[panizzi]

Idézet: guga - Dátum: 2005. dec. 28., szerda - 21:34

Egyik hajnalban ...

[guga]

Meghalok, hogy ha rám nézel :Ð

[panizzi]

báááááhh...kipihent mackóalsó

[guga]

2Pt 3,8
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve elõttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ mint egy nap.

Mikor a 9 éves fiam mellém ül a mûhelyben és bekapcsolja a saját számítógépét, nekiáll fórumozni, keresi a hozzászólásaimat, megpróbál rá reagálni, megpróbál a kedvemben járni, próbál utánozni. Arról azonban fogalma sincs, hogy mennyire szövevényes rendszert építettem fel körülötte, hogy Õ tudjon aludni, enni, iskolába járni, fürdeni, legózni, tévézni, hanyatt dõlni az ágyon és könyvet olvasni, vagy csak egyszerûen mellém ülni és engem utánozni. Fogalma sincs róla, hogy mennyi munka és apró gondolatok vannak az Õ élete mögött, az egészbõl nem vesz észre semmit és nem is köszöni meg, egyszerûen csak gyerek. Néha olyan szemtelen és hálátlan, hogy legszívesebben lekevernék egy pofont neki, de Õ arról sem tud, csak azt látja, hogy mérges vagyok és kiabálok.
A napokban megláttam a kezében a körömcsipeszt, vágta a lábáról a körmöt, a lábfeje alatt egy újságpapír volt, hogy ne a szõnyegre hulljon a köröm. Azon gondolkodtam, hogy miként került a lakásunkba a körömcsipesz? Megnõsültem, ideköltöztünk és egyszer csak lett egy körömcsipeszünk, van sarokreszelõnk is és még sok egyéb más, amirõl fogalmam sincs, hogy hogy került ide a lakásba. Ráadásul Levente honnan tudja, hogy hogy kell használni a körömcsipeszt és hogy praktikus dolog egy újságpapírt teríteni a lába alá? Természetesnek tûnõ dolgok, de mégsem azok. Nem fontosak, ezért automatikusan elfelejtõdnek, része az életünknek, de csak akkor vesszük észre ha észre szeretnénk venni. A sarokreszelõt is biztos én vagy a nejem vásárolta egy olyan alkalommal, amikor meglátta és berakta a kosárba, azóta itt van és amikor szükségünk van rá használjuk, de nem emlékezünk rá, hogy mikor vagy hol vettük, mert annyira jelentéktelen. Ha költözésre kerülne sor, biztos meglepõdnék, hogy mennyi furcsa és ismeretlen dolog van a lakásunkban. Levente számára természetes, hogy van reggeli az asztalon, van autó és abba benzin, amivel elviszi a nejem iskolába. Van nadrágja, amit felöltözhet, van iskola táskája, tollai, ceruzái. Van ágya, van saját fogkeféje, vannak mesekönyvei, van fenyõfa, hûtõgépünk, amibõl kiveheti a túrórudit. Soha nem szokta megkérdezni, hogy apám hogy van ez, hogy sikerül?

A Bibliában Isten szíve van, Isten gondolatai, és Isten kijelentései, pontosan annyit közölt a Bibliában velünk emberekkel, amennyi szükséges, se többet, se kevesebbet. Ha elolvasunk egy könyvet, akkor abból következtethetünk a szerzõgondolataira, érzelmeire, nem szoktuk megkérdõjelezni, hogy a könyv írója létezett e vagy sem vagy csak kitaláció. Csak egy könyv és kész, ha nagyon bestseller akkor ünnepelt író lesz és büszkén mutogatjuk a polcot, hogy megvan, mint ha attól lennénk többek, hogy megvettünk egy könyvet. Pedig abba nem a mi írásunk van, nem a mi gondolataink, csak nemesnek tartjuk és egyet értünk az abban leírtakkal.
Képzeljétek el, ha a nagymamám levelet szeretne nekem írni, de nagyon beteg és nincs ereje hozzá, akkor megkéri a szomszéd kislányt, hogy üljön az ágya mellé és írja le, amit lediktál. Miután végzett vele, leragasztja a borítékot és elszalad vele a postára. A nagymamám meg titkon csúsztat neki egy tábla csokoládét. Miután felbontom a levelet, látom hogy nem a nagyi kézírása, de tudom hogy tõle származik, az Õ gondolatai irányomban. Eszembe sem jut megkérdõjelezni, hogy létezik e a nagymamám vagy sem, ezt a levelet is csak kislányok írták, hogy megtévesszék az embereket meg hasonlók.
Isten lélek, nincs neki keze, ezért emberek által írta a Bibliát, sok száz éven keresztül íródott, sok ember munkája, királyok, próféták, Isten emberei. Bármilyen hosszú idõn keresztül íródott, mégis egy akarattal és egy szívvel írták, ugyanaz volt a motiváció, mindegyik emberi kéz mögött Isten szíve állt. Én és az Apám között 30 év korkülönbség van, mégsem tudunk egyességre jutni, nagyon sok gondolatbéli eltérés van köztünk, akkor hogyan lehet az hogy a Biblia oly sok száz éven keresztül íródott és ugyanarról tettek tanúbizonyságot? Miért nem akadt egy ember aki azt mondta volna magában, hogy ennyi és netovább, ne íródjon tovább, mert nem igaz. Miért sikerült azt a rengeteg részletet megõrizni Mózestõl kezdve napjainkig? Kinek volt fontos, hogy Õrizze és gondoskodjon róla, hogy minden nyelvre lefordítsák?Miért utálják az emberek annyira a zsidókat, miért került sor a holocaustra, miért nem a cseheket vagy svájciakat utálják annyira az emberek? S mind ez kevés, miért kering óramûpontossággal a naprendszer, van pontosan akkora távolságra a naptól a föld, van holdja, van víz, levegõ, erdõ ami termeli az oxigént, van hangya ami szorgosan szétszed és felemészt minden szerves hulladékot, vannak a gombák. Maga a nyüzsgõ földi élet is óramûpontossággal zajlik, a tengeri állatok és annak az élõvilága a legjobb példa erre. Dobog a szívem, a tüdõm automatikusan lélegzik, a vesém és a májam kiválaszt, anélkül hogy akarnám, engem szolgál az egész testem. Öröklõdnek a génjeim, a fiam hasonlít rám, itt ül mellettem és engem utánoz. Megpróbál poénosakat írni a fórumra és ezáltal szeretne kedveskedni nekem, keresi a szívemet, keresi velem a kapcsolatot. S azt mondod nincs Isten? Megannyi csoda dolog vesz körül és te mégsem tudsz örülni. Nem örülsz annak, hogy tudsz járni, nem örülsz annak, hogy látsz, nem örülsz annak, hogy szabadon kimehetsz az utcára sétálni vagy hogy egyáltalán mûködik a tüdõd. Kérdezz meg egy olyan embert, aki vastüdõvel lélegzik, vajon milyen boldog lenne ha a helyedben lenne? Mennyire lenne hálás? Kérdezz meg egy mozgássérült embert, akinek nagy mutatvány elmenni wc-re, hogy boldog lenne e ha használhatná a tested, amivel akár futhatsz is? Mennyire lenne hálás?
Bonyolult rendszer mûködik és gondoskodik a világûrben arról, hogy az ember Istent átkozza, azt a nem létezõt. Tudtátok e hogy miért olyan nagy a Jupiter? Miért olyan nagy a tömegvonzása? Na ha az nem lenne, akkor pár éve az a sok részre szakadt kisbolygó porrá zúzta volna a földet. De szerencsére tök véletlenül ott volt az a bazi nagy bolygó.
Tegnap láttam két számítógépet,arról vitatkoztak hogy van e az ember. Az egyik kardoskodott mellette, hogy bizony az ember létezik, mert magunktól nem lenne processzorunk, memóriánk, vga kártyánk. A másik tudományos tézisekkel bizonygatta és alátámasztotta, hogy a számítógép a sivatagból származik. A homokszemcsék egymáshoz súrlódásának következtében, valamint a magas hõnek köszönhetõen kialakult az Õs szilicium. Majd fejlõdni kezdett és bonyolult rendszert alkotott. Gondolkoztam rajta, hogy azt a háládatlan számítógépet kikapcsolom, kihúzom a tápkábelt és betolom a sarokba, vagy legalább lecserélem a tápját Vargánéra oszt utána ugasson. De megkegyelmeztem neki, még hasznomra lehet.

