[-=Tiger=-]

Idézet: Robesz123 - Dátum: 2004. április 17, szombat - 10:56

Szasz Tiger!Mi van veled?Kiheverted már a szakítást?Beszélõ viszonyba vagy az Exel?Új nõ van a láthatáron?

Szia Robesz!!!!

Axelero pajtás kikapcsolta 2 hétre az internyetet, azért nem tudtam írni. De most már newra itt.  Hát.......még szerintem a nehezén nem vagyok túl, mert nagyon féltékeny lélek vagyok. Hogy fogom azt túlélni amikor más barátja lesz...... Annyiszor bántott már, de egyszerûen képtelen vagyok megutálni, de szerelmes ezek után már nem vagyok és lehet, hogy már csak megszokásból hiányzik.  Néha szoktam vele találkozni és javasolt egy nyitot kapcsolatot mert nagyon hiányoznak a csókok meg minden, de mivel most fog érettségizni tiszta idegbeteg és nekem most valahogy erre nincs szükségem. Mivel megígértem neki, hogy a ballagására elmegyek, ezt be fogom tartani és megvárom, hogy milyen az érettségi után, de ha ugyan olyan mint most akkor minden kapcsolatot megszakítok vele és ezzel csak magamon könnyítek.

Robesz? Te hogy vagy?

Más lány......? Az egyik osztálytársa nagyon köszönget nekem, néha már elég feltünõen.......aranyos kis csaj amúgy........de elég rossul venné ki magát.....bár.........

[Valdy]

Ezt írta GI:

Idézet

Van pasija? Ha igen, az még nem biztos h baj.

Messze lakik? Ha igen, akkor sztem felejtsd el, a távkapcsolatok nemigen szoktak müködni.

Amikor telefonáltál neki annak idején olyan sokat, akkor örült a hívásodnak? Vagy "lerázós" volt már?

Mikor beszéltél vele utoljára?

Szerkesztette: Valdy 2004. 04. 18. 01:17 -kor

[GI]

Idézet

Van pasija? Ha igen, az még nem biztos h baj

Nincsen. De nem értessz. Én nem járni akarok vele. Vagyis azt is szeretnék persze. Jó lenne.
Hanem csak azt, hogy legalább szóbaálljon velem, úgy, mint ha bármelyik ismerõsömet felhívnám.

Párszor találkoztam vele nem is olyan régen. Barátnõivel volt és rohadtul zavarba jött. nem is értem. Szóval alig bírt megszólalni.

Idézet

Messze lakik? Ha igen, akkor sztem felejtsd el, a távkapcsolatok nemigen szoktak müködni.

Ha akarnám minden nap láthatnám. 50km. Nem gond.
Ráadásul ingyen utazok a buszon is. Sõt ennek következtében álltalában a nõim is ingyen szoktak.

Idézet

Amikor telefonáltál neki annak idején olyan sokat, akkor örült a hívásodnak? Vagy "lerázós" volt már?

Az elején közömbös volt, nagyon jól elbeszéltünk. Két órákat. Kellemes volt a hangulat. A végén persze kikészült, meg is értem.
Tavaly 26.-án délután 4 órakor beszéltem vele utoljára (tuti mi???)
Tegnap elött próbáltam felhívni, de nem vette fel.

Idézet

Mikor beszéltél vele utoljára?

Ez még könnyebb idõpont. Január 17-én 07:17 perckor. A vasutállomás elött találkoztunk, barátnõjével jött, puszi-puszi, azt egy 10 percet beszéltünk, nagyon kellemes volt.
Február 8-án pedig olyan 4 óra körül dekkoltam a vasutállomás elött, mert vártam egyik haveromat, mentünk volna kocsmázni.
Ekkor köszönt, de nem jött oda. Odamentem, mert õ is megállt ott és beszélgettünk. De ekkor ismét úgy rohadt kínosan érezhette magát. Alig bírt megszólalni.

Én nem tudom mi ez a jelenség, de néha mikor találkozunk, olyan zavarba jön, hogy mást úgy még nem  láttam. PEdig semmi extrát nem teszek, amitöl ez létrejöhetne.

