[Kettisz]

Folytassa Guga! 

[guga]

Házassági tanácsadás

Az utóbbi években több házasság tönkrement a környékünkön, ismerõsök között és a családban is, most is folyamatban van egy 30 éves élet egy kis faluban.
Mikor öcsém elsõ házassága kezdett széthullani arra gondoltam, hogy ez semmiség, biztos leülnek majd, fátylat borítanak mindenre egy pohár bor és egy közös vacsora után. Biztos összemosolyognak és újra együtt állják a sarat.
A Böbike a végtelenségig türelmes volt vele és próbálta útba igazítani, hogy öcsém mit nem tesz helyesen, mire kéne figyelnie, de öcsém érzéketlen volt és önzõ.
Annak ellenére, hogy ezt állítom róla, szeretem Õt és ugyan sok kapcsolat nincs közöttünk, de szoktam gondolni rá naponta.
Mikor megtudtam, hogy a Böbike beadta a válópert már tudtam baj van. Elõtte még hittem benne, hogy változhat a helyzet, de ekkor már nem volt kétségem felõle, elválnak.
Lehet nem olyan nagy szó, de mégis az. Mi az hogy elválni? Ha valami összetartozik, akkor azt miért kellene elválasztani? Már nem jó, nem tartozik össze? Melyik volt az elsõ emberpár, amelyik elvált?

Volt egy másik házasság is a feleségem szülõhelyén, évekig tûrt a feleség és kifelé vitte a problémákat, a megoldást is onnan kereste, aztán mikor feladta végleg, akkor már nem lehetett helyrehozni. Sajnálatos módon a két gyerekük itta meg a levét, egy kisfiú és egy lány, amelyik nagyobb.
A kisfiú egész héten szótlan és zárkózott, hétvégén ha mehet az apjához meg kivirul hisz régebben ugrált a hasán.
A feleség meg éli világát szabadon, kellõ mennyiségû pénzért talán még egy erotikus magazinban is, annyira eseménytelen az élete és olyannyira köti le a két gyerek.
Volt pár erõtlen próbálkozása, hogy társat találjon magának, de egyik sem a lelkét akarta, tovább álltak. Néhány ingerült sms után még a telefonszámukat is törölte.
Ma este a kisebbik fiam feküdt mellettem az ágyon és a tenyerével paskodta a kövér hasamat én meg nem tudtam figyelni a híradóra, csak rötyögtem egyre hangosabban, a nagyobbik kint ült a konyhában és már Õ is felfigyelt ránk s kérdezte Apa miaaaaaaaaaaaaaazzz, mit csináltok?
A kisebbik soha nem enged a tv elé senkit, szünet nélküli Minimax, de este megszoktuk beszélni, hogy nézheti a mesét sokat, de Apa ilyenkor egy kicsit vele együtt nézi a híradót és úgy szoktam elõadni, mint ha ez neki lenne fontosabb, aztán egymás mellé fekszünk az ágyon és együtt nézzük meg az elsõ percet, mire elhangzik a jó estét kívánok, addigra Bendzsó már hümmögve énekel, hogy hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-hmm-re és a mondat végét kiénekli halkan maga elé nézve, hogy mi lehet a mellkasán, ...kap rétest estére és befejezi, majd nagy komolyan odafordul hozzám és megkérdezi Apa neked mi az? Mutat a mellbimbómra.
Didi, mellbimbó és megcsikizem az övét, hogy van neked is és hátradõlve rötyög.

A hatos úton tömegbaleset és nagy a torlódás...de nem tudok figyelni, mert a gyerek belenéz az orromba, Apa szakáll van az orrodba? Mert tegnap kérdezte, hogy mi van az arcomon miközben a sajátját tapogatta.
Van szakáll csak hagyjál már nézni a híradót, utána lesz mese.
Van szakáll?
Nem...orrszõr...
Ojjszõj?
Hagyjál már, hagy nézzem a híradót, emeltem meg a hangom hogy megfegyelmezzem.
Sértõdötten hátradõlt, hogy jóvan s majdnem egy percig tartott. Elkezdte nézni a didijét, hogy tényleg az e. Majd nézte a hasát és utána az enyémet, hogy mennyivel nagyobb. Elkezdte paskolni a magáét és utána rám nézett. Valami engedély félére várt de csak odacsapott a hasamra, meg is csípett de hagytam hagy csinálja, legalább nyugton van, addig is nézhetem a híradót.
Egyre vadabbul csinálta és közben nézett a szemembe, hogy mit szólok hozzá.
Próbáltam koncentrálni, hogy az amerikai hadseregben elítéltek egy katonát, aki az iraki... és ekkor egy hatalmasat csattant a hasamon a tenyere és már röhögtem, de leginkább attól való félelmemben, hogy ráver egyet a herémre.
Csak nem hagyta abba és Õ is rötyögött velem s már én is belefelejtkeztem, mikor ránk szólt a nagyobbik a konyhából.

Micsoda fájdalom lenne a tudat, hogy ezeket az apró örömöket nem én élhetem meg velük, hanem egy másik ember. Egy idegen.
Egy idegen ember az ágyamban, amit tizenkét éve megosztunk, este fáradtan sóhajtunk, hogy tegyük el holnapra és befordul a fal felé, jó éjszakát. Micsoda égetõ érzés és halálos seb ha reggel egy másik ember ébresztené, hogy anya kelj fel s légyszi fõzz egy kávét. Sokszor hagyom inkább aludni még 15 percet vagy akár egyet, de figyelek rá miközben kihasználom.

Nemrég kaptam egy levelet egy régebbi barátomtól, hogy baj van otthon a házassággal, utána írt a férje is. Annak ellenére, hogy szinte soha nem volt köztünk komolyabb kommunikáció megkeresett és ha lehet így fogalmazni segítséget kért. Én magam is meglepõdtem, hogy nocsak ez engem emberszámba vesz?
Meg is örültem neki, hogy ilyen tisztesség ért engemet és meséltem a nejemnek. Mi ugyanis alaposan kiszoktuk vesézni más emberek házasságát, hogy melyiknek mit kéne tenni, mert az ilyesmire tudjuk a feleletet.
Majd miután a gyerekek lefeküdtek aludni leült és írt nekik egy levelet, hogy csatoljam az enyém mellé.
Arról írt benne, hogy engem miért szeret. Ugyanis én azt kértem a férjtõl, hogy:

Addig egy kis házi feladat
Írd le, hogy szerinted miben hibáztál ill. azt, hogy a feleséged mit csinál nagyon
jól, mi az amit szeretsz benne, mi az ami miatt különleges, amiért fontos.

Ezen fellelkesülve a nejem azt írta nekik rólam, hogy:

Kedveseim! Férj és Feleség!

Én is szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek, amelyek a házastársi
szeretettel kapcsolatban kerengnek a fejemben. Nem most fogalmazódtak meg,
már régen is törtem ilyesmin a fejem, a saját házasságunkkal kapcsolatban, és
a következõre jutottam:

Ha az ember a társa iránt érzett szeretetét boncolgatja, mindig keres valamit,
ami miatt szeretni tudja a másikat, pl. szép, kedves, okos, mûvelt,
intelligens, diplomás, aranyos, csinos, jószívû, becsületes, önfeláldozó,
szereti a gyerekeit, jó apa, hûséges, odaadó, figyelmes, és így tovább a
végtelenségig, amiket ez a világ az emberek agyába sulykolt.
Nos, én ezeket a tulajdonságokat sem magamban, sem a férjemben nem találom meg
hiánytalanul.

Én azért szeretem a férjemet, mert õ engem szeret. Engem, aki nem vagyok szép,
mûvelt, intelligens, aranyos, csinos, jószívû, becsületes, önfeláldozó,
szereti a gyerekeit, jó anya.

Egyszerûen csak szeret engem, mellettem maradt, mellettem büfög, horkol, büdös
a lába, borostás, kövér, fokhagymaszagú, sörszagú, diplomátlan, bunkó, aki
mindenkinek úgy köszön, hogy höhhhnyeee, azt is olyan hangosan, hogy az
ismerõsök kihajolnak az erkélyükön és még sorolhatnám…

És miközben érzi, hogy engem ezek a dolgok nem zavarnak, nem akarom kinevelni
belõle, hanem hagyom, hogy szabadon „éljen”, ugyanolyan szabadon át tudja
adni a benne rejlõ sok-sok szeretet is. Nincsenek gátak, akadályok. Egy ilyen
kapcsolatban viszont az ember a kéréseit, vágyait és esetleges elvárásait is
szabadon el tudja mondani a másiknak. Oda-vissza mûködik a dolog.

Másrészrõl: A házasság a világon a legnehezebb dolog. Az ember megszületik, és
egy családban kezdi magába szívni az életet, annak mindenével. Így él mondjuk
20-25 évet, aztán egy szép naptól fogva egy másik emberrel folytatja, mintha
mi sem történt volna. Pénteken még a családdal, amibe beleszületett,
szombaton már egy vadidegennel, aki egy egészen más családba született. Mégis
hány évnek kell eltelnie ahhoz, ahogy a kettõ tökéletesen eggyé
csiszolódjon?????? Ez olyan, mintha az embernek szombattól le kellene
cserélnie a génállományát. Egy másfajta hajszínnel könnyû megbarátkozni, egy
másik várossal már nehezebb, ha valaki elveszíti az egyik lábát, azzal még
nehezebb, de egy idõ után sikerül… de egy másik élettel…? Egy élet kell
hozzá, és egy olyan társadalom, ami ebben segít.
Na ez nincs nekünk. Vannak viszont nagyszüleink, akik példát mutatnak, van
Istenünk, aki azt mondta: „Adok néki segítõtársat, hozzáillõt!”

Az ember nincs egyedül, a problémák megoldhatók, bízom benne, hogy érteni
lehet, amit el akartam mondani.
Puszi Nektek! Annmari.

Ha már belekezdtem azt is leírom, hogy mit válaszolt a férj nekem:

Házi feladat megoldás:

Abban hibáztam nagyot, hogy elkényelmesedtem. Nem figyeltem eléggé Rá, és
amikor láttam, hogy nem megy minden rendben, nem ültünk le megbeszélni a
problémákat.
Tudom, hogy nap mint nap küzdeni kell a szeretetéért, nem szabad
elkényelmesedni.
Abban az illúzióban ringattam magam, hogy minden rendben van. Emiatt kicsit
unottá válhatott mellettem.
Õ volt életemben az elsõ lány, aki tisztelt és figyelt mindenre, hogy mit
szeretnék.
Amikor megismertem, nem sokkal azután volt az unokabátyám (tudod,
akivel anno a legénybúcsún hülyültetek) apabulija (akkor született a
keresztlányom. Vele tök jókat tudtunk mindig is dumálni. Õ is észrevette,
illetve amikor beszéltünk elmondtam, hogy „feleség” mennyire más. Elõtte volt egy
hoszzúnak mondható kapcsolatom, ahol én mindent odaadtam, de feleannyit nem
kaptam vissza. Aztán barátságban váltunk el, késõbb leveleztünk, „feleségnek” ez
rosszul is esett, de sajnos csak nemrég tudtam ezt meg.
Feleségemnél mindent visszakaptam, sõt õ nagyon önzetlenül szeretett.
És büszke vagyok rá, hogy szép feleségem van. Bárkivel beszélek, és
mutogatom a képeket a családomról, mindenki megjegyzi, hogy milyen csinos a
feleségem.
Õ adja a biztonságot, azt a hátteret, ami ahhoz kell, amit elértem. Ha ezt
elveszítem, akkor végem. Nagyon jó anyukájuk a gyerekeknek, mindig nyugodt
vagyok, mert tudom, hogy jól érzik magukat.
Szóval Õ abban különleges, hogy mindent odaadna bárkinek, ha azt érzi, hogy
ezzel jót tesz, és a másiknak öröme lesz benne.

