[Cpt. Balu]

Az utolsó mohikán (The Last of the Mohicans)
amerikai kalandfilm, 122 perc, 1992



rendezõ: Michael Mann
író: James Fenimore Cooper
zeneszerzõ: Randy Edelman, Trevor Jones

szereplõ(k):
Daniel Day-Lewis (Sólyomszem)
Madeleine Stowe (Cora Munro)
Russel Means (Csingacsguk)
Eric Schweig (Unkasz)
Jodhi May (Alice)
Steven Waddington (Heyward)
Wes Studi (Magua)
Pete Postlethwaite (Beams kapitány)

A James Fenimore Cooper regényébõl készült kalandos és egyben romantikus film még abban az idõben játszódik, amikor Anglia és Franciaország egymás ellen háborúzott Amerikában. Mind a két fél mellett harcoltak különbözõ indiántörzsek. A történet fõhõse, a mohikánok között nevelkedett, Csingacsguk fogadott fia, Sólyomszem beleszeret egy angol tiszt lányába, Cora Munróba. Sorsukra, jövõjükre nézve cseppet sem közömbös, milyen lesz a háború kimenetele, különösen azután, hogy a huron törzs fõnöke halálosan megfenyegeti õket.

[lameXpert]

Kutya éji dala (1983) 
Bódy Gábor

Szerzõ: Bikácsy Gergely

Bódy már néhány fõiskolai vizsgamunkájával feltûnést keltett, nem hasonlítottak azok semmi más korabeli mozgóképre: felbontották az idõt és teret, számûzték a lineáris cselekményt.

BBS produkcióban készült filmje azután nagy szakmai sikeren (és ellenérzéseken) túl már kicsit szélesebb közönségréteget is megszólíthatott. Természetesen az Amerikai anzixról beszélek, mely talán Bódy egész életmûvének legértékesebb alkotása, és helye volna a "minden idõk 12 magyar filmjében". Kultuszfilmmé azonban mégsem ez vált, hanem hatalmas, kétrészes vállalkozása, a Psyché. (Késõbb, jóval hosszabb - három részes - változatát a televízióban Nárcisz és Psyché címen vetítették.) Talán máig erre a Weöres Sándor nyomán készült Bódy-filmre emlékszik leginkább a nézõ, bár mintha jócskán megkopott volna az a példátlan izgalom, ami akkor, 1980 karácsonyán övezte a premiert. Kiváló részletek és epizódok, igen, de a képnyelvvel addig megalkuvás nélkül kísérletezõ rendezõ kínos engedményeket tett a látványosság és a sznobéria oltárán: vad képzeletét giccsbe hajlóan megszelídítve az értelmiségi nagyközönség számára is befogadható modern képeskönyvet bravúrkodott a vászonra: a valódi eredetiségen sajnos túlhabzott a "magaskultúra giccse".

A Kutya éji dalának nem volt a Psychéhez hasonló, divatformálta és divatformáló visszhangja. Azok közé tartozom, akik pedig jóval eredetibbnek, erõsebbnek látják, mint a harsogóan eklektikus Psychét. Bódy ekkor, három évvel a Psyché után semmiféle engedményt nem tett a "nagy látványosság" hamis istenségének. A Kutya éji dala töredezett, görcsös (olykor ingerült) hangon szól, dallama sehol sem kellemes és andalító.

Új, fiatal pap érkezik egy kis hegyi faluba. Zaklatott életsorsokkal ismerkedünk meg: egy katonatiszttel és kikapós feleségével, a falu közutálatnak örvendõ elvakultan kommunista, tolókocsiba kényszerült egykor tán hatalmaskodó tisztviselõjével, a közeli csillagvizsgáló ifjú tudósával. Mindenféle, nem könnyen értelmezhetõ rejtélyek történnek, vagy csak "majdnem történnek". Egy kisgyerek szívesen látogat a csillagvizsgálóba, ahonnan fölfelé, magasba lehet látni. Megváltó azonban nem érkezik. A gyûlölködõ, de önmagához és elveihez hû nyomorék sikerrel keresi a halált. A karizmatikus fiatal papról kiderül, hogy szélhámos, menekülnie kell.

