[Satriani]

Hangolni szerintem tisztán sokkal hatékonyabban lehet, mint bármilyen módon effektezett hanggal. Lehet, hogy azért van, mert akusztikuson kezdtem, fene tudja.

Ha a bundozás pontatlan, akkor azt a gitárt nem szabadott volna megvenni... Ha egy gitárnak gyenge a fája, akkor nem lesz sustain, nem lesz teste a hangnak, ergo többet kell pengetni, ill. effektekkel kell pótolni a hangját. Ha egy gitárnak kényelmetlen a nyaka, többet kell vele küzdeni. Ha egy gitárnak recsegnek a potméterei, akkor játék közben nem szabad hozzájuk nyúlni. Szinte minden defekttel együtt lehet élni, legalábbis egyik sem ok arra, hogy felgyújtsuk a hangszert. De ha a gitár nem tartja a hangolást, vagy pontatlan, akkor zenélésre gyakorlatilag használhatatlan.

[debaj]

Akkor a beállítást inkább hanyagolom, majd megmutatom a bótosnak, ha valami gond lenne vele. Viszont tegnap kibogarásztam, hogyan lehet "sima" billentyűzetről vezérelni a Guitar Riget, úgyhogy máris spóroltam egy pedált.

[Satriani]

A bótos egyben hangszerész is?

Őket fenntartások nélkül merem ajánlani: http://www.vintage52.hu/

[debaj]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 07. 10:26

A bótos egyben hangszerész is?

Nemtom, hosszú haja vót

Viccet félretéve, oda szól a garancia, inkább ők nyúljanak hozzá, csak megvan a megfelelő ismeretsége.

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 07. 00:37

... De ha a gitár nem tartja a hangolást, vagy pontatlan, akkor zenélésre gyakorlatilag használhatatlan.

Nekem van egy kis tremoló-lehetőség, csak leengedésre természetesen (a floyd rose-tól (többen csak "satu"-nak hívják) messze állok még anyagilag)...
De sajnos ha már egy egész hangnyit leengedek vele párszor, elhangolódik a gitár. Aztán több vele a macera, meg nem vagyok olyan játékos, aki gyakran "tremolózna" (persze vibrato minden további nélkül, a bundok hadd kopjanak), úgyhogy nincs használva, kar sincs benne, valahol elhánytam. De néha 1 kis Shadows-hoz jól jön...

ps.: amúgy amióta ez a téma megindult, ismét gitározgatok, ha időm engedi.

ps/2.: meg kérdeznélek Benneteket, szoktatok-e skálázni, ill. ha igen, melyik skála a legszimpatikusabb, ill. a "legismertebb" (mármint konkrétan a fogólapon is gondolom), ill. a legtöbbször használt. Nekem az V. fekvésben az A-moll (C-dúr). Sajnos túlságosan is megszoktam, az első pillanattól skálázok, s jó lett volna tanulni másikat is, mert nehéz "kitörni" belőe, ha improvizál az ember, kell 1 idő ahhoz, hogy a kéz "(f)elszabaduljon".

Majd délután bepötyögöm a Little Wing-et (nem az eredetit, hanem szegény Stevie Ray Vaughan előadását, az könnyebb nekem). Jó az a nosztalgia, már rég elszoktam ettől. Skálázgatás, miegymás, jó ismét pengetni. Bocsi ha ide ömlengtem.

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 07. 12:59 -kor

[Satriani]

Idézet: Warrior - Dátum: 2010. 04. 07. 13:38

De sajnos ha már egy egész hangnyit leengedek vele párszor, elhangolódik a gitár.

...melyik skála a legszimpatikusabb, ill. a "legismertebb" (mármint konkrétan a fogólapon is gondolom), ill. a legtöbbször használt.

Ez egy satu nélküli tremolónál teljesen normális, egy sokszázezres Stratocaster is hajlamos rá. Ettől még lehet jó a gitár. Viszont ha tremolóhasználat nélkül sem lehet behangolni, az gáz.