Röviden ennyi. Most megyek elintézem a heti nagy bevásárlást.

Mikor elõször elolvastam a férj levelét elfogott a szégyenérzet, a helyesírás ellenõrzõ nem jelzett hibát. Hát igen, van köztünk különbség, ráadásul háttal nem kezdünk mondatot. Valamennyit azért én is tudok, de mikor visszanézem mit írtam csupa piros, mekkora egy bunkó állat vagyok. Egyik este is miután írtam egy igazán egyenes gerincû szösszenetet, az egyik reakció az volt, hogy:

„Mellesleg nagy lehet a felindulás, mert a helyesírással vannak gondok, pl. egy fél vödör vödör vesszõt ha random elhelyznénk benne, szerintem senkinek nem tûnne fel.”

Tényleg nagy lehet, mert ahogy bemásoltam rögtön jelzett:  elhelyznénk

Persze tudom ez csak elgépelés, nem elhülyülés

De azért válaszoltam a férjnek és utólag is bocsánat minden érintett személytõl, csak azért bátorkodtam közre adni a teljes magánlevelezést, mert úgy éreztem másokon is segíthet.

Ezt írtam:


Üdv! Alapjában véve jól látod a dolgokat és ahogy a feleséged levelébõl kivettem
pontosan azokat a dolgokat hiányolja, amit leírtál. Mármint, hogy részedrõl
nincs visszajelzés.
Ezzel nem azt mondom, hogy reggel csókkal ébreszd és egész nap súgd a fülébe,
hogy szeretlek.
Azt hiszem ilyet még én sem csináltam egyszer sem. Fontosabb, hogy az embernek
társa legyen és számíthasson rá.
Az felelõtlenség lenne ha egy csapásra más ember szeretnél lenni, az ellenkezõ
hatást érnéd el.
De fokozatosan vissza lehet fordítani ezt az elhidegült s bizalmatlan
állapotot.
Fontos lenne, hogy eltudjatok menni legalább egy estét ketten vacsorázni,
esetleg egy másik városba, csak úgy céltalanul. Beülni valahova és
átbeszélgetni egy estét.
Puhatold ki, hogy hova vágyna, hova menne el szívesen. Nem is kell tõle
megkérdezni, magától elmondja.

Hja majdnem elfelejtettem a mosolyt, a nevetést, a röhögést. Kell alkalmat
teremteni arra, hogy az ember ellazuljon és gátlások nélkül, felszabadultan
nevethessen. Elég ha egyszer megnevetteted, csinálj szokatlan és vicces
dolgokat.
Ha már nevet utána nincsen gond.

Én például egyszer korábban jöttem haza, az asztalra írtam egy üzenetet, hogy
meglepetés a sütõben, de ott is csak egy cetlit talált, hogy nem itt van
hanem a kenyértartóban, ott meg az volt, hogy nézzen be a hûtõbe, az ágy alá,
a mosógépbe és végül a szekrénybe. Kinyitotta az ajtót és ott ültem. Elõször
a szívbaj jött rá, de utána elég sokat nevetett.

Szóval visszajelzés, és nem utolsó sorban az elismerés, sikerélmény.
Biztosítani kell róla, hogy amit Õ végez munkát a gyerekek körül az nem
értéktelen, hanem igen is fontos.
Te sem éreznéd jól magad a munkahelyeden ha nem támogatnának, nem
biztosítanának róla, hogy szükség van a munkádra, mondjuk nem ismerem a
munkahelyed, de nyilván jól érzed magad ott.

Figyeld meg hogy milyen problémákkal küszködik és próbáld tehermentesíteni,
szó szerint néha kényeztetni.
Nálunk az van, hogy ha látom a nejemen a fáradtságot, olyankor én fõzök, a
mosogatás meg várhat, letakarja egy konyharuhával és majd ha lesz benne lelki
erõ.

Keress olyan közös emlékeket, amiket együtt éltetek át és nevettetek.
Én a nejemmel beszoktam ülni esténként egy kád forró vízbe egy üveg pezsgõvel
és sztorizgatunk, megbeszéljük, hogy ki nem hülye a házban (persze mindenki
az) aztán röhögünk, átbeszéljük a családot, a gyerekeket.

Néha jólesik az embernek egyedül maradni, kikapcsolódni. Dugj a zsebébe egy
ötezrest, hogy menjen el bevásárolni. Egy-két órát szédelegni a forgatagban
és nem a gyereket követi a szeme.

Azért finoman jelzem a feleségednek is, hogy próbáljon meg túllépni a
bezárkózottságon és szedje össze magát, fõleg hogy jön a nyár.
Próbáljatok meg elszabadulni kettesben minél többet.

Én szurkolok nektek, sajnos rengeteg házasság tönkrement az ismeretségi
köreinkben.

Megírtam neki és kétségbe estem teljesen, hogy vajon elég nekik ennyit írni? Hisz még sokkal többet tudnék, amit írtam az felszínes és kevés. S ami még fontosabb, hogy Istenrõl nem is szóltam benne egy szót sem. Hogyan adhatnék nekik tanácsot úgy, hogy Istent nem említem meg, hogy kihagyom? Én Istennek a házasságomat köszönhetem, adott hozzám illõ társat, de még leírni is félek, mert ha arra gondolok mi lesz mikor egyszer majd ezekkel a mondatokkal szembesítenek és nem lesz már a feleségem.

Magamban és a feleségemben nem bízok annyira, mint Istenben hisz ha végignézem az életem, akkor mindig is ott állt mögöttem és egyengette az utamat.
Ott volt, amikor 17 évesen eldöntöttem, hogy végleg elhagyom a szülõi otthont és csak magamra számíthattam, legalábbis azt hittem. Végig reménytelennek tûnt, végig fárasztó és küzdelmes volt, nem volt egyetlen barátom sem, egyetlen ember sem ezen a földön, akitõl kaphattam volna egy jó szót. Most meg van egy feleségem, van két gyermekem, egy kicsi de meleg otthonom, néhány ember, aki figyel a szavamra, söröm és ha elfogyott a pénzem, akkor hitelem a helyi kis közértben, ahol bíznak bennem annyira hogy másnap beviszem.
Van egy kerékpárom és tekerhetem, hihetetlen kellemes dolog kerékpározni, átmenni a fél városon és a hajnal a kedvencem, mert minden hajnal az enyém és délben sem érzem magam egyedül, este meg már kifejezetten zsúfolt, jönnek bejelentés nélkül az emberek és nem hagynak békén, még vacsorázni sem tudok tõlük és tiszta ideg vagyok, mind a nejemen vezetem le, lelketlen vagyok s annak is keserve.
Van végre problémám, amit igyekszem megoldani de sohasem megy, mint a 38 éve betegen fekvõ, akinek csak annyit mondott kelj fel és járj.
Azért nem adom fel, mert van egy kicsi telkünk ahol fellélegezhetünk, van barackfám, van egy pincém, ahol mindig én vagyok és jönnek oda mások is, hogy egy kicsit velem legyenek, hogy érezzék bennem azt, aki elbújt és megjelentette magát:

2Kor 12,9
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erõtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Ennyi mindent adott nekem az a nem létezõ Isten.
Isten veletek.

Szerkesztette: guga 2007. 03. 12. 23:19 -kor

[guga]

Telefonbetyár 50mb MP4, megtölt lenéz.

Telefonbetyár 2. rész 60mb MP4

Szerkesztette: guga 2007. 03. 14. 12:04 -kor

[guga]

Vírus Found

Megy haza ez az ember és már jó elõre végiggondolta, hogy leül a gép elé, elolvassa a leveleit, megnézi a híreket, a kerékpár alkatrész kereskedés oldalát, pornó oldalt, egy hi-fi  fórumot s utoljára még a leveleket. Éppen készítette elõ a lakáskulcsot, hogy belép, kinyitja a hûtõt és megnézi van e valami hideg maradék. Volt, töltött káposzta, sárgán virított a  fagyott zsír a tetején, félrerakta kanállal.
Visszacsukta a hûtõ ajtaját és benne hagyta a kanalat a fazékban.
Bontott egy sört és nyúlt volna a székért, hogy hátrahúzza és leüljön.
Volt valami furcsa a levegõben, valaminek a hiánya, nem volt ott a monitor, de a gép sem és semmi, egér sem billentyûzet és a hangfalak is eltûntek.
Önkéntelenül fordult minden irányban, keresve hátha talál valami logikai megoldást, hogy azért...
De miért?
Érthetetlen, kiszámíthatatlan, már rég letölthette volna a leveleit és belekortyolt volna a sörbe is. De most itt áll tanácstalanul, kiábrándultan és kétségbeesetten, receptorai még egy utolsó kísérletet tesznek rá, hogy megértse a helyzetet, de végül feladta.
Muszáj volt felhívnia a feleségét.

Voltál itthon? Vagy járt itt valaki? Nem tudod mi történt?
Nincs itt a számítógép!!!
Nem tudod mi van?

-Mi van? Nem nagyon hallom, rossz a vonal. Számla meg nem olcsó, minek fizetünk ennyit ha recseg? Most mondjad, tiszta a vonal.

A számítógép hol van?

-Beraktam mindent az ágynemûtartóba, nyisd fel.

Mi van?

-Mi?

Recseg?

Mit csináltál szívem?

-Ma reggel bemondták a rádióba, hogy péntek 13 van és figyeljünk oda a számítógépes vírusokra, a mai nap megnövekednek az ilyen jellegû támadások.

És?

Beraktam az ágynemûtartóba mindent, ott találod, ne haragudj de annyira féltem, hogy valami baja lesz.
S valóban a számítógép elfektetve, a lap monitor meg becsomagolva ágynemûbe és a feketéllõ kábelek sorban.

A történet nem kitalált, megtörtént eset.
Csak abba gondolj bele, hogy ilyen emberek ülnek a postán, hivatalokban és van végzettségük, komoly fizetségük, gyermeket nevelnek, döntenek sorsok felett és rendelkeznek szavazati joggal is

[guga]

Egy fiatal tölgyfa elszáradt leveleit fotóztam, ahogy fújta a szél s megállt mögöttem egy féllábú ember mankóra támaszkodva, félszemmel láttam.
A fiam Levente ott állt mellettem a kerékpárjával és hunyorgott a naptól. A féllábú ember úgy állt ott, mint aki valaki, éreztem hogy Õ a telek tulajdonosa és ösztönösen elkezdtem neki magyarázkodni, hogy csak a tölgyfát fényképezem.

Egy hirtelen gondolattól vezérelve azt hazudtam neki internetes újságíró vagyok és egy pillanatig hittem is benne, hogy igazi rámenõs és kényes kérdéseket fogok feltenni.

-Zoltán vagyok... és  (nyújtottam a kezem csak nem tudtam hogy miközben a mankóra támaszkodik tud e velem kezet fogni). (tudott)

Ferenc, Becskei vagy mi, elharapta a szó végét és nyújtotta a kezét s közben mélyen a szemembe nézett.
Motyogott az orra alá és miután megkérdeztem merre lakik és mióta mutatta az irányt, hogy ott az alsó sorban, 1946, de mióta az asszony rám gyújtotta a házat szabad vagyok.

-hogy égett le a háza? Kérdeztem õszinte elképedéssel.

A fiam, meg az asszony is dohányzik...nézett rám sandán, cinkost keresve.

-az egész ház leégett, lakhatatlan?

Csak a konyha meg az elõtér, de leomlott a tetõ is, lakhatatlan, a kulcsi önkormányzattól kapta az asszony ezt a tanyát, mutat körbe.

-magyaráz még focistákról, tehén istállóról, s közben a szememet fürkészi és Õ is próbál információt nyerni, hogy ismeri a Kiss Csabát?

-nem, még senkit sem ismerek, egy éve költöztem ide és csak a hétvégéken járunk ki. Csak a telekszomszédokat...
Lábát hogy vesztette el?

