[guga]

Megléptem egy rendõr elõl

XIII.kerület, zebra, villamos megálló, a lámpa piros. Nézek balra semmi, nézek jobbra s messzebb egy teherautó. Még beleférek és rátaposok a pedálra.
Ahogy a járdaszigetre érek meglátom a rendõrnõt a bent álló villamos mögött. Emberek jönnek s mennek, gondoltam nem veszi észre, hogy a piroson slisszolok át. Nem a fenét, a robogója mellett állt és valakivel beszélgetett, de rögtön odalépett hozzám. Fiatalember! Ugye tudja, hogy a piroson jött át a zebrán? Igen tudom s elnézést, azt már nem mertem hozzátenni, hogy többet nem fordul elõ, mert a következõn is átmegyek. Ivott valamit kérdezte. Mondom magamban, hogy hazudhatnék, de ha megakar szondáztatni, akkor már mindegy. Aztán eszembe jutott, hogy mi a fene ez az egész, én egy kerékpáros vagyok, igaz hogy része a közlekedésnek, de mi a szart akar tõlem? Megittam ebéd után egy sört oszt annyi, kit érdekel? Mondom neki egy sört ittam. Azért csak nézzük meg azt a szondát válaszolta és már vette is elõ. Fújok bele s jelez, vigyorog hogy ez bizony 20.000 Ft lesz. S kezdi sorolni, hogy zebrán kerékpározás piroson át, ittas vezetés. De ebben a pillanatban odalépett hozzá egy rikácsoló öregasszony, hogy maga kis tetves szemét, hány embert akar még megbüntetni itt? Nyilván régebb óta itt lehet a néni és egy ideje figyelemmel követheti a tevékenységét s nem tetszik neki, most meg felülkerekedett benne az igazság érzet s még az sem érdekelte, hogy rendõr, ment és leüvöltötte a fejét.
Miért nem mész el inkább rendes munkát végezni te államszukája, ahhoz bezzeg nincs tehetséged, csak az embereket baszogatni, meg sem tudnád állni a helyed az életben és a rendõrnõ elkezdte arrébb tessékelni a nénit, az közben rángatta a vállát a rendõrnek, hogy ne taszigálj engem te senki, azt hiszed rendõr vagy már mindjárt megszûntél embernek lenni? Te is ugyanúgy szarsz, mint a többi és te is a föld alá mész szemétláda!!! Paprika vörös volt és rikoltozott. A rendõrnõ zavarban volt és látszódott, hogy nem tudja kezelni a helyzetet. Valahol tisztelni szerette volna benne az idõs nõt és kereste az egyensúlyt, hogy a tekintélyét is  megõrizze.
Viszont nekem sem kellett több. Fel a kerékpárra és iszkiri, a francokat sem érdekli, hogy mit kínlódnak ezek itt ketten. Vissza amerrõl jöttem, mert már fejben összeállt egy menekülési útvonal. Be a sarkon és ott egy konténertömb, bokrok. Odáig eljutok, bemegyek két konténer közé és a bokrok takarásából megvárom mi lesz. Megvárom, hogy utánam jön e vagy sem. Ha igen, akkor úgysem áll meg itt, mert arra számít hogy beletapostam a pedálba és eltekertem. Majd ha látom, hogy húz el a robogóval, akkor pár másodperc múlva ki és megyek tovább az eredeti útvonal szerint. Ha meg kiszúrja, akkor be a forgalomba az autókkal szemben, motorral tuti nem fog tudni utánam jönni, szarok rá. Befordultam a sarkon, de nem fordult a kormány, a kerekek sem úgy mozogtak ahogy szerettem volna, az utca sem az volt, amit vártam és a konténerek sehol. Elbizonytalanodtam, mi elõl menekülök én? A kormány elforog a kezem alatt, nem tudom irányítani, elkezdek belül remegni és félni. De mégis mitõl? Nem értettem semmit. Az ébresztõóra hangjára keltem. Alig bírtam kinyitni a szemem és lenyomni, kábán feküdtem vissza a párnámra és megoldani, befejezni a helyzetet. A szemem elõtt még mindig a robogós rendõrnõ és keresem a logikai megoldásokat, hogy hogyan menekülhetnék el elõle. Keresem a helyszínt, hogy hol járhattam álmomban és egy útvonalat, ami szabad. A feleségem hajolt fölém egy puszira, mondom neki hagyjál már, éppen egy rendõr elõl menekülök.
Na akkor sürgõsen fejezd be, én addig fõzök egy kávét. Sok érzelmi behatás ez egyszerre, nem lehet követni. Felpattantam az ágyból és próbáltam elhessegetni az álom hatását de nehézkesen ment, nagyon megülte az agyam. Úgy volt, hogy a nejem viszi a nagyobbikat iskolába autóval. De mikor mondta, hogy csak 4 órájuk lesz és délben végeznek, akkor jeleztem hogy hagyd, elviszem én kerékpárral. A gyerek iskola elõtt is szeret felmenni egy dombra s onnan legurulni, ugratni át egy kisebb dombon, meg suli után is szoktunk odajárni. Tegnap a fákat küzdöttük le, mint ókori lovagok, hatalmas, hosszú ágakkal kerékpároztunk és kiütöttük a 100 éves fákat a nyeregbõl, aztán röhögtünk.
Hazafelé megláttam egy rendõrt a járdán, egybõl éreztem, hogy ez nem azért áll ott, hogy simán elkerékpározzak mellette. Végül is a járdán kerékpározok, soha nem szól érte egyik sem, mert Õk is tudnak rangsorolni a problémák között, de ez már messzirõl kiszúrt magának. Feltartotta a kezét és felszólított, hogy álljon csak meg fiatalember! A túloldalon kéne kerékpároznia, mert ott a kerékpárút. Mikor a kezét feltartotta a cigarettát a szájába vette, mert biztos cikinek tartotta egy cigarettával a kezében megállítania. De így meg alpárian röhejes volt, ahogy beszélt és közben jött ki a füst a szájából és fel s alá ugrált a cigaretta ahogy beszélt. Mondom neki igen tudom, hogy ott a kerékpárút, de én itt lakom ebben az oldalban. Akkor tessék leszállni a kerékpárról és tolni. Közben kivette a bagót a szájából de még mindig úgy beszélt hozzám, hogy dõlt a füst a szájából.
Igen, rendben, értettem és leszálltam a kerékpárról és hátat fordítottam neki, elkezdtem tolni. Aztán végiggondoltam magamban, hogy ez a járda elég széles, sokan szoktak kerékpározni rajta, mert rengetegen laknak itt. Meddig tartana kijelölni egy részét kerékpárútnak? S kit érdekel? A rendõrt biztos nem, Õ szerinte toljam. Én szerintem, meg az anyját tolja meg, hogy annak ellenére, hogy én tartom el még annyira sem tisztel, hogy a büdös bagóját kivegye a szájából mikor hozzám beszél. A polgármester? Az is szarik rá a kerékpárútra, ez nem hollandia, hogy a kerékpáros mindenhol prioritást élvez, mindig elsõbbsége van és igényük van a levegõ tisztaságára. Ebben az országban senkit nem érdekel semmi. Toljam.
Befordultam a sarkon és eszembe jutott, hogy felülök, úgysem lát. De az is eszembe jut, hogy a rendõr ugyanezt gondolja magában, hogy ha a sarkon befordulok úgy is felülök. Azért sem, nehogy már neked legyen igazad járdabajnok. Szépen hazasétálok, kell egy kis mozgás. Közben eszembe jutott, hogy itt mindig szokott állni rendõr és eddig még egyik sem volt olyan agyatlan, hogy leszállítson a kerékpárról hisz közel 4 méter széles, bõven elfér mindenki. Mellettem jön a gyerek kis biciklin és a kormányomon az iskolatáskája, még soha nem mert ránk szólni senki. Meg tényleg sokan járnak itt kerékpárral.
Biztos nem kapott pinát az éjjel, attól volt ilyen frusztrált. Abba bele sem merek gondolni, hogy egy ilyet március 15-én kiengednek az utcára, vagy hogy egy ilyen a parancsnokuk, vagy a kerületi kapitány. Tényleg Gergényinek van felesége?

Atyaég mi lesz itt, nem is merek belegondolni, megsorozták a rendõrpalotát és most készülnek a visszavágóra, a saját lelkükben is elégtételt akarnak venni és az embereknek is meg kell mutatni, hogy a rendõrség az érti a dolgát, annak tekintélye van.
Belegondolt már valaki, hogy miként jutottunk el idáig? S abba, hogy hol a vége?
Hazaérek s mondom a nejemnek képzeld mi történt, leszállított egy rendõr a járdán. Erre rám néz és összecsapja a kezét, te apjuk, nem akarsz legközelebb egy nagyobb házról álmodni?
Már rég egy másik országról álmodom, ezek meg hagy marják össze egymást.

[guga]

Intel vs AMD

Tudom, hogy most állásfoglalást vársz tõlem, hogy melyiket pártolom, helyette inkább bemutatnék két embert számodra, olyanokat, akik elkötelezettek egy-egy irányban. Az egyik megrögzött Inteles, a másik meg fanatikus AMD hívõ. Én pártolom mindkettõjüket emberileg, mindkét embert kedvelem. Van egy ismerõsöm, aki régebben azt mondogatta, hogy én szarok rá mit favorizál, nekem mindkettõ pénze jó (megjegyzem Õ is fanatikus AMD hívõ volt, azt mondta mindig az Intel nem processzor, majd ha az AMD gyártja nekik, akkor megveszi. Hangoztatja ezt azóta, mióta az AMD a Socket 7 foglalatba gyártott Intel processzort is.

Én azt mondom az ember nem maga dönti el, hogy mit használ s mit kedvel meg, hanem a legközelebbi kapaszkodó. Volt régebben egy ismerõsöm, akit annak ellenére, hogy becsapott engem emberileg a mai napig visszavárom, mint embert. Azt mondta nekem mindig, hogy ha egyszer elkezded használni a Linuxot, akkor olyat telepíts fel, amit az ismerõseid is használnak, mert ha baj van, akkor legyen kihez fordulnod. Én magam azóta is UHU Linuxot használok, az 1.2-õt. Már rég letöltöttem a 2.0-át dvd változatban és egy másik hdd-re feltelepítettem, tetszett is, sõt meg is jegyeztem, hogy a háttérképe csupa Nokia 3310 gyári elõlap feeling. Soha lenem cserélném.

Számomra Vizesblokk Linux terén a legközelebbi hozzátartozóm. Volt kihez fordulnom, amíg emberileg meg nem csalt, utána önállósodnom kellett, mélységeiben, mert az élet errõl szól. Van egy ismerõsöm, aki Ubuntu-t használ, egy másik Slackware-t, ahány ház annyi szokás. Linuxból van rengeteg disztribúció, de processzorból csak kettõ.

Ha egy Linuxos elmondja, hogy melyik felé elkötelezett, akkor az nem ás olyan mély árkot, mint az Intel vs AMD, vagy az ATI vs NV.
Linuxból van földrészenként, pártokból, processzorból meg fejenként. Ahány ház, annyi szokás. Otthon vagy?

Szóval van ez a két ember, ez a két irányban elkötelezett. Ép ésszel én sem tudnám felfogni, hogy ezek valaha is megtudnák ütni a közös hangot.
Az egyik ha gépet kér, akkor a processzort mondja elsõnek, hogy 2.8GHz-es legyen, vagy van nagyobb? A lap mit kezel maximum? Mindegy, hozd azt, ami legnagyobb...ram is legyen elég, aztán eszébe jut a vga...te.....! Mit használnak mostanában? Asus legyen, azt mondják az megbízható, volt már MSI-m is de többet nem veszek, megjártam vele, nem is garanciáztatták le.

A másik nem is ismeri azt a szót, hogy Intel, ki sem tudja mondani, sõt komolyan mondom, hogy nem tud róla, számára nem létezik, annyira elkötelezett.

Rendeli a gépet és már azzal kezdi, hogy mi a legnagyobb most, amit kiadott? Nem mondja a végére, hogy AMD, mert számára az a természetes.
Hûtõt hozhatsz valami drágábbat, ne azon múljon, legyen hûvös amennyire lehet. Mondom rendben és ram? Legalább egy giga, de ha mondasz rá egy jó árat, akkor hozz kettõt, ne azon múljon, tudod hogy nem szeretek fillérezni, meg visszarohangálni, hogy ez kevés.
VGA? Legyen ennvídia, Asus most mi a legnagyobb? Abban bízok, mert azt mondják az jó, olt már MSI-m is de többet nem veszek, megjártam vele, nem is garanciáztatták le.
Nem tudnak róla de van egy közös vonásuk. Nem a márka számít, hogy ki milyen bogarat ültetett a fülükbe és ki mivel járta meg, hanem a legközelebbi rokon, a kapaszkodó. Ha valakiben megbízol azt fogadod el, azt veszed készpénznek, amit mond. Tovább is adod másnak.

Egyik nap is felhív az Inteles manus, nincs valami használt géped raktáron? 2800+ és Asrock lap, csak vinyó kell bele. Az Asrock az az Asus leányvállalata? Mert akkor jó...
Mondjuk rá az, nem szeretek nyíltan állást foglalni, nekem mindkettõ pénze jó.
Te! Az a 2800+ nem valami AMD?

-de, vallom be megtörten, hogyan is feltételezhettem hogy nem jön rá. Pontosan tudta, van hozzá érzéke.
Te és az mûködik rendesen? Egy ideig próbáltam magam abban a hitben ringatni, hogy megtudom gyõzni, de a végén közölte, hogy vegyél inkább Intelt, azt már ismerem.

Napokban itt járt az AMD-s gyerek és mondta, hogy megbízták vele vegyen egy számítógépet. Pénz nem számít csak jó legyen. Te! Mi a legnagyobb?
Nem mondja a végére, hogy AMD, mert számára az a természetes.
Legyen hûvös, az viszont fontos, ne legyünk forró fejûek, számítanak a rokonok, a kapaszkodók és, akik hozzánk közel állnak, legyenek akár emberek vagy embertelenek.

Bevallom õszintén én Intel gépet használok. Nem azért, mert az AMD nem az, hanem egyszerre csak egy gépem lehet. Számomra mindegy melyik gyártó, az ennvídiát is a Linux miatt használom, pedig már van ATI-ra is driver, de kényelmes vagyok, nem szeretem a küzdelmeket, nem keresem.

Hjaj mesélek még a végére egy jó sztorit. Haverom szervezett egy találkozót és egy frissen nyílt kocsmába invitált. Csodálkoztam is, hogy a budi nem ammónia szagú. Élbõl rendeltem két sört. Mert az egyikre szomjas vagyok, a másikat meg megízlelem. Kihozta a pincér, fészkelõdök meg minden, erre befut egy velem egy korú és leül velem szemben. Mondom neki ha már itt vagy iszol egy sört? Elvette s kértem még négyet gyorsan, emberünk meg Som pálinkát, aztán Borókát meg ilyeneket. A sör sem volt olcsó, de ezek a pálinkák arany árban mentek. Eszembe is jutott a feleségem nagypapája Szandán, konyhaszekrényben a félliteres házi, ott kezdem a napot, aztán felõlem történhet bármi, elcipelem a mázsás disznót is ha vágás.

Aztán a fickó velem szemben csak mondja, hogy így Intel, úgy Intel. Alig vártam, hogy kimenjen huggyozni. Mondom havernak, Te...ki ez?

Az Intel magyarországi igazgatója.

Eeeeeeeezz?

Ennyi erõvel én is lehetnék, majd röhögtünk.....

Az AMD helyi tulajával sajnos még nem talákoztam, de vele is felhajtanék egy pinttel. Nem vagyok részrehajló ugyan, de az Intel tulajának belenyaltam a poharába, beledugtam a nyelvem.

A tied hol van?

[Dorien]

Idézet: guga - Dátum: 2007. febr. 23., péntek - 23:22

Az AMD helyi tulajával sajnos még nem talákoztam, de vele is felhajtanék egy pinttel. Nem vagyok részrehajló ugyan, de az Intel tulajának belenyaltam a poharába, beledugtam a nyelvem.

Te hülye vagy, vazze...     
Tulaj is vagy csak góré?

[guga]

Idézet: Dorien - Dátum: 2007. febr. 24., szombat - 19:56

Te hülye vagy, vazze...     
Tulaj is vagy csak góré?

Azt hiszem góré   néha muszáj hibáznom, hogy maguk közé fogadjanak az emberek :Ð

[guga]

Pocket

Hatalmas elõrelépést jelentett az életünkben ennek a noname pocket fényképezõnek a jelenléte, ami leváltotta a filmes fényképezõgépünket.
Régebben nagy várakozás elõzte meg az elõhívást, mikor még 8-10 napra vállalták meg két hétre, ez még szocalista idõben volt.
Aztán gyorsult a világ és mindenhol hirdették, hogy 24 óra alatt. Fekete-fehér orwo, majd a színes 100 dines. De szép idõk voltak. Akkor is szerettem, amikor mentem érte és kezembe vehettem a fekete-fehér képeket két hét után, Ofotért.
Ámulva cserélgettem a fotókat a kijárat elõtt és percek alatt alig néhány lépést haladtam. Oda sem néztem hova lépek, a képeket néztem. Sok idõ telt el mire megengedhettem magamnak a 24 kockás színes filmeket. Emlékszem egyszer a barátaimmal voltam kint a tanyánkon, buliztunk és zenekart alapítottunk, ugráltunk a tûz körül és elfogyott a sör. Én elõvettem a péniszem és úgy tettem, mint ha egy késsel éppen levágnám. Éjszaka, tûzközel és villant a vaku. Nem is mertem a tekercset bevinni az Ofotértba, úgy sem adták volna oda a fotót, vagy az egész tekerccsel kidobják. Akkor még figyeltek arra is, hogy az ember mit fotóz, volt rá idõ. Elmentem egy maszekhoz, az is ritka nagy szó volt, hogy valaki nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bûnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Õ ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember?
Az elõítéleteim ellenére muszáj volt odavinnem, mert tudtam hogy Õ is megnézi a tartalmát, de nem engedheti meg, hogy kidobja a filmet vagy hogy ne adja oda azt az egyet, mert vevõ orientált, Õ arra szakosodott, hogy az állam elõl szipkázza el a vevõket.

