[lameXpert]

Február 19.

idézet:

---

Kurtág György 1926 Lugos (Románia)


1940-ben Temesváron kezdi zenei tanulmányait Kardos Magda és Max Eisikovits vezetésével, majd a háború után Budapestre települ át. A Zenemûvészeti Fõiskolán Farkas Ferenc, Veress Sándor és Kadosa Pál tanítványa.



1957-tõl egy évig Párizsban Marianne Stein, Oliver Messiaen és Darius Milhaud irányításával képzi tovább magát.

1958-1963-ig a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola korrepetitora, majd az Országos Filharmónia szólistáit tanítja.

1968-tól a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola kamarazene tanára. Az elmúlt években Berlinben és Hollandiában él.

Kurtág György a kortárs zene egyik legmarkánsabb alakja, igen nagy mûgonddal alkotó zeneszerzõ. Mûvei közül több hangzott fel és szólal meg napjainkban is a rangos nemzetközi fesztiválokon, világhírû karmesterek és elõadómûvészek tolmácsolásában.



Koreai kantáta (1953)
Brácsaverseny (1954)
Vonósnégyes (1959)
Fúvósötös (1959)
Nyolc zongoradarab (1960)

Nyolc duó (1960-61)
Jelek (1961)
Szálkák (1961-73)
Bornemisza Péter mondásai (1963-68)
Egy téli alkony emlékére (1969)

Négy capriccio (1972)
Négy dal Pilinszky János verseire (1975)
Eszká-emlékrajz (1975)
Játékok I-IV. (1973-76)
Hommage a Mihály András - 12 mikroludium vonós4-re (1977)

Herdecker Eurythmie (1978)
Bagatellek (1981)
A kis csáva (1979)
Omaggio a Luigi Nono (1979)
A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (1976-80)

Jelenetek egy regénybol (1982)
József Attila-töredékek (1981)
Hét dal (1981)
Nyolc kórus Tandori Dezso verseire (1981-82)
Kafka-Fragmente - S. hangra és hegedure (1986)

Három régi felirat - dalciklus (1986)
Requiem po drugu - dalciklus (1986-87)
Hölderlin: An… - dal (1989)
Quasi una fantasia… - zongorára és hangszercsoportokra (1988)

Drei alte Inschriften; Grabstein für Stephan - gitárra és hangszercsoportokra (1978-1989)
Officium breve in memoriam Anderae Szervánszky - vonás4 (1989)[/quote]

[lameXpert]

Február 20.

idézet:

---

Munkácsy (Lieb) Mihály (1844-1900)



Festõ, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetû Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festõi hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élõ német festõtõl.

Megismerkedett Szamossy Elek festõmûvésszel, aki magához vette és rendszeresen kezdte rajzra, festészetre tanítani, s módot talált hiányos mûveltsége pótlására is. Késõbb elválva Szamossytól, Gerendásra költözött nagybátyjához. Itt készítette 1863-ban elsõ festményét, a Levélolvasást (ismeretlen helyen). Ez év õszén Pestre jött, ekkor vette fel a Munkácsy mûvésznevet; Pesten festõbarátai tanácsaikkal támogatták, második mûvét, a Regélõ honvédet (ismeretlen helyen) Than Mór át is festette. Egyik barátja, Ligeti Antal éveken át támogatta festõi pályája elindulásában, közbenjárására a Képzõmûvészeti Társaság havi díjat folyósított Munkácsynak. Pártfogói 1865 elején Bécsbe küldték Rahl mesterhez, akinek közbenjárására felvették a Képzõmûvészeti Akadémia elõkészítõ osztályára. Bécsben festett Húsvéti locsolás (lengyel magántulajdon), c képe Rubens-hatásokat tükröz.

Rahl halála után visszatért Gerendásra nagybátyjához. Itt festett képei közül a Búsuló betyár (Magyar Nemzeti Galéria) a hazai hagyományokhoz, Madarász Viktor modorához igazodása miatt jelentõs. 1866-ban Ligeti biztatására Münchenbe utazott, felvették az Akadémiára. Mestere Wagner Sándor volt, de nagyobb hatást tett reá Kaulbach mûvészete. Több, itt festett képe közül az Árvízzel (Magyar Nemzeti Galéria) Kaulbach, a Lotz-modorhoz kapcsolódó Vihar a pusztánnal a hazai körök elismerését vívta ki.

[url="http://"http://www.kfki.hu/keptar/kep/m/munkacsy/muvek/1874-79/milton2.jpg"] [/url]

1867-ben állami ösztöndíjjal Párizsba utazott a világkiállításra, ahol Courbet mûvészetébõl egész életére döntõ benyomásokat szerzett. Visszatérve Münchenbe, kilépett az Akadémiáról s az Adam fivérek magániskolájába iratkozott. 1688 õszén Knaushoz ment Düsseldorfba, a német életképfestés tanulmányozására. Önmagára tulajdonképpen Leibl képeinek hatására talált. Megfestette az önállósulás elsõ fontos emlékét, az Ásító inast (amerikai magántulajdon). E kép gazdag lélekrajzával, világítási kontrasztjaival már jelezte fejlõdése irányát. 1869-ben festette elsõ világhírt hozó mûvét, a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Siralomházat, amelyben a magyar szabadságharc utáni betyárvilágból választotta témáját (Magyar Nemzeti Galéria tulajdona). A képet még félig kész állapotban eladta. (A Siralomház harmadik és legérettebb ún. kétalakos változata is a Magyar Nemzeti Galériában van.) E korszak ismert kritikai realista szemléletû, népi tárgyú mûvei a Részeges férfi hazatérése, a Tépécsinálók (1871, Magyar Nemzeti Galéria), majd végleg Párizsba költözése után: Éjjeli csavargók, Köpülõ asszony (1873, Magyar Nemzeti Galéria); Zálogházban (1874, New York, Metropolitan Museum), Mûterem (1876, Baltimore, magántulajdon, Hors Concours kitüntetéssel).

Párizsi tartózkodása és de Marches báró özvegyével kötött házassága tárgyválasztását más irányba terelte, elfordult a kritikai realizmustól. E korszak elsõ nagyméretû mûve a Milton (1878, New York, Lennox Library), amely elnyerte a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét, Európában és Amerikában világsikert hozott. Ezt követte a Krisztus Pilátus elõtt (1881) s a Golgotha (1883, mindkettõ New York). E hatalmas vásznak Sedelmeyer képkereskedõ rendelésére készültek, aki 10 évre lekötötte mûveit. A nagy kompozíciók mellett Sedelmeyer szorgalmazta a szalon-intérieurök ábrázolását. E mûveinek is nagy festõi értékei vannak a kényszerû téma ellenére. Ez idõ tájt festette remek virágcsendéleteit és tájképeit.

Élete vége felé festõisége elerõtlenedett, amellett a halálos kór is nyomot hagyott egyes mûvein. A millenniumi elõkészületek jegyében készült Honfoglalás-freskója (1893, a budapesti Országház elnöki fogadótermében) már akadémikus vonásokat mutat. Csak a Sztrájkban (1895, Magyar Nemzeti Galéria) talált újra vissza plebejus korszakának realizmusához, jóllehet festõileg már nem tudott megbirkózni a feladattal.

Mûvészete fõként az ún. alföldi festõk munkásságára hatott, de hatása kimutatható számos külföldi mesternél is. Vannak rokonvonásai az orosz kritikai realistákkal, elsõsorban Repinnel. Egyéb mûvei: Rõzsehordó nõ (1873); Poros út, Kukoricás (1874, Magyar Nemzeti Galéria); Colpachi park (1875); Tájkép folyóval (1886, Magyar Nemzeti Galéria).

[url="http://"http://www.kfki.hu/keptar/kep/m/munkacsy/muvek/1890-99/viragok.jpg"] [/url]

Munkácsy a 19. sz. egyik legnagyobb arcképfestõje volt (Muffos arckép, 1874; Liszt, 1886; Haynald, 1887; mind a Magyar Nemzeti Galériában). Utolsó nagy mûve a bécsi mûvészettörténeti múzeum mennyezetképe (1890). Ecte Homo (1896, Déri Múzeum, Debrecen). Levelezését és emlékezéseit Emlékeim (Budapest, 1921. és 1951) és Munkácsy Mihály válogatott levelei (szerk. Farkas Zoltán, Budapest, 1952) címmel adták ki. [/quote]

[lameXpert]

Február 21.

idézet:

---

Nagy Imre 1933

Párbajtõrvívásban csapatban négyszeres magyar bajnok és kétszeres BEK-gyõztes. Az 1960-as római olimpián egyéniben ezüstérmet szerzett és ugyanitt csapatban olimpiai bajnok lett.

