[Kettisz]

Idézet: jihad - Dátum: 2008. febr. 5., kedd - 21:39

Te is közte vagy Kettisz? 

És Te?    :Ð

[Zo'Mac]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2008. febr. 5., kedd - 23:29

És Te?    :Ð

Hát persze, hogy közte vagyok, de te is ...csak azt nem tudom melyik vagy, a jobb vagy a bal oldali hölgy?
 

[anyaanya]

A varrónõ egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, s hirtelen a gyûszûje beleesett a folyóba... Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte: "Miért sírsz?"
A varrónõ elmondta, hogy a gyûszûje beleesett a vízbe, pedig szüksége lenne rá a megélhetéshez.
Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyûszûvel: "Ez a te gyûszûd?", kérdezte.
A varrónõ azt válaszolta: "Nem."
Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstbõl készült gyûszût: "Ez a te gyûszûd?", kérdezte újra.
A varrónõ ismét azt válaszolta: "Nem."
Aztán újra lebukott és felhozott egy fagyûszût: "Ez te gyûszûd?", kérdezte az Úr.
A varrónõ azt válaszolta: "Igen."
Az Úr nagyon megörült a varrónõ õszinteségének és odaadta neki mindhárom gyûszût és a varrónõ nagyon boldogan tért haza.
Nem sokkal késõbb a varrónõ a férjével sétálgatott a folyóparton, mire az hirtelen megbotlott és beleesett a vízbe.
A nõ ismét sírni kezdett, az Úr újra megjelent és megkérdezte: "Miért sírsz?"
"Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!"
Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont. "Õ a férjed?", kérdezte.
"Igen", mondta a varrónõ.
Az Úr dühös lett. "Hazudtál! Ez nem igaz!"
A varrónõ ezt válaszolta: "Ó, kérlek bocsáss meg nekem, Uram! Ez egy félreértés. Tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra, te felhoztad volna Tom Cruise-t. Aztán ha õrá is nemet mondtam volna, felhoztad volna végül a férjemet. Aztán mikor igent mondtam volna rá végül, nekem adtad volna mindhármukat. Uram, én egy szegény asszony vagyok, nem tudok három férjrõl gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel Gibsonra."

[Zsul]

A rendõr látja, hogy a kisfiú nagyon sír az emésztõgör szélén. Odamegy hozzá, és megkérdezi: Mi a baj kisfiú, miért sírsz ennyire? Mert belesett az anyám a gödörbe szippog a gyerek. A rendõr azonnal beleugrik az emésztõgödörbe és elkezdi keresni, mikor már 10. alkalommal is lebukik a kulalé alá, akkor szomorúan közli a kisgyerekkel: sajnos nem találtam meg az anyádat...

Erre a kisfiú: Akkor nem kell a csavar sem...

:Ð

[qnadam]

Idézet: guga - Dátum: 2008. febr. 5., kedd - 13:35

Ahogy beleolvastam a Bibliába megszólalt és én rettegni kezdtem. Kerékpárra ültem és kivittem az erdõbe a hamis igazolványomat, amit bkv bérlet helyett használtam. Elégettem az összes hamis okmányt, amit készítettem, hogy kedvezményekben részesüljek, ingyen utazzak vagy bejussak oda, ahová nem lehet. A lopott áramot visszakötöttem, az ebül szerzett vagyont a kukába dobáltam, a piacokon vásárolt lopott cuccokat visszavittem oda és ott hagytam egy hajléktalannak. Minden embertársamnak igyekeztem megbocsátani, igyekeztem mindent jóvá tenni s akit lóvá tettem, attól bocsánatot kérni. Igyekeztem jót cselekedni, igyekeztem jó ember lenni, a társadalom hasznos és megbecsült tagja. Adót is befizettem rendesen, hajléktalanoknak pénzt adtam, illedelmesen viselkedtem, alamizsnát és élelmet osztogattam s végre életemben elõször nyugodt volt a lelkem. Így már minden rendben, baj nem érhet, Istenre figyelve s az igéjét szem elõtt tartva élünk. Nejemmel meg is beszéltük, hogy reggeltõl betartjuk a 10 parancsolatot mindketten, mosolygott rám és örült, hogy végre én is Istenre leltem.
Pedig mekkorát tévedtünk és még milyen messze voltunk a felismeréstõl.

ismeri maga a My Name is Earl c. sorozatot?