Elõhívta, nem szólt egy szót sem, de láttam a szemén, egy fiatal csaj volt, az apja üzletét vitte. Tiszta vörös voltam, nagyon szégyelltem magam, de siettem vissza a munkahelyemre. Medenceõr voltam a gyulai várfürdõben. Mutogattam ott a haveroknak, hogy nézd a Csigát, hogy hunyorog, Robi meg úgy csinál, mint ha basszusgitározna és jót nevettünk a végén a péniszen, Böce fényképezte le és elmeséltem az egészet, a haverok meg úgy hallgatták, mint ha ott lettek volna Õk is.
De nem maradt el a büntetés. Vittem át a fotókat egy másik medenceõrhöz, hogy megmutassam neki, erre elhagytam a péniszest, kiesett a kisujjam alól, azt tettem legalulra, hogy ha lapozza akkor az legyen a csattanó. Az lett, egy idõs néni látta, hogy elejtem és utánam hozta. Uram ezt elhagyta és nyújtotta felém.
Láttam a szemén, hogy megnézte csak ismerte az illemet, biztos jót röhögött magában.
Egyszer aztán elkerültem Gyuláról és Budapesten összeismerkedtem egy fényképésszel a József körúton, ódon üzlete volt, az a fekete kendõ alá bújós szitu mikor fotóz és volt a háttérben egy nagy ezüst színû lap, hogy az is visszaverje a fényt. Nagyon szép igazolványképeket készített. Tökmagos zacskóban adta át a 4db képet és hozzá beszélt egy félórát. Hajlott hátú bácsika volt. Az Õ unszolására vettem magamnak egy Practica fényképezõgépet, nagyon finom tapintású készülék volt, az öreg elmondott minden csínját-bínját meg fénymérõ.
Mindenhova vittem magammal a fényképezõgépet és vártam a szituációkat, hogy mit fotózzak. A filmmel spórolnom kellett, mert olcsó volt már ugyan a 36 kockás, de az elõhívás még mindig sokba került. Vittem lányokat kirándulni és ahogy a szélben lebegett a haja, kilátóban sörözés, ezek mind megmaradtak. Még ma is élvezettel nézem át azokat a fotókat, némelyik nek már rongyos a széle, annyit dobálták a gyerekek a szõnyegen. Az illatuk sem ugyanaz, mint amikor elõhívattam és percekig csak centinként haladtam a járdán az Ofotért elõtt, annyira ámultam, hogy az életembõl itt egy pillanat elõttem.

Az öreg fotóssal úgy ismerkedtem meg közelebbrõl, hogy elmentem hozzá csináltatni fotót a bkv bérletemhez. De nem szembõl, hanem hátulról, azt kértem, hogy a tarkómat fényképezze le. Mondta menjek vissza délután. Záróra elõtt értem oda és nagyon meglepõdött rajtam, hogy megjelentem. Jaj ne haragudjon fiatalember, rettentõen röstellem de mikor mondta, hogy a tarkóját fényképezzem le nem hittem el, hogy visszafog jönni a képekért így filmet sem raktam a gépbe, csak kattintgattam párat.
Olyannyira kellemetlenül érezte magát, hogy záróra ellenére nekiállt, hogy no üljön le gyorsan, meglesz az hamar. Gyorsan megcsinálta és vitte az elõhívóba. Bentrõl szólt ki és tompán hatott a hangja a sötétszobából, hogy tudja nagyon furcsa kérés volt ez és csak azért, mert még ilyet a világ sem hallott, hogy valakit hátulról fényképezzek le.
Aztán hozta elõ szaporán, hogy meg kell még száradnia, legyezgette, üljön le, kér egy kávét.
Addig-addig, hogy elmesélte közben az egész életét. A házmester is bejött és értetlenkedett, hogy nem tudtam honnan a fény, azt hittem valami baj van.
Akkor még figyeltek egymásra az emberek, pedig ma már nekem sem tetszene, mit okvetetlenkedik ez itt, minek üti bele más dolgába az orrát. Összetartoztunk, mert összetartott bennünket a rendszer.

Késõbb vettem egy Olympus-t és már minden sarkon volt egy fotó bolt. Csak 24 óra, ajándék film is csak vigyem oda elõhívatni. A kirakat mögül bámultam a gépet, ahogy adogolta magából az elõhívott fotót. Nagyot dobbant a szívem mikor megláttam az öcsémet, ahogy vigyorog a kétméteres, langaléta az ágyról, legénybúcsú volt és másnaposak voltunk kegyetlen, gyûrött a takaró és ruhástól aludtunk egy ágyban hárman. De szép is volt, akkor még vele is beszéltem. Már évek óta alig láttam, ha találkozunk is csak 5 percre. Szia Anya, hogy van? Fater? Megittunk egy-két sört, biliárdoztunk, semmi, öregszenek. Aztán siet, beszáll az autóba, mosolyog, int és elmegy megint vagy 10 év mire látjuk egymást.

Érzõdik a levegõben ez a rohanó világ, zacskós leves, mirelit fõzelék, porított majoránna, bazsalikom, kömény, koriander, borsfû, kakukkfû, porított mustármag, édes-nemes paprika, porított zeller, só keveréke.Porított árpafûlé szárítmány, Bio céklalé szárítmány, Bio répalé szárítmány.
Régen meg ettük a puliszkát. Nagymamám ledarálta a kukoricát és egy 20 literes edényben megfõzte, nem volt otthon más csak kolbászzsír, felmelegítette és azzal öntöttük le a kukorica kását, fejedelmi étek volt, megnyaltuk utána mind a tíz ujjunk. Azt mondta egyszer a lelkészünk, hogy nem az a jó szakács, aki bevásárol gazdagon és fõz belõle, hanem aki szegénység idején is úgy lakatja jól a családját, hogy évek múlva is emlékeznek rá.
Nagymama ilyen csak egy van, szegénykém már rég nem él, mennyi emberséget próbált belém verni és tisztességre nevelni, ahogy illõ.
Erre én hátulról fotóztatom magam.

Siessünk...

Jó de ne menjünk elébe a dolgoknak. Egyszer aztán megtört a jég, mint a mobiltelefonnal is. Évekig hangoztattam, hogy nekem aztán nem kell soha, nem akarok még az utcán is telefonálni. Jön valaki velem szemben és úgy néz ki, mint aki magának él, magában beszél. Aztán elképzelem, hogy vajon ki lehet a vonal túlvégén. De az egyik ismerõsöm vette nekem direkt ajándékba egy mobiltelefont, Siemens C25. Egy pillanat alatt beleszerettem, egyedül a feleségem hívott rajta, de nagyon furcsa érzés volt, hogy kint állok a piac közepén és onnan beszélek a nejemmel, aki otthon fõz és mikor jössz, mert még meleg. Hajajj megyek én drágám és konyha asztal, forró leves.
Vettem ezt a pocket fényképezõgépet, nagy szó volt mert 12000 Ft. Volt az ára, egy régi konkurenciámtól vásároltam az S. Petitõl. Hja Peti! Innen üzenem, hogy én a mai napig szeretettel gondolok rád, mindig is irigyeltelek, számomra te voltál az az ember, aki képes rá, hogy a tarkóját fényképeztesse le. Eleinte sokat tanultam tõled, a mai napig nagy koponyának tartalak, életre való ember, aki soha nem adja fel és másnak is képes erõt adni ahhoz, hogy életben maradjon.
Jó volt az a piacos idõszak, amolyan emberismerõ, a mai napig szívesen járok oda vissza.

De térjünk vissza a pocket gépre, amit a Petitõl vettem. Kis, átlátszó-piros, mûanyag gép volt és a számítógép LPT portjára csatlakozott. Valami hihetetlen hosszú idõ alatt töltötte le a kezelõ programja azt a 15db fotót, amit eltudott tárolni a memóriája. De nagyon felszabadultan vittük magunkkal kirándulni és már alig vártuk, hogy hazaérjünk. Odaültünk a gép elé és türelmetlenül vártuk, hogy átmásolja. Volt egy hátránya a gépnek, ha kikapcsoltuk, akkor elvesztette az összes fényképet, a memóriája csak addig tárolta el, amíg bevolt kapcsolva. De nem bántuk, imádtuk az érzést, hogy nem kell rohangálni elõhívatni a képeket. Egész nap magammal cipeltem és ha valamit érdemesnek találtam rá azt lefényképeztem, ügyelve rá, hogy nehogy véletlenül kikapcsoljam a fényképezõgépet.



Utána modernebre váltottam, vettem egy pencam-ot. Az már magától kikapcsolt, de 24db képet tudott készíteni és USB portra csatlakozott, a fényképek másolási ideje meg elenyészõ volt. Miután azt elajándékoztam vettem a Francii-tól egy Fuji Finepix gépet, Atyaég már filmet is vett föl és hangot, zenét tudtam alákeverni. Most meg egy Olympus-om van, ez már MP4-et is vesz fel hanggal együtt és egybõl megy ki a netre. Te meg 20 perc múlva végignézheted az életemnek nem csak egy pillanatát, hanem hallod a hangját, belátsz a konyhámba, szobámba, az életembe és a fejembe, pedig lehet még sosem találkoztunk.

Siessünk...

Napokban kezembe akadt egy cd lemez, Apa mentés volt ráírva és az összes fotó abból az idõbõl, amikor megvettem ezt a Pocket gépet az S. Petitõl.
Azonnal a gép elé ültem és hevesen vert a szívem. Kirándulás Letenyére a strandon, a Benjamin születése, egy tóparti horgászat, Apám látogatóban, ahogy az edény fölé hajol és szed levest, mert azt szereti, nagyon leveses az öregem. Ilona az udvaron, focizik a fiammal és párás meleg, fellocsoltam a kisudvart, mert 40 fokos hõség volt.

Elkapott a nosztalgikus hangulat, eszembe jutott mikor Percecutor húzta a pocket géppel az agyamat, mondogatta Õ, hogy adjam el neki, meg guga ilyen gépet csak egyet gyártottak, azt is neked. Jogosan mondhatta hisz az élete párja fényképész a mai napig. Nem irigyelem Õt, hogy nem állami intézményben dolgozik, hanem maszek. Érted, saját magáról gondoskodik.
Én mindig úgy gondoltam rá, mint valami bûnös dolog, még hogy maszek, hogy jön Õ ahhoz, hogy különb embernek érezze magát, szemét az ilyen hogy vinni is akarja valamire. Miért nem áll be inkább a sorba és csinálja ugyanazt, mint a többi ember? Mostanában mindenki tönkremegy.
Ott a Szabó család, micsoda undorító dolog, hogy egy nemzeti érték, saját tulajdon és azt mondják nincs rá pénz. Vagy ott az Antikvárium, az Andrássy út végén, az is bezár. Mindent bezárnak és megszüntetnek, amitõl az ember egy kicsit is magyarnak érezhette magát és tudta, hogy tartozik valahová. Azt is észrevettem, hogy nem szánakozik senki. Napokban újságoltam egy ismerõsömnek, hogy képzeld bezárt az az étterem, tudod, az egyszerûen Budapest része volt, státusz szimbólum volt oda bejárni, a 70-es években élte fénykorát, most meg bezárták, csõdbe jutott. Kit érdekel, hagy hulljon a férgese, vágta rá. Fordított világ, mindenki a hátát mutatja én meg csak vakuzok, nem rakok be filmet, mert félek nem jön érte senki, nem jön el senki. Mindenki siet valami felé...

[guga]

A megújuló weboldalunkhoz szükség volt egy képre, a házi áldásra, ami úgy kezdõdik, hogy Hol hit, ott szeretet...találtunk a neten egy tányérra festett változatot, de ragaszkodtam hozzá, nekem a szandai mamáé kell, amelyik ott van a nyári konyhában. Hétvégén úgy is megyünk hozzájuk és lefotózom.
Viccesen meg is jegyeztem, hogy küldj egy mailt a mamának, hogy fotózza le és küldje át. Még életében nem hallotta azt a szót, hogy mail. Mobiltelefonra is azt mondják minek az már nekünk vénségünkre, aztán legyint.



Szemmel láthatóan fáradt az öreg. Néhány hete elesett a hátsó kertben és tiszta seb lett a koponyája, véres. Akkor kapta az elsõ kisebb agyvérzést csak nem vették észre. Onnantól kezdve folyamatosan romlott az állapota. Egyik hajnalban rosszul lett és kihívták a háziorvost, az meg egy mentõt, ami 12 óra alatt ért oda és nem is a kórházba vitte, hanem egy másik faluba egy néniért és onnan mentek a sürgõsségire.
Mint kiderült ez volt a második agyvérzése, aminek köszönhetõen lebénult részlegesen a bal keze és lába. Éjjelre bepelenkázták az öreget és lett is belõle gond. Ma már nincs ágytál meg kacsa, az luxusnak számít. Aki nem tud kimenni wc-re azt bepelenkázzák. Az öreg csak noszogatta a nõvért, hogy kísérje ki wc-re, mert nagyon kell neki pisilni, az rárivallt, hogy maradjon nyugton bácsika, mert lekötözöm. A papa se az a fajta ember, aki nem tudja irányítani a sorsát, mondogatta neki, hogy én nekem sosem volt dolgom pelenkával, még ilyen szégyent és csettintett a nyelvével dühösen, na...értse már meg.
Hogyne, ha meg elesik én leszek a felelõs, ezzel kikötözte az öreget és egy rácsot tett az ágy mellé, majd kapott nyugtatót. Szerencsére reggel jött a mama és az rásegítette Õt a szoba wécére, ami egy négykerekû szék az aljában egy vederrel, addigra az öreg már csillagokat látott, nem tudott belepisilni a pelenkába.
Egy másik reggel meg arra ért be a mama, hogy a papa a földön ül és nem tud onnan felkelni, nem vette észre senki. Voltak a betegszobában még rajta kívül hárman, de mind agyvérzéses, benyugtatózva és csak bámulták a plafont magatehetetlenül és üveges szemmel. A papa mellett egy alig negyven éves férfi feküdt, aki miután agyvérzést kapott elfelejtett beszélni és járni, csak a kezével kalimpált, mikor látta hogy a mama készülõdik elmenni. Félrefordította a fejét és a kezével mutogatott a papa felé és hangosan nyögött, mint egy elmebeteg.
A mama egy ideig értetlenkedett, hogy mit akar? Aztán a Tündi rászólt, hogy hagyja mama, majd jönnek a nõvérek és elintézik, jöjjön menjünk. Erre a férfi még hangosabban nyögött és az ujjával böködte a levegõt. Végre észrevették, hogy a mama járóbotja bedõlt az ágy mögé és nem is lehetett látni csak onnan, ahol Õ feküdt. Nagyon kellemetlen helyzet volt, nem gyõztek neki hálálkodni, hogy nem adta fel.  Nekem meg rögtön eszembe jutott, hogy nem is tudom melyik a jobb helyzet egy agyvérzés után, hogy totál észnél van csak nem tud mozogni meg beszélni vagy az eszméletlenség, hogy ugyan még életben van de nem tud semmit magáról.
Egyébként ezt a bepelenkázást nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes aktus után cserélik, francokat. Volt ott egy bácsi, aki nagyon nyöszörgött, hogy cseréljék le rajta a pelenkát meg alatta az ágynemût, mert elviselhetetlenül büdös. Nõvérek nem ugrálnak ám, majd ha nyakig szaros, addig meg kap egy kis nyugtatót.

Volt ott egy bice-bóca nõvér, csípõficamos. Egy beteg emelése során megroppant a térde és kórházba került, micsoda véletlen pont arra az osztályra, ahol dolgozott. Na róla elmondta a feleségem, hogy valóban elkötelezett a szakmája irányában. Az betegen kétszer annyit sürgött, mint a kollégái, akik szolgálatban voltak. Hallotta, hogy nyöszörög a bácsi a pelenka miatt. Ment a kolléganõihez, akik ott ücsörögtek az üvegfal mögött. Az egyik vihogás közben hátrafordult és odaadta flegmán a kezébe a pelenkát. Aztán a papa kérte az egyiket, hogy hajtsa feljebb az ágytámláját, de akkor is a beteg nõvér jött oda és már nyomta is a dumát mosolyogva, hogy hajoljon elõre bácsika, azt már csak félhangosan jegyezte meg, hogy éjjel ha felizgul majd jövök, mert ott állt mellette a mama.
Régebben volt egy fõnököm az elektromos mûveknél, ahol villanyszámlásként dolgoztam, az azt tanította nekünk, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül semmibe, de rengeteget lehet vele keresni.

Ez annyira igaz volt és ma is az, hogy több borravalót kaptam néha, mint a fizetésem. Soha nem osztottam a kollégáim véleményét, akik a leolvasóknak fenntartott helységben szívták a cigijüket keresztbe rakott lábbal és szidták a fogyasztókat, hogy teeeee ezek milyen szemetek, az mekkora paraszt... be sem mentem hozzájuk, csak intettem és már siettem is vissza a körzetembe. Volt olyan ügyfelem, aki meghívott ebédre, egy lánynál még ott is aludtam. Az egyik étteremben mindig mondták, hogy üljek le és egyek valamit, a szakács elkészíti nekem a kedvencemet, egy író felolvasta nekem egy versét, a görög katolikus pap keresztelt meg esküvõm elõtt, mert a körzetemben volt egy templom is. Egy büfében csak miattam rendeltek Paulaner sört, egy kis kocsma volt, senki nem ivott olyat, de egyszer elkotyogtam, hogy jártam Münchenben a sörfesztiválon és azóta nekem az etalon. Egyet mindig behûtve tartottak, tudták melyik nap megyek és pénz kikészítve + egy kis jatt. A karácsony elõtti idõszak volt a legnehezebb, mindenki beszélgetni akart velem és a zsebembe dugtak ezreseket, hogy kellemes ünnepeket. Egy néninek, aki egyedül élt kitakarítottam a konyháját és tõle nem fogadtam el a pénzt, pedig nagyon adni akart. Sorolhatnám még, mert nagyon sok érdekes dolgot tudnék mesélni.