Beleolvasol a Bibliába és nem találsz ott semmi érdekeset, dögunalom, idejét múlt írások, amik az ókori embereknek lett szánva, kétezer évvel ezelõtt még használható volt, de ma már az ember felvilágosult és nem hihet egy ilyen ökörségben, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot és utána beverte a szunyát, most is ott hortyog valahol valami mennyben, ami nem is létezik.

A múltkor a lelkészünk azt mondta, hogy Istent nem lehetne megtagadni ha Õ nem engedné. Ez is Isten különleges kegyelme, hogy az üdvözültek, akik ismerik Isten szívét és magukban hordozzák Isten igazságát, azok láthassák, hogy milyen helyzetbe lennének ha Isten nem üdvözítette volna Õket. Ez a tény, hogy alkalmunk nyílik látni, hogy Isten honnan szabadított meg bennünket, arra sarkall, hogy Evangéliumot hirdessünk.

Zsolt 10,4
A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Nem új keletû dolog ez, hogy Istent megtagadják, már Dávid király idejében is így volt ez és nem is véletlen, hogy bekerült a Bibliába. Még azt mondják, hogy a Biblia nem aktuális, nincs a mai ember számára semmi üzenete. Akkor miért tagadod meg Istent? Ha nem aktuális, akkor csak azoknak az embereknek az idejében kellett volna megtagadni, amikor íródott. Ma már nem aktuális a Biblia, így Istent sem kell megtagadni.
Isten nagyon pontosan ismeri az ember lelkét, ezért szerepel a Bibliában ez a rész. Nincs olyan ember a földön, aki Istent keresné, vagy kutatná. Az ember igazi állapota ez.

13.
A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.
1Jn 5,19
Tudjuk, hogy Istentõl vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.

Hatalmas nagy kínnal jár egy anyának ha nem tud szoptatni, Isten úgy alkotta meg, hogy ha megszülte gyermekét, akkor automatikusan lesz anyateje, az abban lévõ vitaminok készítik fel a csecsemõt, az által tud megerõsödni és védelmet is jelent számára, az immunrendszerének a legtökéletesebb táplálék. Ha az anya nem tudja szoptatni a gyermekét, mert az nem eszik, akkor az nagyon nagy fájdalommal jár számára. Így van ez az üdvözült igaz emberekkel is, akik Istentõl születtek lélekben. Nagy fájdalommal jár számukra, hogy ismerik az igazságot, beszélnek róla, de elutasítják Õket. Van egy egyetemleges rendszer, ami alapján az emberek megszületnek és élnek majd meghalnak, ez évszázadok óta mindenhol egyformán zajlik, nincs kivétel. Mindenhol ugyanúgy születnek, táplálkoznak és meghalnak, a génjeiket pedig a fiak hordozzák tovább. Amiben az emberek különböznek az a hitük. Minden népnek van Istene és minden népnek van olyan gyermeke, amelyik megtagadja azt vagy másik nép Istenét választja magának a puszta szimpátia alapján, nem az igazság alapján.
Vajon Isten miért engedi ezt? Vagy aki Istent tagadja, legalább miért nem dug bele egy Vargáné tápot? S mennyire lesz a végén toleráns? Szia én budhista vagyok, hol találom a többieket? Arra balra csak vigyázz a füstölõddel. Szia én krisnás vagyok, hja rendben menj azon a folyósón végig és a végén van egy nagy terem, már kántálják a mantrákat. A Pápa is felkerül a mennybe, kopogtat az ajtón. Szent Péter üdvözli õt és kérdezi a nevét.
"Én vagyok a pápa" - válaszolja.
"Pápa, pápa" mormogja Péter, és utána néz a Nagy Könyvben.
"Sajnálom, de ilyen néven senkit nem találok!"
"De én vagyok Isten helyettese a Földön!" mondja a pápa.
"Istennek van helyettese a Földön?" kérdezi Péter csodálkozva. "Furcsa, ezt nekem sosem mondta..."
A pápa rákvörös és folytatja:
"Én vagyok a katolikus egyház feje!"
Péter: "Katolikus egyház... sosem hallottam. De várj egy kicsit,
megkérdezem a fõnököt" Hátramegy és kérdezi Istent:
"Te fõnök, itt van egy hapsi, aki azt állítja, hogy a Te helyettesed a Földön. Pápa a neve. Mond ez neked valamit?"
"Nem, sosem hallottam, nem ismerem. De tudod mit, kérdezd meg Jézust, õ járt a Földön, hátha õ tud valamit!"
Hívatják Jézust és elmesélik neki a szituációt. Õ sem tud semmirõl, de hátramegy az irodájába és utánanéz a papírjai között.
Tíz perc múlva jön vissza, folynak a könnyei a röhögéstõl.
"Ezt nem hiszem el" mondja elcsukló hangon a hasát fogva. "Emlékeztek még arra a kis horgász-halász egyesületre, amit poénból 2000 éve alapítottam? Még mindig létezik..."

Számomra elképzelhetetlen az, hogy Isten maga elé állítja majd egyszer az összes lelket, akik a földön éltek. Az nagyon sok számszerûleg, mivel raktározták el az adatokat róluk, minden pillanatukat, minden mondatukat?

29. Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30. Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek elõtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám elõtt;


Le kéne cserélni a mostani gépemet, ezek szerint létezik valami tökéletesebb technika, amivel archiválják a cuccokat. Isten maga elé állítja a lelkeket és szembesíti önmagával, a leélt életével, a beszédjével.

Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Ezentúl érdemes lesz meggondolni, hogy mit beszélek, mert valahol a közelemben van egy diktafon, azon rajta van az elsõ gõgicsélésem is, ahogy az anyatejért kiáltoztam.

Rm 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.

