[zoli62]

Bizony, a geometria uj lökést adotta matematikának.

[lameXpert]

December 16.

idézet:

---

Kós Károly (1883 - 1977) építész, könyvmûvész, grafikus, etnográfus,író és politikus



Temesvárott született 1883-ban négygyermekes postatisztviselõ egyetlen fiaként. A temesvári református kollégium elvégzése után a József Mûegyetemen mérnöki szakra jelentkezik, majd két év múlva átiratkozik az építész szakra és itt szerez diplomát. Még egyetemi hallgatóként építészeti felmérõ tanulmányutat tesz Kalotaszegre. Kezdõ építészként különbözõ építészeti irodákban dolgozik (Pogány Móricnál, Maróti Gézánál, - meghatározó volt Györgyi Dénessel való barátsága), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozza. 1910-ben földet vásárol a kalotaszegi Sztánán, felépíti a nyaralóját (a késõbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei ref. lelkész leányát. 1914-ben az I. világháború kitörése után a munka nélkûl maradt építész Sztánára költözik. 1915-ben bevonultatják a kolozsvári gyalogezredhez, de hamarosan leszerelik a kultuszminisztérium kérésére. 1916-ban az utolsó magyar királykoronázásra (IV. Károly) a budai vár díszítésére kap megbízást. 1917-18-ban állami ösztöndíjasként Sztanbulban tanulmányúton van. 1918-ban az Iparmûvészeti Fõiskola tanárának nevezik ki, de nem foglalja el katedráját, errõl így vall: "..a döntés nehéz volt,... hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám mint Budapesten.... és itthon maradtam". 1919 után alkalmi munkákból él, mûszaki rajzoló, nyomda-grafikus, illusztrátor, újságíró, plakátrajzoló, valamint tervez: ex-libriseket, bútorokat, emléktáblákat, síremlékeket. 1921-ben egyik alapítója az Erdélyi -, késõbbi nevén Magyar Néppártnak. 1922-ben a Vasárnap c. képes politikai újságot szerkesztette. 1924-ben több barátjával együtt létrehozza az Erdélyi Szépmíves Céhet, egy független könyvkiadót, amelyet igazgat. 1931-tõl szerkesztõje az Erdélyi Helikonnak, valamint igazgatja a Barabás Miklós Céhet - a romániai magyar képzõmûvészek szabad érdekvédelmi szervezetét (1944-ig). Részben a magyar kisebbségpolitika, részben demokrata szellemisége miatt, részben az erdélyi nép elszegényedése miatt nem kap komoly építészeti megbízásokat, csak kisebb, szerényebb munkákat. Így vall építészetérõl: " a divatos közép-európai szecessziós és a hazai ún. tulipános magyar stílustörekvések mellõzésével, a korszerû építészet magyar stílusváltozatát a magyar építõhagyományok alapján és a magyar nép építõ-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani ". 1944-ben sztánai házát kirabolják, részben elpusztítják, emiatt beköltözik a családjával Kolozsvárra a testvéréhez. Itt kezdi újra az életet a semmibõl, az újjáalakult Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnök-igazgatója. 1945-46 -ban a Magyar Népi Szövetség elnöke, 1946-48 között nemzetgyûlési képviselõ. 1945-ben a Kolozsvári Mezõgazdasági Fõiskola dékánja, majd 1953-ig tanára. 1948-49 munkatársa a Világosság c. lapnak. 1977-ben Kolozsvárott hunyt el.

[/quote]

[Brett Shaw]

KODÁLY ZOLTÁN

idézet:

---

1882. december 16., Kecskemét - 1967. március 6., Budapest

Zeneszerzõ, népzenekutató.

1905-ben kezdte el népdalgyûjtõ munkásságát, 1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, ahol zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. 1910-ben lépett saját mûveivel a nyilvánosság elé. 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért késõbb fegyelmi eljárás indult ellene, kinevezését érvénytelenítették, nem taníthatott. Elszigeteltségébõl 1923-ban a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki, majd 1926-ban a Háry János daljátéka világsikert aratott, 1932-ben mutatták be a Székelyfonó daljátékát. További mûvei: Marosszéki táncok (1927-1930), Nyári este (1927), Galántai táncok (1933), Budavári Te Deum - Buda felszabadulásának 250. évfordulójára (1936), Fölszállott a páva (1939), Concerto (1940). Zeneelméleti tevékenysége is jelentõs. A magyar népzene címû monográfiája 1937-ben jelent meg.

A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett. 1945-ben alkotta a Missa brevis-t. Részt vett a demokratikus megújulásban, õ lett a Zeneakadémia igazgató-tanácsának elnöke, 1946-1949 között pedig az Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1948-ban mutatták be a Czinka Pannát, 1951-ben a Kállai kettõst. 1951-1967 között megjelent a Magyar Népzene Tára elsõ kötete, és a zeneoktatásban is érvényesültek elképzelései.

1948-ban és 1952-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát, amely jelentõs volt mind a néprajz, mind a zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvmûvelés területén.

Egész életén át küzdött az ifjúság zenei neveléséért, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás (szolfézs) alapvetõ funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építõ ápolását. A Kodály-módszer ma világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában. [/quote]

[lameXpert]

December 17.

idézet:

---

Czuczor Gergely 1800 - 1866



A nemesi Magyarországon még a polgári törekvésû írók közt is ritkaság volt a polgári származású, de annál is ritkább az olyan, aki jobbágy-paraszti otthonból indult. Bacsányi útja a társadalom mélységeibõl a költészet magasságaiig példátlan kivételnek számított. A diadalmas romantika nagy haladó alakjait, Kisfaludy Károlyt, Vörösmartyt, Bajzát is a nemesi kúria küldötte, hogy továbblépjenek. Toldy Ferenc, a magyar irodalomtörténet megteremtõje is pesti polgárfiú volt. De az õ körükben Czuczor Gergely igazi népi származék: egy Érsekújvár vidéki parasztember fia volt, és az apának az lett volna legnagyobb vágya, hogyha fia mihamarabb beállna katonának. Czuczor István azonban - mert eredetileg István volt - tanulni akart, tanítani akart. S merthogy jobbágyból csak akkor lehetett tanár, ha papnak megy, tizenhét éves korában unokafivérével, a hasonlóképpen tanulni akaró parasztlegénnyel, Jedlik Istvánnal együtt szerzetesnek jelentkezett. Így indult el egyszerre a kultúra útján Czuczor Gergely, a tudós-költõ, és Jedlik Ányos, a nagy fizikus, a dinamó és a szódavíz feltalálója.[/quote]

[lameXpert]

December 18.

idézet:

---

Zelk Zoltán 1906 - 1981



A sáros, hepehupás Érmellék szûkösen élõ paraszt-zsidó-cigány világában is a legszegényebbek közé tartozott az érmihályfalvai kis zsidó templom kántora. A család a Bihar megyei falu szélén málladozó vityillóban lakott, ott született Zoltán nevû fiuk, aki vajmi keveset hozott magával és felettébb keveset kapott hazulról ahhoz, hogy híres, széles körökben népszerû magyar költõ legyen belõle. Csak éppen az lett. Valami nagyon fontosat azonban mégis hozott és kapott: azt a nagyon gazdag és ízes magyar nyelvet, amely a Partium - Biharország, a Szilágyság, - Szatmár és idekapcsolódik délen Arad vármegye is - õsi öröksége, Pázmány Péter, Arany János, Ady Endre nyelvi gyökérzete. Ennek a tiszántúli, az egykori "két haza" (az erdélyi fejedelemség és a magyar királyság) közti országrésznek szegény zsidósága régi idõk óta kizárólag magyar volt, németül sem tudtak, a Kárpátalján otthonos jiddis merõben ismeretlen volt fülüknek, istentiszteleteik már az 1840-es évektõl kezdve az aradi rabbik kezdeményezésére átváltott a magyar szóra, hogy a héber szavakat sem ismerõ falusiak is megértsék.....