[/quote]

[lameXpert]

Február 22.

idézet:

---

V. (Utószülött) László (1440-1457) magyar király



Albert király és Erzsébet, Zsigmond király leányának gyermekeként született apja halála után, innen kapta "Utószülött" melléknevét. Hatalomvágyó anyja elutasította Ulászló megválasztását, udvarhölgyével ellopatta a Szent Koronát a visegrádi várból, és Székesfehérvárott megkoronáztatta csecsemõ fiát. V. László III. Frigyes német-római császárhoz került, ahol kitûnõ humanista nevelést kapott és felkészítették az uralkodásra. A magyar rendek 1444-ben elismerték királyságát, de nagykorúságáig Hunyadi János választott kormányzóra bízták a hatalmat. III. Frigyes 1453-ban engedte el, és V. László átvehette az uralkodást. 1453 októberében Csehországban is királlyá koronázták. A vele rokonságban álló Cillei Ulrik lett a fõtanácsadója, akinek teljesen a befolyása alá került és felhasználta esküdt ellenségei, a Hunyadiak elleni harcához. Hunyadi László nándorfehérvári kapitány kezébõl is ki akarták venni a királyi várat, amit semmiképpen nem akart átadni. 1456 novemberében a király Cilleivel együtt személyesen jelent meg Nándorfehérváron, ahol fegyveres összetûzésre került sor, Hunyadi László és hívei megölték Cillei Ulrikot. A gyilkosságtól megrettent király teljes büntetlenséget ígért Hunyadinak, aki ennek tudatában 1457 márciusában a Hunyadi-párt vezetõivel és híveivel megjelent Budán. V. László ígéretét kényszer hatása alatt tett cselekedetnek nyilvánította, és március 14-én elfogatta Hunyadi Lászlót és kíséretét. A vezetõket halálra ítélte, de közülük csak Hunyadi Lászlót fejeztette le. Tartva a lázadástól május végén elõször Bécsbe menekült, majd Prágába ment, ahová a fogoly Hunyadi Mátyást is magával vitte. Prágában halt meg teljesen váratlanul valószínûleg fehérvérûségben vagy bubópestisben. A prágai Szent Vitus-székesegyházban temették el.

[url="http://"http://www.kfki.hu/keptar/kep/s/szekely/muvek/-1870/5_laszlo.jpg"] [/url][/quote]

[ 2004. február 22.: lameXpert szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

Február 23.

idézet:

---

Hunyady (Corvin) Mátyás (1443-1490)



A legendás hadvezér diadala csúcsán, a nándorfehérvári gyõzelem után halt meg a táborában kitört pestis járványban. A család azonban még egy kiemelkedõ tehetséget adott a magyar történelemnek, fiát Hunyadi (Corvin) Mátyást, akit tizen-évesen, apja tekintélyének köszönhetõen választottak királlyá 1458-ban, és aki a középkori Magyarország egyik legnagyobb uralkodója lett.



Mátyás király erõs központosított monarchiát hozott létre szilárd bevételekkel, személyes felügyelete alatt álló, képzett hivatalnoki karral, erõs megbízható zsoldos sereggel ("fekete sereg"), amelynek élén meghódította Morvaországot, Sziléziát, sõt Béccsel együtt Ausztria jelentõs részét. A népmesék "igazságos Mátyása" a korabeli Európa egyik legpazarabb reneszánsz udvarát tartotta fenn Budán és a gyönyörû fekvésû, Duna melletti Visegrádon. Könyvtára (a "Corvinák") az akkori Európa egyik legjelentõsebb gyûjteménye volt, mûvészeket, tudósokat látott vendégül. A török ellen jelentõs támadó hadjáratokat nem vezetett, csupán az apja által elért status quot akarta biztosítani az ország déli határán. Figyelme inkább nyugat és észak felé irányult: dinasztikus törekvéseinek célja egy erõs "dunai birodalom" létrehozása volt, amely megfelelõ ellenerõt képviselhetett volna az Oszmán Birodalommal szemben.

[/quote]

[lameXpert]

Február 24. szökõnap (a szökõév és a hónap "plusznapja")

idézet:

---

Jászai Mari (1850. Ászár - 1926. Budapest)



Székesfehérváron lépett elõször színpadra, majd Kolozsvárra szerzõdött. 1872-ben lett a pesti Nemzeti Színház tagja, s egyévi megszakítással haláláig ott játszott.

Veleszületett tehetségét állandó tanulással fejlesztette. Óriási hatású mûvész lett belõle, aki utolérhetetlen volt a tragikus szenvedélyek megszólaltatásában. Elsõként alakította magyar színpadon az antik tragédiák hõsnõit: Antigonét, Iokaszlét, Elektrát. Shakespeare mûveinek 20 nõalakját játszotta el, õ volt Az ember tragédiájának elsõ Évája. Verseket is mondott, Ibsen John Gabriel Borkman címû darabját az õ fordításában játszotta a Nemzeti társulata.

Kiválóan olvasott görögül, németül, angolul és franciául is. Írt cikkeket, novellákat, emlékiratának kéziratát pedig az Országos Széchényi Könyvtár õrzi.



"..... "Amint megérkeztünk Kolozsvárra, Kassay kiöntött egy láda könyvet az üres szobánk közepére, egy gyékényre. Minden szabadidõm ennek a gyékénynek a szélén ülve töltöttem. Soha ki nem törlõdõ, belémcikkázó tüzek futkostak csontjaimban, valahányszor egy új könyvet nyitottam ki. Ha az éhség nem kínozott volna, azt hiszem, teljesen boldog szaka lett volna életemnek ez a kolozsvári három év. De mindig éheztem. Se reggelim, se vacsorám nem volt. Minden garasomat színpadi ruhákra adtam ki, kivéve azt a 7 forint 50 krajcárt, amelyért a súgónétól hozattam az ebédet, valami moslékfélét. Ketten fizettünk érte 15 forintot. Elsõ szerepeket játszottam már, mikor az utcán összeszedtem a sajt és kenyérhéjakat, otthon tûre szúrtam, körül égettem és megettem. Kassay, az uram, a kávéházba járt reggelizni, meg ozsonnázni, kávét, tojást......"

Hogy lett a falusi ácsmester útszélre dobott lányából tudásban, ismeretekben, ízlésben, emberi belsõ értékben, külsõ formában egyaránt messzire világító büszkesége egy nemzetnek, – erre az önként felszakadó kérdésre – hiába várnánk feleletet Jászai Mari egyébként érdekes élettörténetében. A felelet abban a sokszor bebizonyosodott igazságban van, hogy a zseni szédítõ sebességgel repül fel oda, ahová a tehetség csak fáradságos erõlködéssel tud lajtorján feljutni.

A természet megadott neki mindent: hangja a legtökéletesebb, minden érzést kifejezõ zene volt. Aki egyszer hallotta, sohasem felejti. Örökre fülében cseng a zengése. Termetén Juno méltósága ömlött el. Gertrudisa ízrõl-ízre király volt. Néhány hónapi megszakítással 53 évig egyfolytában tündökölt a Nemzeti Színház élén. Tüneményes pályájának legemlékezetesebb állomáshelyei: Antigone, Elektra, Phaedra, Lady Machbeth, Venturia, Porcia, az Essex gróf és Stuart Mária Erzsébetje, Bánk bán Gertrudisa, a Tolonc Ördög Sárája, III. Richárd Margit királynõje, Sappho, Medea, Klytemnestra, Kleopatra, az Otthon Magdája, a John Gabriel Borkman Rentheim Ellája, a Bizánc Irénéje és megszámlálhatatlanul sok más szerep. Jászai Mari volt az Ember tragédiájának elsõ nagy Évája. Utoljára 1925. december 3-án lépett fel az Aranyember Teréza mamájában. Felülmúlhatatlan volt mint szavaló. Akinek megadatott az a rendkívüli élmény, hogy az õ ajakáról hallhatta a "Szózat"-ot vagy valamelyik Petõfi verset, az sohasem fogja elfelejteni.[/quote]

[lameXpert]

Február 25.

idézet:

---

Török Sándor (Homoróddaróc, 1904. febr.25./Bp., 1985. ápr. 30.), író.



Kalandos sorsát regényben írta meg (Életed kész regény, 1946). Gyermekkora viszontagságos, kamaszkora kalandos. Volt faúsztató Fogarason túl a hegyekben, dolgozott bádogosmûhelyben, sörgyárban, tizennyolc évesen színésznek állt. Hírlapírói pályája 1923-ban Kolozsvárott, 1925-ben Temesváron kezdõdött. 1929-tõl a Szegedi napló felelõs szerkesztõje. 1931-tõl a Magyarság és Az Újság közölte tárcáit, riportjait. 1945-tõl a M. Rádió munkatársa. 1951-tõl a Tankönyvkiadó szerkesztõje. 1959-tõl a Család és Iskola felelõs szerkesztõje volt. A világ nagy embereihez írt leveleirõl és körkérdéseirõl

Elsõ sikerét a Valaki kopog (1937) c. regényével aratta. A komédiás c. színmûvét 1936-ban a Nemzeti Színház mutatta be. Legigazibb sikereit a realitás és a mesevilág határán játszódó derûs, bölcs gyermekkönyvei jelentik, amelyek Palásthy György filmjeiben életre is keltek. (A varázsló, 1970, Tóth Eszterrel; Hahó, Öcsi! 1973; Hahó, a tenger! 1974). - 1933-ban Baumgarten-díjjal, 1974-ben József Attila díjjal jutalmazták. 1980-ban gyermekkönyveiért a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsától (IBBY) Andersen-diplomát kapott.

