Szagos kavics
1974
Gyula-Szanazug-FAFÉM üdülő
Apám, mint a jelenkori rendszer megbecsült és kitüntetett tagja abban a dicsőségben részesült, hogy két hetet ingyen üdülhetett a családjával a gyulai Fa és Fém Bútoripari szövetkezet nyaralójában, ebben benne foglaltattam én is.
Négy ágyas faházak, külön konyha, zuhanyzó, a kettős kőrös ötven méterre.
Voltak velem egykorú gyerekek is. Sokféle üdülő volt azon a részen. DEFAG, Rendőrség, Mentők, Kórház, Vízművek. Nagy karéj lángossal és jégbe hűtött kőbányaival járt a kezében mindenki, kifeküdtek a céges mólóra és néha ugrottak egy fejest. Jól éltek, érezték, hogy tartoznak valahova s a megérdemelt. Esténként, esetenként nyárson sült szalonna, bogrács, izzott a parázs, zsarátnok szállt a levegőben.
Nem emlékszem mi dolgom lehetett akkoriban, de volt egy titkom, amit elrejtettem. Hét deciliteres, befőttes üvegben kavicsokat és BIP6-os mosószeres vizet tároltam. Egy bokor alá rejtettem, lefedtem és naponta rácsodálkoztam, hogy milyen jó illata van. A BIP6-ot egy gazdasági épületből loptam el, az üveget is. Kavicsokat az út menti rózsa ágyásból szedtem. Minden nap öntöttem az üvegbe BIP6-ot, csak pár cseppet, biztos volt valami szisztematikája. Voltak fiú barátaim, akiknek megmutattam. Óvatosan letekertem a fedelét és az orra alá toltam lassan az üveg száját, hogy érzed? Néztek rám értetlenül...
Mit kéne érezni?
Az illatát a kavicsoknak...
Hja?
Azt hittem szappan.
Nem, ez a kavicsok illata (persze a BIP6-é volt hi-hi).
Szagold meg még egyszer! S újra az orra alá toltam.
Ahaaaaaaaaa, csodálkozott el végre. S mitől lett ilyen a kavics illata?
Befőztem...a napon. Ha sokáig tárolod üvegben lezárva, a napra kitéve...akkor lesz ilyen illata.
Elhitte és hívta a barátait is, hogy Ők is szagolják meg. Nagy ismeretségre tettem szert a szagos kavicsokkal, az összes üdülőből jöttek a gyerekek s főleg a lányokat tudtam elkápráztatni a történettel.
A jól bele gondolok most sem csinálok mást, mint mesélek, te meg tágra nyílt szemmel. Akkor is ugyanez a vágy hajtott, ugyanaz volt a blogmotor.
Fokozni szerettem volna a hatást és tovább kápráztatni a srácokat, lányokat. Apámnak nem mertem mondani, hogy mindenkit vendégeljen meg egy csokira, vagy üdítőre.
Inkább loptam tőle pénzt. A pénzen vettem rágógumit, sokat. Akkoriban csak színes gömbrágót lehetett kapni és hosszú csík celofánban. A lopott pénzből vettem húsz darabosat és a rózsaágyásba rejtettem. Apám dél körül vitt magával ebédelni és fogta a kezem. Apa nézd! Mutattam a rózsaágyásba...
Apámnak meg kellett mutatni, hogy mit vegyen észre. Nézd már azt a sok színes...az nem rágógumi?
Felvette és nekem adta, én meg mondtam, hogy jaj de remek, délután jönnek át a barátaim, majd elosztom köztük.
Nagy sikerem lett, körberajongtak, örültek nekem, hálásak voltak és egymás kezéből kapkodták ki a befőttes üveget, érzed, érzed, de jó illata van...
Ma már tudom, hogy mind ezt loptam, csak pénzen vettem.
Apámnak is szerettem volna a kedvében járni, megfelelni. Apám szerette a halat, halászott, horgászott. Volt egy tanyája, éjszaka meztelen járt ki peselni és a ház melletti folyóba be volt erisztve egy 4*4-es háló. Csak rutinból húzta meg, de volt hogy 3-4 csukát fogott egyszerre. Be a grill sütőbe vasárnap, fűszerezve, sörrel hmmm.
Mögöttünk volt a Rendőrség üdülője és a közepén egy szökőkút. Este átmentem a barátaimhoz mesét nézni, a szökőkútban mutatták a három darab folyami harcsát, hatalmas egyedek. A kerítés alatt kúszva loptam el mindegyiket, megvártam míg mindenki lefekszik és elcsöndesednek.