Elmeséljem? Néz rám értetlenül, nincs hozzászokva, hogy szóba állnak vele. Kaján tekintet és mondja hogy csúnyán berúgtam, s volt az egyik szomszédnak egy kútja, inni akartam belõle és belezuhantam.
8 métert zuhantam, az alsó lábszárcsontomat egy halott embertõl kaptam, beültették, de elfertõzõdött, utána kicserélték platinára de befeketedett.
Mondta a doktor, hogy le kell vágni.
Ha le kell hát vágja le doki, maga tudja.

-nehezen törõdött bele?

Muszáj volt, de 5 éves herce-hurca volt, mán én nékem jobb a mankó, tudja ha elfáradok csak rátámaszkodom.
-hisz Istenben?

Néz rám elkerekedett szemekkel. Úgy a magam módján, már sokszor megakartam halni, de nem sikerült.

-lába miatt?

Az is, meg sok más, de nem engedte, itt vagyok és mutat elõre a mankójával, menjünk és meggyorsította a lépteit én meg úgy mentem mellette, hogy ha esetleg eldõlne a földbuckákon, akkor elkapjam, de hát mi vagyok én, Isten?
1946 óta itt lakik,

-Apámmal egy idõs.
Mondtam is neki.

Üdvözlöm.

-Gyulán él.

Nem jártam még ott, arra. Még nem jártam sehol.

[guga]

Böce, a haverom



Éppen munkát keres... megtölt, lenéz 92mb mp4

[guga]

Házassági tanácsadás II.

Volt egy lány az Eszter, akivel már 4 éve éltem egy fedél alatt. Úgy ismerkedtem meg vele, hogy mikor Budapestre költöztem az unokatestvére volt számomra az egyetlen kapcsolat. Automatikusan jött, hogy elmentünk együtt sétálni a hegyekbe, koncertekre, moziba s boltba, majd vettünk egy mosógépet magunknak.

Albérletben laktunk, ami a barátnõje lakása volt, tanácsi. 3 ezer forintért béreltük a szoba-konyhát, wc a folyosó végén, fürdeni lavórban. Viszont volt színes tévénk és videónk, feltörekvõ félben lévõ vállalkozó voltam. Téglazöld öltöny, bordó aktatáska és tûzpiros nyakkendõ, olasz bõrcipõ, felejthetetlen élmény lehettem.

Németországba jártam ki egy barátommal a MediaMark-ba üres videókazettákért.
Megpakoltuk a Dacia-t rendesen és kötegszámra hoztuk az áruházak ingyenes magazinjait, hogy eladjuk pénzért és úgy is lett. Piacokon vették, mint a cukrot és hasonlítgatták az árakat, hogy mennyi démárk, de szép is volt, nem gyõztük behozni. Éjjelente parkolókban aludtunk és hajnalonta végigjártuk a lakótelepek szeméttárolóit. Csak a mûszaki cikkekre utaztunk.
Olyan hi-fi berendezésekre tettem szert, amirõl akkoriban csak álmodtak. Torrens bakelit lemezjátszó, csöves erõsítõ és egy sokáig kedvencem az AIWA R450 forgófejjel, bele is szerettem, hjaj meg a Dansk rádiós erõsítõ.
Hoztuk haza és vonszolta magát a Dacia, egy piacon árultuk a cuccokat meg a videókazettákat, tényleg szezonja volt, vették kartonszámra, a hangalámondásos horrorfilmek, pornófilmek még kelendõbbek voltak. Micsoda kéj mikor az extázisban lévõ német pornószínész hjá gut, hjá és élvez, közben egy monoton basszus kommentálja az eseményeket, hogy ja édesem, most jövök, vigyáááááááázzzzzz és sehol egy hanglejtés benne, látszik papírról olvassa.

Eszter a mellettem lévõ standon árult cigarettát Petinek egy 160 kilós cipófejû ex sportolónak, aki miután leállt az aktív sportolással elhízott. Péternek volt konkurenciája is a piacon, mások is árultak kartonszámra cigarettát és Petinek még az alkalmazottat is fizetnie kellett.
Muszáj volt bevetni egy kis fortélyt.
A legnagyobb tételben fogyó cigaretták elõl voltak sorban. Mittudomén kérek 5 piros szimfóniát, vagy szofilájgtot. Kilestem  melyik fogy a legjobban és ráírtam a doboz elejére, hogy mesés piros szimfónia és leáraztam egy forinttal, vagy elragadó szofiána és álltak az emberek sorba, lekésték a buszt inkább, mint hogy a másiknál vegyék meg. Eszter fekete hajó hippi lány volt és mosolygott, melle is volt.
Ennyit tudok róla, ez a kapcsolat igazából rólam szólt. Magamról még rengeteg dolgot tudnék mesélni, hogy milyen jó fej voltam és hogy mennyire kedveltek és a menõ fiúk, az igazi pénzeszsákok is szerettek velem lógni, sörözni és vidultak.
Egyik este is mondták menjek fel biliárdozni és kártyázni pénzben.
Nem volt egy vasam sem, de nem akartam hogy megtudják, nem szerettem volna kilógni a sorból, csak míg nekem hatalmas küzdelem, addig nekik megadatott. Mindegy nem irigylem tõlük, sõt tisztelem õket, mert sok mindenre megtanítottak, hogy az embernek legyen stílusa. Legyen saját élete és ez látszódjék meg rajta, egy férfi legyen önálló és panasz helyett oldja meg. Ha kesereg magában tegye, ne világ szégyenére. Én sem akartam szégyenben maradni. Kértem kölcsön az egyiktõl 2-3 órára pénzt. Bementem a helyi abc-be és megvettem az összes tojást. Egy raklapon kitoltam és a bejáratnál árultam majdnem kétszer annyiért.
Figyelem, ez amolyan egyszer volt Budán kutyavásár eset, azt hiszem ezt azóta már nem lehetne megjátszani. Én sem mehettem be többet abba a boltba, pedig nagyon tetszett az egyik pénztárosnõ, miután Eszterrel szakítottam még randira is hívtam. El is jött.
Az összes tojást eladtam. Morogtak ugyan és volt aki kiabált velem, hogy micsoda szemtelenség, itt meg ott annyi. Akkor ott kell megvenni kiskezitcsókolom és ne tartsa fel a sort, de azért megvette. Csak nem fog 6 megállót buszozni olcsóbb tojásért és most az egyszer kibírja azt a kis különbséget.
Ezzel én is így voltam, lett egy kis plusz pénzem és a kölcsönt is vissza adtam.
A pénzemet viszont elnyerték, nem hiába, nem bújhatok ki a bõrömbõl.
Aztán ott volt a Keravill. Nagyon jóban voltam az ott dolgozókkal, szénné röhögtük magunkat rendszeresen, egyszerûen életet vittem a szürke kis hétköznapjaikba. Õk 3 -féle videoszalagot árultak, de mind szar volt és nagyon drága. Én velük szemben árultam egy standon vagy 25-30 félét + a horror és pornófilmeket. De megfigyeltem, hogy rendszeresen akadt olyan vevõ, aki inkább megvette a szart ott és az enyémet meg majdnem leköpte, hogy maga biztos hamisítványokat árul és megvetõen rám nézett.
Az anyátok mindenit faragatlan tuskók, majd én adok nektek.
Megbeszéltem a Keravill vezetõjével, hogy adok nekik hitelbe a kazettáimból, hogy azokat a vevõket se veszítsem el, akik kizárólag csak hivatalos helyen, üzletben akarnak vásárolni.
Eleinte nem tetszett a vezetõnek, hogy amit én a pulton adok 150-ért, õk azt miért kapják tõlem 300-ért és adják 400-ért.
Azért bazmeg mert ez eredeti és ha látják mekkora az árkülönbség a piaci meg a bolti között, akkor jogosan gondolják, hogy az enyém hamis és az üzletben lévõnek megnõ a szemükben az értéke.
Közel ugyanakkora forgalmat bonyolítottak, mint én csak nekem dupla haszon, hiába a minõséget meg kell fizetni
Egyszer mikor Eszter megkapta a fizetését és mondtam neki, hogy mibe fektessük, akkor teljesen kiakadt és a fogai közé vette a pénzt, letérdelt elém és rámköpte, hogy itt van nesze, vedd el az egészet és sokáig zokogott. Nem vigasztaltam meg, nem öleltem át csak  magamban megjegyeztem, hogy jó nagy ökör vagyok, lejárattam magam. Látták az egészet a keravillból és a vevõk, akik minden nap arra járnak és a nevemen köszöntenek.

Azt sem tudom mi volt a kedvenc színe, virága, étele, itala és mire vágyott. Biztos tervei voltak a fizetésével, hisz egész hónapban keményen dolgozott és bár élvezte biztos sokszor elfáradt.
Elvettem az életébõl 4 évet és nagyon nehezemre esett megválni tõle s nem is volt egy hétköznapi eset.
Nem vettem észre, de Péterrel egyre többet nevetgéltek, Péter figyelmes és gondoskodó volt. Meg is hívott bennünket a lakására születésnapját ünnepelni.
A feleségével már rég jeges volt a kapcsolata, ezért a gyerekkel együtt elzavarta õket arra az idõre. Engem meg leitatott egy görög itallal, miután kidõltem nekiláttak az ágyon mellettem csókolózni. Arra ébredtem és azonnal felpattantam, ráparancsoltam, hogy azonnal indulunk és kint az utcán a kerítésnek nyomtam és lekevertem neki egy pofont. Miért tetted ezt velem? Miért nem szóltál inkább idõben?

Meghallottál volna bármit is kérdezte.

Aznap este próbáltam vele szexelni de nagyon ideges és feszült volt, csak kötelességbõl tette én meg, hogy pontot tegyek az ügy végére beleélveztem, holott elõtte soha. Gondoltam majd ezzel magamhoz láncolom a szívét.
Másnap magamhoz vettem egy kis pénzt és eltûntünk egy hétre Szilvásváradra.
Végig ott volt mellettem, beszélgettünk is, kirándultunk, étterem, mindent megadtam neki, amit addig sosem és csak este jött meg az életkedve és akkor virult ki, amikor visszaértünk a szállodába és végre telefonálhatott.
Egyszer kihallgattam, hogy kivel beszélget, Pétert hívta és felszabadultan kacagott.
Miután visszamentünk Pestre elszökött a Petivel és 2 hónapon keresztül bujkált, Peti kivett neki egy szobát és nem is dolgozott.
Végig reménykedtem benne, hogy visszakapom Õt, hogy majd visszajön. Nem tette, csak a pontot a végére. Küldött egy levelet és írta, hogy nagyon szeret és ne haragudjak rá, de Õ Petivel szeretné élni tovább az életét.
Kiszakadt belõlem egy világ, megsemmisültem, talán a halál tud ilyen magányossá tenni, mert azzal is egyedül kell majd szembenézni, nem lesz ott mellettünk senki csak maga Isten, a puszta valójában, ahogy ígérte.

Potyogtak a könnyeim, nem látta senki mert az elsõ mondat után rohantam egy közeli parkba, tudtam hogy baj lesz.

Összetéptem a közös fényképeket és kórházba kerültem egy napra, idegkimerülés, remegtem és benyugtatóztak.

Hetekig csak kóvályogtam, nem találtam a helyem. Volt olyan, hogy a Két Pisztoly sörözõben megismerkedtem egy lánnyal és kértem aludjon aznap éjjel nálam, nem akarok tõle semmit, csak nehéz egyedül, rettegek ha hazamegyek abba az albérletbe, amiben együtt laktunk.
Azért a csajt csak megdugtam, de nem esett jól, másnap alig vártam hogy elmenjen és csak utána nyugodtam le.
Elteltek évek, tíz is. Pétertõl született egy gyereke, egy kislány de Eszter családi vonalán beütött valami elmebaj és a kiscsaj kicsit zavaros volt. Késõbb Péter elhagyta, azóta magányosan él. Ennyit tudok róla, ha most találkoznék vele valószínûleg megkérdeznék tõle pár dolgot, hogy hogyan emlékszik rám, együtt éltünk 4 évet, egy ágyban aludtunk, ugyan azt az ételt ettük és nem is ismertük egymást.

