[guga]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2007. jan. 26., péntek - 22:02

Jaj, hát elcsapta a hasát valamivel szegény,
veled még sosem fordult elõ?  :Ð

Másik? 

Egyszer a budapesti ifjúsági kórussal Miskolcon voltunk énekelni egy templomban. Utána elmentünk étkezni egy önkiszolgáló étterem jellegû izébe. Arra nem emlékszem mit ettem csak a hatására. A templom mellõl indult vissza a busz. Gyönyörû környék, sehol egy bokor és rengeteg ember s a fele személyesen is ismer, közülük néhányan közeli ismerõseim. Én meg állok ott összeszorított térddel, izzadok és lázasan jár az agyam, pattanásig feszül az ideg. Görcsöl a gyomrom és járom körbe a magas templomot, végül találtam rajta egy ajtót és az nyitva volt. Elõtte már mérlegeltem és gondolkodtam rajta meg latolgattam az esélyeket, hogy melyik lenne kínosabb, beengedni a nadrágba úgy, hogy nincs nálam másik váltás ruha és elegendõ pénz se, hogy másikat vegyek, vagy kölcsönkérjek és valaki elmegy venni, amíg valahol megtisztálkodom és vár addig mindenki a buszon. Vagy megkockáztatni azt, hogy végigfosom a templom oldalát mindenki szeme láttára majd gyermekies mosollyal az arcomon, amolyan mindenki hülye stílusban felállok, mint aki jól végezte dolgát és ülök a buszon nagy nyugodtan. Legfeljebb, akik közelebbrõl ismernek majd odajönnek megkérdezni, hogy mi volt ez és nekik elmondom.
De inkább nektek mondom el. Benyitottam és ott volt a pap egy  kisebb helységben, ültek az asztalnál ketten, egy valószínûleg gyászoló nõvel, mert feketében volt és eléggé megtört ábrázattal, kisírt szemmel. Én meg rájuk rontottam, hogy segítsen azonnal, merre van egy wc?
Itt van csak forduljon balra, felmegy egy félkört a lépcsõn, elfordul balra és megy vagy négy lépést. Ki van írva, hogy wc, csak vigyázzon a villanykapcsolóval, mert eltört a fedele, feszültség van benne. Szóval csak mindig balra, balra.
Én meg mondom sürgetõleg, hogy igeeeeeen, igeeeeeeen és szedem a lábaimat görcsösen iszkolva, a nadrágomat már elõre kigomboltam és nehezen nyílt ki az ajtó, de azt a felszabadulást, az leírhatatlan. Megúsztam egy kínos esetet. A kórusvezetõ mit sem sejtett az egészbõl, csak terelgette az embereket a buszba én meg a wc-n vonyítottam. A hanghatásokat nem részletezem, de elég annyi, hogy biztosan tudtam hallanak mindent. A pap és a gyászoló nõ. Lehúztam, felöltöztem és már éppen léptem volna ki, nyikorgott az ajtó és siettem volna a többiekhez a buszba, mert tuti csak rám vártak.
Amikor megint rám jött. Mint a vízcsapból a víz, úgy jött ki belõlem csavarodva és fröcsögve. Pedig a pap is és a gyászoló nõ is hallotta, ahogy lehúztam és kimentem az ajtón. Mikor már úgy éreztem nincs tovább, akkor felálltam de nem öltöztem fel félve attól, hogy megint jön. Álltam vagy két percig, de lehet hogy öt is volt.
Közben a pap és a gyászoló nõ csak azt hallották, hogy megint lehúztam de nem nyikorog az ajtó. Egyszerûen nem mertem felöltözni, álltam ott ledermedten, hogy most mi lesz velem? Megint latolgattam, hogy legfeljebb újabb kínos találkozás és szemkontaktus a pappal és a gyászoló nõvel, majd megköszönöm és rohanok a buszhoz és ha még elõtte újra rámjönne, mielõtt felszállok hát visszaszaladok, hisz ismerem már a járást, kicsit rontok a nívómon, de sebaj, inkább, mint hogy annyi ember szeme láttára összecsináljam magam vagy ami még rosszabb a falra. Ki tudja melyik lett volna rosszabb?
De térjünk vissza a mába. Egyelõre jegesre dermedt háttal álltam a wc-ben és kezem a nadrágomon, hogy felhúzzam, de nem mertem. Tartottam tõle, hogy újra elkap a görcs és megnyitják a vízcsapot. Egyik ismerõsöm szokta mondogatni, hogy úgy ment, mint ha a seggemen pisiltem volna.

Aztán döntöttem, felöltöztem, kiléptem a nyikorgó ajtón és megindultam a lépcsõ felé jobbra a lejtõn. Mindjárt odaérek, biztos hallják a lépteimet és már felnéznek, várják, hogy megjelenek a fordulóba, mint a nap sztárja, akinek megszaladt.
Uram nagyon köszönöm, mondtam a papnak, roppant kínos ez nekem de nagyon hálás vagyok. Valami rosszat ettem egy étkezdébe a mûsor után és begörcsölt a gyomrom. Láttam mindkettõn megértettek és nem megvetettek, hanem sajnálkoztak rajtam.

Hazafelé az úton végig aludtam. Feltettem a térdem az elõttem ülõ támlájára és arra gondoltam ha zavarja, akkor elmagyarázom neki, hogy mit úszott meg és örüljön neki, hogy nem kell két órát várakoznia rám itt a buszon, mert én az utcán összecsináltam magam.
De lehet elõfordulhatott volna az is, hogy ott hagynak a fenébe :Ð hja hát így jártál, szevasz nekünk megy a buszunk. Akkor inkább a fal mellé csinálok. Igen ám de kétszer? Hisz az elõbb is visszamentem és nyikorgott megint az ajtó, azok meg ketten egymásra néztek :confused:
Gondold el hogy mindenki szeme láttára letolod és azok a hangok jaj. Aztán felállsz s mikor mindenki a keze elé kapta a száját, akkor te újra vissza a fal mellé. Kéne egy olyan csuklya ilyenkor, mint amikor akasztani visznek. A hasmenés egy halálos ítélet, mérhetetlenül irigylem azokat az embereket, akiknek székrekedésük van, na azok nyugodtan ülnek a buszon és várnak napokig mire látják hasznát az életnek. Az igazgyöngy is a salakanyag betokozódása. Ezt is azért írtam le, hogy aranyba véssem. Pont ma beszéltünk a semsiben Madonnáról, hogy abban a nõben van spiritusz. Bármihez nyúl van stílusa és az emberek vevõk rá. Ha lassú számot ad elõ, ha táncol hevesen, ha csak áll némán, ha hirtelen hátat fordít, ha csápol mind jó, még ha leülne szarni is nyilvánosan, még azt is profin adná elõ és jól jönne ki belõle.

A Kukoricás Zsolti barátom (pattogatott kukoricát árul), hogy ment a haverjával Székesfehérvárra és a srácnak már nagyon kellett pisilni. Megálltak bent a városban a fõtéren, mert már nem bírta tovább és mivel nem volt sehol egy tereptárgy, így egy széles útjelzõ tábla elé állt. Ugyan eltakarta a fejét, de nyaktól lefelé jól látszott, ahogy megkönnyebbült. Biztos zavarban lett volna ha Õ is látja, hogy mások is látják. Van olyan ismerõsöm, aki nyilvános helyen nem tud pisilni, fõleg ha mások is látják. Inkább hazamegy, hazaviszi még ha fáj is. Pont Õ mesélte nemrég, hogy felment hozzá egy fiatal pár és vittek neki egy alkatrészt, amit megvett tõlük és a csaj, ahogy belépett rögtön azt kérdezte, hogy elmehetne e wc-re? Anyádért nem otthon szarod ki magad, gondolta magában, legalábbis így adta elõ nekem utólag, de azért betessékelte a wc-re és mondta neki, hogy vigyázzon mert lejár az ülõke. A wc a fürdõszobában volt és az ajtón homályos ablaküveg, a lány sziluettje látszódott. Ahogy letolta és leült, hozzá a zajok még ha homályosan is. Ott állt a barátja a lánynak és kínosan vigyorgott, az ismerõsöm, aki házigazda volt nem könnyítette meg a srác dolgát, inkább kínosan hallgatott, hogy kihallatszódjanak a hangok.

Apósom meséli, hogy Õk a mai napig felhangosítják a Kossuth rádiót a konyhában, mielõtt elmennek wc-re.

[guga]

Dugós film


BENNETEK, a szélessávú kapcsolat, már tudatalattitól.
Ha netszolgáltató lennék, akkor egyszerûen benNETek lennék.

Fura érzés visszanézni ezt a filmet, a kisebbik fiam Benjámin rajong érte. Esténként lefekvés elõtt mindig szalad hozzám, hogy apa nézzünk filmet, kérdezem melyiket, hát a dugósat és rötyög hozzá.
Az történt, hogy Benjámin már egy hete nem megy oviba egy kisebb mûtét miatt. Van neki varrt sebe két helyen és pihennie kell, így ha a nejem délelõtt tanít, akkor én vigyázok rá, már ahogy a munkám engedi. Mert ha valaki jön hozzám, akkor rohangálok ki be, hol a mûhelyben vagyok, hol futok be a lakásba megnézni, hogy nem e esett el és most ott fekszik, mert beverte a fejét vagy valami. Nem szeretem ha nem hallom, mert nem tudok figyelni senkire sem a munkámra. Az a jó ha csörömpöl vagy dobálja a legót és hozzá zajong, akkor hallom hogy minden rendben van. De ha valami lefoglalja és csak forgatja a kezébe, hogy ez mi ez. Felméri, megjegyzi az illatát, a színét a tapintását, hogy milyen hideg vagy éppen meleg. A hangját ahogy leteszi és elraktározza az agya.
Mondom a nejem tanít közben én az ágyon fekszem és nézem a híradót, meg kapcsolgatom a tv adókat. Van vagy harminc, de soha nem találok semmi nézhetõt, nehéz eset vagyok. De azért képes vagyok ilyenkor 1-2 órát feküdni a tv elõtt. Benjámin számítógépezik vagy valamit épít, elvan a tv zajára, néha felfigyel érdeklõdve ha állatot lát a tv-ben.
De most nem ez volt, Benjamin nyaggatott, hogy apa gyere nézd ezt, nézd azt, kérek enni, vagy éppen kimegy pisilni. Szóval nem hagyott nyugtot, tehernek éreztem felkelni a tv elõl. Aztán erõt vettem magamon és gyere fiam a konyhába játszunk egyet. Beállítottam a kamerát, a konyhaasztalra raktam egy terítõt és eldugtam alá egy olyan tárgyat, amit már ismer. Vagy látta, használta, érintette. S néha becsaptam, kétszer, háromszor eldugtam ugyanazt és lestem a reakcióit. Õ végig nagyon jól szórakozott és nevetett, de én jobban. S azon hogy meglepõdtem, ahogy megpróbált beazonosítani egy olyan tárgyat, amit minden nap lát, hogy használunk, de nem tudja mi a neve, csak azt hogy mit csinálunk vele.

Vagy, amikor mérgesen, indulatosan rám néz egy pillanatra és eszébe jut rögtön, hogy ez csak egy játék hát az döglesztõ.
Az a helyzet, hogy egymással is kéne játszanunk néha ilyen játékot. Nem kell egymást ismernünk hozzá, csak leülünk egymással szemben és találd ki mire gondolok, ha meg ismersz régóta, akkor benned is vagyok. A szavaim, a hangom, az arcom, a mosolyom s ha szigorú vagyok, akkor is, de ha haragszunk is egymásra, csak egy pillanatra, tudjuk hogy csak játék.
Az éveken át hordott harag beteggé tesz, látom a rokonaimon.

Szóval játszok a Bendzsóval én úgy hívom Õt. Esetlenül kilóg a hasamon a póló, de így a jó, nem képmutató, könnyebb vele azonosulni.
Már bántam, hogy nem terveztem a filmet elõre és nem készítettem ki a tárgyakat elõre, felírva a behordási sorrendet egy cetlire, gördülékenyebb lett volna, de így hogy spontán találtam ki mindent esetlen. Olyan kis egyszerû, de a fiam rajon érte és Apa azt a dugós filmet és vigyorogva várja, közben meséli hogy mit lát és bár tudja elõre mi jön, mégis a magasba emeli mindkét kezét és visong, hogy Apa vicces volt.

Szerintem ez egyáltalán nem vicces dolog, néha le kell ülni velük viccelõdni.
Olyankor egy kis részem benne marad s felhasználja ha felnõ, lehet kemény világ lesz de csak elõveszi, rám gondol, erre a filmre, segít neki túlélni.

Egyszer gyerekkoromban feküdtem este az ágyon, behunytam a szemem és megpróbáltam elképzelni magamban, hogy milyen érintése van a szekrénynek. Hideg, fémes, lakkozott és gömbölyded az éle, képzeletben végigsimítottam.
Vajon milyen lehet a széna, a szalmakazal, amit esténként a tehenek alá hordok. Aztán nem vsak a tapintását éreztem magamban, hanem az illatát és a hangját, ahogy húzom ki villával és szórom szét a tehenek lába alá. Még azt is éreztem, ahogy a villát a saját lábamba döföm a gumicsizmán keresztül és anyám szalad, hogy mi történt veled fiam. Egész éjjel lüktetett, másnap orvos, tetanusz. Két hétig otthon voltam. Pont tavasz, minden illatozott és döngicséltek a méhek minden fákon.
Felkavaró élmény a tavasz, pont ahogy kezdõdik. Tudod a sejtjeiddel, hogy vége a télnek. Szivárog a víz a fagyott talajból, szivárog a könny a fagyott lelkekbõl.