Mûvei/válogatás: Rajtam keresztül, elb., Temesvár, 1926; Az idegen város, r., 1933; A felsült óriás és a kilenc csoda, mesekönyv, 1934; Bankett a Kék Szarvasban, r., 1935; Kököjszi és Bobojsza, meser., 1939; Örök vasárnapok, r., 1939; Különös éjszaka, r., 1940; Gilikoti, r.,1945; Csilicsala csodái, r.,1956; A hazug katona, r., 1957; Falatka királysága, r., 1976; Az isten mosolya, emlékezések, 1984.



[url="http://"http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/index.html?21322.htm&21301.htm"]TÖRÖK SÁNDOR: EGY EMBER ELTÛNT A HEGYEKBEN[/url][/quote]

[lameXpert]

Február 26.

idézet:

---

Détár Enikõ 1964



Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola 1986.

1986- Vidám Színpad,
1991- Rock Színház,
1996- darabszerzõdéses.

Déryné-díj 1993;
Artisjus elõadómûvészi-díj 1996.

Jelenlegi szerepei a Madách Színházban:

Macskák: Bombalurina
Chicago:Morton mama

Détár Enikõ mûvésznõ 18 éve játszik a Cats címû musicalben, eddig 4 különbözõ szerepe volt. De láthattuk õt a Rockszínház musicaljeiben is (Evita, Nyomorultak, Chess, Sztárcsinálók, Légy jó mindhalálig, Orgyilkosok, Dorian Gray, Rockodüsszeia), a Madách Színház musicaljeiben (Nyomorultak, Chicago), a Moulen Rouge-ban (Csábító szépség), filmekben (pl. Bûn és bûnhõdés) és TV mûsorokban (talkshow-k, zenés showmûsorok). A Fõiskola elvégzése után 5 éves Vidám Színpadi szereplést követõen Székesfehérváron (Fekete Péter) és Békéscsabán (Irma, te édes) is játszott, jelenleg a Madách Színház társulatának tagja. Férje, Rékasi Károly a Fõiskola elvégzése után a Nyíregyházi Színházban szerepelt 3 évig (kedvenc szerepe a Dantone halála címu darabban volt), utána a Nemzeti Színházban (Platonov) játszott, jelenleg az Éjszakai Színházban szerepel (Kaland). Közben rengeteget filmezik (reklámfilmek, pl. Nescafé és természetesen az országos népszerûséget meghozó Barátok közt címû sorozat) és szinkronizál.[/quote]

[lameXpert]

Február 27.

idézet:

---

Devecseri Gábor (1917-1971) – költõ, mûfordító



Aligha lehetett szebb, daliásabb férfit elképzelni, mint a harmincöt-harminchat éves Devecseri Gábort alezredesi egyenruhában, ahogy ott áll akár a katonai fõiskola katedráján, akár az Írószövetség elnöki asztalánál, homlokába hulló fekete hajfürtjét hátrasimítva tanít vagy magyaráz vagy cseveg akár görög mondai hõsökrõl, akár szovjet költõtársakról, akár kultúrpolitikai napi feladatokról, ide-oda csapongva latin közmondások, a marxizmus klasszikusaiból vett idézetek és felettébb erotikus hasonlatok között. A nõk - minden korosztályból - elragadtatottan lelkesedtek érte, és õ tréfát és áhítatot vegyítve lelkesedett minden nõért. A férfi barátok szívük mélyéig szerették, akkor is, amikor éppen mérgesek voltak rá, akár éppen "túlvonalassága" vagy éppen minden komoly dolgot gúnyoló cinizmusa miatt. Soha életében egy cigarettát el nem szívott, szeszes italba ugyan társaság kedvéért olykor belekortyolt, de nem ízlett neki se bor, se rövid ital, még a feketekávét is csak baráti körben éppen hogy megitta, ha elébe adták (akkor is rengeteg cukorral, hogy elvegye az ízét) - mégis mindig úgy tetszett, hogy mámoros állapotban van: szerelemtõl, költészettõl, egy sajátos nyelvtani igealaktól vagy éppen egy izgalmas pletykától. Egyformán izgatta és késztette klasszikus formájú versre vagy elsuttogott indiszkrécióra is, hogy Odüsszeusz mikor melyik mondabeli nõvel feküdt le, vagy a baráti körben melyik nõnek melyik férfival van éppen viszonya. És ha igazi lendületben volt, akkor az antik vagy a napi pletykaanyagot görög vagy latin és angol versben fogalmazta meg olyan versformában, ahogy éppen kívánták. Igazán nagy tudós, mûvész-bûvész verselõ, mindig segítõkész jó barát és soha fel nem serdülõ kamasz egyszeri, sosem volt, utánozhatatlan egysége vált valóra ebben a tüneményes emberi jelenségben, akit a tanítványai is Gabinak neveztek.

Magánéletében meg tudta valósítani a legmeghittebb, mély érzelmekkel teljes hitvestársi szerelmet - amelyben a feleség igazi élettárs, munkatárs, múlhatatlan múzsa - és a legszabadosabb csapongást, a szakadatlan lángolást az egész nõi nemért, az olykor egy napon belül is váltogatott szerelem férfidiadalát.

Mint költõ a Nyugat "harmadik nemzedékének" egyik kitûnõsége volt; mint tudós a magyar klasszika-filológia nemzetközi tekintélyû kiválósága; mint mûfordító, mint az antik kultúra tolmácsa versenytárs nélkül elsõ az évszázadok magyar irodalmában.

Afféle csodagyermeknek indult. Tizenöt éves korában már tökéletes formabiztonságú versei jelennek meg, húszéves kora elõtt már rendszeresen közli a Nyugat a költeményeit. A kamaszkor és az éppen felserdülés életigényét, életszeretetét, mindenre szomjúságát fejezi ki olyan csengõ-bongó ritmus- és rímbiztonsággal, hogy a sokkal idõsebb kortársak is az egyenrangúaknak kijáró elismeréssel fogadják maguk közé. És a gyors sikertõl sem "bízza el magát". Folyton többet akar tudni. De nagyon szerencsés az indulása. Apja rendkívül nagy mûveltségû magántisztviselõ, amolyan elszürkült egykori zsenijelölt, aki többek közt kitûnõen tud görögül, és életének fõ vágya, hogy hamar tehetségesnek bizonyuló fia az ókori ismeretek tudósa legyen. Anyai nagyapja, Guti Soma, valamikor közismert, igen mûvelt újságíró, egyidõben népszerû - bár jelentéktelen - regényíró és drámaíró. Anyja, Guti Erzsébet a legjobb angol regényfordítók egyike, a pesti társaságok híresen szellemes asszonya. A szülõk legjobb barátai közé tartozik Kosztolányi Dezsõ, Karinthy Frigyes és Somlyó Zoltán. Ezek szinte saját szellemi gyermeküknek érzik a serdülõ Devecserit, õ pedig egyszerre talál eszményt Kosztolányi formatudásában és Somlyó Zoltán bohéman romantikus csapongásában. Igazában Somlyó az, aki már a gyermek Devecseriben felfedezi a költõt, õ ír majd elõszót elsõnek megjelenõ versei elé is.

