Súgó
A téma zárva.
Perfect Day
Apám megígérte elvisz a szegedi könyvvásárra, szombat reggel felültünk a Czetkára, sisak, átöleltem a derekát, arcomba csapott a szél. A tájékból nagyon ritkán láttam valamit, Apám hátához bújtam, öleltem szorosan, mellette nem volt félni valóm. Berepült a sisakom alá egy nagy darázs és megcsípett. Szóltam Apámnak, próbáltam nem sírni, pedig nagyon fájt. Megállt, lázas mozdulatokkal csatolta ki a sisakom elnyűtt bőr szíját, látszott az arcán a küzdelem, a féltés, aprókat szitkozódott. Végre lekerült a fejemről, a földre dobta a darazsat és nagyot taposott rá, majd a hüvelyk ujját megnyálazva dörzsölte a csípés helyét. Fáj?
Ümüm, ráztam meg a fejem. Ritkán lehettem Apámmal, hétközben kollégiumban voltam, hétvégén nagyanyámnál, ki kellett használni a törődés minden másodpercét. Apám aggodalma ellenére haladnunk kellett, Szegeden ismét levette rólam a sisakot és megint megnyálazta a daganatot.
Fater sosem ölelt magához, talán csecsemő koromban, van róla fényképem. Miután megtanultam beszélni már nem került rá sor, kezet rázunk és szevasz fiam. Bontunk egy sört és az első áhhhhhh után váltunk néhány, hogy vagy, meló, öcsém, ki halt meg, ki vált el, te képzeld, meg van még, s emlékszel. Igazán mély, oldott és gyermekies lelkületű beszélgetésekre, amikor teljes szívéből felkacag 4-5 sör múlva kerül sor. S a végén mindig szabadkozik, hogy 5 percenként feláll vizelni, a prosztatájával van gond, 65 éves. Néha még sikerül kihoznom belőle egy 5 éves gyereket, olyankor bármire rá tudom venni, feltétel nélkül megcsinálja, csak hogy bizonyítsa férfi még, Apám és egyben a haverom. A legsúlyosabb a Margit híd szerviz csatornája volt, a híd alján végigmentünk, egy rácsos, korlátos folyosó, talpad alatt a duna, a híd közepén sötét átjáró a híd pillérében, galambok sorjáztak elő, a kezünkkel védtük a fejünket. A budai oldalon 3 méter magasból ugrottunk le, majdnem eltört a lába, a vállamra támaszkodva, sántikálva vittem haza.
2007.07.27 16h-ra hirdettem meg az utolsó fórumtalálkozót a pinyóba, ami műhely s üzlet is egyben. Volt már néhány emlékezetes tali. Aznap reggel Gyurlaci levitt Bánkra, festői szépségű falu, akár egy ékszer. 2-3 héten belül oda költözünk végleg, folyamatában vagyunk. Ezért is volt a búcsú buli. Lakás eladáson túl vagyunk, a telket is hamarosan eladjuk. Azért ugrottunk le, hogy felmérje a ház műszaki állapotát, vajon elbír e még egy szintet. Elszaladt az idő, mire visszaértem Pestre 14h lett és még el kellett mennem szervizelni egy gépet. Nejem 14h-tól dolgozott, rám maradt a két gyerek felügyelete (Levente 11, Benjamin 4) + a lakás és a műhely kitakarítása, a vacsora elkészítése a vendégek számára + egy gép szervizelése és közben telefonon is többször kerestek.
Valahogy így festett:
Gyerekeket betereltem a szobába és megkértem őket, hogy bármit csinálhatnak csak csendben. Az előszobába behoztam a szervizelésre váró gépet, amit már csak telepíteni kellett. Pucoltam a hagymát, készítettem a húst és a fűszereket, s amíg formázott, felmásolta a telepítéshez szükséges fájlokat, a hagyma is pirult. Kiszaladtam a pinyóba felpakoltam a székeket és bekészítettem a porszívót. Gyorsan vissza, a hagyma illatozik, gyorsan kevés só, fokhagyma, szalonna kockák, utána a telepítő kód, nincs rendszergazdai jelszó, gmt + ennyi meg annyi, kevés fehér bors, gomba, 4 fej paradicsom szeletekre vágva, wécébe hipó, szennyest a tartóba, paprika, nem, nem kívánok most regisztrálni, újraindítás, tekercs wc papír a helyére, szemetest az ajtó elé, homlokom megtörlöm, és akkor kezdődött.
