Nahh, hát erre pont nem. Gondoltam.
Na de akkor itt van egy feladvány, ilyen MENZA könyvben volt benne, IQ betyároknak. Eccerű ám!
"... A feleségemmel 5 éve élünk együtt, Collingham-ben, egy nyugodt kisvárosban a sivatag közepén. Elzárva mindentől és mindenkitől, akibe csepp kultúra szorult. Én nem ebben a városban dolgozom. Nincs munka birkalegeltetésen kívül... Egy másik, ehhez hasonló városkában tanítok egy általános iskolában. A feleségem sem itthon dolgozik, ő egy építésvezető helyettese a 7-es főút mellett. Kora reggeltől dolgozik folyamatosan du. 4-ig. Ritkán lehetünk együtt, mert én sok szakkört tartok, igénylik a gyerekek, ő meg 100 km-rel arrébb dolgozik... Na de nem is ez a fontos.
Történt eccer, hogy a feleségem (csakúgy, mint mindig) 120-szal tépett haza a 7-es mellől, és mikor hazaért, leesett az álla. Én a kanapén, karjaimban legjobb barátnője, és éppen átöleltem. Rám nézett, majd a lányra, és -becsapva az ajtót- elviharzott otthonról. Megpróbáltam felhívni, erre (csakúgy, mint mindig) a kanapén csörgött a telefonja. Megint itthonhagyta. Báhh. Mérges voltam, ilyen apró félreértés miatt ( a barátnőjével szakított a pasija, és elpanaszolta ezt nekem, majd sírva fakadt, és a karjaimba vetette magát) haragudni, ajtót csapkodni, váááá. Gondoltam egy nagyot. Fogtam a kabátom, a mobilom, és beugrottam a Mercimbe, meg sem álltam a régi legénylakásomig. Nejem nem tudta hol van ez a ház, gondoltam elbújok, míg fel nem hív és meg nem beszéljük a dolgot. Három napig nem hívott. Picsába! Már teljesen abban a hitben voltam hogy elhagyott, amikor felhívott a főnöke, hogy ma biztos fel fog hívni. Vártam rá. Sokat....
Vajon mikor fog hívni?"
Tessék gondolkodni. Nem egy nagy durranás, de most ezt találtam.