Na találd ki mire gondoltam?

A szívhez szól és öt betû. Nem, nem hegedû, mert az hat betû.

Hú, nagyon hosszú film :Ð kb. 180mb.

[guga]

Istent kisbetûvel, naggyal a nevedet

Istent, mint nem létezõ fogalom nevét kisbetûvel leírni helytelen, hisz annak ellenére, hogy nem létezik, arra találták ki hogy uralkodjon rajtad.
Jogosan gondolod magadban, hogy ha nem létezik Isten, akkor úgy írod, ahogy akarod és nem szolgálsz neki, te vagy az úr.
Megveted azokat az embereket, akik térdre hullanak egy nem létezõ Isten elõtt? Mit gondolsz egy olyan emberrõl, aki nem lévén segítség úgy fohászkodik magában, hogy Istenem segíts. Annak az a név csupa nagybetû, nem csak az I. Le sem merné írni, szájára is csak félelembõl veszi, mert az az utolsó reménysége, már mindent megpróbált, sok pénzbe került.

10 éves koromban szerelmes voltam a Rimba Ildibe. Bearanyozta a napomat ha együtt utazhattunk a dobozi buszon, ott álltam végig mellette, a többi tanyasi srác vele együtt vihogott és csapkodták a térdüket, de rám még csak nem is nézett. Aztán beköszöntött a tél és elõkerültek a szánkók. Mindenki átment a Lukucz Pistáékhoz szánkózni, mert az õ szenes dombjuk volt a legnagyobb. Nekem nem volt szánkóm. Egy szalmakazalról letépett nylon darabbal csúsztam le 4 méter magasból. A fagyos brikettben egy hajtû kanyat és az alján még ott a melorációs árok jégbe fagyva. Visítoztunk, ahogy leértünk az aljába, onnan a gödörbe és át a jegen a túlsó partra. A Rimba Ildi is ott volt, de én nylon darabbal nem keltettem fel a figyelmét, voltak ott méretes szánkók.

Aztán látomásom volt, láttam a jövõt, ahogy 2007-ben ülök a gép elõtt és írom ezt, hogy ma sincs másképp. Mercedes, bõrülés, vastag buxa és megnyílnak a nõi szívek, rabul ejtik õket.

A Rimba Ildibõl hamar kiszerettem, csak csalódni tudtam benne. De sebeimet nyalogatni nem volt idõ, mert színre lépett az egyik szomszéd nõ és feledtette a fájdalmakat. Vittem neki csokit is a dobozi buszhoz, aztán megjött. Felszálltunk és hozzám is szólt, beszélt hozzám, mosolygott és belopta magát a szívembe, egyszer otthon is hagytam a táskát és szaladtam vissza. Mindig vágyódó szívvel néztem utána, ahogy leszállt a varrodánál és bement dolgozni.
De Õ is belémtaposott a galád. Egyszer hazafelé a buszon ültem és már messzirõl láttam, ahogy Õ és egy férfi várták a buszt, megölelték egymást és puszi is volt. Nem tudtam róluk levenni a szemem, belém égett a látvány, mint a billog és elhatároztam többet nem szólok hozzá. Errõl Õ valószínûleg a mai napig nem tud, ha csak el nem mondjátok neki vagy ha olvassa. Na innen írom, hogy szia. Megoldódott a szerelmi válság, túléltelek, mert jött a Tóth Hajni.
Iskolában volt ünnepség és kaptunk csokit, szólt a zene és felkért lassúzni.
Érted, Õ engem. A karjaiba omlottam és szorongattam. Végre egy nõ az életemben, beérett a bizonyítási vágyam. Próbáltam felhívni magunkra a figyelmet, hogy mindenki lássa. Látjátok egy nõ van a kezeim között, lassúzunk, átölelem a derekát és egyre lejjebb. Forogtunk és szédültünk, meleg, mit meleg, langyos és örökkön tartó hõmérsékletek, éreztem a bõrét, a zenét. Akkor még Halász Judit is csak lány volt és zúzta a gitárt.
Akkor este életemben elõször boldog voltam, még a macis sajtot is nekiadtam, meg próbáltam elkérni mástól, hogy a kedvében járjak de nem adták.
Igen kollégisták voltunk, tudom hogy nem kérdezted. Mivel én tanyasi gyerek voltam s a szüleim nem értek rá foglalkozni velem, beadtak egy kollégiumba, csak hétvégén mehettem haza. Közben Õk elváltak, én meg nem tudtam hová legyek. Mentem Anyámhoz, de az uszított Apám ellen, Apám meg közben elköltözött valami nõhöz a Hajós utcába. Másik hétvégén megtaláltam és utána mentem. Örültek nekem, Apám is és az új anyám, délután elvittek fagyizni.
Este véletlenül összetörtem egy asztali lámpát, játszottam és levertem.
Aztán hallottam a nõt perelni Apámmal, hogy nekem ide ilyen gyerek nem kell.
Apám még aznap éjjel otthagyta a nõt és az utcán nevettünk már késõ este, és közben fogta a kezem, hogy dögöljön meg az ilyen és nevettünk. Akkoriban nem volt neki más csak én. Hosszú idõre ketten maradtunk. Elvitt kirándulni motorral. Megálltunk, mert darázs ment a sisakom alá és megcsípett. Apám sietve kapkodott. Lecsatolta a sisakot, megnyálazta az ujját és dörzsölte a sebet, aztán egy nagyot köpött az ujjára és erõsen rányomta. De rendbe jött.
Éreztem, hogy törõdik velem, még ha le is köpött, jólesett.

Apa? Nem létezõ fogalom, pedig térdre hullnék elõtte.
Mindig siet, mindig dolga van, mindig dolgozni kell. A telefont is úgy veszi fel, fiam most dolgozok. Õ az a fajta ember, aki felemeli a két kezét, hogy amíg ezeket látom és meglengeti...én ebben bízok. A végén egy nagy betû, de az Elején is, mégis csak az Apám, Zvolenszki István, még ha ritkán is látom. Istent ki látta, elõtte térdre ki állna, vagy arra vár, hogy darázs menjen a vaskalap alá? Aztán jön Isten és megnyálazza a sebet, dörzsöli.
A napokban beszélgettem a fiammal pont, hogy mennyire utálja, mikor koszos az arca és a nyálammal próbálom eltüntetni róla, én is rányomom a z ujjam és dörzsölöm, õ meg kapja el a fejét.
A kutya mindig nyalja a sebét és a kicsinyét, mindent azzal gyógyít, kutyaharapást is, vagy szõrével? Mi a szösz? Vagy nagy betû?

Köpök rá.

Ez 22,7
Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.

[guga]

Ha választhatnál Isten és a pénz között?

Tudom, hogy nincs Isten, de azért csak egy pillanatra gondolj bele ha mégis van, nem kell elhinni, tényleg nem térítgetni akarlak meg minden, csak mint okos ember vedd számításba hogy „elméletileg” de szigorúan csak, mint egy lehetõség a sok közül, szóval nem lehet kizárni.
Szóval ha biztosan tudod róla, hogy létezik, de csak elméletileg, akkor százalékosan arányítva mennyi esélyt adnál annak, hogy inkább akkora mennyiségû pénzre vágynál, mint amennyit Istenbõl magadba fogadhatnál?

Nos jól gondold meg, képzeld el mennyi mindent vehetnél. Pont ma láttam a híradóban, hogy az usában egy idõs veterán nyert 250 millió dollárt a lottón. Kicsit nehézkesen vánszorogtak be a stúdióba, de sikerült és öregesen, csak mosolyogva ingatták a fejüket, de örültek.
Azt hiszem én még tudnék ugrálni ha velem közölnék, csápolnék és körberohangálnék mindenkit magamhoz ölelve, Atya ég, egy szempillantás alatt megoldódott minden problémám, mármint ami pénzen megvehetõ és helyette a csúcsra emelkedtem, a csúcsosok között is, akik úgy érzik fejutottak én közülük is kimagaslok, gondold el tényleg, 1 másodperc alatt mint ha rakétából lõttek volna ki, mindenki fölé emelkedsz és eljutsz a fellegek fölé, elragadtatás.

Hamarosan bekövetkezik, a Bibliai események közül kronológiailag ez a következõ. Hisz Jeruzsálem újra van, a harmadik nap hajnalán feltámadott.
S amikor újjászületett, ugyanazon a napon feltalálták a chipet. Ha nem hiszed nézz utána. Mára meg minden tiszta vonalkód lett, minden beazonosítható egyenként, személyenként, csak be kell táplálni. Pakolod ki a szalagra és csipog minden egyes darabnál. Voltál már ideges, mert 600 -féle papírt hordasz magadnál az ügyeid elintézéséhez? Személyi igazolvány, lakcím kártya, jogosítány, bankkártya, születési anyakönyv, véradó igazolvány, TAJ kártya (nekem valamiért két -féle is van, egy kék meg egy khaki színû, adókártya,egy belépõ, bérlet, névjegykártya, telefonkártya, aláírási címpéldány és bélyegzõ (én legalábbis mindig magamnál tartom), tagsági, kötelezõ biztosítás és egy nyomtatvány ha baj van, de van nálad pénz is, amivel megvásárolhatod a rendõrt, aki megbüntet ha valamelyiket otthon felejtetted.

17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

Mondom minden tiszta vonalkód. Mennyivel egyszerûbb lenne ha a kezeden lenne egy azonosító és akkor nem kell bemutatkozni, nem kell névjegykártya, odatartod a kézfejed a  futószalagra, egyet pittyen és nem kell számolgatnod a pénzt vagy rejtegetned, hogy ne lássák mennyi van nálad, nehogy valaki meglássa és kövessen, de még a bankkártyával sem kell feltartanod a sort, hogy kérsz egy számlát és túrni, tûrni a bélyegzõt.
Vedd fel a fenevad bélyegét magadra és az életed tökéletes és nyomon követhetõ lesz, nincs mitõl félned többé, tudják hol jársz, vigyáznak rád.
Csak egy pittyenés az egész, egy apró pillanat, amennyi alatt lehet nyerni 250 millió dollárt.
Itt vagyunk ezen a kerek bolygón és falakat húzunk magunk köré, hogy ne lássuk egymást, bevackoljuk a pénzt a falaink közé és felhalmozzuk, csináljunk belõle egy kupacot és üljünk rá, mindenki más kizárt dolog.

Elragadó állapot, micsoda kényelem, benzinkúton is csak odatartod a mancsod és a számládról olvassa le, el sem hagyhatod, a bélyeg az kötelez. Bárhova mész biztonságban vagy, mert nincs otthon hagyott útlevél, vagy nincs nálam pénz éppen és bajban vagy, hisz meg vagy bélyegezve és elég csak azt felmutatnod, helyben vagyunk, mindjárt tudják, hogy ki vagy, kivel állnak szemben.

Képmutató!

Én próbálok nem az lenni, próbálok minél õszintébb lenni és elismerni, hogy nincs mit mutogatnom magamból, nem vagyok egy Isten, de Istent megmutathatom, mármint ha érdekel, nem kell benne hinni, de teljesen nem lehet kizárni a létezését. Okos vagy te, pontosan tudod, ezért nem hiszel benne.
Én sem, de félek hogy igaz, ezért kicsit óvatosabban fogalmazok, nehézkesebben, vánszorgósabban, öregesen, s csak mosolyogva ingatom a fejem, de örülök.

Tudod kiket sajnálok? Az öt szûzet, aki itt maradt. Elragadó állapot.

Máté Evangyélioma 25. rész
1.
Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé.
2.
Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
3.
A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat;
4.
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben.
5.
Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
6.
Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe!
7.
Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az õ lámpásaikat.
8.
A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9.
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendõ nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
10.
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a võlegény; és a kik készen valának, bemenének õ vele a menyegzõbe, és bezáraték az ajtó.
11.
Késõbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
12.
Õ pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
13.
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ.

Van olyan ember, aki abban a hitben, hogy templomba jár és el nem marad, no meg tegyük hozzá szórt már a perselybe és gondosan számon tartja mennyit tett, mekkora a tét. Szóval Õ is tudja és számol vele, számít rá.
Azzal nyugtatja magát, hogy hisz Istenben, így minden rendben, hisz készen a mennyország, neki van fent tartva, nem ennek a sok erkölcstelen embernek. De biztos nem olvastál róla, hogy:

Lk 5,31
És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Biztos te is találkoztál már olyan emberrel, akirõl azt gondoltad, hogy végtelenül képmutató. Folyvást dicsekszik, hogy egyházi iskolába járatja a gyerekét, szõrnyûlködik, hogy milyen világban élünk és gondosan eldugja a pénzét s a fõztjét ha vendégségbe mégy. Kb. ilyen egy hívõ, aki azt mondja vallásos és Jézus neve hallatán extázisba esik, a földre hullik vagy táncikál és körbe rohangálja a drága pénzen bérelt termet.
Jogos az érzésed, hogy Isten ezeket az embereket akarja? Ezekkel képzelte el az öröklétet? Persze, hogy nem de nekik is megbocsájt, az Õ bûneiket is eltörölte, csak Õk nem hisznek benne. Pontosabban nem abban az Istenben hisznek, aki ezt mondja, hanem kitaláltak egyet. Egy olyat, ami azt nézi jó szemmel ha a mellkasukat döngölik, hogy bûnösök vagyunk. Erõlködnek, hogy mindenki szemében erkölcsös embereknek tûnjenek, ezért hajlandóak fizetni is, hogy jobb színben tüntessék fel õket, adakoznak.
Jézusos pólót hordanak vagy éppen fekete leplet, ami beborítja a sötét, bûntõl megterhelt szívét, mindegy is. Nehéz.