A mama csúsztatott egy ötszázast a nõvérnek, amiért segített, a másikok meg a folyosón pöfékeltek.
A mama csak annyit kért, hogy jaj Istenkém ne hagyd Õt itt meghalni idegen emberek között, csak egyszer még hazajöjjön. Meg is lett, az öreg elénekelte, hogy porzik, porzik a szandai utca, ha végigmegyek rajta és a lábával dobbantott egyet a végén. Régebben biztos eltáncolta volna, de már nem engedelmeskedik neki a lába.
Mi hétközben nem akartunk zavarni, mert nagy volt ott a nyüzsgés, jöttek-mentek a rokonok.
Vasárnapra terveztük lemenni. Direkt nem is reggeliztem, minél több helyet szerettem volna biztosítani a szandai étkeknek. Megérkeztünk és az öreg már felöltöztetve ült a székben, várt minket, mosolygott. A feleségem szerette volna videóra venni, ahogy az öreg énekel. Ezért vittem a digitális fényképezõgépet.
Kiosontam a nyári konyhába egy kis házi pálinkára, magamra húztam az ajtót. Töltöttem egy felest, de annyira finom volt hogy muszáj volt még egyet.
Visszamentem a papához és kezdte nekem magyarázni, hogy menjek le a pincébe és fejtsem át az egyik hordóból a bort egy fehér mûanyagba, majd mossam ki és fejtsem vissza. De annyira belebonyolódott a hordókba, hogy elvesztettem a fonalat, nem értettem mit akar. Mivel járni nem tudott és kivinni meg nem akartuk a hidegre, hogy nehogy még betegebb legyen, így támadt egy mentõ ötletem.



Leszaladtam a pincébe és mindenféle szögbõl lefotóztam a hordókat. Megmutattam a papának a kis tft kijelzõn és lépésenként elmagyarázta.
Annyira belefeledkeztem a finom étkekbe meg a kamra szagolgatásába, hogy majdnem elfelejtettem lefotózni a házi áldás fali hímzést.
Álltam a hideg kamra közepén és jóllaktam az illatokkal, harapni lehetett a levegõt. Rengeteg füstölt kolbász, szalonna és oldalas, sonka, befõttek, demizsonba pálinka. Nem gyõztem betelni a látvánnyal. Fõleg mikor az egyik tyúkólban megláttam a tojást, mondtam is magamban „tipikus tesco feeling”.





A papa amellett, hogy most nem tud járni még ráadásul rosszul hall. Komikusan hat, hogy miközben ott a család apraja, nagyja papa meg ül a tv elõtt és maximális hangerõn üvölt a magyar nóta. Beszélgetni azt lehet vele, mert ha határozottan beszélsz és figyel is, akkor érti. Néha tart csak félperces csöndeket, mikor kicsit lehajtja a fejét, valamire gondol, egyet legyint, köhhent, nyög és belekezd megint, hogy annak idején a fiatal férfiak összejöttek a faluban vagy a szomszéd faluban, ahol megismerte a mamát. De nem lehetett sokáig zajongani, mert ha meglátták a kakastollas csendõrök, akkor kardlappal hazazavartak mindenkit. Szerintem az öreg nem is tud róla, hogy nemrég rálõttek a rendõrpalotára, micsoda fordulat kardlap ügyében, hanyatlóban a kakastoll.



Belekezd egy énekbe, a közepe táján már szenvedélyesen énekel, megfeledkezik magáról és megannyi bajáról. Az elmúlt évben minden falusi rendezvényen énekelt, máshová is hívták, most meg a hóna alá nyúlunk, hogy jöjjön papa sétáljunk egy kicsit, meg kell mozgatni a lábát. Kétszer is kimentünk a folyosóra, amit belengett a kamrából kiáradó illat. Rossz így látni az öreget, hisz ha bacagott is nehézkesen de legalább járt, csak-csak leosont a pincébe egy flaska borért és kortyolgatott napközben ha térült s fordult. Most meg csak ül és ordít a tv. A mamának mostanában nagyon nehéz, nem elég a maga öregsége, még az öreggel is harcolnia kell. Ma is alig tudtuk visszafogni, hogy ne menjen le a pincébe megnézni a bort, hogy nem e csöpög valamelyik hordó. Nem engedelmeskedik a lába. A papa mindig a hordókkal fantáziál.

Nemrég egy késõ délután is lent volt és matatott. A mama a nyári konyhában és látta megáll a házuk elõtt egy autó. Két férfit látott kiszállni, cigány embereket. Fekete bõrkabát volt rajtuk és jöttek be az udvarba. Mire kilépett az ajtón az egyik már ott is állt elõtte és úgy beállt elé, hogy nem tudott kimenni. Jöttünk felmérni a telket, hogy mekkora, a tanácstól vagyunk. Mama közben a szemével kereste a másik embert, hogy hova lett. Aztán rárivallt, hogy nincs itt maguknak semmi dolguk, kivan ez már mérve és félrelökte a férfit. Megindult a ház felé, mert sejtette, hogy a másik férfi bement. Felment a lépcsõn, kinyitotta az ajtót és két magas férfi állt vele szemben. Nem tudom mit élhetett át akkor a mama. Mögötte egy idegen férfi, elõtte meg kettõ. Nem vesztette el a fejét, nagyon hangosan kiabálni kezdett, hogy kik maguk, mit loptak el? Hangosan veszekedett és rájuk parancsolt, hogy mutassák meg a zsebüket. A két férfi némán tûrte, hogy átkutassa a mama a zsebüket, aztán jobbnak látták tovább állni.
A mamának ritka nagy szerencséje volt. Talán a hangjától ijedtek meg, hát igen tud a papával is perlekedni, csak úgy pörög a nyelve, mikor az öreg megmakacsolja magát.
Micsoda világ, már a falvakban sincsenek biztonságban az emberek. Napokban meg megállított egy rendõr, mikor meglátott, hogy a járdán kerékpároztam. Rám parancsolt, hogy azonnal szálljon le és tolja! Hanyatlóban a kakastoll.

A mama kerített egy üveg pálinkát, egy kis krumplit, sonkát a szögrõl, pár kolbászt és elhoztuk a kocsinkban a kamra illatát. Mindig ketten kísértek ki bennünket, de most csak a mama integetett. A papa bent ült a széken és közben üvölt a tv. Miközben fordultunk meg az egyik ház elõtt a nejem mondja, hogy itt is agyvérzéses van, de ez az ember teljesen lebénult, már csak nézni tud és a lánya ápolja.

De legalább otthon van és jól van dolga, nem idegen emberek közt, akik sorsára hagyják.



A szandai papa dalra fakadt, megtölt, lenéz  115mb MP4

[guga]

Honfiteatrum

Nézek balra, nézek jobbra, mielõtt átkelek a zebrán. Így tanították.
Ma egy barátom (M.J.) JonesC megkért arra, vagyis tanácsot adott, hogy ha már fizetõs lesz az oldalam, akkor ügyeljek arra, hogy az írásaim érdekesek legyenek, de ne lehessen kötni se jobbra, se balra, mégis legyen benne politika.
Értem mirõl beszél, ez olyan gyõzikés, hogy mindenki nézi, de a töke tele van vele, állandóan bemászik a képbe.
Kikrõl írjak akkor meg hogyan, hogy érdekes legyen?
Már több ismerõsömtõl hallottam, olvastam azt hogy gugáék felé. Van köztük ismert ember is, aki engem használ viszonyítási pontnak.
Nemrég írta egy fotós ismerõsöm, hogy:

„Múltkor nekem sikerült sétálni Budapesten, mikor a Borárosról elindultam gugáék fele csak úgy merõ spontán, és jól belevesztem a gettóba. Úgy eltévedtem, de úgy, tiszta jó volt.”

Mondom neki elgugáltál?
De ez már milyen? Valaki elindul Budapesten és nem azt mondja az országház felé, népstadion felé, hõsök tere felé, keleti pályaudvar felé, budai vár felé, cyberde átcímkézõs zõdpábja felé, hanem a guga felé.
Lassan beállhatok én is a sorba, mint Kiszeli Bünte valamelyik hapsija, aszongya hogy Õ most már celeb.
Az igazából szerelem c. filmben, mikor felsír hogy kit kell itt megdugni, hogy az ember kapjon egy kis kávét és csokis kekszet?     
Kit kell itt megdugni, hogy az ember celeb legyen Báááhhhvid Ibolykát?
Petõfi még karddal védte a hazát, Báááhhhvid Ibolyka meg hüvellyel.
Na, ez pont középen volt, éppen csak hogy súrolta a politikát.

Kikrõl írjak akkor meg hogyan, hogy érdekes legyen?

Én arra gondoltam, hogy a sorstársaimat, azokat követem nyomon, figyelemmel, akik soha nem adják fel. Szerintem erre van kereslet, hogy bármilyen kilátástalan a helyzet, mindig akad olyan ember, aki ezt figyelmen kívül hagyva nevetni tud, mosolyog. Ilyen a Semsis Zsolti is, rossz ránézni ha rátör a depresszió és átengedi magát a helyzetnek. Szerencsére ellenkezõ póluson vagyunk. Mikor nekem van szar kedvem, akkor kiröhög, de ha látom maga alatt, akkor én is leniggerezem és küldöm ki gyapotot szedni, ne legyen ideje az arcát a kezébe temetni.



Van atombombám, ha gondolod megoldom a depressziódat.

Van pisztolyom, ha gondolod megoldom a depressziódat.

Van egy késem is, ha gondolod megoldom a depressziódat.



Igazság szerint ezen a pár soron kívül nincs semmim,
ennek kell a szívedig hatolnia.

Aztán van még rajta kívül pár ember, akinek szívesen elétek tárnám az életét. Nap, mint nap írnék róla, raknék fel kisfilmeket. Ismerek még olyat, aki panaszkodás, nyavalygás helyett képes még engem is feltölteni lelkileg, bár mily meggyötört, erõre kapok ha velem van. Nem sokkal szebb, mint hallgatni a sirámot? Kinek nincs oka panaszkodni? Mindenki tudja mi a ..., megérett a helyzet. Aratás jön, hulljanak a fejek, szárastul, gyökerestül.

Mt 13,30
Hagyjátok, hogy együtt nõjjön mind a kettõ az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe.

Ezek nem félnek semmitõl.
Bár soha nem szeretem a Bibliát fenyegetésre használni, de tény hogy volt egy király, akitõl a nép azt kérte miután hatalomra került, hogy enyhítsen a terhen.
Erre Õ nem az Apja tanácsadóihoz fordult, hanem a haverjaihoz, akikkel együtt vigadt és borozott. Érdemes kikeresni a Bibliából, hogy mi lett a történet vége. A király sose hitte volna el ha mondják neki elõre vigyázz, mert így jársz.

Királyok I. könyve 12. rész
1.
És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék õt.
2.
Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elõl, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
3.
És hozzá küldvén, elhivaták õt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
4.
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
5.
És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jõjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
6.
És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
7.
És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
8.
De õ megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik õ elõtte udvarlottak.
9.
És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
10.
És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel õ vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
11.
Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.

A möhö-möhö nem úgy hangzik, mint valami siránkozás? Akárhányszor kiejtem a számon hangsúlyozva, mindig egy kisfiú jut eszembe, aki öklével dörgöli a könnyeit.

Úgy tervezem, hogy legalább 4-5 ember sorsáról tudósítok naponta. Persze wipesrõl (a Gyuri) akár óránként is lehetne, mert annyi gépet talál ki. Jó lenne ha belemenne, hogy közzé tegyem. Bár tudom a hideg kirázza ha fotózom, de Õ legalább jó alany, inkább filmezem
Vagy keressem fel hazánk nagyjait jobbról balra? Vagyis pont fordítva, mert mielõtt lelépsz, rálépsz a pedálra elõbb balra nézz. Így tanították.
Hjaj ma hallottam egy bácsikás viccet, hogy megy a miniszterelnök konvoja és súlyos balesetet szenvednek. Valaki beszól rádión és máris küldik a mentõ egységet, azok odaérnek és látnak egy bácsikát, aki lapogatja a földet maga körül.
Hát maga?
Hüü, há én, oszt vakarja a fejét. Eltemettem Õket.
Nem volt túlélõ?
Há mondták itt, de ki hisz már ezeknek, oszt vihog meg megpöki a tenyerét, mint aki jól végezte dolgát.

Látni ezeknek az embereknek a mindennapjait, hogy miként oldják meg a problémáikat, hogyan élnek túl kríziseket. Mindenkihez közelebb állna, mint egy megfoghatatlan média celeb, aki felsír, hogy jaj celeb lettem már?

Kikrõl írjak, mikrõl írjak?
Azt biztosan tudom, lesz olyan hogy ebceleb. Akár önálló domain név is lehetne és bármennyire is félek tõle, de bele kell vágnom. Van 4-5 ismerõsöm, akinek a neve már fogalommá vált magyarországon. Egyikük sem tudna azonosulni a celeb címkével, mert ahhoz komoly emberek, meg tényleg tettek is le valamit az asztalra. (csak, hogy egy példát mondjak Vass István Zoltán) Róla tényleg nem lehet elmondani, hogy egy gyõzike. Pedig mindkettõnek volt már olyan mondata, hogy egy egész ország átvette, ismerte, idézgette s utána nevetett, hogy ismered?
Még csengõhang is.
Vass István Zoltán hangja nem csengõ. Kicsit baritonos, kimért, bölcs és ha beszél, akkor olyan megnyugtató. Látott már egy s mást, Õ ha úgy odamond, akkor mint atyai tanács. Nemrég úton hazafelé a telekrõl hallgattuk a rádiót. Azt hiszem Kossuth, Egri Jánossal volt riport. Nagyon kellemes volt, tényleg azt érezte az ember, hogy minden egyes szavával olyan gondoskodó, egybõl helyretette a rutintalan és túlbuzgó riportert, aki mindenáron megakart felelni egy szerepnek. Valami elismerés féléért küzdött, hogy kihúzza Egri Jánosból. Ráadásul kapkodott és néha elég alpári módon kérdezett. Egri János meg nem lett ideges, dallamos, finom modorában szépen elmondta, hogy ezt hogyan is kellett volna megkérdeznie. A fél riport azzal ment el, hogy próbálta helyrebillenteni a mûsor színvonalát. Pedig a riporter azért ment oda, hogy a mûsor Egri Jánosról szóljon.

Ilyen kaliberû embereket szeretnék bemutatni a kutyájukon keresztül. Ezért az ebceleb. Nem arról van szó, hogy akinek nincs kutyája, vagy se kutyája, se macskája azt kutyába sem veszem.
Cyberdét is jó lenne. A Laci, ki gondolta volna mi? Mármint hogy László a neve. Szeretném bemutatni, írni róla nap, mint nap, hogy hogyan megy a fõttdebrecen kimérde, az átcímkézõs zõdpáb, hogy mit gondolt ki. Neki például elhinném, hogy kirõl, mirõl írjak, pedig még nem jött be egy sem.

Vagy ott a haverom a Böce. Õ is gondolt már rólam sok mindent, eddig csak egy jött be neki. Mindig azt mondta te hülye vagy, aztán legyintett.

Möhö-möhö

amfiteátrum
köralaku épület neve, hol a római nép összegyült, hogy a gladiátori játékokban és állathajszákban gyönyörködjék. A gladiátori viadalok eredetileg nem voltak hivatalosak.

Szerkesztette: guga 2007. 03. 02. 22:55 -kor

[guga]

Már évek óta nem volt semmi probléma

Errõl a témáról még alig írtam pedig gazdag lelet. Négy évig voltam villanyszámlás az Elektromos Mûveknél. Nagyon szerettem csinálni azt a munkát, csak az utolsó pár nap volt teher és az sem a munka miatt, velem volt a baj, nem bírtam tovább maradni, mehetnékem támadt. Ezt éreztem már elõtte is, utána is, hogy atya ég mit keresek én itt, de most már lenyugodtam, tudom a helyem.
Így kerültem Budapestre is, eljött a nap, hogy minden kiveszett belõlem, idegennek éreztem magam ott és még nem tudtam hova, de mennem kell.
Mikor Pestre kerültem már az elsõ nap volt munkahelyem és volt hol aludnom, egy munkásszállás. A lényeg, hogy eltudtam adni magam. Mindig azt mondom, hogy soha nem a startkõ a lényeg, hogy honnan indultál, mert mindenki ugyanonnan. De áttörni a sejt falát csak egynek sikerül. S még ha meg is születik, mint én még nem biztos, hogy életképes, néha elég ránézni az ilyen emberre és mindjárt veszélyben érzed magad, mert hozzá képest sokkal határozottabb vagy, Õ meg nem találja a helyét.
Az elsõ munkahelyem a Középület Építõ Vállalat volt. Azt is szerettem csinálni, géppel kellett festeni talpig gázmaszkban, hatalmas födémeket állványról. Jó volt ülni a festékes ládákon és reggelizni a szalonnát friss kenyérrel, erõs paprikával majd kisurranni egy sörre a fõnök elõl és örülni ha megúsztuk. Aztán beraktak egy üveges mûhelybe, osztrák gépsor, a fõnök is kimértebb, finomabb, részletre vásárolt Peugeot. Ritkaság számba ment akkor még a nyugati autó, nem kellett rá várni 5 évet. Nem úgy ment, hogy befizetted és majd egyszer megjött. Azóta fordult a világ, ma már elhozhatod nulla forinttal, csak add oda a lelked.
Szerettem én dolgozni ebben az üveges mûhelyben is. Szép idõszak volt, munkahely metróval, élettárs albérlettel, reggeli a büfében és szódagép a lakatos mûhelyben. Sose fogyott ki, mindig pont jó hideg volt, atya ég, mekkorákat büfögtem utána, direkt azért jártam oda napjában többször is. Az olyan férfias, mint az oroszlán mikor elbõdül, hogy hõõõjjj vagy höhhhnyeee? Tudja a fene, mások azt mondják ne legyél már olyan paraszt.

