépszíj és egész nap ugyanazt a számot hallgatom, annak a napnak olyan lesz a hangulata, emlékezni fogok rá mindig, kell ilyen könyvjelzõ minden éjfél közé, hogy megismerd a napokat. Egyik jön a másik után és elszalad. 2 éve készülök felhívni telefonon egy ismerõsömet, a telefonszáma kirakva a falra, mégis megfelejtkezem róla minden nap. Aztán eszembe jut, hogy megint elszaladt egy nap, utoljára 10 éve ettem palacsinta tortát. Annak volt olyan látványa, hogy palacsinta, zöldséges hús, palacsinta, zöldséges hús és megint palacsinta és megint, véget nem érõ étvágy, az éjjel felfalja a nappalokat és a nappal bevilágítja az éjjeleket újra és megemészti a sötétséget és a telefonszám a falon, készülök. Õ meg gondolom várja, mert bizton örülne nekem, ha megkérdeném mi újság, azt mondaná semmi. Ahhoz oda kell menni és a szemébe nézni, mindjárt megoldódna a nyelve és mosolyogna, rötyögne. Liba bõrözne a háta, hogy emlékszel? Aztán elbúcsúznánk és újra szürke lenne az este, jönne az éjjel, a nappal és megint elmenne pár év, egyre nagyobb lenne a vágy, hogy lássam. A szomszéd értetlenül jönne ki, hát nem tudta, hogy meghalt?

Nem szeretem a politikát és nem is szoktam politizálni, a napokban jutott eszembe, nem is muszáj lereagálni, megvalósítva sosem lesz így ha lehet magadban formálj véleményt.
Nevezetesen a kampány, nagyon szeretném ha lemondanának a politikai kampányról. Mindegyik pártot ismerjük már tövirõl-hegyire, de ha mégsem akad egy ismerõs, aki befolyásol és elmondja miért. Beszéltek az eltelt 15 év alatt eleget, sokan kihullottak és börtönbe kerültek, letartóztatták, élt a mentelmi jogával, cáfolni tudta volna. Szóval elég ha tájékoztatnak bennünket, hogy melyik napon kell ikszelni és én akkor sem fogok elmenni. Majd elmész te és felháborodsz a viselkedésemen és akkor sem fog változni semmi, meg dohoghatsz, hogy aki nem szavaz az ne is formáljon véleményt, aztán ennyiben maradtunk. 38 vagyok, nehéz lenne elhitetni velem ilyen 4 évig tartó ideológiát, fõleg ilyen benzin árak mellett, hiába akarnám, még azt a litert sem tudnám megvenni, amivel kiválasztanám Õket.  Szóval NO kampány, csak csendben, hasznosabb lenne.

Tegnap egy elhízott kis kölyök 8-10 éves forma túráztatta magát a házunk oldalában, hisztizett és toporzékolt valamiért, amit a nagyanyja nem adott oda, rázkódott a nehéz valaga és  zengett tõle a környék. Még hosszú percek múlva is hallottam, pedig már egy másik utcában jártak. A srácot valószínûleg megóvták mindentõl, nehogy valami baja legyen, megkapott mindent, szolgálták a saját gyermeküket, ugrottak ha valamit kért és ez lett az eredménye. A tûrõ és állóképessége a nullához konvergál, bármilyen nehézség éri az életben azonnal összetörik alatta, nem lesz képes az önálló életre. Nem tudom manapság miért divat az, hogy minden veszélytõl megóvni a gyereket, ha az óvodában spenótot adnak császármorzsa helyett mindjárt magán óvodába kényszerítik.
Hagy csináljak azt, amit akarok, a végén mindig ez a lényeg, minden gyereknek a saját akarata lesz a legfontosabb s ha nem sikerül, akkor kiborul és hisztériázik.
A szülõ meghajol a gyermeke akarata elõtt, valami megváltozott, az atyai pofon elítélendõ. Pedig de sokat kaptam és áldom Apám kezét érte, hogy megmenekítette a lelkemet és példát mutatott. Az én gyermekem tud kérni és eltudja fogadni azt ha nem a válasz valamire.

Az éjjel azt álmodtam, hogy egy lakótelep oldalában sétálva mobiltelefont és igazolványokat találtam. Buta, sete, sötétkék telefon volt, jött velem szemben két fiatal és megkérdezték nem találtam e véletlenül kulcsot vagy iratokat? Mondtam neki de találtam telefont és iratokat, visszaadtam nekik és flegmán a tenyerembe rakosgatták az iratok közül a szemetet,áruházi blokk, villamos jegy, papír egyéb hulladék. Csodálkoztam is a hozzáállásukon és még arra is emlékszem, hogy kínosan ügyeltem rá, hogy a szemetesbe rakjam a papírfecniket. Utána felébredtem és hevesen vert a szívem, valami mást is álmodhattam ha így kiakadtam s ráadásul álmomban. De örültem is neki, hogy felébredtem, mert közben eszembe jutott, hogy kint maradt éjjelre a magyar zászló a házunk falán, pedig direkt megkértek rá, hogy 20-án reggel rakjam ki és este vegyem be, mert ellopják. Kimentem érte és becsavartam majd letámasztottam a sarokba, sokáig nem tudtam elaludni, az alvás nem az én kedvencem. Sokáig néztem a plafont és forgolódtam. Majd álmodtam valami futurisztikusat, ahol hatalmas gépek a levegõben, gigászi alkotmányok és vonultak, kicsinek éreztem magam és megint felébredtem, verítékben úsztam, reggel 4h-kor keltem, a gép elé ültem és néztem mint a légy. Ebbõl már nem lesz alvás. Kossuth rádió, de ott csak 5h után van élvezhetõ mûsor.  Egy órám maradt álmodozásra, álmodozni jó, serkenti az ember tettvágyát, hogy még mindig nem sikerült.

Lehajtott fejû ember ül a járdán, mellette családanyák gyerekkel és szatyrokkal vonulnak el, nyugdíjasok, szinglik, ránéznek, elhúzzák a szájukat és szánalom nélkül tovább állnak. Egy darabig nézem majd megérintem a vállát és felemeli a fejét. Nem részeg, nem koszos, nem büdös csak a fájdalma nagy. Nem tudom mi történt vele, kit vesztett el vagy kit nem kapott meg de a  szeme nagy lelki sebrõl árulkodott, bannolni kéne, faszba az ilyennel, minek rontja el a rossz kedvével meg a lelki nyomorával az ember napját? Nem kellett kérdeznem tõle semmit, biccentettem és tovább álltam, egyelõre még én is és Õ is emberek vagyunk, ez a közös tulajdonság számomra elég ahhoz, hogy megérintsem a vállát. Nem állt fel, újra lehajtotta a fejét, ez esett jó neki ott és akkor. Nekem is voltak már extrém megnyilvánulásaim, nem hibáztatom, hogy miért nem vonult el a saját szobájába ha magányra vágyik. Valakit okolnia kell a történtekért, de nem talál senkit, ezért odaült, hogy mindenkit okoljon érte. Például téged, aki ezt olvasod. Néha túl nagy fájdalmakat hordozunk, amit nem lehet dallamokba és négysorosokba foglalni, fejet kell hajtani.

Ha egymás mellé állítanám a hisztériázó pár éves gyereket, amelyiknek rázkódott a valaga egy szelet csokoládéért és ezt az embert, amelyik néma csöndben ült.  Ugyanazon a létrán ülnének csak a fájdalom fokozata lenne más. Mindannyian ugyanazon a létrán kapaszkodunk és ha eljön az a pillanat, mikor feladnánk s meghalni volna jó, akkor érdemes lenézni, hogy embereknek mit kell kiállniuk alattunk, miket kell nekik szenvedni és mégis kitartanak. Akkor lehet erõt meríteni ha látod mások küszöbét, ha az ajtón beengednek, be a szobába és leültetnek, kerülj beljebb. Mondják, hogy arról ismerszik meg emberek lelke, hogy ha kopogsz az ajtajukon, akkor miképpen fogadnak. Csak résnyire és egy pislogó szempárt látsz és kurta kérdéseket vagy szélesre tárja az ajtót és beinvitál. Beteg világban elsatnyult lelkû emberek félnek és lakatot tesznek a szívükre, õrlõdnek a saját gondolataik fonalán, nem nyitnak ajtót senkinek. A nagymamám azt mondta nekem utoljára, hogy sok földi jót fiam és becsüld meg magad.
Az Õ fájdalom küszöbe sokkal magasabban járt az enyiménél, tudom, láttam s mégsem adta fel soha. Mint két galamb, sírjukban is egymás mellett fekszenek. Ahogy mesélte nem volt túl szép, a fájdalom szépítette meg nekik, az elszenvedett vereségek, amit kiálltak együtt és végig. Attól szép, hogy együtt és nem adta fel egyik sem, nagyapám pedig elég szótlan ember volt, amolyan magának való, megviselte a háború. Nem az, hogy 5 percet késett a pizza, vagy hogy ha zöldre váltott a lámpa, az elõtted lévõ nem indult azonnal és ráfeküdtél a dudádra. Nekik nem volt mit megnyomni, nem volt hangjelzés. Akár a halak, némán kell tûrni ha a szádba akad a horog.