Csak nekem van könnyû dolgom, az én szívem tiszta, meg tudom mutatni, hogy Jézus mit tett, pedig nem vagyok egy Isten, csak a gyermeke. Isten fia, bennem van, akkora részben, amekkora a földön a legnagyobb nyeremény.

45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
46. A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.

Valamint:

Mt 6,20
Hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Jak 5,3
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tûz. Kincset gyûjtöttetek az utolsó napokban!

Szeretnék csinálni egy filmet, egy üzenetet, miszerint már nem kell hinni Istenben, az már nem segít. S ha azt látod, hogy húzhatsz egy sorszámot, akkor menekülj, ne tartsd oda a kezed. Ez egy utolsó utáni szívhez szóló ének, fájdalmas dal, hogy Jézus eljött másodszor is de te itt maradtál, ez egy palack posta.
Az akinek van füle hallásra az hallja már érvényét vesztette, most éppen az jön, hogy:

12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.

Elragadó állapot, csak tiszta szívûeknek, bûnteleneknek, igaz embereknek, Istent keresõ embereknek. Nemrég hallottam imádkozni halkan egy embert, hogy Istenem adj pénzt. Eszébe nem jutott volna, hogy magát Istent kérje, belõle egy darabot, hogy belõle egy rész legyen köztünk, de vele egy.
Hogy megismerjük.

Kell a névjegykártyám?

[guga]

A HWSW fórum kiskapui


Még az elõzõ fórummotornál nyitottam egy topikot a bolhán, ami egy fórum bug miatt nem jelent meg, viszont nekem megvolt a linkje és eleinte csak egyedül szóltam hozzá, up-oltam sûrûn is vihogtam magamban :Ð
a de mondom ez így nem lesz jó, magánzárka feelingje volt, elküldtem néhány megbízható csendestársnak, mint Ücsüküé, gabibácsi, meg még sokan mások és lett belõle õrültek háza. Sajnos törlõdött azóta a topik, pedig jót mulattunk, mert még Krinyó sem látta, max. ha a szerverre ránézett volna, de nem biztos, hogy rájött volna.
Aztán én voltam az elsõ ember, aki megtréfálta kedvenceit a kilépés linkkel. Eleinte jókat röhögtünk rajta és azt vettük észre, hogy használják mások is, de nem tréfából és egyre nagyobb terhet jelent az embereknek, szóvá teszik. Azóta vétségnek számít és talán büntetik.

Azonban most megtaláltam megint egy kiskaput. Egyelõre nem árulom el mi az, de hamarosan sokan emlegetni fogják a nevem :Ð
Nyugi, semmi komoly, csak egy kis csínytevés

Kétfelé szakad a fórum. Valaki azt kérdezi majd tõlem, hogy miért ez a kedvenc topikom, mások pedig azt, hogy miért nem :confused:

Szerkesztette: guga 2007. 01. 31. 22:12 -kor

[guga]

Puningolás, a PC mint drog.

Tuning, anti tuning, ezek már olyan mély értelmet nyertek, mint a melyik volt elõbb tyúktojás.
Mindkét oldalnak vannak fanatikus hívei.
Hogy igazságos legyek most a valóságban is feldobok egy pénzérmét (fej vagy írás alapon), hogy melyikkel kezdjem a mesét. Ha fej, akkor tuning.

Az jött ki :Ð nem véletlen
Pedig én fanatikus tuning ellenes vagyok. Van mibõl kiindulnom. A tuning érzése olyan, mint egy drog. Van aki tud vele élni és a legjobbat hozza ki belõle. De az esetek túlnyomó többségében a drogos kórházba kerül. Én meg az orvos vagyok.

Beszéljünk a tuningról, arról az esetrõl, amikor bejön hozzám egy tuningos. Szerinte minden rendbe ment, egészen addig, amíg ki nem fagyott. Itt is van két eset. Tehetõs tuningos és legatyásodott. Mindenféle pénzfeldobás nélkül a legatyásodott tuningossal kezdem, mert abból van több. Fos, szénné púposodott Codegen, Acorp, Vargáné, Mercury, Sky Hawk, Pan Star, Vulcano, és még sorolhatnám, hogy micsoda átbaszás ház. Alaplap. P4, de már  sd ramos, mert ha a legatyásodott tuningoson múlna, akkor megvenné a még edo ramost.
A szabadgondolkodásúak élbõl rambuszost hajtanak, motor, motor, de nem ugyanaz a rizszabáló, mint a tied, hanem höri-höri-hörli dévidzon
Természetesen szarrá porosodott Maxtor vinyó és szigszalag van a molexen, hogy ne csússzon ki belõle, kontaktos a lelkem. A porcicák félresöprése után veszed észre, hogy egy alaplapi kondi púpos, aztán még egy, meg az is, hát persze a táp. Mindenki így jár, aki nagy áruházban vesz gépet. Aztán nem elég, hogy zajos a ventilátor és önálló életet él, mint egy éppen távolodó autó hangja, de mindig ott van, folyamatosan távolodik és zörög a ház oldallapja is kicsit (tegyük hozzá).
Volt olyan gép, hogy kinyitottam és volt benne cigaretta csikk, meg szénné aszalódott csirkecomb, elég zanzás állapotban. Aztán kis adag lekvár odasziruposodva. Foltok kitudja mitõl? A helyes megfejtõk között teljes képernyõs pornókép, de anyád meg ne tudja, halkítsd le jól és hunyorogj, fordulj a fal felé, álmodozz magasabb efesbérõl.
A kedvencem az, amelyik este iszik, rendesen bepiál, helyére teszi a dolgokat, alaposan bezabál és teli gyomorral de magas vérnyomással vörösödik a feje, ráadásul tudatlanul, mert csak az indulatokat keresi, arra hajt. Olvas Õ is, de mint a krokodil, néha szétcsap maga körül, pedig a krokodil is csak egy gyík, de gyíkok között a legnagyobb.
Aztán behozza, leteszi az asztalra és sorolja, hogy ez van az van amaz van, álljak vigyázba. Néha kékül, reset után megy de csak kifagy. Kérdezem bizonytalanul, hogy esetleg tuning? Hát adtam neki rendesen és közben jókat röhög, ahogy elõadja,. Beléptem a bios-ba, mondja. A fejedben lépkedek, del. Most a valóságban is belépek, tudod ahogy az elõbb a pénzérmét.
Ha fej, akkor belépek. Jófej vagy? Vagy nem az jött ki? Dobjak fel még egyszer? :Ð

Na már bent is vagyok.

Azt mondja, hogy idõ. Általában beszoktam állítani. Elõrelátó vagyok mióta egy ügyfelem visszahozta a gépét, hogy bizonyos weboldalakra nem tud belépni, biztos rossz a gép. Aztán én is a homlokomhoz csaptam, hogy áhh a pontos idõ, biztos az lesz. Némelyik szerver blokkolja a belépést ha nem egyezik az idõ.

Szóval egyeztessünk órát. Nálam pálcika, pálcika, kisszék, hóember.

11:48, nemsokára éjfél.

Aztán megint vihog hozzá, hogy bírja ez, eddig nem volt gond, de holnapra kész legyen ám és beígér két sört, majd elrobog.

A tehetõsebb tuningosra is van példa. Tudod az, amikor megjelenik és nem ábrándozik. Bemegy és megveszi. Elõtte azért alaposan rákészül, mert nem szeret semmit a véletlenre bízni, szereti tudni merre hány méter, vagy mi a dörgés, még vihar idején sem fél, igazi ragadozó jellem.
Bejön hozzám a szervizbe, leül, sõt mit leül, átveszi a terepet, onnantól övé az irányítás, én meg a bábos és megrántok egy madzagot akkor nevet, egyet kicsit jobban és akkor megdöbben, húzok egyet még rajta és elkomolyodik, rájön hogy van Isten, megérti, felfogja. Mint az elõzõ este a mágneshez rakott csavarhúzó, hogy másnap ha dolgozom és a kezemben tartom, ne essen le a csavar, ne essen be a házba, ne okozzon zárlatot, mint a csavar a húzóhoz, úgy kötõdik hozzám, pedig a mágnes nem én vagyok.  Hahó, pofozom, pofozom és végre kinyitja a szemét. Felfogja, hogy jé külvilág, a  lámpa fénye zavarja a szemét, hunyorog. Jó napot, én az orvos vagyok, nem, nem a mágnes. Jól érzi magát? S már zakatol , hogy az a rohadt szemét, legszívesebben kitépném a szívét. Komolyan mondom ha az utcán találkoznánk nagyon megruháznám. Köcsög fless, a kis surmó elégedetten ül a gép elõtt és cibálja a cerkáját, hogy milyen ûber gépe van. Fórumtalálkozóra is úgy megy, hogy van hova leülni, isszák a szavát, s néznek rá, mint egy szoborra hogy tényleg s hogy sikerült elérni? Na figyelj és akkor mint apa a hülye gyerekéhez belekezd, tudod van a bios és ott beállítod a tuningot. Aztán hatásszünet. Kivár, mindenki várja az axe hatást, hogy mindjárt az ölébe hull egy nõ. De helyette kinyitja a szemét, kicsit hunyorog, mert bántja a szemét. A monitoron egy pornókép, kivan nagyítva, teljes képernyõs és a hang levéve, hogy a szülei ne hallják a másik szobában.

Szóval tehetõs és a legnagyobbat veszi mindenbõl, ami kapható és utána nekiáll tuningolni. Mondjuk meg kell hagyni nem az a primitív, hanem elõtte alaposan körbejárja mit hozhat ki belõle. Aztán megteszi. Belövi magát és béke van a lelkében, a legnagyobb efesbé és zavarja a flessében, hogy nem az övé a legnagyobb. Mert jön neki egy ilyen gyorsan elmúló fless, hogy ül a srác a gép elõtt és élvezi a helyzetet, úgy ír, úgy fogalmaz, mint a csúcsragadozó, de fele arányban Isten, hisz magában és tudja, hogy vannak hívei, ezért ül a gép elé.
Miközben mondja, meséli neke kidagadnak az erek a nyakán, indulatos. Nekem tetszik, ahogy Õ tuningol, mert megveszi a legnagyobbat, profi módjára ül elé, mert már ismeri és megteszi. Tuningol rajta és elégedetten hátradõl, mint az oroszlán a lakoma után és élvezi a napfényt, a nyelve kilóg és elernyülve liheg, a két szemfoga közt a nyelve. Nem szokott villogni vele, hogy mit ért el, nem mondja senkinek, nem olvassa a fejére, nem oktatja ki, nem nézi le, megérti, hogy nem mindenkinek lehet. Van benne empátia. Olyan, mint egy szerény ám de nagy tudású keleti mester, aki barátian, kellemesen forgolódik közöttünk és kedélyesen mosolyog, de ha baj van, akkor kézben tartja a helyzetet és megmutatja az igazi arcát, csúcsragadozó.
Nem rossz fless.

Holnap majd azokról írok, akik soha nem tuningolnak, Õk is két csoportot alkotnak.

Szerkesztette: guga 2007. 02. 02. 22:49 -kor

[guga]

Az antituningot hirdetem, térj meg!

Nem szoktam összerakni LGA775-ös gépeket. Amíg a 478-as foglalatot használta az Intel, addig abból építettem gépeket. AMD-t csak külön kérésre. Nem magam miatt, hanem a vevõk miatt. Volt olyan idõszakom, hogy hetente hoztak vissza gépet, mert elromlott. Aztán kiderült, hogy azért, mert belebabrált, levette az oldallapot és a processzorról a hûtõt. Szerette volna megnézni, hogy milyen processzort tettem bele, mert a számlán Barton 2500+ szerepelt a gép meg 1833MHz-et jelzett a tesztek alatt s nem értette. A cpu hûtõjét azonban véletlenül fordítva rakta vissza és lesarkazta a processzort. Megijedt, hogy most mi lesz, egyáltalán lehetett e volna belenyúlnia, vagy ugrott a garancia. Én nem szoktam matricázni a gépeket, hogy ha sérült, akkor nem vállalom.
A saját tulajdona és a felelõssége is, mint jelen esetben. Megúszta egy Barton árával, mert azt fizetnie kellett. Miután megelégeltem, hogy többen így jártak és bizalmatlanságból belenéztek a gépbe, elhatároztam hogy nulla darab AMD-s gépet fogok összerakni. Nem volt kedvem elmagyarázni a telefonon keresztüli dühös vevõnek, hogy az tényleg 2500-ös és csak azért írja ki, csak azért mutat 1833MHz-et, mert és akkor hosszasan magyarázhattam néha a saját számlámra.
Ennyi.
Használok Intelt, ott a 2400 az annyi, nem mutat kevesebbet vagy többet. Ha belebabrál a gépbe, akkor sem fogja lesarkazni, mert azt nem lehet, de minek is babrálna bele ha egyszer az annyi, amennyi. Nincs oka gyanakodni.

