The Pompous Marsh-hen

Idézet: panizzi - Dátum: 2005. dec. 15., csütörtök - 20:22

az olasz sztorinak mi lett a vége ?

Egyik hajnalban összetalálkoztam egy idõsebb halásszal, aki éppen a tengerrõl jött meg és kötött ki a mólóhoz. Fehér mûanyag ládában pár centis halak, olyasmik, mint felénk a keszeg. De mégsem az, beszédbe elegyedtem vele, büszkélkedtem azzal a húsz szóval, amit olaszul biztosan tudtam. Az egyik hotel konyhájának szállította, frissen megsütik és nagyon omlós, ropogós. Olívával tálalják a jónépnek. Meghívott a lakására, hogy megkóstoljam. Miközben tisztította, válogatta, megkínált valami erõs pálinkával, azt hittem seggre ülök tõle. Miután megittam, pár perc és a sima vasat enni tudtam volna, olyan éhes volta,m. Mazsola pálinka, mosolygott az öreg a bajsza alatt és közben dobálta az apró halakat a serpenyõbe. Vajon pirította és olíva bogyót, fokhagymát kevert mellé. Ízletes étel volt, miután megtömtem a bendõmet segítettem neki felpakolni a platóra a ládákat. Elbúcsúztam és lesétáltam a tengerpartra. Egy helyi biztonsági ember, aki a part rendjére ügyelt, ott ült a motorján és rádiót hallgatott. Néhányszor már láttam, de még nem beszéltem vele. Intettem neki és mosolyogtam, elsétáltam mellette volna, de oda intett. Olaszul beszélt, a felét ha értettem. Azt kérdezte honnan való vagyok. Mondtam neki magyar, Budapest. Nem értette, erre nekiálltam a rádióján megmutatni. Nem találtam rajta a Budapestet. Pedig nagyapám összes rádióján ott volt, hogy Budapest.
Elkezdtem tekergetni az adót és megtaláltam a Kossuth rádiót. Gyengén, de tisztán lehetett hallani. Mutogattam neki, hogy magyar. ÁÁÁÁÁÁÁÁ hángri kiáltott fel és mosolygott hozzá.
Intettem neki és megfordultam, fülemben a Kossuth rádió hangja, szememben könny. Eddig még soha életemben nem éltem át honvágyat, most kiszakadt belõlem, csak két hónapja voltunk távol magyarországtól, de most éreztem úgy elõször, hogy a semmiben lebegek és nincs akire számíthatnék.
Másnap hajnalban összepakoltunk és elbúcsúztunk mindenkitõl. A napsugár melege az autópályán ért bennünket, lengettem a karomat és 5 perc múltán megállt egy olasz hölgy. 50Km-t utaztunk mikor észrevettük, hogy épp ellenkezõ irányban visz bennünket. Nem az osztrák határ felé, hanem a sziget belsejébe, csak nem vettük észre. Elköszöntünk tõle és átsétáltunk az autópálya másik oldalára. 10 perc múlva egy rendõrségi autóban ültünk, az autópályán tilos volt stoppolni. Leszállítottak bennünket egy mellékútra és elhajtottak. Fogalmunk sem volt, hogy merre vagyunk, térkép nem volt, sehol egy ház. Sétáltunk egy órát és megláttuk újra az autópályát, ott már ki volt táblázva az osztrák határ. Pár perc múltán egy fiatal srác autójában utaztunk. Visszavitt bennünket Velencébe az autóbusz parkolóba. Sok magyar autóbusz, ami aznap indult vissza magyarországra, de nem mertek felvenni, mert koszosak, ápolatlanok és szakállas is voltam. Való igaz elhanyagolt állapotban voltam, de magyar. Nem számított senkinek, legalább 20 busz sofõrjét kérdeztük végig, hogy van e szabad hely kettõnk számára és ha elvinne, akkor fizetnénk érte. Nem vállalta senki. Elindultunk vissza az autópályára gyalog és lengettük a karunkat újra.
Ránk esteledett, sétáltunk a pálya szélén és lestünk hol lehetne megszállni.
Egy híd aljához értünk, kiraktuk a hálózsákot és aludtunk. Hajnalban felkeltem pisálni. Sötét volt körülöttünk minden és ködös, párás, nyirkos. Tõlünk nem messze egy busz állt meg az utasaival könnyíteni magukon és cigarettázni. Szlovákok voltak, nagy nehezen angolul elgagyurkáztam, hogy mit szeretnék és annyit megígért a sofõr, hogy elvisznek bennünket Grazig.
Grazban bevásárló turizmust rendeztek a derék szlovákok, majd végeztével a sofõr mondta, hogy nekik mindegy merre mennek, az út ugyan annyi, akár magyarországra is áthozhatnak. Áthoztak, délután volt és Szombathely környéke, az elsõ lesújtó élmény, a magyarok nem állnak meg. 4 órát álltunk egy helyben mire valaki megállt és elhozott bennünket Budapestre, sétáltunk a Petõfi hídon és szomjasak voltunk. A zsebemben az utolsó 500 líra, betértünk egy kisközértbe és mondtam az eladónak, hogy szeretnénk inni, de csak ez a pénzünk van. Adott egy kisüveges kólát, amit végig nyalogattunk a Práter utcán, végre itthon. Párás kutyaszarszag, minden sarok feketéllik a kutyahúgytól, de legalább magyarul beszálnek, beestünk a sötét lépcsõházba, ami hûvös és nyirkos volt. A szobánkban hanyatt dõltem az ágyon és hirtelen lepergett elõttem az indulás napja, és utána az elmúlt két hónap, a könnyek, amik hazafelé indítottak.

HWSW Informatikai Kerekasztal: The Pompous Marsh-hen - HWSW Informatikai Kerekasztal

The Pompous Marsh-hen Értékeld a témát:

#281 kisguga

#282 Iguana

#283 guga

#284 kisguga

#285 Iguana

#286 Iguana

#287 panizzi

#288 bp56

#289 guga

#290 Ücsüküé

#291 kisködmön

#292 kisguga

#293 kisguga

#294 Georgo

#295 kisguga

#296 guga

#297 redbiro

#298 guga

#299 Piftuka

#300 Piftuka

Téma megosztása:

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó

Delete Post

Kinézeti téma és nyelv

Végrehajtási statisztika