Idézet: -NoVa- - Dátum: 2004. jún. 8., kedd - 23:24
Na de komolyan, bringázni 2 - 3 éves koromban kezdtem. Ha valaki akkor nekem olyanokat mond, hogy kreszvizsga, maximum elsírom magam, vagy megállok a növésben.
(Na mégegyszer, mert a Chello szétkapcsolt)
Mások is hasonlóan kezdték.
Apád kiséretével a háromkerekűn, a négykerekűn, majd a kétkerekűn.
Közben mondta a magáét, hogy: fiam (lányom) a saroknál (a járda szélén, a kövesútnál) állj meg, mert bármi, ami ott jön, az nem biztos, hogy meg tud állni, amikor kigurulsz az úttestre.
Amikor kézenfogva vitt az iskolába, mesélt a táblákról, elmondta, hogy a jelzőlámpa vigyáz rád, ha szót fogadsz neki.
Tanított, tanultál.
Nem a kreszt, csupán közlekedni, hogy életben maradj holnap is.
Bárki kerékpározhat.
Bárki hajthat lovaskocsit.
Ha balesetet okoz vagy szenved, számonkérik rajta a KRESZt, mert részt vett a forgalomban.
Lehet hivatkozni a lámpanélküli kerékpár esetében fényes nappal, hogy most nincs rá szükség.
Ha rádesteledett, akkor mire hivatkozol?
Kivilágítatlan lovaskocsik miatt autósok, motorosok vesztették életüket, ha kamion jött, akkor a lovak sem úszták meg, nem csak a kocsis.
Kerékpáros esetében nem kell vitatni, hogy a "puhatestű" könnyebben rongálódik, mint a fémkaszni.
De kell az nekem, hogy egy másik ember élete az én lelkemen és lökhárítómon száradjon, mert nem ad esélyt magának?