Egy aprócska affektálás, hogy neeeeeeeemáááááár. Levente kontrázott dühösen, hogy add vissza, add már vissza!
Felszaladtam a szemetessel, vissza a helyére, zacskó bele, fedő fel, megkavar, égeti a gőz a kezem, konyharuha, jó az illata, kell egy kis vegeta. Alaplapi driver cd, next, next, fűszerkömény, csirkecombok bele, vízzel felöntöm, kívánja e újraindítani...
S akkor már egyre hangosabbak voltak, Levente üvöltött Benjaminnal, miért szedted szét??? Zakatolta fejem, egyszerre 4 dolgot szerettem volna csinálni, a felével sem vagyok kész és már 15:45. Mindjárt itt az első vendég, vga driver, fedő fel, előszobában elpakol.
Megmondtam, hogy ne vedd el!!! Csattant ki Levente, benjámin meg hisztizett és egyre jobban neeeeeeeeeeeeeeeeeee.
Elszakadt a cérna, berohantam és ráüvöltöttem Leventére. Mit képzelsz te kis szaros? Tudod te mennyi dolgom van, tudod mi szakadt a nyakamba? Mi a világrengető problémáááááááááád?
Ült a földön és nézett rám riadtan.
Állandóan szétszedi a legómat, építek valamit és szétszedi.
Akkor rakd fel a szekrény tetejére a pics...elegem van belőletek, néma csend legyen mert végigverek rajtatok.
Kifelé menet már csak magamban jegyeztem meg, hogy abba a hülye legóba. Piszlicsáré dolog s nem tud túllépni rajta. Nem volt más felelősség rajta, csak az hogy maradjanak csöndben.
Total Commander, tejföl a csirkére, közben porszívő és csöpög rólam a víz, elmúlt 16h, mindjárt csengetnek. Helyette telefon. Menjek már át a szomszéd utcába egy gépért, ráér megcsinálni hétvégén is. OK mindjárt ott leszek, pár perc. Kimentem a pinyóba, felkapcsoltam a villanyt és durr. Az egyik izzó elpukkant, majdnem sírva fakadtam. Levente a telefonbeszélgetésből arra következtetett, hogy elmentem.
Belépek az előszobába és látom Levente dühösen a parkettára csap és kiabálva, hisztisen mondja, hogy „HÁT IGEN, VAN EGY IGAZÁN SZAR APÁM”.
Annyira zakatoltam belülről, hogy nem is fogtam fel mit mond, nem voltam benne biztos, hogy azt mondta. Odaléptem hozzá és megkérdeztem tőle, mit mondtál?
Ledermedten nézett rám, nem tudta hogy itt vagyok még. Nem bírt megszólalni.
Még egyszer megkérdeztem tőle.
Véletlenül volt..., pityeredett el...Apa ne haragudj rám, nem tudtam, hogy itt vagy.
Apa bocsáss meg, nem szándékosan mondtam...
Kicsapta a biztosítékot. Néma csendben kihátráltam, futott utánam, én fel a lépcsőn és csak annyit mondtam Benjaminra vigyázz!
Elmentem a gépért, amiről szó volt a telefonban. Mire visszaértem egy A3-as papíron felvésve állt az asztalon, hogy Apa bocsáss meg kérlek, te vagy a legjobb Apa.
Levente! Átléptél egy határt. Innentől kezdve nem küzdök veled. Fordulj ahhoz, akinek szót fogadsz! Kiabáljon veled az, törődjön veled az!
Még rengeteg volt hátra a teendőkből és befutott T.imi meg a barátnője. T.imi-vel voltam olyan viszonyban, hogy kérjek még tőle 20 percet s egyben hozzon 2db 100W-os izzót. A barátnőjével együtt elment, előtte ittak jéghideg ásványvizet és hátbavertem, hogy jó a buli mi gyerekek??? Röhögtem egy kínosat.