Idétlen lányok vihognak egy vidéki presszó lépcsõjén és veszettül nyomkodják a telefonjaikat, semmi önbecsülés, odadobnák magukat az elsõnek, aki fizet egy kólát és elregéli az alapot, hogy szép vagy s légy a feleségem, de nem ismerik a férfi hormonháztartás titkát, amelyik az elsõ spricc után alábbhagy, fõleg ha nem kell érte küzdeni. Több lenne a lány és sokkal kevesebb a fiú, hogy éjjelente a bokor takarásában térdelnek és másnap azt sem tudják ki volt az? Egyik ismerõsöm meséli, hogy házibuli, a lány leitta magát és utána azt játszották, hogy levetkõztették meztelenre és mindenki ráhányt a hasára, aki késztetést érzett ilyen jellegû szórakozásra. Na most ehhez kell a szülõ, aki adja a lakását, hogy fiatalok, hagy csináljanak, amit akarnak, kell a szülõ aki elengedi Õket, hogy fiatalok, hagy csináljanak, amit akarnak, ne korlátozzuk Õket és kellett hozzá a fiatal, akinek igénye támadt erre és nem volt aki fültövön vágja és hazáig rugdalja. Mostanában a szülõk is óvatosabbak az atyai pofonnal, mert ha a szomszédnak éppen rinyája van és meglátja, akkor feljelenti hisz magyarok vagyunk. Utána a gyámhatóság meg úgy kérdezi a gyereket, hogy az pont úgy válaszoljon, te meg nézhetsz, mint a légy, elveszik a gyereket tõled, a kiérkezõ rendõr gyomorszájon vág a botjával, hogy köcsög szülõ, a bíró elítél, a börtönbe meg seggbe basznak, hogy kurva anyádért erõszakoskodsz gyerekekkel te vadállat. Szóval csak óvatosan az atyaival, hülye törvényeket hoztak és az most a gyomron hányásnak  kedvez. Egy dolgot lehet tenni, a gyereket meg kell tanítani arra, hogy mi az igazi érték.  De ha te sem tudod, akkor mire taníthatnád meg azon kívül, hogy hagyod hagy csináljon, amit akar?

Nincs kire szavazzak.

[guga]

Continue Sör & Disznó Way 

VI. rész (itt nincs víz, ez az én kutam)

A nõ megvetõen nézett a férfira akárhányszor találkozott vele a lépcsõházban vagy a közeli kis fûszeresnél, de ha a parkban a sétabotjára támaszkodva figyelte a ludakat és elõtte lépdelt el kackiásan, akkor is csak épp egy gúnyos félmosolyra tellett a szája szegletébõl. Nehéz idõszak volt, a gyári munkások tüntettek és az édesapja egyre jobban eladósodott. Az estélyeket sem látogatta már a kastélyban, az új elõadások is egyre érdektelenebbek voltak számára. Közönyös lett az egész világ iránt és elértéktelenedett számára minden, ami elõtt fejet hajtottak a kisasszonyok, az apját látta minden este, hogy keserûség önti el a szívét. Azt a férfit azonban ki nem állhatta, mert a tartása egyenes volt mindig és derûs, soha nem adta fel, látszott rajta, hogy az élet nem törte meg vagy nem mutatta ki. De rendkívül ellenszenves volt számára, egyébként meg nem is ismerte. Látta ahogy a kisasszonyok pukkedliznek elõtte és csillogó szemmel néznek rá ha éppen elõtte haladnak el a parkban, mindegyik várta a pillanatot.
Aztán egy nap mindenkit teherautókra pakoltak és legközelebb már drótok vették körül az ékszerészt, a nádvágót, a lelkészt, a szerelõt, a fûszerest is és ott volt az apja. Fejét a térdére támasztva, az a férfi meg mosolygósan biccentett mindenkinek. Megdöbbent a látványon, hogy miként bírja és ilyen helyzetben, pedig napok óta nem fürdött senki és enni sem kaptak, csönd és hideg, ez meg mosolyog. Elmebeteg, hogy ilyen helyzetben is csak derûsen mosolyog vagy...?
Aztán tisztek jöttek és fegyverekkel és kiválasztottak embereket. Kiderült, hogy szakács a férfi és nõi segédet kerestek mellé. Állt a sorban, eszébe jutott az elõzõ pár nap, hogy akiket tömegesen elkísértek nem jöttek vissza, akkor már inkább a férfi mellé, akit ki nem állhat, veszíteni semmit sem lehet vele. Iparkodva tette fel a kezét és már be is sorolták. Konyhai segéd lett a fõszakács mellett. Eszébe jutott a sok megvetõ gondolat és pillantás, amit eddig érzett iránta ha meglátta. Most pedig keresnie kell a kegyét és engedelmeskednie, de csak így élheti túl. Pukkedli.
Ugye nem fontos elárulnom senkinek sem a nevét?

A nõket 2 dologgal lehet megfogni, ugyanúgy ahogy egy férfihoz a gyomrán át vezet az út, úgy egy nõhöz a lelken vagy a pénzen keresztül. Bármelyiket túladagolod a másikra már immunis lesz. Az a nõ, aki sok pénzt kap az nem reagál a lelki dolgokra és amelyik sok lelki táplálékot kap tõled, az többet nem foglalkozik a pénzzel. Miért is tenné ha már gazdaggá tetted?  Egyensúly pedig nem létezik, mint ahogy nincs élõhalott vagy halottélõ, ugyanúgy nincs lelkileg anyagias vagy anyagiasan lelki.
S hogy melyikre helyezi a hangsúlyt az nagy mértékben tõled függ, te melyiket részesíted elõnyben. Nincs jogod a nõ társadat elítélni, mert te magad vagy, aki ha bármit is adsz azt kapod vissza. Ha anyagias vagy, akkor anyagi dolgokat követel tõled és nem hagy nyugtot számodra és nem elégszik meg, ha lelkies vagy akkor a lelked részévé szeretne válni és egyre többet követel, szerencsére a lélek végtelen s így sosem fogy el. Fõleg ha együtt veszitek a kanyarokat, akkor nem kell magyarázkodni és nem kellemetlen, mert mindkettõ ismeri az íveket, a sodrásokat, a sarat.  Kenyér ettõl függetlenül minden idõben kell, én megértem.

Az ejtõernyõs még a levegõben megsebesült, miután leért elfogták és ellátták a sebét, de kritikus állapotba került és életveszélyes helyzetbe. Vérátömlesztésre volt szüksége és felajánlották neki a néger orvosok. De angol létére nem engedhette meg magának, hogy néger férfi vére csörgedezzen az ereiben. A hazáért és büszkén nézett elõre, nem sok maradt neki hátra, büszkén távozott.

Leszerelés elõtt abban a hangulatban voltam, hogy ha hazaérek Gyulára, akkor az egész város az enyém lesz, hazamegyek, szétpiálom az agyamat és átveszem a hatalmat minden kocsmában, rengeteg energia dúlt bennem. Aztán kiengedtek a laktanya kapuján és stoppolni kezdtem. Nem mentem vonattal vagy busszal, mint a többiek, mert tudtam, hogy szétpiálják az agyukat és minden kocsmában a mennyezetbe lõnek jelképesen, miszerint átvették a hatalmat. Csendben jutottam el Gyulára, hatalmat sem vettem át, köszönni sem köszönt senki, helyemet sem találtam, mennyezetet sem pedig lõhetnékem támadt, elindultam Pestre, azóta itt vagyok és én vagyok a mennyezet.

