[Nevergone]

Ha felemelek egy széket, akkor énn leszek a "helytartó"...?
Naí jó, abbahagytam... 

[Gabesz]

Idézet: Nevergone - Dátum: 2005. febr. 21., hétfõ - 13:24

Ha felemelek egy széket, akkor énn leszek a "helytartó"...?
Naí jó, abbahagytam... 

Nagyon kreatív napod van ma 

[Nevergone]

Idézet: Gabesz - Dátum: 2005. febr. 21., hétfõ - 13:42

Nagyon kreatív napod van ma 

Jah, szívbõl jön, mint az Algida... 

[Drummaster]

Ül a vendég az étteremben és már egy ideje figyeli, hogy pincérnek egy kanál lóg ki az ingzsebébõl. Megszólítja:
-Ne haragudjon, de miért van az ingzsebében kanál?
-Nos, a fõnök csinált egy statisztikát, hogy naponta átlagosan 5-ször ejti le valaki a kanalát a vendégek közül. Minden alkalommal el kell tõle venni, bemenni a konyhába tiszta kanálért és kivinni. Ez minden alkalommal legalább 1 perc, az átlagosan napi 5 perc felesleges mászkálás. Így, hogy nálam van a kanál, odaadaom a vendégnek, s csak amikor amúgyis mennék a konyhába, akkor viszem be a piszkost, s rögtön elteszek megint egy tisztát-
És tényleg, abban a pillanatban a szomszéd asztalnál valaki leejti a kanalát. a pincér odaugrik és adja is a tisztát, a másikat meg zsebre vágja és eltûnik a konyhában.
Az imént kérdezõ vendégnek azonban feltûnik, hogy egy spárga lóg ki a pincér sliccébõl. Megint megszólítja:
-Tényleg ne haragudjon, hogy kérdezõsködök, de az a madzag miért lóg ki a sliccébõl?
-Nos, a fõnök kiszámolta, hogy egy nap átlagosan háromszor megyek pisilni. Minden pisilés után kezet kell mosnom, ami átlagosan 2-3 percet elvesz a munkaidõmbõl. Ez a madzag rá van kötve a farkamra. Ha pisilni akarok, lehúzom a sliccem, megrántom a madzagot és már kint is van a broki, nem kell kézzel hozzáérnem, nem kell kezet mosnom.
-Jójó ezt értem, de hogy rakja el ha végzett?
-Hát nem tom, hogy a kollégák hogy szokták, speciel én a kanállal...

[lehella]

Kovács meg Szabó egymás után rendelik a feleseket a kocsmában. A sokadik után Kovács szemei fennakadnak, és mereven eldõl.
- Én mindig mondtam - jegyzi meg Szabó -, a Kovács, az tudja mikor kell abbahagyni

- Ötezer forint lesz - mondja a fogorvos a páciensnek foghúzás után.
- Még én fizessek? Hiszen én végeztem a munka oroszlánrészét! - így a páciens.
- Hogyhogy?
- Üvöltöttem.

[lehella]

Alapkiképzésen, terepgyakorlat. Az egyik katona engedélyt kér inni. Megkapja. Erre két másik is kér. Megszólal a negyedik katona:
- Én is innék!
Az õrmesternek elege lesz:
- Mondja csak, b@szni nem akar?

[BraveF1]

Két rendõr vizibicikli-kölcsönzöt nyit. Az egyik rendõr bemondja a hangosbemondóba:
- 9-es, jöjjön ki, lejárt az ideje!
Mire a másik rendõr odaszól az elsõnek: Te, nekünk, csak 8 vizibiciklink van.
- 6-os, 6-os, csak nincs valami baj?

[Drummaster]

Idézet: lehella - Dátum: 2005. febr. 21., hétfõ - 16:17

Alapkiképzésen, terepgyakorlat. Az egyik katona engedélyt kér inni. Megkapja. Erre két másik is kér. Megszólal a negyedik katona:
- Én is innék!
Az õrmesternek elege lesz:
- Mondja csak, b@szni nem akar?

