[guga]

Idézet: Dorien - Dátum: 2007. aug. 17., péntek - 22:56

Egy Clive Barker nevû

Még, jó hogy az írás nem csapatmunka :Р micsoda sztárallûrök keletkeznének.

[Kettisz]

Idézet: guga - Dátum: 2007. aug. 18., szombat - 12:09

Éjjenéjjen az ünnepelt  

Nahát, Guga, hogy Te milyen figyelmes vagy !    És csak így magadtól ...  



    :Ð

[Grillo]

Füled érjen bokáig!

Milyen tortát sütsz magadnak?

[guga]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2007. aug. 18., szombat - 13:04

És csak így magadtól ...  

sõt  

Hja és :Ð

[guga]

Idézet: Grillo - Dátum: 2007. aug. 17., péntek - 17:28

Bûn az élet

Ebbe a témába nem mennék bele, mert erõs politikai töltettel bírna   az emmnullás elsõ sztorijában már írtam, hogy az autópálya építkezéseken alig találni embert, aki hivatalosan, legalább minimálbérre belenne jelentve.

Ami még durvább, hogy némelyiknek nincs jogosítványa a gépre, amit kezel.

szerk: mercsak

Szerkesztette: guga 2007. 08. 18. 15:22 -kor

[Kettisz]

Grillo,2007. aug. 18., szombat - 14:51]

Idézet

Füled érjen bokáig!

Na az szép látvány lenne!   

Idézet

Milyen tortát sütsz magadnak?

Gondoltam, sütök pár fét. :o

[guga]

Ameddig a szem ellát


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Láttam a spektrumon a Kosz-kommandó c. sorozatból egy epizódot.
Most nem magáról a filmrõl szeretnék írni csak egy részletre térnék ki, a csótányirtók és az éttermek viszonya. Aki az irtást végezte menet közben azt nyilatkozta, hogy mióta ez a munkája nem jár étterembe, inkább otthon fõz.
Azt gondolná az ember, hogy tõlünk nyugatabbra, ahol volt már idõ, hogy túllépjenek a saját emberi korlátaikon ilyen nem fordulhat elõ.
Tudom, hogy ezek szélsõséges esetek és a film is azért készült, utána rögtön szemügyre vettem a konyhánkat. Többször is megemlítették, ne csak a fõ helyeken takarítsák az étterem konyháját, hanem nézzenek be a résekbe, húzzák el a bútorokat rendszeresen.
Magamról/magunkról azt tartom, hogy alapvetõen higiénikusan élünk. WC hetente egyszer alaposan kitakarítva, lakás naponta  s szükség szerint hipós vízzel felmosva. A gáztûzhely az necces, az elõzõ oldalán vaskos zsírréteg volt, a mostani meg még fiatal így jobban ügyelünk rá.
A gáztûzhely felett lévõ szekrény alját közvetlenül éri a fõzés közben keletkezett pára, oda be sem merek nézni. Lakásfestés alkalmával levakarom és fertõtlenítem.
Mi is beleesünk abba a hibába, hogy csak a fõ helyeket takarítjuk, a bútorok közti rést nem.
Mikor elhúzzuk a faltól jönnek a madárlátta kanalak, kések, egy darab csont, aprópénz, felbontatlan ELMÛ-s csekk, a gyerek útlevele (már rég lejárt), morzsa hegyek, a rég elveszett csavarhúzóm.
Van két gyermekünk, fõleg a kisebbik gondoskodik róla, hogy a rég eltûntnek hitt tárgyaink biztos helyre kerüljenek. Játszik vele, megunja és bedugja egy résbe s ott marad, amíg gondunk nincs az alapos takarításra.