Jajj, ilyen nincs. Azt kell használni, ami éppen oda illik. Gyakorláshoz pedig neki kell ülni, és a modális skálákat oda-vissza beverni, nehogy megszokja az ember valamelyiket. Nem szabad, hogy bármelyik fekvést előnyben részesítsd alapesetben az összes többinél - persze van olyan helyzet, hogy az egyik fekvés jobban kiadja a kívánt hangokat, de ezt a játszandó zene kell, hogy meghatározza, nem pedig a gitáros kénye-kedve. Uccuneki, modális skálákat gyakorolni orrvérzésig!

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 07. 16:15

... Uccuneki, modális skálákat gyakorolni orrvérzésig!

Megyek is...

Kérdésem úgy értettem, hogy van-e kimondottan olyan skála esetleg, amit ti jobban megszoktatok. Mert attól még, hogy egy skálát lepörget az ember, nem feltétlen "érzi" a hangjait, jó ideig kell játszani benne (nekem legalábbis, bár fafejem van).

A fenti dúr/moll/bluest szoktam meg, persze magasabb fekvésekben is, de ugyanazt a skálát, tehát transzponálva. Mondjuk a 12. bund után már elég szorosak a térközök...

Ahogy írod, úgy gyakoroltam ezt a skálát (V. fekvésben a CDEFGAH hangokkal), hogy minden fekvésben egyesével felfelé, majd lefelé. Aztán 1 fekvéssel fentebb, végig a nyakon, utána visszafelé. Pár percbe beletelik, bemelegítésnek nem rossz. Néha hibázok természetesen, de nagyjából folyékony, pengető kéz persze végig fel-le mozog. Sőt, variálom is, hogy el ne vesszek, hanem természetes legyen a pengetés: nem lefelé kezdem, hanem felfelé. Először szokatlan, de a kéz hamar rááll, aztán szinte mindegy, merre kezdem, nem akadok meg. Évekig NEM váltott irányba pengettem, aztán megmutatták, hogy az úgy jó. Már ennek is jópár éve, de nem bántam meg.
Szóval másodpercenként 5-6 hangot sikerül fogni nagyjából folyamatosan, így haladva a skálán fel-majd le, aztán az egészet egy bunddal fentebb tolva, végig a gitár nyakán, a 18. bundig (ami az I. ujjat illeti).

Mostanában kezdek gyakorolni más skálát is, pl. a jónt. Számomra az szokatlan főleg, hogy nem csak 4, hanem már 5 bundot is "át kell fogni" sokszor. De tény s való (ahogy Malmsteen is mondta anno): csakis így lehet megszabadulni a "box-skálák geometriai kötöttségeitől". Szóval kezdem a skálatudásomat picit "szélesíteni". De zavar, hogy ha improvizálni kell (ami a kedvencem), akkor a kezem visszatér a jól megszokott kerékvágásba...

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 07. 19:19 -kor

[Satriani]

Idézet: Warrior - Dátum: 2010. 04. 07. 20:17

Kérdésem úgy értettem, hogy van-e kimondottan olyan skála esetleg, amit ti jobban megszoktatok.

Én is így értettem. Akkor fogsz tudni megszabadulni a szokásos skáládtól, ha tudatosan gyakorolsz sokfélét. De ez elsősorban arra jó, hogy ha használni is kell, akkor elő tudd venni őket.

Malmsteen kijelentése - bár igaz - mondjuk tőle kicsit furcsa, mert 1. ő nem nagyon tud improvizálni 2. teljesen azon kliséi rabja, amiket ezer éve megtanult.

Az improvizáció Malmsteen szerint az, hogy előre meg nem írt dolgokat találomra játszik egy meghatározott hangnemben. Ez nem improvizáció, hanem jammelés. Az improvizálás sokkal tudatosabb tevékenység annál, minthogy figyeljük a hangnemet, és próbálunk abban maradni, közben minél több hangot játszani egy másodperc alatt. Jammelni sokan tudnak, improvizálni azok, akik megtanulták.