[JonesC]

Jónapot!

Gizellába-e vagy-e ma-e? 

[guga]

Idézet: JonesC - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 12:20

Gizellába-e vagy-e ma-e? 

Mi van te kancigány :Ð
Dehogy megyek abba a büdös fõvárosba, mikor itt is magam alá kanyarinthatok
Itthon van melóm.

[guga]

Idézet: qnadam - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 11:46

ismeri maga a My Name is Earl c. sorozatot?

Méé   te tudsz urduul :confused:  na ugye  :Ð
Azt sem tudom mi az és mirõl szól.

[guga]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2008. febr. 5., kedd - 23:26

Jaj, nehogy most sírjál vagy ilyesmi!    :Ð

Nejemmel hullajtjuk egymás könnyeit :Ð

[qnadam]

Idézet: guga - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 13:04

Méé   te tudsz urduul :confused:  na ugye  :Ð
Azt sem tudom mi az és mirõl szól.

http://www.paklo.net/blog/paklo/2007-11-17...ozat-a-josagrol

[guga]

Idézet: qnadam - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 13:40

möhhh

Ez ember szempontjából nézve helyes dolognak tûnik, hogy cselekedjünk jót és velünk is jó dolgok történnek. De Istennel nem lehet üzletelni

Embertõl nem származik semmi jó. Mi megkülönböztetjük a dolgainkat egyénenként, hogy szerintünk mi jó és mi nem jó, vagy mi az, ami nagyon rossz.
De Isten mindenre azt mondja, ami embertõl származik, hogy gonosz



Jer. 17.9
Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

Zsolt. 14.2
Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, * ha van-é értelmes, Istent keresõ?
Mindnyájan elhajlottak; egyetemben * elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

[anyaanya]

Idézet: guga - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 14:14

gánádámnak möhõ

Engem közben elfelejtettél kielégíteni :o

[guga]

Idézet: anyaanya - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 14:22

Engem közben elfelejtettél kielégíteni :o

Bocs, magammal voltam elfoglalva :Ð

[csozsi]

Idézet: anyaanya - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 14:22

Engem közben elfelejtettél kielégíteni :o

Szerelmes vagyok minden nõbe

[Zsul]

Idézet: guga - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 14:29

Bocs, magammal voltam elfoglalva :Ð

Így is csak tízbõl háromszor van sikerléményed mi? :Ð

[anyaanya]

Idézet: Zsul - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 15:37

Így is csak tízbõl háromszor van sikerléményed mi?   :Ð

Akkor is csak annyi, hogy sikerül megtalálnia   :Ð

[fram]

Idézet: guga - Dátum: 2008. febr. 5., kedd - 13:35

Évekkel késõbb a lelkészünk mondta, hogy egy ember szív állapotát abból is meglehet tudni, hogy miként nyit ajtót.

itt ledobtam a láncot

lelk ész meg tudja mondani az ajtónyitásból, h hányszor volt szívinfark tusa 

ersze-ersze 

elnehiddmá, dákktélsz  :Ð

[anyaanya]

Idézet: fram - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 16:45

lelk ész meg tudja mondani az ajtónyitásból, h hányszor volt szívinfark tusa 

Nem hogy hányszor, hanem hogy van e. Ha k tudja nyitni az ajtót, nyilván nincs szívinfarktusa. Ha meg nem, akkor meg lehet, hogy van :o  :Ð

[Zsul]

Idézet: anyaanya - Dátum: 2008. febr. 6., szerda - 18:15

Nem hogy hányszor, hanem hogy van e. Ha k tudja nyitni az ajtót, nyilván nincs szívinfarktusa. Ha meg nem, akkor meg lehet, hogy van :o  :Ð

óóó b+, hogy mindent nekem kell elmagyaráznom...  :o 

Attól, hogy kinyitja az ajtót még lehet infarktusa, csak még nem teljesedett ki és éppen folyik az in-fark tusa...  :Ð