Zelk Zoltán : Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,
Mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
S az oszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,
Ez aztán a furcsaság:
Hideg télben levetkoztök,
Nyáron viseltek ruhát!

Zelk Zoltán : Cigány-bíztató

Be meguntam már te silány,
hegedû-ríkató cigány
búval füstölgõ nótád!

Hozz cimbalmot! Több húrja van.
Vagy annak is csak búja van?
hát klarinétot, flótát!

Akármi hangszert, bánom én!
csak szóljon rajta a remény,
csak már vidámabb nótát!

Kótád a lelkiismeret -
azért oly füstös hangszered?
Nem lelsz te vígabb kótát?

Az ember él, hát vétkezik -
de nem te vagy csak vétkes itt,
hát mondd, miért is hordnád

mások bûnét, amíg a vád
szétrágja szíved - szú a fát
s letörsz, mint korhadó ág!

Elég az önvádból, elég!
Holdat! Napot! Hessented az ég
sok varjúszárnyú gondját!

És húzd, pengesd, vagy fújd cigány
csak dal legyen már, s oly vidám:
lemossa lelkünk kormát![/quote]

[lameXpert]

December 19.

idézet:

---

Reiner Frigyes (Bp., 1888. dec. 19. – New York, 1963. nov. 15.): karmester



1905-tõl zongora és zeneszerzés tanulmányokat folytat a budapesti Zeneakadémián. 1909-ben kapja elsõ szerzõdését: korrepetitor a Vígoperánál.

1910-ben karmester Ljubljanában, 1911-tõl 1914-ig a budapesti Népopera karmestere. Reiner Frigyes felívelõ világkarrierjének elsõ fontos állomása Wagner Parsifal-jának budapesti bemutatója 1913-ban, miután a zenedráma felszabadult a szerzõi jogi tilalom alól. Pályája következõ állomása 1914-tõl 1921-ig a világhírû drezdai Udvari Opera volt, ahol Richard Strauss jelenlétében vezényelte a komponista számos mûvét. Ez idõ tájt indult nemzetközi karrierje, Rómában, Barcelonában, Hamburgban lépett fel vendégként.

1922-ben az USA-ba költözött, ahol különbözõ nagy zenekarok karmestereként mûködött. A Cincinet-i Szimfonikusok vezetõje. 1929-tõl a New York-i Filharmonikusok karnagya, 1938-tõl 1948-ig a Pittsburgh-i Szimfonikusok vezetõje. 1948-tól 1953-ig a New York-i Metropolitan Opera karmestere, 1953-tól 1963-ig a Chicago-i Szimfonikus Zenekar vezetõje. Philadelphiában egyetemi katedrát kapott a zenekari és operaosztály vezetõjeként.

Bartók Béla utolsó pódiumszereplésének õ volt a karmestere New York-ban 1943-ban. Számos hanglemezfelvétele közül kiemelkednek Richard Strauss és Bartók Béla mûveinek tolmácsolásai. Gyakran tûzte mûsorára magyar komponisták mûveit az USA-ban.

Midõn tíz év után visszatért a Metropolitan Operába, Richard Wagner Az istenek alkonya címû zenedrámájának elõkészületei közben rosszul lett és a bemutató elõtt meghalt.[/quote]

[lameXpert]

December 20.

idézet:

---

Than Károly (1834 - 1908)



Még 15 éves sem volt, amikor részt vett a szabadságharcban. A fegyverletétel után gyógyszerész-gyakornok volt. 1855-tõl kezdve a bécsi egyetemen tanult, 1858-ban avatták a kémia doktorává. Ezután Heidelbergben Bunsen, Párizsban Würtz laboratóriumában dolgozott. Amikor 1860-ban a pesti egyetemen magyar oktatási nyelvre tértek át, a 25 éves Thant hívták meg a kémiai tanszékre. Ettõl kezdve közel fél évszázadon keresztül vezetõ egyénisége volt a magyar kémiai életnek.

Tanítványaiból lettek a késõbbi professzorok, a rohamosan fejlõdõ magyar vegyipar irányítói. Tervei alapján készült el 1872-ben a Trefort-kertben ma is mûködõ kémiai intézet, amely a maga korában világszerte mintaképül szolgált. Kiváló szervezõképességét többek között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöki, a Természettudományi Társulat elnöki székében is hosszú ideig csillogtathatta.

Mint tudós is világhírre tett szert. Legfontosabb eredményei: felfedezte a harkányi vízben a karbonil-szulfidot, az analitikába bevezette a mérõoldatok hatóértékének beállítására a kálium-hidrogén-karbonátot és a kálium-hidrogén-jodátot. Jóval Arrhenius elõtt javasolta, hogy az elemzések eredményét ne a vegyületekben, hanem a késõbbi ionoknak pontosan megfelelõ csoportosításban adják meg. Õ javasolta, hogy a gázok normáltérfogatának az egy gramm-molakulasúlynyi gáz által 1 atm nyomáson és 0 °C-on elfoglalt térfogatot nevezzék, melyet õ 22,3 liternek állapított meg. Kétkötetes fõmûve, a „Kísérleti chemia elemei” ma is figyelemreméltó, több mint 100 dolgozata szintén nagy értékû. [/quote]

[lameXpert]

December 21.

idézet:

---

Kogutowicz Manó (Seelovitz, 1851. dec. 21. - Bp., 1908. dec. 21.): geográfus és térképész, a hazai kartográfia megalapítója.



".... Kogutowicz Manó hamar felismerte, hogy szüksége van társszerzõkre. Már így született meg a következõ atlasza: „Elemi iskolai atlasz. Elemi és felsõ népiskolák számára. Tervezték Berecz Antal és Kogutowicz Manó. Kiadja Hölzel és Társa Magyar Földrajzi Intézete. Budapest, 1894.“ A tizenhat lapos atlasz még nem volt eredeti alkotás, hanem csak magyarra való átdolgozása a Hölzel-féle bécsi atlaszoknak.
Új benne azonban Magyarország hegy- és vízrajzi térképének kettõs lapja, amely a bíráló Jankó János szerint „a hegycsoportok természetes felosztását állítja elénk, s amely a legjobb e nemû atlaszlapok közé tartozik“. Ez már Kogutowicz eredeti tervezése és rajzolása volt. Valószínû, hogy ez a legelsõ eredeti Magyarország-térkép, amely térképírásunknak az abszolutizmus után való újjászületése óta iskolai atlaszban megjelent.
Kogutowicz 1896-ban fogott hozzá glóbuszok gyártásához. 1897-ben már örömmel jelentette a Földrajzi Társaság elnöke a közgyûlésen, hogy elkészültek az elsõ, 25,5 és 51 cm átmérõjû földgömbök...."

[/quote]

[lameXpert]

December 22.

idézet:

---

Gimes Miklós (Bp., 1917. dec. 22. - Bp., 1958. jún. 16.): újságíró

http://gondola.hu/ke...&ct=image/pjpeg

Szülei orvospszichiáterek voltak, õ is orvosnak készült, de Szegeden megkezdett tanulmányait nem fejezte be. Különféle alkalmi szellemi munkákból élt. A háború alatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944 nyarán megszökött, és beállt Tito hadseregébe. 1945 januárjában tért vissza Budapestre, belépett a kommunista pártba, a Szabad Nép munkatársaként dolgozott. 1953 után Nagy Imre reformpolitikájának a híve lett, emiatt a miniszterelnök elmozdításakor áthelyezték a Magyar Nemzethez. 1955 májusában egy párttaggyûlésen követelte a Rajk elleni, valamint az azzal kapcsolatos koholt perek felülvizsgálatát, ezért kizárták a pártból, és állásából is elbocsátották; könyvtárosként majd lektorként dolgozott tovább. Nagy Imre körének egyik vezéralakja. 1956 októberében visszatért a Szabad Nép szerkesztõségébe. A forradalom alatt barátaival napilapot alapított Magyar Szabadság címmel. November 4-e után a szellemi ellenállás egyik vezéralakja volt: Október Huszonharmadika címmel illegális lapot szerkesztett, Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom néven ellenállási szervezetet hozott létre. 1956. december 5-én a szovjetek tartóztatták le Budapesten. A Nagy Imre-perben a Legfelsõbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával halálra ítélte a fellebbezés lehetõsége nélkül. Másnap kivégezték.[/quote]

[Telcontar]

A kislányom, Vivien.
Ma két éves a kicsi szentem.