Szeretnék írni valami személyeset, de úgy hogy ne bántsalak meg, mert legalább én tudom. A többit meg magadnak köszönheted, nincs hova menekülnöd. Fogod magad, megalázkodsz, leéled az életed és ennyi, az én szerepem nem neked jutott. Tudod lélek és test bár egyben van, de össze nem keverhetõ. Amit tõled követelnek azt tõlem nem lehet. Két -féle nõ van, az egyik pénzért sipog, a másik lélekben kitart melletted a végtelenségig, mert lélekben erõs. Ha a pénz elfogy az gyengül meg amelyik pénzen erõsödött, a lélek végtelen.

Már megint az apám a téma: aki felültetett a Czetka oldalkocsis motorjára, elvitt a szegedi könyvvásárba és út közben kivett egy darazsat a sisakom alól, fizetett egy fagylaltot, esõ esetén visszafordult volna, de végül az aranyláncon függõ kastélyt vette meg nekem, mint gyerekmese.
Kis idõ elteltével rákérdezett, hogy éppen hol tartok a könyvben és jeleztem végigolvastam. Õ azt hitte nekem teher és elõvetette, beleolvasott, rákérdezett, de látta egyezik a történet, amit meséltem az ott olvasottakkal. Nem hibáztatom, mert bizalmatlan volt, biztos fontos volt számomra, hogy megjegyezzem s épüljek belõle. A mesék fontosak, legyél testileg vagy lelkileg akár felnõtt, akár gyermek, mindenkit el kell kápráztatni, egyébként kiég, mint a fû ha hosszú ideig nincs esõ. Csak a lélek végtelen és csak az, ami nem kérkedik, hogy mennyije van, hisz végtelen, amit elég egyszer kimondani.

Mostohaapám könyvet rendel, kedvence Kun Béla, lehet venni részletre, hoznak dobozban házhoz vagy 40db könyvet, pedig tanyán lakunk. A fekete-fehér tévé elõtt romániából hozott üveglap, ami emulálja a színes hatást. Egy élmény volt, nem színes, de emulálja, mert már majdnem, elég úgy látni és kiszínesedik. Hozzáértõ kritikusok szerint a fekete-fehér sokatmondóbb, nem kell kiszínezni feleslegesen. De az ember már csak ilyen, mindenkinek van színes ceruzakészlete. Ha meg van használni is kell. Kiszínezzük a szennyeseinket, ami a kosárból kiborul és éppen vendégek, tudod van aki leplezi, tudom s egybõl feltûnik. Pedig gyengébb a harmatnál.

N/A még egyet, ha most kocsmában lennénk akkor jogosan kérném azt a kört, de akár kérem, akár nem, tõlem függetlenül is minden kerek.
Ugye nem fontos elárulnom senkinek sem a nevét?
Ékesen bújj elõ, kõ alatt rejtõzködõ gyerekkorom.



[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Szerkesztette: guga 2005. 08. 26. 21:44 -kor

[guga]

Continue Sör & Disznó Way 

VII.race (Visszhang)


A feleségem nagyszüleinek Szandán ellopták a tyúkjaikat és a libáikat. Ebben a faluban ilyesmi ritkán történik, hisz kis falu, kevesen lakják, mindenki ismer mindenkit. Az öreg köztiszteletnek örvend, kérgesre dolgozta a tenyerét és még 82 éves létére is aktív, hajnalban már az állatokat eteti, közben meg felhajt egy-két pint bort a borvirág kedvéért. Másnap, ahogy híre ment a baromfi tolvajlásnak a szomszédok sorjáztak át hozzájuk és hozták a tojásokat, mert ugye ilyenkor szükségét látja az ember ha nincs, ami tojást tojjon. Volt aki napos csibét vagy már nagyobb csirkét hozott az újrakezdéshez. Magam is szemtanúja voltam egy kukoricatörés alkalmával, hogy kérni sem kellett a szomszédokat, látták, hogy törés van, maguktól jöttek segíteni, falun ez nincs másképp, dolog idõ.

A VI. kerületi házban már több alkalommal is jártam, lakott ott egy ismerõsöm, akit néha felkerestem pár sör kíséretében, zenét hallgattunk, beszélgettünk, vacsoráztunk. Most is effélét beszéltünk meg és éppen a kerékpáromat zártam a körfolyosó rácsához, amikor látom kijönni a két embert a koporsóval és az embereket, ahogy kint ácsorognak és a kezüket a szájuk elé téve néma csendben bámulnak. A gyerekek a lábak között próbálnak teret nyerve képbe kerülni, de gondos atyai, anyai kezek befordítják õket a szoba-konyhás ajtaján. Dohos, poros, fekete lépcsõházak, málló vakolat, mindenbõl árad a nyolcvan év. A falak nyolcvan évesek, a fák az udvaron nyolcvan évesek, a tetõ, a lépcsõ és a néni, aki meghalt. Két hete meghalt, állapította meg az orvos, a szomszédok a szagra figyeltek fel, hogy már rothadt a hulla és az ajtaja elõtt elmenve öklendezett mindenki, dolog idõ.

Volt egy zeneszerzõ az ezernyolcszázas években, akinek a nevét most nem árulom el. Egyszer csak, mikor alkotó kedvében volt és egy hatalmasat smárolt a múzsájával, kipattant a fejébõl egy zenemû, sokáig eljátszott fejben a hangokkal, majd kézbe vette a hegedûjét és eljátszotta. Eljátszotta még egyszer, majd még egyszer és néha finomított rajta, a végén pedig, hogy sírjál, odacsippentett egy felhangot. Aztán elõadta egy lánynak, akiért repesett a szíve, a lány sokáig dúdolta, ízlelgette a hangokat, már ketten dúdolták. Késõbb egy barátjának, akiben megbízott és amaz elismerõen biccentett, hogy ez igen. Egy estély folyamán kisebb közönség elõtt, akik hazafelé eldúdolták fejben még egyszer a hallottakat és otthon elõadták a társalkodó nõknek a dallamokat, a férfiak meg egy pohár bordói mellett idéztek belõle.
Elõttem egy bakelit hanglemez, próbálom feltérképezni az eredetét, hogy ezek a hangok miként kerültek rá és miért. Valaki kigondolta a hangokat 200 évvel ezelõtt és az emberek megõrizték papíron, fejben, szalagon, digitálisan és mivel 6 milliárd ember él a földön, biztos akad olyan, aki éppen akkor dúdolja eme dallamokat, amikor te ezt olvasod.
Akár az Evangélium. Ha egyszer jó hírt mondanak miért nem örülsz?

Lk 7,32
Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.

Ha elmegyünk Szandára a feleségem nagyszüleihez, néha UFO-nak érzem magam. Az öreg kibattyog és átölel, én meg bemegyek és leteszem az asztalra a mobiltelefont, a feleségem bekapcsolja az autó riasztóját, az MP3 lejátszót felteszi a nagyobbik fiam a szekrény tetejére, hogy a kisebbik ne érje el,  a kisebbik pedig a tetris játék után nyökög, amit az anyja elvett tõle és csak is azért kapta meg, hogy útközben legyen mivel lekösse magát. S még nem is soroltam azokat a dolgokat, amiket elõrelátóan direkt nem hoztunk magunkkal, mert nem akartuk az öregeket rémisztgetni vele, meg mire kivesszük és biztonságba helyezzük, addigra lemegy a nap és pakolhatjuk vissza a kocsiba mindet. Itt falun még nem így megy, könnybe lábad a szemed, olyan tehénszarszag árad a szomszédból, ha bortól megittasulva hátramész a kinti budiba, elébb a tyúkokat kell arrébb hessegetni, hogy odaférj és utána még mindig elõtted egy hegy, amelyik visszakiabál ha sóhajtasz egyet a dolog végeztével, a nap is szikrázóan süt és itt lehet élni békében 90 vagy több évet. Az öreg mindig is mondta, hogy a föld az jó dolog, életben tart és lehet tõle battyogni meg átölelni 90 évesen is és Isten meg a bor soha el ne hagyjon, meg ilyenek. Dolog idõ.