Szaggatott képi nyelvû, és tanácstalanság érzetét keltõ film a Kutya éji dala. Bódynak itt – és nem a Psychében - sikerült filozófiai, kultúrtörténeti sugallatokat magas színvonalon ötvözni egy mai mindennapokban (is) kibomló, hol egyszerû (sõt közönséges), hol vadítóan melodramatikus - bûnügybe hajló - történetben. A film fõbb figurái alaptípusok: a Pap, a Katona, a Tudós, az érzéki Asszony. Az egész film hátterében a földhözragadt, egyszeri, szûk emberi élet és a metafizikai sugallatú, egészében soha meg nem érthetõ világegyetem, a felfoghatatlan értelmû létezés fájdalmas kontrasztja rajzolódik ki. Kisszerû sorsok és a csillagokra nyitott emberi értelem. Lüktetõ indulatok, csillapíthatatlan gyûlöletek és a csillagok hideg fénye. Meghökkentõ alkotói telitalálatnak érezném azt a merész fogást, hogy a csillagvizsgáló ifjú tudósa "civilben" egy Vágtázó Halottkémek nevû vadító zenét játszó pop-zenekar énekese és vezetõje - ha nem tudnám, hogy mindez a "valóság leleménye" - Bódy "csak" tehetségesen ráérzett e kettõsség távlatos sugallatára. Ezért is lehet a film furcsa katalizátora a csillagász-popzenész barátjává lett Kisgyerek. Ezért töltõdik a bizarr - talán német expresszionista vers ihlette - cím többlet-jelentéssel: tragikomikusan vonítunk a holdra, de ez a tehetetlen vonítás legalább annyira a fájdalmas tudás, mint a belenyugvó butaság hangja.

Bódy Gábor neve legutóbb merõben filmmûvészeten kívüli okokból került kényes hátterû viták erõterébe. De, miként a kiváló prózaíró, Tar Sándor mûveinek értéke változatlan marad, függetlenül a magánember eltitkolt közéleti szerepének megítélésétõl, Bódy Gábor filmjeire is ugyanez vonatkozik.

A film befejezõ képsorán az álpapot játszó Bódy Gábor menekül hosszan és reménytelenül a büntetõ rendõrség elõl. Ez volt utolsó filmje. Ítélet nincs: megfejthetetlenül bonyolult, vonzó-taszító alakja sok nézõben mindig így idézõdik majd fel.

[lameXpert]

20:00, Szerda (szeptember 29.), DUNA Televízió


Egy olyan szép lány, mint én
(Une belle fille comme moi)




színes francia vígjáték, 95 perc, 1972  rendezõ: François Truffaut író: Henry Farrell forgatókönyvíró: François Truffaut, Jean-Loup Dabadie zeneszerzõ: Georges Delerue operatõr: Pierre-William Glenn vágó: Yann Dedet szereplõ(k):  Bernadette Lafont (Camille Bliss) André Dussollier (Stanislas Prévine) Philippe Léotard (Clovis Bliss) Guy Marchand (Roger) Claude Brasseur (Maître Murene) Charles Denner (Arthur) Anne Kreis (Hélene)

A film középpontjában, a "szép lány", Camille Bliss és Stanislas, a szociológus szerelmi története áll. Burkoltan bár, de ez is önéletrajzi film. "... én vagyok mindkét szereplõ. - nyilatkozta a film rendezõje, Francois Truffaut, akinek talán legfontosabb témája a szerelem volt. - "Gúnyolódom valakin, aki az életet csak romantikusan tudja látni, igazat adok a lánynak, aki afféle csibész, aki megtanulta, hogy senkiben ne bízzon, és hogy harcoljon a túlélésért. Szembeállítom õket egymással, de mindkettõjüket szeretem."