Volt ott egy zsíros képû munkásõr a fiával, az a fajta, aki tudott helyezkedni. Mindig láttad a szemén, hogy neki már kijutott a jóból. Felépítette a házát, fiának is intézte, multikárral tégla munkaidõben, kis asztalos munkát is kicsempész, mint sasé a szeme, tudja melyik seggbõl hiányzik egy nyelv.
Ez mondogatja ott az asztalnál ülve, hogy a barom felesége vett magának egy aranygyûrût és majdnem megverte érte. Aztán sorolom, hogy te mielõtt bejössz megveszel egy fél liter pálinkát és iszol egy sört. Nem párizsit veszel, hanem szalámit és abból sem tíz dekát.
Veszel napilapot és lottót meg gyûjtöd a késeket. Ez mennyi aranygyûrû naponta?
Nem hitt nekem, dühös lett rám és nekem rontott, nem bírta elviselni, zavarta a tudta, hogy nem állok melléje.
Én azt vallom egy segg, egy ember. Nem fértem én már oda.
Azóta nem jártam azon a munkahelyen, a fizetésemet sem vettem fel és azóta nincs munkakönyvem, mert még azért sem mentem be.
Kinyalhatja.
Tényleg, van még olyan hogy munkakönyv? Én 1989 óta nem dolgoztam hivatalosan, csak szerzõdéssel, vagy mint szellemi szabadfoglalkozású, késõbb vállalkozó, most meg van egy cégem. Vagyis volt, mert ugyan papíron még megvan, de én már fátylat borítottam rá.
Nehéz úgy élni álomvilágban, hogy az ember folyamatosan igazítja hozzá a valóságot.
Az Elektromos Mûvekhez nem tudom, hogy miként vettek fel, arra már nem emlékszem, hisz kellett volna a munkakönyv, de lényeg az hogy felvettek, lehúztam ott négy évet.
A Kaszás dûlõn lévõ telephelyen jelentkeztem villanyóra leolvasónak, de ott nem vettek fel, mert túljelentkezés volt. Hazamentem és egyszer csak hívtak, hogy viszont Kispesten, ott kéne.
Mentem és egy meghallgatás után egyszer csak azt vettem észre, hogy minden reggel 8-kor oktatásra megyek. Nagyon jó kis elõadások voltak azok. Az igazgató tartotta a munkavédelmi oktatást, híjj hogy az mennyire szeretett sztorizgatni az áramütésrõl. Õ is leolvasóként kezdte az ELMÛ-nél, azóta meg már nyugdíjba ment. Õ tanította meg számomra azt, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül semmibe, de nagyon sokat lehet vele keresni.
De a legtöbbet az áramütés veszélyeirõl beszélt, pedig inkább a kutyák támadásaitól kellett tartanunk.
Egy hónap volt az oktatás, melynek az is része volt, hogy járnunk kellett az utcákat és házról-házra felírni melyik fogyasztóhoz melyik óra tartozik és mi az óraállás. Valahogy félvállról vettem az egészet. Elkezdtem én, de nem úgy ahogy azt kellett volna. Mert egyik nap kimentem és esett a hó, hát hazamentem.
Másik nap meg ráleltem egy régi ismerõsre az egyik házban és megkínált házi pálinkával, elrötyögtünk az asztal mellett és beesteledett. Másnap megharapott egy tacskó, szerencsére pont az elején így korán hazamentem, jó okom volt rá.
Olyan is volt, hogy kimentem, akartam is de eltévedtem, végül megtaláltam a hazavezetõ utat.
Máskor meg a nap sütött, nehogy már egy ilyen szép napot erre pazaroljak, majd holnap. Így ment ez és a vége felé már kezdtem félni, hogy baj lesz belõle. A többiek mind szépen sorban adták le a füzeteket teleírva, én meg még egyet sem. Mindenkinek a füzetébe beleírták, hogy melyik körzet és ki adta le meg pecsét. Kérdezgettek engem is a kollégák, hogy te? Én majd a végén adom le egyben az egészet, közben azt sem tudtam hová legyek, megállt bennem a lélek. Hazardíroztam erõsen.
Még az utolsó nap is bementem, amikor adták le a füzeteket és összesítettek. Magam sem értettem miért, mert nekem csak egy füzet volt a kezemben és az is összevissza töltve, tele volt rajzolva hülyeségekkel, amiket az oktatási órák alatt rajzoltam bele unalmamban. Ábrázolták az áramütéses férfit, hogy hogy kell eljárni. A villám végére Zeuszt rajzoltam, a föld alá meg Styx-et.
Ezzel sétáltam be és leültem mint a többiek én i székre, csikorgott az egész linóleumos szoba, ahogy helyezkedtünk el. Bejött a kövér ellenõr (nõ) és megállt bennem az ütõ. Mondom ez kivégez.
Ez leüvölti a fejem vagy világ csúfjává tesz, hogy mit csinált maga egy hónapig? Itt mindenki elõtt.

De azzal kezdte, hogy kéne egy ember és már tettem is fel a kezem, mindegy mi az csak szorult helyzetemben inkább én legyek az, aki rajta segít.
Egyik számlásunk megbetegedett és helyettesíteni kéne. Megyek mondtam és nagyon hálásan megköszönte, hogy azonnal munkába tudok állni. Nem kérdeztek azok tõlem semmit. A nyakamba akasztották, egy csomó számla és mondták hova menjek. Atya ég mennyi tízemeletes és négy is meg kertes házak. Csak vigyorogtam bambán az elsõ címen, hogy én vagyok a számlás. Hát aki szokott járni, az a kövér nõ?
Beteg.
Volt rá egy hetem, hogy beszedjem, ez volt egy dekád. Nem tudom miért ez volt a neve.
A pénzbeszedés nem volt minden, ha végeztem jött a TAR lap. Arra írtuk fel a mérõállást, amit egy gép olvasott be, ha rosszul töltöttük ki, akkor meg a fõnök.
Milyen füzetek meg felelõsségre vonás? Ma is átérzem az akkori félelmeimet, de már rég megoldódtak azok a bajok és újak léptek a helyébe.
Pedig már évek óta nem volt semmi probléma.

Ezt a mondatot egy idõs néni mondta nekem mikor velem volt a nejem is számlázás közben, elkísért, segített leolvasni az órákat. Nem szerette de értem megtette. Utána meg mentünk süteménydébe és jókat nevettünk.
Keresgetem a számlán szereplõ nevet a postaládákon és egyeztetem, de nem lelem. Emelet vagy ajtószám az nem szerepelt a számlán, csak a név. Végre jött egy néni szatyorral és kicsit billegett. Megvárta míg  az ajtó becsukódik, lerakta a földre, kulcsért nyúlt és nyitotta a postaládát, kicsit bosszankodott, hogy nem talált benne semmit csak megint egy számlát. Rám nem haragudhatott (egyelõre) mert azt sem tudta ki vagyok.
Csókolom, tudna nekem segíteni? Mutatkoztam be neki, én vagyok a villanyszámlás.
Mi tetcik emelte meg a szemüvegét felém, hogy jobban lásson.
Mondom neki nem tudja ki az az XY?  Nincs rajta cím csak a neve.
Jaj már évek óta nem volt semmi probléma, hogy kerül maga ide?
Fönt laknak a kilencediken, az ügyvédék és morcosan bevágta maga mögött a lift ajtót. Azóta is idézgetjük itthon a nejemmel ha valami apró hibát vétünk.

Kitaláltam egy módszert arra, hogy ne kelljen mindig félórákat várni hogy beengedjenek a bejárati ajtón mire elhiszik, hogy az vagyok. Valamilyen ürüggyel kölcsön kértem a bejárati ajtó kulcsát. Például, hogy letenném ide a számlákat, amíg bejárom az emeleteket meg a többi lépcsõházat és ne kelljen végig cipelnem mindet, de többször is bejönnék.
Volt minden lépcsõházban elektromos szekrény, amihez volt kulcsom és oda beraktam a számlákat s mindig csak 10 emeletnyit vittem magammal. Elõtte viszont irány a kulcsmásoló, az egyik tízemeletes aljában mûködött. Egyre több kulcsom lett és szinte már sehol sem kellett várnom. Egy fél évnyi udvarias mosolyomba került, hogy ne csak az 1-5 forintokat adják oda borravalónak, hanem 20-at, 50-et, 100-at és ha karácsony eljött, akkor becsúsztak ám az ezresek is bõven. A nejemmel feküdtünk az ágyon és miután összeadtuk a számlákat, hogy mennyit értékesítettünk vártuk izgatottan mennyi maradt nekünk és csillogott a szemünk, hogy ennyi? Mindig volt pénzünk és sosem jutott semmire, pedig még étterembe is mentünk, nem is egyszer.
Tilos volt ugyan, de most már elárulhatom, hisz hosszú évek elteltek és nem volt semmi probléma, hogy a limitált összeg, amit magunknál hordhattunk az 300 ezer forint volt, utána el kellett menni postára vagy bankba, vagy az Elmû-höz befizetni. Soha nem tudtam betartani, mindig túlléptem  a keretet, általában 1 millió forint volt a táskámban, mert reggel korán kezdtem és délután meg helyettesítettem, mások területét szedtem be és plusz a jattot, mert mosolyogni ott is tudtam, jobban mint a gazdája.

Egy idõ múlva rájöttem, hogy nem kell nekem átcipelni a városon minden este 1-2 millió forintot a táskámban és másnap reggel meg vissza Kispestre a telephelyre befizetni, hanem van borítékos befizetés a  bankba. Beraktam este a saját számlámra, másnap meg kivettem és mendtem befizetni az Elmû-be.
Majd megnéztem mennyi a havi kamat és utána már csak arra ügyeltem, hogy a számlámon mindig legyen 1-2 millió forint és a melóhelyen késleltetve fizettem be. Dolgoztam vagy 3 napot mire bevittem az elsõ napi adagot.
Volt egy idõsebb alkoholista házaspár, akik mindig egy sarokban összebújva pusmogtak egy cigaretta mögött. Késõbb jöttünk csak rá, hogy jó okuk volt. Õk azt játszották, hogy elköltötték azt, amit az egyikük beszedett és Õk is késleltetve fizettek, csak nem volt mibõl, ezért megvárta azt a pénzt, amit a neje beszedett és azt vitte be, utána meg a neje várt arra, hogy a férje hozza a következõ dekádot. Furcsa, de nem lett belõle rendõrségi ügy, csak kirúgták Õket. Biztos vettek fel valami hitelt, amibõl visszafizették a pénzt.

Volt egy munkatársam a Kiss Tamás. Velem jött Õ is dolgozni oda, én hívtam a céghez. Õ meg az öccsét hívta, aki azóta is ott van és egy vezetõ beosztású mérnök lett belõle.
Ugye-ugye, mibõl lesz a cserebogár? Pedig Õ is leolvasóként kezdte.
Startkõ.
Tamással nagyon szerettünk együtt számlázni. Õ olvasta a lépcsõházban az órákat, én meg szedtem be a pénzt.  Közben nagyokat nevettünk és láttad mekkora melle? Na ez vajon mit fõz? Kinyitja az ajtót, jó csaj és kérdezi a Tamás hatalmas mosollyal, hogy elnézést de fogadtunk a barátommal s mutat felém, hogy a Zoli. Õ azt mondja vadas zsemlegombóccal, én meg azt, hogy töltött káposzta.
Rizses gombóc, savanyú mártással de jöjjenek nyugodtan beljebb és szélesre tárta az ajtót. Kérnek valamit inni? Sajnos az étel még nincs kész, azzal nem tudom megkínálni magukat.
Kifizette a számlát + jatt és már mentünk is tovább. Tamással jó, egyáltalán nincs közünk egymáshoz csak egyszerûen õszinte ember, ha valamit mond, akkor biztosan tudom, hogy úgy lesz. Ez nagy dolog ám, ha valakirõl tudod mi az ábra, nem mahinál mögötted, nem fondorlatoskodik, hogy mit mondjon helyette, hanem úgy mondja ahogy van.
Hjaj csak idõre ne menjen az ember ha vele találkozik. Egyszer másfél órát vártam rá és az volt a legszomorúbb, hogy volt rá indoka. Nehéz úgy élni álomvilágban, hogy az ember folyamatosan igazítja hozzá a valóságot.

Velem volt az utolsó napon is, jártuk a tízemeleteseket. Én már annyira tehernek éreztem azt, amit elõtte évekig örömmel csináltam, hogy már nem érdekelt semmi. Kezdtük a tizediken és nyitottuk ki a három ajtós villanyóraszekrényeket. Kijön egy nõ a zajra és kérdezi maguk az Elmû-tõl vannak? Nem, csak elszaladt a fehér egerem mondtam unottan, fáradtan és már rohantam is egy emelettel lejjebb.
Akkor mi az a mappa a kezébe, mit írkál fel?
Azt hogy hol nem találtam meg, mindig húzok egy pipát, hogy ott már ne keressem.
De ezt már az ötödikrõl mondtam, futottam, becsaptam magam mögött a kijárati ajtót és fellélegeztem. Még szerencse, hogy csak helyettesítettem s nem a saját körzetem volt. Elég.
Másnap kiléptem.

Céltalanul lõdörögtem otthon, valami kiszakadt belõlem s nem találtam a helyem.
Ez után nyomdász lettem, egy haverom mellett, pontosabban nyomdai segédmunkás, de nekem az volt a startkõ. Raktáros lettem, majd csoportvezetõ, végül pedig itt ülök a gép elõtt, mint cégtulajdonos, valami kiszakadt belõlem, a lelkembõl. Már fátylat borítottam rá, csak papíron létezik. Alakítgatom a valóságot, hogy beférjen az álmomba.

[guga]

Nagyfenék 9.

Szakadó hóesés, dobozi út, temetõ, tópart, vasúti sín. Jólesik a hideg levegõ, ami az arcomba vág és hunyorgok a hótól. Kabátomat összehúzom magamon és a kézfejemet lenyomom a zsebem aljára, még csörög benne valami fémpénz és cigaretta maradék, már rágyújtani sincs kedvem. Jó lenne otthon lenni, ágyban, még ha fûtetlen is a szoba, majd a vastag takaró alatt felmelegedem.
Vékony hang a távolból, valaki rikoltozik a hajnalban, lehet vagy 3 óra. Még legalább 5 kilométert kell gyalogolnom a város végétõl a tanyavilágban.
Kocsmák már zárva, mind végigjártam ami nyitva volt. Mindenhol haverok és talponállók, nevetés, hideg esték. Valaki rikoltozik, hogy háelpk vagy mi hadarja a szöveget. A hófüggöny mögül feltûni egy alak sziluettje, aki ül a padon félmeztelenül és a feje felett forgatja a kabátját és üvöltözik, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok és pörgeti a kabátját. Csiga bazmeg, ismertem meg a hangját. Hát te meg mit csinálsz itt? Közelebb megyek, országos cimborám és az egész estét együtt töltöttük, rengeteg sör fogyott. Kérdezem hát te mit csinálsz itt?
Józanodom s vigyorog hozzá meg pedergeti a bajszát. Mióta egyszer hajnalban magára rántotta a ruhákkal teli fogast és az egész család felébredt, az anyja meg leüvöltötte a haját, hogy hol lettél ilyen részeg Attila? Másodjára meg leült a konyhában és lehajolt kikötni a cipõjét, reggel az anyja ébresztette fel, ahogy a széken elõredõlve aludt. Szép látvány volt az biztos, de az ólajtót azt tette be mikor csigát bevitték detoxikálóba abba a kórházba, ahol az anyja dolgozott.
Mindenhol híre ment, mert Piri néni köztiszteletben álló ember volt.
Csiga azóta nem mer hazamenni részegen. S most még mindig az, én is. Jólesne egy sör, ki vagyok száradva.
Csiga a buszmegálló padjának támláján ült és a szakadó hóesésben levetkõzött félmeztelenre. Arra számított, hogy így hamarabb kijózanodik. Velünk szemben egy hatalmas épület, valami hangárféle lehet, a vízmûé. Lakodalmas nép ropja a táncot és húscafat lóg ki mindenki szájából, üvegek csörrennek egymás felé megbillenve, egészségedre. Csiga artikulálatlan hangon próbálta meg felhívni magára ismét a figyelmet, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok.
Neki is ugyanaz járt a fejében, valahogy kivenni a részünk ebbõl a forgatagból, egymásba kapaszkodó derekak, egyet jobbra, egyet balra tünc, tünc, tünc, négynegyed.
Én rocker gyerek voltam. AC/DC, Iron Maiden, Saxon, Helloween, Metallica, szegecselt bõröv még a vállamon is, a csuklómon is és a nadrágom citromsárga s fekete csíkos, mint a Scorpions gitárosa. Miközben ezt írom is Venomot hallgatok, segít felidézni azt az idõszakot a hangulata.
Csiga azt javasolta, hogy elõbb járjuk be a hivatalos utat, beállt a hangár bejáratához félmeztelen és miközben esett, zuhogott a vállára a hó megkérdezte, hogy elvihetne e két sört? A násznép kipenderítette. Amíg nyalogattuk a sebét elszívtunk a padon egy simphony-át és vázoltam neki az én tervem. Megkerüljük az egész telepet és hátulról közelítjük meg a hangárt, csak találunk valami ajtót. Felöltözött és mentünk vagy tíz percet még erdõben is, bokáig ért a hó. Csoszogtunk és porzott a friss hó a bakancsunk elõtt, hajnal három múlt. Mit keresünk itt? Nem is érdekelt, enni és inni akartunk.
Ajtót azt nem találtunk de egy ablakot igen, ami résnyire nyitva volt, csak át kellett szakítani a szúnyoghálót és benyúlni az egész grill csirkéért. Kettõt vettem ki és arrébb álltunk marcangolni egy fenyõ mellé, hallottuk, ahogy a konyhások ki s be járnak, sürgetik egymást, hogy azt a tortát is hozd, levesbõl van még a bal oldalon? Megint kimentek és ismét edénycsörömpölés, tedd abba bele, azt holnapra hagyjuk. Jaj de hát már ma van és közben röhögnek, megint eltûnnek a fehér kötényekben. Dobáltuk a félig lerágott csontokat a hóba, szó szerint zsíros vigyor, ahogy egymásra néztünk. Belemosakodtunk a hóba. Osontunk a fal mellett, mert inni is kell valamit. Egy utánfutón rekeszek voltak, elemeltünk egyet és ráérünk majd késõbb rágódni rajta, hogy mi az. Kõbányai sör, egy egész rekesszel, gondolom utánpótlás lett volna ha elfogy. Az erdõben megálltunk és egy kulcs csomóval bontottunk fel belõle, fogtuk a hasunkat, röhögõ görcs, hogy bazmeg de állatok vagyunk, na mindegy igyunk.
Nem azt mondtad nem mész addig haza, amíg ki nem józanodsz?
Majd megyünk aludni hozzád Zolikám, aztán pödört egyet a bajszán.
Gyalogoltunk az úton kezünkben a rekesszel, ketten fogtuk. Sehol semmi élet, sztorizgatunk az elmúlt nyárról, hogy Csicsó mikor jött, meg a Bozó Robi, tényleg mi van Böcével?