[guga]

>> Az igazak álma <<

Ott tartottam, hogy a nejemmel elhatároztuk, reggeltõl betartjuk a 10 parancsolatot. Már eleve egy emelkedett állapotban voltam az elmúlt napok jó cselekedeteit illetõen, hisz esténként aluljárókban osztogattunk szendvicseket hajléktalanoknak és kedvesek voltunk velük, mosolyogtunk.
Ne nekünk köszönjék, Jézusnak és higgyenek Istenben, Isten jóság és szeretet, Isten szereti önt, kérem ne utasítsa el Õt!
Jó volt megszabadulni a gonoszságomtól és jól esett kiállítani a saját kirakatomba ennyi év eltelte után a sok jót. Állandóan azon agyaltam, hogy mit tehetnék még, hogy Istennek tetszõ életet éljek és megkapjam az áldásokat?
Vittem ki a ház elé a szemetet és láttam a kukában turkál egy férfi, visszafordultam és a hûtõbõl hoztam neki sonkát, szalonnát.
Másik alkalommal egy idõs nénit láttam, aki forgatta a szemetet, megesett rajta a szívem és hoztam neki egy bögre aprópénzt. Tessék néni, fogadja el!
Mit képzel maga marha? Van nékem tisztes nyugdíjam, csak a kulcsot keresem, az unokám kiborította a szeméttel.
Nem szövöm tovább ezt a szálat, mert már így is elég szirupos.

A Bibliát továbbra is olvastam, a parancsolatokat igyekeztem betartani több-kevesebb sikerrel.
Voltak azonban kérdések, amik felmerültek bennem és nem találtam rá a választ sehogy sem.
Mindjárt az, hogy mi a megtérés? Honnan tudom, hogy most már rendben van minden?
S ha mégsem? Mit kell tennem ezen túl, hogyan kell élnem? Mit akar tõlem Isten?
Azt éreztem, hogy visszatekintve az életemre, Isten nem hagyott elveszni és számtalanszor közvetlenül beleszólt az életembe. Tudtam, hogy valami történni fog velünk hamarosan, mert a napjaim könnyedebbé váltak, éreztem hogy közeledik az életünkben a változás, csak nem tudtam megfogalmazni mi az és hogyan fog bekövetkezni.
Kérdés után kérdés jött, minél többet olvastam a Bibliát, annál kevesebbet értettem belõle.
Szükségem volt egy emberre, aki felkészült és elmond nekem mindent. Úgy döntöttem felkeresem a közelünkben lévõ gyülekezetet és megkérdezem õket.
Csütörtök este volt Istentisztelet, felöltöztem, átsétáltam és elrettentem. Sok fényes, menõ autó, jól öltözött emberek öltönyökben. Az egész hasonlított valami vállalkozók országos báljára, mint Isten gyülekezetére. Hazamentem és letettem róla, ez nem az én világom.
Hétvégén elmentem egy másik gyülekezetbe, újságban láttam és döntöttem, megyek.
Már az ajtóban rosszul lettem tõlük. Tudod az a fényes arcú, mindig mosolygós velünk az Isten, él az Úr. Gyengéden végigsimítja a válladat, közben az összes mûfoga rendezetten, megnyugtatóan és kétséget kizárva. Selymesen, suttogón kérdezi, hogy miben segíthetek testvérem? Phõõõjjjj, mindjárt mondok valami cifrát. Nekem ne simogasson senki ember fia és ne mosolyogjon rám, mint a szakápoló az elmeosztályon.
Ez sem az volt, be sem mentem. Szó nélkül eljöttem.
Másik kedd, másik gyülekezet, belváros. Itt már jobban éreztem magam, mert rám se hederítettek, azt se kérdezték ki fia borja vagyok. Leültem a hátsó sorban és vártam.
Valaki felment egy emelvényre és elkezdett kiabálni hangosan. Fájdalmas volt, de érdekes.
Ha igazad van miért kiabálsz? Vagyunk itt vagy ötvenen, a terem is kicsi.
Na de a szöveg, térjetek meg, amíg tart az Úr kegyelme, fogadjátok a szívetekbe Jézust.
Bánjátok meg a bûneiteket és vezekeljetek. Vagy két órán át ordítozott, aztán elköszönt, hogy vegyétek az Úr áldását.
A prédikáció után a vegyes tüzelésû népség mozgolódni kezdett, de asse mondták fapapucs.
Kifelé menet egy asztalnál ült egy nõ. Odamentem hozzá és kérdeztem, hogy kivel beszélhetnék itt Istenrõl, mert elég nagy bajban vagyok…hmmm?
A prédikátorunk most elment, mert dolga van, de felírta az adataimat és adott egy csekket, amin adományt fizethetek be ill. egy tájékoztatót, adóm 1%-át hogyan s hová.
Na ez az. Azóta sem láttam Õket, viszont hetenként vágom ki a kukába az idióta füzetjeiket.
Hazamentem s hallom a közelünkben lévõ gyülekezetbõl szól a zene, megembereltem magam s bekopogtam az ajtajukon, lesz, ami lesz. Veszítenivalóm semmi.
Egy fiatal süvölvény jött ki és már mondtam is neki a szaporát, hogy az a helyzet, beleolvastam a Bibliába, de nem értem, viszont…
Most nem lehet, szakított félbe. 24 órás dicsõítés van, csak tagoknak, de gyere vissza máskor, szívesen látunk és egy Isten áldjon testvérrel elköszönt, becsukta az ajtót.
Háttal nem kezdünk mondatot, de akkor kezdtem és mondtam cifrábbnál cifrább dolgokat, hogy az ördög bubozzon meg benneteket.
Nincs egy ember a földön, aki eltudná mondani pontosan, hogy mi van leírva a Bibliában?