Az érettségizett, de máris ismert fiatal költõ úgy indul el az egyetem latin-görög szakán, hogy latinul és angolul már jól tud, görögül már olvas. Egyetemista korában pedig összebarátkozik Kerényi Károllyal, a mitológia világhírû magyar tudósával (aki késõbb mint egy svájci egyetem nemzetközi tekintélyû professzora halt meg). A kapcsolat nem olyan, mint professzoré és diáké, hanem mint idõsebb és ifjabb szakemberé. Kerényi ösztönzésére fordítja le Devecseri még a háború elõtt a nálunk addig merõben ismeretlen Homéroszi himnuszokat. Ezzel már doktorátusa elõtt nemcsak mint kitûnõ mûfordító, hanem mint számottevõ ókortudós is kivívja az általános elismerést. Azután a felszabadulást követõ elsõ években tanársegéd az egyetem Görög Intézetében. És habár a legelsõ pillanatokban még a Nyugat viszonylag politikamentes humanista költészetét folytatja, hamarosan bekövetkezik a hirtelen fordulat: elragadja a marxizmus, a kommunisták új arculatú, hazát építõ lendülete, a szocialista jövõ kilátása. Egy délelõtt a belvárosi Aero eszpresszóban baráti ösztönzésre bravúros kis verset ír Terv címen a tervgazdálkodás lelki élményérõl. A tizenhat soros költemény néhány nap múlva megjelenik a Magyar Kommunista Párt lapjában, a Szabad Népben (a rovatvezetõ Keszi Imre örömmel adja le, mintegy bizonyságául annak, hogy a széplélek, a nyugatos Devecseri is íme hozzánk tartozik). Ez a vers az egész irodalmi életben feltûnést kelt, sokan meghökkenve állapítják meg, hogy Devecseri kommunista lett. Ez a meghökkenés jobban tetszik neki, mint az elragadtatás másfelõl. Most már ezt az utat akarja járni, és hamarosan belép a kommunista pártba, és egyszerre egyik vezéralakja lesz az új költészetnek. 1948-ban a Katonai Akadémia meghívja irodalomtanárának: ez elõbb õrnagyi, majd alezredesi rangot jelent. Õ pedig egy kamasz fiú játékosságával örül a szép tiszti egyenruhának, amely alighanem senkin nem mutat olyan jól, mint rajta. Nemsokára az Írószövetség fõtitkára. Egyszerre játékosan és áhítatosan örül a szerepnek, lelkesedik mindenért, ami van. Pedig ez a személyi kultusz kora. De ez a személyi kultusz tette õt alezredessé, fõtitkárrá, ez ad Kossuth-díjat neki (ámbár kissé bosszantja, hogy nem mint költõ, hanem mint mûfordító kapta a magas kitüntetést). És bár életének egyik felét leköti a nagy feladat: a teljes Homéroszt megszólaltatni magyarul, élete másik felét betölti nem is a szocializmus, hanem a Rákosi-kurzus elragadtatott szolgálata. Politikai közhelyeket, bálványimádó tiszteletet, közvéleményre kényszerített hazugságokat versel meg bravúros formacsillogással (ezeknek egy részét már néhány év múlva szégyellte és megtagadta, de amikor írta - valóban hitt bennük, ahogy hitt azoknak a fellobbanó szerelmeknek az örökkévalóságában is, amelyeket már másnap tökéletesen elfelejtett). A különös és jellemzõ, hogy mindeközben tudtommal nem haragudott igazán senki se rá: Devecserit nem lehetett nem szeretni. És mindeközben szívós munkával elkészítette a teljes magyar Homéroszt; nemcsak az Iliászt és Odüsszeiát, nemcsak a Homéroszi himnuszokat, hanem a homéroszi kor valamennyi fennmaradt emlékét. Ez a gyûjtemény a magyar mûfordítás-irodalomnak talán legnagyobb eddigi teljesítménye, amelyet nyelvileg is, formailag is a tökéletesség fokán valósított meg. Emellett azonban igen jelentékeny az a mûfordítói tevékenység is, amellyel nagy kötetre való verset a világirodalom különbözõ tájairól, nem utolsósorban a szovjet irodalmak világából tolmácsolt magyarra forma- és tartalomhíven.

1956 lelki válsága után egyszerre mindenestül hátat fordított minden közéleti szerepnek. Költészete is inkább a magánélet élményeit, hangulatképeit tükrözi. És elõtérbe lép az értekezõ próza. Mûhelytanulmányai, útirajzai, sõt önéletrajzi jellegû írásai is sajátosan vegyítik a szakmának is újat jelentõ ókortudományt a tudósélet lírájával. Drámát is ír Odüsszeuszról (egyébként már korábban is kísérletezett színpadi mûvekkel). De a drámában is lírikus marad. A fõvonal azonban a mûfordítás. Homérosz után számos görög és latin klasszikust fordít. Catullus kora ifjúságától izgatja. Végül kikerekedett a teljes Catullus is. A mai olvasó az európai ókor klasszikusainak java részét Devecseritõl ismeri. De jó idõt szán Firdauszíra is, és a Sáhnáme kedvéért megtanul perzsául. És azután egyszerre ráront a betegség. Nem közlik ugyan vele, hogy rák..., de hamarosan jól tudja, hogy menthetetlenül közeledik a halál. Talán még soha senki nem viselkedett így a bizonyos elmúlás tudatában. Vagy egy évet tölt kórházi ágyon, és többet dolgozik, mint valaha. Költészete felmagasodik: az életet, az élet szépségét ünnepli; csak úgy ontja a vallomásos prózát, terveket fogalmaz, folytatásos cikksorozatokat ír, mintha egyenest szemébe nevetne a halálnak. A szerelem és a költészet részegsége után új bódulatként ébred benne a halállal kacérkodás, a halálmegvetés mámora. Félelmetes és felemelõ ez a mámoros lélekkel haldoklás. Itt érte el végérvényesen antik eszményeit, a spártaiak halál elõtti gõgjét és a római férfiak, a Petroniusok és Senecák szellemes halálvárását. Az antik héroszokért lelkesedõ budapesti kamasz úgy halt meg az antik héroszok férfiasságával, mintha mulatságos kamaszcsínyt követne el. Olyan elegánsan, mint egykor alezredesi egyenruhájában, lépett Kháron alvilágba vivõ csónakjába.

Az egyes emberek dala együtt

Megszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.

Kérünk, kurta pillanat,
ne vess tûzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.

Hadd teljék az életünk
- mint lehet - szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.
[/quote]

[lameXpert]

Február 28.

idézet:

---

Alfonzó (Markos József) (1912-1987) színész, artista, parodista



Hátat fordítva, elinalni kész bizalmatlansággal közelítette meg nézõit. Gyanakvóan fülelte a fogadó tapsot. Vajon nem ellenséges lárma köszönti színreléptét? „Ide figyeljenek, emberek!” – a hetyke és neveletlen megszólítás, védjegymondata, esengõ kérlelést csomagolt nyegleségbe. Rajongta a közönség. Értékelték a nagy bohóc mûvészetét értelmiségi sznobok is. Riadtan feszengett mégis. Szúrós tekintettel vizsgálta, nem nézik-e le cirkuszi manézsból jött testi tréfáit? Nem közösítik-e ki a mûvészetek arisztokratikus demokráciájából?
Egy szerencsétlen véletlen úgy hozta, önálló estet szerkeszthettem Alfonzónak a televízióban. Portrémûsort. Képes összefoglalót komikai tudásáról. Az elõzetes megbeszélések egyikén közölte, Shakespeare III. Richárdjából mondaná a nyitómonológot: Now is the winter of our discontent – recitálta nadrágtartóra vetkezetten a Hungária kávéházban. Hirtelen púpos lett a márványasztal mellett. A kezdõsor után angol halandzsába futott. A mûteremben magyarul mondta a szöveget. Richárd helyett Verdi púpos udvari bohócát alakította, shakespeare-i versekkel ajkán. Sosem került közönség elé a film. Tapintatból. Nem is õ akarta eljátszani a tömeggyilkos trónbitorlót, inkább én taszítottam arrafelé, hogy írott klasszikus szerepekben is megvizsgáztassa képességeit. Mentségem: a fiatalkori tapasztalatlanságom. Láttam pedig a Csókolj meg, Katám! címû musical comedy gengszterszerepében. Írtam is róla. Elismerõbbet, mint megillette volna. Háromfelvonásos színdarab hagyományosan megírt szerepében is – természetesen – megállta a helyét. Csak nem volt elsöprõ. Csak nem volt ellenállhatatlan. Nem volt mély. Nem volt egyedi, mással összecserélhetetlen. Holott a maga írta némaszerepekben ékesszólóan tudott nézni, gesztikulálni, szemöldökének felvonásával beszédessé tenni arcát. Nagy színpadi stiliszta volt. Parnasszista mûgonddal kicsiszolt testbeszéde egyetlen henye taglejtést sem tûrt el. Tömör kifejezéssel csodálatosan írta színpadi és társadalmi térbe az írástudatlanok vakírását. Az évezredes mimosz-történelmet folytatta. Azt, ami az ókortól az olasz komédiák vásártéri mutatványain át az angol pantomim és az amerikai némabohózatok kerge kergetõzéseiig pórias mûvészetként végighúzódott a szórakozástörténelmen.

Alfonzónak elõkelõ helye van ebben a történelemben.

Nagy mulattató volt. Egyszemélyes nevetéskutató intézet. A humor laboratóriumát hordta magával a pesti tömegközlekedésben. Nem járt autóval. Már nyugdíjas korában láttam egyszer délidõn az Astoria aluljáróban, Harun al Rasidként elkendõzte magát, egy oszlophoz tapadtan figyelte a járókelõket. Kihívóan észrevehetetlennek mutatkozott. Figuralesen járt. Napszemüveg mögé bújt tanulmányúton, amire nem volt szüksége, metszõ élességgel tárolta emlékezetében a legkülönbözõbb típusokat. Erõsen úgy festett a dolog, azért lopakodik oly feltûnõen, mert abban reménykedik, észreveszik odaadó szorgalmát, elaggottan is betelhetetlen tudnivágyát. Akkoriban kevesebbet játszott. Kabarékból kikopott. A mulatók már régen nem adtak orfeumi mûsorokat. Új, fiatal komikusok jöttek divatba, bár Alfonzó sosem ment ki a divatból, sosem évült el megjelenítõ ereje; magamagát biztatta, hogy még mindig kíváncsi, fogékony az újra. Áltatta magát, hogy újdonságokkal hökkenti majd meg publikumát.

Roppant erejû és bátor férfiként elbánt volna egymaga száz támadóval, mint Cyrano a nesle-i kapunál. Támadó hangja, támadó alapállása félénkséget takart. Feszengve szenvedett származásától. Nem a születettõl, hiszen kevélyen hordta családi címerét: két kitekert nyakú libát. Alábbvalónak érezte magát elõkelõ drámai színészekkel szemben, félt a lenézéstõl, miközben szabatosan tudta saját értékét. Azt, hogy a legnagyobbakkal mérhetõ csak össze.