[lameXpert]

December 23.

idézet:

---

Kernstock Károly 1873 - 1940



KERNSTOCK KÁROLY: A KUTATÓ MÛVÉSZET
Úgy érzem, könnyebb dolog megcsinálni a piktúrát, mint róla írni, vagy csevegni. A mi mostani kis kiállításunknak visszahatása, úgy tudom, sokkal nagyobb volt, mint aminõt szerény keretével elképzeltünk. Közönségünk progresszív rétege, jobban mondva a konzerválók elõtt épp oly proscribált publikum mint mi piktorok – megérezte, ha nem is végét, eredményét, de igenis kezdetét egy hosszú nagy útnak, amelyen tradíciókból kiindulva megyünk elõre, hogy keressük és megtaláljuk azokat az új nagy értékeket, amelyek lényegileg nagyon is rokonok lesznek minden idõk jó mûvészetével.

Képeink elõtt, elõttünk, de mögöttünk is, különösen a természetet vagdosták a fejünkhöz. A természet, bizony az van. De azok az argumentumok, amelyekkel a fejünkhöz vagdostak, azok nincsenek. A természet nem ilyen – mondják – a természet más, a természetben nincsenek ilyen emberek; a természet az természetes; ez volt a fõargumentum.

Nagyon hamar felejtenek azok az urak. Hisz még egy generáció sem múlott el azóta, amikor a természetes természetnek nem volt perspektívája, amikor a távoli hegyeket senki sem látta kéknek, amikor az árnyék fekete volt, a természet rajza együgyûbb volt a rossz fotográfiánál, amikor a természetes természet barna volt, amikor a fák nem voltak zöldek, amikor a természetet nem volt szabad nagy megjelenésében is festeni, amikor még nem õk védték a tradíciókat.

A természet, oh az oly türelmes, nemcsak azt tûri el, hogy lelegeljék, de még az ellen sincs kifogása, hogy különbözõ iskolák kisajátítsák.

Tény pedig, hogy nézni a természetet az iskolák tanították. Tanították foltokban, a széles, a lapos természetet és a hegyesen, a vonalkásan látottat; a folt-embert, a sík fát, a kígyózó blúzokat s még sok mindenféle „mást”.

Courbet, mikor legelsõnek hozta a színes, a levegõs, az elevennek látszó természetet, mikor elkészült a „Demoiselle au bord de la Seine”-el, ezzel a csodásan szép képpel, aligha gondolt arra a belõle keletkezõ iskolára – a naturalistákra – akik mihamar meghozták csalhatatlan szabályaikat! Ezek a szabályok megvoltak – de hol volt belõlük a Courbet szelleme?

Leültek a természet elé s azt meglátás nélkül, belemélyedés nélkül, bornirtan másolták. Minden cél nélkül, a véletlenre bízva az ügyet – ott ahol leültek, elkezdték a vászon bal felsõ sarkán s mire a jobb alsó sarkáig eljutottak, készen is volt már a kép és a természetes természet. Avagy Manet, mikor megfestette Olympiáját, ugyancsak nem gondolt a jövendõ impresszionistákra. Hanem igenis festette azt a természetet, amit õ látott, ahogy õ látta, úgy ahogy neki az céljaira kellett.

S oh aztán jöttek az impresszionisták s a legstruktívebb festõk egyikébõl, Manet-ból lett akaratán kívül apja annak az iskolának, amely a legtöbb sarlatánt nevelte.

A könnyû színfoltok, a rajzvéletlenségek, a pöttyemberek, a lapos tehenek, a nyírfák jobbról, – gólya balról képek, amelyekkel festõik közönségük nagyobb izgalmára csodálatos leleményességgel néha helyet is cseréltetnek.

Avagy Cesanne, aki megutálta az élet és a piktúra sok-sok külsõségét, sallangjait; elbujt a világ elõl s kereste formáit, kereste színeit; kereste az emberi testnek, a tájképnek, a nature morte-nak anyagszerûségét. Más értékekre mutatott rá, neki a vonal nem volt csak dekoratív üres cél, neki a vonal egy testnek a határa volt, neki a színek nem voltak öncél, szép tarka-barka képzet, neki a szín eszköz volt. Cesannetól vajon ezt az elmélyedést tanulják-e? Igen vannak, kiket úgy Cesanne, mint Manet, mint Courbet, Lionardo, Giotto vagy a görögök erre tanítanak. De az iskola csak úgy, mint mindég, a külsõt, a formalizmust, az olcsón, könnyen hozzáférhetõt veszi át. Courbetból színeskedõk lesznek, Manetból laposak, egy síkban utazók, Manetból köd nyírfa és gólya, Giottoból nem az õ festõi, rajzi, látási pozitívumait, hanem a renaissance-hangulatot veszik be és át. A görögökbõl, ebbõl a legelevenebb. legtartalmasabb mûvészetbõl lett a legszárazabb, legüresebb akadémia; s Cesanneból ugyan mi lett? A legtöbb festett citrom.

A mûvészetek, avagy mondjuk a festészet mindég a természetbõl indult ki. A primitív ember, tudjuk, a körülötte létezõ életet érzékelte meg legelébb. A gyerek pedig amikor rajzol, avagy pláne ha embert rajzol, meglátja a fejét, amin a szem van, az orr, a száj, a fül vannak, s a végtagokat, amelyekkel jár, cselekszik. Többet nem vesz észre, többet nem tud visszaadni. De mikor ezt csinálja a gyerek, természetet rajzol, azt a természetet rajzolja, amelyet az õ értelmi foka megértett.

Értelmének fejlõdésében, ha speciálisan diszponálva is van rája, mindég tovább és tovább fog jutni megösmerésével, de amint nem a természet az, amit kicsi korában látott fejletlen intellektussal, úgy, sohasem lesz a természet az sem, amit késõbb csinál belõle.

Az eszközök ugyanis, amelyekkel a festõ dolgozik s amelyekkel a természet dolgozott, nagyon, de nagyon is különbözõk. Nekünk nincs életsejtünk, nekünk nincs vízpáránk, nekünk nincs napsugarunk. Hanem van pemzlink, egy síkunk, festékünk s még egypár ilyen nyomorult eszközünk. Hiába ülünk a természet elé, hogy azt lemásoljuk, mint egy Kamera Obszkura, nincs fényérzékeny lemez bennünk, hiába akarjuk lefesteni olyan színesnek, amilyennek látjuk, nincs napsugarunk.

Van, az igaz, hogy van nekünk embereknek valamink, ami horderejében azokkal egyenértékû és ez az értelmünk.

Ez az az eszköz, amellyel a természet elõtt fel kell fegyverkeznünk, ez az a valami, amivel a mûvésznek a természet elé kell mennie akkor, ha alkotni akar s ha ahhoz a természet segítségét keresi. Nem tudományt a festésben, nem érzések játékát, hanem igenis értelmet a festésben, fegyelmezett emberi agymunkát. Ne abban keressük a festõ értelmét, hogy milyen ideológiák szolgálatába viszi mûvészetét, hanem igenis abban, hogy milyen mûvészi, festõi értékeket tud kibányászni a természet örök nagy bányájából.

S hogy igenis mennyire az értelmek, a kultúrák csinálják a természetbõl a meglátást, benne van a mûvészettörténet különbözõ jelenségeiben. Különbözõ mûvészetek különbözõ kultúrák s akik mûvészetükben mindég a természetbõl indultak ki, külsõ formáikban milyen különbözõ, de lényegben teljesen egyezõ eredményekre jutottak.

