Elküldve: 2011. 08. 26. 12:24
És megtaláltam, mostanában ilyeneket is olvasgatok, mert csak. Ehun a vége, fuss el véle:
A következő órákban megismerkedhettem a Maur Birodalommal, és egyre biztosabb voltam benne, hogy ez a peremvidéki, becsvágyó hadúr nem viccel. Ez tényleg meg akarja hódítani a 4616-os állomást...velem együtt...
A képsorokból kiderült, hogy a Maur Birodalom épp úgy sok ezer naprendszerből áll, mint a Földi Konföderáció, és technikailag legalább olyan fejlett...Ha nem fejlettebb..
A Maur Birodalom sok mindenben hasonlított a földi civilizáció világaira, főleg külsőségekben, de két dologban alapvetően más volt. Az egyik eltérés a fajok sokasága, a másik a társadalom szerkezete volt.
A mi bolygóinkon mindenhol emberek éltek, akik valamennyien a Földről származtak el valamikor. A Maur Birodalom bolygóin sokféle faj élt, és valamennyiükön a macska-típusú emberek uralkodtak. Egyértelműen Mandúr népe volt az uralkodó faj.
A Maur Birodalom egy szigorúan hierarchikus, patriarchális formáció volt.
A hierarchia élén a császár állt. Utána a macska típusú férfiak következtek. Őutánuk a más evolúciós úton kialakult fajok férfitagjai következtek a rangsorban. A sok-sok különböző faj férfitagjai után, egy kalap alá véve az összes fajok női képviselői következtek. Ahogy kivettem a propagandaanyagból, a nők a birodalom összes bolygóján a férfiak tulajdonai voltak.
A történelmi részből kiderült, hogy a birodalombeli háborúkat, területi hódításokat csak elenyésző részben fegyverekkel és technikával, nagyobbrészt a nők birtokbavételével vívták meg. A birodalom összes bolygóján az volt az alapvető szokás, hogy egy nő annak a tulajdona, akivel utoljára szexuális kapcsolatba került. Mivel a macska-típusúak voltak szexuálisan a legtúlfűtöttebbek, ők lettek az uralkodó faj.
A másodrangú, / genetikailag kompatibilis/ fajok, és a harmadrangú, / csak szexuálisan kompatibilis / fajok szinte ellenállás nélkül fogadták el az elsőrangú / macska típusú/ fajok uralmát. Lelkesen vették át az uralkodó faj gazdag kultúráját, kényelmet és jólétet nyújtó technikáját, egész életmódját.
Csak most döbbentem rá, hogy ez az öntelt idegen tényleg azt hiszi, hogy majd boldogan sétálok be a háremébe, hogy hagyom magam bezárni az arany kalickába.
Kértem a központ diszpécserét, hogy sürgősen küldjön ide valahonnan valami férfit, hogy ezzel kifogjam a szelet Mandúr vitorlájából. Azt gondoltam, hogy ha produkálok Mandúrnak egy férfi tárgyalópartnert, akkor majd szépen eltárgyalgatnak a két civilizáció kapcsolatáról, és engem békén hagynak.
Legnagyobb kétségbeesésemre a központ közölte, hogy a felém tartó szakértők történetesen valamennyien nők. A közeli megfigyelőállomásokon is csupa nők szolgálnak, köztudottan jobb monotónia tűrő képességük miatt. Van ugyan egy felderítőhajó nem túl messze, amin férfiak is utaznak, de ez is csak három hónap múlva tud ideérni hozzám.
Szóval se közel, se távol egy szál férfi sincs, aki most segíteni tudna rajtam.
Először arra gondoltam, hogy egyszerűen kilövöm az idegen hajót.
Aztán még mielőtt belegondoltam volna, hogy ezzel milyen bonyodalmat okozhatok a két civilizáció között, rá kellett jönnöm, hogy nem tudok lőni.
Fegyvereim működésképtelenek voltak...legalábbis a jelzőfények nem világítottak. Aztán a többi műszereim is kaotikus villogásba kezdtek. Sorban kapcsolt ki minden rendszer...
Kétségbeesetten kapkodtam fűhöz-fához.
Miután megszakadt az összeköttetésem a központ diszpécserével, a megfigyelő kupolám létfenntartó rendszerein kívül minden megszűnt működni.
Percekig csak ültem a süket csöndben.
Megpróbáltam lezárni a zsilipet, de persze az sem működött.
Ott ültem csapdába esve, kétségbeesetten, kiszolgáltatva egy idegen életformának, egy idegen értékrendnek...Végtelenül megalázottnak, és összetörtnek éreztem magam.
Eszembe jutott az önmegsemmisítő, ami minden más rendszertől független volt.
...Nincs más választásom...- szántam el magam nagy nehezen - Igaz, hogy semmi kedvem meghalni, de segítségre nem számíthatok, a hárembe pedig nem megyek!
Becsuktam a szemem, és lenyomtam a gombot.
Hatalmas robaj rázta meg az egész szikla-göcsörtöt...
De még mindig éltem...
Amikor kinyitottam a szemem, rá kellett ébrednem, hogy az önmegsemmisítő sem működött.
A robajt és a rázkódást Mandúr landolása okozta.
- Leszállt a hadúr...- motyogtam magam elé bambán, és riadt nyúlként bámultam a zsilipajtóra.
Az ajtó halk szisszenéssel tárult fel, és belépett rajta az ádáz arckifejezésű, harciasan villogó szemű, büszke tartású, nagyhatalmú Mandúr.
Egy végtelennek tűnő percig döbbenten meredtünk egymásra.
Mandúr pontosan olyan volt, amilyennek elmondta magát, amilyennek a képernyőn láttam, amilyennek rettegtem őt...
...Csakhogy mindössze húsz centiméter magas volt...
Felszabadult nevetésem betöltötte a kupolát.
Még mindig nevetve felemeltem a riadt kis idegent, a térdemre ültettem, és megsimogattam puha pihe szőrrel borított apró fejecskéjét.
A rettegett hadúr pedig még mindig remegve egy kicsit, de már felismerve helyzetét halk dorombolásba kezdett...
Make love not Wor.