Találtam érdekesebb dolgot is, egy gombát. Nem tudom milyen márkájú, én konyhagombának neveztem el. Furcsa, hogy eddig ilyesmit nem tapasztaltam, pont egybe esik a filmmel, mint ha csak ösztönözné a témát. Ha a gombát nem látom meg, nem fotózom le akkor most nem írnék errõl.
A fiammal közösen terveztünk egy kisfilmet, a saját lakásunkban le is forgattuk, összevágtuk és került alá zene. De a terv az volt, hogy más lakásában filmezzünk olyan helyeket, amit alapból nem lehet látni vagy nem merné felvállalni, hogy megmutassa, hogy ne essék csorba.
Ilyenek a rések, repedések, szekrény teteje, hátulja, alja, ágy mögött.

A 90-es években dolgoztam a zuglói önkormányzatnál, mint környezettanulmányos. Bérlakásokra jártam ki és felmértük, hogy jogos e a szomszéd panasza, vagy ha segélyt kért, akkor milyen körülmények között él, stb.
Egyszer az Ilka utcába kellett mennem, mert az egyik lakó feljelentette a fölötte lakót, hogy ázik a mennyezet tõle és büdös.
Négy magyar vizsla volt a lakásban és egy idõs asszony. Majdnem elhánytam magam, amikor ajtót nyitott. Áporodott húgyszag tódult ki a lakásból. Beléptem és az arcom elé téve a kezem, hunyorogva körbenéztem.
A parketta fel volt púposodva a kutyák vizeletétõl, nem vitte le õket sétálni. A fal tiszta vér volt egy helyen, ruhák hegyekben a sarokban, hatalmas rumli és kosz, rohadás.

Szintén az Ilka utcában egy idõs néni, aki Izraelben élt, de meghalt a férje és hazatelepült. Se lakása, se nyugdíja. Az önkormányzattól kapott egy szoba, konyhás lakást, wc kint, fürdés lávoárban. Segélybõl élt, amit igényelt és vagy kapott, vagy nem. Iszonyat igénytelen körülmények, az asztalon mosatlan lábasok, birka faggyú szaga, ott is majdnem kiraktam a taccsot. Kiszellõztettem nála és kérdeztem tõle, hogy miért nem rak maga körül rendet?
Õnéki már jó így is, nem jár hozzá senki, neki meg megfelel, elhagyta magát.

Magamon is észreveszem, hogy ha 2-3 napig nincs itthon a nejem, akkor nem figyelek oda semmire, igénytelenedni kezdek. Nem rend szempontjából és a takarítás, pont ellenkezõleg. Ha nincsenek itthon van idõm alaposabban kitakarítani a lakást.
De ma reggel pl. nem fõztem kávét, úgy gondoltam kisétálok a kisboltba és ott iszok egyet, de végül elvetettem, mert a kisboltban köcsögök az eladók és nincs kivel diskurálni, vihogni kávézás közben, mert fagyos a hangulat. (ez egy másik téma lesz).
A kávézás elmaradt, de elmaradt a reggeli is. A hûtõben van kaja, de egyikhez sincs kedvem, kisboltba meg köcsögök az eladók, inkább maradtam.
Az ebéd? El is felejtettem, inkább szomjas voltam. Délután ettem dinnyét, jó hideg volt és lefeküdtem utána aludni. Tényleg, ti megeszitek a magját? Rühellem, mikor valaki félórákig kotorja belõle, én úgy ahogy van megeszem, de az almát is csutkástól, vörös hagymát meg úgy harapom, mint az almát. Paraszt vagyok?
Most 21h van, a vacsora is kimaradt, nincs kivel egyek, nincs gyerek zsivaj, már elõre tudom hogy holnap reggel sem eszem. De csak azért, mert 4h után kelek és megyek utánuk vidékre, majd ott reggelizek.

Megértem azokat az idõs embereket, akik nem fordítanak figyelmet magukra. Nem néz rájuk senki, így nincs is kinek rendben tartani a lakást, a magány meg nem vonja felelõsségre.

