Idézet: Studi - Dátum: 2005. febr. 22., kedd - 21:23
Gondolom a nagyobb érzékelők előállításának gyártástechnológiai/anyagi korlátai vannak egyelőre. Mindemellett a középformátumú hátfalaknak elég sok szolgáltatása van, ami direkt a műtermi fotózást segíti.
Az viszont biztos, hogy borzasztó drága, és az is marad.
Ugyanolyan korlátai vannak, mint pl. a processzoroknak. Ezeket is wafereken készítik, messze nem 100%-os hatásfokkal. Csak ott több száz chip készül egyetlen waferen, aminek bizonyos százalékát kidobják, esetleg - ha azért működőképes - visszaminősítik alacsonyabb osztályba. Egy nagy felületű CCD jóval nagyobb egy átlagos procinál, nagyobb az esély egy végzetes hibára. Ezért nagyon drága. Kb. egy éves adatom van, mely szerint a legnagyobb CCD-t a Philips készítette, mérete kb. 11x9
centiméter(!), 7186*9216 pixeles. Egyedi, kísérleti jelleggel készített darab.
Egy óriáschip helyett CCD mozaikot alkalmaznak a legnagyobb csillagászati érzékelőknél. Ezeknél nem ritka a 300 megapixeles felbontás sem, persze a hagyományos fotográfiában nem alkalmazható módszerekkel, többszörös letapogatással, az egyes lépések között a távcső finom elmozdításával (nem azonos a Föld forgása miatti mozgatással, ahhoz hozzáadódik) történik a kép elkészítése. Így a mozaikdarabok közötti "szünetet" is kitöltik, olyan kép készül, mintha egyetlen óriáschip alkotta volna.
S minthogy az egész galaktikában nem találtak értékesebbet, mint az értelem, mindenütt segítették fölvirradni. Ők lettek a csillagmező földművesei; vetettek, s néha arattak is. És néha, egykedvűen, gyomlálni is kényszerültek.