Folyt.
Hogy miért is fogtunk bele ebbe az egészbe? Nos a másik két majom Angliában dolgozott 2 évig és most jár le a szerződésük. Mielőtt hazajönnének szeretnének venni egy-egy jobb hangdobozt. A JmLab-ot és a ProAc-ot ők hozták. Ez utóbbihoz nem hoztak állványt. Itthon szereztek egy franc se tudja milyen állványt. A Spendor és az AN-K láb az enyém (bár a Spendor 2 éves de még bejáratós), a Chario-t én kértem kölcsön (egyébként ez a legdrágább). A hibrid végfok az egyik haveré, a csöves végfok és minden egyéb az enyém szintén.
Minden nap 1 órát járattuk az elektronikákat mielőtt nekiültük volna fülellni. Utána kb. 1 órán át cserélgettük a dobozokat 3-4 perces zenedarabokat hallgatva. Klasszikus A-B teszt. Majd belekezdtünk a zenehallgatásba és időnként cseréltünk. Vagy nem. A következő nap az előző napi favorittal kezdtük az A-B tesztet. És így tovább. De ott volt a többi is ha kíváncsiak lettünk volna rá akkor elővehettük volna.
Íme a konklúzió (ha kell akkor részletezem később).
- A JmLab az első nap kiesett. Pedig csupán a kis ProAc-kal mérkőzött ami ráadásul a rossz állványon volt. Nem olyan rossz doboz, de szerintünk (ritka hármunk között az egyetértés) csak könnyűzenére használható, hatásos, de hosszútávon fárasztó hangja van. Időnként hajlamos eltunyulni (a sok hangszóró nem mindig ért egyet).Aki sok akusztikus hangszert hallgat (és főleg ének!!) annak felejtős. De azért kontroll képpen elővettük még ugyanis a méretei miatt a basszusa egész tűrhető. Sok részletet elnyel.
- A ProAc érdekes jószág. Méreteit meghazudtoló basszusa van helyenként, jó és tiszta magasakkal, de néha rendesen elvékonyodik a hangja és ez főleg az énekhangokon érdekes effekteket eredményez. Jól hallgatható doboz, és még a könnyedebb műfajjal is elboldogul (kis toleranciával). Elengedhetetlen a jó állvány alá. A kistömgű zenék között érzi igazán otthon magát. Jó ritmusérzéke van.
- A Chario. Csalódás (nekem) volt első körben. Basszusa inkább búgás (kicsit túlságosan is olaszos, mesterésgesen meleg) és erre még jobban rátesz a saját állványa. Normális állvánnyal viszont már nem olyan "bántó" és a méllyebb hangok is elő-elő jönnek. Viszont fantasztikusak a közepei és a magasai (merev doboz!). Gyors, pergő élvezetes a hangja. Egészen addig amíg nem kellene egy kis basszus. Mert az nincs. Ezért a könnyű müfajból az elektronikus fajta abszolút felejtős. Ezért erősebb kompromisszum amint a ProAc.
- Spendor. A "Klasszikus". A tökéletes kompromisszum. A magasai nem olyan szépek mint a Chario-é, gyakorlatilag egy kicsit jobb, mint a ProAc (a kettőben szinte biztos, hogy azonos alap a magas). Van mély és energiája is elég, bár nem megy olyan méylre mint a JmLab. Viszont tiszta, megfogott részletes. És egyensúly van a mély és a magas között. Nem kukorékol mint néha a Chario, vagy a ProAc. Amiben rettetően nagyot hasít, és messze a többiek előtt jár az a közepek tisztasága, hangűsége. Fantasztikus az emberi hag!
Szóval a Spendor, ProAc, Chario egyenrangú. A legegyenletesebb kompromisszum a Spendor. Viszont ennek nagy az ára. Sajnos nehéz hajtani. Ennél a doboznál éreztük, hogy kellene a jobb erősítő. Ekkor vettük elő a csövest. Kezdhettük előről az egészet, de csak határozottabbak lettek a kontúrok. A Chario használhatatlan a gyári állványával. Kell alá egy AN-K. A kis ProAc is sokkal jobban szólt az AN-K val. De lényeges
értékbeli különbség nincs közöttük. A ProAc-ot az egyik majom vette meg (pontosabban nem vitte vissza), A Chariot + az AN-K lábat a másik (Neki sajnos vissza kellet vinnie a JmLab-ot Londonba) majom vette meg.
Folyt köv. ha kell (voltak közben más dolgok is)
Üdv: DDL