[guga]

ÿ

[lameXpert]

Idézet: guga - Dátum: 2004. aug. 21., szombat - 14:30

Imre és Gábor a két kutatótechnikus egyik reggel csodálkozva vette észre, hogy megváltozott a felirat az ajtón, amit kitettek. Jót röhögtek rajta és csintalanul összenevetve megállapították, hogy biztos egy visszatérõ vendég

>> EBÉDELNI MENTEM <<

[guga]

"A +TV ugye azt jelenti hogy tuneres, nem azt, hogy TV-out ??"

Inkább elmesélek egy történetet

Még villanyszámlásodikos koromban, mikor róttam a Havanna lakótelepi 10 emeletesek lépcsõit és ajtóról, ajtóra szálltam, mint a méhecske virágról-virágra. Az ELMÛ igazgatója szorgos kis méheknek nevezett bennünket, akik begyûjtik a nektárcseppeket. Minden lépcsõháznak sajátságos szaga volt, attól függ kik lakták zömében. Volt ahol állandóan friss levegõ volt, mert tiszta volt, tele növényekkel és állandóan szellõztettek. Volt ahol sötétség honolt, mert arra vártak, hogy az ingatlankezelõ festesse ki a lépcsõházukat, a sarokba oda volt pisálva, a linóleum csikkek nyomát õrizte és a lift a végtelenségig össze volt firkálva. Akkoriban kaptam rá arra, hogy a lépcsõházakból elhozzam azokat a kifüggesztett írásokat, amiket az emberek felindultságukban egymásnak címeztek. Olyanok, hogy: „Aki a liftet rongálja az menjen a kurva anyjába! Nem firkálásra való!!!  > a rendre pedáds légy <


Ehhez hasonló pedagógiai érzékkel sûrûn átitatott üzenetek sora lapul még a tarsolyomban.
Róttam a lépcsõket rendületlenül, kettesével szedve a lépcsõfokokat. A barna színû egyenajtók mögül más-más világ tárult fel. Némelyik rántott hús és mosópor illatával elegy gyerekektõl zajos, határozott és kövér matróna lakása volt, ahol a férfi embert soha nem lehetett látni vagy ha csak egy pillanatra is, akkor a fotelbõl hátrafordulva, de a sörét egy pillanatig le sem téve, az asszony volt az úr. Õ köszöntött és Õ kérdezett, Õ fizetett és Õ rakta el a visszajárót. Ilyenféle teremtésekbõl rengeteg élt a lakótelepeken, akik a csekkek hadával küzdöttek nap, mint nap és mégis a felszínen maradtak, a gyerekeik is nõttek, a férjeik is söröztek és minden hétvégén rántott hús. Másik ajtó mögül a néma csönd és csak szöszmötölés, bizalmatlankodó hunyorgatás a félhomályban a csekkre, hogy maga is meg tudjon róla gyõzõdni hisz a hallása már nem tökéletes. Kuporgatott papírpénzek gondosan elõre kikészítve, mert már számon tartotta a napját, hogy jövök, ne érje meglepetésként, fontos számára a kötelezettségek teljesítése. Egyedül élõ öreg nénik õzikék nélkül, a lakásukból az öregség illata, a beletörõdés árad. Nem törõdik velük senki, nem szól hozzájuk senki, nem néz rájuk senki, mégis minden reggel ott tömörülnek a pénztáraknál a sorban és ingerkednek, hogy kivegyék még a részüket, a napi sorozatok mellé jól jön egy kis civakodás, addig sem alvad a vér. Az ritkán nyíló ajtók szintén más világ, akár egy idegen bolygó. Az a mögött élõ emberek nem a földön járnak, ha becsengetsz, résnyire nyitják, a fejüket félrefordítva, hogy mindkét szemükkel lássanak a támadt résen, szigorúan sziszegik, hogy csekket. A kijelentõ mondat egyben parancsoló hangnemet is takar. Amint átveszi már csukja is és a belülrõl kiszûrõdõ méltatlankodásokból, mint amikor a méhkasba idegen darázs száll, lehet tudni, hogy élnek, életben vannak, de nem ebben. Egy barátom mesélte egyszer, hogy figyeljem meg, ki hogy nyit ajtót. Az az ember, aki õszinte, az szélesre tárja elõttem és maga elé engedve beinvitál, akinek sok takargatni valója van, az pedig csak kiles az ajtó mögül és már csukná is be, hogy ne zavard. Aztán vannak a királyok, akik fényesen élnek és tényleg királyok módjára. Az ajtajukat lecserélik drága és mutatós, cirádás darabra, rajta aranyszínû kukucs nyílással, ezzel is jelezve, hogy az Õ életük nem oly szürke, mint a barna ajtók mögött élõ embereké. Vidáman és büszkén nyitják az ajtót, minden tiszta és márvány, az asszonyaik tudomást sem véve a külvilágról félmeztelenül grasszálnak a lakásban, nem kapják a szájuk elé a kezüket egy halk sikoly kíséretében, ez az egész része a fuxx-nak. Magamutogatás, akár a ház elõtt parkoló autó, a szobából kiszûrõdõ  Charlie  sörízû hangja két dupla whiskey után, a vastag nyaklánc, a vastag jatt, hogy tudatosuljon benned nyomatékosan, élni tudni kell. Vannak nagyon büdös lakások, ahol nem érdemes levegõt venni ha beinvitálnak. Cigaretta, ital, mosatlan, mosdatlan arcok elhasznált ruhákban, amit soha nem vesznek le magukról. Erõltetetten közvetlenek, ezzel akarják leplezni a nyitott ajtón beszûrõdõ fény által megvilágított koszt a padlón, természetesen kutyájuk is van. Érdekes, ez a saját megfigyelésem és rendre így van, hogy ahol mocskosan élnek az emberek, ott mindig van kutya is. Valahogy nem bírják kutya nélkül. Idétlenül nevetnek, ahogy az elõszobában esetlenkednek a felboruló sörösüvegek között és egy jaj nem figyeltemmel elrendezik, majd hozzák a valahonnan elõkotort pénzt. A pénzzel sosem volt bajom, bátran állíthatom, hogy én és egy kollégám kerestük a legtöbbet az összes számlás között. Néha együtt dolgoztunk és közösen jártunk be területeket, amiket helyettesítésként bevállaltunk a sajátunk mellé. A magunk területének a beszedettsége mindig 90% fölötti volt. A munkánkat alaposan és vidáman végeztük. Hallgattunk az igazgatóra, aki maga is villanyszámlásként kezdte az Elektromos Mûveknél. Azt vallotta és tanította, hogy udvariasnak lenni és mosolyogni nem kerül pénzbe, ellenben annál többet lehet vele keresni. Negyvenen dolgoztunk azon a kirendeltségen, a többiek általában a dohányzó helységbe behúzódva basszamegoztak és keresztbe tett lábakkal, fennhéjázva szapulták a fogyasztókat, hogy ez mekkora ökör, az meg milyen seggfej. Mi pedig megjöttünk, leadtuk a munkát, felvettük a magunkét és a helyettesítéseket és máris elviharoztunk, ha valamit mondtak nem méltatlankodtunk soha, hanem végrehajtottuk. Én a mai napig azt vallom, hogy ha valakinek egy munka teher és attól életunt, valamint nyögve várja a szombatot, akkor inkább ne csinálja. Rossz annak, akit kiszolgál és  saját magának is csak bosszankodást okoz. Az azért dolgozok, hogy legyen mit ennem és azért eszem, hogy tudjak dolgozni elv a legrosszabb, hisz valamibõl élni kell, teszi mellé nyomatékosan. Inkább ne, sok ilyet látunk a pénztárakban ülve, hogy legszívesebben a pokolba kívánná a napot, amikor megszületett és engem is, amiért sorba álltam és pont nála. Felsóhajt ha kimehet egy cigarettára, felszabadul ha kilép a munkahelyének ajtaján, szolgája a pénznek. Ha többet kereshet korábban is felkel, ha többet kereshet, akkor tovább is marad, egy kicsivel több pénzért bármit megtesz, de nem élvezettel. Inkább ne, van erre is megoldás, bátorság. A sopánkodás és siránkozás, jajongás, karoknak széttárása csak idõpocsékolás. Helyette keresd meg, hogy mi lenne az, amit szívedbõl csinálnál és teljes odaadással, mi lenne az amiben kiteljesülnél. Nemrég a nejemmel beszélgettünk errõl és megállapította, hogy bizony van olyan ember, aki tétlen ha nem mondják meg neki mit kell csinálni. Van aki nem szeret döntéseket hozni, hanem másra hárítja a felelõsséget.
Sok ilyet raktak utcára, azok akik döntést hoztak helyettük. Egyszer az én sorsom felõl is döntöttek és én is az utcára kerültem. Utána eldöntöttem, hogy ez soha többet nem fordulhat elõ, szóval fel a fejjel, ha én is élek még és tudok õszintén nevetni a keserû pillanatok ellenére is, akkor megy az neked is, mert ez nem képességtõl és iskolázottságtól függ.
Atyaég de elkanyarodtam a tvout problémától. Szóval csak annyit szerettem volna mondani, hogy akárhányszor kimondtam egy összeget, mondjuk 1725. Mennyi? 1425? Vagy 854 lesz kérem és tartottam a csekket a kezemben elé, még ha látta is de rákérdezett, hogy mennyi? 817? Vagy ha az ajtó kinyílt, de a rács zárva maradt és azon keresztül közvetítettem az összeget, hogy kézcsók 369 Ft lesz, akkor visszakérdezett, hogy mennyit mondott, százmennyi, mennyi? Egyetlen egyszer sem fordult elõ az, hogy valaki tévedésbõl nagyobb összeget kérdezett volna vissza, mint amennyit mondtam. Még ha nem is hallotta rendesen, mert éppen akkor csapódott be egy ajtó, akkor is rendre alacsonyabb összeget kérdezett.