[Rhino666, az médium]

Ööööö... Nagyon kéne a kártya , de segíteni ilyen helyzetben nem lehet! Csak te tudsz segíteni magadon, hidd el! (...) Vagy még te sem.

Rhino666

[GI]

De nem hagyja egyszerûen, hogy tudjak magamon segíteni. Egyetlen egy pont viszont van. Ismerem a legjobb barátnõjét. Jóban vagyunk. Talán õ általa.
Pedig elhiheted te médium, hogy nekem már csak a barátsága minden pénzt megérne. És azt a rohadt szutykos kis bakelitdarab radeon (tisztában vagyok vele, hogy nem bakelit a nyák, de akkor is) olyan szívesen odaadnám, hogy mellé még pár értékes ajándékot is adnék.

Szar ez így.
És tudjátok panaszkodom, hogy nem áll szóba velem. Pedig amit kibírt az a lány. Hát én emelem elötte a kalapomat. Lehet, hogy nem a legszebb, mondjuk szerintem csinos, lehet, hogy vannak hülyeségei és néha nyávog egy picit, de tényleg emelem elötte a kalapomat.

[GI]

De tudjátok mi a legzavaróbb?

Ez az egész tehetetlenség. Nem igaz, hogy a 21. században nincsen egy k*rva megoldás erre.
Ha tudtok valamit, ami segít én végigviszem. Elég kitartó vagyok.
Csak legyen valami.

[Robesz123]

Idézet: -=Tiger=- - Dátum: 2004. április 17, szombat - 22:25

Szia Robesz!!!!

Axelero pajtás kikapcsolta 2 hétre az internyetet, azért nem tudtam írni. De most már newra itt.  Hát.......még szerintem a nehezén nem vagyok túl, mert nagyon féltékeny lélek vagyok. Hogy fogom azt túlélni amikor más barátja lesz...... Annyiszor bántott már, de egyszerûen képtelen vagyok megutálni, de szerelmes ezek után már nem vagyok és lehet, hogy már csak megszokásból hiányzik.  Néha szoktam vele találkozni és javasolt egy nyitot kapcsolatot mert nagyon hiányoznak a csókok meg minden, de mivel most fog érettségizni tiszta idegbeteg és nekem most valahogy erre nincs szükségem. Mivel megígértem neki, hogy a ballagására elmegyek, ezt be fogom tartani és megvárom, hogy milyen az érettségi után, de ha ugyan olyan mint most akkor minden kapcsolatot megszakítok vele és ezzel csak magamon könnyítek.

Robesz? Te hogy vagy?

Más lány......? Az egyik osztálytársa nagyon köszönget nekem, néha már elég feltünõen.......aranyos kis csaj amúgy........de elég rossul venné ki magát.....bár.........

Még mindig nagyon hullámzó a kedélyállapotom.Óránként változnak az érzéseim vele kapcsolatba.Én nem vagyok vele beszélõ viszonyban.Egy héttel ezelött azomban felhívott ,hogy összekaptak a muterjával és el kell mondania ezt valakinek.Persze azt nem tudom,hogy miért pont nekem kellet megint õt vigasztalni,de így sikerült.Szépen elmondtam neki,hogy nem lesz semmi baj majd rendbe jönnek a dolgai az anyjával.Azóta felém se bagózott,de gondolom ahogy valami lelki problémája lesz megint engem fog megkeresni.Amik nagyon szarok azok a péntek esték.Tudom,hogy olyankor szoktak a haverjaival buliba menni.Nem vagyok féltékeny elvégre már ilyen szempontból nincs közöm hozzá.Viszont rettentõen féltem,hogy valami részeg ráakaszkodik vagy ilyesmi.
Más nõ most nem nagyon van a láthatáron.Aki tervbe volt véve annak kiderült,hogy komoly kapcsolata van.Az igazság szerint nem is nagyon próbálkoztam senkinél.