Azt nem mondom, hogy más ember lettem, vagy hogy gyökeresen megváltoztam volna, inkább olyan feleséget találtam, aki ezeket eltudja nekem viselni és ha kell visszavág, van ám neki szája, megmondja mi legyen
Született is két stramm kisfiunk, égetni való mindkettõ.

Napokban itt járt a Böce és megjegyezte, hogy Levente milyen önálló. Neki is fia van a Bendegúz, de nagyon gyámoltalan, állandóan az apja mellett áll, nem menne tõle arrébb, a két fiú között van 3-4 év.
Aztán mondja, hogy biztos azért, mert te is önálló vagy, ezért önállóságra neveled.
Én nem tudnék így élni, én inkább elvégzem a munkám profin és utána fizessék ki, ha meg kevés verem az asztalt.

Ez valóban így van, én meg azt nem tudnám soha elképzelni, hogy én valahova idõre bemenjek és ott nekem mondjanak valamit. Nem megyek sehová és maradjanak csendben. Inkább jöjjenek ide hozzám és majd én megmondom mi lesz, én meg így élem az életem.

Veszélyes.

Hja és hogy mi ebbõl a tanulság? Semmi, de ebbõl kell kihozni a legjobbat.

[guga]

A satu

Egyik számítógép boltos a másikhoz:

Mivan tufa, eladtál már ebben az évben legalább egy potmétert?
Üvegvisszaváltás, most az a biznisz, parkban tudod mennyit elhagynak?

[guga]

Guganyó gõzerõvel dolgozik a vadi új gugaponthun és közben bevisz egy kis fehérjét

Szerkesztette: guga 2007. 03. 19. 23:23 -kor

[guga]

Klíneltem



Érzem a tavaszt a zsigereimben, bár most bizonytalanabbul, mint régen, hogy kétszeres energiával ébredtem, csak a vágyakozás van meg bennem olyan erõsen.
Kicsit korábban keltem és fogtam egy seprût, aludt még az egész ház, a család is.
Kimentem az utcára és összesöpörtem csak úgy, aztán fel is locsoltam körbe a járdát.
Rengeteg csikk, papírzsebkendõ, sörös doboz, kutyaszar és minden más meg falevél.
Napokban megjegyezte az egyik lakó, hogy de szépen feltakarított Zoltán, fizet valaki ezért?

Nem, csak egyszerûen itt lakok, válaszoltam. Nem mindegy, hogy hova fogadok vendégeket és hova engedem ki a gyereket. Út szélén törött sörös üveg, asszony ha leparkol mindjárt 20 ezer, inkább felkelek egy órával korábban és nem marad egy porszem. Tényleg más hazaérkezni úgy, hogy a ház körül tisztaság van.

Volt egy alkalom, hogy a kukát nem húzta ki a ház elé senki, akinek feladata lett volna elutazott, aki meg meglett bízva (én) elfelejtette. De nem is ez a lényeg, hanem reggel jött a kukás autó és biztosan látta, hogy a kerítésen belül vannak a kukák, 2 lépés az út szélétõl, de nem vitték el. Mikor felébredtem és megláttam elõször kétségbe estem, hogy mekkorát hibáztam.
De végül rájöttem, hogy valójában a köztisztasági alkalmazottak hibáztak, nehezen esik le nekik, hogy ez már nem a szocializmus.
Vagy ha esetleg panasz érné Õket, akkor a cég megvédené és mögéjük állna?
Biztos?
Felálltam a kukák tetejére és páros lábbal tapostam össze benne a szemetet, hogy férjen még bele arra a három napra mire újra jönnek.

Hát nem tudom, ha azt a munkát én végezném, akkor megállnék és besétálnék a kukákért, hisz rendhagyó eset, mindig kint vannak a kukák, biztos valami történhetett. Majd ha külön pénzel nem jutalmazna meg senki, bezsebelném a köszönömöt, az is hatalmas érték, fõleg ha õszinte.

Ma már nem dolga senkinek semmi, nincs felelõsség. Miután feltakarítottam és fellocsoltam jött egy srác és a még vizes járdára rúgta lábbal a taknyos papírzsebkendõt. Nem szóltam neki semmit, kimentem, felvettem és bedobtam a kukába, ami 2 lépés.
Kigondoltam egy érdekes dolgot, patentra felsepertem és lelocsoltam a járdát szépen, tényleg porszem sem maradt, de az út szélén ott hagytam a nagy kupac összesöpört szemetet, mint egy kisebb vakondtúrás olyat.
Ezt még gyerekkoromból hoztam magammal, mindig én takarítottam a tanyánkat, két szoba, konyha, kamra és gang. Férfi létemre imádok takarítani és szeretem a rendet magam körül és a precízséget. Tudjam mit hova pakolok, behunyott szemmel tudjam merre van és ott legyen. Jött haza Apám és dicsérgetett, hogy milyen szépen kitakarítottál, de mikor meglátta az összesöpört szemétkupacot, amit ott hagytam és közben már rég játszottam, akkor azonnal megszidott.
Soha nem sepertem lapátra a szemetet, nem raktam kukába. Patent rend, minden elvágólag, fénylik a padló de a sarokban ott egy szemét kupac. Hiába kíméltem meg a szüleimet egy hatalmas munkától, hogy végigtakarítsák a lakást, ami nekik teher, nekem meg játék, hiába. Meglátták a szemetet tornyosulni a szõnyeg végénél, amit felszedni és a kukába rakni kb. egy perc, nem. Õk ezért rendre megszidtak.

Gondoltam vegyük elõ újra és poroljuk le az eseményeket. Sosem látott rendet csináltam a ház elõtt és tényleg szép volt a szemnek, de egy vakondtúrást ott hagytam jól látható helyen és boldogságtól sugárzó arccal leültem a lépcsõre, bekapcsoltam a rádiót, rockfélóra vagy mi, napsütés és sört is bontottam.
Látszódott rajtam az elégedettség, a nyugalom, mint akinek semmi dolga.
Jól éreztem magam tényleg és már elõre röhögtem magamban, csak tudnám miért nem vettem filmre.
Jött ki az egyik lakó és a boldogságtól sugározva, mint aki átvette a nap fényét és legszívesebben ugrálna virágok között, mert megtalálta Jézust, él a megváltó.
Köszönök neki mosolyogva. Tényleg. (nem ciki ennyiszer használni ezt a szót?)

Nem?

Kérdem hová megy, gellértbe, reuma, orvos, ingyen, de szépen feltakarított Zoltán, elégedetten körbenéz, mint ha része lett volna a munkában.
Aztán a tekintete rávetõdik a szemétkupacra. Azt ott hagyja, vagy mi lesz, vagy elfelejtette?

Na ezt már szeretem, mikor nem játssza az eszét és nem keresgéli a szavakat, nem kombinál, hogy mi legyen a történet, hanem csak úgy ösztönösen kibukik belõle.
Hetekig eljárkál úgy, hogy a lépcsõházban ott egy leesett zsebkendõ, hirdetési újság, csikk, cigis doboz, sörös doboz, egyszer még emberi ürülék is meg hányás.
Kikerüli, átlépi, nem néz oda, nem az Õ dolga. Csinálja meg más, azért fizetik, hogy legyen egy felelõs, akit kérdõre lehet vonni, hogy miért nem szedte még fel, 3 napja ott van a lépcsõn.
Elbúcsúztam tõle, teljen jól a napja és már vártam a következõt, jó reggelt, szevasz. Segítsek valamit kérdem? Nem köszi, válaszolta ridegen.
Fasza.

Mi?

Faszául feltakarítottál, odabólint elismeréssel és somolyog az orra alá, beszáll és már csukná az ajtót mikor odatéved a szeme a szeméthalomra, aztán néz rám kérdõen. Nem mondja ki, csak gondolja. Nem baj, nem is az a lényeg, ott volt a nézésben, most megfogtam.
Értetlenkedve elhajtott.

Érdekes, hogy alig van ember ebben a társasházban, aki fogná a seprût magától.

Jön a next és tolja le maga elõtt a levegõt úgy szalad, párosával szedi a lépcsõt.
Csak odavet egy szevaszt rámnézés nélkül és kulcs zörög. Riasztó pitty, néz jobbra, balra és feltûnik neki a rend. A kocsijától jobbra a szemétkupac, mivel ránézett tudja, de nem nézett rám, nem kérdezett semmit.

Apámnak van egy ilyen hülye szokása, hogy ebéd megevése után (tudom lehetett volna elfogyasztása is, de tényleg), ott hagyott egy falat kenyeret a tányéron. Azt mondja azt már nem tudja megenni, az nem esik neki jól.
Mindig ott marad a tányéron, ez már tézis. Mint ahogy én is takarítás után az összesöpört szemetet, bár a feleségem mellett leszoktam róla. Pontosabban leszoktatott, néha rám ripakodott és meguntam, jobbnak láttam felszedni a földrõl.

[guga]

[guga]

Nem tudom miért támadt az az érzésem, hogy szar senkik vagytok és én verek belétek hitet :Ð
Beadtam a jelentkezésem a lelkészi hivatalba  

sõt  

[gazdi]

Mibe vetett hitet gondolsz belénk verni? Merthogy tényleg szar senkik vagyunk. Saját nevemben.

[guga]

Csak poén volt, hitet nem lehet verni senkibe, mert amit belédiktálnak az olyan is

A Biblia alapján az ember és Isten közötti helyes hit így alakul ki:

Idézet

Jn 6,44 
Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

[guga]

Kisebbik fiamat nemrég mûtötték orrmandulával, kivették neki.
Lázas volt napokig és nem evett meg folyadékot sem bírt egy ideig, sebes volt a szája, csak sírt szívszaggatóan.
Végre a folyadékot lebírta nyelni és ma délután már kért tejbegrízt is. Pedig mindig odajött az asztalhoz ha ettünk és megkérdezte mi az? Elvette, próbálta a szájába venni, de csak zokogott és folytak a könnyei. Na ma délután végre megtört a jég, leültek az anyjával együtt és kezdte kanalazni, de az elsõ kanál után felsírt és záporoztak a könnyei.
Az anyja magához ölelte és jaj kicsikém még mindig fáj?

Neeeeeeeeeeeemmmmmmmm és közben folytak a könnyei, fojjjjjjjóóóóóóóóóóó...

[guga]

Házassági tanácsadás III.

Sze-sz-sz-szek-szexuális felvilágosítás. Ne dadogj! (*.zip)

Nem tudom kinél hogyan mûködik az Apja, fia szexuális felvilágosítás, nálunk elég egyszerû volt. Apám nem mondott soha semmit, aztán lehettem vagy 14 éves mikor rám nyitotta a fáskamra ajtaját és az ujjával mutatva rám, õszinte meglepetést tanúsítva röhögte el magát, hogy nnnni, nnnnnnnna mekkora rakétája van és közben csapkodta a térdét. Egy lavór forró vízben álltam és mostam le magam, diót vertünk, volt kilenc darab fa.