Alfonzó az volt a kabarészínpadon, ami operettben és jellemszínészetben Rátkai Márton. Úgy tudta a nevettetést, mint a méltóságteljességet Somlay Artur.

A legnagyobb bohócok közé tartozik: a Grock, a Rivelsek, a Fratelliniék, honi bohóctörténetünket tekintve: a Latabárok, a Gerard, a Halmai Imre, a Hofi dicsõ névjegyzékébe sorolható.

Alsóbbrendûnek kínlódta magát, mert szépészetileg alábecsülték mûfaját. Kurta komikus jelenetei, jellemtömörítései feszesen kimûveltek voltak, akár Ronsard szonettjei. Egyetlen taglejtése annyi emberismeretet sûrített össze, amennyit szószátyáran vaskos regényben tudtak csak mások körülírni.

Nem politizált. Sosem utánozott politikusokat. Nem parodizálta a közélet átmeneti kitûnõségeit. Az utca emberét vitte színre. Az utca taglejtéseivel. Az utca nyers arcjátékával. Alfonzó – polgári nevén Markos József – volt színjátszástörténetünkben a legelsõ, aki a külvárosok gesztusait és mimikai világát beemelte a mûvészetbe. Ha a mai elektromos úton sokszorosított komikusokat nézzük rikítóan durva kiszólásaikkal, gépies humorukkal, ahol a karikírozás netovábbjaként babos kendõt kötnek fejükre és fisztulás hangon kárálnak: mélységes hiánynak érzõdik Alfonzó csiszoltsága, költõi ereje, humorának bölcselete. Nemcsak nagy sikerei voltak, de nagy mûvész is volt.

Ejtsünk egy könnycseppet elmúlt nevettetéseiért.[/quote]

[Renwick]

Február 29.

idézet:

---

Mézga Aladárt nem szükséges bemutatni. Fúró-faragó tehetségérõl, szülei "szomorításáról" és egyéb kalandjairól már jól ismerik a tévénézõ gyerekek. [...] Aladár, miután kapcsolatot teremtett a 30. századbeli EMZÉPERIX-szel, olyan értékes tapasztalatokat és anyagokat szerzett, amelyekkel éjszakánként végre tudja hajtani elképesztõen vakmerõ kalandjait. Elsõ alkalommal - miután elkészült felfújható, hegedûtokba rejthetõ ûrkabinja, a Gulliverkli-V, a Lepénybolygón kötött ki. Következõ útjaira már Blökit, emberi hangon beszélõ kutyáját is elvitte. Kétszeres fénysebességgel értek a Tébolygóra, ahol igen furcsa lényekkel találkoztak, majd látogatást tettek Masinián, az elgépiesedett világban. Jártak az Imbolygón és Rapidián, de eljutottak Szuberbellumra, sõt Füllentinára is. Mindegyik bolygón veszedelmes kalandokba keveredtek, de Aladár furfangos ötleteivel, találékonyságával reggelre sikerült visszatérniük a Földre...[/quote]

üdv

R.

[lameXpert]

Március 1.

idézet:

---

Reitter Ferenc (1813-1874)



Temesváron született 1813. március 1-jén. Az Institutum Geometricumban szerzett oklevelet 1835-ben. Az 1830-as években a Duna és a Tisza vízmérészeti felméréseinél, 1844-ben a Pozsony és Nagyszombat közötti vasútnál dolgozott. Ezután elõbb a Helytartótanács, majd a Budai Építészeti Hatóság fõmérnöke lett. A Duna-Gõzhajózási Társaság számára 1853-ban építette ki a dunai rakpartot a Lánchídnál, 1856-ban a Rudolf rakpartot a Lánchídtól északra, s 1856–66-ban tervezte és irányította a Gellért-heggyel szembeni pesti rakpart (ma Belgrád rakpart) kiépítését. Duna-szabályozás Buda és Pest között címû mûvében hangsúlyozta a Pest alatti Duna-ág szabályozásának fontosságát a jégtorlaszok keletkezésének elkerülésére, valamint a soroksári Duna-ág bejáratának töltésekkel való védelmét. Elkészítette a mai Nagykörút helyén kialakítandó hajózható csatorna terveit. Errõl tartotta akadémiai székfoglalóját is 1867-ben A pesti Duna-csatorna s a hozzá kapcsolt minden remények valósítására alkalmas utak és módokról címmel. Terveit a Nagykörút kialakításakor felhasználták. Nyugati nagyvárosokat tanulmányozva szorgalmazta a Sugár (ma Andrássy) út létesítését. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet a megalakulásakor, 1867-ben alelnökévé választotta. Andrássy Gyula miniszterelnök felkérésére emlékiratban összegezte a városfejlesztés szempontjából legfontosabb teendõket Pesten és Budán. Ennek nyomán állították fel a Fõvárosi Közmunkák Tanácsát. Õ dolgozta ki a fõváros fejlesztésére 1871-ben kiírt nemzetközi pályázat követelményeit, s elkészítette az egész fõvárosra szóló szabályozási tervet, amelynek elfogadása után a munkálatok irányítója is õ volt.


"........ A bal parti városrész csatornázásánál Reitter teljes mértékben magáévá tette Bazalgette fõgyûjtõinek vonalvezetését, attól csak annyiban tért el, amennyire azt az új városrendezési terv megkívánta. Kõbánya részére önálló új gyûjtõt javasolt. A Fõvárosi Közmunkák Tanácsa határozatában kimondta, hogy "e csatornázási munkálat milliókba fog kerülni és az századok tartamára készül", javasolja,

hogy a város hirdessen tervpályázatot. 1875 márciusában felkérték Bodoky Lajost, Durand, Clay és Mille francia mérnököket, Lechner Lajost és Vogler Józsefet, hogy a Reitter-féle elgondolások alapján készítsék el a csatornázási terveket.

A mérnöki hivatal Martin Ottót bízta meg az eddig összegyûjtött javaslatok, tervek alapján az általános csatornázási terv elkészítésével, következõ utasítással: " a körúti fõgyûjtõ a tervbe mindenesetre felvétessék, a csatornahálózatba a pesti rész egész lakott területe bevonassék, a pincetalaj is vízmentesíttessék." Ezt követõen a Soroksári úton a ferencvárosi szivattyútelep építését határozták el. ...."[/quote]

[lameXpert]

Március 2.

idézet:

---

Arany János (1817-1882)



Arany János életrajza nem olyan látványos, mint a kortárs Petõfié vagy Jókaié. Ifjúkori vándorszínész kalandja kudarccal végzõdött, s mivel hazatérve idõs szüleit súlyos betegen találta, életét mintegy vezeklésként rendezte be, példás hivatalnokká vált. Attitûdjére haláláig jellemzõ a feladatteljesítõ beállítottság; igaz, ennek ellentételeként kifejlõdött benne a gúzsba kötve táncoló ember belsõ szabadsága, a dolgok és a „világ” ironikus, illetve humoros eltávolításának képessége.


AZ ÖRÖK ZSIDÓ


Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,
Sûlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létezõ,
S teher minden következõ;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülölöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midõn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megõl szivembe kés...
Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,
Mint délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivûl arany, belûl hamu...
Tovább! tovább!

Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg? s én egyedûl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott.
Tovább! tovább!

Az üstökös meg' visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kõ megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt
Levélkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább![/quote]

[lameXpert]

Március 4.

idézet:

---

Csortos Gyula 1883



Furcsa, ellentmondásos emberi tulajdonságokkal araszolt feltartóztathatatlanul elõre, egyre feljebb és feljebb még egy magyar mozilegenda, Csortos Gyula, a sovány, vörös hajú, szeplõs fiatalember, aki a sikeres, dicséretekkel teli akadémiai évek után Budapesten egyetlenegy színházban sem kapott szerzõdést, s ezért vándorszínészként, Makó Lajos dalitársulatával csavarogta be az országot. Rejtélyes ember volt, kiismerhetetlen, szeszélyes, akár egy puccos dáma, s ezzel a misztikummal az életrajz írói sem tudtak, megbirkózni. Kerülendõ, de mégis csodálni való ikonná vált. A legtöbb anekdota róla szólt, s azok is emlékeznek ,,esetei"-re, akik még nem látták régi filmjeit, és a színházban sem nézhették meg.

Csortos gátlásos, kemény ember volt. A szó szoros értelmében elkülönült színésztársaitól. A filmgyárban rendszerint egy sötét sarokban húzta meg magát, kellõ távolságból szemlélte a körülötte sürgõ-forgó világot. Minden alkalmat megragadott, hogy az eseményeket, mindent és mindenkit gúny tárgyává tegyen. Oldalvágásai azonban mindig célba találtak.