Szerkesztette: guga 2004. 08. 29. 12:48 -kor

[plazmo]

Beragadt az esc. gombom miattad te guga, te guga, ejnye te fiu

[guga]

Idézet: plazmo - Dátum: 2004. aug. 29., vasárnap - 19:45

Összes hozzászólás:  2
( 0.00% százaléka az összes hozzászólásnak )
Hozzászólás naponta: 2
Csatlakozott: 2004. aug. 29.
Legaktívabb ebben a fórumban: Gameware
1 hozzászólás ebben a fórumban
Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt,
Úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt.
Múlassunk hát egy vagy két óráig,
Végbúcsúnkat míg ki nem adják itt.
Beragadt az esc. gombom miattad te guga, te guga, ejnye te fiu

Barna kislány igazán, csakugyan mosogat a konyhában.
Magyar honvéd igazán, csakugyan bekopogtat hozzája.
Ne kopogtass, de ne kopogtass, de ne kopogtass, gyere be hozzám!
Beragadt az esc. gombom miattad te guga, te guga, ejnye te fiu

Képzeljétek, tegnap este hogy mi történt.
Körte helyett lenyeltem egy villanykörtét.
Ha nincs rajtam gatya éppen
Összevissza világítok a sötétben.
Beragadt az esc. gombom miattad te guga, te guga, ejnye te fiu

Sose hallok olyan gyönyörû nótaszót,
amilyet sihedernyi koromban.
A szívembe nyilall ez a bús régi dal,
kicsordulnak a könnyeim nyomban.
Beragadt az esc. gombom miattad te guga, te guga, ejnye te fiu

Tarka-barka rokolyának elszakadt a ránca,
Rengesd, uram, a gyermeket, hogy menjek a táncba,
Rengesd, uram, a bitangot, hogy menjek a táncba,
Mert most vannak a legények legjobb mulatságba.
Beragadt az esc. gombom miattad te guga, te guga, ejnye te fiu

[guga]