Tulajdonképpen én is foglalkozhatnék az életben nagyon sok dologgal. Például áldozhatnám az életem a vga kártyáknak. Kinek lenne a legtöbb alkalma kipróbálgatni, összehasonlító teszteket készíteni, oldalas cikkeket írni róla ha nem nekem? Szinte mindenhez hozzájutok vagy átmegy a kezem alatt, a legolcsóbbtól a legdrágábbig. Vagy ha megvenni nem is tudnám és éppen nem is rendelnének belõle, akkor is kölcsönadnák a nagykerben egy napra. Bármikor rám bíznák, vagyok olyan viszonyban a tulajdonossal és a raktárossal, hogy nem kéne érte könyörögni. Aztán itt a mûhelyben kipróbálnám Intellel, AMD-vel, órákon át futtatnám a teszteket és már alig várnák az emberek, hogy írjak róla. Úgy várnák a cikkeimet, mint az eperszemet. Nekem bõségesen lenne rá idõm, hogy ennek szenteljem az életem, nagyon sok hardware elem megfordul a kezemben, nem kéne szenvedni a tesztalanyokért. Hosszadalmas és cirkálmányos cikkeket írogatnék órajelekrõl, pixelekrõl, pipelinékrõl és egyre jobban belemélyednék a témába. Az számomra felettébb érdekes, hogy általában mindig azok akarnak ilyen tesztekt elvégezni és arról írni, akik nem jutnak hozzá soha alkatrészekhez, mindig kölcsön kell kérniük, nyalizni a reklámmal. Akiknek ott van a keze ügyében azok meg nem akarnak róla hosszadalmas cikkeket írni. Na mindegy nem is errõl akartam beszélni, hanem arról, hogy:

Mt 16,24
Ekkor monda Jézus az õ tanítványainak: Ha valaki jõni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.

Gal 2,20
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

Biztos láttatok már olyan embert, aki úgy öltözködik és él, valamint azokat a tanokat hirdeti, mint Hitler. Nyilván egyetért vele, a saját életénél sokkal értékesebbnek tartja Hitler életét és tanait, ezért neki szenteli az életét, pedig Hitler már halott. Az az ember megtagadta önmagát és benne Hitler személyisége él tovább. Ha beszélsz vele, akkor olyan, mint ha magával Hitlerrel beszélnél. Átadta neki az életét, hogy benne tovább munkálkodhasson Hitler személyisége és az õ tanai.

Azon gondolkozom néha, hogy egy adott szituációban mit tenne a helyemben Jézus?Azt hiszem, hogy minden pillanatban Evangéliumot hirdetne, mindig Isten igazságáról tenne tanúbizonyságot. Nekem sem maradt már más.

[guga]

Van atombombám, ha gondolod megoldom a depressziódat.

Van pisztolyom, ha gondolod megoldom a depressziódat.

Van egy késem is, ha gondolod megoldom a depressziódat.


Igazság szerint ezen a pár soron kívül nincs semmim,
ennek kell a szívedig hatolnia.

[guga]

Az elõbb bekopogtam az ablakotokon, nem vettétek fel.

[guga]

Idézet

"Meggyõzõdésem (tapasztalatom), hogy nem csak kétféle szélsõ helyzete van a viselkedésnek, nemcsak porig alázatos illetve felfuvalkodott emberek vannak, hanem a normál eloszlás szerint a többség tisztában van a világban elfoglalt helyével, esetlegességével, korlátaival, végességével.  Isten - aki a kereszténység szerint mindenkit szeret  - ezeket mégsem, vagy kevésbé?"

Üdv! Isten számára egyetlen nagyon fontos dolog van, hogy üdvözülj, ez szimbólikusan hitbõl történik Jézus vére által, valóságosan pedig Isten azt szeretné ha ugyanaz a lélek és bölcsesség lenne a te szívedben is, mint Isten és Jézus szíve.

Jn 5,30 
Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.

Jn 6,38 
Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.

A történet kedvéért, ha most Isten téged vagy bárki mást kérne meg a fórumról, hogy hirdesse az Evangéliumot, akkor az lenne belõle, mint láthatod az összes hozzászólásodat )

Amikor Isten valakit megaláz, annak érdekében, hogy üdvözüljön az így fest:

4. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
6. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az õ hálójuk.
7. Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jõjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
8. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tõlem, mert én bûnös ember vagyok, Uram!

Láthatod, hogy Péter sokat munkálkodott, nyilván tapasztalt halász volt. De sikertelen, biztos nagyon elvolt keseredve emiatt, hogy hiába megy ki a tengerre nem fog semmit.
Az, hogy Péter sikertelen és elkeseredett ember lett és hogy nem fogott semmit, azaz hiába munkálkodott, ez is Isten munkája volt. Azt a célt szolgálta, hogy ne tudjon önmagában megbízni, hanem Jézus szavában bízzon. Isten ezt minden ember életében legalább egyszer megteszi. Halálunk után nem lesz kibúvó, hogy én nem tudtam róla, hogy van Isten, nekem nem hirdetett senki Evangéliumot.
Ha erre lenne lehetõség, akkor nem csak mennyország és pokol lenne, hanem egy harmadik hely azoknak, akik ugyan bûnösök, de nem hallották az Evangéliumot.

Tudod rengeteget lehet csûrni, csavarni a szavakat a magunk javára a saját elménk elgondolása szerint. Azonban ha valaki Istentõl kegyelmet kap, Isten munkálkodik az életében és megtapasztalja, akkor a mutató ujj ott a szájon.

Én nyertem feleséget, két gyermeket és olyan munkát az úrtól, amit reggel 5h-tól este 10h-ig örömmel végzek és teher a hétvége, mikor pihenhetek. Nem a pénteket várom, hogy lejárjon a munkaidõ és nem nyögök fel hétfõ reggel. Mindezt Isten munkálkodta értem, tõle kaptam, ez az Õ dicsõsége. Egyszer az én életem is sikertelenné vált. Hosszú ideig kínlódtam s Isten olyan szívet adott, hogy kerestem Õt s hagyta magát megtalálni, elküldte hozzám az egyik lelkészt s általa üdvösséget nyertem s mindent, amit leírtam.

Láttam feljebb írtad, hogy általában senki nem tesz említést arról ha valaki csak leéli az életét, dolgozik és senkinek nem okoz fájdalmat, azaz egy átlagember. Nos ilyen Isten szempontjából nem létezik, de nem is hagyja említés nélkül. Ha megnézed a tékozló fiú példázatát, akkor ott említést tesz a bátyjáról, aki pont ilyen ember. De van egy alapos probléma. Hiába él az apja mellett, hiába tesz meg mindent, amit az apja kér s hiába dolgozik becsületesen. Ember szempontjából semmi kivetnivalót nem találhatunk benne, ám a példázatban mégsem azt látod, hogy az apjának ez örömet okozna és megjutalmazza. Sokkal inkább azt a fiát jutalmazza meg, amelyik elvitte a háztól a vagyonát, elherdálta, elitta, elkurvázta és most jön haza tépetten s megalázottan.
Egyszerû, a kisebbik fiú azért ment el otthonról, mert nem volt egy szíve neki és az apjának, nem az apja bölcsességével használta a vagyonát. Csak testben volt jelen az apja mellett nem lélekben, az apja hiába tartotta volna maga mellett erõszakkal. A bátyja is ott volt végig az apja mellett és keményen s becsületesen dolgozott, de ez is helytelen volt. Ugyanis ebben az állapotában jutalmat kellett volna kapnia az apjától, nem kegyelmet.