[solide]

Phone Booth
(Fülke)

Directed by
Joel Schumacher

Colin Farrell ....  Stu Shepard
Kiefer Sutherland ....  The Caller
Forest Whitaker ....  Captain Ramey
Radha Mitchell ....  Kelly Shepard
Katie Holmes ....  Pamela McFadden

"What do you do when you hear a ringing public phone? You know it's a wrong number, but instinct forces you to pick it up. A ringing phone demands to be answered..."

[Jim DiGriz]

Idézet: Dorien - Dátum: 2004. szept. 26., vasárnap - 23:21

A falu (The Village) (2004)
Mûfaj: horror, thriller 110 perc

Írta és rendezte: M. Night Shyamalan
Föszerepben: Joaquin Phoenix, Bryce Howard, Adrien Brody, William Hurt, Sigourney Weaver

Pennsylvaniában, egy erdõ közepén fekszik egy békés kis falu. Elsõ ránézésre boldog és nyugodt hely. De a látszat csal. Az itt lakók generációk óta tudják, hogy otthonuk határán túl, az erdõben különös, idegen lények élnek. Õk nem jönnek a faluba, a falubeliek nem lépik át az erdõ határát – ez a hallgatólagos megállapodás biztosítja a viszonylagos békét.
Egyébként nincs sok szabály: a sárga szín véd, a piros veszélyt hoz. Aki a fák közé megy, nem jön vissza többé. Ha pedig megszólal a harang, akkor mindennek vége: mert azt a falu lakói is tudják, hogy a nyugalom csak átmeneti. Láthatatlan szomszédaik egyszer felbukkannak majd a házaik között.
Lucius (Joaquin Phoenix) nem viseli a bezártságot. Elindul, hogy megtudja, mi van az erdõn túl.

Nna, tegnap este elmentünk megnézni. +1 ajánlás, nekem a Sebezhetetlen annyira nem jött be, de ezzel megint nyert . Nagyon eltalálta. Imádnám, ha Palahniuk "Survivor"-ét megrendezné, az már biztos .

[Dorien]

Én a Shaun of the Dead-et néztem most, és nem értem, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Vannak benne vicces részek, de nagy része erõltetett, a végét meg már meg sem néztem, annyira untam. Szvsz. sokkal eredetibb és szórakoztatóbb vígjátékok vannak ennél. (Pl. Shop Stop sorozat)

[solide]

Idézet: Dorien - Dátum: 2004. szept. 30., csütörtök - 0:37

Én a Shaun of the Dead-et néztem most, és nem értem, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Vannak benne vicces részek, de nagy része erõltetett, a végét meg már meg sem néztem, annyira untam. Szvsz. sokkal eredetibb és szórakoztatóbb vígjátékok vannak ennél. (Pl. Shop Stop sorozat)

ok. nem egy nagy durr, de azért annyira nem rossz az - hangulat kell hozzá.
a híradós kifejezetten jó benne:
"... i repeat that. by removing the head or destroying the brain! " 

[lameXpert]