A bogarakkal nincs gondunk a lakásba, 10 éve költöztünk ide, az elsõ fázis katasztrófa volt. Éjjel arra ébredtem, hogy a nejem sikít. Kiment éjjeli edényre és meglátta a falon a csótányokat, szépen kikövéredett példányok voltak. Kérdeztem a lakókat, hogy az elõdeink így éltek? Nem zavarta õket.
Ciki is volt mikor a lakásavatóra rokonokat, késõbb barátokat hívtunk. Egyik kollégám ment kezet mosni és a szép fehér fürdõkádban ott csücsült egy méretes csótány, nem tudott elszaladni csak evickélt, a sötétben belepottyant.
Háromszor hívtuk ki a csótányirtót, végül eltûntek, de még ma is néha lesem a falat éjjel.
Azt mondják tisztán kell tartani a lakást és elkerülhetõ. Ez csak félig igaz, mert ha a szomszéd nem ügyel és rákapnak a mocskára, akkor hozzám is bekukkantanak a fal repedésein át.

Tavaly augusztusban meghalt egy nõ a házunkban, én találtam rá. Egy hétig feküdt a hõségben a járópadlón. Miután elvitték bementünk a fiammal, hogy rendet rakjunk, mert elég igénytelen módon élt.
Gyerek rögtön nyitogatta a szekrényeket, hogy apa tartsuk meg, ez de jó.
Teszed le! Ne nyúlj semmihez! Nikotinfólia a falon, a bútorokon, az ajtón minden ragadt, a falból bûz áradt. Jött a nõ lánya is, körbenézett és távozott, nem kellett neki semmi.
Kiraktam az utcára az összes bútort, a hûtõt, a tévét, mikrosütõt, minden kacatot, személyes holmiját. A falból még a szegeket is kihúztam. A wécében centis férgek iszkoltak, vastag döglegyek ki-be az ajtón.
A berendezést egy óra alatt eltakarították az utcáról a népek, pedig a lakók ott sipítoztak, hogy jaj mi lesz, õk nem is tudják.
Az önkormányzat tulajdona a helység, õk szemetes konténert nem küldtek, megoldottam saját hatáskörben.
Miután kisepregettem egy napig sósavat spricceltem a járólapra, csempére, wécébe, majd klórmésszel áztattam egy hétig. Az ajtót és ablakot levettem, hogy szellõzzön folyamatosan, de így is brutál volt. Háromszori festés után átérzõdött a falon a bûz.

1 perces kisfilm 8mb. megtölt, lenéz > itt <

Szerkesztette: guga 2007. 08. 18. 21:06 -kor

[Nevergone]

Idézet: guga - Dátum: 2007. aug. 18., szombat - 21:55

...

Aztamindenit, ilyen nõ a kukimon is, ha nem mosom rendszeresen...? 

[Grillo]

Én is megeszem a dinnyét magostul, és nagyon útálom nézni, ahogy mások gyomlálják. Na mindegy, kinek a pap, kinek a paplan.

A csótány témára annyit, hogy 5 évig éltem ELTE koliban. Én soha nem láttam csótányt vagy poloskát. Viszont mesélték, hogy régebben elég sok volt, csak valahogy sikerült kiírtani õket, ha meg feltûnt egy-egy szobában, akkor jöttek az írtók, és gyorsan megoldották. És ez mind úgy, hogy takarítás a szobákban nem volt. És volt olyan szoba, hogy a több hetes rántotta kandikált ki az ágy alól. SZóval maga volt a csoda.   

[guga]

[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]