Apámnak mondtam, hogy halászoktól kaptam aznap este a folyóparton, mert beszélgettem velük.
Elhitte. Én hazavittem, Ő megsütötte, mi megettük, ti olvassátok és Ők? Nekik nem jutott semmi.
kép
Apám ül velem szemben, lenyomtunk már pár sört ketten. Elővettem egy A3-as rajzlapot és lerajzoltam a volt tanyánk alaprajzát. Berajzoltuk mi hol volt. 11Db diófa, szilva, alma, körte, fenyő.
Egyszer észrevette az erdőben, hogy egymáshoz szegeltem két akácfa hajtást. Azt mondja tudott róla, de nem szólt, ma már hatalmas fák és úgy nőttek meg, mint egy gigantikus X.
Fényképeket vettem elő és meséltem neki arról, hogy majdnem felgyújtottam a házat. Havránék oltották el a tüzet és Anyám vesszővel vert, futottam mezítláb a tarlón előle. A málna töveket mikor hozták és a folyóba áztatták, én meg bele csúsztam és majdnem belefulladtam. Jöttek haza, tél volt és én gatyában, jéggé fagyva, az összes ruhám a folyóban. Apám semmire sem emlékezett, csak a málna tövekre.
Amikor elszöktem a kollégiumból. Apám csak arra emlékezett, hogy Ő talált meg. Elolvasta a naplómat és abban benne voltak a barátaim. Mindet végig járta motorral, hátha ott vagyok. Az utolsó névnél talált meg. Marik Punyi.
Ő volt a legjobb barátom és a fényesi szőlőkben lakott. Mondtam faternak, hogy stoppal mentem a Szanazugba, onnan motorcsónakkal a dobozi hídig, majd ismét stoppal Gerláig és egy traktoros vitt el a Veszely csárdához.
Apám kérdezte hogy? Csak most kezdett aggódni értem, közel harminc év után...mindegy, jól esett még most is az aggódása miattam, hogy mi lesz velem, pontosabban mi történt akkor...?
Nagy dumás voltam világ életemben. A motorcsónakosnak azt mondtam répaszüret van Dobozon és a szüleimhez szeretnék menni. A valóság persze az volt, hogy a szüleim egyáltalán nem foglalkoztak velem, a kollégiumban meg alaposan pofán vertek. Az igazság érzetem nem hagyott alább, zokon vettem és szerettem volna keresztbe tenni az egész világnak. Mikor bementünk a boltba elbújtam s megvártam míg mindenki kimegy. A nevelő elindult a csoporttal a zebrán át, én meg az ellenkező irányba és stoppoltam. Lehettem vagy 12 éves. Aznap tanítási szünet volt az iskolában, csoportokra osztva kerestek. Punyi mikor hazajött és meglátta, hogy ott vagyok nála megszállta a félelem. Apám is csak azért jött el hosszú kilométereket, mert Punyi az utolsó volt a névsorban, pedig a legjobb barátom volt. Ültünk a motoron hazafelé, sisak nélkül, Fater annyira sietett, hogy elfelejtette felvenni. Átöleltem a derekát és töprengtem most mi lesz? Ez után mi fog történni?
Semmi, vissza a kollégiumba. Kis rácsodálkozás, hogy végre megvan a gyerek, az osztálytársaim körbe álltak és tátott szájjal hallgattak, meséltem, arattam le a babérokat. Jött arra az egyik nevelő és gúnyosan megjegyezte „nagy dicsőség...”.
Utána még sokszor eltángáltak a nagyobbak, de már nem szöktem meg, megtanultam visszaütni, verekedni, megvédeni magam, mert helyettem senki sem fog.
kép
Apám ül velem szemben és értetlenkedik. Az írásaimat olvassa, amiben szó van róla is. Hazugság...aztán rám néz kérdőn.
Apa nem az, nem hazudtam. Csak ki kellett egészítenem, színessé és emészthetővé tenni, ha jól belegondolsz akkor így történt volna meg, te ilyen ember vagy, olyasmit nem írtam le, amit nem tettél volna meg.
Ez igaz, tetszett neki a történet, de akkor is tartotta, hogy hazugság.
Nem vitatkoztam vele, nehéz fejű ember. Nem tud különbséget tenni hazugság és írói fantázia között. Apróságokról van szó, például helyszínek, személyek, nevek és cselekmények, amikre Ő hajszál pontosan emlékszik, én meg csak vonalakban de érdekesnek találom és leírom.
