Elküldve: 2004. 10. 18. 16:26
Katona Klári: Egyszer volt. . .
Egyszer volt,
most is itt van minden, mi egyszer volt.
Vállalom, vagy titkolom, mégis volt,
jött és elhagyott, mindez én vagyok.
Egyszer volt,
törött padokra tépett ősz hajolt,
vetetlen deszkán tudatlan boldogság,
az első jégvirág, aztán nincs tovább.
Egyszer volt,
mosolyomba villan minden , mi egyszer volt.
Egyszer volt, a könnyeimben csillan minden, mi bánat volt.
Egyszer volt, ölelésem ölel mindent, mi ölelés volt.
Az vagyok én, mi eddig volt.
Egyszer volt,
mint a túl szép képzelet, olyan volt.
Büszke ház a táj felett volt ilyen,
olyan képtelen, mint a filmeken.
Egyszer volt,
a szülők éppen Párizsban, azt hiszem,
s ágyból néztünk tévét, s a képeken,
nem volt semmi más, ott is szerelem.
Egyszer volt,
három év, vagy kettő, de hosszú volt.
Fékevesztett vonaton zakatolt
át az éveken, vakon síntelen.
Egyszer volt,
minden, ami semmilyen, igen volt,
Nem hittem, hogy lesz ilyen, mint ez volt,
S nem volt semmi sem, csak az életem.
Egyszer volt,
akartam azt, hogy kérdezd meg, mi volt.
Egyszer volt,
a jövőmre a múltam válaszolt.
Egyszer volt,
hogy elmondhattam minden rosszat és jót,
s bármi volt,
ölelésem ölel mindent, mi eddig volt.
Mégis mi volt, az már csak volt. . .
¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."