Levente látván, hogy sistereg körülöttem a levegő és kapkodok megkérdezte, hogy Apa segíthetek valamit?
Ezt csak azért kérdezte, mert sokszor mondom neki, hogy egész nap az ágyon fetreng, tévézik, utána nyeglén beül a számítógép elé és estig szünet nélkül lő.
Ha az Anyja miatt hajba kapunk, akkor mindig szóvá teszem, hogy sosem kérded meg tőle, Anya segíthetek valamit. Csak tespedsz, lógatod a lábad. A te korodban én hajnalban keltem és iskola előtt teheneket itattam, iskola után meg mentem Apámnak segíteni a tehenészetbe.
Az a te korodban volt Apa! Vágta oda flegmán.
Nemrég új adókat kaptunk és lett Cartoon Network. Azonnal mondtam Leventének, hogy légy szíves ne nézd. Ha mindenképpen tévézni akarsz, akkor mesét nézz, ne ezt az agysuvasztó állatságot. Két nappal később látom valami nem stimmel, mert a google képkeresőjével valami eborult, elmebeteg robotokat keres. Kérdezem mi ez?
Szemlesütve mondja, hogy a Cartoon Network...ott látta.
Nyomatékosabban mondtam neki, hogy légy szíves ne kapcsolj oda!
Aznap délután megyek be és megint azt nézi. Rákiabáltam, hogy ne nézd már azt a szart! Elkapcsolt, de valami azt súgta, hogy vissza fog kapcsolni ha kimegyek. Észrevétlenül jelentem meg az ajtóban, eltelt egy kis idő mire kiült a rémület az arcára. Csak annyit mondtam neki, hogy egyáltalán nem vagy megbízható, hiába veted a szememre, hogy miért nem bízok meg benned. Ezért! S letiltottam a csatornát végleg, a helyén pirosan villogó felirat jelent meg, hogy tiltott csatorna.
Méltatlankodott és dühösködött.
Kicsit féltékeny a Benjaminra. Azt hiszi Benjamint jobban szeretem. Pedig csak az van, hogy a kisebbiket néha magamhoz ölelem, vagy lemegyek négykézláb játszani, ha kér valamit, akkor feltétel nélkül teljesítem. Levente azt hiszi kivételezek vele, ezt azzal próbálja meg ellensúlyozni, hogy olyankor borzasztó idétlen és én meg kiakadok, kiabálok vele. Persze ha egy időben Benjaminnal összebújok, vele meg kiabálok, akkor neki ebből az jön le, hogy Ő mellőzve van.
Pedig a pontos helyzet az, hogy a korának megfelelő bánásmódban részesül. Őt nem ölelgetem. Lassan férfi számba veszem, kezet fogok vele és néha olyan tenyereseket csapunk, hogy a tenyerem belefájdul. Elmegyünk együtt kerékpározni, kavicsokat dobálni, üvöltözni, vadulni.
Mikor kimondta, hogy: „HÁT IGEN, VAN EGY IGAZÁN SZAR APÁM”, a lelkészünk jutott eszembe. Azt mondta, hogy a gyerekeink úgy viszonyulnak hozzánk, mint mi Istenhez. A gyerekek tükrözik az Isten és köztünk lévő viszonyt. Abban a pillanatban nem szerettem volna vele ezt megbeszélni. Sok is volt a teendőm, vendégek is jöttek, feszült voltam, nem tudtam bölcs döntést hozni. A nejem csak arra kért, hogy lefekvés előtt mindenképpen béküljek ki vele, ne kelljen így elaludnia. Fordított esetben én is ezt kérném, tette oda a mondat végére.
Az egészet Istenre bíztam, mert ha valóban ennyire rossz szülő vagyok és nem tudom a saját fiamat Isten szíve szerint nevelni, akkor itt egyedül csak Isten léphet közbe.
Még a vendégsereg érkezése előtt csaptunk egy orrtörlőt, de mindketten éreztük, hogy ez így nem kerek, támadt egy űr közöttünk.
Én hajnal 3-kor feküdtem le, miután az utolsó vendég is elment és rendet raktam.