[Tomi Filth]

Egy  pasi  Ádámnak szeretne öltözni a farsangon, ezért elmegy a
kölcsönzo'be fügefa levelet kölcsönözni. Az eladó odaadja neki, a pasi
bemegy a próbafülkébe és kikiált:
- Ez túl kicsi!
Az eladó bead egy nagyobbat.
- Ez is túl kicsi!
Bead mégegyet.
- Ez még mindig túl rövid.
Megszólal az eladó:
- Akkor tegye a farkát a fülébe és legyen benzinkút!


para Tomi Filth

[Tomi Filth]

Matematikus mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt
három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és  a
legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség p/2 volt. Az öreg  háromszög,
amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik  félsíkba, magához
hívatta három fiát.

- Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom  értelmezési
tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.

Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi
pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, mindhárman
+ irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az elsõ
irracionális számot, pihenõt tartottak.

Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon
valamit. Alig vette elõ azonban intervallum-skatulyájából a hamuban  sült
intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és  így szólt
hozzá:

- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia, mivel  nem
teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó,  se beszéd,
megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felsõ  korlátja közé.

- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod  nullával
lesz egyenlõ - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és  elkonvergált.

Bétamás sem járt különben, õt egy zord trigonomtrikus alakú komplex  szám
támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.

- Itt fogsz az óramutató járásával egyezõ irányúvá válni - mondta haragosan
és elment.

Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-  háromszög
tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az elsõ  részsorozatot, amikor
észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz
Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói
lineáris egyenletrendszereket szórtak.

- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messzirõl
negatív elõjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belõled és  nullává
redukállak!

Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, elõrántotta
értékkészletébõl pozitív elõjelét, és megsemmisítette vel a gonosz
Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és
elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután
útrakelt.

Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és  igyekezett
a felsõ korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek
tetszõleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme. Ezek
igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték, hogy
jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább  transzformálta
magát. Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két  tetszõleges pontja
elé: nem is olyan messze egy rotációs mozgást végzõ  n-ed rendû determinánst
látott.

No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.

Csakhogy nem könnyû ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért,
látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós
vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve. Gammatyi
tudta, hogy õ ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát:
megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és  veszélyes
átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává  tenni, és ekkor nagy
dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi belépett.

Az n-edik sorban elemrõl elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb
látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle,
Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót  pedig
díszes szövésû Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi  csak az
i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy  még nagyobb
ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörûséges pótszöget  látott, aki
szomorúan énekelt..

Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:

- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán fordul elõ?
Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz
hétismeretlenes, meg fog ölni.

- Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a  pótszög
az, aki õt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.

- Jössz-e velem?

- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya
vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a
gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési
tarttományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert õ úgyis
utólér és visszahoz.

Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi Ceciliát.

Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.

- Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a
szabad tagok oszlopát.

De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a  hétismeretlenes
egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:

- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az  halál
fia? Te is meg fogsz halni.

S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta
magát: Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az
ismeretlenek kiszámítását.

Elõször az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából képzett
kibõvített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett. Ezután
kiválasztott egy r-ed rendû determinánst és kiszámította ennek az  értékét.
Azután már könnyû dolga volt, mert - mivel csak annyi  ismeretlen volt, mint
amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia.

Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt,  könyörgésre
fogta a szót:

- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.

Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát
a hetedik oszlopba is.

Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nõvérét is, és elindultak.
Utközben kiengedték börtönükbõl Alfonzót és Bétamást is.

Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentõl a + végtelenig folyt a  bor,
sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta,  mivel Cecilia
volt a legszebb a három pótszög között. Õk most is boldogan élnek és  létre
is hozták a legkisebb közös többszöröst.



para Tomi Filth

[evett23]

Idézet: Tomi Filth - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 13:19

Matematikus mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt
három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és  a
legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség p/2 volt. Az öreg  háromszög,
amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik  félsíkba, magához
hívatta három fiát.

- Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom  értelmezési
tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.

Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi
pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, mindhárman
+ irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az elsõ
irracionális számot, pihenõt tartottak.

Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon
valamit. Alig vette elõ azonban intervallum-skatulyájából a hamuban  sült
intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és  így szólt
hozzá:

- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia, mivel  nem
teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó,  se beszéd,
megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felsõ  korlátja közé.

- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod  nullával
lesz egyenlõ - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és  elkonvergált.

Bétamás sem járt különben, õt egy zord trigonomtrikus alakú komplex  szám
támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.

- Itt fogsz az óramutató járásával egyezõ irányúvá válni - mondta haragosan
és elment.

Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-  háromszög
tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az elsõ  részsorozatot, amikor
észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz
Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói
lineáris egyenletrendszereket szórtak.

- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messzirõl
negatív elõjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belõled és  nullává
redukállak!

Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, elõrántotta
értékkészletébõl pozitív elõjelét, és megsemmisítette vel a gonosz
Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és
elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután
útrakelt.

Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és  igyekezett
a felsõ korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek
tetszõleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme. Ezek
igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték, hogy
jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább  transzformálta
magát. Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két  tetszõleges pontja
elé: nem is olyan messze egy rotációs mozgást végzõ  n-ed rendû determinánst
látott.

No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult.

Csakhogy nem könnyû ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért,
látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós
vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve. Gammatyi
tudta, hogy õ ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát:
megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és  veszélyes
átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává  tenni, és ekkor nagy
dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi belépett.

Az n-edik sorban elemrõl elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb
látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle,
Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót  pedig
díszes szövésû Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi  csak az
i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy  még nagyobb
ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörûséges pótszöget  látott, aki
szomorúan énekelt..

Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:

- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán fordul elõ?
Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz
hétismeretlenes, meg fog ölni.

- Én innen el nem megyek - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a  pótszög
az, aki õt egy életen át ki tudja egészíteni 90o-ra.

- Jössz-e velem?

- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya
vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a
gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési
tarttományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert õ úgyis
utólér és visszahoz.

Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi Ceciliát.

Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.

- Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a
szabad tagok oszlopát.

De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a  hétismeretlenes
egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:

- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az  halál
fia? Te is meg fogsz halni.

S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta
magát: Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az
ismeretlenek kiszámítását.

Elõször az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából képzett
kibõvített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett. Ezután
kiválasztott egy r-ed rendû determinánst és kiszámította ennek az  értékét.
Azután már könnyû dolga volt, mert - mivel csak annyi  ismeretlen volt, mint
amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia.

Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt,  könyörgésre
fogta a szót:

- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.

Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát
a hetedik oszlopba is.

Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nõvérét is, és elindultak.
Utközben kiengedték börtönükbõl Alfonzót és Bétamást is.

Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentõl a + végtelenig folyt a  bor,
sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta,  mivel Cecilia
volt a legszebb a három pótszög között. Õk most is boldogan élnek és  létre
is hozták a legkisebb közös többszöröst.



para Tomi Filth

Ugye tudod honna származik ez a szép kis mese? 

[Iguana]

Idézet: Tomi Filth - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 13:19

Matematikus mese

[...]

para Tomi Filth

[Tomi Filth]

Idézet: evett23 - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 13:10

Ugye tudod honna származik ez a szép kis mese? 

Valami tanár tollából, amit asszem ki is adtaak Anno Domini nyomtatásban! 

para Tomi Filth

[lehella]

A Coca-Cola elnöke felhívja Putyint:
- Figyelj Vlagyimir, ha újra piros lenne a zászlótok, az éves költségvetésetekbe százmillió dollárt fizetnénk.
Putyin hivatja a titkárságvezetõt.
- Meddig is szól a szerzõdésünk az Aquafresh-sel?

[CsGy]

Idézet: evett23 - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 14:10

Ugye tudod honna származik ez a szép kis mese? 

Tényleg ezért idézted be az egészet...? 

[lameXpert]

Családi veszekedés. Egy óvatlan pillanatban a feleség kést ragad es levágja férje ferfiasságát, majd kidobja a harmadik emeletrõl. Egy arra haladó gépkocsi szélvédõjére esik,majd pár pillanat múlva az aszfalton találja magát.
-Apu! Mi volt ez?-szól a kislány a vezetõhöz.
-Ez.....,egy..izé.....cserebogár volt.
-De Apu! Láttad mekkora farka volt??!!!

[Nevergone]

Miközben reggel az erõs teámat iszogattam, elgondolkoztam rajta, hogy vajon a beteg jármûveket hívják "csuklósbusznak"...?

[Normika]

Kiskakas bemegy az RTL Klub-ba:
-Szépjónapot, apukámat keresném…
-Itt dolgozik?
-SZERINTED?!

[akita]

- Hogy hívják a cukrásztanulók vizsgadolgozatát?

- Desszertáció.

[KovacsUr]

Idézet

Девушка-программист едет в трамвае и читает книгу "Язык Ада".
Старушка смотрит на девушку, смотрит на книгу, крестится и
в ужасе выбегает на следующей становке...