Ennyire tisztán ritkán szoktam álmodni, volt már néhány, aminek a tartalma meghatározó volt számomra és a jövõmre/jövõnkre tekintettel. Elõször azt hittem, hogy az álom csak egy érdekes jelenet és semmi több, de az utolsó mondatok felébresztettek. Ezüst színû vonathoz rohantunk a nagyobbik fiammal, megviselt vonat volt és könyörtelen tekintetû kalauz tartotta a szájához a sípot. Magában már ötször megfújta, de rimánkodtam neki, hogy adjon még pár másodpercet, amíg a fiammal elérjük az ajtót. Azt is tudtam, hogy ha fellépek a vonatra, az azonnal el fog indulni. Végtelennek tûnt az idõ, valahogy nem akaródzott odaérni a vonathoz. Az valahol a tudatomban megjelent, hogy a vonaton már vannak néhányan, tudtam, hogy hol a helyem, a második kocsiban és oda igyekeztem. Még mielõtt az ajtót elértem volna, megláttam, hogy hatalmas nagy tömeg tart a vonat oldalához s mindenki fehér ruhában. Csak én hittem azt, hogy a vonat nem fog megvárni engem s ezért magamban viaskodva és küszködve futottam, hogy elérjem. De valójában a vonat várt, éppen várt és még nagyon sokáig várt másokra is, a tömegre. Mivel már volt idõm így másra kezdtem el figyelni. Egy idõsebb arab nõ árult valamit, az Õ hangját hallottam. Kérdezték tõle, hogy mi az, amit árul. Csontokat árult, egy gyereknek a csontjait, a bõre, mint egy múmiának rá volt aszalódva a csontjaira, a föld alól vették ki. Akik kérdezték mondták neki, hogy értéktelen magában a gyerek csontja. Erre azt válaszolta, hogy ott van az enyém is. De akkor már éreztem, hogy az arab nõ hangja az enyém, ezeket én válaszoltam csak nem tudom kinek. Forgattam az összefonódott csontvázakat, rajtuk a bõr és az egyik az enyém volt. A két csontváz között egy kígyó, akkora kígyó volt, hogy körbetekeredett a váza a két testen és a feje lapos, de csak a kígyó váza és a rámumifikálódott bõre. A földbõl vették ki. Felugrottam, de már nem álmomban, hanem valójában. Mi szükség volt erre? Kapkodtam a lélegzetemet és a lábam görcsbe állt, alig bírtam talpra állni. Becsuktam a szoba ajtaját, hogy ne zavarjam a nejem és a gyerekek pihenését. Hajnal van és én ébren. Aludni már nem fogok, azon gondolkodom mit is jelent ez. Akkor villant be az álmom többi része, ahogy utaztunk a hosszú és megviselt, ezüst színû vonattal. Gyönyörû helyeken jártunk, egy hatalmas hegy alá ment be az útja és meredeken ment fel, ember meg sem gondolhatja azt, mekkora hegy volt az és milyen meredeken ment benne az alagút. De volt a vonatban erõ és nem állt meg, nem zuhant vissza. Sétáltam egy tóparton és érdekes dolgokat láttam. A vízen egy teknõsbéka világoszöld makettje úszott. Szép volt a tó és érdekes a benne lévõ dísz is. Találtam egy könyvet, belelapoztam. Egy ismerõsöm élete volt benne. Olvastam a múltját és olvastam a jövõjét. Jelenleg egyedül él, nemrég hagyta el a barátnõje, aki nagyon fontos volt neki. De a jövõjében már ott van, ahogy egy naptárba feljegyzi, hogy a feleségével mikor kell menni a kórházba szülni. Gondosan számon tartja a napokat és ügyel a feleségére. Mosolygok rajta, mert átérzem a jelenlegi elkeseredettségét és kiúttalanságát, de egyúttal én már látom, hogy nem lesz elveszett ember, mert amit most elveszített, ahelyett sokkal jobbat fog kapni és kitölti az életét. Ez velem is pont így esett meg. Együtt éltem egy lánnyal négy évig és azt hittem soha nem lesz vége. De egy napon elhagyott. Akkor nehezen viseltem, napokig ki sem mozdultam a lakásból, közel voltam hozzá, hogy kórházba kerüljek, annyira megviselt a lelketlensége és ráadásul mindenkinek panaszoltam, mekkora fájdalom ért engem és egyetlen ember sem akadt, aki lehordott volna a sárga földig, hogy szedjem össze magamat, hanem mindenki biztosított az együttérzésérõl és simogatta a buksimat, hogy igen igazad van és a másik tényleg mekkora tetû. Utólag viszont visszagondolva azt mondom, hogy mekkora szerencse volt, hogy elhagyott. Keserves idõszak jött utána és nehezen bírtam talpra állni, de megérte. A jelenlegi családom kárpótolt mindenért.

32. Préd 9,11
Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket Isten adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.

Egyszer azt is olvastam, csak most nem találom, hogy boldog ember az, akinek Isten társat szerez. Miért van ez így? Mert ha az ember a maga megelégedettségére keres magának társat, akkor miután összekerültek kell neki kitapasztalnia, hogy vajon mellé való asszony e, bírja a sarat vagy elmenekül ha eljönnek a megszorongattatás napjai? Nekem Isten adott mellém asszonyt és a megszorongattatás idején mellettem maradt és kitartott velem. Isten ismeri a lelkemet és ismeri a feleségem lelkét is, Õ tudja a legjobban, hogy ki ki mellé való és kivel érzi magát jól.

Mikor Jeremiás félt az emberektõl és megrettent, mert Isten elküldte Õt hirdetni az Evangéliumot, akkor Isten így válaszolt neki.

1. Jer 1,5
Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

Ez nem csak Jeremiásra nézve igaz, hanem minden teremtett emberre. Állok a konyhában és kortyolom a kávémat, elõttem az ismerõsöm arca és elégedetten gondolok rá, mert biztos kezekben van a sorsa, Isten asszonyt fog mellé rendelni és családja lesz neki és kiteljesedik velük az élete, akár csak nekem. Érdekes, hogy a napokban mondta nekem, hogy meg kellene nõsülnie, azt vette a fejébe. Erre elmeséltem neki, hogy én mikor jutottam erre a döntésre és mikor éreztem késztetést. Villanyszámlás voltam és nagyon magányos. Jártam a lépcsõházakat, becsengettem és minden feltáruló ajtó mögött családok éltek, hangos gyerekzsivaj, rántott hús és mosópor illata lengte be Õket. Irigyeltem azokat az embereket és lelkem mélyén fájdalom volt, hogy talán nekem soha nem lesz ilyenben részem. Az ember nem tud reálisan gondolkodni és nyugodtan kivárni a sorsát ha éppen keserûség honol a lelkén.

Aztán eszembe jutott a kígyó, a gyerekem a testem és minden megint. Tudtam miért történt és miért álmodtam ezt. Utoljára mikor kígyóról álmodtam az az volt, hogy fentrõl esett le a kígyó az égbõl és pont mellém, megrettentem és halálra váltan álltam. Éreztem, hogy nem tudok elbánni vele, mert nálam sokkal hatalmasabb. De leesett az égbõl egy fekete könyv és megszólalt, hogy maradj nyugodtan, az én szülöttem elpusztítja majd. És kinyílt a kis fekete könyv, kilépett belõle valami apró, amit nem tudtam azonosítani. Nem volt teste, de mégis ott volt és felfalta a kígyót, eltaposta undorral. Csak az érzések maradtak meg az álom után, de õrzöm a mai napig. S most megint kígyó, ráadásul olyan, mint ha végleges állapotot sugallna, de tudom, hogy ez csak figyelmeztetés. Isten nem hagy el, minden esetben gondoskodik róla, hogy visszatereljen. Az ilyen álmokkal, amik nyomot hagynak az emberben, nyugtalanítják és gondolkodásra késztetik, azt a célt szolgálja, hogy újra forduljunk hozzá. Nemrég megkérdeztem a lelkészt, hogy miért álmodom ezeket? Azt válaszolta, hogy régebben, amíg nem volt Biblia, azaz nem volt leírva Isten akarata és szíve, addig sokféle módon jelentette ki magát az embereknek, kinek-kinek egyénisége szerint. Az egyik legismertebb az József volt, aki rabszolgaként került Egyiptomba, majd a Fáraó jobbkeze lett belõle.
De manapság, hogy már van Biblia és mégsem veszem kézbe, mert éppen úgy gondolom vagy olyan hangulatom van, vagy nincsen kedvem, Isten akkor sem hagy magamra. Mostanában egyáltalán nem lelki emberként élek, hanem nagyon is testi emberként.