Olyan szintû sóvárgás alakult ki bennem és olyan ûr támadt a lelkemben, amit már csak maga Isten tudott betölteni.
Összeszedtem magam és elmentem oda, ahová sosem kívánkoztam, a híres a nevezetesbe.
Biztonsági õrök, motozás és már fordultam is ki majdnem az ajtón, de nem tudtam.
Leültettek, harsogtak, táncikáltak, énekeltek, hogy velünk az Úr hõõõjjj.
Felálltunk és fogjuk meg egymás kezét. Franc se akarta vadidegen emberek izzadt tenyerét fogdosni és mosolyogni bambán, mint a vett malac.
Persze, hogy kiküldtek az elsõ sorba, mint friss husit. Jött a fõkolompos és köpködött, mindenkinek a fejére tette a kezét és azok elvágódtak.
Mit ne mondjak beszartam rendesen, szó ami szó, bevallom férfiasan.
Elkerülhetetlen volt, odalépett hozzám és nem mertem ránézni. Ki ez az állat? Mellettem a földön remegõ emberek a szélrózsa minden irányába kitekeredve. Na, gondoltam ha Istennek ez tetszik és szükséges, ám legyen. Ha ez a mennyországba vezetõ út, hogy itt vonaglok a földön, hmmm. Na? Semmi.
A fejemre tette a kezét és várt, közben hadart valami földön túli nyelven, hogy sábádádábádárikuköméliku sákágá. Semmi, csak néztem rá, mint a vett malac.
Most mi lesz?
Semmi, tovább lépett szó nélkül, mert még voltak a sorban bõven, akik alig várták, hogy elvágódjanak, és hisztérikus rohamot kapjanak.
Hja, majd elfelejtem a lényeget, visszaültem a helyemre és folytatódott az agymosás.
1998-at írtunk, ki volt vajon a színpadon?
Semmi gond ha másra szavaztok gyerekek, Isten nem büntet ezért, ezt tudnotok kell, de nézzetek mélyen a szívetekbe. Na itt szakadt el a cérna végleg, a lábam többé be nem teszem hozzátok. Még, hogy testvér.

