Idézet: BoGab - Dátum: 2011. 04. 27. 14:04
Pedig engem is érdekelnének ezek a leigázások és persze a hozzájuk tartozó bizonyítékok is.
Rendben. Jelenleg éppen a kronológián dolgozom, ez a mostani munkám.
Kezdjük az elején. Mivel hatalmas anyagról van szó, ezért részletenként írok.
22 millió éve – Az első lantbeli civilizációk a Földre jöttek és megkezdték kisebb kolonizációs munkájukat.
6 milliárd éve – A Földnek két kisebb Holdja volt, melyek egymásba ütköztek hatalmas katasztrófát okozva.
1,35 milliárd éve – A Centauri rendszerből érkező sárga és fekete bőrű idegenek idegenek megkezdték Földünk és Naprendszerünk kutatását. Megindult a Mars és a Maldek kolonizációja, majd letelepedtek a Földön
1,32 millió éve: Kiemelkedett a tengerből Lemuria
1,3 millió éve: a Centauri rendszer fekete bőrű csoportja megkezdte Afrika kolonizációját, valamint Arábiát
500 000 éve – A Föld gravitációja befogta a Holdat
387 000 éve – Mintegy 145 000 lantbeli jött a Földre letelepedni és végleg megváltoztatták genetikánkat.
250 000 éve – A Centauri rendszer Aremo-X3 nevű bolygójáról érkező földönkívüliek megkezdték Lemuria kolonizációját.
228 000 éve: Egy Asael nevű lantbeli vezér 360 000 lantbelit vitt el a Plejádokra, hogy új otthont találjanak.
226 000 éve: Asael meghal és lánya, Pleja veszi át a vezető szerepet.
225 000 éve: Pleja felfedezi a Földet, a Marsot és a Milonát, ahol kolóniákra bukkan
196 000 éve: A Földön háború robban ki és embereket evakuálnak a Plejádokra. Negyven évvel később a Milona elpusztul és az aszteroida övezet részévé válik. A Mars kibillen pályájáról, aminek következtében megszűnik az élet rajta.
116 000 éve: Ekkorra sikerült a Földön lantbeli segítséggel megtisztítani a társadalmat és elűzni a bűnöző hajlamú embereket
71500 éve: a lantbeliek felépítik az egyiptomi, a kínai és a dél-amerikai piramiskokat.
58 000 éve: a lantbeliek átszervezik társadalmunkat, amely mintegy 10 ezer évig kitart
48 000 éve: Ishwish Pelegon a Földre jön, aki szintén újraszervezi társadalmunkat. Ismét 10 ezer éves virágkorszak jön.
31 000 éve: Atlant vezetésével egy csoport jön a Barnard csillagrendszerből, aki Atlantiszon száll le.
30 500 éve: Mu birodalma, amely a mai Góbi sivatag környékén helyezkedett el, Muras hatalma alá kerül, aki Atlant feleségének, Karyatidának az apja. A birodalom a lemuriai kolónia lakosaiból alakul ki.
30 000 éve: Lemuria kolonizálja Atlantiszt, miközben egy fekete bőrű faj érkezik a Szíriuszról.
16 000 éve: Arust száműzik a Földről, amiért háborúkat szít. Követőivel a Beta Centauri csillagrendszerbe menekül.
14 000 éve: Arus visszatér embereivel a Földre és Hyperboreában telepszik le, amely a mai Florida területén helyezkedett el.
13 000 éve: Arus helyettese Semjasa megteremti Ádámot és Évát, innen ered a bibliai monda.
12 500 éve: hatalmas és erős földrengésk rázzák meg a Lemuriai kontinenset.
11 000 éve: II. Arus megtámadja a sumérokat, akik a hegyekbe menekülnek. Ugyanebben az időtájban földönkívüliek egy ismeretlen faja érkezik a Közép Amerikai Tiahuanaco városába, Viracocoha vezetésével. Bázisa egy Mot nevű szigeten volt. Az ő személyéhez fűződnek a húsvét-szigeteki szobrok is.
9500 éve: A plejádiak egy vezetője, Lahson szorgalmazni kezdi kultúrájuk terjesztését a Földön. Atlantisz és Mu elpusztítja egymást és a bolygó 50 évig lakhatatlanná válik a levegő nagyfokú elszennyeződése miatt.
9450 éve: II. Arus harmadik fia, Jehovan átveszi a Földön megmaradt törzsek vezetését.
8239-ben: sorozatos katasztrófák alakulnak ki a Földön.
8104-ben: A tengerszint megemelkedik, innen ered a bibliai özönvíz
6000-ben: A Vénusz, amely az Uránusz egyik Holdja volt, letér pályájáról majd a Merkúr és a Föld közé áll.
5981-ben: A Vénusz stabilizálódik a pályáján.
5000-ben: Jehav, Jehovan fia átveszi a hatalmat a Földön.
i.e 1500: Kitör a Santorini vulkán.
i.e. 1320: Jehavot megöli fia Arussem, akinek két fia születik: Salem és Ptaah.
i.e. 1010: Arusseam fiaival együtt a Gízai Nagy Piramis alá vonul. Követői szintén csatlakoznak hozzájuk. Arusseam magukat bafathoknak nevezi.
i.e 32: A három Krisztus-személyiség megszületik bolygónkon, és valóban testté lett köztünk. Egyiküket sem feszítették keresztre. A tizenkét tanítvány e három személyiség energiáiból materializálódott: az ő összeadódott energiáikból. Utána azért teljes egyéniségekké váltak, de fő feladatuk az volt, hogy egyértelműen megtestesítsenek önmagukban bizonyos, minden emberben meglévő képességeket.