Idézet

Tizenhárom éves koromban voltam életem elsõ forgatásán; azóta is életem része. Szkripterként dolgoztam. Ez a fajta munka talán a gyártásvezetõéhez áll a legközelebb, a napokra lebontott jeleneteket jegyzi, rajzolja és szervezi az aznapi teendõket. Tizenhét éves koromban fejeztem be az iskolát. Jött egy autó, és elvitt Bergman stúdiójába... Nagyon meg voltam rémülve. Bergman hírneve rettenetes volt. Állandóan kiabált és veszekedett. A lelkiegyensúlya elég ingatagnak tûnt. Valahogy túléltem azt a nyarat, nem volt könnyû. Ott ragadtam, megcsináltuk a híres filmeket: A hetedik pecsétet, A nap végét, az Egy nyáréjszaka mosolyát... Bergman adott arra, hogy a színészek mindig jól érezzék magukat, és ezért a stábon töltötte ki a mérgét. Mivel én voltam a legfiatalabb, nekem jutott a legtöbb a temperamentumából. Egyszer egy nyáron háromheti forgatásra való munkát tíz nap alatt zavartunk le. A rendezõasszisztens azt írta a naplójába: „nagyon elfáradtunk, a végkimerülésig, Katinka állandóan sír, már akkor sírva fakad, ha valaki azt mondja neki, hogy maradj csöndben!”. Az utolsó napon ott álltunk a stúdióban, és Bergman a következõkkel kezdte: most pedig végigvesszük azokat a hibákat, amelyeket Katinka elkövetett a mai napon. Soha nem a stáb elõtt kért tõlem bocsánatot, hanem csak négyszemközt. Ilyenkor elmondta, mennyire becsüli a munkámat, és szeretné ha megtanulnám a szakmát. Nem bántam volna ha a stáb elõtt követ meg, de ezt soha nem tette meg. Megtanított mindenre, ami szükséges. A tiszteletre, a pontosságra: ha tíz perccel elõbb érkeztél, mint õ – akkor már elkéstél. És a fegyelemre. Õ az az ember, aki a legnagyobb alázattal dolgozik, és a következõ filmjét mindig önmagát meghaladva szeretné elkészíteni. 1965-ig minden filmjében közremûködtem, aztán nem általlottam gyereket szülni. Utána két évig nem beszélt velem. Szültem még egyet. Újra együtt dolgoztunk. 1967-ben csináltuk a Szégyent, és következett a Varázsfuvola. A Varázsfuvola készítése közben mondtam neki, ha túléljük ezt a filmet, többet nem leszek szkripter. Ugyanis ennek a filmnek a megalkotása a szkripter szempontjából is rettenetesen nehéz, figyelni kell a zenére, a színészekre és az énekesekre is. Mivel a zenében minden taktusnak pontosan megvan a helye, ezért nem lehetett a filmben elkövetett képi hibákat a zenével palástolni. Mindent nagyon aprólékosan, pontosan kellett összehangolni.

Varázsfuvola Trollflöjten

r, f: Ingmar Bergman (Mozart operája alapján),
o: Sven Nykvist,
z: Wolfgang Amadeus Mozart,
sz: Josef Köstlinger (Tamino), Irma Urrila (Pamina), Håkan Hagegärd (Papageno), Elisabeth Erikson (Papagena), Ulrik Cold (Sarastro), Birgit Nordin (az éj királynõje) Ragnar Ulfung (Monostatos),
mf/svéd hang, 150 perc



Bergman több mint egy évet töltött operafilmje elõkészítésével: igyekezett megteremteni azt az atmoszférát, amely 1791-ben lenghette körül a mûvet, amikor azt Bécsben, a Theater auf der Weiden-ben elõadták. Még a Taminót üldözõ sárkány is korabeli anyagokból készült. Bergman apró ötletek tucatjait, ha nem százait vonultatja fel az adaptációban, a nyitány nézõinek arckavalkádjától kezdve, a képária megelevenedõ portréján át, a három gyermek Verne-léghajójáig. Még a természetet is együtt játszatja a darab hõseivel, a film eszközeivel pedig a maga zseniális módján mindenkit beavat a Varázsfuvola misztériumába.