A marha s közben hazaértünk. Nyitom az uccajtót, mert be volt téve.
A havat takarítom el vele félkörívben és megyünk be a gangra sutyorogni.
Hang nélkül próbálunk bejutni a szobámba, de közben vihogunk ahogy csörögnek az üvegek a rekeszben, Atya ég ha Apám felébred mi lesz? Mit mondunk neki, hogy mi a szart keresel itt hajnal háromkor egy rekesz sörrel?
Nagy nehezen bejutottunk a szobámba és felkapcsoltam a villanyt, baromi hideg volt bent. Egy vert falú vályogház tanya, két szobás. A szobában egy régi, ódon diófa szekrény, cserépkályha, egy régi ágy és tükrös szekrény, azon tartottam a relikviáimat. Mint lemezjátszó (már sztereó), walkman a lemezjátszón kierõsítve és egy fordított kereszt. Csigától kaptam, azt mondta ez a sátánizmus jele és elég kemény dolog. Az ablakot becsuktam, mert általában nyitott ablaknál aludtam még ha mínuszok is voltak, de most vendég is van. Csiga azon vihogott, hogy totál hangerõn be kéne rakni valami zenét, mondjuk Krokus-t és kirohanni a házból, megnézni mit csinál Apám.
Ittuk a söröket és egyre nagyobb gondban voltunk a vizeléssel, nem mertünk kimenni, mert ha Apám felébred az ajtónyitásokra, akkor balhé lett volna.
Fogtuk a kiürült üvegeket és belepisáltunk, közben visszafojtva vihogtunk, hogy mekkora állatok vagyunk. A szoba közepére gyûjtögettük a vizelettel teli üvegeket és az ágy melletti rekeszben voltak a sörösek. Egyre sûrûbben álltunk fel brunyálni a hideg szobában s suttogva röhögtünk hi-hi.
A végén már annyit ittam, hogy nem emlékszem semmire, elaludtam s Csiga utólag mesélte el, hogy Apám reggel benézett, a szoba közepe tele sörösüvegekkel, a szõnyegen hányás és én Csigával alszom egy ágyban a takaró alatt ruhástól. A szoba meg jéghideg, mert nem fûtöttem be a kályhába. Hajnal három felé nehéz lett volna.
Áldom az Istent, hogy nem támadt kedve egy kis sörre munka elõtt éhhomra és nem húzott bele egyikbe sem, ami a szoba közepén hevert.
Csiga felébredt az öregemre és összenéztek, Apám a szõnyegre, látta mi a helyzet és jobbnak látta nem balhézni. Csigának csak annyit mondott, hogy azt majd takarítsátok fel, ne az anyjának kelljen. Elment.
Csiga csak annyit mondott, hogy belehánytam a saját tenyerembe és Õ meg lefordította, hogy Zolikám ezt tedd le és úgy került a szõnyegre.
Utána mellém feküdt és lehúzta rólam a takarót.
Másnap reggel vagy is pont aznap, mert hajnalban jöttünk meg rohantam a kinti budiba. Fagyos volt az ülõke, odaragadt a seggem és kegyetlenül spriccelt ki belõlem az elõzõ nap emléke. Le kéne fürdeni, fáj a fejem, nem is vagyok ember, botorkálok vissza a hóban. Anyám a segítségünkre siet, hogy ott egy kis pálinka, Apád ott hagyta nektek.
Ültünk a konyhában bambán, ma ne menjünk iskolába, jelentsünk beteget. Mért nem vagyunk azok, nézett rám Csiga kérdõn és elröhögte magát, ittunk még egy kis pálinkát, marta a belem, de jól esett.
Anyám megkért, hogy etessük meg a disznókat. Melegített vizet és baromi jól esett kavarni a forró moslékot könyékig, adjál hozzá hideget mondtam Csigának, mert kiégeti a malacok belét és betegek lesznek. A vályúban hó, disznószarszag és ott röfögnek, túrnak az orrukkal, meg böködik a vályút, ami tele van hóval. Belöttyintem és nyomban elolvad a hó, egymást túrják arrébb és visongva méltatlankodnak, csám-csám-csám, hangosan.
Erre igyunk egy kis pálinkát és bementünk. Tiszta disznó szagú volt a ruhám meg a kezem, de már mindegy volt egy ilyen éjszaka után. Bementem a szobába, hogy eltüntessem a nyomokat. Elõbb a szõnyeget vittem ki, hogy felmérjem mit szól Anyám, utána jöhetnek az üvegek. Fiam azzal mi van?
Lehánytam éjjel, megyek leslagolom. Morgott érte, de elengedett. Az üvegeket a rekeszbe szedtem és kisurrantam vele hátra a disznókhoz, ráöntöztem a trágyára.
Mire Apám hazajön el kell tüntetni, ne emlékeztesse a reggelre.
Elkéne menni orvoshoz igazolást kérni. De már elõre félek, hogy ha meglátnak, akkor a markukba kuncognak. Múltkor is mikor volt a kezemen egy nyílt seb és mentem be a rendelõbe. Kérdik neve? Zvolenszki Zoltán. Hol lakik? 5700 Gyula, Nagyfenék 9. és összeborultak vihogni mind a négyen még a gyakornokok is, ahogy ott álltam a szegecselt mûbõrdzsekimben, citromsárga-fekete csíkos gatyában, mint a Scorpions gitárosa és adtam a kemény gyereket.
Hol? Kérdeznek vissza és már fuldokolnak a röhögéstõl. Gyula 5700 Nagyfenék 9.

Na fiam, akkor üljön le és mutassa mi baja, de már törölgette a könnyét. Tehettem én róla, hogy ez volt a címem?

Menjünk el tejért, mondtam Csigának. De vegyünk hozzá kenyeret is, akkor elõbb a boltba menjünk. A boltban aztán bontottunk még kõbányait, hogy szellõsebb legyen a napunk. Finom illata volt a kis közértnek. Friss péksütemény és illatszerek, felvágottas pult. Vettünk kenyeret, aztán irány Apám a tehenészet. 7 decis befõttes üvegbõl ittuk a frissen fejt , langyos tehén tejet. Tépkedtük hozzá a meleg, omlós kenyeret, jóllaktunk és még guggoltunk egy darabig a  fal mellett, néztük, ahogy Apám tehénrõl megy tehénre és aggatja rájuk a fejõgépet.

Aztán még kötelességünknek tartottuk elmenni a csirketelepre, mert ha becsöngettünk, akkor egy asszony jött ki az erkélyre szoknyában, hogy ki az és lehetett látni a bugyiját.
Csókolom teccik tudni mennyi az idõ? Valakit várhatott, mert idegesen mondta oda, hogy mindjárt dél lesz és kivillant a világoskék bugyija, ahogy kilógott a fanszõrzete és odapréselte a combjához. Beteltünk a látvánnyal és vihogva néztünk egymásra, hogy láttad? Van egy délután is, de annak akkora feneke van, hogy felérne kilenccel.

A képek nem ott, de abból az idõszakból.

My Webpage


My Webpage

[guga]

Csak még egy mondat

Gitározni is úgy szoktam, hogy lépek ki a ritmusból, egyre lassabb, hangonként lépek, nyújtom egyre jobban de csak nem akarnak elfogyni a hangok, még egy kis zöngetést neki nyomatékul de azt egy riffel lehalkítom és kicsengetem, kisípolom az utolsó hangot és egy mélyebb, kitartott akkorddal bezárom, azaz mégsem mert hagyom hogy zúgjon, begerjedjen és még odanyomok neki egy pöttyet, párosan szép az élet kis magasabb hangot és már csak a húrok zengenek maguktól, az gerjed össze, de azt is jó hallgatni, amíg meg nem szólal a cin.
Cin, cin, cin páttu, páttu, döm-döm-döm.

Ahogy leviszem a hangsúlyt ezzel jelezve, hogy most jön a mondat vége, akkor jut eszembe még egy apróság, ami nélkül nem lenne kerek az egész. De ahogy fejtegetem eszembe jut más is, amit még fontosnak tartok, hogy közöljem és minden egyes újabb gondolat magával hoz egy másikat, mint az elõrecsomagolt kéztörlõ. Egyszer ha belefogok csak akkor lesz véga ha kifogy az adagolóból, addig is ha kiveszek egy gondolatot a fejembõl, már mindjárt ott egy másiknak a sarka és újragondolom az egészet.

[guga]

Milliomos a haverom

Tényleg felveti a pénz, nem tudom mennyi vagyona van, de nem is ez a fontos, a lényeg hogy átlépett egy határt, ami után sokan vágyakoznak.
Ismerem Õt, látom hetente, de nem egy boldog ember. Van egy apró testi hátránya, ami miatt  automatikus komplexusai keletkeztek. Az egyik kezén egy születési rendellenesség folytán négy ujj van. Abból is a szélsõ béna és görbe, nem tudja mozgatni. Mivel a jobb kezén van állandóan azt nyújtja ha kezet fog.
Férfias jellem és úgy is öltözködik. Személyre szóló bõrkabát, annak a tapintása is róla szól. Deréköv fekete bõrbõl és ezüst csat, a csaton futó lovak és puska.
Farmerba jár, ami kopottas és western csizmát sarkantyúval. Van egy motorja is Moto Guzzi, hatalmas jószág, mint ha egy tehénre kapaszkodnál fel és a hangja kegyetlenül megemeli a tesztoszteron szintem. A tankon a Motörhead mozdonya az elefánt agyarral. Téglavörös színû a motorja, a gázkarról bõr rojtok lógnak le.
Kedvem lenne élni az életét, no nem a pénzét, amije van, hanem az érzést, ahogy felül a motorra. Szívesen utánoznám az öltözékét és megülném azt a motort. Van hogy elindul pénteken csak úgy bele a világba, mikor kezdõdik a barátok közt Õ éppen valahol motorozik és szállást keres. Megáll egy motelnál és újra estig húzza a gázkart és ismét megáll. Idegen ágyakban hál, keres valakit.

Magányos, és nem csak úgy félvállról, hanem igazán mélyen magányos, látszik, mert kiül a szemére, mint a bezárt oroszlán, amelyik csak álmában fut a szavannán. Mélységes mély fájdalom és kétségbeejtõ kiáltás, ziháló, fékezhetetlen, zuhanó és hideg, nyirkos mint egy hûvös kút, amelyik felett ha félrehajtod a gazt a szúnyogok rebbenek fel a faláról, nincs benne élet és nem adja a vizet senkinek, nem táplál senkit.

Mikor nevet is, érzem hogy nem õszinte. Gúzsba kötötte a magány és az egyedüllét, hogy nincs neki társa, akinek odamondhatná a szíve vágyát, fájdalmát és megértõ lenne hozzá, s akkor sem taszítaná el magától ha a világ helyett alázná meg, akkor is türelmes lenne hozzá és elnézõ, félre tenné a saját baját, hogy túléljék azt az idõszakot.
Ilyen egy igazi társ, szeretõ.

Ezt keresi Õ már régen. Minden mondatában benne van, azzal van megfûszerezve.

Zoknikereskedõként kezdte, meg nõi alsókkal. Egy kelenföldi piacon árult a zöldséges mellett. A kínain vette nagy kartonokban és nagyon sokat eladott belõle. Akkoriban újdonságként hatottak a kínai termékek, jóval olcsóbbak voltak a hazai aranypóknál, de hordhatatlanok. Vagy két napig volt jó, vagy három. Aztán vehettél másikat. Van egy zsebkendõm, majdnem velem egyidõs, s még mindig abba fújom az orrom. Nem használok soha papírzsebkendõt, repülnek szét a papírcafatok.
Miután jólment a zoknizás felvett oda egy helybéli lányt és Õ meg nyitott egy másik pultot Németországból behozott édességeknek. Mogyorókrém, Milka, akkoriban ezek még nem voltak az üzletek polcain, hamar elkapkodták.
Testépítõknek hozott be díszdobozos tápanyagokat, az is fogyott.

Következett pár év szünet, hogy nem láttam. Mikor megjelent már volt motorja és stílusa, de nem szívesen beszélt arról, hogy mibõl él. Én meg nem feszegettem, biztos jó oka van rá, hogy hallgatag, ha egy fagylaltos pultja lenne két csöcsös bagamérivel, akkor nem vibrálna körülötte a feszültség. Nem nyugodt, forgolódik, folyamatosan figyeli a környezetét, mint ha számítana valamire.

Egyszer Apám mondta, hogy egyek meg egy tányér levest anélkül, hogy felnéznék. Nem sikerült. Legközelebb egyedül voltam otthon, halászlé volt, szeretem. Megvártam míg jó forró lesz és egy fél  tányérral szedtem, hozzá omlós, friss kenyér. Leültem s utoljára még jól körbenéztem a konyhában magam körül.
Tudatosítottam magamban, hogy nyugalom van, semmi zavaró tényezõ, nincs mitõl tartanom. Belenéztem a tányér halászlébe és elkezdtem kanalazni. Ügyeltem rá, hogy ne nézzek fel, miért is tenném? A leves finom, egyedül is vagyok, eszek, csak arra kell figyelnem. Nem sikerült, egy óvatlan pillanatban felnéztem és nagyon megkönnyebbültem, francnak erõszakolok magamra olyasmit, ami nem természetes. Kiszedtem még egy tányérral és újra leültem. Mondom ez nem igaz, nehogy már Apámnak legyen igaza. Kivettem egy konyharuhát a szekrénybõl és bekötöttem a szemem, hatalmas masni volt a fejemen hátul. Elcsöndesedtem és ismét kanalazni kezdtem a forró halászlét, kicsit kényelmetlen volt, hogy a szálkát nem láthattam, csak a számra és a kezemre hagyatkozhattam. Már egész jól belejöttem és elöntött a büszkeség, hogy lám-lám csak sikerült, fater hazajön egybõl szembesítem vele. De sajnos elõbb ért haza Anyám és már nem volt idõm levenni a konyharuhát a fejemrõl. Hát te meg mit csinálsz ??? Szegezte nekem a kérdést. Veszed le a fejedrõl az új konyharuhám, megvagy te húzatva, minek ülsz az asztalnál bekötött szemmel?  Jobbnak láttam nem mondani semmit, mert olyan paprikás hangulatban jött haza, hogy eldurrant volna egy pofon. Fölnõttek.

Ült a motoron és a mondandóját úgy intézte hozzám, hogy közben folyamatosan más irányba nézett. Mosolygott egy életidegent és elhajtott.
Róla eszembe szokott jutni, hogy mi a helyes viselkedési mód ha az embert felveti a pénz, annyi van neki, hogy nem tud vele mit kezdeni.
Ha megkérdezel valakit, hogy mit tennél az elsõ napokban ha temérdek, elkölthetetlen mennyiségû pénzhez jutnál, akkor általában az a reakció, hogy nagyobb lakás, de inkább ház, új autó, rokonoknak osztogatni, elutazni körbe a világban meg minden olyan, amit soha nem engedhetett meg magának, csak álmodozott.
Azt hiszem én is utaznék egy keveset, de nem azonnal. Elindulnék motorral, mögöttem a nejem és csak szerényen. Mennénk, amíg meg nem unnánk a látottakat és esténként keresnénk egy útszéli motelt. Nem hinném, hogy keresnénk a felsõ osztályú szállodákat, ahol tipródnak körülötted a pincérek, csak ideges lennék tõle és az elsõt nyakon is vágnám. Utána meg címlapra kerülnék, hogy az újdonsült milliomossal elszállt a ló és eljárt a keze.
A motor a szabadság, kötetlenség érzetét keltette bennem mindig is.
Apámnak volt egy oldalkocsis Czetkája, sokat vitt magával nyaranta csak úgy céltalanul. Reggel elindultunk és késõ éjjel értünk haza.