A 478-at közben lecserélték LGA775-re és sokan kérdezgették tõlem, hogy akkor most ez a P5? Eleinte gond nélkül ment minden, raktunk össze néhány irodai gépet és úgy a 10. táján az egyik lap nem indult. Irodába csak Asrock lapot. Hogy miért azt majd késõbb. De nem indul, bárhogy próbáltam, bármit cseréltem, akárhová dugta, reseteltem és még egy rózsafüzért is elmorzsoltam, nem.

Bevittem a nagykerbe másnap és a  szervizes megnézte, mutatta az alaplapi foglalatot, hogy elgörbült egy láb. Kiderült, hogy a hûtõ feltétele közben a cpu megmozdult és elfordított maga alatt egy lábat. Ezt a lapot buktuk, megy a falra dísznek. Késõbb még három s végül már csak egy, de az br. 46.000 Ft-ba került és az volt az utolsó csepp a pohárban. Nincs több Intel, szakítottunk vele végleg. Összesen 5 alaplapunk ment tönkre 1 hónap alatt és 120.000 Ft. Kár. Ennyit nem ér nekünk az Intel, szerencsénkre ott az AMD, ami átvette a 478-as cpu-k  formáját és helyre-pörge kis fémsapikkal látták el a processzoraikat, nulla kár, érted nulla. A döntésem véglegesítéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy az egyik vásárlónk véletlenül hûtõfelrakás közben tönkretett egy ugyanolyan 46 ezres lapot, amit én és hozta vissza értetlenkedve és játszva a naiv embert, hogy ezt cseréljük ki de azonnal, mert nem indul el. Huhh mondom ne szaladjunk a dolgoknak ennyire elébe, aztán a lámpa fényénél elõvette a szemüvegét, kicsit forgatta, beállította hogy jól lássa és megdöbbent a látványtól.
Teljesen összeomlott, hogy vehet másikat, mert az csak 2 hónap múlva esedékes. Hónapok óta rakosgatta félre a pénzt a családi kasszából egy új gépre és erre tessék. Tényleg kellemetlen lehet az élmény, hogy eljön a csúcspont, megvan a pénz. Rákészülsz, alaposan eltervezed, hogy megrendeled, már rég tudod mit, mert kinézted. Munka után odagurulsz, megköszönöd, én is. Kikísérem utolsó útjára az alaplapot. Hazafelé fejben átveszed, hogy mi lesz az elsõ lépés, például kibontod. Mindent kikészítesz az asztalra elõre, mert pedáns ember vagy, aztán jöhet az aktus, de nem megy még viagrával sem, mint halottnak a csók.
Viszed vissza és leforrázva érzed magad. A helyzetet sikerült megmentenem azzal, hogy adtam neki kölcsön egy Asrock lapot és összeraktam neki a gépet én, mert már félt tõle, hogy esetleg azt is tönkre teszi. De az azért nem ugyanaz az érzés. Veszel egy gyönyörû Mercedes autót, de egy Trabant okkersárga, mûbõrülés van benne.
Valamiért az emberek fejébe bekerült egy tévhit, hogy az Asrock lapok szarok. Ha azok lennének én lennék az elsõ, aki nem venné meg. Én meg, mint aki minden nap ebbõl él és rakom össze a gépeket azt mondom, hogy a legjobb. Asrock lapokkal soha nem volt gondom. Hoztuk s raktuk zsinórba. Iskolákba, kórházakba, hivatali intézményekbe. Nem jött vissza egy sem.
De ha éppen nem volt raktáron és vettünk ugyanolyan felszereltségû Gigabyte vagy MSI vagy Asus lapot, akkor mindjárt volt szaladgálás, mert vagy fagyott vagy elszállt telepítés közben, vagy újraindult szünet nélkül. Hoztunk vagy 4 -féle ramot mire az egyikkel elindult és nagy teher esett le a vállunkról, hogy idõben letudtuk szállítani a gépeket. Asus lap Asus NV kártyával nem indul, nem települ csak Radeonnal, de mire rájössz, hogy mi okozza a bajt már elszaladt egy fél nap.
Pedig az alaplap és a vga kártya is NV chipset, de nem megy.
Akkor meg minek erõltesse az ember? Asrock lap megeszik mindent, gond nélkül települ, idõben kiszállítjuk, boldogan használják, nincs garanciális ügyintézés és még rendelnek is belõle úgy megvannak elégedve.
Elégedett vagyok a dolgok ezen részével, mert ha a kezem alól kiment egy gép, akkor azt max. szoftveres hiba miatt hozzák csak vissza vagy azért, mert fejlesztenének rajta.
100 emberbõl 99 hazaviszi és azt sem tudja mi van benne. Nem piszkálja, nem ügyeskedik vele és nem tuningolja. Nem csak azért, mert nem értenek hozzá, hanem minek? Végzik a munkájukat rajta. Mostanában azonban ismét megszaporodtak a telefonok, hogy a számlán A64 3200 szerepel, de nem annyit jelez a számítógép és akkor Õk most mit csináljanak, vagy átvertem Õket?
Franc essen ebbe a processzorgyártókba, faszért nem lehet azt írni rá, amennyin valójában megy, milyen idióta média órajel? Vagy legalább az Intel hagyta volna meg a lábát, már olyan jól megszoktam, hogy minden rendben, nincsenek nyûgös vásárlók meg hetekig garanciáztatás.

Jaj ezt még elmesélem. Volt egy aranyos bácsi Sopronból. Valahonnan hallott rólam és 2005 év elején megkeresett, hogy rakjak neki össze egy gépet. Meg is lett s azóta is boldogan, ha eszébe nem jutott volna a fejlesztés, ebbõl lett a fejvesztés.
Nézem Asrock lap és 1.7GHz Celeron. Beszámítottam és kapott helyette egy 754-es konfigot, nagyobb winchestert, több ramot, de maradt az integrált NV6100-es vga, mert azt mondta nem használ 3D-s programot, így nem fontos.
2005 eleje óta kikupálódott az öreg, az volt élete elsõ számítógépe és volt ideje otthon tesztelgetni programokkal. Hazaviszi ezt a 754-es Asrock konfigot és másnap már rémülten hív, hogy Õ ezt nem érti, kisebb processzor van benne. Ráadásul minden dvd film piros és egy szótár és lexikon programja az el sem indul. Mondta is rögtön, hogy szar ez az AMD, biztos az a baja a gépnek, inkább Intelt kellett volna, ezen nem futnak a programjai. Még jó, hogy nem az én mobilomon keresztül nyugtattam vagy 15 percig.
Következõ héten hozta fel Sopronból a gépet nagy mérgesen. Cseréljem ki Intelre és 3 nap múlva visszajön. Elmagyaráztam neki, hogy felesleges, a gépnek nincsen semmi baja. Megmutattam neki, hogy miért kisebb az órajel, nem értette vagy nem akarta mindegy. Beállítottam a dvd filmet, ment már végre minden színben és próbáltam telepíteni és futtatni a lexikon programot de azzal nem boldogultam. Kipróbáltam a szoftvert másik gépen de szintén nem ment. Felhívtam a forgalmazóját és mondták, hogy valóban, SP2 alatt nem indul el, vigyük be és kicserélik egy frissebb verzióra. 2005 elején még SP1-et telepítettem az öregnek, azért tudta használni.
De azért csak cseréljem ki a gépet Intelre, Õ bizony már nem bízik benne. Nem tudtam mit tenni, mert nagykerben nem volt már 478-as lap, vissza adtam az Õ régi lapját nagyobb processzorral.
Hja meg valaki kérdezte egyszer, hogy miért mindig Pioneer dvd írót használok a gépekhez. Azért mert jók az elhalálozási mutatói, azaz nincs egy sem, nekem legalábbis még nem hoztak vissza. Azaz hazudok, mert egyet mégis, de annak sem volt semmi baja. Forgalmas fõút mellett laktak és hatalmas mennyiségû por tapadt az optikai részére. Szétszedtem, megtakarítottam kívülrõl, belülrõl és ment mint új korában. Emberem is örült, aztán mondtam neki ne örüljél, mert nyáron a nyitott ablaknál ha alszol, ugyanezt a port szívod csak éppen a tüdõdbe.
Samsung vinyót is csak ezért használok. Bemegyek a nagykerbe és megnézem a szervizes polcot. Maxtor hegyekben, Seagate hegyekben, WD már nem annyi, Samsung meg csak 2db. Na ezért, mert a Samsungnak van a legnagyobb esélye, meg a Pioneer-nek. LG író szintén hegyekben, de azt hozzátenném, hogy abból adnak el a legtöbbet. Utána Samsungot, NEC-et és a többi már csak részleges. Pioneer-bõl is rendesen fogy a nagyker polcairól, de abból nem garanciáztatnak csak egy keveset.
Tudom, tudom én is felhördülnék ha most pont a kedvenc márkám lenne a lajstromba, de egy darab az nem viszonyítási pont. Azt csak te használod egyedül, abból nem lehet következtetéseket levonni meg átlagolni, hogy mit vegyek.
Kedvenc gyártóm van nekem is, de nem azt használom, nem abból építettem fel a saját gépem. Gyakorlatias ember vagyok és számomra sokkal fontosabb a mindennapi használat biztonsága és az adatvédelem, hogy ha egy mód van rá ne sérüljön a hdd. Ezért aztán nem azokat az alkatrészeket vettem meg, amivel szimpatizálok, hanem amirõl biztosan tudtam, hogy nem hagy cserben.
Ráadásul én évek óta Linuxot felhasználó vagyok, nem mindegy milyen alaplapi chipsetre telepítem. Pontosítok, nagyjából mindenen elfut és dolgozik, de van olyan, amin a legjobban   Elõtte Windows-om volt még SP1, de nem felelt meg az igényeimnek, játszani meg soha nem játszok, nincs rá idõm.

Tovább is van mondjam még?

[guga]

Emíssszzz ám a zanyádba, cigányok között

A napokban itt járt Biribum fórumtársunk nálam és beszélgettünk egy órácskát, meséltem neki egy cigány lányról, aki ott lakott a szomszédunkban és nagy mértékben meghatározta a pubertás korom irányvonalát. Most meg eszembe jutott, hogy írok arról az idõszakról bõvebben.
10-tõl 15 éves koromig laktam egy olyan tanyán, ahol a szomszédunkban népes cigány család lakott. Közvetlenül a dobozi fõút mentén sorakoztak ezek a tanyák. Mindegyikhez hatalmas birtok tartozott. A mienkében volt egy nagy akácerdõ meg gyümölcsös és egy hatalmas domb, 10-15m magas, fiatal akácos volt rajta és a tetejében tisztás. Iskola után lefeküdtem a tetején a lapulevelek alá és kémleltem az eget. Estig elõ sem jöttem, papsajt is volt, megraktam a bendõm és építettem egy bunkert bürökszárakból és lapulevelekbõl. Onnan kémleltem a szomszéd cigányokat. 30Nm körüli vályogház és vele szemben 4 faviskó. A vályogban az öregek laktak a gyerekekkel, a fiatalok meg a faviskóban éltek. Alapjában véve rendezetlen volt körülöttük minden, az udvaron csak ott nem nõtt fû, ahol éppen jártak. Lavór víz mindig az ajtó elõtt egy kopottas sámlin. Az uccajtó sosem volt berakva, ki is kezdte az idõ és benõtte a fû magasan. Nekik nem volt nagy birtok a tanyájukhoz csak egy kis udvar, ezért a gyerekek nem otthon játszottak, hanem kint a határban. Csúszkáltak le a szalmaboglyán és visítoztak. Szikrázó napsütés és ott szaladnak tõlem nem messze el. Ismertük egymást látásból, de nem beszéltünk senkivel. Ha elmentek az asszonyaik a házunk mellett a nagy szatyraikkal, akkor köszöntünk illedelmesen. A férfiakat nem lehetett látni, csak a hangjukat, amikor hangosan veszekedtek az asszonyokkal. Néha leitták magukat és verekedtek, olyankor kijött a rendõrség és elvitték a hangadókat. A gyerekek kergetõzve elhagyták a dombomat, én csak lestem õket és miután elmentek felálltam és utánuk bámultam. Megmosolyogtam, ahogy elkapták egymást és visongtak.

Akkor megszólalt egy hang a hátam mögül. A Kanalas Éva volt az, az egyik  kisfiú anyja. Õ nem látszódott cigánynak, fehérebb volt a bõre és valahogy ápoltabbnak tûnt, megvolt mindene, húsos, formás lány vagy inkább nõ volt és hatalmas keblekkel. Vitte a pálmát vitathatatlanul, a környékbeli tehenészfeleségek meg is irigyelték, aztán meg nem gyõzték rendre utasítani a férjüket ha arra kerékpároztak, hogy Imreee az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogott hozzá és a sapkájára csapott, próbálta az agya megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszébe juthasson.