Van még erre egy jó példázat a Jákób és Ézsaú példázata, ahol Ézsaú volt az elsõ szülött és Õ is keményen dolgozott s mégis Jákób volt az, aki áldást nyert az apjától, mert Õ nem önmagában bízott, hanem az anyja szavában.

Az Isten elõtt nem erény, hogy valaki leéli az életét úgy, hogy dolgozik és nem zavar senkit, meg becsületes. Az ilyen embernek nem Isten szívére és kegyelmére van szüksége, hanem fizetségre. Isten pedig elsõsorban a saját szívét és bölécsességét szeretné adni s kegyelmet, de mindaddig ez lehetetlen, amíg bûn van a szívedben.

[guga]

Idézet

"(a legmeredekebb eset számomra Ábrahámé, akinek bizonyítania kellett, hogy akár meg is ölné piciny gyermekét, hogy a kedvében járjon .. és õ meg is ölte volna .. ezáltal kedves lett Isten elõtt.)"

Erre még röviden reagálok. Ha Isten szemével néznél a világra, akkor nem lennének kérdések, csak hit.
A Biblia ilyen szempontból elég szövevényes olvasmány. Ugyanis ha szó szerint olvasnám, akkor én is értetlenkednék és megbotránkoznék benne, hogy mi a haszna abból ha Ábrahám leöli késsel a saját fiát és megáldozza, megégeti?

Ahhoz, hogy megértsük kicsit el kell kalandozni elõrébb a Bibliában:

Jer 1,5 
Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.

Ez nem úgy zajlott ám le, hogy Isten a felhõkön csücsülve nézett lefelé és a körmét rágta, hogy na vajon most megöli vagy nem? S  Jézussal izgatottan várták a végkifejletet, mert fogadtak egy talentumban s várták, hogy ki nyeri.

Isten, mint ahogy olvashatod pontosan ismerte Ábrahám szívét s jellemét már születése elõtt. Ez minden egyes emberre igaz, hisz minden ember lelke Istentõl jön ki és ugyanoda megy vissza elé.
Isten nem arra volt kíváncsi, hogy megteszi vagy sem, sõt nem is volt kíváncsi semmire. Ábrahámnak volt szüksége arra, hogy megtapasztalja Isten kegyelmét. Ha egy vak ember megy az utcán, akkor 100%-ban a vakvezetõ kutyára kell támaszkodnia, természetesen magától is sétálgathat az utcán de a vakvezetõ kutya vezetésével sokkal biztonságosabb és eredményesebb. Ha valaki az életét Istenre bízza, akkor az hasonlatos a vakvezetõ kutyához. Én is megtehetném azt, hogy nem foglalkozok Isten bölcsességével és szívével, élem az életem, mint bárki más. 7 évvel ezelõttig így tettem, sõt volt olyan ha valaki a Bibliáról próbált meg velem beszélni, akkor a tetlegességig elmentem csak, hogy megszabaduljak tõle, annyira útáltam a hívõket meg a papokat.
Isten megígérte Ábrahámnak Izsákot, majd ebbõl hosszú ideig nem lett semmi. Majd mikor elfogyott a reményük, akkor a saját gondolataik alapján Sára beküldte a szolgálóját a férjéhez és Õ szülte meg neki Izmaelt, de Izmael nem Isten ígéretébõl született, hanem Ábrahám akaratából. S mikor már megvénhedtek s úgy gondolták nincs lehetõségük gyermeket nemzeni, akkor Isten munkálkodott értük s egy évvel Izsák születése elõtt megígérte, hogy fiuk fog születni. Sára akkor kinevette Istent, egyáltalán nem hitt az ígéretben. Izsák az ígéret gyermeke volt, Isten akaratából született meg. Hogy késõbb Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel az nem más, mint a vakvezetõ kutya és a vak ember viszonya. Ábrahámnak vakon megkellett bíznia Isten szavában, már megtapasztalhatta, hogy Izsák olyan szituációban született meg, amikor ember számára már minden lehetõség kimerült + mellette még ott volt Isten ígérete, hogy Ábrahám magvát nagy néppé teszi. Mérlegelnie kellett, hogy a helyzetre tekintve azt mondja, hogy nem, itt ez a fiú, öreg vagyok, nincs már lehetõségem másik gyermeket nemzeni, nem áldozom fel. Vagy pedig Isten szavára bízva megteszi, amit Isten kért tõle.
Természetesen Istennek semmi haszna sem származott volna abból ha Ábrahám megöli Izsákot, de abból viszont nagy hitet nyert, hogy Isten munkálkodott érte és gondoskodott számára az áldozati állatról.

Még egy kicsit visszamennék az elõbbi beszélgetésünkre az átlagemberhez:

17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.

Az az ember, aki megõrzi magát mindentõl, megpróbál becsületesen élni és ledolgozza az egész életét, az elmondhatja magáról, hogy nem tett semmi mást, mint Isten átkát fogadva, annak eleget téve élte az életét. De Istennek nem csak ez az akarata, van kegyelem is, amit adni akar az embernek. Kétféle ember van mindig, a tékozló fiú és a bátyja. Ha valaki tékozló fiúként él Isten elõtt és eljut abba az állapotba, ami a tékozló fiút apjához vezérelte, azt Isten felmagasztalja. De ha valaki bátyjaként éli az életét, azaz átlagember módjára, az Isten átkát kapva élhet és a végén is csak azt kaphatja meg.

[Georgo]

Ha rendes, tisztességes polgárok vagyunk, az a sátánnak még bõven elég. Isten hívó szavát tudatosan elutasítani tényleg bûn..

[guga]

A fiam megkedvelte a zsidó zenét, csak az elefántokat sajnálja :Ð

[kisguga]

[URL=http://www.lego.com/

Szerkesztette: kisguga 2006. 01. 13. 20:34 -kor

[kisguga]

Idézet: guga - Dátum: 2006. jan. 7., szombat - 14:38

A fiam megkedvelte a zsidó zenét, csak az elefántokat sajnálja :Ð

My Webpage      

[guga]

> elõzmény <

[guga]

Sûrített levegõ, vagy tej.

Idézet

Gyökeres változás
Én és a nejem alszunk a konyhakövön, gyerekek stand by vidéken, kivettük
belõlük az elemet, majd újraprogramozzuk mindkettõt.

nnyé innen!

Amúgy most az jutott eszembe, hogy gondolom nincs kivel állatkodnod, ezért
most kapóra jött ez a lehetõség és alaposan kikáromkodhatod magadat.

Mindjárt ebéd, nejem tehermentesítve lett, nem kell fõznie, itt egy finya és
olcsó kifõzde 200 méterre, oda járunk offolni minden nap.
Már beindult a pavlovi reflexem, elkelne egy fogorvosi nyálelszívó gép.

Nigger!!


Hõõõjjj!

Tudom, hogy nigger vagy! Nem bújkálhatsz csak mert sötét van, elfelejdkeztél
róla hogy egyben hideg is és vacog a fogad. Ahogy villámsebességgel egymáshoz
koccannak a fogaid és közben porlik el, hatalmas fehér porfelhõ képzõdik
körülötted és olyan, mint az éjjeli köd.

Soha ne tévesszen meg az éjjeli köd, ahol köd ott nigger.

Ez tézis. vedd úgy, hogy a kiképzésed része.

Figyejjémán háziposzáta!