Kevés barátja volt. Látványosan szakított mindenkivel. Sokak szerint embergyûlölõ volt, ami sanyarú gyermekkorával - erre még visszatérünk - és nyomorával magyarázható (részben talán igazolható is). Petschauer Attila, a magyar kardvívó bajnok mégis a közelébe férkõzött. Együtt csavargott Csortossal a pesti éjszakában, színház után néha hajnalig rótták a néptelen utcákat. Sokat ugyan nem beszéltek, mert Csortos köztudomásúan szûkszavú ember volt.

Végül összevesztek. Valami apróságon. Csortos ugyanis azt tapasztalta, hogy a kardvívót többen vették észre az utcán, mint õt, az ünnepelt színészt. ,,Örök harag'' - üvöltötte Csortos, és a barátság megszakadt. Hetekig, hónapokig nem találkoztak. Egyik éjjel aztán megcsörrent a kardvívó telefonja. Síró, nyöszörgõ hang hívta segítségül. Csortos - állítólag - haldoklott. Petschauer Attila azonnal a színész lakására rohant, orvost hívatott, elszaladt a gyógyszertárba, majd addig maradt a beteg ágya mellett, amíg a beteget el nem nyomta az álom.

Másnap déltájban a kardvívó betért a New York kávéházba. Csortos a megszokott helyén gõgösen kanalazta a kávéját. Petschauer meg akarta kérdezni a haverjától, hogy: ,,Hogy van, mester?'', de a színész egy pillantást sem vetett rá, a megmentõjére. Végül elhárító mozdulatot tett, és csak úgy, foghegyrõl odavetette: ,,A harag megy tovább!"

Hát ilyen ember volt Csortos Gyula, aki 1883-ban született Munkácson, hivatalnokcsaládban. Egykoron csendõrõrmester apja durva reguláit konoksággal viselte. Versekkel, festegetéssel vigasztalódott. Egy asszony aztán a fiatal segédjegyzõt rábeszélte, hogy próbálkozzon meg a színmûvészettel, belsõ tüze, szenvedélye, lobogása nem mindennapi tehetséget takar. Csortos olyan nyughatatlansággal tanult és alkotott, hogy annak csodájára lehetett járni. Negyvenkét esztendõ alatt csaknem háromszáz színpadi és nyolcvan filmszerep! Megfordult Budapest valamennyi színházában, nem volt mûfaj, amelybe nem kóstolt bele, és alig akadt olyan magyar színész, aki tehetségben felülmúlhatta. Olyan színész sem akadt, akit a mozirajongók ennyi szerepben csodálhattak meg.

Csortos tudta, hogy az igazgatók és a filmgyárakban a producerek gyûlölik, félnek tõle, mint a tûztõl, de tehetsége, karizmája révén mégis szükségük van rá. Ezért minden kívánságát teljesítették. Megtette azt is, hogy faképnél hagyta a rendezõt, aki aztán sápadtan oltatta le a reflektorokat. Miért tett ilyet? Mert mindig, mindenütt halálosan komolyan vette a munkát, igazi profi volt. Akkor is, ha Luciferként oktatgatta Ádámot a színpadon, és akkor is, ha egy olcsó filmvígjátékban tortát dobott a partnere arcába. Alig megírt szövegeket is életre keltett, megtelítette életszerûséggel. Minden figurába a saját ellentmondásait vitte bele, de a legapróbb részletekig nyitott volt, érthetõ, bár a barátságban és a szerelemben sohasem adta ki magát. Természetes pátosz, tiszteletet parancsoló emelkedettség jellemezte játékát, ami gyakran modorosságba csapott át, néha bántó volt természetellenes beszéde, de szerinte az élet komédia, elegendõ, ha a színész pózokkal vesz részt benne. Nem pazarolja el saját magát, élvezi a játék apró örömeit.

Már 1912-ben behívták a stúdióba. Szerepelt az Egy csók története címû filmben, az igazi sikert pedig Molnár Ferenc Liliomában könyvelhette el és Moly Tamás híres, népszerû detektívtörténetében, a Vörösbegyben. S aztán a Hypolitban a címszerep - Kabos Gyula társaságában. Ebben a szerepben megismételhetetlen, csalhatatlanul hiteles. Szolgaként harcol az úr ellen. Itt Sancho az úr, és a bús képû lovag válik szolgává, vagyis Csortos. Hyppolit, persze nem gróf, csupán a gróf szolgája. De Hyppolit nem talál méltó urat, és ezért felmond. A színész alakítását elemezve sokat, rengeteget tudhatunk meg a hatalom lélektanáról. Csortos alakítása - írja Nemeskürthy - ,,a hivatalos nagyképûség karikatúrája, és Csortosnak jól állt az ilyen nagyzási mániába szenvedõ, diktatórikus hajlamú oktató maszkja. Õ ébreszti rá az emberét, a nyárspolgárt arra, hogy nem tud nemet mondani. Csortos akár egy gólem, uralkodik a Schneider-házban. Valami gólemszerû van benne, a tegnapból a mába ugró óriásból, aki mindent legyûr maga elõtt.

De hát Csortos nemcsak a Hyppolit, a lakájban volt ilyen meggyõzõ - már-már félelmetes. Mozifilmen is eljátszotta a ligeti szélhámost, Liliomot, elzüllõ bankpénztárosként a Vissza az úton címû drámában is kiválót nyújtott. A Szerelmi lázban lecsúszott, hangját vesztett operaénekest alakít, aki bohócként, egy clown álarcában szórakoztatja a publikumot. Hatalmas komédiázó kedvét sohasem vesztette el. Hûséggel szolgálta a vígjátékot a busás tiszteletdíj és a könnyen elérhetõ siker kedvéért.

1945-ben lépett fel utoljára a színpadon. Csehov Medvéjében. Utolsó filmszerepét 1944-ben az Egy pofon, egy csók címû vígjátékban játszhatta el. Kimagasló filmjei: Hyppolit, a lakáj (1931), Ítél a Balaton (1932), Rákóczi-induló (1933), Lila akác (1934), Az új földesúr (1935), Légy jó mindhalálig (1936), Café Moszkva (1936), Ember a híd alatt (1936), Az aranyember (1936), Tommy, a megfagyott gyermek (1936), Két fogoly (1937), Fekete gyémántok (1938), János vitéz (1938), Hétszilvafa (1940), Sok hûhó Emmyért (1940), Vissza az úton (1940), Hazajáró lélek (1940), Egy tál lencse (1941), A szûz és a gödölye (1941), A régi nyár (1941), Szerelmi láz (1942), Rákoczi nótája (1943) stb

"...
A Magyar Színház igazgatói irodájába beállít egy fiatalember. Faludi Jenõ az akkori igazgató épp Csortos Gyulával tárgyalt, de azért beengedték a jövevényt.
- Parancsoljon - szólt Faludi
- Kérem, igazgató úr színész szeretnék lenni.
- Jó kérem, akkor hát szalvaljék valamit.
Az ifjú belekezdett a ?Simon Judit?-ba, de bizony olyan szörnyûségesen pengette a rímeket, hogy a ?vizsgabizottság? kétségbeesve szakította félbe, az ?élvezetes? elõadást.
-Mondja, kérem, miért akar Ön színész lenni?
A fiatalember önérzetesen felelt:
- Mert nagy tehetséget érzek magamban.
Csortos Gyula nem állta meg közbeszólás nélkül:
- Akkor igyék egy pohár vizet.
- Miért kérem?
- Mert rosszul érzi magát...."[/quote]

[lameXpert]

Március 4.

idézet:

---

Hegyi Barnabás (Zboró, 1914. márc. 4. - Bp., 1966. ápr. 28.): filmoperatõr,

Bp.-en technológiai és iparmûvészeti tanulmányokat végzett. 1936-ban került a filmszakmába, 1940-tõl operatõr. A II. világháború után 1947-ig a Magyar Rádió mûsorfelügyelõje volt, utóbb haláláig a Hunnia-filmgyár operatõrje. Az általa fényképezett filmek száma közel jár a százhoz. Látásmódja formakészségrõl, drámai erõrõl tanúskodik, a riport frisseségével hat. A m. filmmûvészet legfontosabb eredményei fûzõdnek nevéhez. - I. f. A harmincadik (1942); Kettesben (1943) Majális (1943); Valahol Európában (1947); Egy asszony elindul (1949); Díszmagyar (1949) Ludas Matyi (1949); Különös házasság (1951); Föltámadott a tenger (1953); Körhinta (1955); Éjfélkor (1957); Tegnap 1959); Zápor (1960); Alba Regia (1961); Új Gilgames (1963); Iszony (1965).