1. Jób 5,17
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!


78. 1Pt 4,17
Mert itt az ideje, hogy elkezdõdjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig elõször mi rajtunk kezdõdik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten Evangyéliomának?

Istennek szándéka van velem, benne vagyok a tervében. Az én életemen keresztül szeretne magának megnyerni másokat is, akik a környezetemben élnek. De ha én annak ellenére, hogy megismertem Õt és az igazságát és mégis azzal töltöm a napjaimat, hogy magamat és az én igazságomat mutassam meg másoknak, hogy engem tiszteljenek, akkor képmutató vagyok. Képmutató, mert a saját képemet mutogatom, ez ilyen egyszerû.

[guga]

Hogy az emberek mennyire bíznak a saját sekélyes tudásukban, azt a következõ példa nagyon jól jellemzi. Egy középkorú ember behozott hozzám egy gépet, hogy vessek rá egy pillantást. Még mielõtt nyikkanhattam volna akár egyet is, sietett elõre kijelenteni, hogy Õ bizony már több gépet is összerakot blábláblá...enpera. Széles mozdulatokkal gesztikulálva igyekezett bizonyítani, hogy ez sem az Õ hibája, szerinte eleve hibás alaplapot adtak el neki és már napok óta küszködik vele, s többen is megnézték az ismerõsei közül, de nem jöttek rá a hibájára. Mondtam neki hagyja itt és holnapra kész lesz. Mikor a tudatlanság baromi nagy akaraterõvel párosul, akkor jobbnak látom ha egyedül látok neki szétszerelni a gépet és csöndben dolgozva rendbeszedni. Tapasztalatból tudom, hogy ha engedem neki, hogy ittmaradjon, engem ugyan nem hagy dolgozni, de Õ meg nem ért semmit hiába kérdez.

A hibajelenség, amit vázolt, hogy a 2500+ Bartont beletéve nem bírta beállítani a helyes órajelet, a gép folyamatosan újraindult és minden beállítást elfelejtett, valamint a win telepítése sorozatosan kifagyott. Én meg mikor megláttam, hogy mi a hiba, majdnem seggre ültem. Ilyen durva hibát a gép összerakásánál ritkán követ el ember.

Az alaplap Abit KD7, a processzor Barton 2500+, gyakorlatilag mindennek le kellett volna égnie a logika szerint és csak hamunak kellett volna az alaplap helyén lenni.
Az alaplap egyik sarka és három áramkör egy smd kondival be lett szerelve a cd rom és az 5.25-ös beépítõ keret közé. Gyakorlatilag egy szünetmentes zárlatot biztosítva ezzel. A belsõ képen jól látszódik, hogy a cd rom milyen szépen fekszik fel az egyik smd kondira.


> belsõ nézet <

> külsõ nézet <

[guga]

Ma reggel kidobtam az összes Omega lemezemet és kazettámat, részemrõl leírták magukat, hogy nem tudnak egy kib. koncertet megrendezni tûzijáték nélkül. Itt lakok a stadiontól néhány lépésre, már megszoktam ha egy-két hacacárés lagzi után nyomatják a puccos tûzijátékot én meg hirtelen menekülõre fogom, mert úgy ébredek.
De ez a tegnap esti mindenen túltett. Hat alkalommal álltak neki a tûzijátéknak omegáék. Olyan égzengés volt, hogy remegett az ágy. Van egy 8 és egy másféléves fiam, a kisebbik minden alkalommal felriadt és nem gyõztük lenyugtatni, olyan halálfélelme volt.

Ennyi, nem ragozom tovább, omegáék meg kapják be, egy csoffadt petróleumlámpát nem tudnak már elénekelni égzengés nélkül. Egész zuglót felébresztették csak, mert nekik ahhoz volt kedvük.

[lameXpert]

Idézet: guga - Dátum: 2004. szept. 19., vasárnap - 13:44

Ma reggel kidobtam az összes Omega lemezemet és kazettámat, részemrõl leírták magukat, hogy nem tudnak egy kib. koncertet megrendezni tûzijáték nélkül. ...

Tudod, ez most "elvárás". Ahogy film nem lehet piff-puff és véres jelenetek, számítógépes játék doom, paradicsomból való kiûzetés lángpallos nélkül....

[guga]

Hja, ma reggel végigcsináltam egy érdekes kísérletet

A biztonság kedvéért PI. cuccokkal, mert elég kétséges volt a kimenetele. A lényeg, hogy kötöttem egy fogadást. Miszerint ha menetközben (mûködés közben) kiveszem a processzort és a ramot, akkor a monitoron nem sötétség lesz, hanem a vga kártya ramjában eltárolt utolsó információt fogjuk látni.

PI. 166MMX-et bebootoltattam egy Linuxos  floppy lemezzel és óvatosan kivettem a foglalatból elébb a 32mb-os sd ramot, vigyázva rá, hogy egyenesen felfele vegyem ki, nehogy összezárjak két lábat és elfüstöljön. Nem egy nagy érték, de ezt nagyobb gépen kell majd elõadjam a srácnak, ami nem az enyém, hanem az övé, és ha bármi gáz van, akkor azt nekem kell kifizetni.

A ram kijött a slotból és a kurzor még mindig villogott a monitoron...enpera. Ezzel az erõvel ha csak 1db processzorunk és ramunk van, de 10db egyforma gépünk, akkor mindegyiket be lehetne kapcsolni és utána kivenni a ramot és a procit, majd betenni egyenként a másik kilencbe

Hja végül a procit is sikerült kiemelnem anélkül, hogy kárt tettem volna bármiben...enpera, ha lehet N/E csináljátok utánam. Max. ilyen kis kaliberû konfigon és védõszemüveg használata mellett. Edo ramos konfiggal nem érdemes kísérletezni, mert ott elég kellemetlen a ram kiemelése üzem közben.

Egyszer egy srác beállított hozzám, hogy nézzem meg mi a baja a gépének, mert be sem tudja kapcsolni.
Kinyitottam a fekvõ AT-s ház fedelét és rögtön láttam a megégett edo ram foglalatot, kérdezem azmijaz...enpera. Erre aszongya, hogy csak berakta a ramot és szikrázott meg füstölt egyet. Bõvíteni akarta a gépét + 16mb edo rammal és bekapcsolt állapotban rakta be és pattintotta a helyére, hogy a bootképernyõn meg tudja nézni, ahogy hozzászámolja a ramokat pluszban a gép.