Youtube-on rákerestem az improvizációra, az első találat egy baromság, a második találat viszont csodás:

Egyik kedvencem:



Ebben semmi megírt nincs, egyszerűen tudja a pali, mit akar játszani.

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 07. 20:48

... Jammelni sokan tudnak, improvizálni azok, akik megtanulták.
...

Értem mire gondolsz a jammelés - improvizáció estében.

Én úgy fogalmaznék, hogy jammelni bárki jammelhet, idővel gyorsul a kéz, mechanikussá válik. De szerintem improvizálni nem lehet csak úgy megtanulni, ahhoz tehetség kell, mintha az ember az ujjaival gondolkodna. Szóval ahhoz, hogy folyamatosan kreatív dallamot tudjon "pötyögni". Szóval ahhoz, hogy "jól" improvizálj, érezned kell magát a zenét is, nem csak a hangszert.

Azért Malmnak vannak jó barokkos beütései, bár a bontás kétségkívül nem az ő műfaja, valóban a sebessége az ami lenyűgöző, s az ehhez tartozó precizitása (pl. Joe Stump játszik néha hasonló stílust, de nem olyan precíz). Ezek fríg-mániákusok.

De tényleg gyakorta hallani ugyanazokat a "riff"-eket tőlük. Ezt veszem én is sajnos észre, keveset gyakorlom mostanában; a kezem ismétel. Ez még önmagában nem baj, de addig kell csinálni, amíg "kinyílik a tér", ha szabad így fogalmazni, nem szabad az embernek "leragadnia".

ps.: a többi skálák dolgában nekem az első játékosok, akiket megismertem, épp Satriani meg Vai voltak, a szokatlan hangzással (duplatekercses, humbucking pickupok), effektekkel, sokféle skálákkal.

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 08. 07:49 -kor

[Raynes]

Ez nem azon múlik, ki milyen skálákat szokott meg. Sokat kell zenélni, gyakorolni, sokféle skálával, többféle stílusban. Nem szabad leragadni 1-2 sablonnál, mert kötöttség alakul ki.

A jammelés nem feltétlenül improvizálás. Utóbbi tágabb kategória. A zenetanáraim azt mondták, hogy a jó improvizáláshoz nem annyira a kézügyesség, mint inkább mindenre kiterjedő zenei ismeretek kellenek, és jó esetben kb. 20 évnyi tanulás szükséges egy színvonalas (azaz komolyzene/jazz szintű) improvizációhoz. Persze ettől még zenei érzék, esetleg ötlet sem árt hozzá. Profi zenészeknek van ennyi idejük, amatőröknek (akik civil foglalkozásból élnek) majdnem esélytelen, hacsak nincs kiemelkedő tehetségük, amivel a mérhetetlen tudást "érzékkel" kiváltják.

[Warrior]

Azért hoztam fel a skála-témát, mert egy rakás amatőr zenekart hallok, sok megjelent albummal, ahol pl. 10 szám van, s egyikben sincs 1 deka szóló sem. Hát nem tudom, lehet, hogy maradi vagyok, de én nem tudnék egy albumot fullra szóló nélkül elképzelni.

[Satriani]

Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 04. 08. 12:51

A zenetanáraim azt mondták, hogy a jó improvizáláshoz nem annyira a kézügyesség, mint inkább mindenre kiterjedő zenei ismeretek kellenek...

Eddig tökéletes.

Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 04. 08. 12:51

...és jó esetben kb. 20 évnyi tanulás szükséges egy színvonalas (azaz komolyzene/jazz szintű) improvizációhoz.

Ebben két hiba van:
- nagyon ügyes srácok vannak, akik 25-30 éves korukra érett, nívós improvizációkkal állnak elő. Persze, ehhez kell némi idő, de ami a legfontosabb, az a (zenekari) gyakorlat, a (koncert)rutin.
- Komolyzenében jellemzően nincs improvizáció! A komolyzenész kottából játszik, nem tud improvizálni (és nem is kell neki tudni). Improvizálás jazzben van, illetve más megközelítésben rockban.