Nevezzük nevén a dolgokat, ez így elég szánalmas, még azt is bevállaltam, hogy hittan órára jártam egy görög katolikus paphoz. Elmesélte a történeteket a Bibliából (amit én is el tudtam olvasni), valakit kijelölt mellém pártfogónak s a végén megkérdezte tõlem, hogy hiszel most már Jézusban?
Persze, jó hogy pehhheheeee :Ð
Ennyi az egész?
Jehováékat még nem is mondtam, metrón találkoztam össze velük, már jó elõre mondtam nekik, hogy én hiszek Istenben.
Igeeeeen? Akkor hányan lesznek az üvegtengernél?
Mi?
Majdnem verekedés lett a vége, annyira belelendültek, hogy az egyiket muszáj volt orrba gyûrni és kilökni a metróból. Karéjt vontak körém és az egyik imádkozott értem, hablatyolt értelmetlenül, a másik a fejemre tette a kezét és némán suttogott. A többiek részvétteljesen mosolyogtak rám, gondoltam itt a vég. Ki akartam szabadulni a fogságukból de nem engedtek. Mondták, hogy a Sátán téged fogva tart testvérem, engedj most nekünk.
Na elmentek ám az anyátok bús valagába, idióta társaság és eldurrant az agyam, lekevertem egy maflást.

Lehiggadtam pár nap múlva és fátylat rá. Aluljáróban sétálgatva, gitározó, megnyerõ külsejû fiatalok kis szösszenet keretén belül bemutatták, hogy az ember miként esett bûnbe, hogyan Jézus és Háá-hhhááá minden frankó, Isten szeret bennünket és kész.
Megvártam a végét és odaléptem az egyik maskaráshoz, aki a bûnbe estt férfit alakította és rákezdtem ismét a szaporára.
Az a helyzet, hogy elég nagy bajban vagyok. Beleolvastam a Bibliába, pontosan tudom, hogy Isten létezik, feszít belülrõl, majd megõrülök, de semmit sem értek az egészbõl.
Ki Isten és mit akar tõlem?
Mosolygott és rögtön megnyugtatott, hogy semmi baj. Már megint ez a diliházi effekt.
Sokat sejtetõen kinyitotta a Bibliát és felolvasott egy igét, majd azt mondta, hogy Zoltán! Neked nincs más dolgod, mint megtérni a szívedbe fogadni Jézust, mert Isten szeret téged. Tárd ki a szívedet neki és érezni fogod a szent szellem hatását, ahogy melegíti a lelked és társad lesz.
Ok, rendben. Ennyi?
Hogyan térjek meg? Az elég ha betartom a parancsolatokat és jó ember vagyok? Hogyan kell kitárni a szívem? Hogyan fogadjam a szívembe Jézust? Honnan tudom, hogy már ott van?
Zoltán! Csak tárd ki és engedj el mindent, érezni fogod ha ott van már.
S most már akkor ott van?
Felolvasott még egy igét és adott egy szórólapot. Gyülekezeti alkalmak, jöjj közénk, hív az Úr.
Hát nem tudom…

Elmentem a zsidókhoz, az unitáriusokhoz, az üdvhadsereghez, papokhoz báááhhh :Ð
Csalódott voltam végtelenül, nem kaptam értelmes feleletet senkitõl.
Olvastam egy hirdetést, hogy egy gyülekezet lelkészeket képez ki és jelentkezõket várnak.
Elmentem a meghallgatásra, örültek nekem, hogy milyen õszinte ember vagyok, a fõkolompos angol volt és egy magyar fordított.
Aláírattak velem egy papírt és adtak csekkeket, hogy a 110 ezer forintos képzési díjat hány részletben, de pontos legyen ám, mert ha elmarad, akkor…
Ez igen gyerekek. Isten emberei.
Az igazság a legnagyobb kárt nem a támadóitól szenvedi, hanem a védelmezõitõl.