Milyen más a japánok természetlátása, a rajza, s más a görög vázák rajza. Mennyire különbözik egymástól a Giotto természete a Michelangeloétól.

A görög Aphroditék, ezek a tökéletes példányai a görög világ nõszépség képzetének. Milyen mások külsõ jelenésükben, ha szemközt helyezzük a párizsi musée Guimetben levõ Lakme szoborral. S megvallom, elsõ látásra a nekünk oly szép görög arányok, a görög fej, a görög váll, a mell, a csípõk, a medence, a karok és lábak mellett a hindu Vénusz csúcsos feje, nagy, gömbölyû szája, keskeny válla, nagy, két gömbölyû melle, egész keskeny dereka s nagy medencéje idegenszerûleg hat, pedig hát a buddhista kultúra is egy régi. egy nagy, egy óriási kultúra volt s elõttük és nekik, amikor Lakmet, a szépség istennõjét, a budha Vénuszt olyannak ábrázolják, aki elõtt egy görög ember hanyatt esnék, – bizonyosan az volt a legtökéletesebb szép, a szerelem és a nõi test formáinak legnagyobbszerû elképzelése, ábrázolása. Ezek a mûvek mind-mind a természetbõl indultak ki, csak az út, a kultúra, amelyikkel odajutottak, az volt mindenütt más és más.

Én a mûvészet mai forrongását egy nagy, óriási tisztulási folyamatnak tekintem. Tisztulási folyamatnak, amely, mint a láztól, úgy akar megszabadulni mindazoktól a külsõségektõl, amelyek a festészetben ma még igen fontos szerepet játszanak. A természet nincs azzal a különbözõ divatos jelleggel festve vagy megteremtve. A természetben nincsenek színek s így jómagam hibának tartom, ha valaki színnel akar célt érni. Hiba az, ha valaki felteszi magában, hogy a tónust keresi, a természetben nincs ebben az értelemben tónus, hibának tartom, ha valaki grafikát csinál, mert a természetben nincs grafika. A természetben vannak alanyok s azokat rajz határolja, azok gömbölyûek. Ezt mutatja rajzuk és a tónus. De rajz és tónús egyik sem külön álló, önmagában egész valami, hanem igenis a tárgynak a tulajdonsága s ez a tulajdonsága nekünk segédeszköz magának a tárgynak az ábrázolásához.

Ha valaki csak a színeit látja meg a természetnek és azt valahogy egymásmellé applikálja, még ha tetszetõsen is, a természetbõl csak egy kis felületet látott meg. Ha valaki tónusokat érzékel meg s egymás mögé rakja õket, csak egy kis érzelgést kapott. Ha valaki egy embert csak vonalakban ád, ugyan hova tette az a vonalak közt lévõ testet? Igen a testet, mert a természetnek teste is van, az gömbölyû és nem lapos, az nemcsak szín, nemcsak tónus, nem vonal, az: anyag, amely magában zártan van és van azonkívül még a környezetében is. Ezt, ezt a természetet kell segítségül hívni, ezt kell interpretálni, oda kell menni eléje s keresni a jelenséget, amely ezeket a képzeteket velünk addig ismerteti, míg a tudatára jövünk – ezt azután a legegyszerûbb formában fel kell dolgozni, a vonal, a szín, a tónus segítségével. Amikor nem lehet görbe utakon festeni fonák formalizmusokkal, hanem amikor egyszerûen, értelmesen festünk, akkor annak mondania is kell valamit festõi értelemben. Próbáljuk megnézni, melyek is azok az egyszerû eszközök, utak, amelyekkel a természet értelméhez hozzáférkõzünk.

Kapcsoljuk ki magunkból az összes tudottakat, tegyük félre az izmusokat, ne lássuk folyton magunk elõtt az azokból kapott képzeteket. Hiszen azok, kik különbözõ korokban jó mûvészetet csináltak, sohasem törõdtek az õ szabályaikkal.

Menjünk a természet elé s nézzünk meg például egy fejet. Azt látjuk többek között, hogy az gömbölyû, hogy szeme, füle, orra, szája, homloka, álla stbje van s nyakával együtt egy testbõl nõ ki.

Nos, ez a fej gömbölyû, de a sík, amelyre kerül lapos s ettõl a síktól a gömbölyû fejig cselekvõdik meg a piktúra egész története, a piktor összes szenvedése.

Ha valaki olyannak akarja megfesteni, amilyen ott a természetben, no azt ugyan sohasem fogja megcsinálhatni, a már említett véges anyagok miatt. Ha pedig valaki megelégedve a rája tett impresszióval festi, úgy az könnyelmûen eldobott magától olyan segítséget, amellyel közelebb jutott volna a megoldáshoz.

Szerintem nézzük meg azt a fejet, rögzítsük meg az impresszióját s azután a gömbölyûséget, a pofacsontot, a homlokot, az állat abban a mértékben szerepeltessük, amilyen mértékben a képzetet nekünk visszaadni mindezek a segítségünkre lehetnek. S ha az állkapocs segít engem egy fejhez jobban, mint az orr, úgy az állkapcsot fogom hangsúlyozni az orr rovására, s viszont.

Egy másik alkalommal a szem és a szemgödör adja a jellegzetességet, úgy azt fogom hangsúlyozni, egy szóval mindég azt, amit a legfontosabbnak tartok. Ha egy mozgó test kifejezéséhez: erõsebben ellendûlt és ezáltal a megszokottnál hosszabb kar, láb, törzs adja meg az általam kívánt egyensúlyt, – vagy ha egy test mozdulatához egyik vagy másik izom erõsebb hangsúlyozásával kapom meg az általam kívánt egyensúlyt, – vagy ha egy vonal hangsúlyozásával az anyagot, a testet jobban tudom érzékelni, avagy ha egy világosan vagy sötéten alkalmazott tónussal segíteni tudom célomat, avagy ha a színek a természetadta értékben, de fokozottabban, vagy halaványabban felelnek meg célomnak, mindig habozás nélkül fogom ezeket az eszközöket célom, az egész harmóniája érdekében felhasználni.

Érdekes jelenség, hogy ezzel a tisztulási folyamattal, amely a mûvészetet megtisztítja a formalizmusoktól, azaz azok elsõrendû szereplésétõl, ezzel a tisztulási folyamattal önkebelében egy másik szelekció is folyik. Az egyik a kutató mûvészet, amelyik a mûvészi evolúció munkáját végzi, ez adja a remekmûveket. A másik az alkalmazkodó mûvészet, amely egyikmásik ideológia vagy osztály szolgálatában állva, osztályagitálás, vagy öntudat ébresztésére, ébrentartására stb. alkalmas eszköz. Ez a mûvészet azután hûbéresként kíséri kalóz hûbér urát jó és balsorsában. Ha gyõz a gazda, divatos a piktúrája, ha megbukik, úgy vele együtt eltûnik a semmiségbe.

Mulatságos megfigyelni a mi piktúránk történetében ennek a másodosztályú pingálásnak szereplését. A legmulatságosabb analógiák sülnek ki belõle. Az „átkos Ausztria, Bécs” politikai küzdelmek idején felszínen volt a cigány és a gatya piktúra, jött a feudális reakció s meg lettek pingálva a nagy díszülések, a díszmagyar felvonulások általános nagy gyönyörsóhajok közepette. A tüdõbajos munkás kép pedig állítólag proletármûvészet. Ezt az utolsót, amely kérdés pedig engem a legjobban érdekel, tagadom. Nem, nem ez a szolgamûvészet az értelmiség, a proletariátus mûvészete, hanem igen is az, amelyet én csak röviden kutató mûvészetnek neveztem. És ez a kutató mûvészet, amely örökké keresi a mûvészi értékeket, ez nem fog bukni osztályokkal. Mindég lesznek a normálisnál értelmesebb emberek, és ezek az értelmesebb emberek mindég közelebb állóknak fogják érezni azt a mûvészetet, amely nem kópiája a természetnek, amely nem szolgája osztályharcoknak, ideológiáknak.