Annak a lapnak szia volt szerencsére az összes többi alkatrész épségben átvészelte eme próbatételt.

[guga]

Mai friss élmény a túlzsúfolt piacon.

Jól szituált és kellemes benyomást keltõ 40-es házaspár és a tizenéves leánka, ippeg domborodó félben,  odaértem melléjük és az anya mosolygósra fogva kérdezte a lánkát, hogy mit vettél Renátácskám? A kérdést azért intézte hozzá, mert a leánka ippeg a zsebébe nyúlt, hogy eldicsekedjék a bent lapulóval. Utána a lánka megrázta a fejét, hogy nem vettem semmit.....Már vagy két lépésre elhagytam Ûket, amikor az anya újra kérdezte: mit loptál Renátácskám? A leánka a zsebébõl mobiltelefont és pénztárcát emelt ki és adta át az anyjának. Az apa elismerõen biccentett. Erre a párbeszédre rajtam kívül senki sem figyelt fel, vagy ha igen, akkor írja ide a folytatását.

Hja nem, nem abból az embercsoportból, még mielõtt szólásra nyílna a szájad. Ippeg ellenkezõleg, pont olyan, akinek átadnád az ülõhelyed és mélyen meghajolnál elõtte.

[guga]

Nemrég járt nálam egy profi webdesigner, aki tényleg ebbõl él. Nem tudtam róla, hogy az a munkája. Alkatrészért jött hozzám és dumáltunk menetközben. Azt mondja eccercsak, hogy tudnék adni egy névjegykártyát? Mondom nem, mert én szájról-szájra terjedek, nem flancoskodok névjegykártyával, az a pancseroknak való akik nem jutnak egyrõl a kettõre és mindenki orra alá odadugják a tulicsilit, hogy Õ milyen fontos engíner és logisztikai tököm tuggya mivel van kiképezve, közben az apja a mai napig lovas kocsin hordja a környéken a tehéntrágyát és reggelente azzal hozza be a fiát, mert nincs pénze buszra.
N/A meg mondom neki, van az internet és ott a gugaponthu, ez betett neki. Úgy elkezdett röhögni, hogy majdnem lefordult a székrõl. Kérdem mi baj, félrenyelted a nyálad? Asszongya a lelkem, hogy az a weblap egyáltalán nem szép, de kifejezetten csúnya. De annyit elárult, hogy a célnak az átlagnál jobban megfelel, mert informatív, látszik, hogy nemhagyok kiskaput a tévedéseknek...enpera, utána még dumáltunk róla, hogy Õ is szívesen elvállalná akár ingyen is, mert tetszik neki és yóó sokat röhögött már a poénokon, meg milyen hülyék vagyunk.
Megköszöntem neki a segítõkészségét és közöltem vele, hogy vállalom a weblapom esetlenségét, mert addig legalább nem néznek rám föl és nem lesz olyan, mint a dunapláza, csillogás, fény és tartalom frei...enpera.

[guga]

Kispest, Kossuth tér, 50-es villamos. Kinyílik az ajtó és abban a pillanatban bevágódik az álló utasok lábai közé egy macska, menekült és kapóra jött neki a hirtelen kinyíló ajtó, ami mögött biztonságot sejtett, tévedett. Szakadó esõ, pára és izzadtság, fülledt s nyirkos, elhasznált levegõ a villamoson, az ablakokon elmaszatolt firkák. S egy macska csatakosan, a jobb hátsó lába ketté törve, nyílt törés, már meg van feketedve, a mancsa sárosan fityeg, a fehér inak és a bõr tartja össze. Megijed, rálép a csonkra és virnyákolva felugrik fájdalmában, a dühtõl és az elviselhetetlen fájdalomtól forog a szeme és belekap az emberek lábába, bele mélyeszti a körmét, és harap. Nem tud lenyugodni, mert az emberek össze-vissza ugrálnak, menekülnek a megvadult macska elõl. Az zihál, kapkodja a levegõt és nem tudja kontrollálni a helyzetét, véletlenül újra a csonkra lép és újra a levegõbe veti magát s közben sikoltozik félelmében. Valaki megnyomta a vészcsengõt, de éppen beértünk a következõ megállóba, az egyik sarokból, ahonnan az emberek kimenekültek, oda menekült a macska és behúzódva a szegletbe próbált levegõhöz jutni, a törött lábát a lehetõ legjobban elemelve a földtõl. Iskolások szálltak fel, hátukon táska, fiúk, lányok és hangosan zsibogtak. Nééééééééézd cica, örült meg az egyik lány, de egy megtermett férfi ráüvöltött, hogy hagyd, mert veszélyes. Mindenki a villamosvezetõre várt. Közben a macska is levegõhöz jutott és maradt ideje rá, hogy felmérje a helyzetét. Ekkor egy férfi odalépett és egy hatalmasat rúgott az oldalába, a macska felnyögött és a nyitott ajtó elé penderült. Onnan egy újabb rúgással a vizes fûbe. A villamosvezetõ akkor érhetett ahhoz a kocsihoz, mert hátulról sipogás hallatszott az emberek közül és nyilván tájékoztatták a kialakult helyzetrõl. Majd odaért az ajtó elé és kérdõn benézett, mi történt itt? Röviden vázolták a történteket páran, majd mivel a probléma elhárult, visszaült a helyére és bemondta a mikrofonba, hogy a villamos tovább közlekedik, az ajtók záródnak, kérem vigyázzanak.

[guga]

Kukoricatörés


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[guga]

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

[guga]