Cipõt vásárolni mentem a nejemmel a nagykörútra, egy beugró kapualjban láttam egy kék színû plakátot „mire éheztél ki?” címmel. 3 napos Bibliai szeminárium, elõadás és személyes beszélgetés.

http://www.goodnews.or.kr

Nem sejtettem semmit :Ð

Gondoltam itt az utolsó tánc, az utolsó lehetõség, utána részemrõl vége, ha itt nem mondják meg a frankót nem erõlködöm tovább.
Eljött a nap, sétáltam arra, mint akinek semmi dolga. Ismertem a helyet, mert ugyanoda jártam színi iskolába néhány hónapig.
Messzirõl láttam a 10 kis kínait, alacsonyak, vágott szemûek és…
Sarkon fordultam, ez nem lehet, ilyen nincs. Most majd jönnek nekem a jing és jang-al, meg akupunktúrával Jézusért, meg biztos elakarnak adni valamit olcó, olcó phõõõjjj :Ð

Egyikük odalépett hozzám és kérdezett valamit, gesztikulált, mutatott be a terem felé.
Szinte nem értettem semmit, hadart és valamit nagyon akart mondani. Ránéztem és mindketten csöndben voltunk egy darabig. A szemében láttam azt a valamit, amit mindig is kerestem.
A megtört alázatosságot, azt a csendességet és türelmet, segíteni akarást, mit tudom én.
Nehéz ezt leírni, ott volt és kész, ez az ember pontosan tudta, hogy engem akkor Isten küldött oda, Isten vitt el elõtte annyi emberhez és gyülekezethez, hogy megmutassa mi az, ami igaz és mi az, ami hamis.
Ösztönösen éreztem is, hogy valami nem stimmel. Mindenki Istenrõl beszélt és Jézusról, de valami hiányzott belõlük.
Ez a kis kínai, aki mint kiderült koreai, meg egyetlen szempillantással elárulta a titkot, amit kerestem.
Lecsendesítettem magam s meghallgattam, amit nagyon nehezen tudott elmondani, mert alig tudott magyarul. Egy kétórás elõadásra invitált be és utána egy beszélgetésre a vendégelõadóval.
Az elõadás szörnyû volt, egy idõsebb hölgy volt ott és én ill. tíz kis koreai, akik velünk együtt hallgatták.  A vendégelõadó koreai nyelven prédikált, az én emberem pedig azt az öt szót variálta, amit tudott. Isten, Jézus, Bûn, szív, lélek és még néhány név a Bibliából, ezeket keverte.
A végére teljesen kikészültem és elakartam menni.
A lelkész azonban megkért, hogy maradjak a kedvéért még egy kicsit.
OK rendben. Leültem velük szemben egy asztalhoz és folytatta az öt szó egyvelegét. Leintettem, rajzoljunk inkább, javasoltam. Ezen fellelkesült és elém rakott egy papírt, tollat, koreai és magyar Bibliát.
Húztak rá két vonalat párhuzamosan és aláírták Zoltán, a másik alá meg Mózes ill. 0-100.
Zoltán! Benned mennyi jó van és szerinted Mózesben?
Leírtam, hogy bennem 10% jó és 90% rossz, Mózesben meg 90% jó és 10% rossz.
A lelkész nevetve áthúzta mindkettõt és mondta, hogy mind a ketten 100%-ig gonoszak vagytok Isten szerint.
Miiiiiiiiii?
Hogy én, azt még értem, rendben, semmi baj, tényleg elég romlott alak vagyok, de Mózes?

Zoltán! Te öltél már embert?
Nem.
Akkor jobb ember vagy Mózesnél, mert Mózes megölt egy egyiptomi embert s miatta elmenekült Egyiptomból és bujdosnia kellett a fáraó elõl.
Ez igaz, hallomásból már tudtam róla. Akkor most mi van?
A lelkész a magyar Bibliából mutatott igéket és rajzolt hozzá, a mellette lévõ meg félve figyelte, hogy értem e mirõl van szó.

Jn 1,13
A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.

Jn 6,65
És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.

Ezeket mutatta meg és elmondta, hogy én Isten akaratából vagyok ott, azt ugyan nem tudja mi történt velem az elmúlt idõszakban, de biztos, hogy Isten engedte számomra ezeket a helyzeteket és hogy most itt ülök, ez is Isten kegyelme.

Rm 5,19
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.


2Kor 6,2
Mert õ mondja: Kellemetes idõben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idõ, ímé itt az üdvösség napja.