Hé fiú, te nem jössz? Kérdezte.
Egy csecsemõt tartott a karján, valamelyik akkor szülhette és hozta ki levegõzni. Gyere te is játszani a gyerekekkel mondta, intett a szemével pajkosan, volt benne egy kis csintalanság, hogy gyere vegyél te is részt egy kis hancúrozásban, ugrálj a szalmában. Látta rajtam, ahogy bámultam a fiúk után.
Meglódultam a dombról le és futottam s megálltam bizonytalanul mellettük, azok meg csak néztek rám, ni mán fehér gyerek.
Nem mondták csak éreztem. De hamar elfogadtak és kipirulva bujkáltunk a szalmabálák között. Magamra húztam egy bálát és lélegzet visszafolytva vártam, hogy megtaláljon a hunyó, ha meg túlment rajtam, akkor loholtam kiapacsolni.
A Kanalas Éva a boglyától nem messze ácsorgott egyik lábáról a másikra. Feszes, koszos de vadóc pólóban és ringatta a kicsit. Egyszer csak fut a boglyához visítva, hangját nekierisztve, hogy micsinááááááász teeeee, eriggy nesze fogd meg és odaadta a csecsemõt az egyik gyereknek. Kicibálta a legnagyobbat a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta. A fiú egy nála fiatalabb lánytestvére bugyiját fogdosta és alányult, közben jókat vihogott, hogy megvagy, megfogtam, játsszunk fogócskát és benyúlt az inge alá is meg rámászott.
Rugdosta a Kanalas Éva, hogy takaróggyááá a szemem elûl te kölök, eriggy haza a picsába anyádhóó oszt mond meg neki micsinátáááááá te piszok ganyé.
De már újra az ölében volt a gyerek és vigasztalta, hogy jóvan kicsikém.
Másnap az iskolába menet a gyerekek már ismerõsként üdvözöltek és bekiabáltak a kerítésen át, hogy dikkmán csávó nem jössz velünk és intettek, hogy menjek.
Mostoha apám mondta, hogy fiam jobb lesz vigyázni velük, mert nem lesz jó vége.

Jött a nyári szünet, hamar elmélyült a gyerekekkel a kapcsolat. A házuk mögötti kukoricásban egy lapos, ott megállt esõzések után a talajvíz. Néhol 1m magas volt. Vize felforrósodott és napközben oda jártunk le úszni. Vittem anyám bádogteknõjét és azt használtuk csónaknak. Dobáltuk egymásra a sarat meg sárpálcáztunk. Keményre gyúrt sárgolyót szúrtunk egy vesszõ végére és ki dobja minél messzebb. Egyik délután kiéhezve mentünk haza és mondták menjek be, egyek náluk. Az udvaron ott volt Kanalas Éva egy szál világoskék bugyiban és replikázta a kölyköket, hogy eriggyetek mossatok kezet, menj te is mondta és mutatta a lavórt az udvaron. Cukros zsíros kenyeret kent és leültünk a lépcsõre majszolni. Úgy ültünk ott, mint a verebek sorban, szorosan egymáshoz simulva.
Vihogtunk, lökdösõdtünk és nyeltünk nagyokat. Ízletes étel volt ha az ember fiának nem jutott elég papsajt a mezõn.
Kanalas Éva fedetlen keblekkel noszogtatta a gyerekeket, meg terelte. Azoknak fel sem tûnt csak ugráltak el elõle, hogy ne mááááán és ahogy lehajolt rajta maradt a szemem. Egyszer még a padlásunkról is meglestem, mikor mostoha apám felküldött csutkáért, de abba is hagyom ezt a részét, mert mindjárt jön a nejem hogy Guga az anyád, neeeeee bámuld mááááár annyira.
Háá méé, nincs abban semmi rossz, oszt vihogok hozzá, próbálta az agyam megjegyezni, amit látott, hogy többször is eszembe jusson.

Egyszer mikor egyedül voltam otthon, akkor átjött az egyik Ónodi gyerek játszani. Elõtte nem jártak nálunk. Aztán egyszer csak eltûnt, kerestem de nem találtam. Helyette a széles derekú öreganyja állított be, sorban mögötte meg a többi asszony, meg Kanalas Éva félmeztelenül, hogy a Jáni gyerek itt van? Ide jött át jáccani. Te fijjú nincs egy kis cukrod? Odaát elfogyott a kávéba, de már löktek is félre az ajtóból és nyomultak be a lakásba. Kettõ a szobába húzogatta ki a fiókokat villámgyorsan, kettõ meg a konyhában. Eleinte csak azt nem értettem, hogy a szobában miért keresnek cukrot? Aztán mostoha apám, mikor megjött elmagyarázta. Nagyot csalódtam a Kanalas Évában, ma már tudom hogy tényleg közülük való volt. Nem akart átmenni hozzájuk az öregem, hagyta a fenébe mert sejtette baj lesz. Teltek a napok és már többet nem játszottam velük együtt, csak lestem Õket a dombról a lapu levelek alól.
Volt egy disznó ólunk, amiben pulykákat tartottunk. Ez az Õ tanyájuk felõl volt és egy trágyadombról belehetett mászni az ólba. Apám rá egy napra átnézte az egészet, hogy hogy történhetett. Biztosan tudta, hogy csak is Õk lehettek, ellopták mindet. Biztosan tudtam én is, sõt nagyon is éreztem, benne volt a  levegõben. Odaát az asszonyok fõztek. A jog most azt mondaná, hogy bizonyítsad, tereljük jogi útra és ütköztessünk érveket, vagy ha sehogy sem megy, akkor vegyünk az ólból is és a sült húsokból dns mintát. Mostoha apám felhergelte magát és megivott egy üveg zöldszilvánit, majd basszad meg a jogot felkiáltással átrobogott és leütött közülük vagy négyet mire lefogták. Visítoztak, rúgták, harapták és kidobták az útra. Még sokáig lehetett hallani, hogy háborognak. Apám csöndben ült az asztalnál és ivott. Ez a demokrácia alapja, tényleg jobb lett volna keresni egy ügyvédet, tyúkper.
A nyár végén egyik este mostoha apám jött haza a tehenészetbõl, pont fizetésnap volt. Lehet véletlen egybeesés, de elkapták. Már álltak lesben az úton, tudták mikor végez. Rárontottak, ütlegelték, rendesen helyben hagyták, elvették a fizetését is. Megint az asztalnál ült és álomba itta magát. Másnapra tiszta lila lett a feje, de nem csinált semmit. Csak mondogatta, hogy vigyázzál ezekkel fiam, mert baj lesz.

2 évvel késõbb elõzetes letartóztatásba kerültem. 17 éves voltam és nem volt otthon maradásom. Anyám nem foglalkozott velem, mostoha apám még úgy sem. Csak veszekedtek velem, meg az is elõfordult nem volt mit enni. Sosem voltak otthon, akkor már tudtam hogy Anyám az egyik vadásszal csalja Mostoha apámat, az meg egyre csak ivott és üvöltött anyámmal, hogy te rohadt kurva és kergette ki az útra.
Volt, hogy nem mentem haza, bementem Gyulára és mentem sörözni ismerõsökkel. A Sörpincében futottam össze egy 20 fõs bandával, tetszett a vagányságuk és az összetartozásuk, ahogy felnõttesen nevettek, cigarettáztak és itták a sört. Együtt lógtunk napokig, loptunk ételt abc-bõl meg cigit is, piát meg a kocsmákból zárás után. Volt olyan, hogy a campingból a bogrács állványról loptuk el a megfõtt ételt, kiadtuk a kerítésen át és kézzel tömtük magunkba. Egészen Szegedig jutottunk el egy hét alatt, le Algyõre a nudista strandra. Mindenhol garázdálkodtunk és verekedtünk. Én a lehetõ legkevesebbõl vettem ki a részem, éjszakai betöréseknél csak lestem nem e jön valaki. Étterembõl is kirohantunk fizetés nélkül. Rendeltünk ételt bõven meg sört is és egy adott jelre futottunk.

Aztán ott hagytam Õket meguntam és már nagyon féltem, hiányoztak a szüleim, a parkban alvások helyett az ágyam. Egy tál étel, amit Anyám elém tesz.
Stoppal jutottam el hazáig, nem tudom a sors keze e vagy angyalok voltak, de egy fiatal pár állt meg Szeged szélén az éjszakában, egy taxiban ültek és azt mondták Pestrõl jönnek, nászúton vannak, üljek be elvisznek.
Mikor elmeséltem, hogy lassan egy hete hogy megszöktem otthonról és már megbántam, akkor valamiért úgy döntöttek, hogy eltérnek az eredeti úticéljuktól és hazavisznek Gyulára, mondtam merre s melyik tanyára, majd ha elhagytuk a tsz bejárót, utána a szeszfõzde és a Tokaiék mögött, az a mi tanyánk. Hatalmas ecetfák borulnak a tetõre, meg gesztenye. Nem kértek többet csak egy kávét, én meg halkan beosontam a lakásba, amíg Õk kint várakoztak. Hajnal volt és Anyám nyûgösen kelt fel, naaaaaaaa ki az, kibújt a dunyha alól  és álmos szemmel kinyitotta az ajtót, kilépett a gangra és kinézett. Csak nem képzelik, hogy ilyenkor beengedem ide magukat, azonnal menjenek el, alszik a férjem is.
Nagyon szégyelltem magam miatta és restelkedve búcsúztam el tõlük, látták rajtam, hogy kényelmetlenül érzem magam. A férfi megveregette a vállam, hogy okos srác vagy te, nincs semmi baj. Aztán visszaültek a taxiba, utánuk néztem hosszan.

Napokkal késõbb jött értem a rendõrség és kérdezték, hogy miért nem mondtad velünk akarsz jönni? Két hónapot töltöttem bent a börtönben elõzetesben.
Sokat hallottam bent, hogy ha elítélnek, akkor valaki majd csicskáztatni fog, vagy te leszel a köcsög. Moshatod a zokniját, az alsóját és elveheti a fele kenyéradagod. Ha meg csomagot kapsz Õ bontja fel elsõnek és kiválogatja mit kaphatsz meg belõle.
Mikor átvittek egy nagyobb zárkába, ahol nyolcan voltak már belépés után megtalált egy nagy darab kancigány és nekinyomott a falnak. Na mi van fiú, remélem tudod mi a helyzet és mától te mosod a padlót meg a budit, egyelõre ennyi és adni akart egy pofont. De valaki megfogta a karját. Az egyik Ónodi gyerek, akivel ugráltam a szalmában akkor és napokig röhögtünk együtt a zárkában, emlékszel mikor megfogtad a testvéred fenekét és a Kanalas Éva visítozott. Ilyen hosszú évek távlatából még írni is róla olyan, mint egy mozi, ülök az elsõ sorban s még ma is hallom az Éva hangját, ahogy Kicibálta a boglyából és a haját tépte, rúgta, pofozta. Emíssszzz ám a zanyádba te kölök, osztotta.

[guga]

Ezt meg most 

Férfiak ideje

Jaj de kis édes,
jaj kisfiam.
Jaj te kölök,
jaj te suhanc.
Jaj te kis szemtelen,
jaj fiatal srác.
Jaj fiatal ember,
jaj tisztelt uram.
Jaj most magán a sor,
jaj ez az Öné.
Jaj kedves uram,
jaj bácsika.
Jaj tisztelt ember,
jaj már el is múlt.
Jaj apóka, csukja már be a szemét!

Majd írok egy hölgyest is, lesz neki csecse :Ð

[guga]

Ennek nehéz címet adni, szeretném elfeledni

Hányszor vedlik egy kígyó életében? A mi életünk is ilyen, vannak szakaszok, amikor mi is vedlünk lélekben.

Az iskola kapuja elõtt van egy védõkorlát, hogy ha a gyerekek szaladnak ki ne az úttestre tegyék. Oda szoktam láncolni Levente BMX kerékpárját.
Mindig megbeszélem vele, hogy mikor jövök érte s maradjon a portásfülkén belül, amíg meg nem lát. Akkor aztán csapd bele az orrtörlõd és repülés. De most valahogy nehezen nyitotta a lakatot s közben odasomfordált hozzá egy kislány, szia Levente. Jól telt a napod, közben egy szendvicset evett, beleharapott és oldalra döntötte a fejét, ahogy nyelt még a nyelvével utána kapott egy morzsának.
Mióta van BMX-ed, mikor kaptad?
Már 4 hónapja mondja.
Csináltál valami jót vagy miért?
Erre értem oda és még hallottam a mondatot. Fel is bõszített vele rendesen, na gondoltam most megmutatom neked te kis elkényeztetett és dróton rángatott cafat.
Csak úgy, mert Õ a fiam, én meg az Apja, ezért kapta, mondtam.
A lány összerezzent és kissé megzavarodott, láttam rajta, hogy beállt a kotyokhatnékja.
Már éppen zsebeltem be a diadalittas énem egy részét, mikor megszólalt, hogy nekem sajnos nincsen apukám.
Szomorú jegyeztem meg, mi szerencsére még együtt vagyunk és tényleg átéreztem a lány helyzetét, hogy szar dolog ha valakinek elválnak a szülei.