A mai emberek tûrõképessége testileg is és lelkileg is nulla. Aki meg elhiszi magáról, hogy tiszta vagy kemény ember az önmagának hazudik. Elég ha rendel egy pizzát és kisül, hogy nincs rajta a megfelelõ feltét és mindjárt hisztérikus roham jön rá, telefonál, nem fizeti ki, vissza küldi.
Az apai nagyapám egyszer megölt egy román katonát, akkor háború volt és vagy Õ vagy amaz, választani kellett, így hát fejbe lõtte. Fagyos idõk voltak akkoriban, egyszer mesélte és az ellátmány is késett, minden alul szervezett volt, neki meg nem volt élelme. Lehet csak valami végzett manager hiányzott az élrõl megfelelõ képesítéssel és öltönyben. Egyszer csak újra arra tévedt, ahol a halott román katona feküdt, már nagyon éhes volt és kiábrándult, az ingerküszöbe nem közelítette meg a pizzáért hisztériázóét. Lehúzta a román katona lábáról a csizmát és a tarisznyájából kivette a fagyott kenyerét és ott a halott katona fölött mohón falni kezdte. Nem akarta visszaküldeni, nem reklamált érte, a teherbíró képessége éppen megfelelõ volt. Mikor látom, hogy valaki a békéért tüntet, mindjárt eszembe jut, hogy egyrészt soha sem volt és soha nem is lesz béke, minden csak idõleges állapot. Annyi értelme van tüntetni a béke mellett, mint az árvizek ellen vagy a hegyek ellen, hogy miért vannak. Az ember jelleme soha nem fog megváltozni, kár ábrándozni, magyar országon ötvenévenként van háború, utoljára 1956-ban. Csak fantázia kérdése, hogy mikor jönnek és kísérnek ki a lakásodból és lõnek tarkón a szomszédaid szeme láttára és elrettentésére. Fegyver van, indulat van, a többi pedig politika.

Magyar a föld alatt.
Román a föld alatt.
Cigány a föld alatt.
Néger a föld alatt.
Vigyázz kocsi, kici olcó kínai a föld alatt.
Arab a föld alatt.
Német a föld alatt.
A sor végén a rátóti legények, szegények, de mind a föld alatt és még hátra vagy te is, aki mindenkit utál. Az öreg mindig is mondta, hogy a föld az jó dolog, életben tart és lehet tõle battyogni meg átölelni 90 évesen is és Isten meg a bor soha el ne hagyjon, meg ilyenek. Dolog idõ.

Ha megfigyeled a gyermekeket és azt, hogy nincsenek elõítéleteik, az sokat segít abban, hogy miként gondolkodj. Nem jó görcsösen ragaszkodni olyan elvekhez, ami hamarosan megdõl, vagy sosem volt igaz. Pedig mindenki azt hiszi neki igaza van. Tanult ember vagy, valahol automatikusan beégett az agyadba, hogy egy lépcsõvel feljebb vagy, pedig:

Tanult ember a föld alatt.

Nem fontos, hogy minden nap erre készülj, de elég ha tudod, hogy senki teremtett embernél nem vagy különb. Nemrég a haverom Böce mesélte, hogy Õ minden nap készül a halálra. Fontos neki, hogy ne legyen mosdatlan és szaros a gatyája, amikor felfektetik a boncasztalra, még halálában is tiszteletre vágyik, mert annyira büszke. Aztán mondtam neki, hogy nem az a lényeg, hanem a kegyelem, hogy eltudja fogadni az ember. Aki nem tudja elfogadni, az adni sem tud. Annak kegyetlen a lelke.

Kegyetlen ember a föld alatt és nincsen sem hangja sem visszhangja.

1Pt 1,24
Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden dicsõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull.





[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[guga]

Continue sör & disznó way utóirat (A szék)

Üljetek le!

Életem leghosszab, legmondanivalóbb, leginstruálóbb, legmenstruálóbb, legkinetikusabb, legcsúcsosabb púposkondenzátorúasabbik mondata pattant ki a fejembõl az elébb. De már elég régen, mert már éppen írom és csak az emlékeimben él. S eszembe jut az a pillanat, amikor réges régen viaskodtam magammal, hogy eszembe jusson vagy ne. Gondold el ha úgy döntök, hogy ne jusson eszembe, akkor ezt most nem olvashatnád. De az egyik énem gyõzött, mint a több millió sperma közül egy, ami átszakította a gátat és mindent elsodorva magával ragadott: engem, s ez most én vagyok. Eddig is én voltam, csak mindenütt ott vagyok, ezért nem találhatott mást, mert az engem az én vagyok és én vagyok itt egyedül én vagyok s néha magamra találok. Olyankor jön a harc, hogy gondoljam e avagy mégse, majd végül az egyik gyõz és ismét magával ragad, de ezt már ismered. S ha nem csak ismered, hanem érted is, akkor olyan vagy, mint én.

Hja, hogy mi volt az, amire gondoltam?

N/A ezt figyeld: Szép vagyok, szék vagyok, tesszék.

Gondoltad volna? Én gondoltam, de nagyot vívódtam magamban, hogy közre adjam avagy sé.

Az a sperma ott és akkor olyan volt, mint az életben egy utolsó gondolat. S utána többé már nem vagy itt. Hanem? Ha nem itt, akkor sehol, de az is van valahol, mert amint kimondod már el is helyezted valahová a fejedben és benne a semmiben lakót. Üresfejû vagy, az üres fejedben van a nincs semmi és abban lakik valaki.

Nem semmi. Hahóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!! Van ott valaki? Vagy éppen halott? S utána mit fog csinálni? Meddig akar ott halasztani, halódni, elodázni és magát halottnak tetetni. Hisz él, ébresztõ, megveregetem a pofiját és most élénkebben kezdesz el figyelni, mert kíváncsi vagy mi lesz, vajon mi fog történni? Hevesebben ver a pulzusod, koncentrálsz és a külvilág megszûnik létezni számodra. Most tényleg rám figyelsz és várod a pillanatot, amikor eme feszült görcsbõl feloldalak, de ez rajtam múlik, rajtam áll. Én döntöm el, hogy mikor oldozlak fel, ha akarom, akkor úgy írok, hogy végig feszült legyél és a szemeid kipattannak a nézéstõl, annyira figyelsz.
De én nem ezért írok, hanem éppen ellenkezõleg, azért hogy lazítsál.

Engedd el magad, engedj el engem is, mert megint magaddal ragadtál. Lehet te vagy Isten és mikor sperma voltam...tudod, magaddal ragadtál. Kiragadtál abból a millióból és most itt vagyok, ezt csak neked köszönhetem, s pont ezért neked írom.

Hahóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!! Van ott valaki? Vagy éppen halott?

Ha Isten vagy, akkor nem lehetsz halott, ha halott lennél, akkor én sem lennék s te sem tudnád ezt olvasni. De most olvasod és ott vagy a túloldalon, mert gondolkodsz rólam s amirõl írok. Harcolsz a fejedben, hogy amit rólam gondolsz az kipattanjon a fejedbõl, gondolkodj róla avagy sem. Mértékeled, hogy melyik helyes, melyik nem, lelkiismeret. Még mindig ketten vagytok? Skizofrén állatok!!!

N/A ezt figyeld: Szép vagyok, szék vagyok, tesszék.
Egyszerûen Isten vagyok, meghajlok elõtted. Nyugi van, látom nagyon figyelsz, de ezt nem azért írtam, hogy ennyire magával ragadjon. Szép dolog az ha az ember pár sor alapján, amit egy másik ember (ember? Hisz olvastad az elõbb.) csak úgy megszületik, sõt nem megszületik, mert már eleve megvolt, eleve újjá születik.

Hisz mondtam hogy ez életem leghosszab, legmondanivalóbb, leginstruálóbb, legmenstruálóbb, legkinetikusabb, legcsúcsosabb púposkondenzátorúasabbik mondata pattant ki a fejembõl az elébb.

Emlékszel még rá? N/A melyik volt? Mondjuk együtt!

N/A ezt figyeld: Szép vagyok, szék vagyok, tesszék.

Istenek vagytok, hja én is. Valakinek meg kell hajolni, fõleg ha Te én vagyok.
Látod a Te nagy betûvel, az én meg kicsi. S mégis én gyõzök feletted, az orrodnál fogva vezetlek.

Hahóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!! Van ott valaki? Vagy éppen halott?

Mindegy, most én vezényelek!