A mûvész nem lehet a természet tükre; hanem igenis, amily mértékben tudott a természetbõl új értékeket hozni, ez igenis tükre az õ intellektusának. Az elõidézett szociális visszahatás pedig korának értelmi nívóját adja.[/quote]

[lameXpert]

December 24.

idézet:

---

Michael Curtiz Kertész Mihály 1888 – színész, Oscar-díjas filmrendezõ



Kertész Mihálynak még születési dátuma körül is - csakúgy mint minden valamirevaló film esetében - forgatókönyvi bizonytalanság van. Ugyanis ahány lexikon, annyiféle a születési dátum. Elképzelhetõ, hogy fiatalította magát, ezért a régebbi lexikonok adatainak hihetünk. A források többsége az 1888. december 24-i dátumot jelöli meg, de találkozhatunk 1886. december 24-i dátummal is. Minél késõbbi a forrás, Kertész Mihály annál fiatalabb. Ha a Budapesti Izraelita Hitközség anyakönyvi hivatalának nyilvántartását tekintjük meg, akkor Kertész Kaminer Manó 1886. december 24-én született, s õ valószínûleg azonos Kertész Mihállyal. Neki ugyanis az eredeti családi neve Kaminer volt, s 1888-ban a bejegyzések között nem szerepelt Kaminer nevû újszülött. A forgatókönyvi bizonytalanság a gyerekkorra is jellemzõ, mert itt is ellentmondásosak a híresztelések, de még a Kertész Mihály szájából hallatott visszaemlékezések is. Egyesek szerint jómódú polgári család gyermekeként született, mások szerint - ezt fõként õ terjesztette magáról - igazi önmegvalósító személy volt. Egy harmadik változat alapján apja kõmûves volt, s kisgyermekként õ hordta neki az ebédet a Bazilikához, aminek építésén akkoriban dolgozott. Kamaszsorsa késõbb a Népszínházba vezette, ahol vizet árult, és sörért, valamint cigarettáért szaladt a színészek küldönceként. Tizennégy éves volt, amikor vándorszínésznek állt, s késõbb a színiakadémiára is bekerült. Újabb híresztelés szerint budapesti iparos mûhelyben látta meg a napvilágot, és késõbb édességet árult a város legszegényebb színházaiban, miközben õ is a színpad után áhítozott. De akad olyan verzió is, mely szerint már kisgyermekként - a megélhetés lehetõségéért - statisztált színházakban, nem a színpad varázsa miatt, s szintén az anyagiak miatt szegõdött tizenhat évesen egy vándorcirkuszhoz, amivel artistaként járta Európát, s az így gyûjtött pénzbõl fedezte késõbb színiakadémiai tanulmányait.

Annyit azonban biztosra vehetünk, hogy 1908-ban Szegedre, 1911-ben pedig Budapestre szerzõdött. Egy évvel késõbb ismerkedett össze az ismert filmfelirat-íróval, Siklósi Ivánnal, aki megírta Kertész elsõ filmjét, minek címe: Ma és holnap volt. Koppenhágába, az akkori legdivatosabb európai filmközpontba 1913 nyarán ment tanulni, ahol statisztaként, asszisztensként, vágóként és színészként is dolgozott. Állítólag csupán néhány hónapot töltött Dániában, ami számára bõségesen elegendõ volt ahhoz, hogy átlássa a dán filmkészítés fõbb vonalait, s azt itthon kamatoztatni tudja. Akkoriban a magyar némafilmgyártásnak Budapest és Kolozsvár volt a centruma. Az elõbbit a futószalag produkció, míg a másikat az ambíciózusabb kísérletezés jellemezte. Itt készítette el 1914-ben a Bánk Bán filmváltozatát. Errõl az adaptációról a Nyugat is elismerõ kritikát írt, és Kertész életében ezután sorra következtek az irodalmi témájú mûalkotások. Magyarországi pályájának csúcspontja a Phönix filmgyárnál töltött idõszak, melynek fõrendezõjeként - fordulatos melodramatikus és bûnügyi történeteket, de komoly ambíciójú irodalmi adaptációkat, és az újságcikkekre alapozott aktuális problémafilmeket, és a burleszk elemeket alkalmazó bohózatokat, politikai propagandafilmeket - egy év alatt 1917-18-ban húsz filmet készített. Minden új filmben új oldaláról mutatkozott be.

Külhonban

Majd 1919 májusában egy bécsi gyár meghívására távozott az országból, nagy port verve ezzel a hazai közéletben (ugyanis többet már nem is tért haza). A magyar filmek nemzetközileg ismert jó híre számára is ajánlólevél volt, mert bárhova ment, a filmmûvészet tehetséges embereként fogadták. Bécsben épp úgy, mint Párizsban és végül Hollywoodban, ahol aztán végleg egymásra találtak álmai és az ehhez szükséges lehetõségek. Mikor még a némafilmekkel korlátlan sikereket lehetett aratni, õ már kész volt a nagy változásra, és az elsõk között készített hangosfilmet. Bármilyen messze került az országból, s bár megváltoztatta nevét az angolul jobban hangzó Curtiz névre, magyarságát sosem tagadta meg. Filmjein is gyakran szerepeltette az Újvilágba szakadt mûvészeket. 1927-tõl Hollywoodban rendezte világszerte sikeres filmjeit, s a II. világháború alatt éles antifasiszta propagandát folytatott (Casablanca, 1942, - Moszkvai küldetés, 1943). Néhány kiemelkedõ életrajzi témájú filmet is készített (Yankee Doodle, Jim Thorpe, Will Rogers élete stb.). 1962-ben halt meg Hollywoodban. Ismertebb filmjei: Jön az öcsém (1919), Sámson és Delila (1922), Noé bárkája (1929), A halálfejes lobogó (1935), Robin Hood (1938), Hét tenger ördöge (1940), Nem vagyunk angyalok (1955), Huckleberry Finn kalandjai (1960).

[/quote]

[ 2003. december 24.: lameXpert szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

December 25.

idézet:

---

Domján Edit (Bp. 1932. dec. 25. - Bp. 1972. dec.26.): színésznõ



"Szorgalmam nem hagy el, az általános iskola elvégzése után szeretném becsülettel megállni a helyem felsõbb iskolai tanulmányaim folyamán is, hogy szüleimnek örömet szerezzek és elérhessem életem legfõbb vágyát, hogy mint mûvész híven szolgálhassam demokratikus hazámat, a dolgozó népet, melybõl kikerültem." -írta abban az önéletrajzban, mit a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola felvételijekor küldött magáról 1949-ben.

Sokarcú mûvész volt. Épp olyan maradandó alakítást tudott nyújtani a habkönnyû vígjátékokban, mint a megrázó erejû drámákban. Élete utolsó heteiben forgatta élete utolsó televíziós filmjét, aminek rá osztott szerepében annyira magára ismert, hogy a forgatóstáb is csak kõvé meredve bámulta. "Ez? Ez vagyok én?" Ijesztõ és sajnálatra méltó volt egyszerre.
Több alkalommal beszélt arról, hogy csak 40 éves koráig akar élni, mert nem szeretne öreg színésznõ lenni. Érzékeny természet volt, Szécsi Pál énekessel lévõ kapcsolata is megszakadt, s 1972 karácsonyán, a negyvenedik születésnapját egyedül töltötte egy 25m2-es lakásban. A másnap esti Candida elõadásra pedig nem érkezett meg a Színházba. Négy kollégája taxin hajtott lakásához, betörték az ajtót, de már késõn érkeztek: drámai elszántsággal véget vetett életének. "Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbensõ magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendõ bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által elõre meghatározott idõpontban egy olyanfajta magváltoztathatatlan és végsõ szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele." - írta róla Kaló Flórián.

[/quote]

[lameXpert]

December 26.

idézet:

---

Kardos Albert (1861-1945) irodalomtörténész, a szentesi gimnázium 1887-1891 közötti tanára.