4 éve meghalt és lesütötte a szemét.
Én meg megrendültem és csak annyit tudtam kinyögni sajnálom.

Köszönöm, válaszolta.

Próbáltam fülem s farkam behúzni, észrevétlenül eltûnni a helyszínrõl.
S Levente ettõl a lánytól fél, jutott eszembe. Hisz ez a lány Leventét végtelenül irigyeli és  sóvárogva nézi, ahogy hozom iskolába meg csapok neki orrtörlõt és megyünk együtt haza.

[guga]

Boltosok

Volt itthon minden egy szívhez szóló sertéspörkölthöz kivéve gomba és vöröshagyma. Kiszaladtam a Gizella utcai zöldségeshez és csodálkoztam is, hogy még nyitva van szombaton késõ délután.
Láttam, hogy szedelõzködik befelé, rakosgatja a zöldséges ládákat, egy piros Lada utánfutóval felparkolt a járdára, szorosan a bejárat elé, nyilván hogy ne kelljen nagy távolságokat cipelni. A nõ egy narancsos ládát ragadott meg s megkérdeztem jónapot, nyitva vannak még?
Zárva vagyunk dörmögte az orra alá és befordult az üzlet ajtaján anélkül, hogy rám nézett volna.
Na mondom nem fogok itt értetlenkedni, elindultam a sarok felé, mert a túloldalon van egy kis abc és elõtte egy zöldséges. Biztosan tudtam, hogy zárva vannak, de mivel csak pár lépés azért megnéztem. Kilestem a sarok mögül féllábra állva kissé oldalra hajolva, persze hogy zárva.
Aztán az eszembe jutott az Ilka utcában a kisbolt, egy zöldséges. Nyitva van estig és egy idõsebb hölgy a kiszolgáló. Meg van egy Real kisbolt is, de oda nem szeretek bemenni. Személytelen és közönséges az egész, pénzért köszönnek s csak felületesen, mert az illem megkívánja. Persze ritkán megyek be. De akkor is érzõdik. Ott van a Semsey utcában a Zsolti, a semsis zsolti, csak úgy hívjuk, bolti zsolti, néha így is. Ott bezzeg nem sietek, félórákat is eltrécselek, megosztom vele a legféltettebb titkaimat is. Az a bolt része az életemnek. De elõbb térjünk vissza az Ilka utcai kisboltba. Már elõre elhatároztam, hogy ha nem lesz nyitva, akkor eltekerek a tesco-ba, mert sertéspörinek fõnie kell, mindenek elõtt.
Már nagyon fentem a nyelvem rá. De nyitva volt és láss csudát van hagyma. Vettem vöröset is lilát is meg gombát. A nõ még traktált kis zöldség zöldjével is, hogy megmaradt ne száradjon itt el vigye csak el ingyen. Mondom neki szeretem az illatát és vinném is, de csak egy pörköltöt szeretnék fõzni, ahhoz tényleg nem kell, mondta és hozzátette, hogy váljon egészségükre.
Nem tudom mibõl feltételezte, hogy többen lakunk otthon, biztos kinézte belõlem vagy amolyan családias fejem van. Érzõdik a kiegyensúlyozottság, az elégedettség vagy mi?
Na mindegy, meg kell hagyni szöges ellentétben volt a modora a Gizella utcai zöldségesével. Kedves, érdeklõdõ és udvarias volt, ha nem vagyok kellõen szemfüles, akkor biztos kibeszélt volna a zsebembõl még 500 forintot. Nem baj, majd legközelebb. Az ember szívesen viszi a pénzét ilyen helyre, ahol nem pénzért köszönnek.
Aztán ott van a bolti zsolti. Ma is lemegyek a fiammal és már elõre megbeszéltük, hogy kifogjuk rabolni. Csak kéne találni valami álcát, hogy mivel takarjuk el az arcunkat.
A Levente beöltözött Zorro-nak, mert szereti a filmet, olyan hõsies meg minden. Nekem is volt annak idején példaképem, az szerb indián Gojko Mitic. A rézbõrû, talán az NDK-ban is forgattak filmet.
Mondom a Zsoltnak, hogy mit tennél ha kirabolnánk és elvinnénk a napi bevételedet? Feljelentenél a rendõrségen?
Az biztos, hogy nem úsznád meg vágta rá teleszájjal, rizses húst evett gombásan.
Nem tudnál rajta átlépni csak úgy, megbocsájtani és elõbb megtudni az okát, hogy miért? Mint egy szülõ, aki elõbb megóvja a gyerekét és inkább elintézi családon belül, mint sem értesíteni a rendõrséget.
Nem, mert nem kérted el, hanem elloptad, csak azért. Ha kérnéd más lenne.

Pont ez az mondom neki, lehet hogy akkora bajban lennék, hogy biztosan tudnám nem adnád oda azt a pénzt, kérném de te nem azt a megoldást választanád a probléma megoldására, hanem inkább valami mást keresnél.
Én meg pontosan tudnám, hogy nincs más választásom kell a pénz. S mivel kellõen bugyuta vagyok egy bankrabláshoz, így inkább téged rabolnálak ki, mert bíznék benne, hogy nem fordulsz ellenem.

Közben az egyik vevõ felkapott egy fél literes fantát és nekiállt kardozni a fiammal, aki zorro jelmezben ugrált a kisbolt közepén és még hagyta gyõzni is Õt, mert tudta hogy szüksége van a fiamnak sikerélményre.

Azt mondja a bolti Zsolt, hogy nem is tudja, lehet megbeszélné velem de tuti rám verne kettõt a bosszúság miatt. Na mondom ez a beszéd, ide pénzt és kussolj, közben röhögtem meg mindenki mögöttem.
Levente diadalittasan nyitotta ki az ajtót és még az utcán is pörgette a köpönyegét úgy feldobódott. Zsolt búcsúzóul még hozzám vágott egy kétforintost én meg behúztam fülemet s farkam.

Volt sokszor olyan, hogy nem volt itthon egyetlen forint sem. De estére tej kell, reggelre virsli, tojás, sajt és kenyér. A sörrõl nem is beszélve.
Bemész eldarálod és kegyelmet kérsz, de csak holnapig. Általában mûködik is, de egyszer elõfordult, hogy 2-3 napig csak így tudtunk vásárolni és összejött 6000 Ft tartozás. Nem azért nem mentem felé, mert féltem elé állni, hogy nem tudom megadni a tartozást, inkább nem jött össze, kedvetlen és befordult voltam azokban a napokban. Szerencsétlen véletlen, de Õ hozta helyre azzal, hogy átjött s becsöngetett hozzánk. Megszokta, hogy minden este megyek, de már pár napja nem tettem. Csak annyit mondott, hogy nagyon reméli nem azért nem megyek felé, mert tartozom neki.

Megnyugtattam, hogy nem csak mostanában megakadt a fogaskerék és nincsen lendület. Nem szégyellem, nem rajtam múlik és ez nem csak engem érint. Mindenkit kirúgnak.
Az ismerõseim zömének megszûnik a munkahelye, az egyik pont ma számolgatta, hogy lassan 10 éve ott dolgozik. 10 év sok idõ, manapság az embernek nem terveznek ennyit. Apám 40 éve dolgozik ugyanazon a helyen, már nyugdíjas és még mindig bejár, azt hiszem Õ tartja a lelket a gyárban, Õ az utolsó bástyája.

Zsolti mondta este feltétlen menjek át és egy sör mellett elbeszélgetünk.
Aztán a sors megkegyelmezett, kinyitott egy csapot és aznap este pénzhez jutottunk. Vittem át hozzá felszabadultan, jól esik az embernek megadnia a tartozását és letudni egy terhet, amit lélekben cipel napokig, hetekig, hónapokig, évekig és a végén rádolbálnak földet. Õ meg szótlanul tûri.

Rm 13,8
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Lk 6,31
És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.

Mert a színész nevessen,
a zenész zenéljen.
A bohóc sírjon és kacagjon, csapkodja a térdét.
A parodista bújjon más bõrébe,
ha drámai a helyzet, akkor a végén halljon meg.
Mindenki tegye a dolgát, még Isten is álljon be a sorba.
Ha úgy tartja kedvem, akkor tegyen velem csodát,
mindenki szolgáljon engem, tegyetek kedvemre.
Most éppen sírni akarok, mert megindult a lelkem.
Mikor ilyenkor? Egy finom üveg bor és egy szál gyertya, pulóver a hátamra, hogy ne fázzak és közönség, aki olvassa, akinek kisírhatom a lelkem, végtelenül üres.
Megvan mindenem. Takaros feleség, rántott húst is süt.
Van két szép gyerek, nõnek mint a gombák és szerencsére égetni való mindkettõ, van bennük élet.
Este ha lefekszem a hasam is tele minden nap és fûtött a lakás, a takaróm lábig ér, nem szenvedek hiányt.
Vannak barátaim is, akik minden nap keresnek, meghallgatnak, adnak a szavamra, megbíznak bennem.
Vannak dolgaim, amiknek élhetek. Egy gitárom, amit naponta egy órát nyúzhatok, félelmetes micsoda magányos extázis, mikor egyedül maradok abban a helységben és csontig hatolnak a hangok, beleborzongok, jó dolog ha valaki kitudja magát fejezni, hogy mit érez éppen csupán hangokkal, húrokkal. Semmi elõre begyakorolt elem, csupa improvizáció.
Van egy kerékpárom, amire felülhetek és átszelhetem a várost. Imádok gurulni, tekerni s abból veszem észre, hogy öregszem, hogy már beöltözöm, kesztyût veszek óvatosan tekerek, a walkmant is otthon hagyom, ahol lehet járdán megyek.
Bezzeg 10 éve, mikor még 30 voltam. A kamionok között negyvennel, bent a Hungária körúton. Büszkén és lihegve a szmogtól néztem a kilóméterórára és tekertem, dübörgött a fülembe a walkman, még táncoltam is a felsõ testemmel.

Van egy telkünk is, ahova kiszabadulhatunk. Ha megérkezünk elsõ dolgom hátra menni a szõlõbe a nagy mandulafa alá. Szédületes, komolyan mondom hogy van egy saját mandulafánk. Meg rengeteg mogyoró, körte, alma és szilvafa. Fantasztikus érzés csak levenni az ágról egy gyümölcsöt. Õszibarack, hatalmasra nõttek és zamatosak voltak.
Az orgona bokor, illatozó, méterekrõl beleszagolok a levegõbe ha leszáll a hûvös este és kiállunk az udvarra nézni a csillagokat, ahogy elszállnak a felhõk.
Meddig lesz ez így?
Feleségem nagypapája elesett az udvaron, tiszta vér lett az arca. 82 éves elmúlt, de azért még megy, bacog vagy hogy mondják arra, öregesen. Rendkívüli ember, nagyon kedves és vendégszeretõ, odaadná Õ a szívét, traktál szünet nélkül, Zolikám vegyél még, hisz nem is ittál még bort? Az udvarra öntsem ki? Há ne bolondítsál már meg vénségemre, fogjad azt a poharat.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Egyik éjjel meg agyvérzést kapott, nem bírt lábra állni, az arca egyik felét nem tudta mozgatni. Reggel kijött az orvos, az rögtön mentõt hívott Balassagyarmatról. Délután 3-ra ért oda és utána a Papával még átmentek egy másik faluba egy idõs néniért.
Igen, igen, igen, megcsináltátok.
Doki mondta, hogy sorvad az agya, egy darabig bent kell maradnia, amíg felépül  és már tudja használni a bal oldalát.
A Papa éjjel kiakart menni wc-re, mert nagyon kellett pisilnie. Elõtte már bepelenkázták, de abba nem tudott. Férfi ember létére sosem csinált ilyet. Veszekedett a nõvérrel, hogy vigye ki, kísérje ki. Az meg nekiállt visítozni, hogy mit képzel, ha meg elesik én leszek a felelõs. Aztán kikötötte az ágyhoz az öreget és egy rácsot is elé tett. A Papa reggelre már könnyezett, annyira kellett neki.
Szerencsére jött a Mama és a szoba wc-re ültette Papát. Az egy szék, amiben van egy bili. Abba nagy nehezen sikerült, hatalmas teher gördült le a válláról.
Jól van amúgy, nap közben vidám, meg alkudozik az orvossal, hogy na ha hazamegyek iszok egy kis bort, naponta egy literke nem olyan sok az.
Feri bácsi! Maga ha hazamegy megmetszi a szõlõt meg leszüreteli, de a termést inkább adja másnak, magának az már életveszélyes.
Na csak egy pohárkával, fogta könyörgõre az öreg, az igazán nem árt meg, fõleg ebben a korban.

Film: megtölt, lenéz 50mb avi.

Meddig lesz ez így?

Engem lesz akkor ki gondozzon? Lesz, aki bejön majd hozzám és megfogja a kezem? Ül majd valaki a halálos ágyamon és utoljára még megnézhetem, hallhatom a hangját? Vagy csak egy bácsika leszek, aki már mindenkinek teher, kikötnek egy ágyhoz és magam alá vizelhetek.
Reggelre kihûlve találnak rám és a nõvérke már mondja is rutinosan, hogy a heteske felszabadult, jöhet a következõ.

