A fűtől nem horkolsz, a fától meg nem látsz
Deni
Este Deni kijött utánam az épülő emmnullásra. Vettünk pár sört és raktunk egy hatalmas tüzet, miután leégett és csak a parázs izzott a sötétbe sütöttük a szalonnát parasztkolbásszal, vereshagymával, sör is hideg volt, tücskök, a messzi város fényei, suhanó autók zaja és sziréna az M3-ról, enyhet adó szellő, falevelek suholtak, alváshoz készülődő madarak.
Így néztünk ki, közelebb ültünk a tűzhöz, bontottunk még egy sört, jól esett fogni a párás, hideg üveget, megszokott érzések.
Deni összeveszett a csajával és azért menekült el otthonról arra az éjszakára.
Csaj összehozott valami 120 ezres számlát a Vodafone-nál és hónapok óta szorongatják a nyakát miatta. Deni pénzhez jutott és a csaj rögtön kivirult, hogy naaaaaaaaa, akkor fizessük be a vodát...!?
Dehogy fizessük, vannak ezerszer fontosabb kiadásaink, lakásrezsi, kaja, tankolni mondta a Deni.
Csaj bedurcált és elkezdett átkozódni, hogy akkor tudod ki fog téged lesz..., bas....-ál egyedül és még pár kígyót, békát reája testált.
Deniben is van önérzet bőviben, engem ugyan ne zsaroljon a szex-el, bevágta maga mögött az ajtót és felhívott.
Hol vagy guga?
Ezért ülünk most itt a tűz mellett ketten a sötétben és szorongatjuk szótlanul az üveget, bámulunk a parázsba, melengeti az arcunkat.
Deni felnevet, rázkódik a felsőteste és továbbra is a parazsat lesi, majd belekezd.
Emlékszem régen mikor anyagoztam órákig bámultam a tüzet közelről. Elmentem egyedül távol a várostól horgászni, szólt a zene az autóból, szabad tűzön főztem. Mindig volt nálam gomba, fű vagy bélyeg. Az akkori bélyegek nagyon izgalmasak voltak, néha 2-3 napig távol voltam és recsegtem.
Az eleje jó volt, mindenki drogozott. Az összes ismerősöm, nagy emberek, nagymenők, befolyásos pozíciókban. Aztán lassan átszoktam a speedre, na az kicsinált pár év alatt. De a legszebb az eleje volt, felszabadult gyermeknek éreztem magam, végtelen nyugalom, nem számított semmi.
Elhallgatott...
Éreztem rajtam a sor, reagálnom kellett, mert ez egy folyamat. Adunk és kapunk egy kicsikét egymás lelkéből. Épülünk, erősödünk belőle vagy ámulunk, megbotránkozunk egymáson. Néha tudott olyat mondani a Deni, hogy vonogattam a szemöldököm.
Az eleje nekem is nagyon jó volt, ismeretlen érzések, amik felfedezésre vártak, egyre jobban belemélyedtem. Fű, bélyeg, speed, gomba. A kezdetekben tudtam szívből nevetni a semmin, Böcével harsány röhögésbe fogtunk, egymás térdét csapkodtuk. Ültünk egy pizzériában, egyszer csak felpattant és elkiáltotta magát ELVTÁRSAK!!! S nagy komolyan a levegőbe bökött a mutatóujjával.
Csak én értettem, mint ha a gondolataink ugyanazok lettek volna, pedig nem szóltunk egy szót sem. Visítoztunk annyira tetszett, a pincérek nem szóltak egy szót sem, ismertek már rég bennünket, tudták mennyire hülyék vagyunk.
Később már csak megszokásból szívtam. Ültem egyedül a fürdőszobában. A mosógépre raktam a Sony deck-et, fejhallgatót, egy füzetet tollal és a pipát megtömve. Este tíztől hajnal négyig bámultam a hi-fi ledjét, azt hittem tele írtam a füzetet, pedig csak annyi volt a lapon, hogy: LED! Mi van veled?
Nejem reggel csak legyintett mikor meglátta az aznap éjjeli termést.
Szentül hittem benne, hogy hatalmas dolgokra vagyok hívatott és, ami most történik az csak az előkészület.
S, hogy mi volt az igazság? Sima kis drogos voltam, ábrándoztam és végül nem történt semmi. Még a munkahelyemet is elveszítettem, persze nem emiatt, de a történet vége nem lett szép, sosem az.