"...Kardos Albert: STÍLUSKRITIKA
Tisztelt Szerkesztõ Úr!

Üdvözlöm a stíluskritika megindításáért! Csakhogy, ha kihúzta a kardját Szerkesztõ Úr, tessék forgatni is. S ha egymaga nem gyõzi ütni és vágni, szúrni és szabdalni a stílus ellen vétõket, adjon Szerkesztõ Úr kardot másoknak is a kezébe, akik készek is, képesek is hadakozni a magyar stílus szépségéért s ami azzal Ön szerint is gyakran egy, a magyar nyelv épségéért. Megérdemli akár az egyik, akár a másik. Az én öreg ujjaim közül a toll is majdnem hogy kiesik, de azért összeszedve minden erõmet, megpróbálom fölemelni a stíluskritika kardját, ha csak egy-két suhintás erejéig is. Természetesen Szerkesztõ Úr nyomdokain akarok haladni.

Valóban úgy van, ahogy Szerkesztõ Úr mondja: A magyar stílus gatyában jár. S ezt a parasztkodást, politikai mûszót használva, ezt a kisgazdaiasságot elsõsorban fõvárosi írók ûzik, már akár akik ott születtek, akár csak oda kerültek. Talán azért, hogy kimutassák, õk is jártak falun, õk is paroláztak a föld népével. A parasztkodó kifejezések közül egy sem bosszant inkább, mint a kieszel helyett felkapott kiagyal, amely ott pöffeszkedik politikai vezércikkekben és irodalmi tárcákban egyaránt. Pedig amennyivel szellemibb az ész az agynál, annyival finomabb, magosabban járó a kieszel, mint a kiagyal. Ám agyaljon ki a bárbeli bohóc durva tréfát, a szalonbetyár vaskos szójátékot, a mindennapi vers-szállító képtelen kínrímet, a tudóst, a bölcselõt, a költõt, a mûvészt tiszteljük meg azzal, hogy õ kieszeli a módszert, az elvet, az alapeszmét, a mûalkatot.

Még inkább igazat adok Szerkesztõ Úrnak, mikor szegénységet érez ugyanazon szónak az ismétlõdésében. Hiába mondja a magyar szólás: Sok beszéd szegénység, mert bizonyos, hogy kevés szó még nagyobb szegénységet jelent, fõkép mikor az a kevés szó egyúttal több más szónak a pusztulását mutatja. Így pusztítja a magyar nyelvnek egy egész szócsoportját az öreg, amely újabban führeri egyeduralomra törekszik.

Régebben az öreg csak a vén-nel, legföljebb az idõs-sel cserélõdött és joggal, mert édes testvérek voltak, de ma nincs ó torony, hanem öreg torony, ma nem az ódon épületet bontják le, hanem az öreg épületet, ma nem a régi kollégiumba gyülnek érettségi találkozóra, hanem az öreg kollégiumba, ma nem az ócska ruhákat ajándékozzák el, hanem az öreg ruhákat, ma nem az elavúlt módszereket teszik félre, hanem az öreg módszereket stb. Igazán csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy egy mai zeneszerzõ a Régi dal, régi dal, régi dicsõségrõl-t ilyen szöveggel ne hozza forgalomba: Öreg dal, öreg dal, öreg dicsõségrõl. Nem kell bizonyítanom, hogy amennyire gazdagodott az öreg szó, annyira szegényedett és ami több, ritkult a magyar nyelv, különösen, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az öreget ebben a túlságos terjeszkedésében, jelentéskörének ebben a jogtalan tágításában idegen befolyás, a német alt szó segítette elõ.

De leteszem a kritikusi kardot, az én vén karomtól ez a két suhintás is elég volt.

Debrecenben, 1935 február havában."

".....Nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül tanulhatott itt, aki iparos, kereskedõ, mérnök, gazdasági szakember akart lenni. Az elsõ világháború alatt török, görög, bosnyák, szerb, szlovák növendékei is voltak az intézménynek. 1921. óta viseli Fazekas Mihály nevét. Itt oktatott a költõ Oláh Gábor. Tanulója volt Tóth Árpád - a késõbbi poéta is (ezért nyílik a gimnázium mellett a Tóth Árpád utca): Kardos Albert kitunõ irodalomtörténésztõl tanulta a magyar irodalmat. Itt tanult Horváth János és Hankiss János irodalomtörténész, s Nagy Zoltán költõ is."


"... Kard utca, Debrecen 2.körzet. Kardos Albert utca, Debrecen-Belváros.
Kardos Albert utca, Debrecen 1.körzet. Kardos utca, Debrecen-Belváros. ... "[/quote]

[lameXpert]

December 27.

idézet:

---

Királyhegyi Pál (Bp., 1909. dec. 27. - Bp., 1981. aug. 7.): író.



Bp.-en érettségizett, majd Amerikába került, ahol m. lapoknál újságíróként dolgozott, de volt pincér, munkás és hivatalnok is. 1927-31-ben Hollywoodban statiszta, késõbb forgatókönyvíró. 1931-ben hazatért, a Pesti Napló c. lap munkatársa lett, de rendszeresen írt az Új Idõk és a Színházi Élet c. lapokba is. 1938-ban Angliába ment, ahol a Daily Telegraph c. lapnak dolgozott, és fordítással foglalkozott. 1941-ben ismét hazatért. 1944-ben deportálták. Hazatérése után a Ludas Matyi és a Képes Figyelõ munkatársa lett. 1950-ben kitelepítették. Miután visszatérhetett Bp.-re, alkalmi szellemi munkákból élt, mert nem publikálhatott. 1956 után ismét megjelenhettek írásai, kabarékban konferansziéként mûködött.

"... A közelmúltban a második legnagyobb életmûvésszel, Zsütivel készítettem interjút. (Az elsõ a szintén hollywoodi orientáltságú szegény Királyhegyi Pál volt.) A slágerkirály Zsüti az elsõ szó jogán rámkérdezett: "- Milyen hangvételû cikket szeretnél? Pozitívat? Az nem jó. Arra a kutya nem kíváncsi. Egyszer Fényes Szabolcsnak meséltem, hogy elõzõ nap a gõzfürdõben csak róla beszélgettem Cziffra Gyurival. Remélem, csupa jót mondtál? - érdeklõdött Szabolcs. - Dehogyis! Akkor elúszott volna....."



".... Királyhegyi Pál elõször "Csur"-ozta le, mert "ilyen szemetet nem fogok becézni"...."

" A gengszterek nem nõnek az égig. Királyhegyi Pál öt úgynevezett "forintos" kisregényével találkozhat az olvasó. (Egy kivételével a Forintos regénytár sorozatban jelentek meg.) Ponyvaregények ezek, az akkortájt divatos olcsó könyvek stílusában íródtak. De még ezeken a forintosnak nevezett filléres történeteken is átsüt Királyhegyi tehetsége, nagyvonalú embersége. Az öt kisregény – A ház közbeszól kivételével – a negyvenes évek második felében íródott, helyenként rejtõjenõs beütésekkel és valódi királyhegyis humorral tálalva."[/quote]

[lameXpert]

December 28.

idézet:

---

Neumann János 1903-1957



Ki volt Neumann János? Szerencsés ember vagyok, mert ezt a kérdést a világnak számos országában volt alkalmam föltenni, általában tizen-huszonéves hallgatóim elõtt. Tapasztalataim szerint a tanárok rendszerint már elõre felkészítették diákjaikat, s õk többé-kevésbé helyesen feleltek e kérdésre, ám nagyon sok helyen semmit sem tudtak a XX. század egyik legnagyobb matematikusáról, az elektronikus számítógép egyik alkotójáról.