Újrahúzzák az ágynemût, fertõtlenítõ szagú. Bedobozolják a holmijaimat, kitolnak letakarva, felmosnak hipóssal és mint ha nem is történt volna semmi, másnap már senki sem emlékszik rám.

Nézem a fiatal srácokat, vagányok, teli élettel, az egyik nyomában tízzel lép ki a kapun és a falhoz vág egy almát. Nyilván ebédre kapta és most megmutatta, hogy ki is Õ. Nézem és arra gondolok biztos soha nem jut eszébe egyszer Õ is megöregedik, s nem tud majd lábra állni.
Ma voltam a fiammal a Széchenyi fürdõben szaunázni és áztatni magunkat a gyógyvízben. Láttam egy bácsikát, a lábán már nem volt hús csak csont és bõr. Aprókat lépegetett merev háttal és nem lépett az ajtóhoz, amíg az be nem csukódott, megvárta amíg megáll a lendülete és megfogta, lassan kihajtotta és becsoszogott.
Nyomában egy csapat suhanc hangoskodott, lóbálták a szatyraikat, visszhangzott tõlük a kupola.
Aztán belegondoltam, hogy ha majd alig bírok járni, akkor is eljövök?
Kicsit elkanyarodtam a boltos témától de a lényeg úgy is azon van, hogy ne legyél alpári, tahó, bunkó ha már egyszer a kereskedelemben dolgozol.
A nejem sem szeret a Gizella utcai zöldségeshez járni, mert amikor Bendzsó még kicsi volt és ment a babakocsival vásárolni, akkor a nõ ráförmedt, hogy a babakocsit hagyja kint, de járdán meg nem fért el, tele volt pakolva ládákkal.
Azóta nem megy be csak ha kényszerítik.
Egy volt fõnököm, akit a mai napig tisztelek mondta mindig, hogy kedvesnek és udvariasnak lenni nem kerül pénzbe, de sokat lehet vele keresni.
Mennyire igaza volt.

Ezért járok a semsibe a Zsolthoz, ha nem is veszek tõle semmit, akkor is bemegyek hozzá köszönni, Õ sem a pénzért teszi.


Rm 12,15
Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a sírókkal.

Carmaged! Ezt az utolsó Bibliai idézetet neked ajánlom, remélem így már nincs elõítéleted, fõleg ha érted mirõl beszélek.

Film: megtölt, lenéz 25mb MP4.

[guga]

A legbonyolultabb szín a prizma

Végeztem egy felmérést, miszerint a legbonyolultabb szín a prizma.
Meg egy másikat is, hogy aki képes avatart cserélni az a való életben is hûtlen, azaz úgy éli az életét, hogy vannak neki olyan szakaszok, amikor rájön, hogy nem is az kell neki.
Apám háromszor nõsült és már volt két élettársa.
Na várjunk csak, prizma, avatar, apám elvált, hogy jön ez ide?
Mindjárt összekapcsolom.

Egyik barátom kedvenc mutatványa, amivel én is szívesen villogok társaságban, hogy egy papírra ráír két szót: piros, kalapács és lefordítja, hogy mások ne lássák. Majd felkér valakit, hogy kezdje el sorolni 7, 77, 777, 7.777 és így tovább. Megvárja amíg az alany 777 millión túl jut és hirtelen közbevág: mondj egy színt!

-piros.....?

Mondj egy kéziszerszámot!

Kalapács..........??

Aztán megmutatja neki a papíron mi áll. Ez a mutatvány általában férfiaknál jön be és 90%-osan megjósolható, hogy ezt fogják válaszolni. Ugyanis az emberi agy így mûködik, ez a lustasági elv. Ha valami megterhelõ van számára, koncentrál, akkor minden esetben a lehetõ legegyszerûbbet választja, ami energiát másra kell fordítania.

Tehát a legegyszerûbb szín a piros. De akkor melyik szín a legbonyolultabb?
Vannak a fõszínek, mint piros, sárga, kék. Ebbõl a háromból mindent kilehet keverni, kivéve a semleges színeket, ami fehér, fekete, arany, ezüst, stb.
Aztán vannak a hátralépõ színek, a hidegek. Zöld, kék, lila és árnyalatai.
Meleg színek elõrelépõek.
Nem bonyolult ez, csak keresni kell. Melyik akkor a legbonyolultabb szín?
Szerintem azt le sem lehet írni. Gyerekkoromban olvastam egy sci-fi novellát, amelyik egy ember által nem ismert színt próbált bemutatni.
Mivel ember írta a sci-fit és biztos voltam benne, hogy csak egy számára létezõ elv, amit a valóságban soha nem látott így mindig volt egy olyan csalóka érzésem, ahogy magyarázta, hogy végig a pirosról volt szó.
Pedig próbáltam figyelni, hogy mire utalgat és hogy próbálja velem megértetni, az a baj hogy ennyit kellett neki magyarázni, mert ha azt mondja piros azt értem. De ez a kürba, ez milyen vonogattam magamban a vállam.
Minden hasonlat meleg volt, ahogy mondta, mesélte. Hogy tavasszal mint a falevelek, de amolyan üveges, homályosabb annál, de mégis éles. Kürba na érted, a füstje is olyan színû ha égeted, mint a tejüveg, mint az üvegtenger, kietlen, sós és forró érzést kelt, olyan végtelent, mint amikor lázad van és még nem alszol, csak izzad a hátad, a takarót sem mered mozdítani, mert egy centin keresztül megfagysz. De végül csak ki kell bújnod a takaró alól, mert feszít a húgyhólyagod.
Na az, amikor felkelsz és megcsap a levegõ, az milyen szín?
Olyan kürbás.

Nem tudom, nekem végig az az érzetem volt, hogy a prizmáról van szó.

„A prizmán áthaladó fénysugár kétszer törik meg, a kilépõ és a belépõ sugár által bezárt szög az eltérítés szöge”

Azt hiszem elfogadhatjuk, akár tézisként, hogy ez nem sci-fi, hanem egy tézis.
A legbonyolultabb szín a prizma.

Apámnak is voltak ilyen tézisei. Ezekre a dolgokra elég nagy hangsúlyt fektetett.
Védte a maga igazát és érveket hozott fel. Hiába a másikat nem érdekelte és perelt vele, hogy jóvan már azzal az elmélkedéssel. Eredj vedd le a ruhád, mert mindjárt mosok, fürödj meg és vegyél fel tisztát.
Miért, hát nem éééééééééértedddddddd s közben mindkét kezével gesztikulált, ahogy talált egy másik érvet és hasonlatot, majd kicsit megemelte a hangját és már nyomósabban mondta el.

Ott van például a Balaton harsogja és közben kicsit vár, kezein kidagadnak az erek, már elveszítette a türelmét, kicsit idegesen mondja, acélosan, hogy évrõl-évre panaszkodnak a csökkenõ vízszintre, hatásszünet, hogy tudjuk komoly dologról lesz szó.

S közben nem veszik észre, hogy egyre több ember megy be a vízbe, és mind vizesen jön ki, a napon megszárad és huss, a víz elpárolog.
Egyszerûen kihordják a vizet apránként az emberek, minél több ember fürdik, annál kisebb lesz a vízszint. Meg van olyan, hogy többször is bemennek, meg ki-be rohangálnak, fõleg a gyerekek.
Azt akarják ezek, hogy a Balaton elsivatagosodjon? Ki kéne onnan tiltani a gyerekeket, meg korlátozni, hogy hányan mehetnek oda. Vagy bevezetni, hogy mindenki vigyen be magával egy pohár vizet.

Fater! A férfiak pótolják azt a vizet, mert egész nap söröznek és aztán bele huggyoznak. A gyerekek meg visonganak, hogy Anyaaaaaaaaaaaaa csípi a szemem.

Szóval Fateromnak nehéz a dolga, nem tud bánni a nõkkel, mindig érvel.

Hja az avatart majdnem elfelejtettem. Azok az emberek, akik az elsõ pillanattól kezdve ugyanazt az avatart használják, zavarban érzik magukat ha azt látják, hogy valaki cserélt, mert zavaró. Megszoksz egyet, már tudod mire számíthatsz, kiismered, a szemeddel keresed, ismered a gondolatait, tudod elõre, mire hogy reagál, aztán egyszer csak hopp. Mint, akit pofon vágtak, leforráztak és marad benned egy ûr, nem szeretem azt a szót, hogy megszokás, mert az olyan eszközies, csak egy elem.

Ez olyan új apukás, új anyukás. Apád fogja a kezed és tessék fiam, ismerd meg az új anyádat, vagy éppen fordítva, rohadt egy dolog.
Nekem volt benne részem többször is, atyaég még vidéki városokba is le kellett költöznöm emiatt. Nagymányok, újsághirdetésen keresztül találkoztak és elhatározták, hogy összebútoroznak.
Szerencsére gyerek az nem lett. Jöttem haza suliból és kérdeztem a Mamát (Isten nyugosztalja), hogy Apám? Az új asszonynál van kint Váriban és elkezdet mesélni, hogy mész a híd felé és a második kanyar után egy piros kõporozott ház.
Mondtam szia Apám! Az meg itt az új anyukád, ismerd meg. Ez volt a hideg család Nagymányokról, ideköltöztek mind ahányan voltak. Nagyszülõk, gyerek, vettek egy házat és odaköltözött Apám.

S én most mit csináljak?
Mert az asszony közölte, hogy én neki nem kellek. Érdekesek ezek az új anyák, volt kettõ is, amelyiktõl ezt hallottam. Pedig nagyon kedves is tudok ám lenni. Eltudom mondani a hideg színeket és a meleget, meg hogy 7, 77, 777 és így tovább.

Elzavart a Hideg család. Azóta Apámat is és még évekig láttam a kapun az arany színû névtáblát, hogy Zvolenszki Istvánné. De tudtam, hogy csak azért hagyta kint, hogy lássák férjezett, rendezett életet él, még hosszú évekig ott volt, megette a rozsda és akárhányszor láttam, mindig arra gondoltam, hogy teeeeeeeeeeeeee nincs is semmi közöd a nevünkhöz, csak ott díszeleg és próbálsz mögé bújni, de mi igazi Zvolenszkik vagyunk, minket nem lehet hamisítani.

Egy Zvolenszkit még két kilométerrõl is széllel szemben, egy Zvolenszkitõl a Balaton is kiürül.

Így cserélgesd legközelebb az avatarodat! Mindig jusson eszedbe, hogy milyen törést okozol ebben mások lelkében, mint a prizma, kétszer töri meg.

[guga]

Hentesek

Régebben is próbáltak a hentesek ügyeskedve egy kis plusz pénzhez jutni a borravalón felül.
Tényleg, miért borravaló a neve? Aki kapja az borra költi? Valaki vett már belõle bort?
Szerintem, aki bort iszik az adja és magából indul ki, nesze itt van igyál te is.
Na mindegy, odavágták a mérlegre azt a 20dgk felvágottat, hogy 25-ig lengett ki és meg is kérdezte, hogy 25dkg, maradhat?
Meg dupla papírba csomagolta, ha kiszámolod, hogy egy évben hány kiló papírt ad el és azon felül is duplát, de indokolatlanul.
Mondjuk vegyünk 2-300kg papírt, amit eladhús árban + még mellé vagy 100-at csak úgy, hogy fogyjon.
Napokban nejem bemegy, mert szeret odajárni, megismerik és sürögnek körülötte, ha a gyereket viszi beszólnak a kicsinek ahogy pipiskedik, hogy szia te kis és valami jelzõ.
De valami megváltozott. Az eladók egyre idegesebbek, feszültek, mindenre ingerülten válaszolnak, mint ha teher lenne nekik a vevõ.
Kért a feleségem 20dkg tavaszit, mert a gyerekek azt szeretik, abban sajt is van nem csak zöldség. Lehet egyben? Jaj kicsit több lett 25dkg, maradhat?
Ismerõs a jelenet?
Igen ám de tényleg 25dkg volt és azóta ez megismétlõdött már többször. Azt mondja a nejem így adják el a fölösleget. Mindegy mennyit kérsz többet ad és kész, sebesen becsomagolja a választ meg sem várva és egy mûmosoly.
Meg sem próbál rábeszélni másra, hogy esetleg egy kis szalontüdõt? Friss most érkezett Anyuka. A kis gyerkõc is biztosan falná vagy valami ilyesmi, hogy érezze az ember nem az a gépies nagyáruház, hogy elõre vonalkód, elõre tartósított és tülekednek érte, meg egyszerre ötöt is vásárol.
Hanem személyes.
Szóval egyre ingerültebbek, én nem értem mi lehet a baj, csökken a forgalmuk? Az emberek már nem esznek? Vagy valami elszigetelt eset és a többi hentes ugyanaz a széles derekú, bajszos, mosolygós, hogy igen aranyom

[guga]

Levél a 12 halnak

Üdv! Megvallom õszintén, hogy ez idáig sokan szóvá tették számomra, hogy kerüljem a vulgáris megnyilvánulásokat, mert néha elég szélsõségesen fogalmazom. Magamat visszaolvasva 2002-2003 tájékáról még én is hátrahõköltem, attól amit leírtam. Az internetes jelenlétem behatárolható szavakra épült, mint hõõõjjj, höhhhnyeee meg ilyenek. S ez tetszett mindenkinek, azaz dehogy. Biztos volt, akinek nagyon is nem tetszett, hogy ilyen szabad szájú, alpári stílusom van, de voltak olyanok, akiknek nem csak tetszett, hanem átvették, továbbfejlesztették és ott ragadtak velem évekre.