Visszaszámlálás, mi így búcsúzunk

2007.08.20. 1143 BP. Gizella út 34.
Azt hittem sosem érjük meg a napot. Szóban már eljátszottuk, elpoénkodtuk, amikor elmentünk otthonról és bezártuk az ajtót, hogy „na ide sem jövünk többet”.
Formabontó módon, hangos punk zenével, üdítõvel és sörrel, ill. utcai párnacsatával búcsúztunk a háztól. Sokan biztos zokon vették, hogy megzavartuk a délutáni pihenõt.
Nejem eleinte viszolygott az ötlettõl, de látva a gyerekek lelkesedését Õ is odasózott mindenkinek, ahogy kellett. Képeken csak azért nem látszódik, mert Õ kezelte a kamerát. De ígérem nem olyan, mint Columbo felesége.
Ahogy kilépett az ajtón a ház egyik köztiszteletben álló lakója, kérés és kérdés nélkül megrohamoztuk, záporoztak az ütlegek, nem gyõzte könyökkel hárítani.
Neeeeeeeee mááááááááár, vendégeket várok, ne csináld máááááár.
Ez elhangzott háromszor, mire látva, hogy nem tágítunk kicsavarta Levente kezébõl a párnát és megpróbálta viszonozni az ütleget.
Mondhatom kevés sikerrel, peheheeeeeeee :Ð
A véletlen úgy hozta, hogy eltaláltunk egy repülõ párnával valakit, akit nem ismertünk és be sem mutatkozott. Felvette a járdáról a párnát és visszadobta, gyerekeknek se kellett több, megint eldobták irányába, de már célzottan, eltalálták.
Egy kisebb spontán csata keletkezett, én megpróbáltam a szárnyaim alá venni a három gyereket úgy, hogy alkalmam legyen az ismeretlennek odasózni jókorákat, hogy huppanjon az oldalán.
Elég lesz, elég, hárította el a továbbiakat. Nagyon köszönöm és mosolygott, nem is tudja, hogy felvidították a délutánom, köszönöm és ezzel elment.
Autók, ahogy elhaladtak kikiabáltak: ez az, adj neki. Járókelõk megálltak s mint a cirkuszban nézték, kik ezek az õrültek. Még szerencse, hogy volt velem három gyerek, volt kire fogni. Nem látja? Gyerekek.
Pedig én találtam ki peheheeeeeeee :Ð

Az a helyzet, hogy nagyon sokat elnéztem eme ház lakóinak, a nejemet úgy kellett néha csitítgatnom, hogy ne essen neki, ne kaparja ki a szemét és ne nyomja le a torkán a csikket annak, aki hanyagul kipöckölte a teraszról és az udvaron ott aludt a kisebbik fiam Benjamin, még csecsemõ. Csak a sírásra figyeltünk fel, a mellkasán landolt a csikk.
Tudom, hogy ki volt, a mai napig ezt csinálja. Rendet rakok a ház udvarán, felseprek, leslagolom patentra s után a kérem kiáll délcegen szopni a nikotinját, majd pöcc.
Ugyanez kilép a harmadikon az ajtaján, rágyújt, mert a lakásban nem füstöl, arra vigyáz. Mire leér a földszintre elszívja és a csikket abba a kertbe nyomja, amit aznap reggel takarítottam ki. Nézek rá meredten és még csak nem is köszön, félig megemeli a karját, rám sem néz úgy int.
A jó büdös …..
Öröm lesz végre elköltözni vidékre az ilyen tarhonyák elõl és a saját házam tájékára fordítani a figyelmet. Ahol ha patent kertet alkottam és minden a kezem munkáját dicséri, nem kell tartanom attól, hogy lejön a kutyájával és odamonyózik s megsimogatja, jól van buksikám, szar meg marad ott gõzölögve.
Gyerekeket már be sem engedem a kertbe, tele van szaratva elégedetten.

Nos, szóval ezért a baromi hangos punk zene és az utcai párnacsata. Megbotránkozik rajtam meg cicceg az ablak mögül? Remélem.

Egyik lakó odapisilt a bejárati ajtó elé. Lerészegedett, nem találta a kulcsot, nem tudott magáról, kieresztette és dörmögött, dülöngélt közben.
Gondold el rendelkezik szavazati joggal is. Társasházi gyûlésen ezek a tarhonyák a leghangosabbak. Mindig felemelt mutatóujjal szónokolnak. Csak elfelejtik hozzátenni nyomatékosan, hogy kérem szépen én vagyok az, aki minden reggel odafosatom a kutyámat a kertbe, ahol elvileg szép növények nõnének, csak közben kirothadtak és a járda is feketéllik a kutyahúgytól.
Nem szóltam én eddig egy szót sem, zokszó nélkül feltakarítottam, eltakarítottam, de így búcsúképpen engedtessék meg nekem, hogy beolvassak és hallassak magamról egy kis hangos zenével. Remélem zavarok, ahogy Fábry mondaná.