Megvan még a szomszéd fekete tacskója? Volt vele valami sztorink, amin
végtelen jókat röhögcséltünk, de már nem emléxem. Lehet ha megöregszem már
csak röhögcsélni fogok azon, hogy régen milyen jókat röhögcséltem, de nem
tudom, hogy min és ez milyen röhögcséges dolog.

Van egy szú a szervizasztalomban, percenként perceg. Rosszabb, mint egy
kakukkos óra. Már megpróbáltam kinyírni oldószerrel meg fúrógéppel belefúrtam
az asztalba ott ahol hallottam percegni, de ez az asztal becsapós, mert
szerintem vezeti a percegést. Lehet nem is ott fúrtam, ahol a szú volt.

Idegesítõ na, most is hallom. Errõl ne beszélj senkinek, mert akkor kezelni
akarnak engem. Pedig nincs semmi bajom csak ez a rohadt szú. Uralkodnom kell
magamon, mert ha elvisznek akkor ki ad enni a gyerekeimnek?


Hõõõõõõõõõõõõõõõ ..
Ilyenkor még beszámítható vagy?
Vagy már túl tettek rajtad?
A nejemmel elhatároztuk, hogy felrobbantunk ............

Holnap délelõtt a tettek mezejére lépünk...izé.
Nem tudod véletlenül merre van?

Barátok közt, Lost nálam is favorit, egyszer átbeszélgethetnénk egy éjszakát
errõl a két filmrõl.

Persze ez nem igaz, nem szoktam tévét nézni, mert mikor én bemegyek a lakásba,
akkor lefekszek a szõnyegre és alszom. Hónapok óta ez van, nem ágyban alszom
a derekam miatt, hanem a parkettán. Bemegyek, eldõök oszt annyi. Yayy.

Pedig de, ha hiszed, ha nem. Szerintem ti meg állva alszatok és közben
beszélgettek, hogy legalább azt a kis együtt töltött idõt együtt töltsétek.
Nálunk úgy megy, hogy reggel fél hatkor asszonyt kicibálom ágyból, kávét fõz
és közben nekiállunk diskurálni csendben. Nálam a csend egyenlõ a
medvedörmögéssel, akármilyen halkan beszélek felébred a kicsi. Aztán
folyamatosan anyaaaaaaaaaaa tajajó, tajajó, tajajó, tajajó.

Anya bosszankodva feláll, hogy viszem mááááár én meg eldörmögök egy
basszamegot és kivonulok a mûhelybe, este meg bevonulok és eldõlök a
szõnyegen, reggel fél hatkor asszonyt kicibálom ágyból, kávét fõz és közben
nekiállunk diskurálni csendben.


Csak azt nem értem , miért nem fõzöl magadnak kávét ??

Hja )
Azért, mert csak. Férfisoviniszta állat vagyok )
Egyébiránt pedig a lakásunk 35nm az ágytól a konyha 3m-re van s ha én
nekiállok csörömpölni a fazekakkal és edényekkel, amit a nejem elõzõ este oly
szépen felhalmozott mosogatás után, akkor egy kávéfõzés megállíthatatlan
emberáradatot vonna maga után a konyhába a 2 éves fiammal az élen, aki bõszen
tajajóért kiáltozna én meg elszaladnék otthonról vietnámig s beülnék egy
rizsföld kellõs közepére mantrázni (hozzáteszem végleg).

Hát ennyit röviden a kávéfõzésemrõl )

Akarsz még valamit tudni kettisz ügynök? Vagy most éppen hortyogsz?

Mindegy, napközben majd még küldök leveleket.

Hja csinos kis meglepi bombát raktunk az udvarotokba, kinderbomba kifejezetten
gyerekeknek, épp hogy csak leviszi a fejét :DD
Ha visszaküldöd a csomagolását ötször, akkor nyerhetsz vele mégegyet.

Figyejjémán rehabos (rehabilitáció, érted rehab, rehabos vagy visszahab
bááááááhhhhhhh:))

Vissza a habot, nem más, mint ellenmozgalom a hab ellenmozgalom ellen (vagy
mi confused.gif)
Akik rehabilitálják a habot, habtalanított habzószáyou-ak, hetet habot
összehordanak, na mindegy habjuk a fenébe.

Azért még hab mondjak valamit, habarjában tenni kell valamit a habtyúk tavának
elõadásához, hogy a kihabosítás sikeres legyen.

Figyejjémán boxos! Niggerjárás van felétek, hogy akkora a köd?
Képzeld, éppen dolgozom, ebéd után vagyok, az ebéd meg én utánam, holnap is
fogok ebédelni.
Elmondjam mit ettem? Minek kérdezem, úgy sem te döntöd el ))
Mindegy mostmár nem mondom el, inkább titokzatos maradok.

Volt habcsók is, közben a tévében ment a Hablet shakespearetól, mármint nem
shakespeare tolta a habot, hanem tõle. Pontosabban nem tõle tolták el és sem
nem Õ.
Tudod az a habtalanító sztori, amit már említettem, benne volt a tévében is.
Bemondták az egyórásiban, tiszta libabõrös lett tõle a hátam, a hamburgeremben
találtam. Na oszt csak elárultam mit ettem ebédre.

[guga]

Bevonultam a wécére. Végeztével nyúlok automatikusan a tekercs felé, de üresen kacsint rám a tartója.

-Anya! Adj már be egy tekercs papírt légyszi!
-Elfogyott a wécépapír.
-Akkor adj papírzsebkendõt!
-Az sincs, tegnap elfogyott.
-Akkor adj szalvéát vagy bármi mást!
-...túrkálás, szekrényajtó nyikorgás...Nincs. Az is elfogyott, csak filteres teafû van.

[guga]

Guga szombat, Guga-félóra. 1. rész, 154mb.

[guga]

Isten szüntelenül munkálkodik értünk és ugyanígy fog munkálkodni a jövõben is. Õ odaszegezte a bûneinket a keresztre, és helyettünk fogadta az ítéletet. Magára vette a szerencsétlenségünket, átkozott mivoltunkat, és romlásunkat. Ha hiszünk abban, hogy Jézus érettünk munkálkodik, valóban képesekké válunk Istennel közösségben és Õt dicsérve élni, függetlenül attól, hogy mennyire gyengék és vétkezõk vagyunk.



Jerikó pedig be- és elzárkózott vala az Izrael fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki. És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg vitézeivel együtt. Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át. És hét pap hordozzon hét kosszarvból kürtöt a láda elõtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel. És ha majd belefúnak a kosszarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek a szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kõfal magától, és felmegy arra a nép, ki-ki az elõtte való helyen. (Józs. 6,1-5)



Az a munka, amit már elvégzett és az, amit el fog végezni



Isten a Bibliában lejegyezte azt a munkát, amit már elvégzett, és azt, amelyet el fog végezni. Az izraeli nép kijött Egyiptomból, a pusztában vándorolt és elérte Kánaán földjét.