Ez a srác tud viselkedni. Hiába van annyi pénze, mint a szemét nem költ semmire. Eszik meg legyen benzin, aludni meg mindig van hol. Már többen magyarázták neki, hogy hidd el ezt érdemes megvenni, ez most tuti üzlet, nem fogod megbánni. Mindig észrevette a mögöttes szándékot, nem hülye hanem milliomos.
Nem ugrik bele mindenféle jött-ment üzletbe, alaposan átgondolja és mindent a háttérben intéz, még telefonálni sem hallottam soha, mert ha megcsippan a telefonja, akkor inkább visszahívja késõbb ha már senki sem zavarja. Magányos farkas. Autója sosem volt és nem is vágyik rá, legalábbis egyszer sem nézett utána elismerõen járgánynak és nem csettintett a nyelvével, hogy ez igen. Ha lehet úgy fogalmazni „leszarja”. Számítógépe sincs, ne zaklassák mailban, ha valaki akar valamit, akkor menjen oda hozzá. Rémesen egyszerû gondolkodás, néha úgy érzem nem tud élni, pedig amit csinál azt élvezettel teszi.
Szereti a finom borokat, néha csak azért motorozik, hogy felkeresse a hazai pincészeteket. Bevág egy üveggel a hûvös borból és arrébb megy 100 kilométert. Megint egy domboldal, megint egy nyirkos borpince, leül egy asztalhoz egyedül és rendel. Estére motel, fáradtan zuhan a paplan alá, hûvös van, látszik a szemén.

[guga]

Romolda

Azt mondja Böce, hogy már több alkalommal feltûnt neki, hogy kutattak az öltözõ szekrényében. Kis zavaró apróságok de nem kerüli el a figyelmét. Szereti a szappantartót például elvágólag a polccal rakni, a széléhez, párhuzamosan. 2db törölközõje van, az egyik a nagy törölközéshez és ha már vizes lesz, akkor veszi a másikat, puha, illatos és jobban esik neki, mint amelyik már átnedvesedett. Dezodor mindig jobb oldalt és mögötte egy doboz, amiben a borotvája van. Figaro borotvakrém és borotva pamacs. Nem eldobhatós borotvát használ, hanem Wilkinson cserélhetõ pengés lehúzót. A borotválkozós dobozhoz mindig hozzáér a dezodor doboza. Nem zárja a szekrényt soha, mert kevesen dolgoznak a cégnél, mindenkit ismer a munkatársai közül. Két mûszakban dolgoznak, egy nyomda, egyetlen újságot nyomnak csak egy napilapot, meg még ami beesik fusi.

Belép az öltözõ ajtaján és ott találja a sötétben a fõnököt, ahogy motyog az orra alatt valamit, aztán felkapcsolja a villanyt. Fõnök erõs gondolkodást mímelve kiviharzik és dörzsölgeti az állát. Szappantartó ferde, egyik törölközõ sarka félrehajtva. Máskor meg a titkárnõt találta ott. Széles derekú csoroszja, mindig sötét szoknyában jár és szódásüveget hord szemüveg gyanánt. Az is bent motoszkál, felzizzen és egy jaj csak a beosztást keresem, mert valaki elvitte az asztalról aláírni. A dezodor nem ér hozzá a borotválkozós dobozhoz, a melós póló a szekrény bal oldalán lóg, pedig mindig a jobb oldalra tolja. A legdurvább az volt, amikor a pár cipõjét a szekrény elõtt találta, de elhessegette a gondolatot, hogy biztos a takarítónõ porszívózott a szekrény aljában hisz mindig nyitva van. De a por ott van, akkor meg?

Kitalálta, hogy hoz otthonról mégis egy lakatot és a pánt közötti poros részhez direkt nem ér ill. a lakatot oldalára fordítja a szekrényen. Végzett, mindent a helyére rakott, ahogy szokta és a lakatot elfordította vízszintesre, mint ha a kulcsot oldalról vette volna ki belõle.
Másnap a lakat függõlegesen állt és tiszta ujjlenyomat volt a poros rész középen, valaki összefogdosta. Böce akkor már biztosan tudta, hogy valaki szándékosan megpróbált belenézni a szekrényébe.
Böcérõl még tudni kell azt is, hogy amikor együtt serdültünk és még nem volt 18 éves, akkor kiugrott a szobája ablakán és óvatosan becsukta az ablakot a félig lehúzott redõny mögött és bent az ajtókilincsre egy apró papírszeletet rakott, hogy lássa ha hazajön, hogy az Apja járt e bennt a szobában ellenõrizni Õt.
Rendre hajnal háromig piáltunk és ritkán fordult elõ, hogy pont azelõtt mászott vissza az ablakon, hogy az Apja elment dolgozni. Ha nagyon el is csúsztunk idõben, akkor is már az ágyban feküdt, mikor a fater felbõgette a hajnal csendjében a Komár kismotort. Egyszer elõfordult, hogy elaludt de arra ébredt, hogy hánynia kell, végighányta a szobába a szõnyeget és a wc-t is teljesen. Az Apja kijött és megkérdezte mi a baja. Ugyan tök részeg volt de eltudta játszani, hogy megbetegedett. Az orvos kiírta pihenni egy hétre de már aznap este az én szobámban vigyorgott egy szatyor sörrel. A szülei vakon megbíztak benne, ilyen volt Õ gyereknek, nem volt semmi gond.

Egyik délután már rég lejárt a mûszak és állt a zuhanyzó alatt, épp elzárta a vizet és nyúlt a törölközõért mikor hallja hogy valaki sziszlet az öltözõben. Egybõl eszébe jutott a szekrénye és a sok apró részlet, amit nem tudott hova illeszteni eddig, elhinni meg nem akarta csak tudta.
Kinézett óvatosan és meglátta a fõnökét, ahogy túrja az öltözõ szekrényeket, emelgeti a holmikat, kinyitja a táskákat s belenéz. Kiveszi a reklámszatyrokat és belenyúl, átforgatja, visszarakja. A zsebeket mindkét oldalt és ha talál valamit kiveszi megnézni és csörgeti, hmm kulcs és közben motyog. Az egyikben kajás doboz, felnyitja és csettint a nyelvével, hogy ez igen, mibõl telik rá vajon és egy kérdõjel. Nem sejthette a fõnök, hogy bárki is bent lesz, mert nagyon sokáig zuhanyozott. Rutinból jött be, mert a délutános mûszak már a gépek mellett van. Befejezte a kémkedést és még egy székbe belerúgott, majd lekapcsolta a villanyt és kiment. De hosszú percekig állt némán a zuhanyzóban, mert igen kellemetlen lett volna kilépni onnan és lebuktatni a fõnökét. Csekk is igen sok van, meg kell becsülni az állást, részletre vásárolt ez meg az, óvatosnak kell lenni és inkább csöndben marad.
Hazafelé átgondolta az egészet és úgy döntött inkább lenyeli, ez még elviselhetõ. Ugyan felháborodott rajta de az egzisztenciális színvonal tartása érdekében tartja a száját.
Napokkal késõbb egy munkatársa kezdett el panaszkodni kérdõn, hogy nem tudod ki piszkált be a szekrényembe? Eltûnt egy újságom, amit a felsõ polcon hagytam, hogy majd a vonaton jó lesz. Nem is volt olcsó, ez az egyetlen egy hobbim, voltak benne új tesztek is.
Böce csak csóválta a fejét, hogy igazából még olvasni sem tud, de magában elraktározta az információt és megint tovább zuhanyozott a kelleténél.

Figyelte az öltözõt csendben, hátha valaki belép. Nem jött senki, le is zuhanyozott és már indult volna, amikor lejött a titkárnõ. Szemmel láthatólag részeg volt és elmosottan beszélt. Kicsit megbotlott a küszöbnél és eleresztett egy elharapott végû zmegazanyád.
Jött az egyik mûszakos srác, a délutános és kérdezte a titkárnõtõl, hogy visszategye az asztalra a jelenlétit?
Neeeeeeeeeeem neked nem kell, teee nem vagy olyan, mint a Peti, az zárja a szekrényét.

Böce ott állt és kérdõre vonta, hogy honnan tud maga arról, hogy zárom a szekrényem? Honnan tudja, hogy bezártam? Mióta tudja? Miért probléma ez? Nem az én holmijaim  vannak a szekrényben? Kérdezte felindultan és kérdõre vonó hangnemben. A titkárnõ próbált menekülni a szorításból és aztán foghegyrõl odavetette, hogy a szekrény a cég tulajdona, nem lehet zárva tartani és elviharzott nyomban, válaszra sem várva.
Böcében hazáig vihar dúlt és aznap este át is jött hozzám néhány sörre s közben elmesélte.

Mondtam neki ember, te megfogtad Isten lábát. Ha megfelelõ bizonyítékokat gyûjtesz és vannak tanuk meg egy jó ügyvéd, akkor szénné perelheted a tulajt és sírva fog könyörögni, hogy peren kívül hagy adjon neked vagy tízmilliót.

Böce eleve egy hitetlen, bizalmatlan alkat, még ebben sem hisz hogy ez megtörténhet. Pedig mennyire, hogy ugye?
Csak az ombuccmannak kell írni egy levelet, hogy Európai Unió, Magyarország, 2007, nyomda, munkáltató, aki nap mint nap átkutatja az alkalmazottak szekrényét.
Elsõként raknám ki a netre a filmet, amit titokban vettem fel és írnám oda a céget, a tulaj nevét, mail címét és telefonszámát?
Miféle személyiségi jogokra hivatkozhatna?
Vagy a magyarokkal mindent meglehet tenni? A magyar ennyire hülye, vagy ennél is azabb?
Hát miféle emberek irányítják az országunkat? Némán tûrik, féltik az egzisztenciát és inkább befogják a szájukat, részletre vásárolt ez meg az, plusz még vagy két hitel.
Majd valaki más.

Sehol Európában nem etetnek fel az emberekkel annyi élelmiszer hulladékot akciósként hirdetve, mint nálunk. Ezt is tûrik némán.
Még a szemetüket is ide hordják, még a koldusaikat is ide exportálják.
Ma mentem kerékpárral a Dagály fürdõ elõtt és megláttam egy mozgássérült embert az autók között, ahogy lépett a rossz lábára és tartotta a sapkát. Megyek fel a hídra és ott van még egy ugyanolyan görbebottal, az az egyen mûanyag.
Aztán egy árokban még ült kettõ és mellettük három ugyanolyan görbebot.
A híd feljárójánál közvetlenül is szintén behajol egy autó ablakán és tartja a sapkáját.
Ezek az emberek erdélyiek, cigányok, jó eséllyel tudnak magyarul. Mindegyiknek egy rosszul összetört törése van a lábán, rosszul lép, te pedig megindulsz a lelkedben és megnyitod a tárcád. Mégis miért ne lennének ott ha van rá alapjuk? A nem kapnának egy forintot sem, akkor nem állnának ott csõstül. A nejem azt mondja, hogy nem maguktól mennek oda, hanem viszik Õket autóval és kiállítják.
Gondolom reggel Õk is felkelnek, kávé :rotty-potty: kis reggeli aztán ajtó bezár és irány munkába, mint bárki más. Kiérnek és elosztják a terepet, tiéd ott lent. Ebédre összegyûlnek az árokban és kibontják a kockás konyhakendõbe csomagolt elemózsiát, mint ha az asszony indította volna Õket útnak. Köpnek egyet a fa tövében és egy sanda bagó még elfér utána, menjünk mert mindjárt itt a fõnök. Neked mennyi? Csak 6000, tegnap jobb volt.
Én már túl vagyok nyolcon, de nem vallom be mind, kicsit vihog és mutatja a foga hegyét hozzá, hogy milyen ravasz hozzá.
A lámpa 3 percenként vált, mondjuk egy százas, de legfeljebb kétszáz.
Ha egy óra, akkor számoljuk annak a felét, mert nem mindenki ad. De számoljuk inkább a negyedét, az biztosabb. Az óránként kb.

Az szélsõséges esetben is óránként egy ezres. Ha van 4-6 embered, akkor az kb. napi 30 ezer mínusz rezsi, mert este beléjük kell verni egy kanna szõkített bort a hentestõl, aki belenyúlt nemrég egy jó bizniszbe, fekete vágás. Nem kell felháborodni így van.

A magyar az olyan ember, hogy eltûr némán mindent, mint a birka, száját sem nyitja fel az Õt nyíró elõtt.

Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak, aki kiad egy százast az ablakon szánalomból, mert nem bírja elviselni a látványt. S akkor a szemébe mondani, hogy te szoktattad ide ezeket az embereket a kocsik közé, csak is miattad jönnek hiszékeny Úr!
Egyszer szívesen a szeme közé néznék annak az Úrnak, aki beletúrt az életembe, kifordította a sarkát, hogy nem ér semmi semmihez, semmi nem elvágólag és párhuzamosok. Mondanám neki, hogy verjek rád, megkarózlak nem szédülsz

Szerkesztette: guga 2007. 03. 06. 23:42 -kor

[guga]

A fostás

Napokban jövök haza kerékpárral és az egyik utcában megláttam a postásunkat letolt gatyával két bokor között. Nagyon zavart pillanat volt. Karácsonykor adtam neki egy ezrest és megköszöntem neki az éves munkáját, hogy külön behozta a céges leveleket, mert lehetett volna éppen tuskó is és csak lerakja a ládák tetejére, hogy ez mi ez?
Láttam már ilyet, van a házunkban egy utazási iroda székhelye. A másodikon egy hölgy a tulaj és ide kapja a céges leveleit. Többször vettem fel a földrõl számukra fontos levelet, legalábbis a feladóból ítélve. Ha helyettesítõ postás van, akkor az is csoda hogy a bejárati ajtón belül kerülnek a levelek.
Szóval ez az ember ott guggol a két bokor között és könnyít magán. Nem is tudom a mai napig mit gondoljak magamban. Akkor és ott nyilván nem köszönhettem rá hangosan, mint máskor hogy tiszteletem, jó munkát vagy valami ilyesmi és egy kicsit lendítek a jobb karomon.
Látta, hogy láttam és azt is hogy megpróbálok úgy tenni, mint aki a túloldalon keres egy házszámot vagy valami ismerõs kiszögellést, amirõl tudom merre járok.
Miután elhaladtam még azt is hallottam, ahogy kínkeservesen nyög és csavarodik ki belõle, tehetetlen volt, nem tudott rajta uralkodni, nagyon sajnáltam Õt.
Másnap elõfordulhat, hogy le kell hoznia a mûhelybe egy levelet és a szemembe kell néznie, elõre köszönnie és próbálni nem gondolni rá, hogy mi történt.
Próbál majd velem szemben udvarias és illedelmes lenni, ahogy az egy postástól kijár és már elõre elvörösödik, még mielõtt csengetne.
Én mindig a szemébe nézek mindenkinek ha ráköszönök és ha hozzá beszélek akkor is végig a szemébe nézek, vagy ha elköszönök.
Nem a padlót vagy a plafont bámulom, nem egy ablakon ki, hanem egy ablakon be.
Lelkészünk mondta mindig, hogy figyeljük meg ha valakihez becsöngetünk miként nyit ajtót, olyan a lelke, olyan a nyugalma.
Ha csak résnyire nyitja ki, hogy éppen kilát a szemével s tessék ki az? Mit akar? Nincs itthon, keresse máskor és becsukja, részérõl letudva. Ez a bizalmatlanság jele, fél, van takargatni valója.
Vagy kitárja szélesre, tessék jöjjön be és mosolyog.
Volt régebben egy munkatársam. Kérdezgettem tõle, hogy miért veszel át a cigányoktól minden szart? Minek veszed meg ha kidobod a szemétbe?
Azért mert ha egy hónapban hoz 4-5 használhatatlant, azért általában jól fizet a betörés, ne máshoz vigye a finom árut, inkább bevállalok tõle mindent és vihogott meg kissé összedörzsölte a tenyerét, májójárt.
Egyszer becsöngettem hozzá, hogy korábban kell bejönnie dolgozni. Hiába voltam vele együtt napi nyolc órát, egy résen keresztül beszélt hozzám, aztán becsukta hogy jó majd megyek, ne várjam meg.

Na ezzel kell szembenéznie legközelebb a postásnak ha hozzám lejön. Egyáltalán nem vetem meg Õt, sõt pont ezért írom le mindezt, mert átérzem a kényszerû helyzetét. Biztos volna olyan ismerõse, aki beengedné wécére, de vagy nem volt rá ideje, vagy megváltozott a világ és nem engedik be.
Angliában van egy törvény, hogy ha valaki wécére kéredzkedik be, csönget be, hogy elvégezze a nagy dolgát, de te nem engeded be és ezt tudja bizonyítani ill. miattad csúszott a gatyába, akkor büntethetõ a lakás tulajdonosa. Nem emlékszem már, hogy pénzbírság vagy börtön, de maga a tény hogy felelõsségre vonhatnak érte.
Ezt Magyarországon is be kéne vezetni. Közelebb hozná az embereket egymáshoz. Én ha diktátor lehetnék, akkor csak is olyan törvényeket hoznék, amikkel az embereket közelebb tudnám hozni egymáshoz, hogy törõdjenek egymással, figyeljenek a másikra. Ne legyen ez a bezárkózott elidegenedés, hogy ha kimegyünk az utcára, akkor csak dudálni tudunk, így köszönünk, ennyibe vesszük a másikat.
Engedélyezném az esténkénti kötelezõ szalonnasütéseket a lakótelepeken, hogy a családok menjenek le együtt és nevessenek, a gyerekek meg legyenek rakoncátlanok, de azok amúgy is azok, nem lehet Õket kötelezni rá, Õk még gyerekek.
Vagy egyszerûbb lenne tüntetni a hegyek ellen, hogy legyenek laposak?
Na elvarrom ezt a szálat, mert még rám fogják, hogy egy szentimentális hippi vagyok gyöngyökkel a nyakamban, fehér bõ ujjú ingben, virágok közt táncolok a napfénnyel és nem tudok szabadulni a hatvanas évek hatásától.