Krisztus tehát három különálló egyén volt, akiket a történelem eggyé olvasztott; a hármat együtt ismeritek Krisztusként - ebből fakadnak a feljegyzésekben található ellentmondások. Mindhárman férfiak voltak, mert fejlődéseteknek abban a szakaszában női alakot nem fogadtatok volna el.
Ezek az egyének egyazon entitás részei voltak. Ez a három személy erős jelképi értékű drámát játszott le, és nagy erejű, koncentrált energia hajtotta őket.
A feljegyzett események azonban nem történtek meg a történelem során. Krisztus megfeszítése pszichés, nem fizikai esemény volt. Szinte elképzelhetetlen nagyságrendű ideák nyilvánultak meg.
Júdás nem ember volt. Ő is - a többi tanítványhoz hasonlóan - egy áldott „személyiségtöredék” volt, akit a Krisztus-személyiség alkotott meg. Ő jelképezte azt, aki elárulja önmagát. Ő dramatizálta azt a minden egyénben meglévő részt, amely makacsul ragaszkodik a fizikai valósághoz, és kapzsiságból megtagadja a belső Ént.
A tizenkettő mindegyike az egyéni személyiség valamely tulajdonságát, az általatok ismert Krisztus pedig a belső Ént jelképezte. Ők tizenketten tehát - és az általatok ismert Krisztus (a három egyénből összeötvöződött egyetlen alak) - az egyéni, földi személyiséget - a belső Ént - és az egoista Énhez kapcsolódó tizenkét legfontosabb tulajdonságot jelenítette meg. Ahogyan Krisztust körülvették a tanítványok, úgy veszik körül a belső Ént ezek a fizikai jellemzők: egyfelől mindegyiket kifelé vonzza a hétköznapi valóság, másfelől mégis a belső Én körül keringenek.
A tanítványoknak tehát a belső Én adott valóságosságot, aminthogy minden földi jellemvonásod a belső természetedből ered. Eleven kinyilatkoztatás volt ez, amely testté vált közöttetek - egy kozmikus színmű, amely a ti érdeketekben elevenedett meg, és olyan fogalmakat használt, amelyeket képesek voltatok megérteni.
A tizenkét tanítvány e három személyiség energiáiból materializálódott: az ő összeadódott energiáikból. Utána azért teljes egyéniségekké váltak, de fő feladatuk az volt, hogy egyértelműen megtestesítsenek önmagukban bizonyos, minden emberben meglévő képességeket.
Az egyik ilyen személyiség aki Krisztust alkotta, Pál vagy Saul volt. Őrá bízatott, hogy megteremtse a kereteket. Csakhogy a kereteknek ideákból, nem rendszabályokból kellett volna állniuk; emberekből, nem csoportokból. Ezen bukott el, és ő fog visszatérni az imént említett harmadik személyiségként a mi jövőnkben.
Saul nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy különálló identitássá váljék. Tulajdonsá¬gai például szembetűnően különböztek a történelmi Krisztus vonásaitól. Egy intenzív, személyes élmény hatására „tért meg” - ebből az eseményből kellett volna megértenie feladatának egyéni, nem szervezeti jellegét. Korábbi éveinek néhány cselekedetét mégis Krisztusnak tulajdonítják - nem fiatalkori tettekről van szó, hanem még korábbiakról.
Mindhárom személyiség szabad akarattal dolgozott saját feladatain. Ez Saulra is igaz. Még a szervezeti „torzításokra” is szükség volt a történelem kereteihez, ha megértitek az eseményeket. Saul törekvései tehát egy másik szinten voltak ismertek. Egy meghatározott célt szolgáltak. Ezért van az, hogy még egyszer megjelenik, ezúttal azért, hogy felszámolja a torzításokat.
Pál megpróbálta eltagadni önmaga elől, hogy ki is valójában, egészen a megtérés élményéig. Allegorikus módon ő képviselte az Énnek azt az önmagával harcban álló részét, amely küzd saját tudása ellen, és erősen kapaszkodik a fizikai valóságba. Látszólag egyik végletből a másikba esett, amikor előbb Krisztus ellen fordult, aztán pedig mellé állt. A belső zaklatottság mindvégig megvolt benne: a belső tűz, a felismerés, amelyet oly sokáig igyekezett elfojtani magában.
János és a történelmi Krisztus egyaránt elvégezte feladatát, és elégedett volt azzal, ahogy elvégezte. Egyedül Pál volt az, aki mindvégig kielégítetlen maradt, ezért az ő személyisége az, aki köré az eljövendő Krisztus alakja szerveződik.
Pál az ember harcias természetét is képviselte: azt a tulajdonságot, amelyet szintén tekintetbe kellett venni az emberiség akkori fejlettségi szintjén. Az ember agresszív természete teljesen megváltozik, felszámolódik majd, amikor a következő Krisztus-személyiség megjelenik. Ezért is helyénvaló, hogy Pál legyen jelen.
A Krisztusi entitás másrészt Keresztelő Szent Jánosként született, valamint két másik alakban is. Ezek egyike tartalmazta azt a személyiséget, akire a Krisztusról szóló legtöbb történet hivatkozik. A másik személyiségről később fogok beszélni. Az egyazon entitás három része között állandó kapcsolat állt fenn, jóllehet nem ugyanaznap születtek, és nem ugyanaznap temették el őket. Az emberiség saját lelki erőiből hívta életre őket, az egyéni tudat közös tárházából, amely rendelkezésére állt.
BIZONYÍTÉKOK OTT VANNAK A BARLANGFESTMÉNYEK, AZ ÓKORI FELJEGYZÉSEK, A VÁZÁK ÁRBÁZOLÁSAI.
FOLYTATÁS HAMAROSAN.
Szerkesztette: Dextrose 2011. 04. 27. 13:31 -kor
8 szavazás
Súgó
A téma zárva.