Sok mindent még azok sem tudtak, akik „készültek” Neumannból. Például jó néhány országban meglepetésként hatott, hogy magyar volt, hogy Budapesten született, sõt ott járt iskolába is. A John von Neumannból a von miatt sokan osztráknak vagy németnek hitték õt. Elsõ németországi cikkeit még Johann Neumann von Margitta, majd késõbb Johann von Neumann aláírással jegyezte, amikor pedig a harmincas években Amerikába emigrált, barátai rábeszélésére a keresztnevét megváltoztatta az amerikaias Johnra, de a „von”-t megtartotta. Ez a hárombetûs kisszó a különben zárt ajtókat is megnyitotta elõtte, mert a sznob amerikaiak imádják a „von”-nal dicsekvõ kékvérû európaiakat.

A technikatörténetben mûvelt olvasó, persze, jól tudja, hogy Neumann János nem volt született nemes. Viszonylag gazdag bankár édesapja, Neumann Miksa 1913-ban I. Ferenc József magyar királytól (nem pedig – miként mondani szokták – osztrák császártól) vásárolta a nemességét, ahogyan azt akkor fölöttébb sok gazdag zsidó családfõ tette. Nagy különbség nemigen volt a született nemesek és a vásárolt nemességûek között: valamennyien a király szolgálatáért jutottak e címükhöz. Margittai Neumann Miksa azok közé a bankárok közé tartozott, akik fõszereplõi voltak a századfordulós magyar gazdaság felvirágoztatásának. õk, az akkori nagy bankárok teremtették meg a hatalmas beruházásoknak, Budapest kiépítésének, a hazai ipar kialakulásának és számos középület létrehozásának pénzügyi alapjait. Amikor Miksa váratlanul meghalt, a Borsszem Jankó címû lap verssel búcsúztatta margittai Neumann Miksa doktort:

„Egy munkás élet, sok szép akarat,
Tegnapról mára ím ketté szakadt.
Alig hogy heged, támad újra friss seb,
S a régi gárda kisebb, egyre kisebb.”

"Legalább mi ne feledjük!

Neumann úgy vélte (és ekképp cselekedett is): a számítógép az emberiség kincse, azt egyetlen ember vagy szûk csoport sem sajátíthatja ki magának, tehát nem is szabadalmaztathatja. Ezzel szemben Mauchly és Eckert szabadalmaztatta az ENIAC-ot, ennek valamennyi áramkörét, tehát a korai számítógép elvét is, noha maga a számítógép (ennek az alapelve) nem az õ találmányuk.
Az elektroncsöves bináris áramköröket, a dobmemóriát, a mûveletvégzõ és az összes többi részegységet egy Bulgáriából emigrált családnak a fia, John V. Atanasoff találta ki. Õ volt az, aki Clifford Berryvel együtt megépítette a világ elsõ elektronikus számítógépét, az ABC-gépet (az Atanasoff Berry Computert). Errõl hallott Mauchly. Meglátogatta Atanasoffot, egy hetet töltött nála, lemásolta a gép elvét és fõbb részeit, meghallgatta Atanasoff továbbfejlesztési elképzeléseit, aztán pedig az egészet mint saját szellemi termékét adta el a hadseregnek.
A számítógép szabadalmából Atanasoffnak semmi haszna sem származott, hiszen a szabadalmi leírásban még a nevét sem említették. Valamikor a hetvenes években, amikor a szabadalmak már lejártak, Atanasoff utolsó munkahelye, a Honeywell cég a bíróságnál megtámadta a szabadalmi elsõbbséget Atanasoff javára. A pert megnyerték, s a bíróság kimondta: „Az elsõ elektronikus számítógép megalkotója John Vincent Atanasoff.” Mondanom sem kell, hogy az amerikaiak nagy része a bíróságnak ezt az ítéletét még ma sem ismeri el, mert a „nemzet hõseit”, az amerikai számítógépipar megteremtõit nem hagyják letaszítani piedesztáljukról...
Amerikában nemrégiben ünnepelték az ENIAC megszületésének 50. évfordulóját. Ám ott két név nem hangzott el: John V. Atanasoffé és John von Neumanné. Igaz, az ünnepségre Atanasoff fiát is meghívták, de õ azt mondta: csak akkor megy el, ha valaki hivatalosan ismerteti az amerikai bíróságnak édesapja elsõbbségérõl szóló ítéletét. A nyilatkozatot a rendezõk megtagadták. Ezt meg is értettem, hiszen akkor már készen voltak azok a brosúrák, emléktáblák és cirkalmas szónoklatok, amelyek úgy mutatták be Mauchlyt és Eckertet, mint a világ elsõ elektronikus, programvezérelt, egyetemes számítógépének az alkotóit, azaz mint Amerika nagy nemzeti hõseit.
Számos beszélgetést folytattam a Pennsylvaniai Egyetemen azokkal a fiatal és középkorú emberekkel, akik ma Amerika legkülönbözõbb egyetemein a számítástechnikát és a számítástechnika történetét is tanítják. Ezek a szakemberek megkérdõjelezik Neumann-nak a számítástechnikában játszott szerepét. Szinte minden egyetemen elterjedt, hogy a tárolt program elvét nem Neumann, hanem Mauchly és Eckert találta fel. Még Hermann Goldstine-nak sem hisznek, aki pedig ott volt, midõn az elv Neumann agyában megszületett. Amikor Goldstine errõl az említett ünnepségen beszélt, jól láttam: megmosolyogták õt...
Nem is oly régen a washingtoni Smithonian Institute-ben átrendezték a számítógép-gyûjteményt. A régi gyûjtemény középpontjában a Neumann-gép (IAS-gép) állt a maga teljes felépítésben, bõ magyarázatokkal. Az új kiállításon már az ENIAC áll a terem fõ helyén, elfoglalva a kiállítás nagy részét: Mauchly és Eckert egész nap látható a videó képernyõin, amint különféle interjúkat adnak. John Atanasoffnak és Neumann János IAS-gépének egy néma vitrin meg a sarokban egy szûk hely jutott, csekély felirattal, persze, mindennemû perifériák és bõvebb magyarázatok nélkül...
Amerikában többen is elmondták nekem, hogy nem az a nagy ember, aki feltalál valamit, hanem az, aki a találmányból üzletet és pénzt csinál. Ha valóban ezt a meghatározást fogadjuk el, akkor sem Neumann, sem Goldstine, sem Atanasoff nem volt nagy ember, ám amit feltaláltak, azt azért nem volna szabad elorozni tõlük...
Ez év február 8-án egy kis társaság, a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola tanárai és diákjai, valamint jómagam most is megkoszorúztuk Neumann János két budapesti emléktábláját a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában és a Bajcsy-Zsilinszky út 62. szám alatt levõ szülõház falán. Többen is megkérdezték tõlem: miért írok emléksorokat Neumann János halálának 42. évfordulóján? Elég volna, ha ezt csak a kerek évfordulók alkalmával tenném.
Nos, Neumann János esetében más a helyzet: az õ haláláról minden évben kötelességünk megemlékezni! Ha mi, magyarok nem tesszük, akkor Neumann János emlékét hamarosan belepi a felejtés köde."[/quote]

[Telcontar]

Én is ma születtem. De zseni csak egy született a mai napon, és az Neumann volt.

[lameXpert]

December 29.

idézet:

---

Kiss Bálint 1802 - 1868 Festõ.

Tanárnak készült, majd 1827-tõl a bécsi akadémián folytatta tanulmányait, ahol Barabás Miklóssal került barátságba. 1830-ban Szentesen telepedett le, 1834-tõl Pesten élt, 1847-ben a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának õre lett, és mint ilyen, rendezõje volt az elsõ képkiállításnak. 1850-ben elvesztette állását a szabadságharcban való részvétele miatt, 1861-ben ismét visszanyerte, de jelentõset alkotni már nem tudott.

[/quote]

[lameXpert]

December 30.

idézet:

---

ifj. br. Wesselényi Miklós (Zsibó, 1796. dec. 30. – Pest, 1850. ápr. 21.) reformpolitikus.