Az elsõ vár, amit be kellett venniük, Jerikó volt. Jerikó fala nagyon szilárd volt és a kapuja erõsen be volt zárva. Ott senki sem ment be és senki sem tudott kijönni. Mivel az izraeliták negyven évig vándoroltak a pusztában, nem rendelkeztek fejlett harci eszközökkel, és harci erõvel sem, hogy a várfalakat bevegyék. Milyen szívük lehetett, amikor Jerikó erõs várára tekintettek? Teljesen kiábrándultan kellett feltekinteniük a falakra, azt gondolva: „Negyven évig robotoltunk Egyiptom után. Milyen erõnk maradt még, hogy megbirkózzunk ezekkel a kapukkal? A néppel talán elbírnánk, de hogy vegyük be ezt az erõs várat? Nincsenek fegyvereink, de még létránk sincsen, hogy felmásszunk a falakra.”

Ennek ellenére Isten munkája bevégeztetett, az Õ Igéje szerint. A Bibliában Isten munkálkodásáról rengeteg dolog van megírva, ami már beteljesedett, és vannak olyan próféciák, amelyek a jövõben fognak beteljesedni. A probléma csupán azzal lehet, hogy mire fókuszál a jelenlegi szemléletünk. Ha egy mozifilmet csak félig nézünk meg, akkor is léteznek a következõ jelenetek, és elõre elhatározott módon játszódnak le. Attól függetlenül, hogy a mozifilmet elölrõl végig, vagy csak félig nézzük meg, a vége egy, noha a nézõk szemléletének perspektívája eltérõ lehet. Akkor is ugyanazok az események fognak megtörténni, ha újra megnézzük a mozifilmet. Tételezzük fel, hogy focimeccset nézünk a TV-ben. Ha az a csapat, amelyiknek drukkolunk, 5-1-re gyõz, akkor ez lesz a végeredmény akkor is, ha újra meg újra megnézzük a mérkõzést. Teljesen lehetetlen, hogy a mérkõzés 4-2-re, vagy 3-0-ra végzõdik legközelebb, amikor újranézzük a felvételt.



Szemek, amelyek a jövõbe látnak



Ha Józsué könyvét olvassuk, a 6. fejezet elsõ verse ezt írja:

Jerikó pedig be- és elzárkózott vala az Izrael fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.

Tovább olvasva, hét pap járja körbe a várat trombitákkal a kezükben, és a várfalak leomlanak a trombitaszóra a hetedik napon, majd a kémek bemennek a várba, hogy oltalmuk alá vegyék Ráhábot a parázna nõt, és családját, és az Izrael fiai meghódítják Jerikót. Ezzel megnyílt elõttük a lehetõség, hogy meghódítsák Kánaán földjét, megalapítsák országukat és letelepedjenek.

A Bibliában láthatjuk Dávid, Salamon, és Jézus Krisztus generációinak történeteit, idõrendi sorrendben. Elérve Jerikót, az izraeliek nem láttak semmi mást maguk elõtt, csak Jerikó falait és a jól bezárt várkaput Kánaán földjén. Isten azt mondta Józsuénak: „Lásd, kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg vitézeivel együtt. Járd körbe a város hétszer. Menj körbe egyszer hat napon át, de a hetedik napon hétszer járd körül, és hangosan kiáltozzatok. Akkor a falak le fognak omlani.”

Ha Józsuénak volt hite Isten ígéretében, akkor így gondolkodott: „Isten lerombolja ezeket a falakat, nem számít, hogy mennyire erõsek. Ma járjuk körbe egyszer. Ez már a negyedik nap. Egy héten belül ez a város elesik. Arra vágyom, hogy megláthassam a falak leomlását, amikor hangosan felkiáltok. Könnyen meg tudjuk hódítani Jerikó városát.”

A hit embere a jövõbe nem a test szemével tekint elõre, hanem azzal a szemmel, amelyik Isten Igéjében és az ígéretében hisz.



Azok az emberek, akik a hit szemével néznek, teljesen mások



Számtalan ember él hitben, de azok az emberek, akik a hiten keresztül néznek, teljesen mások. A problémáik soha többet nem jelentenek problémát. Nincsenek félelmeik, mert Isten ígérete teljesül akkor is, ha nehéznek látszanak is a körülmények. Ettõl eltérõen, azok az emberek, akiknek nincs hite, nem tudnak mást tenni, csak félve tekinteni elõre, mert Isten ígéretének semmi fontosságot sem tulajdonítanak, hanem csak a saját testi szemük valóságának tulajdonítanak jelentõséget.

Ha az izraeliek hallgattak volna Isten szavára, amikor megpillantották Jerikót, akkor ilyen szívvel gondolkodtak volna: „Amikor Isten kivezetett minket Egyiptom földjérõl, megbüntette a Fáraót tíz csapással, és a Vörös Tengert kettéválasztotta, hogy át tudjunk kelni rajta. A pusztában mannával és fürjjel etetett minket, fényes füstoszloppal és tûzoszloppal vezetett. Isten, aki egészen eddig vezetett minket, munkálkodni fog értünk a jövõben is hatalmas erejével, az Igéje szerint, és lerombolja Jerikó falait.”

Ha ilyen hitük lett volna, Jerikó biztonságos falai számukra semmi problémát nem jelentett volna. Azok az emberek, akik hit nélkül élnek, nem látják Isten ígéretét, csak a felmerült helyzetet. Azok, akik hittel tekintenek elõre, áldottak, mert õk Isten ígéretére tekintenek.

Bennünk is van már olyan dolog, amit Isten beteljesített és vannak olyan dolgok, amit be fog teljesíteni. Tény, hogy Jézus Krisztus a megfeszíttetett bûneinkért és ezzel eltörölte minden bûnünket. Ez Isten munkálkodása értünk. Az a munka, amit Isten értünk, a benne hívõkben tesz, az az, hogy legyõzi minden nehézségünket, amivel mi valaha is szembesülünk, és felelõsséggel gondoskodik a mi egész életünkrõl.

Annak ellenére, hogy nehézségeken megyünk keresztül és kemény körülményeket élünk meg, azok még sem lesznek számunkra problémák, mert Isten bennünk él és gondoskodik a problémák megoldásáról. Ugyan mi lehet számunkra probléma, ha Isten vállal felelõsséget érte és gondoskodik a megoldásáról?



Az én bizonyságtételem



Amikor részt vettem egy konferencián Daegu-ban a múlt tavasszal, egy barátom a szülõvárosomból eljött és üdvösséget kapott. Ezen a barátomon keresztül megkaptam más szülõvárosomból való emberek telefonszámát is. Felhívtam õket és elbeszélgettem velük. Mindegyikük elmúlt hatvan éves és öregkorukat élik.  Ahogy találkoztam és elbeszélgettem velük a múltról, azt vettem észre, hogy különbség van köztem és köztük.

Ezek a barátok valamikor igen jól éltek, de csõdbe mentek, tönkre mentek, amikor nehézségeik és szenvedéseik támadtak. Én különböztem tõlük. Bár hasonló problémák és nehézségek történtek meg velem, Isten velem volt. Ebbõl következõen azok a nehézségek sohasem végzõdtek nehézségként, hanem áldásként végzõdtek. Mivel Isten mindent áldássá változtatott, sem a nehézségek, sem a szerencsétlenségek nem váltak problémává, amikor elértek engem. Amikor Jézus nem volt bennem, a nehézségekkel és szerencsétlenséggel magamnak kellett szembe néznem. Azután hogy Jézus beköltözött a szívembe, Õ szembesült helyettem velük, és semmi sem bizonyult problémának.