Pár másodperces jelenet volt, hogy megláttam, összevillant a szemünk és zavaromba elcsaptam a fejem majd hallottam a hangokat, de kényszeresen elgondolkodtam rajta. Tegnap velem is történt egy hasonlóan kellemetlen helyzet. Reggel elvittem a fiamat iskolába és kerékpároztam haza a ligeten át. Indulás elõtt egy kicsit ideges is voltam, mert nem voltam wécén, hogy fogom bírni hazáig?
A ligeten át jöttem és belefelejtkeztem a gondolataimba. Egyszer csak megreccsent a valagam de úgy hogy zenget az amúgy csendes környék és egy kicsit belefájdult. Az elsõ érzés az elégedettség, ami eltöltött, hogy alább hagyott egy olyan feszültség, amire nem figyeltem oda csak tudat alatt zavart és nyomasztott. De aztán megértettem, hogy mi volt, majd lopva hátrapillantottam a szememmel úgy hogy a fejem ne mozduljon meg. Mögöttem egy idõsebb nõ jött kemping kerékpárral és tudom, hogy belehajtott.
Felállva gyorsítottam bele, hogy ne kelljen egymás mellett állnunk a pirosnál és ne kelljen kényszeredetten a szemébe néztem, mire befordultam a sarkon már hangosan röhögtem a biciklin. Nem is néztek hülyének, akik akkor láttak, nem is tudom melyik volt kellemetlenebb, cseberbõl vederbe.
Szóval én remekül beletudok érezni a postásunk helyzetébe, ráadásul neki annyival nehezebb, hogy amíg itt dolgozik még sokszor a szemembe kell néznie és elõre kell köszönnie, a jattot pedig még hálásabban s közben ott motoszkál benne, pontosan tud róla, hogy tudom.
Nem egy természeti nép szülöttje, mint az erdélyi cigányok, akik a kelenföldi piac mellett ami már régen megszûnt, egy gyepre jártak. Nyüzsgõ forgatag, széles derekú, színes szoknyás asszonyok itt a tessék és hármat vesz négyet kap.
A piac mellett egy széles rét, se bokrok, se fák. Odamentek, felhajtották a szoknyát és letolták a nadrágot, csak úgy világított a valaguk. Ez aztán a kommunikáció fellegvára. Régebben a seregben egy katonatársam öngyilkos lett egy lány miatt. Felvágta az ereit és a wécébe véreztette a kezét.
Közvetlenül ez után a laktanya parancsnok levetette az összes wc ajtót, hogy legközelebb legalább ebbõl ne legyen baj.
Minden reggel ott ültünk egymással szemben és néztük a plafont, a padlón a mintát, a felmosórongy maradékát, milyen szép ez a minta, rozsdás a wc fala, stb.
Nem tudtunk felállva elhajtani onnét, a postás sem tud többet soha.
Remélem azóta rendbe jött, karácsonykor majd adok neki egy ezrest, hogy lássa még bízok a munkájában, rá vagyok utalva, fontos hogy kézhez vegyem a küldeményeket.

Szerkesztette: guga 2007. 03. 07. 22:17 -kor

[guga]

A buszvezetõ

Volt egy buszvezetõ haverom, akit már régen láttam. Egy kiadós részegség után elindult haza és behajnalodott mire hazaért taxival. Végigaludta az utat, a taxis ébresztette fel. Félig öntudatlanul nyitotta ki a bejárati ajtót és ledobta a kabátját egy fotelbe, majd felébresztette a barátnõjét, hogy kell már fel, süss húst!
Ráparancsolt a csajra, hogy süssön neki rántott húst mert éhes. Csaj nekiállt, vett ki a fagyasztóból húst, felolvasztotta a mikrosütõben és  kiklopfolta, panírozta. Sercegett az olajban, belengte a lakást az illata. Gondolta két nagyobb szelet elég lesz és éppen indult megkérdezni, hogy kenyér van friss jó lesz vagy süssön hozzá burgonyát?
A buszsofõr hanyatt dõlve hortyogott vastagon az ágyban, a cipõ is rajta és elfoglalta az egész ágyat.
A csaj abban a percben elköltözött tõle, megelõzve a további sorsát.
Süss fel nap, az legalább felkel.
De ez már politika, azt meg nem szeressük, kerüljük a nyílt állásfoglalást.

[guga]

Idézet: Omega - Dátum: 2007. márc. 8., csütörtök - 20:29

Nem ez jött le a hozzászólásaiból.

Mert csak arra figyeltél, de mögötte van mindig egy ember.
Az állatvilágban a madarak például úgy védekeznek, hogy hatalmas, színes tollazatot képeznek, terjesztenek ki és felfújják magukat.
Biztos van olyan vadállat, amelyik ezt beveszi és elriad, de én látom mögötte a kismadarat, amelyik ha megkopasztod olyan árva, hogy nem jó másra csak nyársra és csorgatni rá fûszerezett olajat, veres bort, fokhagymát és ha már piros, ropogós, akkor leemelni, beleszagolni az illatába és marcangolni a húsát :Ð

Érted már bazdmeg  

Omega! Ne legyen már mindig ilyen kib. vesztes, lúzer és suicid fejed meg agyad, mert így nem lehet élni teljes tápértékû életet.
Nevetni, nevetni, nevetni...ennyi.
Nem kell sok csak mosolyogj, mindenen.
Nem azt mondom, hogy legyél hülye, hanem azt hogy ne legyél az.

Van egy biológiai rendszered, ami mûködne ha nem az alaplapodra élveznél rá állandóan. Menjél társaságba, szervezz társaságot, ha átvernek nem kell csalódni, pontosan tudod elõre, hogy így lesz.
Ha csalódsz is felejtsd el, mert egyszer biztos befut, amit keresel. De ha nem hajtod a malmot nem is õrölsz és nincs mit elválasztani, hogy ez jó, ez rossz. Ez törek, ez meg búza.

Menjél el otthonról csak egy napra céltalanul. Bazd be magad az autóba, tankolj meg és menj oda ahová húznak a gondolataid. Addig menj, amíg nincs asszony és gyerek melletted, mert utána már nem lehet.
Nekem szerencsém volt, mert mielõtt megismertem a nejem, nekem pont akkor lett elegem az életbõl, megcsömörlöttem, mert annyi nõt megismertem, annyinak feküdtem az ágyába és képzeltem mellé az életem, hogy már azt hittem soha nem jön el a pillanat, mikor kimondhatom igen, igen Õ az.

Te még független vagy, pénzem nekem sem volt. Menj el városokkal arrébb, ülj be egy süteményre vagy egy kávéra és érdeklõdj, hogy merre van ez meg az. Van itt a környéken bláblá? Mosolyogva mondjad, mint aki élvezi az életet és bármikor feltudsz tölteni bárkit élettel.
Ne savanyodj be.
Egyszer csak belefutsz egy csajba és fogod szeretni, tartasz is tõle, de nem megy nélküle, blábláblá.
Aztán fogtok jó sokat szexelni meg kisbabák höhhh oszt annyi, utána behánynak egy földbe.

Na fiam, utoljára szántam rád ennyi idõt egyben

Most szépen összeszeded magad és hétvégén elhúzol a picsába, ha visszajöttél nem azt szeretném hallani, hogy mi nem tetszett és neked miért volt rossz, hanem képzeld guga, láttam egy és én csak ámulok, hogy ez igen Omega.
Szerettem volna a helyedben lenni.
De most nem szeretnék, egy élhetetlen, befordult hülye pina lettél.
Nem érdekelnek a problémáid, nekem is van, de fel kell tudni dolgozni és túllépni rajta.
Mit gondolsz te, hogy siránkozol itt állandóan meg nyalogatod a sebeidet, azt hiszed attól helyre jön az életed? Ha meg tudod hogy nem, akkor minek csinálod? Eddig ezt tetted, de nem mentél vele semmire, ki kell próbálni valami mást.

Az írásaidból ez jött le, te csirke :Ð

[guga]

Az elme és az alázat

Baj e ha okos valaki?
Nem baj, inkább hátrányos helyzetû, minden tekintetben, mert sokszor olyan, mint egy tolószékbe kényszerült hulla, tehetetlen. Csak gondolkodni tud és jár az agya, hogy hogyan szabaduljon egy adott helyzetbõl, ami nagyon súlyos probléma.
Pontosan tudja, hogy kéne hisz okos, nem is a képességeivel van baj, hanem a lehetõségekkel, mint ha minden megállna körülötte, lelassulva, elnéptelenedve, átnevezve, reménytelenül. Neki meg gúzsba van kötve a keze és érzi, mert vibrál a levegõben, hogy valami közeleg, feltartóztathatatlanul jön. Napról napra egyre jobban érzi, kisülése van, olyan a feszültség, a körülötte lévõ emberek türelmetlenek, zaklatottak s mindenki ingerült, mint az éhes oroszlán, csillapíthatatlan éhség.
Oroszlánéknál is izzik a levegõ ha leszáll a hûvös alkony és kínozza õket az éhség, s csak utána van megnyugvás ha téphették a véres húst eleget, oldalukra dõlnek és szuszognak, néznek bárány módjára, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az õt nyírõk elõtt; és száját nem nyitotta meg!

Ártatlanok, nincs bûntudatuk azért, amit tettek, hogy bátor oroszlánként viselkedtek és vér tapad a mancsukhoz. Egyiket sem fogja furdalni a lelkiismeret és nincs bennük szánalom.
Ezekkel csak így lehet elbánni.

S hogy állunk az alázattal? Vagy mint minden helyzetbõl, ebbõl is kimagyarázod magad? Sosem szoktál visszakozót fújni és másoknak engedni? Tudod mit legyen neked. Mindegy mi az, igaza, ülõhelye, ennie, vagy csak úgy önzetlennek lenni vele, akár ismeretlenül is csak mert ember. Hisz az állatoknak is segítünk, vagy mi. Én így hallottam néhány állatbaráttól.
Néha mondják, hogy Guga te mekkora egy állat vagy, majd alább hagy. Napról napra ezt hiszem és pontosan tudom hogy nem így lesz.
Érezted már azt, hogy emberek nem tudnak élni a szabadságukkal? Egyszerûen nem tudnak magukkal mit kezdeni. Önként vállalt rabság, mindegy ha ütnek, vernek és ingyen dolgoztatnak halálra, de legalább van mit enni, mert azért valamit odavetnek eléd, hogy ne halj éhen.
Egy lélekben rabszolga nem tudná magát ellátni ha mehetne a világba és többé nem ütnék, nem korbáccsal ébresztenék, hiányozna neki a biztonság, a biztos halál. Menne egy darabig, megállna, kémlelne elõre ahogy alkonyul és feltenné magában, hogy arra vajon mi van? Aztán megijedne, szapora szívverés, elvörösödött, néhány izzadtságcsepp a homlokán, mert kiverte a víz, a jéghideg forróság, beleborzongott a tudatba, hogy lehet ott nem lesz aki üssön és visszafordul, újra bekéredzkedik kapun belülre ahol vörös minden hajnal, a kakas is és a fél krajcár a szemétdombon.

Nem, nem csillog, az is vörös és vértõl.

Azt nem ígértem, hogy meg is érted, csak felvetettem egy gondolatsort, elme vagy alázat?

Gyalázat.
De ez volt az utolsó
Modern talpra magyar, nem tangó.

Szerkesztette: guga 2007. 03. 09. 21:13 -kor

[guga]

Na

Ma na 

Mana mana

Mana mana, trüttûdüdüdüpp

Menõ manó

[guga]

Önkontroll

Félek, hogy egyszer belepillantok a tükörbe és nem lesz ott senki.

Régebben kerengett szájról-szájra egy poénos történet egy emberrõl, akire hirtelen rájött a szükség és arrébb ment a fûbe, aki vele volt meg alá tolt egy lapátot, mármint az ülepe alá. Amaz meg felállt, kereste a mutatványt és halálra vált, hogy nem találta. Az meg a térdét csapkodta nevetve.

A saját szerzeményem fölött képes vagyok elidõzni hosszú perceket és nem zavar, akkor születnek a nagy gondolatok. De ha a feleségem vagy a fiam jön ki és meleg váltás van (tudod ha leng a lánc...), akkor bizony húzom a szám.
Az állatvilágban is így van, mindegyik megjelöli a saját vizeletével a területét és ha körbesétál, akkor nyilván undorodik a másikétól és ez arra ösztönzi, hogy elzavarja onnan.
Ma olyat tettem, amit már nagyon régen nem, vagy talán akkor sem.
Csak kacérkodtam a gondolattal, vagy dicsekedtem minden alap nélkül, mint ha meg is tettem volna, pedig csak a düh beszélt belõlem.
De ma megtettem. Megütöttem egy embert, igazán szívbõl, igazán felindulásból, igazán elborult az agyam és egy pillanatig nem gondolkodtam. Olyan mértékû dühöt váltott ki belõlem, hogy magam is meglepõdtem utána. Meg sajnálom is az öreget.
Egy 50 év körüli itókás ember, akit naponta látok a kis közértben, köszönök neki s kérdez, hogy gyerekek? Csak valahogy mindig befurakodik a territóriumomba, mint a villamoson hogy a válla hozzád ér vagy a feneke, hátizsákja, könyöke, esernyõje, izzadt hónalját érzed, vagy a cigaretta füstjét ajtózáródás után, ahogy még kifújja.

Nem tudom a keresztnevét csak a feleségét ismerem látásból. Annak is köszönök aztán megy tovább.
Az öreg most ledekkolt elõttem fél méterre és teljes hangerõvel üvöltött a fejembe. Ittas volt már és a piás nyála az arcomba csapódott, ahogy artikulált. Nyomatékul még odacsapott a vállamra is egyet, oszt he? Érted nem? Há nem igazam van és megbökött, mint egy pont a mondat végére, hogy biztosan értsem.
Majd belefogott egy újabb mondatba és a téma közepén a könyökével oldalba bökött és vigyorgott hozzá kajánul, há nem? Nem így van? S nagyot röhögött, majd mint egy oldva a légköri feszültséget megint a vállamra csapott egyet és na jóvan öcsémmel zárta a sort.
Magamban már elszámoltam bármeddig mire elszakadt a cérna, sokáig vártam, hogy abba hagyja. Nem hagyta és még arra is emlékszem, hogy amikor meglendült a kezem, akkor még filóztam, hogy enyhítsem e pofonra, de már késõ volt, ököllel vágtam az arcába és arra ügyeltem csak, hogy talpon maradjon.
Takaródj innen a büdös picsába, ha még egyszer hozzám érsz a kezedet kiszakítom a helyébõl.
Ez már csak a megszokott erõfitogtatás része volt, már pontosan tudtam, hogy tovább nem ütöm, én jobban megijedtem, de kihozta belõlem az állatot, vagy eleve bennem van.

Meglepõdött nagyon és nem tudta hova tenni, megsértõdött és kifele menet még annyit mondott, hogy öcsém te bolond vagy!!!

Azóta is gondolkodok rajta, hogy helytelenül cselekedtem e, de azt hiszem adtam neki esélyt, tûrtem sokáig némán és vártam rá, hogy majd magától elmegy.
Egyszerûen nem fér bele az életvitelembe az, hogy én más emberekhez hozzáérjek kézfogás kivételével, vagy ha a szükség úgy hozza, hogy elesik, segíteni kell, stb.
De csak úgy nem érek hozzá senkihez és én sem tudom elviselni. Fogjon velem kezet, szorítsa meg férfiasan és nézzen a szemembe és kész, ezzel vége, nincs tovább.
De az, hogy a mutatóujjával a bordám közé bök, mint ha azzal elérné, hogy az amúgy is egyszerû gondolatait jobban megértsem.
Aztán meg egy hatalmasat csap a vállamra, nem is egyszer, háromszor?

2. Mt 18,21
Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
3. Lk 17,4
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.

Kicsit furcsa belegondolni ebbe az abszurd helyzetbe, hogy valaki becsap és utána jön bocsánatot kérni, majd megint becsap és ismét ne haragudj, elnézést.
Honnan tudjam, hogy õszintén kér bocsánatot és nem mesterkélten és azt is csak azért, hogy becsapjon...?
A saját szívem, gondolataim alapján még egyszer is nagyon nehezemre esik megbocsájtani sérelmeket. Az elszenvedett sérelmeket hajlamos vagyok felnagyítani, így aztán esélyem sincs arra, hogy túllépjek rajta, spongyát rá.
Péter bizonyára nagyon jó ember szeretett volna lenni Jézus szemében és megtette a tõle telhetõ legtöbbet, úgy gondolta hatalmas erõfeszítésbe kerül valakinek 7X is megbocsájtani.

Mt 18,22
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

Jézus nem veregette meg a vállát Péternek látván, hogy milyen önfeláldozó szeretett volna lenni, nem bökte oldalba, hogy he mi? Érted nem?