A magyarországi reformellenzék egyik vezéralakja. Fiatalon Széchenyi István barátja, politikai társa. Útjaik viszonylag hamar különváltak, mert nem osztotta Széchenyinek az uralkodó házat kímélõ nézeteit. Az alapvetõ emberi jogokat, a törvény elõtti egyenlõséget hirdette. Kiállt a paraszti tulajdon, az örökválság és a robot eltörlése mellett. A 40-es évekre radikalizmusa veszített erejébõl, félt a forradalomtól, visszavonultan élt. Az 1830-as években gyakran járt Füreden a Horváth-házban, szívesen fürdött és úszott a tó vizében. A hagyomány szerint elsõként úszta át a Balatont Tihany-Balatonfüred között 1836-ban. A Balatonfüred és Tihany között évente megrendezett öbölátúszó verseny, a móló bejáratánál 1992-ben felavatott emléktábla és utcanév õrzi emlékét.

[url="http://"http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/wessel_m/balitel/balitel.htm"]WESSELÉNYI MIKLÓS : BALÍTÉLETEKRÕL[/url]

[url="http://"http://www.brasso.ro/szabadido/olvasnivalo.php?n=331"]Jókai Mór-A magyar nemzet története regényes rajzokban [/url]


"...Wesselényi Miklós, 1945-ig br. (Kolozsvár, 1911. márc. 17. – Bp., 1980. máj. 14.): újságíró, író. ~ Miklós (1796-1850) dédunokája, Fedor Ágnes író, újságíró férje. 1936-ban a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en állam- és jogtudományi doktori oklevelet, 1937-ben a párizsi École des Sciences Politiques-on politikatudományi oklevelet szerzett. 1938-1939-ben a Pesti Napló, 1939-1944-ben a Magyar Nemzet munkatársa, majd külpolitikai rovatvezetõje. Mo. német megszállása (1944. márc. 19.) után következetes németellenes magatartása miatt bujkálni kényszerült. 1945-tõl ismét a Magyar Nemzet munkatársa, valamint társszerk.-je Zsolt Bélával a Haladás c. hetilapnak. 1946-1947-ben a párizsi m. követség sajtóattaséja. Tagja volt a párizsi békeszerzõdést elõkészítõ bizottságnak. 1947-tõl a kezdeményezésére alakult Magyar Külügyi Intézet ig.-ja és a Magyar Külügyi Társaság titkára. 1949-ben a Rajk László elleni per kapcsán mindkét tisztségébõl leváltották. 1951-1953-ban az OSZK, 1953-1957-ben az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. 1957-1959-ben az Esti Hírlap fõmunkatársa, 1959-tõl nyugalomba vonulásáig a Budapester Rundschau munkatársa, majd h. fõszerk.-je. Nyugdíjazása után a Magyarország c. hetilap állandó külsõ munkatársa volt. ..."

Wesselényi Miklós (ifj.) (1796-1850): A harmadik birodalom keletkezése / Wesselényi Miklós [/quote]

[lameXpert]

December 31.

idézet:

---

Ruttkai Éva (Bp. 1927. dec.31. - Bp. 1986. szept.27.): színésznõ



Pályáját ötéves korában, gyermekszínészként a Lakner-féle Gyermekszínházban kezdte. Gyakorlatot a színpadon szerzett, a színészmesterséget Makay Margittól tanulta, 18 évesen, Jób Dániel szerzõdtette a Vígszínházba. Elsõ szerepe beugrás volt, ahol Tolnay Klári helyett Molnár Ferenc A hattyú c. vígjátékának Alexandra szerepét játszotta.



"Szigethy Gábor

Tündérkirálynõ
töredékek Ruttkai Éváról

Megállt a Korona cukrászda parányi pódiumán, fején papírkorona, nyakában vastag kötél, arcát ormótlan bohócszemüveg, piros krumpliorr csúfította, körülnézett és csendesen jó estét kívánt mindenkinek.
Valaki mindig válaszolt, Ruttkai Éva megköszönte: elkezdõdött az elõadás.
Parancsolj, Tündérkirálynõm! - három esztendõs sincs, amikor e mondatot elõször elmondja színpadon: Ruttkai Éva bájos gyerekszínész volt. Fellépett színházban, játszott mozidarabban, divatbemutatón tündökölt, újságban fürdõszoba berendezést reklámozott - sorsa hamar eldõlt: tündérkirálynõje, a színpad gyerekkorától haláláig parancsolt neki.
Alig tizenhét évesen már színésznõ. Boldogan újságolja mindenkinek: hírlapban, plakáton Ruttkai Évi helyett Ruttkai Évának nevezik, s a Pesti Mûsor 1946-ban a rangos színészek között tartja számon; ki hol lép fel - a csillogó névsorban ott ragyog Ruttkai Éva neve.
Amíg élt: színész volt. Amíg színész volt: élt.
Amikor elbúcsúzott a színpadtól, elbúcsúzott az élettõl.
Áll az idõ. Állunk az idõben.
Negyed százada a Vígszínházban egy Mikszáth-matinén mint Bede Erzsi kijött a színpadról, takaros fekete szoknyában, fõkötõben, megalázva, szomorúan, utolsó mondatait elcsukló hangon már az oldalfüggöny mögött mondta el, az öltöztetõnõ közben rántotta le róla a ruhát, a fodrász szõke parókát illesztett fejére, egy díszítõ a földön fekve villámgyorsan kicserélte lábán a cipõt, fölszedte a lehulló ruhadarabokat, az ügyelõnõ összekapcsolta a rózsaszín fodrokat, igazítás a loknikon, és a színfalak mögött már csengett-bongott, szárnyalt Sipsirica ártatlan, kacagó boldog hangja: jövök, édesanyám!
Áll az idõ. Állunk az idõben.
A nagy színésznõ édesanyja parányi konyhájában ül az asztal mellett, gyerekkorára emlékezik, lábasból kanalazza a krumplipaprikást; elõadás után Natasa ballonkabátban, malomkeréknyi fehér kalapban átballag a színpadon, csendesen elköszön mindenkitõl, fáradt, siet haza; Balaton-parton, nyáron, egy villa kertjében, nyugágyban szundikál, valaki óvatosan, a kerítésen át titokban fényképezi - szemhéja alól figyeli, lassan bájossá rendezi arcán az álmot; az Utolsó hõsszerelmes sokadik elõadásán kizuhan a színpadról, hát ez is megvolt - mondja levegõ után kapkodva, megdörzsöli beteg, fájós kezét és mosolyogva, lebegve indul vissza a színpadra: boldogan élvezi a tapsot.
Hány eltûnt pillanatot õrzünk emlékezetünkben?
Megõrizzük emlékezetünkben az eltûnt pillanatokat?
Megõrizhetjük az eltûnt idõt?
Pesti Színház, 1977. február 25. Bemutató elõadás. Peter Hacks: Lotte. Ruttkai Éva több mint két óráig egyedül, egy néma bábu társaságában a színpadon. A darab fõhõse Charlotte von Stein, Goethe elhagyott kedvese; az asszony életébõl kilépett a zseniális férfi s Lotténak most egyedül, magára hagyottan kell helytállnia Weimárban, életben maradnia rágalmak, pletykák, irigy megjegyzések kereszttüzében. Eddig Goethe állt a háta mögött, most a hiánya. Eddig védte õt Goethe, õ védte Goethét, most Goethe ellenségei is a védtelen Lottét szapulják. Egyetlen reménye, vigasza: fénylõ szerelmét õrzi emlékezete.
Pesti Színház, 1977. február 25. Bemutató elõadás. Kilenc hónapja hajtotta örök álomra fejét Latinovits Zoltán. Kattognak a fényképezõgépek: Charlotte von Stein vagy Ruttkai Éva könnyes szeme mosolyog ránk? Ilyen lett volna Charlotte von Stein, Johann Wolfgang Goethe kedvese? Ruttkai Éva álmodta ilyennek Lottét 1977. február 25-én? Civil kép? Szerep kép? Hol a határ?
Áll az idõ. Állunk az idõben. "[/quote]