Aztán ennyi, amire emlékszem. Semmi a térdére ültet és tudod fiam vannak a lányok, és azoknak nem kukijuk van, mint neked hanem nunusuk. Mi az, hogy nunus? Érti azt egy még térdre ültethetõ gyerek? Fogja az adást vagy várni kell, amíg a lányok egyértelmû jelzést adnak neki és majd magától rájön?
Az elsõ szexuális élményem az volt, hogy a Tóth Hajnival lassúztam óvodában, nagyon szorítottam és ott hagyott. A  Zelenák Klári meg a Kovács Gabival puszilkodott egy piros, mûbõr fotelben diavetítés alatt (A  kék lámpás, ami egy obsitos katonáról szólt) és velem nem, ráadásul kinevetett a gaz, egyszer még megtalálom. A mai napig nem tettem túl magam rajta

Apámat és anyámat nem is láttam egymáshoz közeledni, vagy hogy pajkosan rávert volna a fenekére, semmi, nagyon titokban csináltak mindent. Késõbb elváltak, aztán volt pár barátnõje, egy három hónapig felesége, egy élettársa, aki miattam vált el tõle, egyet bemutatott miközben mentek focimeccsre s többet nem is láttam. Végül jött a Mari, na azt rendre csöcsörészte, elmarkolta neki mindkettõt és közben vihogott, hogy jóóóóóóó, kilátszódtak a fogai ahogy az ujjai közé fogta a bimbó udvart.
Ez a Mari annyira hülye volt, hogy tök részegen velem is leakart feküdni, támolygott a gémeskút körül és kellette magát. Apámnak próbáltam valahogy jelezni, még meg is kerestem a kertben az elásott rumos üvegeket, de sokáig nem hitt nekem. Volt egy este, láttam ahogy kegyetlenül pofozta, kifröccsent a száján a vér, a Mari nem tudott beszélni a részegségtõl. Aztán kicsit lenyugodtak, a kukoricás ládában volt kirakva patkányméreg, mindet megette és még ivott rá.

Apám fejét vesztve ment telefonálni, be volt zárva a csirketelep, berúgta a bejárati ajtót és úgy hívott mentõt.
Napokkal késõbb a Mari hazajött, ultimátumot is hozott. Vagy én megyek a háztól, vagy Õ. Apám a tyúkól mögé hívott. Fiam nagy vagy már, 16 éves, el kell menned, megállsz te a saját lábadon, nem hagyhatom hogy rámenjen a házasságom.

Ráment, pedig elmentem.

S valóban, mint ha kinyílt volna elõttem a világ, hirtelen a lány, nõismerõseim elkezdtek fölöttem anyáskodni, hogy megtudták. Valamelyik a keblére ölelt és nekem nem az jutott eszembe, hogy jaj de jó biztonság, hanem Apám.
Csöcsörészte, elmarkolta neki mindkettõt és közben vihogott, hogy jóóóóóóó, kilátszódtak a fogai ahogy az ujjai közé fogta a bimbó udvart.

Az elsõ éles bevetésen a gyulai várfürdõben vettem részt. Két lánnyal összeismerkedtem, vihogtunk jókat, pacsoltuk a vizet és megvolt mindenük, volt is hozzá szemem és éreztem a késztetést, Trabantjuk is volt és azzal vittek haza.
Végig nem történt semmi, nem mertem kezdeményezni, nem tudtam két lány közül hogyan kell, pedig nem arra vártak hogy válasszak közülük. Mindegy, mikor kiszálltam volna a kocsiból a fekete még hátrafordult a kormánytól, hogy azért egy puszit csak kapok.
Kapott.

Figyelgetem a fiamat, hogy mikor kell beavatkoznom, mikor kérdez majd olyat, hogy én jövök zavarba tõle, hogy Apa és az miért van, tudod a lányok...
Lesem azt, ahogy a nõkhöz beszél, vagy az osztálytársaihoz, a lányokhoz, egyelõre nincs nagy veszély, még elpirul ha a tévében csókolóznak és el is fordul.
11 éves, azt hiszem nem lesz baj. Ma mentem ki a piacra és szerettem volna ha eljön velem. Nem akart, lógni akart a gépen. Hogy kedved csináljak neki mondtam, hogy gyere, berúgunk együtt és utána fogdossuk a csajok fenekét, vihogott, értette a poént. A helyén van az esze.

Van egy 4 éves is, annak is elkezdõdött. Az óvodában a Hajós Hanna a favorit, tiszta depi ha valamiért nem viszik a kiscsajt oviba

Valami komolyabb hebrigálásra is felfigyeltem, mert az egyik tehenész öltözõjében találtam az asztalon egy szexmagazint. Ott egész máshogy festették le a férfi-nõi kapcsolatot, Apám megint eszembe jutott, hogy  hogy jóóóóóóó, de lépteket hallottam és bedugtam az ingem alá.
Kiosontam.

Kivágtam ollóval az egyik csajt belõle és beraktam a farzsebembe. Megmutattam  kecskés Lacinak, nagyon örült neki, adott érte 20 forintot és megígértem neki, hogy hozok minden nap.
Szétszabdaltam neki az újságot, a maradékkal meg begyújtottam a sparheltba, tettem fel egy lavór vizet fürdeni.

Egyszer Apám mondta, hogy menjek be a Fafémhez vacsorázni vele, cégbuli. Csörögtek a kõbányais rekeszek, melósok civil  ruhában és törölgették a zsírt a bajszukról. Olyan esetlenek voltak így kiöltözve. Az egyik egy nejlonszatyorba borogatta a galuskát és a csirke pörköltet, hogy majd jó lesz otthonra, összeszedte azoktól a kajajegyet, akik nem tudtak eljönni.
Ácsorogtam a függöny mellett, nem találtam a helyemet, pedig még sört is ittam. Na mi van kisbuzgár és rácsapott az egyik a vállamra. Pelyhedzik mán a pecsed fiam? S nagyot csapott a vállamra, mert az a lényeg, a többi nem számít, aztán vihogott. Egész este német hangalámondásos pornófilmet néztek, recsegett a tv úgy fel volt tolva a hangerõ és mindenki kiabált, csörögtek az üvegek, ahogy a poharakhoz koccantak és fogták a hasukat úgy dõltek hátra.

Tényleg nem tudom, hogy kéne a fiam elé állni, hogy ím eljött az idõ.
Régebben volt ennek egy szabott menetrendje, no meg ugye családja válogatja. Elérte a férfikort vitték a piros lámpásba.
Nem tudom elítélni ezeket az embereket, mert végül is Õk a maguk módján csak önállóságra próbálták nevelni.
De azt hiszem ez nem túl jó ötlet, a nejem nem szorgalmazná
Van itt egy vagány srác az utcában, a Szilvi fia. Egy évvel idõsebb a Leventénél és elég komolyan nyomja. Nézd azt a csajt milyen jó segge van és csücsörít hozzá, még én is utána kapom a fejem, hogy milyen jó szeme van ennek a gyereknek.
Gondoltam rá, hagyom hagy haverkodjanak, ragadjon valami rá. Csak ritkán találkoznak, néha az utcán köszönnek egymásnak.

Iskolánkban volt egy srác, nyolcadikos. Az Apja mindig érte jött és láttuk, ahogy beszállnak a Wartburgba, menõ család volt, benne voltak az ötéves tervben, s már megkapták az autót a Merkúrtól.
Fickó sunyin skubizta az iskolás lányokat, némelyik tényleg formás darab volt már, kis töltött galambok, torna órán a függöny mögül lestük, ahogy öltöznek. Haverom Stuhl még a fenekét is megfogta az egyiknek.
Fickó nézi az egyik lányt és bazsajog a bajsza alatt kajánul, vén kecske.
Srác meg beszédhibás, Apja meg odafordítja a fejét a lányokhoz, hogy ott van látod, jó anyaaaggg mi és megynyalta a szája szélét...hmmmm.

Mii-A-m-p,...de mi? Ap...Apa mi???

A csajok hát te barom, mit dadogsz he?

Szerintem ez sem a legjobb módszer. Vagy tegyek úgy, mint az Apám? Ne szóljak egy szót sem, majd magától felfigyel idõben mindenre, ahogy hozza az élet?

Nejemmel már beszéltük párszor a kádban ülve egy pohár pezsgõ mellett, hogy nekem ne hozzon ide semmiféle cafkát, hogy ez a barátnõje, mert úgy kihajítom, hogy a lába nem éri a földet, kikaparom a szemét. De legalábbis jól megnézem magamnak, akárkit nem dughat az ágyába.

Este aztán örülünk, hogy de jó nekünk. Összebújunk és legalább ez az egy dolog az életben, ami miatt senki, soha nem vonhat bennünket felelõsségre, soha nem szólhat érte egy büdös szót sem és nem vonhat kérdõre. Törvénytõl támogatva tesszük, házasok vagyunk, ez egy olyan közös dolog, amihez senkinek sincs semmi köze, egy porszemnyi sem és számomra ez tényleg egy olyan téma, ami tabu. Nem beszélek más emberek elõtt róla, nem hozom szóba, nem árulok el részleteket, nem adom ki azt, ami a kettõnk dolga.
Jóóóóóóó dolog, legalábbis Apám valami ilyesmit mondott

Préd 9,11
Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

[guga]

Isten nem ég el

Válas Tóta W. Árpád bejegyzésére. 2007.03.23. 07:00

> here <

Hagy kezdjem rögtön azzal, hogy Isten ha csak fogalom szintjén is létezik, nagyon komoly dolog. Szerintem van annyira komoly, hogy az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

Ha nem tudnád Isten jóval elõbb blogolt és a gondolatai jóval több emberhez jutottak el, mint a tiéd, pedig még net sem volt.
No szó se róla amit írtál tényleg vérprofi és szívem mélyén egyet is értek vele, ezért is gondoltam, hogy válaszolok rá.
Szó, ami szó csípõs a nyelvezete, süt belõle a szolidaritás, vagyis hogy te a pap oldalán állsz.
S vajon Isten is a pap oldalán áll?
Ezt elfelejtetted megvizsgálni, sõt mindenki elfelejti, ezért nem is hibáztatlak, Isten sem tenné.
Csak nem árt ha szólok, hogy nem kell bedõlni ennek a sok térj meg és fogadd a szívedbe Jézust dumának, meg hogy hétvégén gyülekezet és fogd a kezem él az Úr.
Jer táncikáljunk, napsütés és aztán hétfõn az elsõ sérelem ledönti Õket és péntekig súsárolnak majd dobnak a perselybe gazdagon, hogy legalább addig is feledtesse velük, hogy meg kellene vizsgálni Isten és az ember viszonyát.
Mindig azt mondják a lelkészek, hogy fiam menj és tarts önvizsgálatot. Értékeld át magadban a viszonyodat Istennel. Így aztán mindig magukból indulnak ki,  Istent el is felejtik. Az a lényeg, hogy én milyen vagyok és hozzám képest a többi ember. Biztos rám is néz valaki úgy, hogy atyaég ez mekkora egy állat, micsoda féreg.
Megadatik eme földi öröm számomra is csak nem élek vele.
Irkálok róla, de azzal is úgy vagyok, hogy az ember, amit csinál szeresse s tegye az teljes odaadással, szeretettel. Ne olyat vegyen magára, ami tehertétel, mert azt elõbb utóbb ledobja, mindent ledobunk, ami teher.
Péter is fogadkozott, hogy halálomig követlek Uram. Jézus felelte neki, hogy a kakas mire háromszor, megtagadsz.
Végül volt egy pillanat mikor Péter emberileg minden szempontból megbukott.
S mikor már egyáltalán nem bízott meg magában, akkor Jézus mondta neki, hogy:

Mk 1,17
És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.

Tudod nem mindegy, hogy ki mondja és kinek az akarata. Ha az ember saját maga akaratából kezdi el követni Istent, mert az szimpi a világ szemében, akkor úgy jár, mint Péter.

Biztosan tudom, hogy a te embered még nem találkozott Istennel. Ez nem szubjektív vélemény, nem magamból indulok ki. Én mindent úgy nézek, hogy Isten és az ember viszonya.
Van egy sorrend, elõbb van az elbukás, utána szólít meg Isten, mikor emberileg rommá leszel.
Míg van benned tartás, büszkeség, önbizalom, addig nincs szükséged rá.