[lameXpert]

A nagy zabálás
Eredeti cím: La grande bouffe



Mûfaj: dráma
Ország: olasz-francia
Gyártási év: 1973
Hossz: 125 perc
Szereplõ(k):
Andrea:  Andréa Ferréol 
Marcello:  Marcello Mastroianni 
Michel:  Michel Piccoli 
Philippe:  Philippe Noiret 
Ugo:  Ugo Tognazzi 



Stáb:
rendezõ:  Marco Ferreri 
író:  Francis Blanche 
író:  Marco Ferreri 
író:  Rafael Azcona 
operatõr:  Mario Vulpiani 
zene:  Philippe Sarde 



Marcello, Philippe, Ugo és Michel életük delén járó, sikeres, jómódú, megbecsült férfiak. Egy napon mégis elegük lesz az egészbõl. Az ódon kastélyban, ahová elvonulnak, az öngyilkosság egészen különleges formáját választják: a legfinomabb ételekkel kívánják halálra enni magukat. A tervet nem is lenne olyan könnyû megvalósítani, ha nem érkezne váratlan segítség a véletlenül betoppanó diákcsoport élén álló tanárnõ, Andrea személyében, aki szintén kedveli az ínyenc fogásokat. A film a Cannes-i Filmfesztiválon való bemutatásakor (is) iszonyatos botrányt kavart, ennek ellenére elnyerte a kritikusok díját, majd a méltó közönségsikert.

[Gabesz]

Tudtok Magyarországon olyan boltot ahol meglehet venni a Le Mans címû filmet DVD-n? Eddig sehol nem találtam...  Nem ez az új Michel Vaillant féle érdekel, hanem még amiben Steve McQueen a fõszereplõ.

Le Mans

[LightBringer]

MTV
21:05 - A remény rabjai
Amerikai film (1994.)
(Korhatár: 2. kategória)

info

[Dorien]

Idézet: LightBringer - Dátum: 2004. okt. 2., szombat - 12:41

MTV
21:05 - A remény rabjai
Amerikai film (1994.)
(Korhatár: 2. kategória)

info

Ezt aki nem látta még, ki ne hagyja! Nemhiába második az imdb-n a Keresztapa mögött... 

[lameXpert]

A vörös kányafa



"Kalina Krassnaja" ("Roter Holunder"), seine wohl bekannteste Regiearbeit, erzählt die Lebensgeschichte von Jegor Prokudin, der aus dem Gefängnis entlassen wird und in der Provinz zu einem normalen Leben zurückfinden will. Ljuba, mit der er in der Haft eine Brieffreundschaft pflegte, hilft ihm dabei und bringt ihn im Haus ihrer Familie unter. Als ihn seine ehemaligen Komplizen bewegen wollen, wieder gemeinsame Sache mit ihnen zu machen, lehnt er ab. Es kommt zu einem heftigen Streit, in dessen Verlauf Jegor stirbt. Ljubas Bruder rächt ihn, indem er die Gangster mit ihrem Auto in einen Fluss stürzen lässt.

"Wir sehen einen gebrochenen, kontrastreichen Charakter mit psychologischen Diskrepanzen und erschreckenden Wandlungen", hat Schukschin über seinen Helden gesagt. Das eindringliche Plädoyer für die Resozialisierung Straffälliger war nicht nur stilprägend für den sowjetischen Film der 70er, angeblich soll es auch der Lieblingsfilm Rainer Werner Fassbinders gewesen sein, der sich durch diese "Franz Biberkopf"-Variation zur Verfilmung von Alfred Döblins "Berlin Alexanderplatz" hat inspirieren lassen.

Kalina Krassnaja UdSSR 1974, 108 Min., ab 12 J., R: Wassili Schukschin, D: Wassili Schukschin, Lydia Fedossejewa-Schukschina, Marija Skworzowa;

[Piftuka]

Idézet: Dorien - Dátum: 2004. okt. 2., szombat - 13:30

Ezt aki nem látta még, ki ne hagyja! Nemhiába második az imdb-n a Keresztapa mögött... 

Ez a legjobb komoly film, amit valaha láttam. Sõt, a legjobb film!

[Dorien]

Idézet: Piftuka - Dátum: 2004. okt. 2., szombat - 16:26

Ez a legjobb komoly film, amit valaha láttam. Sõt, a legjobb film!