[Satriani]

Idézet: Warrior - Dátum: 2010. 04. 08. 08:47

...De szerintem improvizálni nem lehet csak úgy megtanulni, ahhoz tehetség kell, mintha az ember az ujjaival gondolkodna...

Szerencsére tévedsz. Az improvizálás tanulható folyamat, sőt, ez az egyetlen módja az elsajátításának. Nyilván kell hozzá némi tehetség és kreativitás, de a lényeg a tudatosságban van. Mint a matek, az improvizálás is egy szabályokkal bíró folyamat, amit ha elsajátítasz, és megfelelő rutinra teszel szert benne, akkor menni fog, és kész.

[debaj]

Még két kérdés, ha még nem kívántok a shaft of the tree of death

1. Az normális, hogy egy hét használat után a (gyári) húrokon kezd előtűnni a rezes árnyalat, holott mosott kézzel nyúlok a hangszerhez, és elpakolás előtt el is törölgetem rendesen? Az otthoni gitáron D'Addario húrok vannak, azon nem találkoztam ilyennel, pedig nem nagyon foglalkoztam a tisztán tartásával, meg azok a húrok már vagy négy-öt éve rajta vannak. Előbb-utóbb veszek egy új készletet, de amíg megszokom a gitárt, inkább a gyári húrt nyüstölném, amíg lehet.
2. A mély E húron, ha kicsit erőteljesebben nyomom le a húrt (nem nyújtom, meg ilyenek), akkor fülre és hangológép szerint is valamivel magasabb hangot ad ki, mintha csak finoman nyomom le, hogy már épp ne zörögjön. Ahogy méregettem, a magasabb bundokon nagyobb az eltérés. Ez beállítási hiba, húrhiba, vagy én nyomkodom túl agresszíven a húrt? Elég zavaró tud lenni, főleg torzítatlan akkordokba rak bele egy kis bizonytalanságot. A többi húron nem csinálja, vagy legalábbis nem feltűnően, viszont a gyári E húr elég vastag a többihez képest.

(Érdekes, hogy amíg csak a lepukkant Jolanát nyúztam, fel se merült bennem ennyi kérdés, csak pengettem vígan, ha meg pattant a húr, kicseréltem. Még tokja se volt, ahhoz képest egész jól bírta )

Szerkesztette: debaj 2010. 04. 08. 15:27 -kor

[Satriani]

1. Gyári húrok sokszor hulladékok, nem kell rajta csodálkozni, ha nem jók. Meg sem lehet tippelni, mennyi ideig lógott a gitár a boltban velük, miközben lehet, hogy hozzá sem értek. Ha gáz, le kell cserélni.
2. Egy gyenge húrnál ez normális, hogy erősebben jelentkezik - amúgy teljesen elfogadható jelenségről van szó, a legjobban beállított gitárnál is előfordul ilyen. Ha a mostani hangszernek magasabbak a bundjai, mint a Jolanának, persze, hogy feltűnik. Egyszerű fizika, gondolj bele. Az enyémeim közül az Ibaneznek pici bundjai vannak, és érzékeny a tremolója, alig érezhető a dolog, a Washburnnek jumbo bundjai és balta finomságú hídja van, ott jobban jelentkezik ugyanez. Tanulj meg ezzel élni... Amúgy - főleg vékony húrokon - nagyon finom vibratót is lehet így csinálni, szóval nem teljesen haszontalan dologról van szó.

[debaj]

Akkor az lesz, hogy veszek egy készlet húrt, a mostanit meg használom, amíg el nem érik. Megnyugtató, hogy nem a hangszer a hibás.

[Satriani]

Index fórumról:

"Nekem lóg egy gitár medál a nyakamban, tip top kidolgozott az utolsó részletig, szüleimtől kaptam ugy 12-13 éve, anyám ellopta valamelyik újságomat és találomra kivalasztott egy gitárt és megcsináltatta az ékszerésszel.

Egy N4 -est

Fordított a feje a medálnak is ahogy kell, avatott szem egyből kiszúrja. "



Mekkora királyság.