Ott van például Pál apostol. Köztiszteletben álló ember volt, farizeus, törvény tudó ember, volt neki rangja és adtak a szavára. Üldözte a keresztényeket és kövezések alkalmával vigyázott a kabátokra. Frankó meló, ott vagy mindig de soha nem te végzed a fekete munkát és néha bepillanthatsz mások magánügyeibe, turkálsz a zsebeikben, megbíznak benned, de te csak kiforgatod.
Hopp egy pénz, ennek meg jóval több van, csak egyet vett el belõle, hogy ne tûnjön fel, az úgy is olyan kis összeg, hogy kellemetlen lenne rákérdezni a gazdájának.

Aztán Isten 3 napra megvakította Õt és még beszélt is hozzá, hogy:
3. És a mint méne, lõn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá õt körül a mennybõl:
4. És õ leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
5. És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
6. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.
15. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert õ nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai elõtt.
16. Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.

Látod kedves Tótawé soha nem az ember választ olyan esetekben, ahol a frigy nem bomlik fel. Isten nem csupán egy futó kaland, nem holmi illó anyag, nem ég el, hogy csak a füstje marad, Isten lélek.
Hallottad te azt a dumát valakitõl, hogy Pál apostol becsajozott? Vagy benne volt a blikkben? De keress rá a neten is, tutira nem írtak le ilyet sehol.
De akár a Bibliába is beleolvashatsz, Isten elég õszintén blogolt, nem nagyon kendõzte el senki mocskos emberi mivoltát. Ott volt mindjárt Dávid király, egy felkent, Isten büszke volt rá.
Mégis lenyúlta az egyik katonájának a nõjét. Szemet vetett rá a vár fokáról és megkérdezte a szolgáitól, hogy ki az?
A férjének adott egy levelet, az meg amilyen ostoba volt nem olvasta el, hanem kézbesítette. Az állt benne, hogy küldjék õt a legvéresebb csatába. Meg is halt.
Dávid utána magához vette a nõt és össze is házasodtak.
Ment hozzá a próféta, hogy van egy földesúr nagy nyájjal és vendégséget szerze. De a szegény ember egy birkáját vette el, hogy a vendégeket megetesse.

Hol van az, ki az a gaz? Halált érdemel!
Te vagy az Uram, mondta a próféta és Dávid felismerte Istent és az megkegyelmezett neki.
Szóval így ahogy én Istent megismertem azt mondom, hogy nincs olyan helyzet, amibõl Isten ne tudna kivezetni. Ha már a szárnyaid alá vontad ezt a papot, akkor légyszi szólj neki, hogy ha végzett a nagy dúl a lávval nem ártana egy kis idõt Istenre is szentelnie, össze kéne haverkodjanak, mert Istennek jó a téháemmje, persze más is.

Na ég veled!

[guga]

Házassági tanácsadás IV.

Felhívni magamra a figyelmet, az a kedvencem, abban jó vagyok, vitathatatlanul.
A feleségemet például úgy ismertem meg, hogy már hetek óta nem volt barátnõm, magányosnak éreztem magam, nem volt kivel megosszam az ágyam. Mikor véget ért egy négyéves kapcsolatom, akkor az elsõ napokban annyira szenvedtem, hogy rosszul voltam az egyedülléttõl, bepánikoltam és rohamaim voltak, fulladtam, nem kaptam levegõt, nagy nyomás a mellkasomon, nagyon megviselt, hogy elhagyott. Esetenként megkértem olyan lányokat, hogy aludjanak nálam, akiket aznap ismertem meg és mondtam jó elõre, hogy nem szeretném zaklatni meg semmi, csak legyen ott velem, mert nem tudok elaludni ha valaki nem szuszog a szobában, hidegek a falak, kattog az óra, de hiányzik az élet. Utána jött pár egynapos, kétnapos, kétharmados többség kapcsolatom. Majd jött Renáta 1 hosszú évre, szerintem nem volt egymáshoz semmi közünk, csak nem mertük egymásnak bevallani. Egyetlen egy dolgot sem tudnék mondani, amirõl egyezett a véleményünk, egyszerûen csak a testi szükségleteinket elégítettük ki és hogy ha elmegyünk hétvégén kirándulni, akkor ne legyünk egyedül, legyen ki zörgesse velem szemben az abroszon a porcelánhoz a kanalat, koccintani.
Renáta is elhagyott, azt hazudta elutazik vidékre a rokonaihoz, de az állomáson már várta a volt hapsija. Folyamatosan panaszkodott a srácra, hogy részeg, meg ütötte, de visszahúzta a szíve. Azóta Renáta meghízott, nem kicsit, nagyon, már nem oly üdítõ látvány, mint emlékeimben. Juj de jó, hogy ma nem vele élek
Néhány esetlen próbálkozás pótolta Renáta hiányát, újsághirdetés, sõt még társkeresõ szolgáltatóhoz is elmentem, én is csodálkoztam rajta, hogy ezek ilyen fényesen élnek. Kitöltöttem egy adatlapot, hogy mikor kelek, hogy ébredek és horkolok e, betegségem, végzettségem, mûtétjeim, hobbi, vagyoni helyzet, munkám, költöznék e más városba, miért nem?
Telehazudtam az egészet, kifizettem a pénzt és jót röhögtem az egészen, hogy az apátok valagát, nehogy már totón nyerjem meg álmaim nõjét.
Aztán csak bejött, az egyiknek megtetszett az adatlapom és felhívott. Azt mondta 28 éves, kicsit csodálkoztam is, hogy mint ha használtabb lenne már, de nem tettem szóvá, nézzük milyen belülrõl? A belsõ értékei alapján már jobban érzékeltem, hogy 35. Parancsoló, utasító, sokat látott, rutinos és ellentmondást nem tûrõ típus. Késõbb be is vallotta, hogy félt megmondani a korát, mert az alapján elutasító lettem volna, pedig mi milyen jól összeillünk. Annyira, hogy úgy szakítottunk szó szerint te jobbra én balra. Mentünk a lakására vacsorázni. Aztán úgy alakult, hogy Õ befordult az utcájukba, én meg mentem tovább egyenest. El sem köszöntem tõle.
Aztán jött a Judit. Végtelenül jó fej volt, de délig aludt. Én meg már reggel hatkor ott értetlenkedtem a konyhájában, hogy kávét ki fog, s reggelit az asztalra. Õ meg csak magára húzta a takarót. Lementem a buszmegállóba és a söntésben kértem egy kávét, ettem egy utasellátó süteményt, szép piros volt a papírja. Ittam rá egy felest, leültem a melósokkal dumálni és jókat röhögtünk, kértek néhány kört, én is. Mire Judit felébredt olyan részeg voltam, hogy nem tudtam bejutni a bejárati ajtón. Kijött értem és bekísért. Még a fülembe súgta, hogy te egy állat vagy bazmeg és lefektetett aludni tényleg jó fej volt és rögtön utána rájöttem mekkora szerepe van annak, hogy az ember mikor ébred és fõleg kivel.
Teltek a hetek és eszembe jutott a Gabi, gondoltam felhívom, tudtam Õ is egyedül van, vidéki kisfalu, séta a hegyekben, ebédre leves. Láttam nem sok lesz a dologból, mert nem tudtunk egymásra hangolódni, az anyja is kiabált velem, hogy ez nem kurvák tanyája, aludjak ott ahonnan jöttem.
Gabi áttelefonált egy másik faluba egy barátnõjéhez, hogy ott aludhatnánk e? Megtettük, a barátnõje meg körbetelefonálta a vadkerti lányokat, hogy jön egy pesti srác. És lõn, jöttem
3-an jöttek elébünk a buszhoz és egy kis zöld kabátos tündérke látványa mindjárt megfogott. Mindjárt körbe is udvaroltam, utaztunk együtt buszon és invitáltam én kajakozni, hegyet mászni, Apám tanyájára. Meg szédítettem valami esti egyetemmel, holott még érettségim sem volt. Hazudoztam össze-vissza és mentem velük táncháztalálkozóra. A régi stadion kör alakú volt, ez azért fontos mert mindig lestem Annamária merre jár. Juj de szép dallama volt, hangsúlyozva, hogy Annamária merre jár. Mint a Jamaica a jamaicai jamaicaiaké, mondd csak ki!
Jó mi?

Próbáltam úgy intézni, hogy mindegy merre meg én akkor is vele szembe jöjjek és mosolyogjak. Utólag megbeszéltük, hogy feltûnt neki és mondogatta a barátnõjének, hogy milyen érdekes, Zoltán mindig szembe jön velünk valahonnan. Persze mert körbefutottam a stadion folyosóját csak, hogy megint mint ha éppen csak nézegetném a táncosokat, de odamondva egy gyengébb poént, hogy ti is?
Aztán nevettünk. Érdekes, hogy most hogy írom újra ugyanazt érzem, mint akkor, pedig már a feleségem és szült két gyereket.
Azt érzem, hogy nagyon vágyom utána, éreztem a szoros szálakat de nem hittem benne, volt is rá okom, mert elváltak útjaink és eltelt közel egy év. Gondoltam én rá többször, de már nem számítottam rá, hogy valaha is egybe lehetünk. Egy karácsony elõtt azonban találkoztam a Gabival, igen vele, onnan a faluból és csak annyit mondott üdvözöl Annamária és átadta a telefonszámát. Egybõl felhívtam és meg is beszéltünk Pesten egy találkozót. Írtó béna voltam, mert véletlenül pont ugyanabban a kabátban volt, mint amiben utoljára láttam és rögtön azzal indítottam, hogy megkérdeztem nincs másik kabátod? Na de hogy meg is krémezzem a tortát mentünk kirándulni és elsõ utunk a kocsmába vezetett, felhajtottam deci rumot és elmeséltem egy szûzmárjás viccet oszt csapkodtam a térdem, hogy érted nem, érted???

Annamária elõzõ napokban döntötte el, hogy akihez hozzámegy az csak is hívõ, diplomás és alkoholmentes ember lehet. Ráadásul még kemény dohányos is voltam, szívtam a mezítlábas Kossuthot. Tényleg egy fõnyeremény, de kicsire nem adunk. Nejem nyelt egyet és Istenre bízta a dolgot. Uram, hogy ha Õt szánod nekem, akkor fejet hajtok az akaratod elõtt.
A szülei eleinte hallani sem akartak rólam, megtudom érteni Õket, nem voltak könnyû helyzetben. A lányukat végig taníttatták, rengeteg idõt és pénzt fektettek bele, vettek neki egy lakótelepi lakást, 2 diplomás zenészt faragtak belõle, aki mára tanár és erre jövök én a képbe, úgy néztem ki, mint Jimi Hendrix és Kurt Vonnegut keveréke. Vékony farmer, kerek orrú, lapos bõrcipõ, piros-fekete kockás ing, az oldalamon nyúlfarok, bõrláncok mindenhol, zsebóra, és a pipadohánynak meg a tömõkészletnek kicsike bõrtáska. Tetejébe büdös volt a lábam, nem kicsit, nagyon. Mikor elmentem hozzájuk nem mertem levenni a lábamról a cipõt, de valahogy túltették magukat az elsõ csapásokon.
Talán ott billentettem magam felé a mérleg nyelvét, amikor meghívtam Õket vacsorázni egy balassagyarmati étterembe és elõadtam nekik a terveimet. Készülök könyvet kiadni, festeni, esti egyetem is szóba jöhet, zenélgetek s tényleg érezték milyen sokoldalú ez a gyerek.
Azt azért gyorsan hozzá kell tennem, hogy akkor éppen villanyszámlás voltam.
Nem mondom jó meló, szerettem csinálni, de villanyszámlásból egybõl egyetemi docensnek készülni már nem kis falat, igazi kihívás, ezen a helyzeten már tényleg csak Isten segíthet.
Biztosan hiszem, hogy végig Õ tartotta kézben a szálakat és Õ hárította el az emberek szívébõl az akadályokat, hogy befogadjanak maguk közé családtagnak. Mostanra talán már értik és tudják mi az érték. Szívesen megmutatnám nekik az adatlapom, amit a társkeresõbe adtam be, kész kabaré. Van a földön még egy ilyen hülye ember, aki nulla háttérrel ekkorákat blöfföl és végig nyeregben marad?