Szerintem is. Valahogy benne van az a nagyon mély üzenet, hogy az ember sohasem mondhat le az álmairól, akármilyen kilátástalan helyzetben is van, mert akkor vége a történetnek, nincs miért élni többé.

[lameXpert]

Cigánytábor az égbe megy - Tabor uhogyit v nyebo
Szines szovjet feliratos film

Rendezte :Emil Lotjanu
Szereplõk:Grigore Grigoriu, Szvetlana Toma, Borisz Mulajev, Ion Skurja
Gyártási év: 1975
Filmhossz: 101 perc
Elérhetõség: ODEON Art Video - 1219 jelzetszám

Tartalom:
A híres lótolvaj Lojko Zobar, beleszeret a szomszédos tábor legszebb cigánylányába, ám szerelmük mégsem lehet teljes. M. Gorkij mûvébõl készült zenés, szinpompázatos tabló, az Oroszországban élõ cigányokról.

[Phantom Lord]

Apja lánya (Jersey Girl)


rendezõ: Kevin Smith
forgatókönyvíró: Kevin Smith
operatõr: Zsigmond Vilmos



szereplõ(k):
Ben Affleck (Ollie Trinke)
Liv Tyler (Maya)
Jennifer Lopez (Gertrude Steiney)
Raquel Castro (Gertie Trinke)
Jason Biggs (Arthur Brickman)
Will Smith (önmaga)


Az ellenállhatatlan külsejû Ollie Trinke (Ben Affleck) sikeres újságíró. Pályája rakétaként ível felfelé a zene világában, és úgy tûnik, mindene megvan. New York fényûzésében él, sztárokkal reggelizik, s csupán az önmagát alakító Will Smith-szel kerül kisebb, mulatságos konfliktusba.

Ollie és felesége, Gertrude (Jennifer Lopez) boldogan élnek, gyermekáldásnak néznek elébe, ám ez a tökéletes élet váratlan fordulatot vesz, és Ollie hirtelen egyedül marad újszülött gyermekével, a kis Gertie-vel, egy olyan szerepben, amelyre nincs felkészülve. Az apaságot és a karriert képtelen összeegyeztetni. A Show biz világában pedig nagy a pörgés és kevés az elnézés: Ollie-t kipenderítik állásából. Vonakodva bár, de nincs más választása: visszaköltözik apjához (George Calin) a nyugis New Jersey-be, abba az elõvárosi otthonba, ahol maga is felnõtt. Ez élete mélypontja. Õ legalábbis így érzi.

Ollie jövõrõl dédelgetett tervei lassan szertefoszlanak. Unalmas és kilátástalan munkahelyén töltve napjait, nem látja a helyzetébõl sem a kiutat, sem a régi életéhez való visszatérés lehetõségét. De rajongva szereti kislányát, Gertie-t (Raquel Castro), aki viszont nagyon jól érzi magát a kertvárosi élet körülményei között.

Gertie számára Jersey maga a Paradicsom. Éppen századszorra kölcsönzi ki Gertie kedvenc filmjét - no meg egy pornókazettát - , amikor egy nap Ollie megismerkedik Mayával (Liv Tyler). Maya üde, vidám, remek a humorérzéke és gyönyörû. Ollie lassan azon kapja magát, hogy beleszeretett a lányba. Élete gyökeresen megváltozik: boldog, s kezd arra is rájönni, hogy néha el kell felejtenünk, hogy mit is gondoltunk magunkról, hogy mivé szerettünk volna lenni, és el kell fogadni magunkat annak, amik vagyunk, és hálás szívvel észre kell venni mindazt, ami örömet szerez.