"..... A jelenetet elõzõleg már többször próbáltuk, minden jól ment. Hegyi Barnabás, az operatõr munkatársával, Kiss Lajossal együtt a felvevõgép mellett állt. A felvevõgép mellett, amelybe néhány perccel elõbb töltötték be a színes nyersanyagot, a Magyarországon elsõ, egész Európában második színes film elkészítésének céljára. Végignéztem mindazokon, akik mellettem álltak és azok e pillanatban mind rámnéztek! Ünnepélyes arcokat láttam és furcsán, lelkesen csillogó szemeket... A felelõsség érzése hirtelen megrohant. Kicsinynek és tehetetlennek éreztem magam. Erõm mintha elhagyott volna. Homlokomon veríték gyöngyözött, kezem reszketett. Ám akkor a mindenfelõl rámtekintõ, bizakodó szemekbe néztem. Munkatársaim és ezer statiszta várták jeladásomat. Felvettem a mikrofont és lassan számhoz emeltem. "Felvétel!", hangzott el a gyárépület tetején elhelyezett hangszóróból egészen idegenszerû hangon. Azután néhány izgalmas perc és megszületett az elsõ magyar színes beállítás! "

"... Hegyi Barnabás, akirol sajnos kevés szó esik, pedig az egyik legzseniálisabb magyar operator volt az ötvenes-hatvanas években, nos o azt mondta, hogy a magyar operatoröknek a legnagyobb erényük a technika szukösségébol fakadó lelemény. És ez nagyon nagy érték.
– Tizenhét éve a szakmában volt már, amikor elso filmjét, a Fábri Zoltán rendezte Hannibál tanár urat fényképezte.
– 1939-ben kerültem a filmgyárba – hogy miképp, az külön történet. Egyébként protekcióval, mert apám báró Villányinak volt a kertésze, s neki részvényei voltak a filmgyárban. A báróné pedig kitalálta, legyek operator. Én ugyan nem tudtam, mi az, de nem tiltakoztam. Tehát bekerültem a filmgyárba, és ott végigjártam az egész gyártási folyamatot – pozitív, negatív hívó, kopír, trükk részleg –, majd 1943-ban hívattak, és azt mondták, hogy maga nagyon jó laboráns, de nem lehet operator, mert nincs érettségije. Akkor nagyon megkönnyebbültem. Laboráns vagyok, gondoltam, ez egy komoly szakma, szeretem csinálni, minden rendben van.
– S aztán épp azt a Hegyi Barnabást váltotta le Fábri filmjeiben mint operator, akit egyik legnagyobb mesterének tart. S aki a korszak egyik legfoglalkoztatottabb operatore volt. Többek közt a Körhintát is o fényképezte. ....."

"Hegyi Barnabás jó nevû operatõr volt, leghíresebb munkái a Körhinta és a Valahol Európában. Barbara 12 éves volt, amikor a Filmgyár udvarán leleplezték apja fejszobrát. A fiatal lány a látványtól sírva fakadt, hiszen akkor látta elõször térben az édesapját. ..."


"Említhetem Szemes Mihály Új Gilgames címû filmjét, Domján Edit és Darvas Iván fõszereplésével, vagy Fábri Zoltán Utószezon címû filmjét, Ranódy László Aranysárkányát, meg a Keleti Márton-filmek tömkelegét. Ott Hegyi Barnabás volt a kedvenc operatõr, mert nagyon újszerûen nézte a dolgokat. Nagyon szívesen dolgoztunk együtt Tóth János operatõrrel. De említhetem Grunwalsky Ferencet, Ragályi Elemért, Ráday Mihályt, akik akkor még csak asszisztensek voltak a nagyok mellett. ..."
[/quote]

[lameXpert]

Március 5.

idézet:

---

I. (Nagy) Lajos (1308-1382)
Magyarország (1342-82) és Lengyelország (1370-82) királya.



Apjától, Károly Róberttõl erõs országot, stabil belsõ állapotokat vett át 1342-es trónra kerülésekor. Hódító háborúi és önálló nemzeti döntések alapján hatalmas, tíz nemzetet egyesítõ birodalmat hozott létre, amely a Keleti-tengertõl a Fekete-tengerig és az Adriáig terjedt.



Belpolitika:

1351. törvények: nemesi rend kialakulása, Aranybulla megerõsítése kivéve szabad végrendelkezés, helyette háramlási jog kibõvítése, lánygyermek fiúsítása, kilenced, udvari nemes kialakulása, pécsi egyetem

Külpolitika:

nápolyi hadjáratok, Horvátország, Szerbia megszerzése, Vidin bevétele de nem tudja megtartani, Havasalföld és Moldva ellen de sikertelen, 1370. lengyel-magyar perszonálunió

"...... A KÉPES KRÓNIKA

A XIV. század emlékei is gyérek. De kárpótlásul köztük van a diplomáciai egyezmények útján hazakerült kódex-kori csúcsteljesítményünk, a régebbi lelõhelyérõl Bécsi Képes Krónikának nevezett könyv. I. Lajos király, illetõleg kislánya részére 1370 táján másolták, és színpompás miniatúrákkal díszítették. Kezdõlapja iniciáléjában Lajost és nejét megáldja Szent Katalin, azt 1374-ben, négyéves korában eljegyzett Katalin hercegnõ védszentje. Szövege azonban korábbi. Régebbi krónikákból összeszerkesztett elõadását a magyarok történetérõl 1330-cal fejezi be s 1358-ban keltezi. Szerzõje valószínûleg Kálti Márk székesfehérvári õrkanonok, de nem õ a másoló és nem is õ a festõ. Az utóbbi mesélõkedvû magyar ember: a hazai viseletek és címerek kitûnõ ismerõje. A magyar viselet történetét az õ miniatûrjeinek tanulmányozása nélkül nem is lehet megismerni. Történelmünkbõl olyan részleteket tud, például I. István és I. László királyok legendáiból, minõket a szövegíró Kálti nem említ. Személyére vonatkozólag találgatásokra vagyunk utalva. I. Lajos több kézirat-miniátort foglalkoztatott, köztük a festõcsaládból származott, Sopron megyei Meggyesi Miklóst, kit egy 1352. évi oklevél a király címerfestõjének mond. 1356-ban is azt jegyzik fel róla hogy "sok különféle munkát készített a királynak, aki ezeket igen kedvelte". Ha õ volt, õ másolta az oxfordi Bodleiana könyvtár Pseudo-Aristoteles-kódexét, a Secretum Secretorumot, melynek kezdõlapján az Anjou-liliomokkal körülvett kettõskeresztes magyar címer látszik, fölötte a lengyel sassal. Ebbõl nyilvánvaló, hogy e kódex körülbelül egykorú a Képes Krónikával, mert Lajost 1370-ben koronázták lengyel királlyá. Írása és illuminációinak stílusa is ugyanaz. Jellegzetes gótikus könyv a krónika, szellemében és külsõ kiállításában egyaránt. Pedig akkor Olaszországban már felderengett a renaissance könyvízlése már hatott és hódított Dante, Petrarca és Boccaccio. Nápolyi-Anjou királyunk e díszmûve mégis a germán mûvészetet utánozza. [/quote]

[lameXpert]

Március 6.

idézet:

---

Kálmán György (Bp. 1925. márc.6. - Bp. 1989. febr.19.): színész.



A SzAk elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte a pályát. 1953-tól 1980-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1981 után a Radnóti Színpadon lépett fel. 1957-ben aratta elsõ nagy sikerét Marceau: A tojás c. darabjában. Ekkor tûnt fel eszköztelen játékstílusával, intellektuális elõadásmódjával. Mûvészetét mindvégig az irónia, az álomszerû távolságtartás jellemezte.

1985.
Csinszka
tévéfilm 93'56"
Író,költõ: Deák Krisztina
Rendezõ: Deák Krisztina
Operatõr: Márk Iván

1985.
Isteni Szikra - fejezetek Gáspár Margit regényébõl 71'42"
tévéfilm
Színész: Kálmán György

Jegor Bulicsov 89'54"
Író: Gorkij Maxim
Rendezõ: Havas Péter
Operatõr: Darvas Máté, Czabarka Péter, Gombos Tamás, Reisz Iván, Urbanics Lajos

1981.
Solness építõmester 75'12"
tévéjáték
Író: Ibsen, Henrik
Színész: Kálmán György
Rendezõ: Mihályfi Imre
Operatõr: Bíró Miklós

1984.
Mestersége színész 63'08"
Kálmán György

Play Stirndberg - Nemzeti Színház 95'08"
színházi közvetítés
Színész: Kálmán György-Kurt
Rendezõ: Marton Endre

Temetetlen holtak 89'50"
dráma
Jean Paul Sartre drámája
Színész: Benkõ Gyula-Clochet, Garas Dezsõ-Sorbier, Horváth
József-Pellerin, Joós László-Francois, Kálmán György-Jean, Koltay János-Canoris, Margitai Ági-Lucie, Nagy Attila-Henri, Náday Pál- Landieu Író: Sartre J.P
Rendezõ: Szinetár Miklós
Operatõr: Kocsis Sándor

[/quote]

[lameXpert]

Március 7.

idézet:

---

Millner Tivadar (1899-1988) vegyész



Millner Tivadar a budapesti József Mûegyetem vegyészmérnöki karán doktorált, kedvenc tárgya a kémiai technológia volt. Szakmai tevékenysége elsõsorban a Tungsram laboratóriumához kötötte, ahol fõként a volfrámhuzalokkal foglalkozott. Legkiemelkedõbb eredményének az alaktartó volfrámszál kifejlesztése számít, javarészt még ma is a Tury Pállal közös szabadalma alapján gyártják a volfrám izzószálakat. 1954-ben Kossuth-díjjal, 1970-ben pedig Állami díjjal tüntették ki, 1961-tõl volt az MTA rendes tagja.