Volt egy szigetszenmártoni telkem, rajta egy kis parasztházzal, eleinte Annamária nagyon félt és elõre kijelentette, hogy Õ nem lakik ilyen vályogviskóba. Adtam is fel hirdetést, hogy albérletet keresünk, de nem találtunk semmit. Kénytelen volt beköltözni hozzám a vályogviskóba. Laktunk ott vagy 3-4 évet, álmaink háza lett, nagyon szeretnénk újra egy ilyen helyet, otthonossá varázsoltuk. Ház elõtt eperfa, alatta sétány, volt vagy összesen 3 méter, kavicsokkal kirakva. Udvaron 6 méteres fenyõfa, karácsonykor belepte a hó és azt díszítettük fel. Az elsõ fiam Levente oda született, mézeskalács házikó. Volt egy kútgyûrûnk a  kis ház mögött, körbevettük náddal, kavicsokkal és nyáron ott zuhanyoztunk.
Annmari elõtt volt már kint velem néhány lány a telken, de nem nyúltak semmihez. A nejem volt az elsõ, akire a szomszéd néni egybõl megjegyezte, hogy látom szeret kapirgálni és kritikus szemmel mérte végig a kertünket.

Volt egy oldalsõ kis helység ajtólapokból összetákolva, ott töltöttük az elsõ néhány éjszakát, amíg meszeltünk és csinosítgattuk a házat. Kint fõztünk az udvaron egy kályhán, reggelre befagyott a tea, nejem nem mert kiszállni az ágyból, mert fûtés az nem volt. Mondtam neki Néró jó meleg, húzzuk be az ágyba. Néró egy hatalmas, fekete Labrador volt, jó fej, az ágyunk mellett lihegett.
Késõbb az összes ajtólapot lebontottam és egybehordtam s meggyújtottam a HÉV melletti árokban, akkora tüzet csináltam, hogy a HÉV nem mert rajta átmenni, megvárták, amíg leég a nagyja. Én meg a teraszon ülve néztem, ittam a sörömet és tudtam élni.
Örültünk minden apróságnak, nejemnek lett állása, én meg az egyik lépcsõház elektromos helyiségében találtam egy hûtõgépet, ott volt már régóta. Estére elloptuk. Sikerült megoldani a vízproblémát is, az egyik szomszédom beépített egy szivattyút, meg egy tartályt. Arra vettem egy pici vízmelegítõ készüléket.
Este aztán ugrálva mentünk a kocsmába, hogy lá-lá, lá-lá az állás, a hûtõ, a meleg víz.
Tudtunk élni.

Így 12 év után meg azt mondom egymás nélkül nem megy. Néha egy-egy napot elutazik a gyerekekkel és jól esik egyedül lenni délelõtt. Végigtakarítom a lakást, zenét hallgatok, ábrándozok. De az ebéd már nem esik jól, nem is nyúlok hozzá. Megmelegíteni is  lusta vagyok, nincs kivel megenni. Megvárom, amíg nagyon éhes vagyok és eszem hideget a hûtõbõl. Elé guggolok és mindenbe beleharapok kenyér nélkül. A délután már úgy telik, hogy nem találom a helyem, estére unottan telefonálunk egymásnak, hogy háááát semmi, és ott? Jó lenne ha itthon lennétek.
Eleinte ha egyedül aludtam otthon rémálmaim voltak. Késõbb kihagytam a vacsorákat és helyette vettem 8 sört, akkor legalább biztosan aludtam.
Mostanában meg azt találtuk ki, hogy itt marad velem a Levente, Õ meg a Benjáminnal megy el.
Úgy sem jó, ott szuszog mellettem az ágyon és lerúg, forgolódik, az oldalamba tapos és horkol. Tiszta ideg vagyok, alig alszok valamit csak jönne már a reggel.
Ha meg kettesben maradunk és Anyósomék elviszik a gyerekeket, akkor az elsõ este végre könnyed és felszabadult, de már a másodikon sóhajtozunk, hogy bárcsak itthon lennének.

Így 12 év távlatából azt mondom szükségünk volt a közös nélkülözésre és hogy nem hullott minden az ölünkbe az elsõ szóra, ez tartott össze bennünket.

1Móz 2,18
És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt.
Préd 4,10
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki õt felemelje.


Hjaj az esküvõnk, na az is megér egy misét, majd késõbb elmesélem.

[guga]

Világ hét fájdalma

Nem is tudom melyikkel kezdjem, zavar hogy egyik sem olyan súlyú, amibe az ember lelke beleroppanna. Szokták mondogatni, hogy a világ hét fájdalma ült ki az arcára. Nem arról szól, hogy valakit/valamit elveszített, inkább nem kapott meg.
Már elteltek évek így leírhatom. Volt egy ismerõsöm, aki egy idõben abból élt, hogy egy frissen megnyílt áruházlánc pénztárába ültette be a feleségét. Volt felvétel, jelentkezett, próbaidõ és huss, pötyöghette az árakat. Emberünk, akinek álneve Barnabás szépen bevásárolt és beállt abba a sorba, ahol a felesége pötyögött.
1000 Forintos szalámira 100 Ft. Drága italokkal, kávékkal, luxus fogyasztási cikkekkel üzletelt. Számára az volt a nagyker és utána búsás haszonnal tovább adta egy piacon. Még ha féláron is árulta sem veszített vele semmit. Egyszer voltam a lakásukon segíteni egy szekrényt összerakni, megkínált füstölt heringgel, pezsgõvel, kaviárral. Elég furcsán éreztem magam, sörhöz vagyok szokva.
Teltek az évek és az üzletlánc kirendeltsége új fõnököt kapott. Valami feltûnt neki és kiszúrta Õket. Nem lett az ügynek következménye csak a feleségét bocsájtották el az állásából.
Barnabás napokig nem tudott aludni, még nekem is elmondta mennyire feldúlta a dolog, hogy ott volt a teli kosár és nem tudta kihozni, megszégyenítették sok ember elõtt, rossz volt ránézni. Bosszút forralt magában és kis szünet után a felesége újra jelentkezett pénztárosnak ugyanabba az üzletláncba de egy másik helyre.
Csak arra az egy alkalomra fenték a fogukat és meg is lett. Púposra pakolta a bevásárló kocsit és másnap már nem is ment dolgozni a felesége, szent a béke.
Helyreállt a lelkében a nyugalom.

Szintén elfedték az évek, írhatok róla. Álnéven megint csak Barnabás (nem mindegy mi a neve?) sofõrként tengette. Magas beosztású embereket szállított gyorshajtva, rendõrökre fittyet hányva, hiába állították meg Õket, azonnal elnézést kértek és tovább álltak. Fene tudja jó arc volt, azóta nem láttam. Sokat lógtunk együtt esténként egy sörözõben és utána hazavitt állami pénzen, ittasan.
Nem számított semmi.
A hölgyekkel, lányokkal, asszonyokkal is így bánt, mindig mesélte a kalandjait. Aztán egy ráragadt és a kelleténél jobban belebonyolódott. A bajszicsarack részérõl komoly volt az ügy, nem hiába ragadt. De Barnabás ugyanúgy bújta a szoknyákat, villant a szeme pajkosan. Feltûnt a barátnõjének is és az is nekem sírta ki a lelkét. Mivel bizalmas viszonyban voltam mindkettõvel így nem kívántam én sem célszemély, sem áldozat lenni ez ügyben de okot sem szerettem volna szolgálni, hogy bármelyik is ellenem forduljon, így csak meghallgattam.
Bajszicsarack önálló életet élt és úgy vélte helyes dolog ha visszaadja az elszenvedett sérelmeket. Hagyta magát lerandiztatni és a dolog a kelleténél jobban sikerült, mert a másik férfi nyakában találta magát végleg, odaragadt.
Barnabásnak csípte a csõrét az eset és nagyon elégtételt szeretett volna venni, rossz volt ránézni. Esténként sörözgettünk és sûrûn hívogatta telefonon, hogy beszéljék meg, találkozzanak.
Nagy sokára rávette a bajszicsarackot egy kis süti mellett kávéra és közben lovagként viselkedett. Kezét is megfogta, lelkére is beszélt, egy csokor virág és leugrott a bugyi, volt egy kis etyem-petyem.
Barnabás a végén elküldte a csajt a francba és rápirított, hogy csak azért nem kellesz, mert egy ribanc vagy. A bajszicsaracknak a másik kapcsolata is tönkrement és azóta talán már megjött az esze.

Már megint múlnak az évek és ugyancsak Barnabás. Szép feleség, két gyermek, vezetõ állás, dõl a pénz. Közben befûtött neki egy bajszicsarack és légyottok. Barnabás megunta az állandó szállodakeresést és vett neki egy kisebb lakást, kertest. Egy ikerház fele volt. Kellemes, csendes környék, befolyásos emberekkel, közbiztonság is.
Hamar odaszoktak, bebútorozás, tervek de semmiképpen nem válás. Bajszicsarack egy darabig pedálozott neki hogy de miért és akkor jöttem én a képbe. Iratrendezés, ez volt a dolgom, Õ meg a fõnököm és mellékesen úgy szólított, hogy én kis csernusom, lelki szemetesládának használt.
Mesélte, hogy tartaná Õ mindkét frontot, de ha a bajszicsarack nagyon képbe akar kerülni lapátra teszi és mindent tagad. Végül nyugton maradt, de Barnabásnak egyre jobban tetszett a környék, egyre otthonosabban érezte magát és kitalálta, hogy megveszi az ikerház másik felét, odaköltözik az egészbe a családjával és a bajszicsaracknak vesz másikat.
Annak meg szúrta a szemét, hogy ennyire a háttérbe szorult és lelépett. A történetnek akár vége is lehetne ha Barnabás nem vette volna a fejébe, hogy az ikerház másik felét mindenképpen megszerzi. A tulajdonos nem állt kötélnek, ott élte le az élete javát és ott is tervezte a távozást az örök vadászmezõkre. Valószínûleg szintén módos ember lehetett, mert még arra sem ugrott, hogy a kelleténél több pénzt ígért neki. Elmérgesedett a dolog és szó-szót, kiabálás pedig ökölrázásig fajult.
Egyik reggel azzal állított be Barnabás, hogy kibaszok én ezzel, pokollá teszem az életét, rossz volt ránézni.
Kerített egy sokgyermekes cigány családot és ideiglenesen beköltöztette Õket az ikerház másik felébe. Fizetniük sem kellett érte, azok csak nézték a környék puccos házait, dikkmá.
A szomszédnak felõrölte az idegrendszerét az eset, nem telt bele egy év és meghalt, ráment a szívére. Nem ismerem a részleteket, de utána már Barnabás sem akarta megvenni a lakrészt. Mindenki nyugalomra lelt.

Barnabások, évek és megint nyugodtan közre adhatom, már nem fenyegethet veszély senkit sem. Gyerekkoromban Vésztõre jártam nyaralni az Okányi utcába. Lakott ott egy Barnabás, hõs szerelmes és elepedt a szíve egy lányért, módos házba valóért.
Megadta a módját annak rendje szerint. Vasárnaponként szépen kiöltözött, elhívta a lányt sétálni, ment is de a szíve már régen másé volt. Barnabás tervezte a közös életet és megtette az elsõ lépéseket. Jeggyûrû, lánykérés, bajszicsarack meg közben végig másra gondolt. Hiába no, ilyen a falusi élet. Mindennek megvan a módja. Barnabásnak piros pozsgás volt az arca. Fülébe jutott a hír, hogy a bajszicsarack valami idegennel a falu központjába és fagylalt. Barnabás kiköpte a tüdejét úgy tekert. Leste a sarokról, ahogy kézen fogva mentek és felszabadultan, mosolyogva, könnyeden. Fájlalta is, hogy neki ebben a mosolyban és kis gödröcskében a szája szegletében soha nem volt része. Leste a lányt estefelé, ahogy hazavette az irányt és erõt vett rajta. Nekitaszajtotta a szalmaboglyának és a felhajtotta a szoknyáját. Majd én megmutatom neked, hogy és próbálta maga alá gyûrni, rossz volt ránézni.
Sivalkodott a lyány és kicsõdültek az emberek az utcára. Barnabást lefogták és kijött az urh. Börtön lett a dologból és azóta nyaralni sem voltam ott. Minek szépíteném a dolgot?