Nekem nagyon tetszett. Érdemes elvinni a barátnöt

[BigBear]

Idézet: LightBringer - Dátum: 2004. okt. 2., szombat - 12:41

MTV
21:05 - A remény rabjai
Amerikai film (1994.)
(Korhatár: 2. kategória)

info

Csodálatos film. Újra megnéztem, most már nem is tudom hányadszor, de még mindig le tud kötni, meg tud fogni. Mondjuk a film nagyszerûségét a nagyon jó történet mellett szerintem a jó szereplõk is fokozzák. Nagyon jó Tim Robbins és Morgan Freeman is a szerepében. Red szerepére Freemannél elképzelni se tudnék jobbat. Valahogy így képzeltem el már olvasáskor is.
Egyike a nagyon-nagyon kevés jól megfilmesített King-novellának/könyvnek. (Bár sztem igazán jól elkészített King - film csak kettõ van. Ez és a The Green Mile.)

Szerkesztette: BigBear 2004. 10. 02. 22:31 -kor

[Dorien]

Idézet: BigBear - Dátum: 2004. okt. 2., szombat - 23:29

Red szerepére Freemannél elképzelni se tudnék jobbat. Valahogy így képzeltem el már olvasáskor is.
Egyike a nagyon-nagyon kevés jól megfilmesített King-novellának/könyvnek. (Bár sztem igazán jól elkészített King - film csak kettõ van. Ez és a The Green Mile.)

Ez érdekes, mert emlékeim szerint a kisregényben Red vöröshajú fehér ember (innen a neve is), Andy meg apró termetû, és *** SPOILER *** mintha King írta is volna, hogy ki sem fért volna a szennyvízcsövön, hogyha termetesebb lett volna. *** SPOILER VÉGE *** Ettõl függetlenül Frank Darabont szerintem nagyon jó érzékkel osztotta a szerepeket. Neki egyébként King 1$-ért adja a megfilmesítési jogokat, míg más rendezõktõl rendesen megkéri az árát.
Szerintem a Stand by Me is nagyon jó még.

[lameXpert]

Napló gyermekeimnek (1982) 
Mészáros Márta

Szerzõ: Bikácsy Gergely

Mészáros Márta ma, pályája csúcsán igazi „besorolhatatlan rendezõ”. De miért is most? Hiszen mindig is az volt, már indulásától. A hatvanas évek végén erõs dokumentarista stílusú, kicsit (de csak kicsit) a cseh új-hullámra hasonlító filmekkel tûnt fel. Elsõ munkáját, az Eltávozott napot új és öntörvényû alkotót megilletõ üdvözléssel fogadta a magyar kritika.