[Rozoga]

He he, olyan Tmát akartok leegyszerûsiteni , ami iggen bonyi dolog.
Mesélek.
Nös voltam közel 5 évig elõtte 3 év együttélés. Anyósék anno nem tudták finanszirozni kedvesem továbbtanulásást, tehát berugdostam Gyöngyösre fõsulira. /ugyan is ette a lelkemet/ Tavaj tavasszal aztán sokat járt vizsga elõtt a barátnõihez, iskolatársaihoz, hogy feltudjon készülni a vizsgáira. Ezt mondjuk a könyvek emelkedõ száma indokolhatta is akár. Aztán kitalálta hogy 7végi házban röffen össze a gárda, mert ott nyugodtabbak a körülmények, és vinné a gyerekeket is.  Hmmm. Rajtam ne múljon az elõmenetele, bár a kölkeket ismerve a "nyugodtabb" részt nem nagyon fogtam.
Aztán ez igy rendszerezõdött is 3 héten keresztül. Igazolta a barátnõje, szal ültem a t*keimen.

A 3 héten viszont benyögi a fiam, hogy mikor megyünk végre pecázni. Tavasz volt szal az idõ függvényében megjelõltem a 7végét. A fiam kicsit elkomorul, és vadul töri a fejét. A végén kiböki, hogy az nem lenne yooo, mert akkor nem tud elmenni anyáékkal Zoli bácsihoz, mert ott sok csokit kap.
Hát mondom a Zoli 'bá az meg ki????  :confused:  Aszondja a gyermek hogy együtt szokott anyuval aludni amig õ az emeleten játszik Vivivel /húga/  :confused: .........
Szerintetek milyen pofát vághattam????

Amikor rákérdeztem az asszonnytól , hogy ez a felkészülési módszer hogy is van, láttam hogy kegyetlenül be van sz@rva, de nem bántottam. Ne tudja magát késõbb ezzel önigazolni. Rá egy hétre közölte hogy elköltözik.

[GI]

Hát ez tényleg gáz. Átérzem a problémádat.
Velem is történt már hasonló, bár mi nem éltünk együtt stb.. Viszont a sokk ott is nagy volt, mert én nyitottam be..
Elõször még felfogni sem igen tudtam. Be is csuktam az ajtót, hiszen zavarok...
Aztán lesétáltam a lépcsõn.... Egyszercsak üvölteni kezdtem, hogy te büdös k*rva... Stb... Aztán haverok fogtak le.

Ha rágondolok arra, hogy akkor hogy éreztem magamat, még a mai napig iver a víz és fájni kezd a fejem....

A "Radeonos" kérdésnél pedig hát nagy baj van. Elöbb fel próbáltam hívni. És felvette valaki... Aki azt próbálta benyögni, hogy pár napja interneten vette a kártyát... Stb kamu szöveg. Szóval a tesója volt. Megismertem a hangját.
Na mindegy. Szóval le próbál rázni.
Ha erre valaki tud megoldást istenemre mondom, vigye az egész gépemet... nem érdekel.

De sajnos nincsen. És az a gond, hogy rajtam az idõ sem segít. Várhatok 2 évet, akkor sem lesz jobb.

[-=Tiger=-]

Idézet: Robesz123 - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 11:33

Még mindig nagyon hullámzó a kedélyállapotom.Óránként változnak az érzéseim vele kapcsolatba.Én nem vagyok vele beszélõ viszonyban.Egy héttel ezelött azomban felhívott ,hogy összekaptak a muterjával és el kell mondania ezt valakinek.Persze azt nem tudom,hogy miért pont nekem kellet megint õt vigasztalni,de így sikerült.Szépen elmondtam neki,hogy nem lesz semmi baj majd rendbe jönnek a dolgai az anyjával.Azóta felém se bagózott,de gondolom ahogy valami lelki problémája lesz megint engem fog megkeresni.Amik nagyon szarok azok a péntek esték.Tudom,hogy olyankor szoktak a haverjaival buliba menni.Nem vagyok féltékeny elvégre már ilyen szempontból nincs közöm hozzá.Viszont rettentõen féltem,hogy valami részeg ráakaszkodik vagy ilyesmi.
Más nõ most nem nagyon van a láthatáron.Aki tervbe volt véve annak kiderült,hogy komoly kapcsolata van.Az igazság szerint nem is nagyon próbálkoztam senkinél.