[Warrior]

Idézet: debaj - Dátum: 2010. 04. 08. 16:25

Még két kérdés, ha még nem kívántok a shaft of the tree of death

1. Az normális, hogy egy hét használat után a (gyári) húrokon kezd előtűnni a rezes árnyalat, holott mosott kézzel nyúlok a hangszerhez, és elpakolás előtt el is törölgetem rendesen? Az otthoni gitáron D'Addario húrok vannak, azon nem találkoztam ilyennel, pedig nem nagyon foglalkoztam a tisztán tartásával, meg azok a húrok már vagy négy-öt éve rajta vannak. Előbb-utóbb veszek egy új készletet, de amíg megszokom a gitárt, inkább a gyári húrt nyüstölném, amíg lehet.
2. A mély E húron, ha kicsit erőteljesebben nyomom le a húrt (nem nyújtom, meg ilyenek), akkor fülre és hangológép szerint is valamivel magasabb hangot ad ki, mintha csak finoman nyomom le, hogy már épp ne zörögjön. Ahogy méregettem, a magasabb bundokon nagyobb az eltérés. Ez beállítási hiba, húrhiba, vagy én nyomkodom túl agresszíven a húrt? Elég zavaró tud lenni, főleg torzítatlan akkordokba rak bele egy kis bizonytalanságot. A többi húron nem csinálja, vagy legalábbis nem feltűnően, viszont a gyári E húr elég vastag a többihez képest.

(Érdekes, hogy amíg csak a lepukkant Jolanát nyúztam, fel se merült bennem ennyi kérdés, csak pengettem vígan, ha meg pattant a húr, kicseréltem. Még tokja se volt, ahhoz képest egész jól bírta )

A jolana az jolana. jó volt az anno bizony.

A vadiúj húrok szépen csengenek, max. pár hét után "tompul" a hangjuk, ez normális. Szerintem korrózió áll a dolog mögött, na nem úgy, hogy berozsdál, hisz acél... De ha nem használod, akkor is "tompul" a hangja, lágyul. Ja meg a kéz hiába tiszta, attól még "szennyezi" a húrt, hisz fogni kell.
Az erősebben nyomásra hajlítás ahogy Satriani kolléga is írta, fizika. Sőt, ha lejjebb hangolod a húrt, még jobban fog "hajlani".

[Coppermine]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 08. 13:09

- Komolyzenében jellemzően nincs improvizáció! A komolyzenész kottából játszik, nem tud improvizálni (és nem is kell neki tudni). Improvizálás jazzben van, illetve más megközelítésben rockban.

ezzel kicsit vitatkoznék - mint 8 év komolyzenei háttérrel rendelkező szakbarbár

sokszor előfordult, hogy zenei darabot amit akár nagytermes, akár vizsgás koncerten elő kellett adni, bizony az ember elhibázta,vagy kiesett egy-egy rész. na ilyenkor jött elő az, hogy az ember mennyire érzi a hangszert, és mennyire kreatív. mert ott bizony improvizálni kellett, és nem is kicsit. mondhatni addig, amig be nem villant a következő ütem/rész, ahonnan folytatni lehetett tovább az "eredeti" művet. és ez nem egyszer fordult elő, sem velem, sem másokkal. Láttam olyan zongorás koncertet is, ahol a mellette ülő lapozó elfelejtett lapozni és a srác nyomta tovább vagy fél percig, mire a tanárának leesett - ebből persze mi nem vettünk észre semmit, mert a srác addig imprózott. csak utólag mondta, hogy adott résztől ő már csak tolta, ami jött neki

szerintem ehhez tehettség kell. van aki szabadon tudja ereszteni a gondolatait, amit az ujjai közvetítenek le a hangszeren, van aki nem. nem lehet előre gondolkozni egy impró során, egy jó improvizatív képességű zenész sosem tudja, hogy mi a következő ütem.
valamilyen szinten erre születni kell. persze meg lehet tanulni egy bizonyos fokig, de utána már kevés a tanulás, ha nem párosul vele tehettség.

-C0pp3rM!n3-

[Satriani]

Dehát cimbora, ez nem improvizáció, hanem válságkezelés...