Nem untatnálak benneteket Bibliai idézetekkel, arra majd késõbb kitérek. A három napos szeminárium alatt elmondták, hogy Isten már 2000 évvel ezelõtt eltörölte minden bûnömet és Jézus véráldozatának köszönhetõen igaz ember lehetek és megkaphatom Isten szent lelkét, ami által meghallgatja az imáimat és áldásokban részesít. Ez így egy kicsit *.zip, de igaz.

Hogy mi volt a baj az elõbbi kedves, keresztény emberekkel?
Már elnézést a vallásos érzelmû emberektõl (én nem vagyok az, Istenben hiszek), de soha nem esik szó a bûnrõl, hogy miként lehet tõle megszabadulni végleg és ezen van a hangsúly, VÉGLEG. Azt alaposan és gondosan elkerülik, mivel gõzük sincs róla.
Mindegyik gyülekezet az emberre és az ember cselekedeteire fektet. Szavakban elmondják, hogy Jézus eljött a földre és megszabadított bennünket a bûntõl, megváltott bennünket, de nem hisznek benne. Csak tudnak róla.

Lk 8,10
Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.

Mk 4,12
Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.



De erre tényleg késõbb térnék vissza, mert mély víz, csak úszóknak :Ð
Sajnos ilyenkor az összes keresztény felhorkan, hogy demitképzelsz magadról? Ne ítélj, hogy ne ítéltess!!! Áhh, ezt a részét hagyjuk. A Bibliában ott a tíz szûz példázata. Mind a tíz szûz a keresztény gyülekezeteket példázza és a felére azt mondja Jézus, hogy bolondok és a külsõ sötétségre vettetnek.
Hiába mondom annak az öt szûznek, hogy gyerekek baj van, töke van a menyasszonynak.
Nem fognak hallgatni rám. Õk is masszív keresztények, méghozzá a legrosszabb fajtából, az alázat helyén mindig büszkeség van. Sajnos csak Jézus elé állva fogják felismerni, hogy végig becsapta õket a Sátán. Nem elég, hogy õk maguk a pokolba kerülnek a szívükben lévõ bûn miatt, még térítgetnek és másokat is magukkal visznek. Szörnyû.

Vége volt a három napos szemináriumnak s mint a kóbor kutya ha gazdára lel, úgy mentem a lelkész után minden nap. Délelõttönként a lakására jártam hallgatni Õt. Én magyarul tanítottam, Õ meg Istenül tanított engem
Vártam a nagy csodát, hogy tessék, most már minden rendben, itt vagyok és hol az áldás?
10 év távlatából elmondhatom, hogy miután igaz ember lettem, Isten gyermeke még rosszabb lett a helyzetünk. Számtalan alkalommal kiabáltam le a lelkész fejét, mert hiába imádkoztunk nem történt semmi. Ma már értem, hogy miért, de akkor a lejtõ alján felfoghatatlan volt.
Munkám semmi, pénzünk semmi, a lakáson tetemes adósság.
A lelkész megijedt és mondogatta, hogy azonnal menjek el dolgozni.
Dehogy megyek, az teljesen kizárt. Isten nem tud így segíteni, csak akkor ha elmegyek dolgozni?
Ahhoz, hogy pénzt keressek egy idióta munkahelyen nem Isten kell, hanem az én akaratom.
Majdnem megfojtottam úgy kiabáltam vele, zengett a Gizella utcai társasház.
Miért nem mész el te dolgozni? 
Szerencsére tényleg Isten embere volt és tudott hallgatni is, soha nem kérte tõlem számon, ha hülye voltam és önfejû.
Akkor még nem tudtam, de helyesen döntöttem, féltem is rendesen, hogy mi lesz velünk.