Nekem az érettségi nehézségeit sírja ki, amikor ok minden akkor nem kellek, de ha valami baja van akkor nyomban. Én is megvígasztaltam és segítek neki ha tudok, de egy kicsit bánhatna velem finomabban, úgy érzrem nem érdemlek ilyen bánásmódot. Nekem is hullámzó a kedélyállapotom, én is valami hasonlótól féltem, mint te, hogy valaki csak amiatt a bizonyos dolog miatt fog ráakaszkodni és utánna pedig magára hagyja. Ha már én csalódtam akkor nem akarom, hogy õ is csalódjon, mert az egyik barátomban már  4 éve nagyon nagyot csalódott pedig nem történt köztük semmi. Olyan jó volna ha már vagy így vagy úgy vége lenne ennek az egésznek, a pénteki délutánok is nagyon hiányoznak amikor szinte az egész délutánt együtt ütöttük el. Annyira én sem próbálkoztam senkinél, de viszont amíg 100%-osan nem gyógyulok meg addig nem is akarok más lányt kihasználni, mert az se neki, se nekem nem volna jó, és tisztességtelen volna. /ezt legalább is én így gondolom/

[Rhino666, az médium]

Idézet: GI - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 13:01

És azt a rohadt szutykos kis bakelitdarab radeon (tisztában vagyok vele, hogy nem bakelit a nyák, de akkor is) olyan szívesen odaadnám, hogy mellé még pár értékes ajándékot is adnék.

Én nem fogadnám el a segítségemért cserébe! Már ha tudnék rajtad segíteni...

Rhino666

[-=Tiger=-]

Idézet: Rozoga - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 11:51

He he, olyan Tmát akartok leegyszerûsiteni , ami iggen bonyi dolog.
Mesélek.
Nös voltam közel 5 évig elõtte 3 év együttélés. Anyósék anno nem tudták finanszirozni kedvesem továbbtanulásást, tehát berugdostam Gyöngyösre fõsulira. /ugyan is ette a lelkemet/ Tavaj tavasszal aztán sokat járt vizsga elõtt a barátnõihez, iskolatársaihoz, hogy feltudjon készülni a vizsgáira. Ezt mondjuk a könyvek emelkedõ száma indokolhatta is akár. Aztán kitalálta hogy 7végi házban röffen össze a gárda, mert ott nyugodtabbak a körülmények, és vinné a gyerekeket is.  Hmmm. Rajtam ne múljon az elõmenetele, bár a kölkeket ismerve a "nyugodtabb" részt nem nagyon fogtam.
Aztán ez igy rendszerezõdött is 3 héten keresztül. Igazolta a barátnõje, szal ültem a t*keimen.

A 3 héten viszont benyögi a fiam, hogy mikor megyünk végre pecázni. Tavasz volt szal az idõ függvényében megjelõltem a 7végét. A fiam kicsit elkomorul, és vadul töri a fejét. A végén kiböki, hogy az nem lenne yooo, mert akkor nem tud elmenni anyáékkal Zoli bácsihoz, mert ott sok csokit kap.
Hát mondom a Zoli 'bá az meg ki????  :confused:  Aszondja a gyermek hogy együtt szokott anyuval aludni amig õ az emeleten játszik Vivivel /húga/  :confused: .........
Szerintetek milyen pofát vághattam????

Amikor rákérdeztem az asszonnytól , hogy ez a felkészülési módszer hogy is van, láttam hogy kegyetlenül be van sz@rva, de nem bántottam. Ne tudja magát késõbb ezzel önigazolni. Rá egy hétre közölte hogy elköltözik.

Szia!

Hát erre nem is tudom, hogy mit írjak. Ilyenkor jövök rá, hogy az én kis problémám milyen pöttöm máséhoz képest. Öszintén sajnállak. Vajon mért ilyenek a nõk? Vagy a férfiak is ugyan ilyenek vagy csak ezt én nem látom?  :confused:

Gyerekekkel mi lesz? Valahol szerintem ezt ök szívják meg a legjobban.