A rendezõnõ hosszú évekkel késõbb többször is megemlítette, hogy késõbbi filmjeit a külföldi, leginkább a francia kritika többre becsülte, mint a magyar. Nem egészen így van ugyan, hiszen a legtöbb nemzetközi sikert aratott Örökbefogadást idehaza is megbecsülték. Igaz viszont, hogy az itthon általában egyszerûsítve, „feminista” szemléletûnek mondott filmjeit (Kilenc hónap; Õk ketten), melyeket bizonyos ingerültség fogadott, mind a kritikusok, mind a nézõk körében, Nyugat-Európában sokkal többre értékelték.
A sértõdött rendezõnek, és a gyakran vakságban szenvedõ kritikusoknak mindig emlékezniük volna jó a Napló-trilógia elsõ darabjának (Napló gyermekeimnek) jó fogadtatására (1984-ben a Játékfilmszemle minden nagyobb díját megszerezte), majd a második darab (Napló szerelmeimnek, 1987) rendszerváltás-hajnali filmszemle-premierjére, amikor Mészáros Mártát - hosszú idõ óta elõször -, nagyon nagy és megérdemelt kritikai-nézõi siker, igazi ünneplés fogadta – hazájában.
A Napló-trilógia az önéletrajzi töltésû filmfajta diadala. Az elsõ darab kapcsán a trilógia egészét, a késõbbi folytatásokat is felidézi a nézõ. E háromrészes  filmnek nem érdektelen tanulságai vannak: például az, hogy Mészáros Márta ebben a három mûvében sem adta fel nyers, tüskés, kemény stílusát, s hogy a filmek lírai, költõi jelenetsorai sohasem oldják a feszültséget, hogy a háttér történelemábrázolása kiválóan ötvözõdik a „gyerekszem” vagy a „kamasz-látásmód” magánéleti szubjektivitásával. Magántörténelem, mely megõrizte magán-hitelét, és hitelessé tette a híradóban elkoptatott „nagy” történelmet.
A rendszerváltás kezdetén több magyar film is megpróbálta sikerrel-sikertelenül felidézni az ötvenhatos forradalmat. Bennem, másokhoz talán hasonlóan inkább hiányérzetet keltettek ezek a kísérletek. A Napló-trilógiának a harmadik része játszódik 1956 õszén, majd a megtorlás utáni Budapesten: erõsebbnek, hitelesebbnek éreztem néhány más hasonló tárgyú alkotásnál. Talán éppen a rendezõnõ (és önéletrajzi hõse) különös helyzete és szemszöge miatt.
Julit a moszkvai Filmmûvészeti Fõiskolán éri Sztálin halálhíre, majd a magyar október is. Talán joggal használtam a „különös szemszög” kifejezést: az orosz-kirgiz neveltetésû kislány, akit hazatérve a szovjet elnyomást vakhittel és következetesen kiszolgáló nevelõanya készít az életre, a hatalmas diktatúra hatalmas fõvárosában tanul – és kemény, minden vakhitet önmagában legyõzõ makacssággal, csak saját tapasztalataira hallgatva, csak a saját érzelmeinek engedelmeskedve fordul szembe utopikus vakhittel és embertelen történelemhamisítással. Juli vad önfejûségét a hidegen objektív, minden hazugságot, minden csalást leleplezni tudó kamera segíti: ez lesz munkaeszköze.
Sok minden kell az igazság megértéséhez. Julinak az apa-legenda kétségbeesett kutatása leginkább. A kamasz, majd felnõtt lány szinte újjáteremti elvesztett apját egy másik, saját útját nagy tévedésekkel és önáltatásokkal teli botladozás végén meglelõ, vétkesbõl, cinkosból emberré és hõssé váló másik férfiben.
Jan Nowicki játssza ezt a figurát, és egészen eddig a filmig kellett várni, hogy megértsük, miért is tartják az egyik legnagyobb lengyel színésznek. Magyar filmben játszva sokáig ezt nem tudtuk elhinni: innen kezdve igen. Említsük meg a Juli nevelanyját játszó lengyel Anna Polonyt, vagy a nagypapát megelevenítõ Zolnay Pált. S ha õket, különösen erõsen a fõszereplõ Czinkóczi Zsuzsát: sokkal hitelesebb, mint száztizenöt színésznõ más magyar filmben. Kislányként fedezte fel Ranódy Zoltán az Árvácska fõszerepére. Mészáros Márta önéletrajzi trilógiájában igazi, nagy színészi feladatot teljesít, a természetesség utánozhatatlan hitelével, e szerepek eljátszása után visszatérve a filmtõl távoli magánéletbe. Annakidején a szakma, a közönség és a kritika egyhangú elismerésével vehette át a szemle díját.
A Napló-trilógia gyerekfilm, kamaszfilm, történelmi film és szerelmes film. Csikorgóan, néha kellemetlenül igaz hangszerelésben. Nem véletlen, hogy az 1956-al foglalkozó harmadik darabját egy jó ideig nem mutatták be. Igaz film, történelem emberléptékkel. Ha a mai vagy késõbbi nemzedék meg akarja érteni – vagy inkább átérezni, átélni – a szocializmus, a kommunizmus  hitére felesküdõ, majd saját életükkel, vétkeikkel és tragédiáikkal szembenézõ, végül mégis az igazságig eljutó, a valóságból vett esendõ hõsök sorsát, ez a film katartikus élmény lehet.