Hogy lehet 77X megbocsájtani ugyanannak az embernek?
Számomra ez teljesen lehetetlen, Jézus biztos magáról beszél. Õ biztosan megtudja tenni, hiába fogadkozik neki valaki, hogy mától jobb ember leszek, nem hisz neki, nem bízik benne.
Hiába mondaná neki azt, hogy követlek téged Uram. Azt felelné, hogy mire a hajnal hasad és a kakas kukorékol, háromszor megtagadsz.
Ha Péternek sikerülne követnie Jézust és akár 77X is megbocsájtani embertársainak, akkor neki nem kegyelemre volna szüksége, hanem jutalomra.
Péter te igazán kiemelkedõ teljesítményt nyújtottál, te nem olyan vagy mint a többi ember, ez már igen és oldalba bökik meg csapkodják a vállát és nem hagyják abba.
Péter tûr némán, összeszorított fogakkal és hagyja, hogy szikrákat hányjon a szeme, a gõzt is visszafogja, nem szereti ha valaki belül kerül a territóriumán. Tudod, mint mikor villamoson más táskájának sarka beleszúr a combodba, vagy egy esernyõ nedves, cigaretta füstjét fújva, csatakos hónalja bûzlik, köhög feléd, rálép a lábadra.
Péter megbántotta Istent, igazán szívbõl, igazán felindulásból, igazán elborult az agya és egy pillanatig nem gondolkodott. Olyan mértékû dühöt váltott ki belõle, hogy maga is meglepõdött utána. Meg sajnálom is az öreg Istent, tényleg nem elég 7X, a 77 is kevés egy emberi élethez hisz naponta elborul az agyunk.

[guga]

Itt ülök már egy órája a gép elõtt és még nem írtam egy sort sem, nyalogatom közben a pezsgõt és gondolkodok, ide-oda kapcsolgatok a zenék közt, egyik sem passzol ma hozzám, kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.

Fejben már legalább két A4-est végiggondoltam, de még nem írtam le belõle semmit és félek, hogy a felét már közben el is felejtettem.
Rossz úgy nekiülni, hogy most írni akarok, mert akkor sosem kell.
Olyankor mindig teher, de vannak olyan pillanatok, hogy valamit észreveszek, egy embert és amit tesz, valaki arra hogyan reagál és az egész hirtelen fontossá válik számomra, tudom hogy másnak is az és sietek haza, fejben összerakom bizonyos részeket kinagyítva és elégedetten hátradõlök.
Számomra az önkifejezés olyan formája, ami kárpótol mindenért, amit belém diktáltak, hogy elérni kell, de a mai napig nem értem.
Fáradtságos munka volt egy olyan cipõben élni, ami kicsi volt a lábamra, léptem egy nagyot, mint aki nagy lábon él.
Ilyen legyél és korlátokat emelnek eléd. Ide tartozz és alkalmazkodj, ne lógj ki a sorból.
Az eszébe sem jut, hogy a sor mesterséges dolog. Mi lenne ha mindenki kilógna?


Itt ülök már egy órája a gép elõtt s még nem ittam egy sört sem. Halogatom közben a kezdõrúgást és közben gondolkodok, ide-oda tapsolgatok a jobbnál jobb gondolatok közt, de egyik sem passzol ma hozzám, nem rólam szól.
Hiába én gondolom mégsem én vagyok, erõltetett.
Eszembe jut ma nem írok, de az sem én vagyok, én minden nap írok.
Rühellem az egoista embereket s mégis domináns érzésként tornyosul bennem a közlési vágy, nem tehetek róla, ilyen vagyok. Már iskolában is  én voltam a faliújság felelõs. Valamit kiraktam a falra és csoportosultak köré, megvitatták, megítélték és továbbmentek. Mint ha mennék azzal valamire, hogy magában ki s mit gondol. Kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.

Most is, Rammstein: Ohne Dich, vissza is tekerem, újra lejátszom. Régebben ki se állhattam, egyszer a Bzotyi (Jihad) rábeszélt, hogy hallgassam. Mondom magamban olyan szörnyû és riasztó neve van, mint a keletnémet Radeberger sör, keserû, mint az epe, ihatatlan. Ha már sör, akkor inkább Paulaner, de most nem ez a lényeg, különben is az nyugatnémet.

A fiammal hallgattam meg az elsõ pár számot és azonnal beleszerettünk. Vettem egy koncert dvd-t, totális extázis, nagyon pontos, nagyon hangos, nagyon kemény és ha megyünk iskolába kerékpárral a ligeten át, akkor zeng tõlünk a liget és kaszáljuk fél kézzel a levegõt, hogy óhnedihhhhhhh kalismithzhajn  óhnedihhhhhhh. Mittivenish áhölájn  óhnedihhhhhhh, óhnedihhhhhhh.
Óhnedihhhhhhh.
Óhnedihhhhhhh cilististonnen  óhnedihhhhhh. Mittirstéjn dizekonnen  óhnedihhhhhhh,  óhnedihhhhhhh.

Nem is tudok németül és a legvisszataszítóbb nyelvnek találom, összeköpködi az asztallapot mire kimond egy mondatot. Soha nem gondoltam volna, hogy egy német emberben is lehet érzelem.
Kemény, férfias, uralkodó nép, de mára már csak újfasisztáik vannak, ez az össznemzeti érték meg a jódli, azt bármelyik kopasz tud egy krigli sör után.
De mióta a fiam minden nap Rammstein-t hallgat így belopódzott az életembe akarva, akaratlanul és a dallamok, szövegrészletek megmaradtak. A fiam valamiért remek szövegértõ. Megfigyeltem, hogy egy számot elég egyszer meghallgatnia, a dallamot és a szöveget azonnal visszaénekli, utána megkérdezi, hogy Apa mit jelent az, hogy zerstörren? Nem tudok németül, csak feltételezni tudom a hatásából, hogy olyasmi, mint amikor a szitakötõ szárnya rebben, annak is olyan a hangja, napsötötte nádszál végén, mikor megrebben és tova száll, zerstörren. De bunkó vagyok, aztán vigyorgok magamban. S szégyenlem magam a fiam elõtt, mert hajszálpontosan ejti ki a német szavakat és katonásan énekli a dallamot, ahogy kell. Igazán megérdemelne annyit, hogy elmondjam neki mit jelent.
Még szerencse, hogy van internet, legalább nem halok meg hülyén.
Rammstein lap pont hu. Megtalálom, amit kérdezett és a kedvenc számát is, amit Õ hangyásnak hív. Egyszer látta a tévében a klipet, hangyák meneteltek.
Jobbnak látom a magyar szövegeket még nem megmutatni neki hiszen csak 10 éves, ezek meg kemény férfiak és amit, amirõl énekelnek azt nem Halász Judittal írták, hogy csovi, csovi dzsászper.

Kihûlök már egy órája a gép elõtt és még nem írtam egy sort sem, sör se fogy, feszült vagyok. Lelkészem egyszer mondta, hogy minden ember dédelget magában egy legszebb halált, egy méltóságteljest, mert az ember még halálában is méltóságra vágyik, fontosabb neki a halálnál is, hogy mit gondolnak utána róla az emberek. Haverom Böce is mindig mondja, hogy Õ készül a halálra, ügyel rá, hogy meglegyen fürödve és tiszta alsó legyen rajta  (Hja Andie! Semmi prverzió, része az életünknek és úgy gondolom, hogy szarás közben nincsen jobbos vagy balos, remekül meglehet találni a hangot egymással, rotty, mert olyankor mindenki tud ember lenni.)
Számomra meg az a fontos, hogy kiben mi marad meg rólam, szeretném ha nem lenne olyan ember, aki a halálom után úgy gondol rám, hogy gyûlöl.
Egyelõre nem tudok olyan emberrõl, de a hátralévõ életemben is figyelek rá, hogy inkább legyintsen rám és röhögjön rajtam, hogy hagyjad már, guga az egy hülye.
S tényleg legyint egyet, megmondtam elõre. Pedig még arra is figyelek hogy ne legyek egy ilyen na ugye én megmondtam elõre típusú ember, hogy nem vállal semmiért felelõsséget.
A tanár tanítás közben, a kocsmáros, ahogy csapol, a hentes szívrohamot kap egy gyönyörû karaj láttán, a taxis egyszer csak elalszik és szépen hátradönti a fejét s vár egy utasra, az utas meg utasként megy a halálba, a koldus is szépen leülve, a katona harcolva, a pék lerogy a kemence mellé, a fodrászt megfojtja egy tincs, a számítógép szerelõ pedig ül a gép elõtt kihûlve. Lelkészem mondta, hogy Õ evangélium hirdetés közben szeretne.
Ha engem nem is gyûlölnek, de én haragszom, sõt gyûlölök embereket szívembõl.
Mérhetetlen utálat lesz úrrá rajtam ha rá gondolok.
Például Levente osztályfõnöke, egy szõke benya, szerencsére hamar nyugdíjba megy, eleve pályát tévesztett, egy disznótelepet kellene vezetnie.
Türelme, tehetsége a gyerekekhez nulla, egyszer az egész osztály elõtt lehordta hangosan rikoltozva a fiamat, mikor megtudta, hogy van neki MP3 lejátszója, hogy futja rá az önkormányzati segélybõl mi?
Mert ha jól tudom abból éltek.
Mellé nyúlt, soha nem kértem még segélyt, egy forintot sem. Kitudom szervezni az életemet és Istenben is hiszek, ami nem egy utolsó dolog. Bár csak a sok segélyért sorban álló Istenhez sorolna, állna sorba, mesterséges dolog és még nem ittam egy sört sem, pedig...

Innék egyet.

Nem elég a saját problémám még itt ez a tanárnõ is. Azt mondja hogy ellenõrzõ és egy beírás. Órán leejtett egy golyót.
Egy golyót bazmeg? Micsoda küszöbérték alatt bocsájtottak téged tanári állásba, vagy megvertél valakit, hogy odavett tanárnak?
Másnap meg csak egy szó figyeg ott, hogy ..FUTOTT.

Elszakadt a cérna, fõleg hogy a kis csajok gúnyolták meg bosszantották a fiamat és az meg megsértõdött és rájuk emelte az öklét. Rohadt kis huggyosok, mint a hiénák csipkedik, marcangolják a lelkét, ha meg kikel magából, akkor rohannak a tanárnõhöz, aki egy tank, hogy tannéni a Levente megakart verni.
Mit kéne ilyenkor tenni?
Ez a tanker kizavarta a fiamat az óráról és Levente egy órán át azzal múlatta az idõt, hogy nem csukta be a szemét és a száját. Vett levegõt meg nézett is, de hagyta, hogy pislogás nélkül kiszáradjon a szemhéja és nyelés nélkül a szája.
Nejem ma bement az igazgatóhoz, hogy a Levente osztályfõnöke gyûlöli a gyereket és rajta vezeti le a frusztráltságát, az egész osztály elõtt megalázza.
Nem meg kellett volna kérdezni mi történt? Kis hülye libák hárman miért bosszantják?
Az egész osztály gyûlöli Leventét, mert a tanár kivételezett figyelemben részesíti, rendszeresen megalázza és kiabál vele. Más is észrevette, még azt is hogy mással sosem.

Ez a nõ egy igazi terrorista, a fiam már rendesen fél iskolába menni, de muszáj.
Sajnálom Õt nagyon, mert szívesen elmennék az egész családdal egy szigetre és élnénk az életünket törvények nélkül, szarni az ilyen pályát tévesztett ökrökre, tanárnak manapság az megy, akit nem vettek fel már sehova, miféle hivatástudat?

Ide-oda kapcsolgatok a zenék közt, egyik sem passzol ma hozzám, kicsit belefelejtkezek, elszaladnak a gondolatok de megint felébredek és észreveszem a zenét. Ez az, ami idegesít és keresek másikat.

A tanár miután beszélt az igazgatóval azonnal megtorolta a gyereken, mert az volt kéznél, velem még nem találkozott. Azt hiszem meg fog benne dermedni a lélek és kiveri a víz.
Ma javasolták, hogy veressem meg, szúrjuk ki a kerekét, gyújtsuk fel a házát...ezek primitív dolgok és abból még Õ kerülhet ki hõsként és én meg a törvény elé. Van ennél finomabb dolog, a média. Harap az ilyen sztorikra, ott pipiskednek sorban a kameráikkal, vakuznak, címlapon, nagy képernyõs, mint a hiénák csipkedik, marcangolják a lelkét, ha meg kikel magából, akkor rohannak, hogy látják, látják megint kezdi, megmondtam elõre. Mert a média amolyan megmondós elõre, felelõsséget nem vállal.
Meghurcolom, hogy kétszer annyit fog a lelkében sajogni, mint a fiam. Nem lesz nyugalma egy percre sem tõlem, ha Pesten elfelejtik, Budán megemlékeznek róla.

1. 5Móz 32,35
Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az õ veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!
2. Rm 12,19
Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.
3. Zsid 10,30
Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az õ népét.


Akkor most mi legyen?

Kitudom szervezni az életem és hiszek Istenben, ami nem egy utolsó dolog.

Nejemmel megbeszéltük, hogy Levente egyelõre megy az iskolába és egy kicsit tûrni fog csendben, mert a szõke tanker innentõl már csak hibázni fog és egyre idegesebb lesz. De én ott leszek ígérem.

Leventének meg elmagyaráztam, hogy egészségtelen dolog 2-3 hónapig ugyanazt a zenét hallgatni a Rammstein-t, törölje le az MP3 lejátszóról és tessék más zenét is hallgatni, ne lógjon ki a sorból. Mutattam neki itt van Pokolgép, annak még érted a szövegét is, bár nem neked írták, hanem rólad.
Mikor ennyi idõs voltam és elkeseredett, akkor én azt hallgattam.

Pokolgép : Újra születnék
Nem fáj semmi, már érzéketlen vagyok
Engem ne sajnáljatok
Én az élettõl mindent megkaptam
Engem ne sajnáljatok

A szülõi ház rég nem vár
A kocsmák füstje simogató
A szülõi ház rég nem vár
Csak magamra számíthatok

Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg

Százezer átok sem állíthat meg
Miben hiszek, azt végigcsinálom
Százszor eltaposhatsz, újra felállok
Az utam végig kell járnom

A szülõi ház rég nem vár
A kocsmák füstje simogató
A szülõi ház rég nem vár
Csak magamra számíthatok

Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg

Vádolhatnának vagy gúnyolhat, gyûlölhet bárki
Túlélek minden rossz gondolatot
Teszek rá, ilyen vagyok

Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Tudd meg, semmit sem bántam meg
Ha újra megszületnék, akkor is így élnék
Én már semmit sem bánok meg


Odaültünk ketten a gép elé és összébb húztuk a székeket, az asztalon doboltunk, összenéztünk és közben a fejünkkel táncoltunk és nagyon vagány az egész.
El sem merem neki mondani, hogy volt olyan Mike Oldfield kazettám, amit egy félévig ki sem vettem a walkmanból. Csak elemet cseréltem, de a Biohazard kazettám is kihúzott annyit, mint neki most a Rammstein.

Na most például úgy érzem, hogy mindent leírtam, vagy csak kiadtam magamból a feszültséget?
Van is egy enyhe lelkiismeret furdalásom, hogy bizony még írni kéne valamit.
Rendben de már csak valami rövidet, sör is megvolt, jobban alszok tõle, de ez lehet nem igaz vagy valami vese dolog?

2. Jer 11,20
És oh Seregek Ura, igaz biró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
3. Jer 17,10
Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az õ útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.


Áááá francba úgy nem szeretem mikor ilyen bosszúálló az Isten. Nejem arra kért, hogy hétfõn menjek be személyesen a tanárhoz és tegyem helyre a fejét, hogy ha még egy atrocitás éri a gyereket ok nélkül, akkor leszámolok vele, tényleg meghurcolom és addig nem nyugszom, amíg sírni nem fog, hogy megfizessek neki a fiamért.

De ezt nem tehetem, jogosan vonnának érte felelõsségre, hogy akkor ezt hogyan egyezteted össze Istennel, miféle ember vagy te? Bosszúálló?

Nehéz ügy, nem lehet jó döntéseket hozni. Lelkészem szokta mondogatni, hogy az emberek elõtt mindig két lehetõség merül fel, vagy igen, vagy nem, tessék válasszál és azonnal mondd meg!!! Istennél mindig van egy harmadik megoldás, egy igaz lelet.
Gondolkodok én is rajta, bemenjek vagy ne? Tudom, hogy nagy hatással lennék rá és utána azt kiabálná az egész osztály elõtt, hogy Apád egy bunkó.
Ha be is mennék csak szolidan és elegánsan, csendben odasuttogva, hogy véged van, ez volt az utolsó és csak azért jöttem a szemed közé nézni, hogy lásd betartom a szolgálati utat. Abból legalább tényleg tudni fogja és utána távozni, majd hívni egy két ismerõst, hogy kéne egy szívesség és majd jövök neked egyel.

A nejem azt mondja a Levente nagyon kiszolgáltatott a tanárnak. Nejem és képzett pedagógus és az Anyukája is. Anyósom egy igazi, van tartása, van szava és van emléke, olyan akire úgy emlékeznek a tanítványok, hogy tanárnéni és integetnek neki a babakocsi mögül, felnõttek.

Fiammal jövünk haza kerékpárral és végig ordítjuk az Andrássy-t, hogy óhnedihhhhhhh kalismithzhajn  óhnedihhhhhhh. Mittivenish áhölájn  óhnedihhhhhhh, óhnedihhhhhhh.

Nincs vele semmi baj, gyerek, nem gonosztevõ. Kilóg a sorból, sokkal gyerekesebb, mint a többi. Lehet hibáztam, amikor nem gépfegyvert vettem neki karácsonyra és nem engedem robotosölõst nézni, hanem még süsü a sárkány meg pom-pom meséi.
Tudom, tudom hibáztam, hogy a számítógépen is csak a Revolt az egyetlen játék.
Érthetõ, ez a gyerek teljesen elsatnyult lélekben, nem olyan acélos, mint a többiek, ez a világ nem fogadja be még gyereknek sem.
Micsoda kemény hajsza, már a gyerekkort is elveszik és olyanok lesznek, mint a robotok, nem gondolkodnak.

Jövünk haza és mondja Apa de jó lenne egy idõgép, elmenni egy szigetre és mindig csak nyári szünet lenne.
Nejem az ilyen mondatok után szokta elpityeregni magát.

[Kettisz]

Máris olvasom!