Vigyázzunk egy 15 hónapos gyermekre

Az idõpont reggel 6:45h-7:45h. Általában 4:30h-kor kelek és fogok neki bokros teendõimnek. Van olyan hajnal/reggel, amikor egy adott konfiguráció hibaelhárításán dolgozom, mert olyankor nincs telefon és nincs szusszanat sem, ami megzavarhatna. Általában mailokra válaszolok, árajánlatokat adok cégeknek, magánszemélyeknek és ilyentájt szoktam a két fõ fórumon is válaszolgatni a feltett kérdésekre. Kossuth rádió rullez, nem vihognak egyszerre négyen érthetetlenül és artikulálatlanul az erõltetett poénokon, mint a kereskedelmi adókon szokás. Falurádió, idõjárás jelentés Bóna Mártával, s egyszer csak betoppan a nejem a mûhelybe, hogy apa megyünk. A nagyobbik fiamnak egy csapd bele az orrtörlõd és már búcsúzunk is. 6:45h van. Beosonok a lakásba, Benjámin az ágyunkon a lábait szétdobva hortyog. Éjféltájt szokott felrinyálni és olyankor anya áthozza a mi ágyunkba és ott alszik ébredésig. Mi pedig nem mert forog, mint a motolla, a lábujjait a fülembe dugja, a kezével közben az anyja hajába kapaszkodik, valahogy álmában is tudja, hogyan szabadítsa fel a helyet maga körül. Most is valahogy úgy fekszik a francia ágyon, hogy rajta kívül oda már senki se férjen. Tétován belépek a konyhába lábujjhegyen  és fél füllel azon vagyok, hogy azonnal betömjem a száját egy cumis edemmel, ahogyan Õ nevezi, ha éppen csipa nyitás van és nyöször-nyöször. Leülök a konyha asztalhoz Bibliát olvasni, de elmélyedni nem tudok, fél fülem és agyam a külykön, hogy mikor nyöször-nyöször. Végül aztán mégis belefelejtkezem egy kis ideig, majd egyszer csak a látómezõmben holmi zajtalan tipegés és egy kis nyöször. Már van akkora, hogy magától lemászik az ágyról és mezítláb végigtipeg a konyhakövön. Felkapom és bucizunk egyet, megsimogatom a kobakját, hozzám bújik, de közben keresi az anyját. Mikor rádöbben, hogy nincs itt, akkor egy néhyány perces hiszti, majd ha ló nincs jó a szamár is alapon beéri velem is és újra hozzám buksizik. Egy darabig csönd, majd egy akaratos nyöszörrel követeli a cumis edemet a langyos tejjel. Hanyattvágja magát a párnámon és cuclizik. Épp alkalmas idõ a kávé fõzésre, de megkönnyebbülve tapasztalom, hogy a nejem már lefõzte, nekem csak meg kell innom. Betelepszem a Benjámin mellé és bekapcsolom a tv-t. Semmi érdekes, vihogás és önfényezés a meghívott vendégek részérõl. Nem is azért nézem, mert érdekelne, hanem, mert a langyos tej és a tv hangja a gyerkõcöt visszaaltatja. Erre a célra maximálisan megfelel a tv. Kicsit elszunnyadt és hortyog, gyorsan kiosonok a wc-be, hogy a kv hatásának köszönhetõen könnyítsek magamon. De a látóteremben megint valami tipegés és ott áll a wc ajtajában vigyorogva, maga sem érti, hogy én minek ülök itt és nem mozdulva miért nem emelem fel Õt, de azért csak vigyorog, majd beljebb lép. Na ettõl féltem, mit mondjak neki, hogy menjen ha éppen hozzám ragaszkodni kíván, de közben könnyítenék magamon s fel nem ugorhatok. Szerencsére feltalálja magát és egy kék törölközõt magára borítva tovább sétál, majd hallom, hogy valamit leemel az asztalról. A nagyobbik fiam hagyott ott az asztalon egy fél pohár vizet. S miközben a wc-rõl nem mozdulhatok, türelmesen végighallgatom, hogy kiöntözi a konyhakõre, majd szépen hanyatt esik a mezítelen lábával és koccan a feje a konyhakövön. Sírás és visongás, mese nincs, felpattanok a még be nem fejezett mûvelet közben, sem törlés, sem lehúzás, sem gondolkodás. Magamra rántom az alsót és futás, megvan, felkapom és bucizás. Megnyugszik, visszafektetem, tejcsite, hortyogás, navégre. Megyek befejezem, de két lépés után már hallom, hogy nyikorog az ágyunk és lép le a szõnyegre. Valahogy ráérzett, hogy otthagytam. Újra kéredzkedik egy kicsit bucizni, felemelem és közben érzem, de jó lenne legalább a fenekem megmosni, de erre jelenleg nincs mód. Na most nem hiányozna egy több napos menetelés a sivatagban. Leteszem az ágyra, betakarom és futok ki a fürdõszobába, hogy megmossam a hátsómat. Még be sem fejeztem, amikor egy bizonytalan tipegés a látóteremben elbizonytalanít, hogy nekem hátsót mosni muszáj. Gyorsan lemosom a kezem alaposan, mert már rángatja a nadrágom és visong, hogy emeljem fel. Szerencsére már nem olyan kényelmetlen érzés, sikerült lemosnom magam, bemegyek vele a szobába és lefekszem a szõnyegre. Tapasztalatból már tudom, hogy ilyenkor elcsöndesedik és elkezd játszani valamivel folyamatosan, vagy ideadja nekem. Közben hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó és a nejem rohan a wc-re, mert kb. 1 órát volt úton a reggeli forgalomban a nagyobbik gyerekkel és közben Õt is elõvette a szükség. De egy szigorú bazdmeg nem tudod lehúzni magad utánnal kifordult a wc-bõl és nekem pedig már nem volt erõm mentegetõdzni, hogy a gyerek...és közben elfelejtettem, sõt be sem fejeztem, s ha lehetne még visszaülnék egy negyed órácskára melegíteni az ülõkét. De attól félek, hogy valami bizonytalan tipegés a látóteremben hirtelen szándék és irányváltásra kényszerítene, ezért elhalasztom a dolgot estére, mikor is mindenki kidõl.

Szerkesztette: guga 2004. 10. 20. 21:09 -kor

[guga]