Üljetek le és ébresztõ, térjetek magatokhoz! Én vagyok az Isten!!!!

Félek egyszer ezt nekem is elmondják és én akkor leülök.

Ugye mondtam, hogy a legcsúcsosabb púposkondenzátorúasabbik mondata pattant ki a fejembõl.

Tovább is van mondjam még?

The End.

(De ezt is én írtam

Ha így folytatom ennek sohasem lesz vége.

Tegyél pontot ennek az ügynek a végére. Zárd be a böngészõd, csak így lehet megszabadulni tõlem.

De az is hiába, mert még utána is vagyok, csak te nem olvasol.

Olyan ez, mint a Biblia, aztán egyszer már csak úgy nem leszel.



1Kor 7,31
És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.

Azért egyre megkérnélek, ne érezd úgy, hogy bármit is tanítani akartam, hisz alázatos szolgád vagyok, csak néha gyerekes, tudod, hisz te teremtettél Atyám, ezért írok pont neked, mert nincs kinek, egyedül vagyunk.

Én vagyok s te lettél. Vagyok, aki vagyok.

Bekaphatod!



N/A az elõbbi százas volt.






Mármint a századik hozzászólás. Tudom mire gondolsz. Idõben voltam még igen, de direkt nem szerkesztettem. Nem kell szerkesztgetnem semmit, minden jól van úgy ahogy van, mert én alkotok.
RI/OS R3::

[guga]

"Tehát: honnan tudod, hogy mikor követed Jézus akaratát és mikor a sajátodat?"

Egyáltalán nem kérdeztél hülyeséget, ellenkezõleg, nagyon pontos kérdést tettél fel és nem is könnyû rá válaszolni, de szerencsére van a Biblia, amiben mindenre megtaláljuk a választ. Olyan, mint egy készülékhez adott használati utasítás, a Bibliát Isten a lelkünk számára készítette használati utasítás gyanánt.

Én magam sem szeretem az üres frázisokat, az érvelés érvelés hátán pufogtatásokat, sokkal jobban szeretem az életbõl vett, esetleg saját magam által megélt dolgokat, azok könnyen és egyszerûen érthetõek.

Szerintem kezdõ lépésként vegyünk egy olyan mintát, ahol maga Jézus mutat példát számunkra, hogy nem a saját akaratát követi, hanem Istenét.

--------------
Lk 10,16 
A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
Jn 4,34 
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az õ dolgát elvégezzem.
45. Jn 5,30
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
46. Jn 5,37
A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
48. Jn 6,38
Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.
49. Jn 6,39
Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.
50. Jn 6,40
Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.
51. Jn 6,44
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
52. Jn 6,57
A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.
--------------------------------

Bocs, hogy kicsit többet másoltam be, de fontos. Mindegyik mondatból világosan kiderül, hogy Jézus kinek az akaratát cselekszi. Egyértelmûen nem a sajátját. Ha ezt magamra vonatkoztatom és feltenném Jézusnak a kérdést, hogy akkor én most mit csináljak, akkor ezt válaszolná:

Mt 16,24 
Ekkor monda Jézus az õ tanítványainak: Ha valaki jõni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

De van egy furcsa dolog, Péter a Bibliában tett egy kijelentést Jézus felé:

Mt 26,35 
Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.

Erre Jézus azt felelte, hogy:

Mt 26,34 
Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielõtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.

-----------------------------------------------------

Jézus hazudott volna? Péter szerette volna Õt követni és megfogadta, hogy a halálig követi. Ember szempontjából nézve ez egy nagyon szép gondolatnak látszódhat, de Isten elutasítja. Mert Péter Péterként kívánta követni Jézust a saját maga akaratából és ez magában hordozta a bukás veszélyét.

Jézus azt kívánta Pétertõl, hogy tagadja meg magát és Péter szívében Jézus királyként tudta volna Õt szolgálni. Ha Péter lelkében Jézus ül a trónon és az Õ akaratát követi, akkor lehetetlen elbuknia, hiába szól ellene bármi, hiába van a halál torkában, Isten végig mellette van és vigyáz rá. Ezért utasította el Pétert Jézus.

-----------------------------------------------------

Egy másik helyen Jézus maga szólítja fel az egyik tanítványát, hogy kövesse Õt:

Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az õ halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de elõbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.

És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
--------------------------------------------------

Az egyik nagyon fontos dolog, hogy most Jézus akaratáról van szó. Kérte, hogy kövesse Õt az egyik tanítványa. Jézusnak nem csak akarata van, hanem hatalma is, hogy ha valakit elküld, akkor az el is végezze a dolgát bukás nélkül. Emberi szempontból teljes mértékben egyetértek a tanítvánnyal, akinek éppen elhunyt az édesapja, hogy szerette volna illendõen eltemetni és végsõ búcsút venni tõle. De ezt a dolgot, hogy kövess engem, nem a sarki fûszeres kérte, hanem minden élõ és holt embernek a tulajdonosa, minden valaha élt és élõ emberi lélek birtokosa. Nagyon könnyen nyomonkövethetõ, hogy a tanítvány a saját akaratát szerette volna követni. S még egy ami nagyon fontos, hogy Jézus úgy fogalmazott, hogy  "Hadd temessék el a halottak az õ halottaikat". Ugye senki sem hiszi azt, hogy abban a faluban mindenki meghalt egy betegség  miatt és egyedül a tanítvány maradt életben? Majd Jézus viccesen odaszólt, hogy hagyjad majd a hullák elföldelik a hullákat, inkább menjünk szaporítsunk egy kis veknit meg halat az jobb mulatság :DDD

Jézus halottaknak nevezte az embereket.

Ahhoz, hogy ezt megértsük nem kell kétségbe esni, a választ szintén a Biblia adja meg:


Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók fõembere:

Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.

Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.

Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?

Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.

A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.

Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.

-----------------------------------------------------

Nikodémus éjjel ment Jézushoz. Nikodémus egy volt az akkori fõpapok közül, aki sokkal jobban félt az emberek megvetésétõl és kirekesztésétõl, mint sem fontosabbnak tartotta volna Jézus kegyelmét. Egyszerûen csak kíváncsi volt, de szégyelte az emberek elõtt Jézust és azt, hogy hozzá ment.

Lk 10,16 
A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.

-----------------------------------------------------

Azok az emberek abban a faluban, ahol a tanítványa is élt még nem kaptak üdvösséget, nem kaptak kegyelmet. Ezért nevezte Jézus õket halottaknak. Mint, ahogy én belerúgok egy halott emberbe és az nem reagál, lélekben ugyanígy van,  Jézus nem tud beköltözni annak az embernek a szívébe, aki a saját maga akaratát cselekszi és csak a testének él.

Mt 5,3 
Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.

Ezt az igét általában megvetésbõl szokták az emberek emlegetni, pedig nagyon komoly, sokminden van mögötte. Ugyanis kit nevezünk lelki szegénynek? A könnyebb megértés végett elõbb közelítsük meg a test alapján. Ha valaki testi szempontból gazdag, akkor biztos van gyönyörû háza, szép autója, csinos felesége és finom eledelek az asztalán, szép ruhák a szekrényében és mindenki irigyeli Õt, mert mindezek tetejében még a bankszámlája is kifogyhatatlan.

Aki testileg szegény, az egyszobásban lakik, suzukival jár vagy az sincs neki, 2db nadrág a szekrényben és egy pár szelet felvágott a hûtõben, bankszámlája sincsen.

Az elõzõ embernek, aki mindenben dúskál, nagyon nehezen lehetne adni 10dkg olasz felvágottat, mert rögtön azt kérdezné milyen márka és kibontaná, szagolgatná, fínyálgatná majd visszaadná, hogy ezt inkább add oda annak, akinek nem tellik jobbra ennél. Ha egy autóval szeretnéd meglepni Õt hasonlóképpen járnál. Ha ruhát szeretnél neki adni, hogy legyen mit felvennie, akkor fellapozná a divatszalonok lapjait, hogy vajon említett név e vagy sosem hallottak róla.

Annak az embernek viszont, akinek üres a hûtõje, bátran adhatsz egy kis ételt, mert rendkívül hálás lesz érte, a ruháért is és az autóról nem is beszélve.