Ilyen, amikor a szotyi pénzből visszajárót a rezsóra tette és később szólt a gazdájának, hogy ott van az asztalon s az felüvöltött. Vagy a posztó, amit tojásban kirántott, hogy úgy nézzen ki mint a rántott hús. Mert az egyik kollégája kérés nélkül vette el a legjobb falatokat az asztalról. Vagy mikor lefagyasztotta az akácvirágot és karácsonykor elővette, bevitte a munkahelyére.
Nagyon szerette bezsebelni az ilyen apró dicsőségeket, szerette ha figyelnek rá és felnéznek rá. Minden ilyen cselekménye arra irányult, hogy abban a szűk kis közösségben dobogós helyet érjen el.
Kérdeztem tőle emlékszel még a beton kocsmára, vagy a gödörre?
Egyiket sem tudta hol van, tényleg öregszik. A betonban több szilvesztert is eltöltöttünk, a gödör pedig a FAFÉM-el volt szemben, meló után odamentek és Apámat mindig meghívták kőbányaira ha volt ilyen posztós vagy akácvirágos mutatványa. Arra sem emlékezett, hogy az egyik kollégájának a kerékpárját alkatrészekre bontotta és a mennyezetre akasztotta, az meg válaszul megpakolta az oldalkocsis motorját téglával s nem bírt haza indulni.
Mindenre emlékszem, Apám meg azt mondja hazugság. Nem esett jól, mert nagyon határozottan mondta, szinte vádlóan s nem győztem neki mosakodni, hogy Apa az nem úgy van. Nem lehet közre adni a száraz tényeket, hogy ezt csinált, azt csinált. Kell egy keret, kell képernyő, ami megjelenik és kiguvad a szeme, mert látja, átmegy. Ezért vagyok, ezért kellek én.
De Apám hajthatatlan maradt, hazugságot írsz, nem így történt meg és kész.
kép
Apám ül velem szemben, felemel egy fotót, kérdez és rájön, hogy nem tud rólam semmit. Az ismerőseimet nem ismeri, a barátaimról nem tud semmit és csodálkozik, mint egy gyerek.
Például a Kiss Tamás, vele voltam Angliában. Nem is tudott róla, hogy jártam külföldön, Kiss Tamás is csak rémlik neki, azt nem meri mondani, hogy hazugság, mert látja a fényképeket s csak hitetlenkedik.
Azt hiszem én Apámnak soha nem tudok megfelelni, nem lesz büszke rám, nem tekint férfinak, nem vesz emberszámba, nem ismeri el egyetlen porcikámat sem. Van két fiam, de Őket is alig köszönti, érkezése előtt szalad ki a boltba s vesz egy csokit, részéről le van tudva, erre van berendezkedve.
kép
Apám ül velem szemben, fáradt. Kérdezi, nem fekszünk még? Hajnal kettő, vagy három. Sok sör fogyott. A műhelyben fektettem le az ágyra és egy vedret rakok éjjeli edénynek, én egy kabátra fekszem a földön mellette, nekem mindegy. Egy óra alvás után már a mennyezetet lesem, Apám horkol hangosan mellettem, nem is tudnék vissza aludni.
Eszembe jut a Szanazug. Apám úszógumit vett és kiszakadt belőle a dugó, egy sörös kupakot nyomott bele, hogy ne szaladjon el a levegő, nem szaladt. A vízben eveztem és sokan aggódtak értem, hogy kisfiú inkább menj ki a vízből, nehogy baj legyen. Már nagy fiú vagyok, méltatlankodtam, tudok vigyázni magamra.
Ugyanezt megkaptam nemrég a nagyobbik fiamtól Leventétől (11) és a kisebbiktől is Benjámin (4). Hazugság, vághatnám a fejükhöz a mantrát, amit Apámtól tanultam s igazam lenne. Apámnak igaza van, vagy ki hogy élte meg?
Apám ül velem szemben és kérdez. Tudod, hogy miből volt a járda a tanya előtt? Mondtam narancssárga, és valami gépről a szalagja. Azon álltál éjjelenként peselni a kertbe. Úgy van. Most nem kapott rajta.
Meséltem neki a galambokról, azt mondja falatot sem evett belőlük, pedig akart levest. Meséltem neki a két csajról, akik megvették a tanyát szemben, meg akarta Őket dugni, de nem jött össze, pedig épített hidat a folyóra és vacsorára is meghívta Őket.