[Robesz123]

Idézet: -=Tiger=- - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 12:04

Nekem az érettségi nehézségeit sírja ki, amikor ok minden akkor nem kellek, de ha valami baja van akkor nyomban. Én is megvígasztaltam és segítek neki ha tudok, de egy kicsit bánhatna velem finomabban, úgy érzrem nem érdemlek ilyen bánásmódot. Nekem is hullámzó a kedélyállapotom, én is valami hasonlótól féltem, mint te, hogy valaki csak amiatt a bizonyos dolog miatt fog ráakaszkodni és utánna pedig magára hagyja. Ha már én csalódtam akkor nem akarom, hogy õ is csalódjon, mert az egyik barátomban már  4 éve nagyon nagyot csalódott pedig nem történt köztük semmi. Olyan jó volna ha már vagy így vagy úgy vége lenne ennek az egésznek, a pénteki délutánok is nagyon hiányoznak amikor szinte az egész délutánt együtt ütöttük el. Annyira én sem próbálkoztam senkinél, de viszont amíg 100%-osan nem gyógyulok meg addig nem is akarok más lányt kihasználni, mert az se neki, se nekem nem volna jó, és tisztességtelen volna. /ezt legalább is én így gondolom/

Én is már szeretném ha vége lenne ennek az egész agyrémnek és tiszta lappal tudnék továbblépni.Igazándiból azt sem tudom,hogy túl vagyok e a nehezén.Mikor látom a kocsilyukat a városban vagy valamelyik ismerõsét egyszerûen kiráz a hideg és rámtör valami szar érzés amit nem tudok megmagyarázni.

[Rhino666, az médium]

Idézet: Rozoga - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 13:51

Szerintetek milyen pofát vághattam????

Szerintem kb. mindez együtt:      

Rhino666

[Robesz123]

Idézet: Rozoga - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 11:51

He he, olyan Tmát akartok leegyszerûsiteni , ami iggen bonyi dolog.
Mesélek.
Nös voltam közel 5 évig elõtte 3 év együttélés. Anyósék anno nem tudták finanszirozni kedvesem továbbtanulásást, tehát berugdostam Gyöngyösre fõsulira. /ugyan is ette a lelkemet/ Tavaj tavasszal aztán sokat járt vizsga elõtt a barátnõihez, iskolatársaihoz, hogy feltudjon készülni a vizsgáira. Ezt mondjuk a könyvek emelkedõ száma indokolhatta is akár. Aztán kitalálta hogy 7végi házban röffen össze a gárda, mert ott nyugodtabbak a körülmények, és vinné a gyerekeket is.  Hmmm. Rajtam ne múljon az elõmenetele, bár a kölkeket ismerve a "nyugodtabb" részt nem nagyon fogtam.
Aztán ez igy rendszerezõdött is 3 héten keresztül. Igazolta a barátnõje, szal ültem a t*keimen.

A 3 héten viszont benyögi a fiam, hogy mikor megyünk végre pecázni. Tavasz volt szal az idõ függvényében megjelõltem a 7végét. A fiam kicsit elkomorul, és vadul töri a fejét. A végén kiböki, hogy az nem lenne yooo, mert akkor nem tud elmenni anyáékkal Zoli bácsihoz, mert ott sok csokit kap.
Hát mondom a Zoli 'bá az meg ki????  :confused:  Aszondja a gyermek hogy együtt szokott anyuval aludni amig õ az emeleten játszik Vivivel /húga/  :confused: .........
Szerintetek milyen pofát vághattam????

Amikor rákérdeztem az asszonnytól , hogy ez a felkészülési módszer hogy is van, láttam hogy kegyetlenül be van sz@rva, de nem bántottam. Ne tudja magát késõbb ezzel önigazolni. Rá egy hétre közölte hogy elköltözik.

Nem szeretnék a helyedbe lenni!Remélem én nem kerülök soha ilyen helyzetbe,mert akkor inkább már jobb egyedûl.
Egyben viszont biztos vagyok!Zoli bácsit kicsontoznám annak rendje és módja szerint.

[RDaneel_hu]

Idézet: GI - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 13:04

De tudjátok mi a legzavaróbb?

Ez az egész tehetetlenség. Nem igaz, hogy a 21. században nincsen egy k*rva megoldás erre.
Ha tudtok valamit, ami segít én végigviszem. Elég kitartó vagyok.
Csak legyen valami.