Isten azt mondja a Bibliában, hogy boldogok a lelki szegények. Nyilván boldogok, mert nekik könnyen lehet adni és mindenért hálásak. Ha valaki hálás, akkor pedig az ember annál szívesebben ad számára.  Isten is így viszonyul hozzánk emberekhez.

Az az ember, aki lelkileg szegény, annak az sincs a lelkében, hogy követlek uram  és az sem, hogy hagy menjek el eltemetni. Isten azt az embert nevezi boldog embernek, aki:

Jak 5,12 
Mindeneknek elõtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.

A válasz mindig egyszerû, Isten nem kétértelmû. Ha Jézus kér valamit, hogy tegyük meg, akkor bátran rábízhatjuk magunkat hisz nem a mi akaratunk, tehát 100% hogy véghezvihetjük. Nyugodtan mondhatjuk bármire, hogy igen uram.

Ha Jézus valamit nem kér tõlünk, de az emberek megkövetelik, bátran figyelmen kívül hagyhatjuk, akármilyen veszélyesnek is tûnhet és mondhatjuk a nemet. Köszönöm nem, mert ez nem Jézus akarata, Jézus nem kérte tõlem hogy megtegyem, ezért nem is támogatja.
---------------------------------------------------

Ha én most elutaznék Bukarestebe az ott élõ lelkészhez, aki vezeti az ottani gyülekezetünket, akkor mindenféleképpen rá kellene hagyatkoznom, az Õ helyismeretére és hiába mondanám neki az egyik utcasarkon, hogy köszi innen már boldogulok nem így lenne. Nem jártam még Bukarestben soha, ezért szükségem van egy vezetõre és ha az ottani lelkész felajánlja a segítségét, hogy amíg ott tartózkodom velem lesz, akkor én nagyon hálás leszek érte és könnyen s gyorsan elõrehaladok minden dolgomban.

Isten ezt mondja a Bibliában:

Péld 3,5 
Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Képzeljük el mi lenne ha Bukarestbe utaznék és a lelkész ajánlására így reagálnék, hogy köszönöm nem boldogulok én magamtól is, ha lehet ne légy a terhemre, ne zaklassál az állandó útmutatásaiddal, mert idegesít.
Aztán a magam értelmére támaszkodva a nyakamba venném a várost. A lelkész meg mindvégig mögöttem jönne észrevétlenül és itt is ott is ciccegne, amikor rossz buszra szállok vagy órákig a térképet bújnám, hogy erre kellett volna, ott van a szemed elõtt nem látod? De nem merne elõjönni, mert tartana attól, hogy megint elutasítanám és lekiabálnám, hogy már megint itt lábatlankodsz?

-----------------------------------------------------------

Elnézést ha hosszúra nyúlt és sok emészthetetlen Bibliai idézetet tartalmazott.

[guga]

Idézet

Ezt írta Asshur

Ezzel most kicsit összezavartál...jól értem,azt mondod,a szabad akarat lényegében annyit jelent,hogy hagyatkozhatunk a saját értelmünkre,ha úgy látjuk jónak,vagy követjük az Úr akaratát,mint a birkák a pásztor akaratát a legelõn?
Ha csak Jahve útja a helyes,mi végre adta nekünk a választás lehetõségét?
Hisz Õ maga mondja,hogy ne hagyatkozzunk a saját értelmünkre...
És ki vitatkozna azzal,amit a Mindenható mond?

Nem ismerem sem a korodat, sem az élethelyzetedet, sõt azt sem tudom fiú vagy vagy lány :DDD ezért joggal tételezhetjük fel, hogy irányodban nem vagyok elfogult.

Elõször testi szempontból vázolom neked. Te egész eddigi életed folyamán a legjobb képességed szerint, a legjobb tudásod alapján, a kínálkozó lehetõségek közül mindig a jobbnak ígérkezõt választva jutottál el idáig. Hangsúlyozom nem tudom milyen helyzetben vagy, de nyilván, mint minden embernek neked is vannak problémáid. De tegyük fel, hogy holnap reggel elõáll egy ember és egy csapásra elintézi az összes problémádat. Kifizeti a tartozásaidat, befejezi a hosszú évek vagy hónapok óta húzódó ügyeidet, meggyógyítja a betegségeidet és leveszi az összes terhet a válladról. Utána azt mondja, hogy a piramis játék elvét követve ezt te is megtudod tenni másokkal, s nem kell tenned mást, mint követni az Õ tanításait és aszerint élni, ahogy Õ javasolja, ugyanis ha így teszel, akkor ezer százalékos a siker és hamarosan te is problémamegoldóvá válsz a problémáktól szenvedõ helyett.

Ez emberi szempontból úgy értelmezhetõ, hogy eddigi legjobb tudásodra támaszkodva és önmagadban bízva, amit elértél azt hirtelen kidobod az ablakon, mert elértéktelenedett számodra, hisz láttál valamit, megtapasztaltál valamit és rögtön rájöttél, hogy sokkal érdemesebb Õt követni és neki hálát adni.

Csak egy rövid és egyszerû példa. Én számítástechnikai alkatrészekkel kereskedek. Sokan ismernek és sokan megkeresnek személyesen. Elõfordul, hogy némelyeknek nincs elég pénze és ártatlan arcal elém állnak, megkérnek, hogy hagy vigyék el az áhított videókártyát vagy a nagyobb processzort, esetleg kölcsönkérnek egy alkatrészt egy hétre a lanpartyhoz, hogy hamarosan hozzák.

De 90%-ban már akkor a szemembe hazudnak, amikor elõttem ülve elõadják a történeteiket. Semmi más nem vezérli õket, mint az önzõ céljaik. Gyorsabb videókártyáktól és nagyobb MHz-ektõl várják a boldogságot. Ideig óráig repes a szívük ha látják a pörgõ fps-eket és már rég megfeledkeztek rólam és a nekem tett ígéretrõl, hogy pár nap és hozom a pénzt, csak egy hét és hozom az alkatrészt.

Amikor elõttem ülnek a széken és hazudnak, mint a vízfolyás még nem láthatok bele a lelkükbe. Eltudják rejteni elõttem a gondolataikat és elérhetik azt, hogy megbízzam bennük. De Istent nem tudják becsapni. Isten pontosan ismeri a szívük minden egyes gondolatát. Ezért írja azt a Biblia, hogy:

Péld 3,5 
Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Ha ezt az igét követve hallgatnám a velem szemben ülõ embereket, akkor mielõtt kölcsönadnám az alkatrészt vagy adnék egy kis haladékot a fizetésre és egyébb kedvezményekre, amikre éppen rábeszélnek. Elõtte elkéne olvasnom a Bibliában azt, hogy Isten mit mond az emberekrõl. Milyenek az emberek valójában?

Rm 3,23 
Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül.

Ha ezt az igét követve válaszolnék nekik, akkor megspórolhattam volna magamnak soktízezer forintot, amit soha nem hoztak már vissza. Megspórolhattam volna magamnak sokezer forint telefonszámlát is, amit csak azért kellett eltelefonálnom, hogy a megígért és soha be nem tartott ígéreteket bevasaljam. Megspórolhattam volna sok órát magamnak és a magyarázkodások helyett, amiket a telefonon keresztül hallgatnom kellett, meg a hebegések helyett olvashattam volna a Bibliát.

Isten már kijelentette a Bibliában, hogy:

Péld 26,25 
Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
Ézs 3,1 
Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetõ õ?
Jer 17,5
Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az õ szíve!

--------------------------------

Minden esetben, amikor az ember a saját becsületéért pedálozik emberek elõtt és minden percét azzal tölti, hogy emberektõl dicsõséget és megbecsülést nyerjen, bebizonyítsa hogy Õ mennyire becsületes ember és erkölcsileg kifogástalan életet él, sõt mások számára követendõ s minõségi életet, ami irigylésre méltó. Akkor Isten mindig elérak egy olyan akadályt, amiben a magában bízó és dicsõségre váró ember elbotlik, hogy utána legyen lehetõsége arra, hogy Isten becsületét, Isten bölcsességét, Isten dicsõségét hirdesse, ami valóban követhetõ és ha azt választjuk, akkor nincs lehetõség a bukásra, mert amit Isten cselekszik értünk az valóban megmarad és akkor fáradtság nélkül nyerhetünk emberektõl megbecsülést és tisztességet, mert maga Isten járja ki nekünk elõttünk az utat.