Emléxem egy piros walkmanja volt, sztereo és  Scotch-ot hallgattam rajta, valami halálosan szerelmes voltam bele és simultam hozzá, mint lakmusz papír. Az ismerõseim is körülöttünk forgolódtak, lányokkal táncoltak, hát muszáj volt nekem is tudtukra adni végre nekem is kijutott. A 18 éves szülinapomat ünnepeltem a gyulai mûvelõdési házban. Disco, sör és haverok, mind olyan, akit már rég nem ismerek. Futófény és nikotintól bûzös wc-k. Valahogy úgy éreztem nálam nagyobb nem létezik, persze féltem bemenni a wc-be ahol a brúszli filmek után felajzott környékbeliek lerugdosták a csempét. Az egyik munkatársam egy fotelban ült és sört fogyasztott, szinte kényszeresen kaptam derékon a lányt és kényszeresen vittem ki a lassú számra táncolni, hogy mindenki lássa nekem jutott nõstény, irigykedjenek. Persze a Disco után nem tudom mit kezdek vele, de egyelõre megteszi, hogy az ölembe ül és szorongatom, majd a derekát átölelve a táncparketten forgatom. Nekem is van nõm, egy ideje zavar, hogy mit gondolnak rólam a srácok, az rossz ha nõ nélkül látnak, mert szinte mindegyiknek van és mindegyik birtokol.
Nem is tudom miért, de amikor a lány az ölembe ült, valahogy megduzzadt a hímtagom, pedig nem csinált semmit csak ült és ennek ellenére. Szorongattam a derekát esetlenül, hogy lássák a haverok, nekem kijutott, van egy nõstény az ölemben, akivel Disco után nem tudok mit kezdeni. Elengedem és elnézést kérek tõle, hogy magára hagyom egy kicsit, de kikéreczkedtem. Nehezen tudtam pisilni, mert kemény volt a farkam, percekig álltam a piszuár elõtt félig részegen. A haverok egyre csak hozták a sört és unicumot. Én egyre részegebb és bátrabb lettem, kerestem egy anyát. A lány mellei közé fúrtam a fejem és lassan forogtunk, elengedtem és az ablakhoz futottam. Félrehúztam a függönyt és hánytam. Három emelet magasból le és eszembe jutott, hogy nemrég ott ahová hullik, mármint le a fûbe, ott nemrég az öcsémmel szartunk együtt éjszaka egy buli után, talán még ott virít. A gondolattól, hogy a saját ürülékemet hányom le, még jobban okádnom kellett. Kis esemény szünet, mikor az ember elveszti az önkontrollját. A zene dübörög és mindenki tódul a ruhatár felé. Valaki vonszol engem is és jólesik a friss levegõ. A lányban keresek valami anyai vonást, aki törõdik velem és átölel. Teszi a dolgát, felöltöztet és én bátortalanul rákérdezek kísérhetem e hazáig. Egy bizonyos igennel elkapom a csuklóját és magabiztos hímként elindulunk. Mondanivaló egy szál sem, idegesítõ ez a csönd, fogom a kezét és keresem a szavakat, amirõl fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Az eszembe sem jutott, hogy Õ lesz az életem párja, fõleg így huszonévek után, de kellemesen izgatott a helyzet. Elkísértem és a kapujuk elõtt a nyelvemet a szájában megforgattam, úgy ahogy a filmekben láttam. Simogattam a haját és a farát is megfogtam, jó kemény volt nem tagadom és lecsúszott a zipp-zár is mindkettõkön. Ippeg belefelejtkeztünk, mikor is egy ÁZZMEGAZANYÁD-al valaki kiugrott a kapuból egy kapával a kezében és én a nadrágomat felrántva menekülõre fogtam. Egy ideig hallottam a zihálását a hátam mögött, de mivel fiatal voltam és részeg, így nem fogtam fel a veszélyt és nem is érdekelt. Megfordultam és az arcába röhögtem hangosan és fölényesen, persze magamban inkább tudta, hogy kínosan.
Ha nekem most volna egy 16 éves lányom és valaki ugyanolyan tudatlanul gyûrné a kapunk elõtt, mint én tettem annak idején, valószínûleg nem kapával mennék, hanem kaszával és levágnám a fejét. Csak most tudatosul bennem, hogy mivel járt egy lánynak akkor a bugyijában turkálni és a tenyerembe fogni a szemérmét érdemtelenül. Nem tudom biztosan de azóta talán gyermekei vannak és rám nem is emlékezik. A helyében én sem emlékeznék, hisz nem kapott tõlem semmit, önzõ módon kisajátítottam, hogy bizonyíthassam férfiasságomat és a nikotintól barna ujjaimmal végigsimítottam a szõrzetét ott.
Most 37 vagyok, tudom mit s miért, a derekát eltörném egy ilyen 18 évesnek, amelyik álló dákóval közelg egy lányhoz tudatlanul. Nem hinném, hogy volna olyan érzelem, amelyik évekig kitartana és itt kezdõdne.
Viszont paradoxon, mert ahhoz, hogy tudjam mérlegelni, elõbb át kellett hogy éljem és meg kellett, hogy tegyem. Az viszont, aki ilyen korú, nem hisz nekem, mert Õ még nem tette és nem élte át. Marad a kapa?
Talán egy évvel késõbb egy Orosz nõvel táncoltam és forgolódtam a Komló táncparkettjén. Hatalmas mellei voltak és hegyesek a bimbói, halványzöld ruha és kapaszkodtam bele, majd egyszer csak a sok kevert és sör, meg bécsi szelet mind a mellei között kötött ki. Gondoltam is magamban, mi az anyádért kell itt engem csasztuszkázni meg forgatni, úgy kell neked, folyt a törmelék. De a hölgy nem jött zavarba, felcitált a szobájába és kötelezett rá, hogy lezuhanyoztassam. Nincs szebb annál, amikor egy Orosz nõ az ember valagát szorongatva szájában a hímtagommal visong. Ez viszont nem igaz, mert van szebb dolog ennél, de egy 19 éves embertõl ne várjuk a világ megváltását, elég ha a farkával van elfoglalva.
Várfürdõ és két huszonakárhányéves, akiket a víz alatt kell menedzselni. Nem tudom miért állottak velem szóba ott és akkor, de arra biztosan emléxem, hogy az emberi közvetlenség, akkoriban határtalan volt. Egy egész napot töltöttem el velük a gyulai várfürdõben, a víz alatt a bugyijaikat ellopva és a partara  kirakva, tetszett nekik, mert mindenki rájuk figyelt. Este aTrabantjukban a gyulai vár mellett, kell é részleteznem. Két nõvel lenni fantasztikus dolog, de Trabantban nem.
Napokkal késõbb egy 40 év körüli nõ, aki a férjével jött a gyógyüdülõbe, az citált fel a hotel szobájába, amíg a férje kezelésen volt. Rusnyán lihegett a nyakamba de sikerült elélveznem és a hasára folyattam.
Haverokkal rendszeresen meglátogattuk a gyulai várfürdõ tetejét, ahol a nõi zuhanyzó volt és belestünk az ablakon, epekedve néztük, ahogy a nõk szappanozták a pinájukat és melleiket. Majd közösen rágyúrtunk a makkra. Addig, amíg egyszer egy hülye szemüveges barom fel nem jött velünk és el nem felejtkezett magáról. A szemüvegét meglátták a szellõzõnyíláson keresztül és elkezdtek visongani a nõk. Utána többet senki nem mászott fel a tetõre.
Késõbb a húskombinátban dolgoztunk karbantartóként és az öltözõnk a nõi öltözõ mellett volt. Létránk és fúrónk volt. Egyértelmû volt, hogy reggel hat elõtt értünk be és négy után jóval távoztunk. Rengeteg asszony bugyiját és mellét meglestük. Egyszer a takarítónõ rám nyitott, látta hogy a létrán állok és egy pici lyukon keresztül a nõi öltözõbe bámulok. Levágta a helyzetet egybõl és közelebb jött, majd megmarkolta a hímtagomat...
A férjével kifelé menet kezet fogtam, Õ volt a portás a kombinátban. Elviccelõdtünk és vörösödött a fejem. Ismertem a gyerekeiket a szomszédaikat, de valami nem stimmelt, köztük nem stimmelt.