Beleestél az egyik legnagyobb hibába.
Kimutattad a rajongásodat egy nô iránt, mielött felszedted volna.
Innentôl kezdve 2 megoldásod van:

- hagyod a fenébe... van egy hajszálnyi esély, hogy érdeklôdni fog valamikor
- hagyod a fenébe... soha nem látod többet

Remélem segítettem.

Szerkesztette: RDaneel_hu 2004. 04. 18. 13:50 -kor

[Rozoga]

Idézet: -=Tiger=- - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 14:08

Szia!

Hát erre nem is tudom, hogy mit írjak. Ilyenkor jövök rá, hogy az én kis problémám milyen pöttöm máséhoz képest. Öszintén sajnállak. Vajon mért ilyenek a nõk? Vagy a férfiak is ugyan ilyenek vagy csak ezt én nem látom?  :confused:

Gyerekekkel mi lesz? Valahol szerintem ezt ök szívják meg a legjobban.

Sajnos nem tudom, mert külföldre költöztem. Sztem végleg. Magyarországon nem találtam a helyemet. Azt hogy a "gyerekek megszivják" az szinte 100%. Én is nevelõapa áldásos tevékenységével szembesültem közel 10 évig.......
De van egy arany szabály. Egyszer lehet elmenni.......  Ha maradok akkor ezt megszegtem volna. Lett volna hivatkozási alapja. Pont a gyerek.  Ezzel egy férfit, apát, nagyon lehet zsarolni! Az viszont ha belegondolsz, tényleg megalázó.
Ezer meg egy ilyen esetet ismerek. Amikor egy illen arc sirdogállt a  vállamon, megkérdeztem: Az asszony részérõl egy ilyen húzás után hol van a tisztelet???
Mondja az arc: A kocsmában.
Na én ehhez nem akartam partner lenni. MErt ugye egy nõ, merjen nõ lenni!!!! Mert megérdemli!!!

[Tibisz]

Nem gondoltam, hogy én is belépek ide, de 4 év 4 hónap után megérkezett a harmadik fél!   
Egy Világ omlott össze benne, egyszerûen nem tudok enni, inni, aludni, nem érdekel semmi sem, csak élek mint egy alvajáró, miközben legbelül több tonna nehezedik a melkasomra és a torkomra!

Tudjátok, én nagyon optimista alkat vagyok, és reméltem, hogy velem ilyen sohasem fog megtörténni, de ami a legrosszabb, hogy én még mindig élek-halok érte!

Egyszerûen csak Õ jár a fejemben!  Tudom, hogy ilyet én sohasem tettem volna Vele, mert nálam csak egy Istenség van, de Ö a mindenem! Egyszerûen nem tartom fer dolognak amit velem csinált, de képtelen vagyok rá, haragudni .

Nektek mikorra lanyhult a fájdalom? Egyáltalán elmúlik valaha?

Olyan rossz, hogy nincs velem, nem ölel át, nem becézget, nem hív telefonon, nem ír mailt, egyáltalán, hogy már nem értem dobban a szíve!

Bárcsak ilyenkor kaphatnék, egy olyan MIB-es cuccot ami kiszedi az emlékeimet, csak a fájdalom miatt, mert különben sohasem akarom elfelejteni, hisz számomra Õ volt az elsõ igazi nagy szerelem!

Szerkesztette: Tibisz 2004. 04. 18. 18:21 -kor

[Robesz123]

Idézet: Tibisz - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 17:12

Nem gondoltam, hogy én is belépek ide, de 4 év 4 hónap után megérkezett a harmadik fél!   
Egy Világ omlott össze benne, egyszerûen nem tudok enni, inni, aludni, nem érdekel semmi sem, csak élek mint egy alvajáró, miközben legbelül több tonna nehezedik a melkasomra és a torkomra!

Tudjátok, én nagyon optimista alkat vagyok, és reméltem, hogy velem ilyen sohasem fog megtörténni, de ami a legrosszabb, hogy én még mindig élek-halok érte!

Egyszerûen csak Õ jár a fejemben!  Tudom, hogy ilyet én sohasem tettem volna Vele, mert nálam csak egy Istenség van, de Ö a mindenem! Egyszerûen nem tartom fer dolognak amit velem csinált, de képtelen vagyok rá, haragudni .