Aztán, hogy meséljek egy nagyon is személyeset én is vagyok Barnabás, de már inkább csak voltam. Egy barátom, akivel együtt énekeltem a kórusban Gábor nevezett el annak. Okát nem tudom, mert Zoltán vagyok, de aktív Barnabás koromban történt meg az eset. A zuglói önkormányzatnál dolgoztam, mint környezet tanulmányos. Valaki kért segélyt kimentem a lakására és dokument. Pár dologról megkérdeztem és kitöltöttem. Döntési pozícióban nem voltam csak javaslatot tehettem. Általában megadtam mindenkinek, kivéve egy két kirívó esetet. De az külön téma.
Becsöngetek egy lakásba és lenge öltözékû nõ nyit ajtót, átlátszó, sötétkék hálóing, még vizespólóznia sem kellett úgy hegyesedett a melle a hálóing alatt.
Miközben én a paksamétát pakoltam az asztalra Õ bement a fürdõszobába és nyitva hagyta az ajtót. Ledobta magáról a hálóinget és nekiállt öltözni. Azt sem tudtam hova nézzek, nem tudtam a helyén kezelni a dolgokat. Emlékszem még gyerek voltam a tanyán, de már elmúltam 14 éves. Nyár, rekkenõ hõség és jött a villanyszámlás hölgy. Én a gangon ültem egy fotelban, szüleim sehol és a nõ azzal indított, hogy légy szíves vegyél fel valamit, mert egy szál gatyában mentem elé. Õ is zavarban érezte magát, ahogy én akkor, de voltam olyan hülye, hogy egyértelmû jelzésnek vettem és nekiálltam csapni a szelet. Rögtön becsuktam a dossziét és mondtam, hogy micsoda megismételhetetlen eset, Ön egy gyönyörû nõ, ez pedig egy alkalom. Soha nem értettem a nõk nyelvén, akkor sem. Azonnal kikérte magának és hogy mit gondolok én. Mint kiderült csak simán egy mûvészlélek, aki elég szabadon gondolkodott de eszébe sem jutott. Én meg ott álltam leforrázva s közben már tényként kezeltem, hogy mindjárt a kezeim között tapinthatom a feszes mellbimbót. Még megkérdeztem tõle, hogy nincs e valami rövid ital a háznál, mert eléggé cefetül érzem magam, rossz volt rám nézni. Erre elzavart, hogy azonnal takaródjon a házamból.
Utólag nem voltam rest és kiderítettem, hogy csak bérlõ és van elmaradása bõven, a segélyt sem javasoltam, írtam egy két oldalas jelentést, hogy minden rendben, nagy a jólét. Nem is kapta meg, és én sem.

[guga]

Gurfing



A nagyobbik fiamnak Leventének van egy osztálytársa, kis eminens fajta, jeleskedõ. Testalkatilag nagyobb, mint a fiam és elég bumburnyák. Köszönni nem tanították meg, úgy megy el mellettem, mint a tyúk, amikor lel egy fél gilisztát és bújik vele futva és himbál két oldalra a csõrében.
Akkor figyeltem fel a srácra, amikor késõ délutánig bent kellett maradniuk énekpróbán és szünetben a fiam vett magának az automatából egy forró csokoládét. A srác elakarta venni a fiamtól és úgy kellett meginnia, hogy futott vele s az ingére lötyögött. Ez nem volt elég, volt nála egy üres félliteres fantás doboz és azzal ütlegelte Levente fejét.
A fiam meg amilyen gyámoltalan hagyta magát.
Este felhívtam a srác szüleit és nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy beszéljenek a fiukkal, hogy tartsa távol magát a Leventétõl, mert hosszú távon ez nagyon sok probléma forrása lehet, a fiam nem egyszer kapott beírást, amikor nem Õ volt a kezdeményezõ csak próbálta magát kimenteni és közben elfajult a dolog.
Hozzá kell tenni nem egy angyal Õ sem, ismerem a hibáit, de tény, hogy nem szokta piszkálni az osztálytársait. Szeleburdi, meg rohangál, de ennyi. Minden normális gyerek ilyen.
Másnap bement a srác és rögtön Leventéhez ment, nyilván nem tudta zsebre rakni, hogy felhívtam a szüleit. Azt mondta neki a mutató ujját a mellkasának szegezve, hogy ha azt akarod, hogy távol tartsam magam tõled, akkor ne gyere a közelembe.
A kis disznó, a kis eminens, még feltételeket szab.

Napokkal késõbb olyan helyzet állt elõ, hogy elõre nem tervezett történelem órát tartottak nekik. Biztos valami félreértésbõl adódhatott, de tény hogy sok gyerek nem vitte a történelem felszerelését. Ha így alakul, akkor mindig jön a beírás, hogy a gyerek nem vitte a felszerelését az órára. Elég durván nyomják, mert minden apró piszlicsáré dolgot beírnak. Nemrég a fiam az osztály szekrényébe rakta a rajzfüzetét és elfelejtette kivenni. A tanár tudott a dologról, de nem engedte felállni a Leventét. Inkább beírta az ellenõrzõjébe, hogy nincs ott a felszerelése.
Engem nem zavarnak ezek a beírások, egyszer már válaszoltam rá, hogy tisztelt tanárnõ, kérem csak indokolt esetben használja az üzenõ füzetet.

Erre a tanárnõ nem hitte el, hogy neki írtam, ezért nem írta alá, azóta én sem írok alá semmit, így megy ez. Kicsit pályát tévesztett a lelkem, olyan szinten türelmetlen a gyerekekhez, mint a benzinkutas ha nem lát jattot.
Lehet régebben sínen volt, de szerintem a mai magyar valóság vele is csúnyán elbánt.
Az én idõmben tényleg csak akkor írtak bele ha baj volt.
Nos, ez a történelem óra úgy sikeredett, hogy a mamlasz gyerek sem vitte a felszerelését és osont oda Leventéhez, hogy figyelj Levi, véletlenül nem hoztam a töricuccot és ha beírást kapok otthon nagyon nagy baj lesz. Légyszi add ide a tied és cserébe adok valamit, amit kérsz.
Srác vélhetõen azért Leventéhez ment, mert gondolta, hogy mi már szokva vagyunk a beírásokhoz és mi nem nagyon problémázunk a Leventével.
Téved, mert sokkal több figyelmet fordítunk rá, nem csak az a lényeg, hogy hozza a jó jegyeket, hanem pontosan tájékozódunk és mindent megbeszélünk vele haveri alapon. Tõlem nem kell tartania, ha nem indokolt nem balhézok vele.
Csak akkor szoktam letolni, amikor megérdemli.
Rosszul sült el ez a töricuccos eset, Levente nem adta neki oda. Srácnak meg nem tetszett és az egyik szünetben úgy megszorította a Levente vállát, hogy elsírta magát.
Ezzel még nem is volt vége, mentek ebédelni és Levente ahogy itta a pohár vizet, a srác megnyomta az arcát szándékosan és a víz a szájából az asztalra spriccelt.
Természetesen jött egy beírás, hogy ebéd közben rendetlenkedett.
Na ekkor begurultam. Mondtam a fiamnak, hogy egyet se félj, bosszantsd fel. Legyél okos és figyeld meg, hogy mire ugrik, mit nem szeret, miért haragszik, mire érzékeny. Figyeld meg és gyûjts róla információkat. Ha hozzád ér, akkor kiabálj rá határozottan és hangosan hogy ne nyúlj hozzám a koszos kezeddel te disznó. Legyél mindig mérges vele szemben, soha ne ijedj meg, mert nincs mitõl tartanod. Ha megüt vagy bánt nyugodtan pancsolj be egyet neki de az orrára, hogy törjön el, folyjon az orra vére. Láttam már ilyet, azonnali pánikroham ha meglátja a saját vérét.
Tudom keményen hangzik, de a srác szülei nem foglalkoznak vele, a tanárokat nem érdekli, én  nem állhatok állandóan a fiam mögött. Valahogy azonban elejét kell venni a zaklatásnak. A legjobb védekezés pedig a támadás. Nem szabad hagyni, hogy a srác büntetlenül, következmények nélkül zaklathassa a fiamat. Ha megtörténik, akkor az ötszörösét kell visszaadni és azonnal.

Hja, keresztény gondolkodás. Istenben hiszek és az nem egyenlõ azzal, hogy velem/velünk szemben mindent lehet és hülyének nézhetnek.
Gyerekkoromban nekem is volt problémám, sarokba szorítottak négyen és elpüföltek. Utána egyenként kaptam el a srácokat, nem volt gond, többet nem próbálkoztak. Volt egy kétszer akkora srác, mint én, nagyon sokat szenvedtem tõle, rugdosott, elvette az uzsonnámat, húzta a hajamat.
Egyszer megláttam az utcán, ahogy ment elõttem gyalog, én meg kerékpárral.
Felgyorsítottam és hátulról teljes erõmbõl nekimentem, nagyon meglepõdött és alig bírt felkelni. Még egyszer volt vele egy konfliktusom, de akkor már ráéreztem az ízére a dolognak és jó erõsen térden rúgtam. Utána menekülõre fogta és bemenekült egy közeli templomba.

Vittem Leventét suliba és végig a lelkére beszéltem, hogy legyél fiam határozott és kemény, nem kell tõle félni. Bólogatott, hogy jó apa rendben de tudtam, hogy ha éles helyzetbe fog kerülni, akkor megszállja a félelem, egyedül lesz és védtelen. Talán ha a düh annyira eluralkodik rajta, hogy visszaüt. Jön majd egy beírás de nem fogok vele foglalkozni, nem tetézem még azzal is, hogy lekiabálom miatta.

Valami matek ügy miatt egyik reggel az anyja vitte Õt és már pattanásig feszült a helyzet, mondtam a nejemnek hogy vegye elõ a srácot és az egész osztály elõtt kiabálja le, alázza meg, de úgy hogy fröcsögjön a nyála.
Mielõtt beléptek Levente megkérte, hogy inkább ne kiabálja le, valahol megértem de a srácnak mindenképpen el kell kapni a grabancát, így vagy úgy de le kell törni a szarvát.
Levente észrevett egy apróságot, srác rajong Garfield-ért, néha viccesen megjegyzi, hogy gurfild és olyankor nagyon ideges szokott lenni. Leventének tetszik ez a szójáték, srác meg túl komolyan veszi és baromi pipa rá.

Kitaláltam, hogy ne gurfildet mondjon legközelebb, hanem gurfingot. Gurfing, szép szó. Biztos repülni fog érte egy pofon, csak úgy kell intézni, hogy a tanár közelében történjen és jól láthatóan kapja a pofont. Akkor mehet neki a beírás és én is mehetek be, mint felháborodott szülõ, hogy ez azért már mégis csak sok... blá.
Lehet szülõkre napjában többször is rátelefonálni, hogy a kicsikét nem ártana elvinni pszichológushoz kivizsgáltatni, hogy ha lehet akkor az otthoni frusztráltságot ne az én csemetémen vezesse le és ha legközelebb elõfordul nem hagyom következmények nélkül s a végére még nyomatékosan beleböfögném a telefonba, hogy gurfing, hogy értsék mirõl van szó.
Végképp elvesztenék a fonalat.

Szerkesztette: guga 2007. 04. 27. 21:12 -kor