Deni tágra nyílt szemmel figyelt, azt mondja a vége neki tiszta para volt. Elment statisztának egy film forgatására. Haverokkal nyomtak speedet és füvet. Egy óra múlva annyira kikészült, hogy elvesztette a látását és a földön fekve remegett, rettegett, páni félelem lett rajta úrrá. Azt hitte sose fog újra látni. Később lenyugodott, hazament de nem tudott aludni. Forgolódott az ágyban, nem volt kedve semmihez, minden idegesítette, felkelt, járkált, lement cigiért és alig várta, hogy reggel legyen. Reggel lett és újra beszívott. Beült a kocsiba és két órán keresztül parázott. Nem merte beindítani az autót, nem mert kiszállni sem, ha valaki jött az utcán nem mert odanézni, rettegett.
Este megint beszívott és ismét speed, hogy talpon maradjon, rettegés, félelem, nem mert emberek közé menni, kiszállás menet közben nincs.
Most meg nekem nyílt tágra a szemem és ismét az én térfelemen volt a labda.
Denit már nagyon régóta ismerem, amikor Ő drogozott, akkor én is. S nem is sejtettük egymásról, nem feltételeztem róla, de Ő sem rólam. A végén derült ki csak, mikor már mindketten untuk és szabadulni akartunk tőle.
Emlékszel mikor felmentem hozzád és a konyhába sodortál egy jointot? A nejed a szobába porszívózott és becsukta az ajtót, hogy tudjunk beszélgetni. Nem gondolta egyáltalán, hogy drogozol és neked volt bátorságod addig beszívni, amíg kitakarította a szobát. Kijött és nem vett észre rajtunk semmit, még Ő érezte magát hülye helyzetben és idétlenül vihogott, mert nem értette miről beszélünk és min nevetünk.
Átmentünk a mi lakásunkba, nem volt otthon a nejem, kaja egy szál sem. Nyitogattam a szekrényeket és a hűtőt. Csak fűszerek, ahogy a kezembe vettem a fahéjat azt mondtad: add csak ide!
Megnyálaztad az ujjad és belenyomtad, ümmmm ez finooooooooom és megkóstoltad még egyszer.
Végigkóstoltuk a borsot, szegfűszeget, majorannát, édes és csípős paprikát, szalicilt, szódabikarbónát, s mindent amit felleltünk a fűszeres polcon.
A végére tényleg nem voltunk már éhesek, csak rosszul. Nagyon rosszul lettünk, ittam a vizet és hánytam. Mire volt jó nem tudom, nem gondolkodtunk rajta, nem érdekeltek a következmények. Napokig bántotta a gyomrom az a pár bors, amit szemestől elrágtam. Később kimentünk a ligetbe a Király dombra és ott is szívtunk, közelben koncert volt, éjfélig ültünk ott s nem mertünk elindulni, mert a közelben parkolt egy rendőrautó. Másnap viccesnek tűnt, mert nap közben láttam ugyanott volt, előző este azonban súlyos problémát jelentett nekünk.
Deni végig hja, hja és közben rötyögött.
Azt mondja mikor drogozott, akkor nagyon rossz álmai voltak. Egyik éjjel álmában szétverte a dupla szárnyas ablakot, kiverte az összes üveget. Azt mondja egy fekete démonnal küzdött, hatalmas volt és erős, miután felébredt csak nézte a szétkaszabolt, véres kezét. Lemosta és elment az orvoshoz, nem merte megmondani mi történt, inkább hazudott.
Baráti társasággal utazott le a Balatonra, egy motel két szintjét bérelték és természetesen mindenki beszívott. Tél volt, a város üres. Nagyot buliztak a környékbeli kocsmákban, este megint szívott és utána lefeküdt.
Arra ébredt, hogy valaki pofozza, erősen veri az arcát. Deni ébredj már fel!
Deni a második szinten aludt három társával és a többiek arra lettek figyelmesek, hogy Deni artikulálatlanul üvöltözik, kiabál. Nekirontott az ajtónak, elesett, majd felállt, kinyitotta és neki az ablaknak üvöltve. Majd le a lépcsőn az alsó szintre, ott beszaladt egy szobába és az egyik rémült lányt nekinyomta a falnak és még mindig hörgött, kiabált.
Deni újra a Démonnal küzdött, a szeme végig csukva volt és alig akarta elhinni mit csinált. Ha a többiek nem egybehangzóan állítják, akkor biztos vitába száll, hogy nem is.
Mondom neki beszéltem egy lánnyal, aki azt állította, hogy leült mellé egy Démon az asztalhoz. Ebédelt és leült vele szemben, teljesen tisztán látta. Pedig sosem drogozott.
Nem hittem el neki, mondjuk mit számít ilyen esetben az én hitem ha Ő tényleg látta?