Még ittam egy korty sört és elaludtam. 5:30-ra volt beállítva az óra, mert mennem kellett 24 órás szolgálatba apósom helyett. Apósomék Érsekvadkerten építkeznek sógoromék házán és megkért, hogy szombaton reggel menjek be helyette. Vasárnap reggelig kellett ott lenni az őrhelyen, addig ők egy tetőteret építettek sógoromék házára, igaz már csütörtökön elkezdték.
Kerékpárral mentem ki az emmnullásra, 6:45-re ott voltam, váltás előtt.
Ez az M3-as kivezető szakasza, közvetlenül a Metro után, van egy Peugeot szalon, meg Nissan és egy benzinkút. Onnan fordul jobbra egy föld út. Az elején egy lakókocsi, az volt az őrhely. Kietlen hely, de azért mindig történik valami sűrű. Hol lányokat hoznak ki futtatni és verik őket, hol autó csavarodik fel a fára az éles kanyarban. Feszültségekkel teli hely.
A nejem ment a zenekarával koncertezni kemencére, Leventét leadta nekem estig, Benjamint meg elvitte Érsekvadkertre.
Leventével leültünk a fűbe tökmagozni, néztük a modellező repülőket, az elsuhanó autókat, köpködtük a magokat és nem szóltunk egy szót sem. Elmentünk sétálni és az őrhelytől 300 méterre találtunk egy építkezést. Egyelőre csak a pincét építették, falazták, amit 2-3 méter magas homokfal vett körbe.
Visszamentünk és egy kevés idő múlva Levente kérte hagy mehessen vissza oda játszani egyedül. Lezárt terület, gondoltam nagy baj nem lehet. Elment.
Ijesztően sok idő telt el, hogy nem jelentkezett. Közben abból az irányból a földúton jött 4-5 drága autó, jobbnak láttam megnézni nem történt e vele valami baj. Odaértem, letámasztottam a kerítéshez a kerékpárt és bekiabáltam...tölcsért a kezemből LEVENTEEEEEEE!
Nincs válasz.
LEVENTEEEEEEEEEEEEEEEEE!
Néma csönd.
Nagy levegő, HÖÖ LEVEEEEEEEEENTEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
Csak a szél, sehol semmi.
Tvillant az agyamon, hogy valamelyik autós odacsalta magához és beszállt az autóba, elhajtott vele és többet nem látom, próbált kalimpálni az autó ablakából nekem, de lenyomták, befogták a száját, én meg gyanútlanul tömtem magamba a tökmagot és derűsen köpködtem szét a héját.
Bizonytalanul besétáltam a lezárt területre, félre löktem a kerítést és mentem előre az épülő pincéhez, hátha ott van elbújva és les engem, majd idétlenül előugrik, hogy HÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá.
Amit ott és akkor láttam és éltem át nem szívesen osztom meg veletek, de mindenképpen muszáj, majd a végén leírom miért.
A homokfal beomolva, akkora tömbök, mint én és a homoktömbök alatt hatalmas mennyiségű homok kupac, elborzadtam, nem is akartam elhinni. Egyszerűen ilyen nincs. A széklén ott van Levente lábnyoma, Levente sehol, dermedt csend, csak a leomlott homok rengeteg. Rákiabáltam a homokra, hogy LEVENTEEEE! Nem mozdult, elképzeltem, ahogy ott hever alatta élettelenül.
Másodpercek alatt nagyon sok mindenre gondoltam. Isten ilyen súlyosan megbüntette? Mit mondok a nejemnek? Fel sem hívom, majd ha megjön megtudja, még a végén Ő is balesetet szenved vezetés közben, mert nem tud figyelni.
Kéne segítséget hívni, vagy inkább a leomlott homokot kaparni. A közelben vannak munkások, de inkább a tűzoltóság, tárcsáztam, hisz Ők erre vannak kiképezve. Tessék rendőrség...a francba, gyorsan letettem, nem tudtam gondolkodni, teljesen leblokkoltam és remegtem, a sírással küszködtem. Homokot kéne kaparni, de segítség is kéne, mennyi ideig is van el az agy oxigén nélkül, talán 6 perc? Ihívom, kikaparom, újraélesztem. Tessék mentők...ÖÖÖ, basszus mi a tűzoltóság száma?