Elég ha a Bibliában élt életek közül József példáját vesszük. Õ minden esetben félredobta a maga értelmét és Isten értelmét választotta. Bár eleinte minden amellett szólt, hogy jobb ha idejekorán feladja, mert a testvérei megakarták ölni, bedobták egy kiszáradt kútba a sivatag közepén, majd végül mégis inkább haszonért eladták rabszolgának. Majd ártatlanul börtönbe került és a cellatársai is becsapták, akiknek segített, mert megígérték neki, hogy szólnak a Fáraónak az érdekében, hogy ártatlanul van bebörtönözve. De amint kitették a lábukat elfelejtkeztek Józsefrõl és mentek az önzõ érdekeik után. Jogosan gondolhatta volna magában József, hogy nem érdemes hallgatnia Istenre, mert ha így cselekszik, akkor bizony ez lesz a vége. Ki bírná ki közülünk ezt a helyzetet? Ki olyan erõs lelkileg, hogy még ebben a helyzetben is Istenhez imádkozzon kegyelemért és ne inkább átkozza Õt, hogy látod mit tettek velem a szemeid elõtt és  Te meg hagyod, holott az egész világ ellenem fordult. De Isten nem felejtkezett el Józsefrõl. József Isten szívében már akkor is király volt, amikor a testvérei bedobták a kútba, amikor Potifár felesége csábította majd hamisan megvádolta, pedig akkor még csak rabszolga volt. Ha Potifár felesége akkor Egyiptom vezetõ emberét látta volna benne, akkor lekellett volna borulnia elõtte.
Ahhoz, hogy József bölcs és szelíd ember tudjon maradni és Isten szíve szerint, Isten bölcsessége szerint tudja kormányozni egyiptomot, muszáj volt neki mindent átélnie.

[guga]

Idézet

Ezt írta vivo:

Nem szeretnék úgy járni, mint Péter, hogy csak a saját elgondolásom alapján követem õt. Viszont, ahogy én olvasom a teremtést történetet, az egészen máshogy szól, mint amit általában kiolvsanak belõle az emberek. A legfontosabb külömbség, hogy szerintem még nem zárult le a teremtés, hanem ez csak a ''mai nap'' azaz a 6. nap végén fog megtörténni, és az újjászületés Jézus eljövetelével zárja le a 7. nap elején. Így a 7, nap egyben az örökkévalóság.

Ezt az olvasatomat évek óta próbálom ütköztetni a Bibliával, amit teljes egészében elfogadok, mint Isten ihletett útmutatóját az emberek számára. De eddig nem találtam olyan részt, ami ezt megcáfolta volna, sõt számos rész így lett nekem egyértelmûbb.

Arra kérnélek, ha idõd engedi vesd össze a #2580-ban leírtakat az Írással és írd meg a véleményedet.

Üdv! Elolvastam a hozzászólásodat és azt kell, hogy mondjam jobb ha nem merülök bele sem te, sem én a fejtegetésekbe. Ennek rendkívül egyszerû az oka. Pusztán elméleti tudásunkat csiszolgathatnánk és élesíthetgetnénk, amivel egy kvízjáték során biztos nagy sikereket érnénk el, de az életben gyakorlatilag semmire sem tudnánk használni.

Vegyünk egy egyszerû példát: hétfõn nehéz helyzetbe kerülsz, megbetegszel súlyosan, vagy kilátástalan anyagi helyzet áll elõ, ami miatt elkeseredett leszel, nem szólsz senkihez, magadba fordulsz és legszívesebben kimenekülnél a világból is, el a föld túloldalára, hogy azok a problémák, amik itt nehezednek a lelkedre, ne gyötörjenek és szabadulnál. S útközben a föld túloldala felé magadban mormognál néhány zsolozsmát és mellé eszedbe jutna, hogy vajon hatodik nap vagy hetedik? Vajon befejezte a teremtést vagy még váérat magára? Mit jelent a negyedik nap? Miért így és miért úgy? S akkor nem megnyugvást lelnél az igékben és kiutat, hanem újabb kételyeket, újabb kérdéseket.

Isten azért adta az embereknek a Bibliát, hogy megnyugvást leljenek benne és a problémáikra megoldást. Az ott vázolt emberek történetei nem történelmi események, hanem minták és megélt élethelyzetek, ami alapján mi is könnyen kiigazodhatunk az emberek között.

Azzal kezdeném, hogy bármilyen problémával is találtad magad szemben, bármilyen élethelyzet állt elõ, azt számodra Isten engedte. Ezért Õ vállalja is a felelõsséget érte. Bármilyen nehéznek és megoldhatatlannak tûnik, nem azért adta, hogy küszködj vele, épp ellenkezõleg. Isten a nagyon nehéz problémákat nem azért adja az embereknek, hogy azt Õk egyedül megoldják és egyre ügyesebbek legyenek és büszkébbek, hanem azért adódnak súlyos helyzetek, hogy azok álltal könnyebben tudjunk fordulni Istenhez kegyelemért. Ha számomra egy probléma megoldhatatlannak tûnik és van két lehetõségem, hogy erre vagy arra de egyik sem válik be, akkor biztos lehetek benne, hogy Istennél van egy negyedik, egy ötödik és mivel Isten végtelen így a megoldások sora is számtalan, ezért mondja Isten, hogy ne önmagamban bízzak és ne a saját értelmemre hagyatkozzak.

Ahogy írtad is valóban a Bibliában soha nem az a lényeg, hogy szó szerint olvassunk el mindent.
Ha már a teremtés könyvébõl vettél példákat és arra voltál kíváncsi, akkor maradjunk annál.

-------------------------------------------
Mózes I. könyve 1. rész

1.
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.
És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.
4.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.


Mivel Isten lélek így minden esetben lelki tartalmat hordoz egy egy ige, mindig a saját lelkünkrõl van benne szó. A szimbólumrendszereket értelmezni felesleges dolog addig, amíg az ember nem rendelkezik kellõ tapasztalattal. Ugyanis könnyen válhatunk annak az áldozatává, hogy valaki feltesz egy kérdést, amire Õ pontosan tudja a választ, mi pedig bizonytalanok vagyunk, de büszkeségbõl inkább odaírunk valami badarságot és utána azzal kell szembesülnünk, hogy amit írtunk az nem állja meg a helyét és utána felesleges vitákba torkollik az egész. Ez odáig vezethet, hogy aki a vitát megnyerte az diadalittasan távozik és tovább pátyolgatja az egóját és egyre magabiztosabb lesz, gyakorlatilag nem tudja  használni a felhalmozott tudását, életképtelen, de arra tökéletesen megfelel, hogy egy éppen csírázó hitet a végletekig összetörjön és végleg elbizonytalanítson. Szóval nem a minél magasabb tudás a cél és nem az, hogy okosok legyünk. Ezt csak az emberek várják el és tanítják így. Ha Isten csak az okos embereket szeretné, akkor a Bibliában minden egyes fejezet után ott lenne a vizsgaanyag és a tesztkérdések is. No meg ha a mennyországba csak a legokosabbak mehetnének be, akkor helybõl hazugság lenne ez az ige is:

1Kor 1,28 
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:

Visszatérve a teremtés könyvéhez:

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

Mit jelenthet ez? Valóban csak egy történet akarna lenni?

A hangsúly ezen van "kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén". Az elõbb írtam, hogy minden esetben lelki tartalmat hordoz, mivel Isten lélek. Ezért a szimbólumrendszer, amit használ a mi lelkünket ábrázolja. Azokról az emberekrõl van szó, akik még nem kaptak üdvösséget és Isten nélkül élik az életüket. Akik arra a bizonyos elsõ napra várnak. Minden ember lelke, akiében bûn van az kietlen és puszta. Bár sokan élnek olyan életet, amire egyesek csettintenek a nyelvükkel, hogy ez igen ez már döfi, mert elhúz az utcán egy hatalmas csillogó autóval és utánafordulunk s megirigyeljük.  Isten is utánafordul de nem azért, hogy megcsodálja, hanem azon munkálkodik, hogy annak az ebernek is eljöjjön az életében az elsõ nap. Tudja meg Õ is, hogy ki volt Jézus, hogy eltöröltettek a bûnei és bátran Isten elé tudjon állni ha kimegy a lélek a testébõl és ne az legyen a vége, hogy Istentõl távol kelljen élnie a végtelenben, ahol setétség vala a mélység színén. Egyszer azt mondta a lelkészünk, hogy sokan használják a pokol szót, de nincsenek tisztában azzal, hogy az milyen  borzasztó hely. Nem azért mert folyamatosan ég az olthatatlan tûz, hanem azért mert ott nincs Isten.