A társasháznak megvannak az elõnyei, de mondjatok legalább egyet...
Na légyszi. Tényleg nem vicc, már régóta gondolkodom rajta miért jó és kinek.
Hazajönnek köszönés nélkül és magukra zárják az ajtót. Nem takarítanak sehol csak zajonganak ha nincs elvégezve. Valaki ezért felelni fog. Mégis ki az anyád? Te dobtad el a taknyos papírzsebkendõt a lépcsõházban vagy nem? Tudod hányszor szedtem fel utánad öklendezve, hogy baszd meg az ebolád?!!!
Lehet egy punk zenével több?

Mindegy, már csak pár nap van hátra, olyasmit is megengedek magamnak, amit soha. Káromkodok, mert dühös vagyok.

Az külön szép volt mikor öncélú lépcsõház festésbe fogtam és virágokat telepítettem.
Rá egy napra az egyik emeleti lakónak lomtalaníthatnékja támadt. Foteleket és egy kétszemélyes ágyat hozott le az udvarunkra. Az egy dolog, hogy az ablakom alá és esett az esõ, bûzített a több éves fekvénye meg izzadtság szaga a párás esõtõl, nem tudtunk szellõztetni tõle. De a lépcsõház. Négy helyen verte le a vakolatot és egy darab virág darabokban végezte a földön.
Gondolod jött szólni, hogy szomszéd elnézést de segítek vagy megtérítem a kárát.
Lófaszt.
Szépen mosolyogva várta az ikeásokat, új bútor, nem gyõzött betelni vele, csillogott a szeme. Az enyém meg szikrát hányt.
Felsepertem a földet, kidobtam a virágot, gipszeltem újra a sarkokat és festettem.
Még egy kis punkot? Remélem elég hangos.
Gyerekek búcsúzom tõletek. Ahogy Szferle Mihályné mondta megboldogult férjének: fulladj meg a saját szarodban.
Misi bácsi tûzoltó kapitány volt és a felesége hajnalban ébreszgette, hogy apa ébredj, kelni kell!
Misi bácsi a másik oldalára fordult és közben jó ízût nyammogott a külvilágról tudomást sem véve.
A felesége közben reggelit készített és kávét, majd újra próbálkozott. Apa ébredj, reggel van hahó! S közben leemelte róla a takarót. Na akkor aztán kiszabadult a palackba zárt szellem. A Misi bácsi a paplan alá dörrentett.

Tudom kicsit sem szalonképes az írás, nem alkalmas közlésre. De mit tegyek ha így érzek? Az egyetlen ember voltam a házban, aki csak azért takarított és tartott rendet a ház körül is, mert itt lakom. Nekem nem mindegy hová jönnek a vendégek, a barátok és ügyfelek. Ne kelljen már félrerugdalni a postaládákból kiszórt szemetet. Csodálatosan tudnak szelektálni. Ami nem kell az mehet a földre.
Felszedni? Majd én? Igen és soha nem szóltam egy szót sem, engedtessék meg nekem a jogos kifakadás.
Házunk egyik prominenssége költözött. Megkért, hogy néhány bútort, amit most nem tudnak magukkal vinni azt hagy hozza már le hozzám az elõtérbe és hamarosan jönni fog érte.
Nejem pont ma jegyezte meg, hogy vége annak a világnak, hogy mindig jóhiszemûek vagyunk, azért valamit elértetek, ha nem is vagyunk olyan bunkók, mint ti, de ez után odafigyelünk rátok, az anyátok mindenit.
Mondanom sem kell, hogy nem jött érte és azóta sem láttam.
Nekem kellett szétverni darabokra a két nagyajtós szekrényt meg pár kisebbet és egy ágyat, majd konténert hozatni és elvitetni. Különben bosszankodhattam volna hetekig, hogy nem tudok tõle eljárni.
A társadalmi együttélés apró nüánszai, amik kellõképpen elviselhetetlenné teszik az életet és végül távozásra bírnak.