"A MAGYAR TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA NAGYJAI": a multimédiás CD egy sorozat második tagja, amely Millner Tivadar életét és munkásságát mutatja be teljes részletességgel.
Ára: 3.500,- Ft + ÁFA[/quote]

[lameXpert]

Március 8.

idézet:

---

Romhányi József (1921. március 8. Nagytétény - 1983. május 7. Budapest) író, költõ, mûfordító.



[url="http://"http://kincsestar.radio.hu/panoptikum/humor/romhanyi.ram"]A Székesfõvárosi Felsõbb Zenei Iskolában tanult. A Magyar Rádió dramaturgja, az Állami Hangverseny- és Mûsorigazgatóság mûvészeti vezetõje, majd az MTV szórakoztató rovatának mûvészeti vezetõje volt. Évtizedekig vezette a szórakoztató zenei szerzeményeket elbíráló un. sanzonbizottságot. Több magyar opera szövegkönyvét írta, de fordított operalibrettókat is. Bravúros verselési technikával szó- és rímjátékok ezreivel tûzdelte tele mûveit, (ezért országszerte "Rímhányó"-nak hívták). Játékos állatversei máig sokat idézett kedvencei a rádió és tv szórakoztató adásainak.[/url]



Körkérdés kutyákhoz: miért ugatják a teliholdat?
Magyar kuvasz:
- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
Csaholhatom reggelig!
Magát rosszul informálták, azt hiszem,
mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!
Orosz lajka:
- Hogy ne nõjön! Nincs rá keret.
Vakkantgatom csak a felet,
mert látom, már mértéktartó.
Nem nyikkanok, ha már sarló,
s ha még a kalapács is felkúszna, halkan -
csóválnám a farkam!
Német juhász:
- Hogy miért? Kétfelõl is meg lesz ugatva,
Mivel keleten kél és átmegy nyugatra.
Bõven indokolja mind a két eset,
hogy átugassanak illetékesek!
Angol bulldog:
- Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,
ha éjjel barangol!
Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:
...Írek!
Ír szetter:
- Õrfalkáink ma még csupán csaholnak,
de elkapjuk azt a holdat maholnap.
Ki is sütjük még este
angolosan véresre...
Kínai csau-csau
- Mi teng-leng fenn? Az ellenség kéme!
Link csel csak. Egy nagy ugrás, és vége!
Svájci bernáthegyi:
- Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam
valami ilyesmit a magas Alpokban.
Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.
Esetleg majd egyszer, kényelmesen, délben!
Keverék kiskutyám:
- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.
De mert zavaros az égbolt,
annyi fent az apró kémhold,
félelmemben vonyítok![/quote]

[lameXpert]

Március 9.

idézet:

---

Rákosi (Rosenfeld) Mátyás (1892-1971), ungarsk kommunistisk politiker.



Rákosi blev fodt i en middelklassefamilie og uddannet pa Budapests handelsakademi. Han blev medlem af Ungarns Socialdemokratiske Parti i 1910. Under 1. Verdenskrig faldt han i russisk fangenskab, og efter sin tilbagekomst til Ungarn i 1918 var han sammen med Bela Kun med til at stifte det ungarske kommunistparti. Under radsrepublikken (marts-juni 1919) indtog han forskellige mindre poster i regeringen, og da radsrepublikken brod sammen flygtede han sammen med Kun til Ostrig, og efter forvisning herfra videre til Sovjetunionen.

I 1924 var Rákosi atter tilbage i Ungarn for at organisere kommunistpartiet, der siden 1919 havde varet illegalt. Han blev dog arresteret allerede i 1925 for dette arbejde. Efter nogle ar i fangsel kom han atter pa fri fod, men blev atter fangslet i 1935, og denne gang idomt livsvarigt fangsel. I 1940 blev han dog losladt efter anmodning fra Sovjetunionen, hvor han opholdt sig de folgende ar. Han blev sovjetisk statsborger og vandt Stalins fortrolighed.

I 1944 vendte han sammen med de sovjetiske soldater der befriede Budapest fra tyskerne atter tilbage til Ungarn, og fra da af frem til sommeren 1956 var han som kommunistpartiets generalsekretar en af de mest indflydelsesrige politikere i landet. Han fulgte en stram stalinistisk kurs, der bl.a. resulterede i udrensningen af en rakke «titoister» efter bruddet mellem Jugoslavien og Sovjetunionen i 1948 - deriblandt Laszlo Rajk. I en kort periode 1955-56 var han desuden ministerprasident, efter at den mere reformorienterede Imre Nagy var blevet fjernet fra posten og udrenset af partiet.

Som folge af sin modvilje mod at folge Khrustsjovs forsoningspolitik overfor Jugoslavien, blev han i 1956 tvunget til at trakke sig tilbage, og han var saledes ude af politik, da Ungarnopstanden gjorde opror mod de herskende forhold i landet. Fra 1956 til sin dod i 71 opholdt Rákosi sig i Sovjetunionen.



".... Rákosi Mátyás: „A hidegháború nagy lánggal kezdett lobogni”

A választásokkal majdnem pontosan egy idõben kezdõdött a Rajk-ügy. 1949 áprilisában Révész Géza tábornok, aki akkor a honvédelmi minisztérium felderítési és kémelhárítási osztályát vezette, eljuttatott hozzám egy szigorúan bizalmas közlést. Ez a minisztérium egyik svájci ügynökének azt a jelentését tartalmazta, hogy Szõnyi Tibor a háború alatt Svájcban együtt dolgozott Allan Dullesszel, az ottani amerikai kémszervezet egyik vezetõjével. A közlés gépírással volt írva, Szõnyi neve a pontozással kihagyott helyen Révész kézírásával volt bejegyezve. Azért emlékszem erre a kis részletre is pontosan, mert valósággal megdermedtem, mikor ezt a néhány sort elolvastam. „Szóval nálunk is elõfordulhat ilyesmi, mint a Szovjetunióban 1937-ben!” – ez volt az elsõ gondolatom.

Szõnyi 1949-ben a párt káderosztályát vezette. A Moszkvából visszatért elvtársak 1945 elõtt nem ismerték, de az itthoniak legtöbbje sem, mert a felszabadulás elõtt hosszú évekig Ausztriában, majd Svájcban élt. Ausztriában a párt egyik összekötõje volt. Intelligens, mûvelt mérnök volt. Mikor én 1945-ben Budapestre kerültem, Szõnyi már a pártban dolgozott. Nekem, de úgy tudom másoknak sem volt vele semmiféle baja, a gyanú árnyéka sem fért hozzá, egyebek közt mert akkor örömmel és tárt karokkal fogadtunk minden munkára fogható elvtársat, s mással voltunk elfoglalva, mint az ilyen elvtársak múltjának kutatásával. Most, hogy ezt a közlést megkaptam, elsõ dolgom volt Révész Gézánál megtudni, hogy az ügynök megbízható-e, s közlését komolyan lehet-e venni. Révész biztosított róla, hogy az ügynök megbízható. Elõvigyázatból beszéltem Farkas Mihállyal, aki akkor honvédelmi miniszter volt, s õ is megerõsítette, hogy az ügynök megbízható; õ is ismerte már a jelentést. Ezzel kapcsolatban Révész vagy Farkas – már nem emlékszem, hogy ki – még kissé elégedetlen is volt, hogy kételyemet fejeztem ki, s feltételeztem, hogy a drága és nehezen megszerezhetõ svájci valutát nem megbízható ügynökök díjazására fordítják............."



Egy vezér
gyermekkora
Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések. I-II. 1892-1925

Ez már a kommunizmus,
vagy lesz ennél még rosszabb is?

HAL(L)HATATLAN POLITIKAI VICCEK
az 1948-1988 közötti idõkbõl

Szerkesztette: Homa János

TARTALOM

"TAPSOLJ, KOPASZ, MERT ELVISZ AZ ÁVO!"
(Viccek Rákosiról)

"AKI NEM HISZI, UTÁNAJÁRUNK!"
(Az ötvenes évek humora)

"INKÁBB MEGHALOK, DE A KOLHOZNAK NEM TOJOK!"
(Téeszcsés viccek)

"EGY KÁDÁRUNK VAN, AZ IS AZ OROSZOKNAK DOLGOZIK..."
(Somolygás a Kádár-korszakban)

"NEM OSZTOGATTAK, HANEM FOSZTOGATTAK"
(Szovjetunió - a mosoly országa)

"KOMBÁJNJAINK VISZONOZTÁK A TÜZET..."
(Pártvezérek Lenintõl Gorbacsovig)

A PÁRTFEGYELEM - AZ PÁRTFEGYELEM
(Középpontban a párttitkárok)

AZ ILLEGALITÁSTÓL AZ ALIG-ELLÁTÁSIG...
(A kapitalizmus nem szocializmus)

TALÁLÓS KÉRDÉSEK

A KÖTETBEN SZEREPLÕ VICCEKET BEKÜLDTE

KI KICSODA?[/quote]