És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.

Jézus azt vallja magáról, hogy én vagyok a világ világossága.

Rólunk üdvözült emberekrõl pedig így ír a Biblia:

Mt 5,13 
Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.

Mt 5,14 
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.

Mt 10,20 
Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.

Ez utóbbi pedig arról is szól egyben, amirõl már volt szó, hogy "aki engem akar követni, az tagadja meg magát" Ha nem tagadom meg önmagamat, akkor mindig rólam van szó ha megjelentem magam az emberek felé és erre azt mondja Isten, hogy képmutató vagyok. Ugyanis minden esetben saját magam a legfontosabb és azt nyújtom mindenkinek.
Sokszor lehet hallani a médiákban és akár az utcákon is a mai korunk mételyét, légy önmagad, ne törõdj semmivel, az a fontos hogy önmagadat add, legyen színes a világ és attól szép, hogy minden ember más, az viszi elõre a világot.

Jézus pedig pont az ellenkezõjét kéri tõlem, hogy tagadjam meg önmagam. Érthetõ, hisz ha a lelkemben nem Zvolenszi Zoltán van és nem arról teszek bizonyságot, akkor üres a lelkem, azaz lelkileg szegény vagyok, mert nincs ott semmi. Addig, amíg Jézus nem tesz oda valamit, addig hiába kérdeznétek csak bámulnék bambán. De ha megüresítem magamat és megtagadom önmagam, akkor:

"nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. "

Jézus azt kéri tõlem, hogy a lelkemben minél kevesebb helyet szorítsak magamnak, Õ királyként szeretne helyetfoglalni a lelkemben és királyként szeretne engem szolgálni , azon a trónon ahol eddig én ültem, most Õ szeretne ülni, hogy minél kisebb legyek.

Cserébe pedig ezt kínálja:

Lk 9,48 
És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.

Azt kevesen tudják, hogy Pál Apostol neve nem Pál volt eredetileg, hanem Saulus, ami héber nyelven azt jelenti nagy. Saulus nem ismerte Istent és minden erejével azon munkálkodott, hogy megfogja a Krisztus tanítványait és megölesse õket, nagyon sok alkalommal vett részt emberölésben és sokak életét megkeserítette. De Isten mindezek ellenére megkegyelmezett neki és utána már így valott magáról Pál:

1Kor 15,9 
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.

Pál (Paulus) azt jelenti a héber nyelvben, hogy kicsi. Ezt pedig a köznyelv úgy ismeri, hogy pálfordulás. Isten azt szeretné ha minden ember életében bekövetkezne ez a pálfordulás, azon munkálkodik, hogy világosság költözzön a szívünkbe és Isten bölcsessége, hogy az alapján tudjunk élni.

Továbbmenve a teremtés könyvébe:


Isten ha a lelkemre néz, akkor ha rám tekint Zvolenszki Zoltánra, akkor azt mondja:

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

De ha ott sokkal több Isten igéjét talál a saját gondolataim helyett, akkor azt mondja:

És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.

Erre mondják azt, hogy kiválasztott vagyok. Sokan félreértelmezik, mert azt hiszik van valami különleges képességem, amit mások nem tudnak és Isten ezért engem kiválasztott. Hát persze, teszik hozzá könnyû neked, mert te kiválasztott vagy, neked minden sikerülhet az életben.

Ez így van, Isten minden olyan embert kiválaszt magának, aki megtagadja önmagát és nem e világ tanítását követi, mert bár csalóka és vonzó és ki tud ellenállni a kísértésnek hisz könnyebb mindig választani a szemünk elõtt felbukkanó jó lehetõségeket, de Isten azt mondja, hogy:

1.  1Kor 7,31 
És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.
2. 1Jn 2,17
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Ebben a világban azoknak az embereknek van Isten szempontjából a legnehezebb sorsuk, akik jólétben és problémamentesen élnek. Mert nekik hiába szeretne Isten kegyelmet adni, segítséget nyújtani, nem fogadnák el tõle. Minek, hisz minden rendben van, nem szenvednek hiányt semmiben, ezért nincs is szükségük Istenre.
Az emberek sopánkodnak, hogy nincs pénz, nincs ruha, nincs étel, nincs bútor, nincs autó, nincs ez, nincs az. Rengeteg nincset lehetne felsorolni. Én akkor vagyok a legjobban kétségbeesve ha nincs Isten. Mert jóllehet nekem is vannak problémáim, mint másoknak, de legalább azzal tisztában vagyok  hogy ha Istenhez fordulok a problémámmal kegyelemért, akkor azt a kegyelmet meg is kapom és Isten maga fog munkálkodni azon, hogy a problémám elháruljon.

"
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl."

Ennek az a folytatása, hogy:

26.
És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.

Ahhoz, hogy valaki át tudjon menni a sötétségbõl a világosságba Jézusra van szüksége. Jézus azt tanítja, hogy:

Jn 14,6 
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

--------------------------------------------

Végezetül, hogy egy kicsit engedjek a szimbólumrendszer utáni olthatatlan kíváncsiságodnak, írok egy kicsit arról is:

1 azaz az elsõ nap vagy az egyes szám . A szentháromság mindegyik tagja az Atya, a Fiú és a Szentlélek az 1-es számot kapta. Én vagyok az Alfa és az Omega.  Isten egyszer így szólt Mózeshez:

2Móz 3,14 
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.

Ezért tud teremteni olyat is, ami nincs vagy aki nincs. Bocs, hogy így tömören fogalmazok, de mindegyikrõl lehetne beszélni még órákat.

Évekkel ezelõtt pontosan tudtam, hogy mit jelent a kettes és mit a hármas szám, de mivel nem erre/ilyesmire fordítok kellõ figyelmet így sajna elfelejtettem, de fel van írva úgyhogy késõbb ha fontos elõkeresem.

A 4-es az büntetés, teher, nélkülözés és ítélet.

400 évig voltak egyiptomban, 40 évig vándoroltak a pusztában, nem sorolom tovább. Bárhola a Bibliában találkozol a négyes, negyvenes, négyszázas szimbólummal, az mind Isten ítélete.

Az 5-ös a kegyelem. Rögtön ugye az elszenvedett büntetés után kegyelmet ad. Akkor teremtette a madarakat és a halakat. A halak mindig árral szemben úsznak, a madarak minden akadályt átrepülnek. Özönvíz után csak a halak és a madarak maradtak meg, rajtuk kívül minden élõlény elpusztult, ami nem a bárkában volt. A bárka pedig Jézus jelképe. Ha Jézus Krusztusban benne vagy, akkor mentesülsz Isten ítélete alól és kegyelemben részesülsz.

A hatos az ember száma, az embert a hatodik napon teremtette. Érdekes ha összeadod a 6+1 az 7 azaz tökéletes, az a nyugalom napja.

A 666 pedig a szentháromság tagadása, ami 111.

15.
És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,
16.
Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17.
És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18.
Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

A 666 az IBM által kifejlesztett vonalkódrendszer, amivel jelenleg is kereskedünk. A vonalkód elsõ, középsõ és utolsó szára a hatos számnak felel meg.

Minden ember fog kapni a kézfejére vagy a homlokára egy pecsétet (Hand, Forehead) hogy így tudják növelni a biztonságot és ezáltal elvetik Isten gondviselését.

Mivel az ember nem bízik Istenben, így azt sem tudja elhinni, hogy Isten megtudja Õt õrízni, tud rá vigyázni stb.

Vajon a pápának miért van szüksége testõrökre és pápamobilra ha Õrá Isten vigyáz és Õ Isten földi helytartója? Miért a vatikán gondoskodik a saját maga biztonságáról? Miért az a sok felhalmozott arany? Sok-sok érdekes kérdés. Pedig Jézus azt mondta, amikor elküldte a tanítványait, hogy :

7.
Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.
8.
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket ûzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
9.
Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
10.
Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az õ táplálékára.
11.


Na befejezem, mert nagyon hosszúra sikeredett.

[guga]

Ezt a gépet nem tõlünk vásárolták :Ð