Eltelt néhány év és egyre kanosabb lettem, szinte mindent és mindenkit meggörgettem, ami az utamba került. A legcsúnyább eset kõbányán egy részeg nõ, akivel az avarban forgolódtam és két marokra fogva a fenekét okádtam. Aztán haverral Nyíregyházán, a csajjal hetekkel elõtte leleveleztem, hogy megyünk és nem is okozott csalódást. Hajnaltájt a haverom és az én sliccembõl elõrángatta a kelléket és büszkén vonultunk végig az utcán, vigyorogva.

Hogy mirõl is akartam beszélni? Arról, hogy mára lehiggadtam, s nem kell senki. Van feleségem és gyönyörû két gyermekem. Mindent, amire szükségem lehet tõlük kapom meg. Soha nem szeretném átélni azt, amit ezekkel az emberekkel átéltem. A bizalom hiánya, hogy máshoz viszik a problémáikat és a vágyaikat, mert nem merik elmondani vagy átélni és elfojtják.

Nem szeretnék kapával rontani senkire, mint ahogy rám is rontottak. Nem szeretném azt tapasztalni, hogy valaki a feleségem fenekét markolássza önfeledten az én önzõségem miatt.

Mind, amit leírtam igaz s megtörtént, hátha neked segít megelõzni a bajt, mielõtt a bíróságon kötnétek ki egy válóper miatt. Elég ha figyelsz és keresed azt, akivel együtt éled az életed holtodig.

[guga]

Igyatok vizet!  (43.6MB)

Készítette a kisguga + néhány kockát én is :Ð

[guga]

Alacsony költségvetésû horrorfilm (74.7MB)

Írta és rendezte ill. forgatta, valamint a zenét választotta kisguga.

[guga]

Az anyai nagyapám és a sorkötelezettség.

Utólagos elmesélése során fény derült sok apróságra és fontos momentumra, fõleg ha tudnám, hogy mit jelent a momentum szó
37-en vonultak be férfi emberek az akkori propaganda szerinti haza védelmében és ebbõl 36 férfi ember lelte halálát a fronton, a nagyapám idõközben beosont egy erdõbe és hazaszökött nagyanyám szoknyája mellé, meglátásom szerint ha eme bölcs cselekedettel nem élt volna, akkor nekem eme sorokat nem volna alkalmam leírni sem.
Az anyai nagyapám nem volt bátor ember, ennek során vagy ennek köszönhetõen viszont alkalma nyílt megtekinteni saját szümével vagy hogy a faszba mondják a mély magyarok, valami szümtükkel vagy mi 7 unokát. A 7 unoka megtekintése viszont bizonyos retorziókkal járt. Futkosás az erdõben egyenruhában és bujdosás napokig. A napokigból aztán hetekig lett, majd a barna s gombszemû anyai nagyapám elkeseredett, hogy Û már bizony hiába szökött meg a haza védelme elõl az nagy szümeivel, mert soha az életben nem talál már haza a mama szoknyájához, mígnem egy nap aztán mégis meglett. Egymás nyakába borultak és szomorúan konstatálták, hogy az az ügy, amiért Õt és 36 társát lázasan harcba küldték elbukott és eltöröltetett. A másik 36 férfiember a parancsnak és a szellemiségnek engedelmeskedve a vérét ontotta a haza védelmében, mert az ugye nemes dolog és jár vele a szümtük megszólítás ill. Mellõdzik a 7 unoka meglátása/megtekintése. Mert ugye harcz a harcz.
Utólagosan bátornak nyílvánítanám anyai nagyapámat és az Û szümével és meglátásával való döntését, mely által elkerülte azt a gödröt, amely kijutott volna név nélkül neki, mert bedõlt volna gyáván egy faszkalap politikus döntésének, aki harczba küldte a magyar férfiakat, tudván, hogy azokat már másnap elföldelik nemesen s magasztosan egy gödörbe.
Kedves anyai nagyapám, köszönöm a te futásidat, mely által megmenekültél ama 36 gyáva ember sorsától és megadtad a lehetõséget nekem, hogy saját szümtümmel vételezzem észre 2 életre teljes fiú gyermekemet, melyeket már én sem vagyok biztos, hogy feláldoznám valamely fasz politikus által gerjesztett beszéd oltárán.
Inkább megfutom én is futásomat az nagy erdõ mélyén, melyet sorsul úgy reám hagyódtál, megfutom én gyáván de mégis bátran.
Gyáva vagyok, mint te ha valakire kezet kell emelnem s bátor ha valakit védelmeznem kell, mert ellene állanak.
Gyáva vagyok ha valamely nemzetet gyalázat éri, de bátor ha a gyalázatot fel kell venni.
Gyáva vagyok ha ki kell egyenesedni, de bátor ha meg kell hajolni.
Gyáva yagyok ha keményen kell nézni, de bátor ha könnyemet kell hullajtani.
Gyáva vagyok ha a karomat kell lendíteni, de bátornak mutatkozom ha meg akarják törni.
Gyáva vagyok ha szónokolnom kell a hazugság mellett, de bátor ha csendben kell maradnom az igazság mellett.
Tudom szép szavak és téged nem vigasztal  kedves nagyapám, mikor a koporsó beomlott a rád omló föld alatt. Az a tompa puffanás volt a te igazságod mely ellen nem védekezhettél s nem volt erdõ, ahová menekülhettél volna.
Van egy pont, mikor megszületni kell s van egy pont, mikor meghalmi is kell. Nem a mi akaratunkból történik egyik sem, mert ha bármelyik ellen tehetnénk, akkor vagy nem születnénk, vagy nem halnánk meg oly értelmetlenül, ahogy az kijut.
Bocsánatot kérek tõled, hogy nem mentem a nyitott koporsódhoz és nem érintettem a homlokod könnyezve, én megõríztelek fénylõ, barna és gombszemû nagyapának, aki megfutotta a maga futását és bátran vállalta a gyávaságát, elmenekült a halálgödör elõl. Téged mindenki árulónak titulált és gyávának, de rá sem hederítettél.
Kedves anyai nagyapám! Csak megköszönni tudom a két gyermekem, akiket egyelõre nevelhetek és nem kellett arra a sorsra jutnom, mint a magukat hazafiaknak valló 36 társadnak, akik mag nélkül túrattak be egy közös gödörbe tisztelet nélkül. Én a mai napig megtalálom a sírodat és megemlékezem a tompa puffanásról, mikor is a föld súlya megroppant a koporsód alatt és lõn mélyedés.