Nektek mikorra lanyhult a fájdalom? Egyáltalán elmúlik valaha?

Olyan rossz, hogy nincs velem, nem ölel át, nem becézget, nem hív telefonon, nem ír mailt, egyáltalán, hogy már nem értem dobban a szíve!

Bárcsak ilyenkor kaphatnék, egy olyan MIB-es cuccot ami kiszedi az emlékeimet, csak a fájdalom miatt, mert különben sohasem akarom elfelejteni, hisz számomra Õ volt az elsõ igazi nagy szerelem!

Ha tényleg nagyon szerelmes voltál bele akkor lassan fog múlni a fájdalom!
Én nem vagyok egy öreg róka ,de sajnos sikerült elég sok tapasztalatot összeszednem ilyen téren.
Keresd fel egy olyan haverodat aki még a csaj elötti idõbõl való és nem tartottad vele a kapcsolatot.Járj vele sokat össze beszéljetek a régi dolgokról.Próbáld meg kicsit háttérbe szorítani azokat az embereket akik valamilyen szinten az exre emlékeztetnek.Ennek a terápiának az a lényege,hogy lassan visszaáll az az éned ami még a csaj elött volt és képes volt nélküle is létezni.Járj olyan helyekre ahova eddig nem mentél.Nekem bejött ez a dolog.Persze én is sokat gondolok a csajra,de már a vele kapcsolatos érzéseket háttérbe tudják szorítani a hétköznapi problémák.
Azt hiszem Leslie mondta ezt az edzés dolgot ami még tud egy kicsit segíteni az emberen és jobban is fogsz kinézni tõle.
Ja és a legfontosabb!Telefon könyvbõl töröld a számát a tõle kapott dolgaidat meg rejtsd el és egy ideig ne vedd elõ öket.Én is ezt tettem.Mondjuk van egy lánc amit az extõl kaptam és annyira hozzám nõtt,hogy azt hiszem ezt soha nem fogom levenni.
És még csak annyit gondolj arra,hogy ez rengeteg emberrel megesik szóval nem vagy egyedûl ezzel a problémával!
Remélem tudtam egy kicsit segíteni!Fel a fejjel ,ne hagyd el magad ,légy erõs ennyi a lényeg!

[-=Tiger=-]

Idézet: Tibisz - Dátum: 2004. április 18, vasárnap - 17:12

Nem gondoltam, hogy én is belépek ide, de 4 év 4 hónap után megérkezett a harmadik fél!   
Egy Világ omlott össze benne, egyszerûen nem tudok enni, inni, aludni, nem érdekel semmi sem, csak élek mint egy alvajáró, miközben legbelül több tonna nehezedik a melkasomra és a torkomra!

Tudjátok, én nagyon optimista alkat vagyok, és reméltem, hogy velem ilyen sohasem fog megtörténni, de ami a legrosszabb, hogy én még mindig élek-halok érte!

Egyszerûen csak Õ jár a fejemben!  Tudom, hogy ilyet én sohasem tettem volna Vele, mert nálam csak egy Istenség van, de Ö a mindenem! Egyszerûen nem tartom fer dolognak amit velem csinált, de képtelen vagyok rá, haragudni .

Nektek mikorra lanyhult a fájdalom? Egyáltalán elmúlik valaha?

Olyan rossz, hogy nincs velem, nem ölel át, nem becézget, nem hív telefonon, nem ír mailt, egyáltalán, hogy már nem értem dobban a szíve!

Bárcsak ilyenkor kaphatnék, egy olyan MIB-es cuccot ami kiszedi az emlékeimet, csak a fájdalom miatt, mert különben sohasem akarom elfelejteni, hisz számomra Õ volt az elsõ igazi nagy szerelem!

Nagyon sajnállak. Nekem is ez a barátnõm volt az igazi elsõ nagy szerelmem..(2,5 év)..sokan mondják, hogy az eleje a legnehezebb, de úgy érzem, hogy nekem még így majd fél év után is nehéz. Nekem is nagyon hiányoznak azok amiket te is leírtál. Ezeken a dolgokon csak egy dolog segít az pedig az idõ. De ha bármiben tudok segíteni akkor nyugodtan szóljál....