A fűtől nekem is voltak morbid álmaim. Egy műtőben feküdtem, rajtam zöld lepedő és az aneszteziológus mondta számoljak háromig s mire addig eljutok már alszok. A tűt benyomta a vénába, eeeeeeegy és még láttam hatalmas tűz ütött ki a műtőben s mindenki fejvesztve menekült, kettőőőőő, izzott a lábam de felemelni már nem tudtam, éreztem magamra hagytak, aki segíteni tudna rajtam az is bajban van, magát menti. Három és egy vékony rés még maradt, egy hajszálnyi kis nyíláson át utoljára még láttam a lángba borult termet és utána megakadt a lemez, most mi lesz?
Teljesen sötétben voltam. Én vagyok? Vagyok még egyáltalán? Mozdulni nem tudtam, de lehet nem is volt már mivel vagy ki. Fogalmak, gondolatok, kezdtem megszűnni véglegesen, elszivárogni és nem lenni. Lehúzott a mélység, magába szippantott, mindent elengedtem. Olyan volt mint ha ólomba öntöttek volna. Mozdulatlan, gondolhatatlan sötétség, riasztó és félelmetes. Üvöltve, zihálva ébredtem, nem emlékeztem rá, hogy hol jártam végül csak a műtő ugrott be.
Voltak nyakatekert álmaim is, ami szórakoztató és érthetetlen is egyben. Egy krokodil géphangon énekelte az orosz abc-t. Arra tisztán emlékeztem, még most is a fülemben van a hangja, robotos, elvékonyított aaaa beeee veeegeee dejejó, zseze ijé kálemenó és friss, pattogós, fiatalos lendülettel, mosolygósan, mint amikor kis Vuk önfeledten, dalolászva énekel.
Irigyellek az álmaidért, jegyezte meg Deni.
Ő tudja, hogy vannak olyan álmaim is, amik prófécikus álmok. Megálmodom és másnap vagy a közeli jövőben megtörténik.
Budapestet többször láttam már álmomban égni, hatalmas termetű repülők húznak el felette magasan és lomhán, fekete az ég tőlük, a város lángol és én kívülről nézem, kerékpáron loholok be, mert ott a családom, én meg messze.
Futurisztikus képek, a víz kiver tőle ha rágondolok.
A cunamit is megálmodtam előre. Kirepültem a világűrbe, egy erő magával ragadott és ahol a műholdak voltak, abban a magasságban repültem körbe a földet. Először nem is értettem, szép volt a látvány és izgalmas az erő, ami magával ragadott és hajtott. A tenger felett megálltam és láttam, ahogy egy hatalmas kéz ökölbe szorul és rácsap a tengerre.
Másnap a híradóban még csak 12.000 áldozatról tudtak és két, három nap múlva derültek ki csak a pontos adatok.
Aztán olyanok, hogy párbeszéd, megmaradt és emlékezek rá a mai napig. Bármikor leírom szó szerint, ahogy elhangzott, csak azt nem tudom kitől hallottam álmomban és miért mondta.
Az a rész teljes sötétség, de a mondat így hangzott: Egy madár sosem fog ovációzni, hogy tud repülni, te sem vagy boldog minden nap, mert tudsz járni. Na de egy születésétől fogva béna ember?
Ennyi, tovább nem volt vagy nem emlékszem rá.
Éjfélre járt, sör is elfogyott. Behúzódtunk a lakókonténerbe, Deni a földre ágyazott a hálózsákkal, én egy fél méter széles padra. Mostoha körülmények vannak, de nem ez a lényeg.
Istenről kezdtünk el beszélni, hogy miért hagyott bennünket eddig életben.
Deni újra fel elevenítette a dunai sztorit. Barátjával kimentek hajnalban horgászni egy csónakkal. Nagy szél és vastag hullámok. Deni félve javasolta menjenek vissza mentőmellényért vagy egyáltalán ne induljanak el. Barátja nyugtatgatta, hogy ne izgulj, nem lesz semmi baj. Egy hullám nekisodorta őket a hullámtörő gátnak és beborultak a vízbe. A barátját még látta egy darabig, de elsodródott tőle. Deni egy kidőlt fába kapaszkodott, annak egy vékony ágába, a sodrás hatalmas volt és pillanatok alatt jéggé fagyott. Eszébe jutott a mobiltelefonja. Jobb kezével benyúlt a belső zsebébe és száraz volt, elővette és hívta a 107-et. Nem akarták neki elhinni, hogy a vízből telefonál és életveszélyben van. Nagyon soká ért oda a vízi mentő, az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem foglalkoztak vele. Nem szóltak hozzá, se takaró, vagy bátorság minden rendben lesz. Szenvtelenül beszélgettek, mint ha ott sem lenne, ült a sarokban a vizes ruhájában. Később visszavitték a helyszínre, a barátját napokkal később találták meg. A felesége jajveszékelt és Denivel üvöltözött.
Deni meg szótlanul tűrte.
Aludjunk.