Az úgy kezdõdött, hogy elkezdtem kijárni a verseny utcai piacra eladogatni a féltve õrzött és felhalmozott értékeinket. Mint a léghajó, amikor kidobálják a terhet, ritkaságszámba menõ könyveim, Vonnegut összes, Mike Oldfield cd gyûjtemény, évekig jártam a cuccaim után és most könnyû szívvel válok meg mindentõl.
Ültem a járdán, elõttem egy fólián az életünk, a szél faleveleket sodor a lábamhoz, fejem lehajtva, valaki megáll fölöttem, szó nélkül felemeli, kérdés nélkül ledobja és tovább áll.
Ha bejött egy kis pénz, akkor kenyér, csekk, valami, ami égetõen fontos kiadás. A közös képviselõ minden nap a nyakunkra járt, mikor fizetünk már végre?
Kiürült a lakásunk, a polcok üresen álltak, a nejem elárvultan állt a poros polcok elõtt.
Nem errõl álmodtunk, Isten miért nem segít?

Egy reggel a postaládánkban találtam egy borítékot és benne 2000 Ft-ot. Nagyon megörültünk neki, de pontosan tudtuk kitõl van, Ilona. Megismertem a kézírását. Az a hölgy, akivel együtt voltam a szemináriumon, ketten ültük végig.
Aztán beállított a lelkész is, csendesen, megtörve, s látva, hogy Isten nem munkálkodik, elkérte az összes csekkünket. Elvitte és befizette minden adósságunkat. Hatalmas kõ gördült le a szívünkrõl, nagyon nagy teher. Akkor jól esett, de azóta tudom, hogy nagyot hibázott.
Nem tudta megtanítani azt a hitet, ami által Istentõl kaphattuk volna meg, Õ sem hitt benne. Attól félt ha a helyzetünk továbbra sem oldódik meg, akkor elhagyjuk a gyülekezetet.
Ma már nem fogadnám el tõle a pénzt, egyedül Istent fogadom el tõle, Isten munkáját.

A piacra járva lett egy kis zsebpénzem és rájöttem, hogy nem eladni kell, vásárolni és azt eladni, de máshol, az interneten. A lelkésztõl kaptam egy PI. 133MHz-es számítógépet, vásároltam egy modemet és irány a net.
Eleinte minden marhaságot megvettem, ami megtetszett. Csináltam róla fotót, felraktam az apronetre és délután már vittem a postára, utánvéttel fizettek.
Egyik délután azonban kerékpározni mentem s a belsõ kerületekben lomtalanítás volt. Az Ó utcában egy szerviz elõtt az utcára kirakva 60-80db számítógép, monitor és nyomtató.
A cigányok szedték darabokra és belezték ki a drótok miatt, nekik csak a réz kellett. Pénz nem volt nálam, de a pólómat és a kerékpáros szerszámokat odaadtam nekik pár számítógépért cserébe.
A kerékpárom két oldalára felkötöttem vagy 10db gépet, szatyrokba meg alkatrészeket, amik szerteszét hevertek az utcán. Külön szám volt mire hazaértem.
Másnap meghirdettem az aproneten, hogy használt számítástechnikai eszközök magánembertõl.
Jöttek is sorban, hogy kéne ram, kéne proci, vinyód van e?

Azt sem tudtam mi micsoda, csak mutattam a kupacra a sarokba. Ember kivette a procit és kérdezte mennyi lesz? Hát én nem is tudom, vakargattam a fejem. Rögtön mondta, hogy boltban ennyi meg annyi, akkor használtan ennyit ér.
Jó, legyen és még annál is olcsóbban adtam, hogy érezze jól járt, ajándékba még mást is adtam neki mellé.
Egyre többen jöttek hozzám, leültek a pinyóban a piros hekegylire, amit a nejem lopott a Corvinból és csicseregtek egymással. Mint a verebek a dróton, jól érezték magukat nálam, én meg tanultam. Megtanultam mindennek a pontos árát, ha valamit kivett a gépbõl, onnantól én is tudtam mi az.

Majd beütött a ménkû. Egyik délután bejött hozzám egy rendõr, teljesen el volt vörösödve és mondta, hogy azonnal…

Folyt. Köv. pehhhehhheee :Ð
Én is tudom hol kell abbahagyni

Nejem most jött haza, vacsizunk

A következõ rész tartalmából: Guga-féle yóó kis veddmegaddel to Guga Bt.


kép

kép

Szerkesztette: guga 2008. 02. 06. 18:42 -kor