105, hát persze, de már az őrület határán...tessék tűzoltóság. Próbáltam összeszedni magam.
Jónapot, a nevem Zvolenszki Zoltán, van egy 11 éves fiam, elment játszani és már elég régen nem jött vissza. Idejöttem a megnevezett helyszínre, az előbb itt még nem volt leomolva a homok, a gyerek sehol, nem válaszol hiába kiabálok, nem találom sehol. Az a gyanúm, hogy nagyon nagy mennyiségű homok omlott rá.
Hol van helyileg? Hát izé...az M3-as kivezető szakasza, Metro után, Peugeot szalon.
Rendben, jártunk már többször arra, menjen ki az autószalon mellé és várja meg a kollégáimat. A mentőket hívta már? Még nem, mert...nem várta meg, a szavamba vágott. Akkor azonnal hívja őket, hogy egy időben érjenek oda. De mindenképpen menjen az autószalonhoz.
A beomlott homokra néztem, atyaég fiam. Most mitévő legyek s közben tárcsáztam a mentőket, tessék rendőrség. Áááááááááá bocsánat és kinyomtam, véletlenül újratárcsáztam a 107-et.
Tessék mentők, vázolom a helyzetet. Jó de milyen utca ez? Próbálom vele megértetni, hogy itt nincs utca, ez csak egy hely, az autószalon után. Közben csipog a telefonom, hogy lemerül.
Tekerek ki az autószalonhoz és arra gondoltam inkább visszamegyek, egy fadarabbal nekiállok ásni a homokot. De inkább nem, megőrülnék ha rábukkannék a cipőjére, a lábára vagy, ami még rosszabb a hajára vagy a kezére.
S akkor átvillant rajtam, hogy az ilyen esetek vannak benne a hírekben, ilyenkor sírnak a szülők, nagyszülők és esnek térdre, amint emelik ki az élettelen gyermeket a tóból, folyóból. Szinte mindennapos.
A mentős próbál nyugtatni, mert hallja a hangomon, hogy nem vagyok magamnál. Uram! Meg tudja mondani, hogy pontosan hol forduljanak le az M3-asról?
A benzinkútnál.
Jó, de milyen benzinkút és hol?
A Metró után, az első benzinkút.
APAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA! Egy vékony hangot hallottam a háttérből, megfordultam és ledobtam a kerékpárt az úttestre. Az autók megálltak, kikerülték, ledermedve álltam. Levente messze egy kukoricásból lépett ki és integetett. Elvonszoltam a kerékpárt az útról és mondtam a mentősnek szinte sírva, hogy ne küldjön senkit, megkerült a fiam.
Hála Istennek, az Ő hangja is leengedett. Közben már hallottam a tűzoltók szirénáját, felhívtam Őket és mondtam a nevem. Az ügyeletes azonnal tudta, hogy ki vagyok. Megvan a gyerek, köszönöm, ne haragudjanak, kezdtem magyarázni, hogy csak azért gondoltam, mert mikor ott voltunk együtt még nem volt leomolva a homokfal...rám rakta a telefont. Nem haragból, egyszerűen erre nincs idő, nem foglalhatom a vonalat magyarázkodással.
Mondtam én tovább de a telefonom is lemerült.
Levente mosolyogva jött oda, átöleltem zokogva, remegve, még soha nem örültem neki ennyire, de jó hogy élsz fiam. Nem értette s könnyekkel küszködve meséltem el neki az egészet.
A homokfalat Ő omlasztotta be egy vasdarabbal, majd elment egy nagyot sétálni, messzire.
Este jött érte az asszony, elhűlve hallgatta, kiverte a víz.
Levente beült az autóba és letekerte az ablakot, köszönöm, hogy aggódtál értem Apa! Ő is megkönnyezte.
Isten munkája volt ez. Mindent a helyére rakott. Én megtanultam nagyon is értékelni, hogy van egy élő, eleven s rendetlen, feleselő fiam, aki úgy engedetlen ahogy van. Ő pedig megtanult tisztelni és bízni bennem.
Pedig nem történt semmi.
készültem egy möhővel, de egy esetlen mondat lett belőle.
