Idézet: Warrior - Dátum: 2012. 10. 28. 12:24
Hát pont ezt mondom, nem figyelsz: anyag nem keletkezik semmiből, de még gondolatok erejéből sem. Ugyanis az anyag létezik gondolattól függetlenül is. A gondolatok segítségével, annak következményeként végzett cselekvésekkel, ill. egyéb történésekkel (amik nem cselekvések következményei) az anyag VÁLTOZIK, de NEM KELETKEZIK! Sőt, nem is pusztul el!
Az egész kémia-fizika világnézetet fejére akarod állítani, s közben megkérdezni engem, hogy szerintem hogy van? Hát még nem ment át, hogy szerintem hogy van?

Komolyan: logikából még lehet fejlődnöd picit. "Bármelyik mondatod első felét a másik ellen fordítom, s a legszebb az, hogy ezt mind te írod le."
De én is kíváncsi vagyok: szerinted a gondolat hogyan eredményez anyagot?
A valóságot csak akkor érzékeljük, ha az elér egy bizonyos frekvenciát, amikor kiemelkedik az anyagba.
A számtalan gondolat közül kiválasztasz egyet, majd kivetíted arra, amit jövőnek tartasz, a lehetséges események végtelenjéből kiválasztod azokat, amelyeket fizikaivá fogsz tenni, és elindítod a mentális és pszichés folyamatokat, amelyek átültetik ezeket az anyagi világba.
A fizikai érzékszervek pedig arra kényszerítenek, hogy a rendelkezésre álló energia egy meghatározott tartományát fizikai anyagként érzékeljük, és erősen specializált mintát kényszerítsünk a valóságnak erre a szeletére.
A belső Én arra használja energiáját, hogy önmagából - belső tapasztalataiból - létrehozza ennek anyagi megfelelőjét, amelyben aztán a külső ego eljátszhatja szerepét. Vagyis: A külső ego játssza el a színdarabot, amelyet a belső Én írt.
A belső Én által irányított tapasztalatok az EE [elektromágneses energia]-egységek formáját öltik magukra. Ezekből formálódnak ki a fizikai tárgyak, a fizikai anyag.
Másképp fogalmazva tehát az anyag az a forma, amelyet a tapasztalat a háromdimenziós rendszerekbe való belépéskor felvesz. Az egyéni belső Én a nagy intenzitású teremtő folyamatban kapcsolatban áll a többi belső Énnel, és együttesen formálják az általunk ismert ismert tárgyi valóságot, tehát a tárgyi valóság a magas fokon tudatos belső Én működésének
leágazása vagy mellékterméke.
Például: vannak a házak.
A házak látszatra kőből vagy téglából vagy acélból állnak. A fizikai érzékek meglehetősen maradandónak látják őket. Pedig a házak a valóságban állandó rezgésben, mozgásban lévő, magas töltésű EE-egységek
Gestaltjai, melyeket a belső Ének közösen szerveznek ilyenné, és közösen tartanak fenn. A házak megszilárdult érzelmek, megszilárdult szubjektív állapotok, amelyek a fizikai anyagban materializálódtak.
Következésképpen a fizikai anyagot jogosan lehet az Én kiterjesztésének tekinteni, éppúgy, ahogy a fizikai test a belső Én kivetülése. Teát a fizikai formák létrejöttére struktúrák projekciója által kerül sor. A legmélyebb, alapvető és tartós szubjektív tapasztalatok azonban a természeti formákba valósulnak át: a gazdag tájba, amely táplálja a fizikai életet.
A belső Én könnyűszerrel kivetíti minden tapasztalatát EE-egységekbe, amelyek által valósággá válnak. A fizikai anyag tehát afféle visszajelzésként működik.
És mosxt a kérdésedre válaszolva, hogyan jön létre az anyag:
Kezdjük azzal, hogy az események és tárgyak olyan indukciós pontok, ahol a magas töltésű lelki impulzusok átalakulnak valamivé, amely már fizikailag érzékelhető: ez az áttörés az anyagba. Ahol ilyen magas töltésű impulzusok metszik egymást vagy egybeesnek, anyag jön létre. Az energia belerobban az anyagba, de a mögötte rejlő valóság, az idea magától az anyagtól független. Ugyanakkor bármikor újra és újra létrejöhet, ha megvannak a megfelelő intenzitás, azaz töltés, hogy a folyamat beinduljon.
Ami érzékelésnek tűnik, amit olyan konkrét, objektív eseménynek vélsz, amely független tőled, tulajdonképpen a saját belső érzéseid, energiád, mentális rendszered materializációja.
Szerkesztette: Dextrose 2012. 10. 28. 13:01 -kor