Én éppen a megfelelõ ember voltam arra, hogy pokolra kerüljek, mert rengeteg bûnt követtem el. Ennek ellenére az elmúlt negyven évben, miután üdvösséget kaptam, Isten egyszer sem fordult el tõlem, amikor nehézségeim és szerencsétlenségem támadt.  Az Úr mindig elõttem járt és levette rólam azokat a nehézségeket. Gonosz és bûnös ember voltam, de attól fogva, hogy Jézusban való hitem által bûnbocsánatot nyertem és befogadtam Istent a szívembe, nem én voltam az, aki élt bennem, hanem Jézus volt az, aki bennem létezett.  Így attól a naptól kezdve, hogy Jézushoz tartozom, a mai napig, bármi történik velem, Jézus viseli a gondomat. Ez az én bizonyságtételem.



Mivel nincs semmi sem, ami az én gondom lenne



Isten rengeteg munkát elvégzett addigra, mire az izraeliták elérték Jerikót, az egyiptomi kivonulás után, a negyven éves pusztai vándorlás után. Az izraeliták ott álltak Jerikó falai alatt, és bár nem voltak ezzel tisztában, Isten mégis teljes bizonyossággal azon munkálkodott, hogy Jerikó falait lerombolja, ami pedig teljes biztonságban el volt zárva az emberektõl. Ehhez hasonlóan, Isten számomra is elvégzett számtalan munkát. Hiába történhetnek nehézségek, szerencsétlenségek velem a jövõben, semmi kétségem sincs a felõl, hogy Isten gondoskodni fog róluk már elõre. Bár nem kaptam ítéletet minden bûnömre, amit elkövettem az életemben, Jézus már elõre megkapta helyettem mindet. A szülõvárosomban lakó barátaimnak a nehézségekkel, ítéletekkel és szerencsétlenségekkel saját maguknak kellett szembe nézniük, mert bennük nem volt Jézus. De bennem volt Jézus, aki gondoskodott rólam, legyen bármi, amivel szembe kellett néznem. Meg tudok Isten elõtt állni hittel, amikor életem utolsó pillanatában átkelek a halál folyóján, mert Jézus vállalta minden bûnömért a felelõsséget, amit az életem során elkövettem. Mivel Jézus gondoskodott az életem során minden nehézségemrõl és szerencsétlenségemrõl, nekem már semmi sem maradt, amirõl gondoskodnom kell, amiért felelõsséget kell vállalnom.

Jerikó falai elõtt állva, az izraeliek nem tudtak mást érezni, csak végtelen csalódottságot, mert a városkapuk erõsen le voltak zárva. Mégis, ha arra a munkára gondoltak volna, amit Isten már elvégzett ezért a gyõzelemért, és bizodalmuk lett volna a szívükben, hogy Õ a jövõben is tesz értük, egyáltalán nem aggódtak volna azért, hogy a kapuk szorosan zárva vannak.

Abban a hitben élhettek volna: ”Ez a városfal le fog omlani! Egy hét múlva meglátjuk a várfal leomlását. Csodálatos lesz látni, hogy a várfalak leomlanak. És akkor mi valóban legyõzzük Jerikót.”



Az Úr munkálkodik értünk a jövõben is



Jézus hozzánk is eljött és rengeteg munkát elvégzett értünk, és még rengeteg munka van, amit a jövõben el fog végezni. Ha hiszünk abban a munkában, amit Jézus elvégzett bennünk, bármilyen problémával is szembesülünk, az már nem lehet számunkra probléma, mert tudjuk, hogy a jövõben Jézus még több munkát végez el bennünk. De ha mi nem hisszük ezt a tényt és csak a körülményekre tekintünk, akkor nem tehetünk mást, csak aggódhatunk.

Az Úr munkálkodott értünk eddig, és a jövõben is munkálkodni fog értünk. Õ rászegezte a bûneinket a keresztfára és fogadta az ítéletet helyettünk. Õ helyettünk fogadta, és Magára vette a szerencsétlenségeinket, átkozott mivoltunkat, romlásunkat. Ha hiszünk abban, hogy Jézus munkálkodik bennünk, valóban képesek leszünk arra, hogy Istenhez csatlakozó és Õt dicsérõ életet éljünk, attól függetlenül, hogy mennyire gyengék és bûnösök is vagyunk valójában.

Szerkesztette: guga 2006. 02. 12. 13:03 -kor

[guga]

450mb :Ð Jahno lefogja rúgni a vesémet, hogy teletolom a szervert ekkora file-okkal

[guga]

Gyász

Az egyik telefon szolgáltatóhoz kellett bemennem délutánra, hogy átírják végre két év után a cégünk nevére a telefont. A nejemmel ültünk a bejárat elõtt várva a sorszámra, elszaladt az idõ, már több, mint egy órája ültünk ott. El kellett mennie a nejemnek a nagyobbik fiamért, addig én tovább vártam a sorszámra.
Egyszer csak odaült mellém egy nagy darab férfi és próbáld velem beszélgetésbe elegyedni, hogy éppen milyen telefont akar venni, akció van, meg kamerás. Na mondom magamban, megint megtalált egy marha a fogyasztói társadalomból.
Próbáltam félrefordulni és húzni a számat, hogy vegye észre nem óhajtok társalogni vele, kicsit arrébb is ültem a padon. Erre megszólalt:

-Az elõbb, aki elment a felesége volt?

-Igen az.

-Nagyon vigyázzanak egymásra!....s azzal elsírta magát, kis szünet majd összeszedte magát és pont Õt hívták, éppen sorra került.
Sorra kerültem én is és fél szemmel lestem az emberemet, hogy mikor végez, nagyon megérintett az elesettsége.

Elõttem ment ki a bejárati ajtón és eltûnt a forgatagban, nem sokkal utána én is szabadultam a pulttól és utána eredtem. Tudtam mirõl beszélt, valakije meghalt, nyilván a felesége. Valószínûleg nemrég és itt egy kétmilliós fõváros, de nincs kivel beszélnie.

Utána mentem, láttam, ahogy fejét leszegve ment a tömegben elveszve. Megérintettem a vállát, felém fordult és annyit mondtam neki, hogy ígérje meg ha bajban lesz, ha segítségre lesz szüksége felhív!!!
Nagyon megköszönte, felírta a számomat, én is az övét, majd mondta, hogy nagyon nagy szüksége van valakire, mert nincs maradása, egész nap csak megy, a felesége rákban halt meg s egy hete temették.
Megint elsírta magát és próbáltam vele érzékeltetni, hogy nem kell szégyellnie az érzéseit, nem kell tenni ellene ha nem tud uralkodni magán.
Péntek délután felhívtam, hogy mikor jöjjön hozzánk szombaton ebédre, éppen az utcán volt, valahol sétált, kérdeztem mikor hívhatom otthon?
Uram, én reggel, hajnalban felkelek és elindulok otthonról, addig megyek, amíg bírom lábon, ha már nem, akkor merek hazamenni és megint elsírta magát, csak az este ne jönne jegyezte meg és elcsukló hangon búcsúzott el.