Apám ül velem szemben és egy áthághatatlan határ. Ő az Apám, én a fiú. Ezen változtatni, enyhíteni nem tudok. Közelebb férkőzni sem, nem hagyja megrepeszteni a burkot. Pedig ha rólam beszél másnak mindig azt állítja, hogy nem apa és fia, hanem testvérek vagyunk, bensőséges viszony.
Ebben lehet valami, mert már szedtek le bennünket rendőrök a Hősök terén a lovas szobrokról, másztunk át együtt ittasan a Margit híd aljában a szerviz aknában és sok hasonló dolog.
Ezt jól esik hallani (néha). De hazugság, másképp emlékszem rá. Megbántani nem akarom, ezért nem szólok, inkább enyhítem, nem hazugság, másképp látta. Elnéző vagyok vele, hisz Ő az Apám.
Apám ül velem szemben és arra kér csináljak róla olyan fényképet, amin nincs rajta a szemüveg, mert az öregíti, nem az igazi arcát mutatja. Megtettem, láthatni foghatjátok, dönthetitek el.
Hajnalban együtt mentünk pisilni, szabadkozott a prosztatája miatt. Kávét a vérnyomása miatt nem kért. Évek szaladtak el s hamar, régen még a vas szöget is a ha jól el volt készítve.
Fényképeket, írásokat vesz elő és egyszer csak rám néz komolyan, hogy ki kéne adatni könyvben. Jól írsz.
Azon vagyok fater s nem akartam az orra alá dörgölni, hogy szerinte ez hazugság, elég ha elolvassa ezt. Nem biztos, hogy fog neki tetszeni.
Fater azon emberek közé tartozik, akik a saját gordiuszuk megoldásával vannak elfoglalva. Persze génileg én is lehet bele esek ebbe a hibába, de szerencsére nekem itt az internet, ahol nyúlnak, ágaskodnak értem aggódó kezek, s érnek kritikák.
Mint Cyberde:
Ücsüküé, hogy figyejjémán tolemájosz, oszt röhög.
T.imi vihogás nélkül sem állja meg, hegy ne egy marék vazelinnel indítson, amit alám csap annak jeléül, hogy szeret.
Vodi ha ezt olvasod.
Pola meg értetlenkedik, hogy milyen ötmillió? Kit érdekel? Lakás eladás, egyéb ingatlan, félóra múlva ott vagyunk.
Kettisz is igyekszik a kedvemben járni, a maga módján beszólni és végül magától megtalálja a helyét.
F. Editről tudom, hogy anya és őszintén reagál, kitárulkozik, mint Szetey, aki tényleg buzi. Anyáról tudom, hogy anya, azzá vált, Leslie nem hiába gyúrt.
Wipes menekül előlem, de tényleg, őt még követtem is, oka van rá, mindig filmre veszem, Wipes jó sztori. Egyszer hív telefonon és rákérdez, hogy ezt most filmre veszed? Megérezte a hangomból.
Biribum nagyokat hallgat és fél év után jegyzi meg szükség volt rám, de azért Ő is eljön.
Bajor Zotyi, ne szóljak róla egy szót se, mert titkos szolgálat s hetente hív.
Szeretem Őt is csak nincs mit mondanom, megtanulhatta volna már, hogy telefonban szinte semmit, személyesen bármit. De szeretem ha felhív és érdeklődik, egy ember van a vonal végén és azt hiszi ez farsang, ki kell öltözni, ki kell vetkőzni magunkból.
Gyurlaci csak sajnálkozik, hogy már nem húsz éves, beszólogat, hogy guga te még, akkor zacskóban lógtál. Kedveli ha beszólogathat vagy beszólok neki, a csipkelődés élteti, a férfias fricskák, a gugatopikba is csak azért járt. Cyberde-t nagyon bírta a havi 2db
-val.
Kinek említsem még meg a nevét, aki nem veti a szememre, hogy hazugság?
A többiektől bocsánat, szívesen leírnám ide a nevét, de ez a történet most nem erről szól.
Apám ül velem szemben, sörrel kínálom és a prosztatával menti ki magát.
Apám nehéz ember, két órával indulás előtt szól, hogy menjünk már, Ő tűkön ül. Fater! Az állomás 5 perc s utána ülsz a vonaton.
De még jegyet is venni kell. Nem vitatkoztam vele, nem figyel rám. Elengedtem, nejem kivitte s több, mint egy órát ült a vonaton, de legalább nyugodtan, abban a tudatban, hogy hazaér.
Hja, ami vicc. Apám ismerősnek jelölt
kép
Szerkesztette: guga 2007. 07. 26. 05:20 -kor
Elküldve: 2007. 07. 20. 22:17
Súgó
A téma zárva.