Préd 9,21
A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; azon képen hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.

Számomra mindig is elsõdleges dolognak számított, hogy Istent megismertessem az emberekkel, mert pontosan tudtam, hogy vannak köztük olyanok, akik Istennek jó gyermekei lehetnének csak rossz gyülekezetbe járnak és hamis igéket hallgatnak, nincsenek üdvözülve csak a szájukkal tisztelik. Vagy mert gõgösek, dacosak és sértõdöttek lélekben, de legbelül pontosan tudják, hogy létezik Isten. Olyanok, mint én csak én kegyelmet kaptam.

Aztán hiába a nagy igyekezetem, hogy átadjam Istent, vagy a szándékét, akár csak egy szikrát is belõle, mindig azon kapom magam, hogy elidétlenkedem az egészet, nem fegyelmezem magamat és nem példát mutatok, hanem én viszem Õket bele a rosszba. Bujtogatom Õket és jókat röhögünk.
Mindig az lesz a vége, hogy höhhhnyeee. Sokszor szégyenlem magam, hogy ugyan mindenki önmagáról köteles majd számot adni Istennek, de azért hatalmas az én felelõsségem is. Vannak rám bízott feladatok, amiket tovább kellene adnom. Ott van például az ige helyes ismerete. Mondhatni maga az igazság, birtokában vagyok s tudatában vagyok Isten munkájának, mert ez számomra Isten ajándéka.

De soha nem beszélek róla, úgy vagyok vele, hogy Istennek biztos az is megfelelõ ha jó kapcsolatokat ápolok emberekkel, kedvelnek és keresik a társaságomat. Úgy gondolom, hogy ha Isten munkálkodik az Õ életükben, akár rajtam keresztül, akkor sosem késõ számukra Istenrõl beszélnem, már ha kérdeznek.
Mert én magamtól nem mondom. Megjön egyik is éppen, kimegyünk a semsibe, iszunk egy sört meg egyet viszünk a mûhelybe is. Leordítjuk a Zsoltit, hogy mi van nigger, megint szeded a gyapotot, aztán vihogunk meg csapkodjuk a térdét.
Otthon is hangosak vagyunk, harsányak, zeng tõlünk az utca.
Megint höhhhnyeee a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenrõl szólt vagy neki szántam? Meg az is eszembe szokott jutni, mikor érzem, hogy most kicsit messzire mentem, hogy ez az Ember egyszer Isten elõtt fog állni. S ha megkérdezik tõle, na az a guga, mit tudsz mondani róla?
Hja a guga, hát jó hülye volt, sokat röhögtünk meg bzui.

Más valami?

Mindig eszembe jut ilyenkor egy idézet a Bibliából:

13. Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ.
14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét.
19. Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
30. És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

A föld az mindig az ember testét jelenti, mert az ember onnan vétetett s ha én az Istentõl kapott igazságomat a földbe ásom, azaz mindig arról beszélek, hogy ma mit ettem, melyik egy finom bor, borotválkoztam, wc-n voltam, vagy éppen nem és még az állagát is részletezem.
Fürödtem, új cipõt vettem, kerékpárt is, voltam szaunázni, dagadt a prosztatám, benõtt a körmöm, rossz a hangulatom, menjünk igyunk egy sört. Höhhhnyeee és megint ez a vége.
Mondom is magamban, hogy na ma melyik mozzanat volt a napomban, amelyik Istenrõl szólt vagy neki szántam?

Semmit nem adok át Isten lelkébõl, nem is a lélekrõl szól az életem, minden csupa testi s nem hogy azonosulok velük, hanem én vagyok az élükön a legrosszabb.

Olyannyira borzalmas állapotban vagyok, hogy már nincs semmi biztosítékom csak azon ismeretem, hogy Isten kegyelmes, csak a kegyelmében bízhatom.
Folyamatosan ott lebeg a szemem elõtt a mondat a Bibliából, hogy:

30. És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Tudok róla, de nem hiszem el, nem vagyok képes elfogadni, hogy ez megtörténhet. Talán azért vagyok néha ennyire bátor és szemtelen. Egyszer azt mondta a lelkészem, hogy Zoltán te egyáltalán nem félsz Istentõl.

Mindig hessegetem el magamtól a gondolatot, hogy ááá biztos nem igaz az, csak viccelt és majd elröhögünk Jézussal a mennyben, hogy höhhhnyeee, csapd bele az orrtörlõd.

Aztán eszembe jut a köztársasági elnökünk a Sólyom László, akirõl néha már azt hiszem Nõ, mert annyira nem férfias. Kiskorában biztos felcsúszott a heréje és azért lett ilyen a hangja. Hogy odatudnék e menni hozzá, hogy hõõõjjj bakker, nyomd ide az orrtörlõd tata, aztán praclizunk. Vagy ott van a Mádl Ferenc. Az férfias, csak hát könyörgöm, mindenki szabadságon volt a takarítónõn kívül, amikor lovaggá ütötték és a  seprûnyéllel avatták fel Elnöknek? Nincs kiállása neki, az ember nem is mer odanézni.
Gönc Árpád már más eset, az komoly ember, tényleg látszik rajta, hogy elnök.
Szeretem is, olyan apókás, apa feeling, de kicsit becsúszik az anyaiság is, mert olyan ártatlan arca van, mint ha Õ rázná Holle anyó dunyháját és attól havazik. Mióta leváltották még az idõjárás is megbolondult, hó sem esett.
Odamernék menni bármelyikhez is így, hogy csapd bele az orrtörlõd?
Biztos hogy nem. Vagy mondjuk ki van náluk a földön nagyobb ember? Angela Merkel? Nem hiszem, hogy röhögne a markába ha meglátna. Vagy ott van Kiszeli Katalin vagy ki, az országgyûlés elnöke, akibõl majdnem köztársasági elnök lett, de a sors kegyes volt. Szép is lett volna magyarországon egy olyan köztársasági elnök, akinek a fogorvosa egy sült szalonnáról mintázta a protézisét.
Hozzá sem sétálhatnék csak úgy oda, hogy höhhhnyeee. Pedig valójában Isten fia vagyok höhhhnyeee.

1Jn 3,2
Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.

Elvileg neki kéne összekapni a bokáját elõttem, de nem ragaszkodom hozzá.

Jézushoz odamehetnék, hogy csapd bele az orrtörlõd? Õ mindenkinél nagyobb. Az Õ kezében van az én életem, a Sólyom Lászlóé, Szili Kataliné, Kiszel Tünde is az Õ reszortja, a fiam is és még a te lelked is, ami ha kimegy a testedbõl mérlegre kerül.
Ez nem fenyegetés, én is rühellem ha valaki úgy beszél Istenrõl, mint Anya, mikor nem bír a gyerekével és vigyázz ha Apád hazajön kapsz. Akkor az a gyerek automatikusan elkezd félni, rettegni az Apjától csak nem helyes módon.
Mert Isten is azt kéri tõlünk, hogy féljük az Õ nevét, de nem úgy hogy jaj pók, jaj kígyó, jaj mély árok, jaj baleset, jaj Isten, mint valami, ami csak rossz és gonosz dolgok származnak tõle meg átok, hanem mint a fiam.
Ha átmegy a zebrán, akkor eszébe jut, amit mondtam neki, hogy várd meg, amíg zöld és ha nincsen lámpa, akkor elõbb nézz balra és utána jobbra.
A Biblia is egy használati utasítás az élethez, hogy át tudj menni a zebrán, így kell félni Istent, ez a helyes.

A hal a kegyelem jelképe, a tizenkettõ meg egy tucat.

20. És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.

A halak és a madarak túlélték Isten ítéletét a vízözönt. S mikor Jézus megetette az ötezer embert, akkor is halat adott nekik eledelül és kenyeret.

Most is van ez a kiélezett politikai helyzet, ami hamarosan kiforrja magát és ahelyett, hogy békíteném az ellenfeleket élvezem, ahogy összeugraszthatom Õket. Ha balos, akkor jobbosként beszélek, ha meg jobbos, akkor fordítva.
Ugorjatok már egymásnak oszt annyi legyen vége végre. Isten tuti nem szakad meg a röhögéstõl, ahogy látja mit csinálok.

Na mindegy, tartozom neked egy vallomással, eddig nem hallgattam senkire ha kritikával illetett. De te úgy tudtad megfogalmazni, hogy muszáj volt utána felülvizsgálnom magam, hogy tényleg ilyen állat lennék, mint amilyennek mondják?
„

Szia Zoli,
(Szólíthatlak így?)
Most olvastam az "A legbonyolultabb szín a prizma"-t . Nagyon tetszett!!

Nagyon ügyesen írsz! Néha olyan "vasveretes", szépirodalmias hangulata van a "mûveidnek"
Éppen ezért szerintem a helyesírásra sokkal jobban ügyelj. (meg természetesen a szalonképességre továbbra is:-)..de észrevettem, hogy mostanában a-téren valóban óvatosabb vagy. . Köszi!
További sok sikert kívánok neked!
Ildi”

Bocs, hogy beidéztem a leveled, szerintem nincs benne olyasmi, amit ne vállalnál fel mások elõtt is.
Biztos nem tudtál eddig róla, hogy miattad, de észrevetted, hogy óvatosabban fogalmazok.
Sajnos annak ellenére, hogy hiszek Istenben nagyon kevés kritikát fogadok el. Mindig úgy vagyok vele, hogy jóvan öreg, mondjad csak a magadét, nagyon nem érdekel. Én ilyen vagyok s valóban, elvárnám még Jézustól is, hogy csapjon egy orrtörlõt és azt mondja höhhhnyeee.
Pedig még Sólyom Lászlóhoz sem mennék oda, Jézus pedig királyok királya, furcsa egy helyzet.
Azt hiszem visszaélek a bizalmával, ez a valós helyzet. S ami még rosszabb, hogy nem találok a környezetemben példaértékû embert, akire azt mondanám, hogy ez valóban Isten szolgája és számomra is mintaértékû az élete.
A lelkészem a legrosszabb, s így feljogosítva érzem magam arra, hogy úgy viselkedjek, ahogy akarok, pökhendien, lekezelõen.
Nem annak szánom, de valamiért másoknak úgy jön le.
Kit érdekel?
Na látod errõl beszéltem, elszalad velem a ló.
Pedig Isten elõtt nem menthetem ki magam azzal, hogy ez is azt csinálta, az is úgy élt, én miért ne tettem volna?
Azért mert rám bízta Isten, hogy miként kéne élnem, belém égette és mindig ott lebegnek a szavai a szemem elõtt, vált a lámpa, zöld.

[guga]

A zelsõ film, a zelsõ bálozó, a zelsõ fecske, aki nyalat csinál :Ð Gyurlaci 32mb MP4 megtölt, lenéz

Képes volt csak a mi kedvünkért venni egy kiszuperált Ladát a jelmezéhez, mert fatuskónak öltözött és egy álruhás király írta rá, hogy itt jártam :Ð

A következõ film wipes nagyjelenete lesz, a bevonulás :Р nem mellesleg megütötte a fõnyereményt :Ð

[guga]

Wipes a hóna alatt mindig van egy gép :Ð az én betegem

Megtölt, lenéz 32mb MP4.

[guga]

Semsi túra ala guga farm :Ð 123mb MP4

[guga]

TANZN 115mb MP4

Még egy film lesz, a tombola.

[guga]

Tombola  114mb MP4

[guga]

A két guga (nagyjelenet)

Guga bent ül a wécén és résnyire nyitva az ajtó, kisguga a konyhában pakol be az iskolatáskájába.

-guga: voltál wécén fiam?

-kisguga: igen már voltam.

-guga: iskolában is elszoktál menni wécére? (közben visszhangzik belülrõl a kis  helység, ahogy megreked a hang).

-kisguga: tessék?

-guga: ááááááá süket vagy? Suliban elszoktál menni wécére ha ott jön rád?

-kisguga: nem ott nem szeretek, mert nem lehet bezárni belülrõl az ajtót és folyamatosan feszítenem kell a kilincset, hogy a többiek be ne jöjjenek. Néha direkt benyomják az ajtót.

-guga: ezek nagyobbak nálad, idõsebbek?

-kisguga: igen.

-guga: miért nem mész máshová wécére? A földszinten nincs wécé? Az nem zárható belülrõl?

-kisguga: de igen zárható, csak osztályfõnöki figyelmeztetést kapok ha meglátják, hogy lemegyek az emeletrõl.

-guga: miért, figyeli valaki hogy hova mész?

-kisguga: igen a lányok elég hülyék, meg néhány osztálytársam. Ha meglátják, hogy lemegyek, akkor szaladnak sipítozni a tanárnõhöz, hogy a Zvolenszki Levente lement az emeletrõl.

-guga: na fiam, akkor csak nyugodtan menj le wécére a földszintre és ha bárkinek problémája lesz ezzel, az velem találja magát szemben. Azokkal az árulkodó hülye gyerekekkel meg egyet se gondolj, soha nem lesz ennél nagyobb örömük az életben