A könyvelõ, megint jó sztori. Megérdemelte volna, hogy hátbarúgjam.
Benjámin volt vagy 4-5 hónapos, fickó lerobog, hogy valami nagyon hangos, viszi fel a fal a zajt és õ nem tud dolgozni, ebben a zajban nem tud koncentrálni. Megvontam a vállam, pedig az övét kellett volna. Az ajtóban álltam, magam mögött behúztam a bejárati ajtót, Benjamin a kiságyba aludt.
Nem tõletek jön ez a zaj? Rikácsolva kérdezett és arrogánsan. Közben próbált belesni a hónom alatt, mellettem, hogy lássa mi folyik a lakásunkban.
Csssssssssssssst, alszik a gyerek. Légyszi ne hangoskodj!
Biztos nem tõletek jön? S már nyúlt az ajtó felé, hogy belessen, meggyõzõdése volt, hogy reaktort üzemeltetünk.
Csssssssst már a francba, de addigra belökte az ajtót és félrelökött. Be a szobáig, kinyitotta és a kicsit látta csak a gyerekágyban, ahogy pihegett.
Kirobogott és továbbra is harsogva kérdezte, hogy akkor honnan jön a zaj?
Anyádból baszd meg, megmélem most legalább hallod a zenét, amit szolgáltatok.

Folytathatnám még, mert végtelen a történet s azt is tudom ha a ház lakóit kérdezik rólam, akkor nekik is megvan a véleményük.
Az írást is csak azért közlöm, mert hozzátartozik a teljességhez, ez is én vagyok.

Sziasztok :Ð ennyi volt, soha többet társasház.
Panaszra nem lehet okotok, egész sokáig elviseltelek benneteket

kép

kép

kép

kép

kép

Szerkesztette: guga 2007. 08. 20. 20:53 -kor

[Omega]

Én is éltem társasházban, ott is ez volt, és ezért is költöztem el.
> Szia! És köszönöm a halakat. <

Szerkesztette: Omega 2007. 08. 20. 21:15 -kor

[Kettisz]

Idézet: guga - Dátum: 2007. aug. 20., hétfõ - 20:45

Az a helyzet, hogy nagyon sokat elnéztem eme ház lakóinak,

>  <

Idézet

Valaki ezért felelni fog. Mégis ki az anyád?

>  :Р <

[guga]

Tibikém, ahogy megígértem 
Pistikém, cserébe  teljesítem három kívánságod 

[anyaanya]

Végsõ visszaszámlálás

 

Szerkesztette: anyaanya 2007. 08. 21. 07:44 -kor

[anyaanya]

Kettisz nyilvánosan is nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánok Neked, és összekapom magam, és teljesítem egy kívánságodat! :Ð
:Ð

Némi árnyékot vethet az a tudat, hogy guga nekem viszont 6 sort írt. Önszántából.
(csuriban van a kezem :Ð )

[guga]

Idézet: anyaanya - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 7:41

Végsõ visszaszámlálás

 

Így legyen ötösöm :Р vagy a nõk ennyire kiszámíthatóak :confused: 

[guga]

Idézet: anyaanya - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 7:50

(csuriban van a kezem :Ð )

A végére odaírtam volna szívesen, hogy azért most nehogy heves maszturbálásba kezdj :Р ezek szerint hiába is írtam volna   :Ð

[guga]

Vagy a mosogatásról írtál :confused:  bohhhááá  :Ð

[anyaanya]

Idézet: guga - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 8:56

Így legyen ötösöm :Р vagy a nõk ennyire kiszámíthatóak :confused: 

Hát így könnyû kiszámíthatónak lenni, hogy direkt megkértél, hogy írjak már valamit a topicba, hogy emelekedjen a színvonal...   :Ð

[guga]

Idézet: anyaanya - Dátum: 2007. aug. 21., kedd - 8:01

Hát így

Yay, levegõért kapkodok úgy lenyál....izé legyaláztál  :Р
"Mellesleg " :Ð nagyon üresjárat volt a hozzászólásod