Elküldve: 2006. 12. 01. 08:55
A zeneelmélet fontos. Majdnem mindenhol rühellik a zenélni tanulók, mert egymagában a zeneelmélet "száraz", unalmas adathalmaz. Főleg, ha nem jól tanítják, nem ötvözik kellőképpen a gyakorlattal.
Helyenként szolfézs kódnéven fut, egy része kötelező tananyag az általánosban/középsuliban is, csak ott nincs gyakorlat, nincs célja, nem is veszik komolyan, csak nép-komoly zene van mellette.
Fontos, mert megtanítja a zene egyes momentumait, egyszerű példákkal:
- hangnemek (dúr, moll, egyéb hangnemek)
- összhangzattan="hangok összecsengése" (=hangközök és akkordok típusai, utóbbiból baromi sokféle van)
- skálák különböző típusai (pl. mitől lesz a keleti zene keleti, a spanyol spanyolos, a blues blues)
- ritmusképletek (pl. az éles ritmus="tám-ti" hatásai, vagy a gyors staccato="pontszerű szaggatás" hatása legatohoz="kijátszott hangokhoz" képest)
- zenei funkciók (pl. milyen hangokat, a zenei skála hányadik fokait kell a zene végére biggyeszteni, hogy tudassuk: vége van a zenének, vagy pl. mely hangokkal lehet növelni a feszültséget zene közben)
- kottajelölések, rövidítések. Néhány példa kicsit primitív, az ""-es magyarázatok "laikus terminológiák".
A zeneelmélet megmutatja, hogy a zene elemei hogyan érik el a rájuk jellemző pszichológiai hatást. Segít, hogy gyorsabban memorizálj egy zenét/kottát, jobban figyelj zenehallgatás/játék közben a részletekre. Rendes zenét írni vagy improvizálni csakis megfelelő zeneelméleti ismeretekkel lehet.
Rámutat a zene összefüggéseire, így meg lehet érteni a zenét, tudatosítani, ez pedig megment a hangonkénti értelmetlen bemagolás alól.
„The volume of a pizza of thickness a and radius z can be described by the following formula: pi zz a.”