Az egyik fórumozóról kiderült, hogy lát dolgokat a mai napig, amit mi nem. Emailben kikérdeztem, pontosan mik is ezek:
Jó régen írtam a babanetre már! Vicces olvasni, milyen kis harcias voltam akkoriban.
Nekem a sáv az ébrenlét és alvás között igen széles, időben és érzékszerv élességre egyaránt. Időnként vagy fél órába is beletellik, mire azt látom magam körül ami a valóság, annak ellenére, hogy felkelek és jövök megyek a lakásban. Vannak olyan dolgok, amiket biztosan kitalálok, álmodok. Pl aszem nyár elején volt, hogy felébredtem arra, hogy az ablakunk előtt álló utcai lámpa lángokban áll. Lemásztam a galériáról és hosszan figyeltem, hogy van e az utcán mozgás, más is észrevette e . Aztán lassan elmúlt. És persze nem lángolt, csak világított, mint rendesen.
Máskor meg üvegszerü lebegő kisméretű alakokat látok. Olyan rögbilabda méretű és alakú valamiket. Van arcuk, grimaszolnak, ha észreveszik, hogy látom őket. Ezeket olyankor szoktam látni, mikor eléggé be vagyok lassulva elalvás előtt. Forró fürdő után jóllakva stb.
Mindíg láttam ilyesmiket. De csak így felnőtt fejjel merem őket elmondani. És merem állítani, hogy aki nem fél tőlük azt nem tudják bántani, bár amikkel én találkoztam azok nem is próbálkoztak. Amiket én látok azok sosem holtak szellemei. Azok mindig olyan kis lények, amik szerintem hozzánk emberekhez tartoznak. A tárgyainkhoz és érzéseinkhez kötődnek, azokból vannak, szerintem. Semmi közük holtakhoz. Nem tudom, hogy holtak szellemei milyenek, azt tudom, hogy ezek nem azok.
Az, hogy mitől fél egy kisgyerek ilyenkor, mit lát, ez nagyon nehezen elmondható. Még én is nehezen mondom el a férjemnek, mit látok, mert erre nem igazán vannak szavak. Meg kimondva igen béna: "valami plüss csillagnak látszó dolog gurul végig a gázcsövön, édesem, de ne aggódj, kacag közben. Nem hiszem, hogy lejön." Meg ugye, könnyen nézik az embert klinikai esetnek egy ilyen mondat után.
A tesóm is üvöltött egy pár éjszakát olyan kétéves kora körül. És nem úgy, mint aki hisztizik, vagy álmodik. Ébren volt ő, és nagyon meg volt rémülve. Nem tudtam neki segíteni.
Semmire nem emlékszel, hogy mi volt veled akkor? Mit éreztél, szagot, hideget, bármi? Szinekre, benyomásokra, hangulatra, bármire? Nem emlékszel semmire, csak azt tudod, amit elmeséltek?