Holnap átjön hozzánk, nincs benne, nincs hozzá gyakorlatom, hogy miként kell közelíteni egy gyászoló emberhez, miként kell enyhíteni a fájdalmát. Ezért meghívtam István bácsit a gyülekezetünkbõl, akinek a felesége nyáron halt meg.
Meg Marikát is, Õ végtelen türelemmel és megértéssel van megáldva. Én tudom nem tudok többet tenni érte, mint fõzni egy finom ebédet, holnap délelõtt megyek és bevásárolok vagy 10 személyre.
2 milliós fõváros és nincs egy ember, aki meghallgatná vagy törõdne vele, azt mondta a gyerekei a temetésre sem mentek el. Ez hogy lehet? Milyen világot élünk már?
A büszkeségre épül az egész?
S ha a büszkeség leomlik, hol marad az ember?
Tényleg sokat gondolkoztam rajta, hogy mit mondhatnék majd ennek az embernek, akit soha nem láttam s mégis hozzánk menekül a gondjaival, akikkel 2 szót váltott. Hol vannak a rokonai, akiknek ilyenkor gyámolítani kéne. Nincs pénzük és nem érnek rá?
Normális dolog ez?
Mondanék magamban csúnyákat, de nincs idõm, mert holnap jön, leül és arra vár, hogy megerõsítsem t lélekben. Még nem tudom mit fogok neki mondani, de abban biztos vagyok, hogy lelki teher nélkül fog távozni tõlünk Isten kegyelmébõl.

Félek belegondolni abba a helyzetbe, hogy egyszer majd én vagy a feleségem kóricálunk így az utcán elveszve s várva, hogy valakinek szólhassunk egy szót is.
Mély fájdalom egy szerettünk elvesztése, bár az empátiámról biztosítva van, mégsem tudhatom milyen feneketlen mélységû fájdalom, nekem még mindenkim él.
De megértem és próbálok tapintatos és segítõkész lenni. Ilyesmit feldolgozni nem könnyû, a történet végérvényes, nem visszafordítható.

Holnap szombat. Nem visszafordítható.

Lk 9,62
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

Mondtam volna neki, hogy Isten..., de félbeszakított. Isten gonosz, mérhetetlenül gonosz és zokogott..., nem mondtam neki semmit. Nem voltam abban a helyzetben, hogy bármit is mondhatnék. Neki a fájdalmát csak egy élõ feleség pótolhatta volna.

[guga]

Kutyák

Apámnak volt egy remek házõrzõ kutyája a tanyánkon, kuvasz volt és Maca volt a neve, ezer közül megismertem volna. Az egyik szeme kék volt, a másik meg barna, gyönyörû jószág volt, amellett, hogy látványnak szép volt a feladatát is pontosan végezte. Feleslegesen nem ugatérozott, enni napjában egyszer kapott és havonta magától kihagyott egy napot. A idegent vagy szokatlant látott, akkor jelezte a dolog súlyához mérten egy egy ugatással vagy veszett csaholással. Ha a 2 kilométerre lévõ mûúton elment egy motoros, akkor egy rövid vakkantás és a vége elvékonyítva, fej elfordítva de úgy, hogy az orra még a levegõbe és a következõ pillanatban újra feküdt. Ott öregedett meg a kutya apám mellett, apámhoz lett szoktatva és csak rá hallgatott, az ételt és a friss vizet is tõle fogadta el, mondjuk sosem próbálta más etetni, néha kivittem neki az ételmaradékot ha egyedül voltam otthon.
Aztán kimúlt, megsirattam, mert közel állt hozzám, naphosszat feküdtem vele a fûbe és bámultuk az eget, eget bámulni naphosszat csak kutya és ember tud önfeledten, fõleg azért, mert a kutya nem is nézte az eget.
Egyik nap mentem haza szakmunkásképzõbõl és látom a Maca helyére kivan kötve egy német juhász. Nem szólt az egy szót sem, ahogy ballagtam be a tanyára, nézett rám mereven, le sem vette rólam a szemét. Ledobtam magamról az iskolatáskát, bementem a konyhába és megebédeltem, a csirkecsontot papírra raktam és kisétáltam a kutyaházhoz, a kutya továbbra sem adott ki hangot csak figyelt, ahogy felé nyúltam a papírral a kezem után kapott és egy szemvillanás alatt lehámozta csontig három ujjamat. Visítottam, mint a rimóczi nyúl, rohantam a konyhába és lemostam, bekötöztem a kezem. Akkor láttam meg a hûtõ tetején a papírt, amire Apám ráírta, hogy VIGYÁZZ A KUTYÁVAL, MERT HARAPÓS!
Estére belázasodtam, Apám megjött és kérdezte mi történt velem? Mondtam neki munkahelyi baleset, festettünk egy szekrényt és felsértette a kezemet, kérte mutassam meg. Gyanús volt neki, de nem mondta. Másnapra a kutya eltûnt, évekkel késõbb tudtam meg, hogy Apám a rendõrségtõl kapta, egy kiszolgált kutya volt, amelyiket nyugdíjazták. Apám sejtette, hogy a kutya készítette ki a kezemet és azt is, hogy nem mertem elmondani. Másnap csákánnyal agyonütötte a kutyát és elásta a ház mögött.
Utána nem volt Apámnak többet kutyája, én meg közben elkerültem otthonról, megnõsültem, család, de még mindig nincs kutyánk. Gyerekek nagyobbak, gondoltam kellene egyet venni, egy megbízható házõrzõt. Nemrég áprilisban kutyavásár volt, nagyon beharangozták elõtte és mindenki úgy érezte kötelessége ott lenni, szinte nehezményeztek rád, hogy nem is vagy magyar ha nem mész el egyszer kutyavásárba. 4 -féle kutya volt, két harci eb meg egy kis töpszli, amelyiket nem lehetett megkötni, mindig szabadon járt, hja és egy pudli, amolyan öleb. Házõrzésre egyik sem volt alkalmas, a gyerekem közelébe sem engedtem volna õket, megbízhatatlan kutyák. A két kisebbik elkényeztetett és válogatott koszton tartott, olyan amelyik ha csirkecsontot lát csak fanyalog és eloldalog, a másik kettõ meg állandóan a koncon marakodott, egész nap lehetett volna õket etetni, semennyi nem lett volna nekik elég. Na meg az acsarkodás naphosszat és a fogvicsorítás. Nekem házõrzõ ebre lett volna szükségem, olyan amelyik ha lefekszik a fûbe akkor nekitámaszthatom a fejem és elszuszékolhatok mellette, ha bármi rendelleneset tapasztal, akkor finoman vakkant és tudtomra adja, hogy ébresztõ gazdám. Olyan kutya kellett volna, amelyik hûségesen szolgál, napjában egyszer eszik, egy hónapban egy napot kihagy és az ételt meg a friss vizet csak tõlem fogadja. De ez a két harci kutya? Az egyik úgy nézett ki szelídebb, de amint megszólalt a másik az is csak hörgött és csorgatta a nyálát véresen, vicsorította a fogát, már vége volt a kutyavásárnak és messze jártam onnan a fiammal, de ilyen távolra is elhallatszott a csaholásuk, ahogy egymásnak estek. Gondoltam is magamban, nagy baj lesz annál a háznál, ahol ezekre bízzák annak õrzését.

Ne haragudjatok rám, tényleg elkelt volna egy házõrzõ, de nem tudtam közülük választani, alkalmatlanok a feladatra.